Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
Ellentmondások Hsgyszaksresen Értékes befektetés Simon Péter, a csengeri Lenin Termelőszövetkezet küldötte egyszerű példával bizonyította, mennyi még a kétely, az aggodalom parasztságunk körében a tsz- mozgalom friss, fiatal hajtásával kapcsolatban. „Egyik idős tagunk azt mondta a küldöttválasztási közgyűlésen: aztán mondja csak elnök elvtárs, mennyivel lesz több a munkaegységünk, ha megalakul ez a szövetség? Derült a tagság. De meg kellett értenünk, hogy ez a dolgozó paraszt komolyan kérdi, gondolja, amit mond. Úgy válaszoltam tehát, hogy tőlünk és a szövetségtől valóban nagyon sok függ. Még a munkaegység is. Ami lehet kevesebb, s lehet több...” Majd minden csatlakozó közgyűlésen komolyan latolgatták, mit hozhat a konyhára az a befektetés, amit a szövetkezetek most a három területi szövetség működésére áldoznak. Megtérül-e majd a fenntartásra kiadott néhány millió? S, hogy ez így volt, nem mond ellent annak, hogy a szövetkezeti gazdák általában helyeselték az utat, amelyen mostantól járni fognak. Sokat várnak a területi szövetségektől. Nyugodtan mondhatjuk: nem rejtették véka alá a véleményüket. Nyíltan, kertelós nélkül és szépítés nélkül vitatkoztak. Volt persze gondról is bőven szó. Szatmár és Bereg csütörtökön megalakult tsz-szövet- ségiéhez négy járás száz közös gazdasága — harmincötezer ember — csatlakozott. Küldötteik nagy felelősséggel szóltak. Értelmes, okos véleményükkel reális képet adtak a táj népéről, igyekvő szorgalmáról. Az egyik felszólaló arról beszélt, hogy szövetkezetének tagsága nehéz körülmények között dolgozik. Negyedik éve sújtja őket a természeti csapás. Aszály és két esztendő vízkára, majd belvíz és újra esőtlen nyár — ilyen körülmények között kellett dolgozniuk. A munkaegységre fizethető pénz kevés, az előleg sem rendszeres, mert alacsony volt a termés. De az emberek értik, mi miért, s hogy mi miből van és ehhez magas fokú politikai öntudatra van szükség. Államunk sokat segített. Azzal, amikor kiemelt körzetté nyilvánította ezt a mostoha adottságú vidéket és megkülönböztetett módon járul a fejlesztéséhez. És akkor is, amikor pénzügyileg is támogatja, egészíti ki az itt élők, dolgozók jövedelmét. A szövetség alakulásánál elmondták: köszönik ezt a bizalmat és jó munkával akarnak rá válaszolni. Alapvető problémáik megoldásához azonban további segítségre van szükségük: a belvíz komplex rendezésére, a talajok nagyobb arányú javítására. És alig volt olyan küldött, aki ne említette volna a beruházás dolgát. Mindany- nyiuk nevében is szólt a kisszekeresi elnök, aki szó- vátette az állattenyésztés nehéz körülményeit. Szerfás istállóikban már nem lehet korszerű állattenyésztésről beszélni. Egy küldött így magyarázta ezt: „Ha más istállók építésére kaphatnánk pénzt, a takarmányt nem az állatok fűtésére, hanem a tej, a hús termelésére költenénk. Ez lenne a legjobb nekünk is, meg a népgazdaságnak is.” Semmiképp sem lehet egyszerű hangoskodásnak, alaptalan panaszkodásnak venni, amit a szövetség alakulásakor a szatmári—beregi tsz-küldöttek a vállalatokról való kapcsolatokról mondtak. Ne a egyéni ügyeket, bajokat vizsgáljuk, hanem azt, ami általános és közös vonás. Azt, hogy a rendkívül nagy erőfeszítés- sel és kemény munkával, a jobb körülményekben lévő tsz-ekénél jóval nagyobb ráfordítással megtermelt ,Népi ellenőrök megállapítása: Gátló kötöttségek az anyagi ösztönzésben bürgelő a jobb, sajátos rendszerek kidolgozása Napjainkban igen aktuális, sok embert érdeklő témában végzett vizsgálatot a Megyei Népi Ellenőrző Bizottság. Megyénk nyolc üzemében