Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
A Vénusz—4 úton a Venus felé Hétfőn nyílik az ENSZ-közgyííIés rendkívüli ülésszaka „Máy báy légiveszély A magyar küldöttséget Péter János vezeti Moszkva (TASZSZ): • Az 1967. június 12-én fel- bocsátott Vénusz—4. szovjet • automatikus űrállomás 1967. október 18-án fog találkozni a Venus bolygóval — írja a TASZSZ számára készített cikkében Szkorodu- mov mérnök. • Földi parancsra július 29- én módosították a Vénusz— • 4. röppályáját és az űrállomásról ezután érkezett te- lemetrikus adatok, valamint a mérések arra mutatnak, hogy az űrállomás új röppályára került és a kitűzött programnak meg■ felelően folytatja útját. Szeptember 15-ig a Vé, nusz—4. 39 638 090 kilométerre távolodott már el a Földtől. Washington, (MTI): Hétfőn New Yorkban összeül az ENSZ rendkívüli, sürgős közgyűlése, kedden pedig a világszervezet székhelyén megnyílik a közgyűlés 22. rendes ülésszaka. A tagállamok az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése elé csaknem száz napirendi pontot kívánnak terjeszteni, s ezek a legégetőbb nemzetközi kérdésekkel, így a közel-keleti helyzettel, a leszereléssel és a gyarmatosítás problémájával foglalkoznak. A közgyűlésen részt vevő magyar küldöttséget Péter János külügyminiszter vezeti. A magyar delegációt szombaton a késő esti órákban várják New Yorkba. A szovjet küldöttség vezetője Gromiko külügyminiszter. A legtöbb állam külügyminiszterével képviselteti magát, azonban több ország miniszterelnöke is részt vesz majd a tanácskozáson. A rendkívüli közgyűlés hétfői ülésének kell döntenie arról, hogyan folytassa a világszervezet az arab államok ellen elkövetett izraeli agresszió megtárgyalását. Több tagállam javasolni kívánja, hogy a rendkívüli közgyűlést rekesszék be és a vitát folytassák a rendes közgyűlésen. Más államok viszont a probléma súlyossága miatt — azt akarják, hogy a rendkívüli és a rendes közgyűlés párhuzamosan tanácskozzék. A rendes közgyűlés keddi megnyitó ülésén választják meg a közgyűlés új elnökét. E tisztségre ebben az évben a tagállamok többsége Comeliu Manescu román külügyminisztert javasolja. Ismét napirendre kerül Kína ENSZ képviseletének problémája. Kilenc ország javaslatot terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a Kínai Népköztársaság foglalja el törvényes helyét a világszervezetben. Az űrállomás berendezése és műszerei kifogástalanul működnek. A szükséges villanyáramot napfényelemektől kapja. Az űrállomás belsejében a hőmérséklet nem haladja meg a húsz fok Celsiust, jóllehet a Vénusz—4. közelebb került a Naphoz. A cikkből kitűnik, hogy amikor az űrállomás találkozik majd a Venus bolygóval, a Föld és a bolygó között a távolság körülbelül nyolcvanmillió kilométer lesz. Bonn elítéli De Caulle-t és fenntartja területi követeléseit Lengyelországgal szemben Bonn, (MTI): Von Hase, a bonni kormány tájékoztatási államtitkára csak pénteken nyilatkozott a szerdán a késő esti órákban megtartott minisztertanácsi ülésről, ameBíró Jézs@£ és Beck osztrák czlkancellár tárgyalásai BécS (MTI): Bíró József külkereskedelmi miniszter és Fritz Bock alkancellár, kereskedelemügyi miniszter hosz- szabb munkamegbeszélést folytatott Bécsben. A megbeszélésen áttekintették a magyar—osztrák kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok jelenlegi helyzetét. Egyetértettek abban, hogy a két szomszédos ország kereskedelmi és gazdasági kapcsolatait mind mennyiségi, mind minőségi szempontból hathatósan tovább kell fejleszteni. Ennek érdekében megegyeztek abban, hogy a két ország között új hosszúlejáratú áru- csereforgalml megállapodásról kezdődő tárgyalásokon, e megállapodások részeként ipari, gazdasági egyezményről is tárgyalnak. Ugyancsak egyetértés született abban, hogy új öt- é\’es árucsereforgalmi megállapodásnak ki kell bővítenie a most lejáró egyezmény kereteit. A cél, hogy az árucsereforgalmat az eddiginél gyorsabban növelhessék. Megállapodtak abban, hogy a