arra a kérdésre keresett választ, hogy az anyagi ösztönzők milyen hatással vannak a vállalati gazdasági életre, a termelékenység növelésére? Általános megállapítása a vizsgálatnak, hogy az anyagi ösztönzők szerepe korántsem domborodik ki olyan mértékben, mint ahogy az kívánatos lenne. Különösen vonatkozik ez a nem önálló üzemekre. Több esetben nem kapnak szabadkezet a létszámmegtakarításból származó bérek felhasználására Sőt, olyan eset is előfordul, hogy az ebből származó megtakarítás összegét egyáltalán nem ismerik. Szinte mind a nyolc üzemben az volt a tapasztalat, hogy a nyereségrészesedési feltételeket ösztönző jelleggel határozzák meg. A termelés, termelékenység ösztönzésére százalékban meghatározott többletjuttatásokat helyeznek kilátásba. Munkafegyelemsértés, társadalmi tulajdon elleni vétségek és egyéb fegyelmezetlenségek miatt csökkentik a kifizetendő összeget. A jól dolgozó törzsgárda tagjait fokozottabb anyagi megbecsülésben részesítik. Megtörtént, hogy a jóváhagyott és a dolgozók előtt kihirdetett nyereségrészesedési feltételeket utólag, közvetlenül a kifizetés előtt módosították. Hasonló módon jártak el a Nyírbogdá- nyi Kőolajipari Vállalatnál, s emiatt az ösztönző jelleg egyáltalán nem érvényesül. A létszámmegtakaritásból származó béralap felhasználható részéről nem minden vezetőnek van kellő ismerete. A hiba abban keresendő, hogy az irányító szerv az üzemek vezetőit megfelelő jogkörrel nem ruházta feL A nyíregyházi gumigyárban a létszámmegtakarítás- ról szinte beszélni sem lehet, hiszen a létszám mindössze egy fővel kevesebb a tervezettnél. Azonban a vállalat biztosította a gyáregység vezetőjének, hogy a béralap egy százalékát megfelelő ösztönzők és jutalmazások céljaira felhasználhatja. Ezért célfeladatokat tűztek ki, s általában az adott lehetőséget helyesen használták ki. Egyes üzemeknél — mint például a ruhagyár, perlit- elemgyár, faipari egységek — a túlzott centralizáció károsan érezteti hatását. Még ma is csak a központjuk által visszaszolgáltatott adatok alapján ismertetik a tényszámaikat. Tervfeladataikról is csak a központ tájékoztatója alapján értesülnek. Helyes lenne, ha a központ szabadabb kezet adna az üzemegységek vezetőinek az ösztönző rendszerek kidolgozásában. Hiszen a lehetőségek mindenhol különbözőek. A vizsgálat megállapította, hogy helyes anyagi ösztönző rendszerek kidolgozásával a termelés mindenütt növelhető. <b. t) Zsugorodik a „Hímes”. A Kótaji út baloldalán még meg-megbújva áll egy nádtetős házacska. A jobboldalon korszerű toronyházatc épülnek. Az új városrész képe alakul. Hammel J. felv. árukat, a szerződéses viszo- szonyban álló vállalatok — a szövetkezetek érdekeit az eddigieknél jobban figyelembe véve — vegyék át. Szűnjön meg a packázás, legyen helyette a kölcsönös érdekek összehangolása. A zárszóban mondta el a szövetség most megválasztott elnöke: „Zárjuk le most a múltat. Kezdjünk új életet, amely a vállalatok és a szövetkezetek kölcsönös jóindulatán, bizalmán épül, amikor a szövetkezet egyenlő partnerként lép fel a porondon.” Elhangzott és reagáltak is rá — elsősorban Losoncéi Pál, az Elnöki Tanács elnöke —, hogy a kis szövetkezetek már megértek az egyesítésre, amely megteremtheti számukra a nagyüzemet, a továbbhaladás kulcsát. A válasz határozott volt és helyes. Ott, ahol megértek ennek a gazdasági, politikai feltételei, valóban a jövő útja az egyesülés. De nem szabad türelmetlenkedni. Mert egy meggondolatlan, s politikailag előkészítetlen egyesülés nem használ, inkább ront. Csak akkor lehet szó összevonásról, ha azt a szövetkezetek tulajdonosai, gazdái, a tagok akarják. Megérte, hogy szövetséget választottak — ez a végkicsengése a csütörtöki alakuló ülés vitájának. Megérte már akkor is, ha ezek a szövetségek a tsz-ek érdekeit egyeztetve egységesen lépnek fel a piacon. Ha egységesen vizsgálják az igényeket, a lehetőségeket, annak megfelelően állítják át a termelés szerkezetét. Ezzel szűnnek a gondok, fokozatosan csökkennek a nehézségek. Javul a termelés és a tagság biztonsága, nagyobbak lesznek a beruházási összegek. És a gyakorlatban adhatják meg a választ az idős csengeri tsz- tagnak: a fejlődés nyomán több lesz a munkaegység értéke is. I Gazdag község — szegény tsz? Egészséges változás a község éleiében Nagyszekeres. Az elnökre várni kell, A főkönyvelő Tóth Éva addig készségesen beszélget. — Rossz volt az időjárás. 280 mázsa abraktakar- mány-hiányunk van és több, mint egymillió mérleghiánnyal zárjuk majd az évet. Négy éve vagyok a tsz-ben én maradtam, de minden évben változott az elnök, a vezetőség. Sípos elvtársat, az elnököt tavasz- szal választották. Falubeli, de négy éve Kisszekeresre ment agronómusnak, mert itt nem egyeztek. Most visszajött. Nem az ő hibája, hogy nem sikerült az év. Tíz perc amíg az elnök jön. Addig is kitűnik, Nagyszekeres gazdasági helyzetére egyetlen mondat jellemző: szegény tsz, gazdag község. Az elnök elöljáróban kijelenti : A járásban elsőnek Csináljuk már mi is a mechanizmust. Tizenhat- ezer mázsa szerves trágyát hordtunk ki a földekre. Későbbiekben kiderül, a trágya kihordását azért kellett elsőnek említeni, mert ez most a legnagyobb szó. A tsz történetében a szenzáció. Ugyanis hat éven keresztül gyűlt ez a trágyamennyiség, s a múló évek során nem volt se emberi akarat, se gép, hogy a talajerőutánpótlás e nélkül- lözhetetlen eszközét megmozgassa. Most vettek egy markolót, s a szerves trágya a földekre vándorolt. De ez nem minden. — A járásban mi kezdtük meg elsőnek a vetést, és már zöldell az őszi árpa. Ott is változtattunk, hogy eddig minden évben hetven hold árpát vetettünk, most harminccal többet. A legelőt a közös gazdálkodás történetében először most műtrágyázzuk. Kétszáz mázsa pétisót, 200 mázsa szupert, 100 mázsa kálit szórunk ki. Kell a szálas takarmány, mert jövőre az állattenyésztésünket akarjuk fejleszteni. A főkönyvelő közbeszól: — Minden évben az állattenyésztésből láttunk egy kis pénzt. — Akkor miárt nem fejlesztették jobban a korábbi években ezt az ágazatot? (1200 holdra a tsz állatállománya csupán 145 szarvas- marha, 321 sertés, 387 juh.) A háztáji volt a fontos Látszik, hogy az elnök, Sipos József nem szívesen említi ez elmúlt éveket, a mulasztásokat. Kitérően említi, hogy jövőre kombájnt akarnak vásárolni, aztán januártól új bérezési rendszert vezetnek be, erőgépet is vásárolnak. Végül mégis csak sorolja mi is volt az elmúlt években. Szavai azt is magyarázzák, Nagyszekeresen hogyan lett szegény a tsz, gazdag a falu. — A háztáji volt a fontos. Minden háznál van két fejőstehén, hízóma. ha is bőven, sertés meg oa~ romfi. Kultusza van a gyü- mölcsöskeftnek is. A legfőbb jövedelmet a tagoknak a háztáji adta és adja. Van aki csak tejből 1500—1600 forintot kiáiul havonta. Nem csoda hát, ha a közös területre hívták a tagokat dolgozni, azzal maradtak távol, hogy permetezni kell a kertet, el kell látni az állatokat a ház körül. A tagok passzivitása, háttérben a háztájival, jól párosult az erőtlen, az öt- lettelen vezetéssel, sőt az elnök, főkönyvelő felváltva egymás szavába vágva mondják mint adtak el két éve kétezer mázsa szénát a téglagyárnak és tavasszal a tsz állatainak nem tudtak mit enni adni. És az eladott szénából