kereskedelmi tárgyalások eredményeként létrejövő megállapodást a két miniszter későbbi időpontban Budapesten írja alá. A munkamegbeszélés a kölcsönös megértés szellemében, őszinte, baráti légkörben folyt le. lyen a francia államfő lengyelországi nyilatkozatait tanulmányozták. A szóvivő kijelentette: „A szövetségi kormány egyhangúlag és határozottan visszautasította De Gaulle tábornoknak az Odera— Neisse határról tett kijelentéseit és állást foglalt azokkal a tézisekkel szemben, amelyeket De Gaulle a jelenleg lengyel közigazgatás alatt álló keleti német területek történelmét vázolva kifejtett”. Von Hase hozzáfűzte: az Odera—Neisse határon túl fekvő területek „évszázadok óta történelmileg német területek és német lakóikat jogtalanul száműzték.” A nyugatnémet kormány területi követeléseit leplezetlenül leszögező revansis- ta nyilatkozata után a szóvivő meglepő fordulattal azt állította, hogy „a Kiesinger —Brandt kormány a megbékélést kívánja Lengyel- országgal.” Újabb zavargások Chicagóban Chicago (MTI): Csütörtökön éjszaka újabb faji zavargások törtek ki Chicago néger negyedében. A zavargásokat az váltotta ki, hogy a rendőrség brutálisan rátámadt a néger diákok egyik ülésére és egy 16 éves lányt véresre vert. Az incidens után a négernegyed utcáit felháborodott tömegek árasztották eL A négerek kőzáport zúdítottak az ellenük kivezényelt rendőrökre és kocsikat fordítottak fel. Három rendőr és két polgári személy megsebesült. KAIRÓ Mahmud Riad, az EAK külügyminisztere csütörtök este beszédet mondott a kairói televízióban. Egyebek között kijelentette: a Szuezi-csatorna lezárásának oka az izraeli agresszióban keresendő. Az agresszió következményeinek elhárítása és az izraeli csapatok kivonása az elfoglalt arab területekről meggyorsítja a csatorna megnyitását, elősegíti a normális hajózást és a nemzetközi kereskedelmet. PÁRIZS Marko Nikezics jugoszláv külügyminiszter De Gaulle elnökkel történt találkozása után kijelentette, hogy átnyújtotta neki Tito jugoszláv elnök meghívását Jugoszláviába. Nikezics hozzáfűzte, hogy De Gaulle elnök a meghívást elfogadta. BERLIN Az NDK államtanácsa Walter Ulbrichtnak az államtanács elnökének vezetésével pénteken ülést tartott, amelyen megvitatta és elfogadta az államtanács elnökének referátumát a két német állam, továbbá a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Barlin békés egymás mellett élésének problémáiról. DJAKARTA Az Antara jelentése szerint az indonéz katonai hatóságok elfogatási parancsot adtak ki Suharjo dandártábornok ellen. Suhar- jót, Kelet-Borneo volt katonai parancsnokát azzal vádolják, hogy illegális szervezkedésben vett részt, kormányellenes lázadásra bujtogatta a kelet-borneói törzseket. Csütörtökön délelőtt néhány perccel tíz óra után hatalmas dörrenés rázta meg Hanoi levegőjét. Ez a dörrenés egyben azt is jelentette, hogy a VDK légei- hárítása lelőtte a 2292. amerikai repülőgépet. Itt a főváros forgalmasabb helyein táblák tájékoztatják a lakosságot, s a rádió is naponta többször közli: hány gép jutott a megsemmisülés sorsára. A külföldi, aki Vietnam földjére lép gyorsan megtanulja ezt a kifejezést: „máy báy mi!” ugyanis a város szinte egészét behálózó hangszórórendszer azonnal közli ha amerikai gép közeledik a főváros felé: „Máy báy mi!" ha elérik Hanoi légterét, megszólalnak a szirénák. A vietnamiak véleménye szerint az elmúlt napokban viszonylagos csend uralkodott a VDK fővárosa felett. Itt-tartózkodásom egy hete alatt mindössze kilencszer bömböltek a szirénák. Mindennek ellenére a nap szinte minden órájában tompa dörrenések hallatszanak. A több mint 90 százalékos páratartalom ugyanis jól közvetíti a hangot, s még 40 kilométerről is lehet hallani a rakéták és elhárítóégysé- gek „zenéjét”. Szinte teljesen normálisan zajlik az élet a fővárosban. Játszanak a színházak, mozik, járnak a villamosok. S az ember szokatlan „divatot” figyelhet meg. A bevásárlásra induló háziasszonyok, a sétáló emberek, vagy a tavak melletti parkokban pihenő hanoiak közül sokan magukkal hordják a katonai acél sisakot, amely a lövedékek és bombák repeszei ellen nyújt védelmet. A Hoan Klem vendéglő alacsony székei és asztalai mellett is látható a szórakozó emberek kényszerű háborús „divatja”. S mi más lehet a legfőbb beszédtéma Delhi (MTI): Az indiai honvédelmi minisztérium szóvivője szerint a szikkimi—kínai határon a csütörtöki nap folyamán Csupán elszórt lövöldözés volt, amely fél órán át fer- tótt. Az Indiai fél a tüzet nem viszonozta. mint a DNFF új programja és a VDK légi elhárításának növekvő sikere. Ezekben a napokban nyitják meg kapuikat az iskolák szerte Észak-Vietnam- ban. Több mint 3,5 millió gyerek ül rövidesen az iskolapadokban. Nagy többségük a vidékre telepített iskolákban kezdi, illetve folytatja tanulmányait, ahol a padok mellett ott vannak a védőárkok, amelyek az óvóhelyekhez vezetnek. Mint ahogy Vu Guoc Vy, a kulturális kapcsolatok bizottságának alelnöke legutóbbi beszédében elmondotta, a vietnami pionir szervezetek elhatározták, hogy — az ezernyi háborús nehézség ellenére — a most következő iskolai évben olyan tanulmányi eredményeket igyekeznek elérni, mintha béke lenne. Ha itt Vietnamban egyáltalán lehet békéről beszélni. Hiszen ez a nép 90 éve csaknem egyfolytában harcol. S az ellenség módszerei egyre bar- bárabbak. Éppen a hét elején olvastam az újságban, hogy az elmúlt napokban Vinh Linh tartomány minden faluját támadták az amerikaiak. Csupán egyetlen nap több mint tízezer lövedéket és bombát szórtak erre a térségre. Csak az láthatja, aki ezt itt átéli, hogy az egyre gyakoribb bombázások csupán néhány órára vagy napra tudják nehezíteni, lassítani az életet. Ha az amerikaiak tönkretesznek egy hidat, napok alatt másikat építenek az önkéntes ifjúsági brigádok. S a közlekedés megy tovább. Elmúlt három éve, hogy támadás érte Észak-Vietna- mot. Ezen idő alatt az amerikaiaknak lett volna idejük arra, hogy meggyőződjenek róla: a vietnami embereket bombázással nem lehet térdre kényszeríteni. (K) Delhiben a jobboldali pántok vezetői az indiai parlament rendkívüli összehívását követelik „súlyos helyzet” megvitatására. A követelésnek azonban sem u baloldali fvártak sem a kongresszus párt részéről mindeddig semmi visszhangja nem volt. Nyikolaj Amoszór : Szív és gondolat Regény 5, Elérkeztem dolgozószobámhoz. De a szerencsétlen asszonyt idáig hallani. Le kell ülnöm, összeszednem a gondolataimat, nyugodtan. Ha Ugyan lehet. Nem, nem lehet. Kopogtatnak. És máris beront egy asszony. Szeme mint az eszelősé. — Mihail Ivanovics! Adjon tanácsot! Úgy félek a műtéttől! Egyszer már megoperálták. A másodikat nem fogja kibírni... Már megint én. Mi vagyok én, isten? Mit mondhatok neki? Nagyon köny- nyen előfordulhat, hogy nem bírja ki. És én köteles vagyok kibírni? Iámerem ezt az asszonyt. Még fiatal és bizonyára szép is. Most iszonyú. Ismerem a férjét is, idősebb ember, arca szelid, szégyenlős. Egyetlen gyermekük, Maja, 12 éves, magas, ügyetlen, de kedves kislány. Három hónapja, hogy a helyettesem, Marija Vásziljév- na, lekötötte a kislány Bo- tall-vezetékét. (A nyitvama- radt Botall-vezeték világra- hozott szívrendelienesség: amikor a tüdőverőér és az aorta összeköttetése a mag- zatáLlapot után sem nő ösz- sze.) Ez a legegyszerűbb műtét a világrahozott szív- betegségeknél. A mi klinikánkon már száznál is több ilyen operációt végeztek és mindössze egyetlen egy beteg halt bale. Különféle ismerőseim 'már többször kértek telefonon, hogy a műtétet ne bízzam beosztot orvosra. Az ilyen óhajok mindig bosszantanak. Elvégre a beosztottaknak is kell operálniuk! Az a műtét zavartalanul folyt le. A Botall-vezetéket egy különleges szerkezet segítségével, melyet nemrég készítettek Moszkvában, vékony tantálszálból készült kapoccsal fogták össze. A szülők örültek. Ez mellesleg nem pontos kifejezés, de nincs kedvem jobbat keresni. S mindjárt az első napokban bizonyos bántalmak