még pereskedés is lett. Egyik oka hogy az eladott mennyiségből háromszáz mázsát az idén törlesztettek. Már tarthatatlan Ami elmúlt, elmúlt. A beszélgetésnek is az a végső kicsengése, rendeződnek a dolgok. De mi lesz a háztájival, a szemlélettel. — Nem bántjuk mi a háztájit, szükség van arra. De a tsz sem tarthatja fenn magát dotációból. Már az idén is besegítettünk a permetezésbe, jövőre még- inkább mi végezzük el, géppel olcsóbb, gyorsabb és több kéz jut a közös munkára. Adunk takarmányt az állattartáshoz is, de nem a közös rovására. Ezeket az elgondolásokat azért helyeslik az emberek, mert érzik, hogy az eddigi helyzet tarthatatlan. Amíg tartott a beszélgetés, az elnök nem egyszer említette a mechanizmus szót. Nagyszekeres mechanizmusát. Azt is mondta bíznak hozzá, változik az arány. Úgy változik, hogy a gazdag község, gazdag tsz-szel párosul. Ennek már most vannak bíztató jelei, de jövőre a kézzel fogható eredményt mutatják. Seres Ernő SZABOLCSI INTERNACIONALISTÁK A vöröshuszár Csőt, 1921. Tizenhárom nap vizsgálati fogság. Kihallgatás, kihallgatást követ. Működik a T-osztály detektívhál ózata. Spiclik, besúgók segítik őket. — Hogy hívják? — Bötykös Bertalan. — Honnan jött haza? — Kazényból. — Akkor maga nagy kommunista. — Kommunista nem voltam, de vöröshuszár igen! — Mi a foglalkozása? — Földműves. — Van földje? — Amikor elmentem volt. Most nem tudom. Elengedték, de szemmel tartották évtizedekig, ★ A nyolcvanadik évét tapossa. Jól ismerik Dombrá- don. A szőlőben találtam. A falutól négy-öt kilométerre. Gyalogosan járja tavasztól késő őszig. Jól bírja még magát, „Én is csodálkozom magamon, mert Oroszországban is hat telet húztam ki. De micsoda teleket. 1915-ben kerültem fogságba. Sokan mondják is: ez a Bötykös elnyűhetetlen.” Hát még fiatalabb korában. Élete teljében sodródott bele a forradalom viharába. 1914-ben berukkol, ö is a híres 65-ös baka. Egy hónap múlva az első vonalba kerül. Megsebesül. Kórház, újra a harctérre. „Még érezte a lábam a sebet.” Kolomeába vetik be. Egy éjjel bekerítik őket. Fogság. Kijevi gyűjtőtábor. Beszarábiában fedezéket ás, majd Pergorodba kerül. Hajón dolgozik. „Tizenkét orosz katona hozza a hírt: fogjatok fegyvert, kitört a forradalom. Segítsétek. Próbáltuk magyarázni, hadifoglyok vagyunk. Most már nem — mondták. Szabad emberek lettetek. Nem akartuk hinni... Sokan megszöktek.” Bötykös Bertalan maradt. Jelentkezett vörösmatróznak. Sokszor megjárta a befagyott -Káma folyót. Innen ezerkétszázan indultak Permába. Ott negyvenezerre dagadt a még fegyverte- telen sereg. Agitátorok jöttek, magyarázták, mit jelent a forradalom, ötszázan jelentkeztünk először. Ruhát, fegyvert, lőszert kaptunk és elindultunk Vladi- vosztok felé vonattal. Lőttek bennünket a kozákok, s bizony megfutottunk. Komiszlóba kerültem. Itt egy lovas század alakult. Egy szombathelyi fiú, Horváth István lett a parancsnokunk. Felvettük a harcot Kolcsak ellen, mentünk faluról falura. Űztük a fehéreket Ukrajnában, ahol értük. Nem volt nekem semmi rangom, egyszerű vöröshuszár voltam csak. Hor- váthnak a legénye, aki a Vörös Hadseregben ezredes lett, nálunk meg szakaszvezető volt.” Három esztendeig volt vöröshuszár Bötykös Bertalan. „A harctérről kerültem haza Csótra, s lettem vörösposztó az úri rend szemében.” + A dombról lefutó szőlősor végében a földre kiterített fehér vászonkendő. „Kitüntetést kaptam a kormánytól. Most a tsz járadékosa vagyok. Az iskolások minden nagy ünnep előtt felkeresnek. Mesélek nekik a forradalomról amely megváltoztatta a vi' lág menetét.” Egy vöröshuszár a sof névtelen millióból. Farkas Kálmán*