jelentkeztek, én azonban nem tulajdonítottam nekik jelentőséget. Sok más, súlyosabb betegem volt. Kezdetben azt hitték, a tüdőlebeny atelektáziája. A hörgőt eldugaszolja valami nedvesség, az alveolusból felszívódik a levegő, ezért a lebeny összelohad. A lég- zűútba egy csövet vezettek s azon át szívták el a nedvességet, a homályosság azonban nem tűnt el, s a tüdőben üreg — tályog — keletkezett. Csapolást végeztek rajta, elszívták a' gennyet. Maja állapota nem adott okot az aggodalomra. A punciókat megismételték, különféle gyógyszerekkel kezelték a kislányt, és az üreg mintegy három hét múlva el is tűnt. A homályosság szinte teljesen meeszünt, és Maját hazaengedték. Másnap berohant az anyja: a kislány vért köp. Megröntgenezték: semmi. A Vér- analizis Is jót mutatott. Fájdalmat sem érzett. Hát megnyugtatták: nincs baj, tüdőtályog után előfordul, hogy a hörgőben felszakad egy kis ér. Majd elmúlik. Nem múlt el. Most három napja a kislányt behozták. Tüdővérzéssel. Szemünk láttára két pohárnyi vért köp egyfolytában. S a legutóbbi éjszakán ez kétszer Is megismétlődött. Hemoglobin-százaléka ötvenre süllyedt. Röntgenátvilágítását magam ellenőriztem: bal tüdején, a csúcs táján meglehetősen kiterjedt folt látszott, egészen összefolyt a szív és az aorta árnyékával. Úgy gondoljuk, a vérzés a tüdőben lehet. Talán a tályog nem heggedt be teljesen, s a gyulladásos folyamat valamelyik főütőér falát támadta meg. Sőt az is lehet, hogy az aortáét. Az egyre gyakoribb és hevesebb vérzések arra mutatnak, hogy a kislány bizonyára igen hamar bele- pusztúl betegségébe. Egyetlen lehetőség: a sürgős operáció. A műtétet már tegnap- előttre javasoltuk. A szülők nem egyeztek bele. Tegnap sem. S most íme, itt az anya. Tudom, az apa a kórterem ahlaka alatt ül. Alig bírok ránézni. ,— A maguk Majácskájának szüksége van a műtétre. Különben biztos a halála, néhány napon belül. Bele kell egyezniük. Hogy veszélyes? Igen, veszélyes. Enéíkül azonban nincs remény. Felzokóg. — Jaj, mivel szolgáltunk rá, hogy ilyen csapás ér?!... És miért is nem a profesz- szor operálta meg, saját maga? — Ugyanez történt volna. A műtétet helyesen végezték el. Nem láthatunk előre, nem előzhetünk meg minden, műtét utáni szövődményt. Hivatalos szavak, száraz szavak. Az arcom is komor és hivatalos. Szeretném vigasztalni, szeretném letörölni a könnyeit. Vagy együtt sírnék vele. Ezt azonban nem engedhetem meg magamnak. — Mihail Ivanovics! Kö- nyörgök, mentse meg a leánykámat, mentse meg Ma- jácskát! Csák magában bízunk... A maga kezében... Felesleges könyörögnie. Úgyis magam akarom operálni. Megígérem neki. Hálálkodik. Végül távozik, görnyedtem lába alig engedelmeskedik neki. Az ajtóban megáll, visszafordul, rám néz. — Bocsásson meg nekem... Nagyon kérem... tegye meg, amit lehet... „Nagyon kérem.” Urissten! Hát mit tehetek? A műtét nagyon veszélyes lesz. A kislány ott halhat meg, a műtőasztalon... És akkor mit mondok majd az anyjának? Hiszen mindenképpen az én hibám lesz. Lehetetlen, hogy az orvos mindig és mindent tökéletesen, hibátlanul végezzen. Hogy a legcsekélyebb kis hibát se kövesse el. Amennyi aztán elég ahhoz, hogy a beteg meghaljon. Majd vonogathatom a válla mat. Szánalmasan dadogok majd mentegetőző szavakat, komoly, tudálékos ábrázattal... És mindenekelőtt erre nekem igazán semmi szükségem. Nincs szükségem sem erre, sem a más hasonló műtétekre — sem pénzért, sem dicsőségért, de még saját hiúságom miatt sem. Torkig vagyok ezekkel a műtétekkel. Igen, igen, de- hát mit tehetek? Operálja meg Marija Vasziljevna? ö kitűnő sebész, és a szabványos műtéteket talán jobban is végzi, miht én. Itt azonban minden zavaros és bonyolult. Végül pedig más az, ha a kislány áz én Kezem alatt hal meg, és más, ha a 1 ő operációja közben. Már* mint az anyának más Min-' dig ezt fogja gondolni] „Igen, ha maga a professzof operálta volna, akkor Ma- j ácska talán még ma is élne...” (Folytatjuk? Szikkimi jelentés Fordította: Radó György
