Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-13 / 216. szám

MOSZKVA Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára kedden fogad­ta Jumzsagijn Cedenbalt, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkárát, a Mongol Népköztársaság miniszter- elnökét, aki jelenleg pihe­nés céljából tartózkodik a Szovjetunióban. KAIRÓ Kedd reggel ismét heves tűzpárbaj volt az egyiptomi és izraeli erők között a Szuezi-csatománál. El Kan­tára térségében két izraeli iéglökéses vadászgép meg­sértette Egyiptom légterét Az EAK légvédelme visz- szafordulásra kényszerítette a gépeket t)J DELHI A* indiai hadügyminisz­térium szerint a kínaiak a keddre virradó éjjel ismét lőtték az indiai határőrség állásait Tibet és Szikkim határánál, de az incidens a hétfőinél kisebb méretű volt BELGRAD Jószip Broz Tito jugosz­láv köztársasági elnök, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke és An­tonin Novotny csehszlovák köztársasági elnök, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első tit­kára kedden Brioni-szige- tén baráti légkörben véle­ményt cserélt a nemzetközi helyzetről, elsősorban a kö­zel-keleti válság megoldá- sáróL Az amerikaiak Haiphongot bombázták Saigon (MTI): Amerikai repülőgépek hétfőn négy ízben intéztek bomba támadást Haiphong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság legnagyobb ki­kötővárosa ellen. Miként egy amerikai szóvivő Sai­gonban beismerte, négy cél­pont között kettő a város központjában „ volt. Ezzel első ízben történt meg, hogy amerikai repülőgépek a stratégiai fontosságú kikö­tőváros központja ellen in­téztek bombatámadást. Nyugati hírügynökségek szerint az amerikai bombá­zók a Tonkini-öbölben cir­káló anyahajókról szálltak fel. Haiphong fölé érve a város két legnagyobb híd- ját, a főpályaudvart és Haiphong ratámegyedét bombázták. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság légelhárító tüzérsége az el­lenséges repülőgépekre he­ves tüzet zúdított. Eddig még nem érkezett jelentés arról, hogy az Egyesült Ál­lamok a vietnami háború újabb kiszélesítését szolgá­ló támadás során hány re­pülőgépet vesztett. Az „ártatlan angol üzletember“ vallomásai London (MTI): Röviddel ezelőtt jelent meg Londonban Greville Wynne brit „üzletember” könyve, amelynek címe: Moszkvából jött ember. A szerző neve jól ismert: 1962-ben tartóztatták le és ítélték el, mint a kémke­désért és hazaárulásért ké­sőbb halálra ítélt Penykovsz- kij bűntársát. Wynne akkoriban maka­csul bizonygatta, hogy semmi közé Penykovszkij ügyéhez és hogy ő „becsü­letes angol üzletember”. „Mindéi téréi lelentös haladást tapasztaltam“ A hazánkban járt francia katolikus csoport vezetőjének nyilatkozata Egy hetet töltött hazánk­ban a Témoignage Chréti­en című francia katolikus hetilap vezetőségének és a lap baráti körének 130 ta­gú csoportja. Elutazásuk előtt Georges Montaoron, a lap főszerkesztője, aki a csoportot vezette, nyilatko­zott a Magyar Távirati Iro­da munkatársának. — Csoportunk összetéte­le a francia katolikus társa- dalam keresztmetszetét ad­ja — mondta. — Vannak köztünk tanárok, tanítónők és tanítók, orvosok, mérnö­kök, munkások, parasztok és természetesen papok is. Valamennyien szocialisták, a társadalmi haladás hívei vagyunk és éppen ezért nagy kíváncsisággal jöttünk Magyarországra. — Várakozásunkban nem Is csalódtunk, sőt nagyon elégedették vagyunk utazá­sunk eredményeivel. A püspöki kar külügyi bizott­sága széles körű, sokoldalú programot állított össze szá­munkra. Mindent megnéz­hettünk, amit csak akar­tunk és mindenütt alkal­munk volt közvetlenül be­szélgetni az emberekkel. A fővároson kívül Kecskemé­ten, Miskolcon, Nyíregyhá­zán, Egerben és a Balaton­nál jártunk. Láttunk álla­mi gazdaságot, termelőszö- veíkezétet, gyárat, egyete­met, iskolákat. Mély be­nyomást lett ránk, hogy a magyar mezőgazdaság és ipar milyen hagy utat járt meg. Az emberek kérdése­inkre mindenütt őszinte, világos Válaszokat adtak. Mindez együttvéve alkal­mas volt, hogy gazdagítsa tapasztalatainkat a szocia­lizmus gyakorlatáról. — Magam már negyed­szer fordulok meg Magyar- országon és így közvetlenül érzékelem a fejlődést. Min­den térén jelentős haladást tapasztaltam. — Az egyház és áz álláih Viszonyát illetően kedvező benyomásokat szereztünk magaszintű egyházi, állami és társadalmi szervek veze­tőivel folytatott eszmecse­rénkén. Többek között fo­gadott bennünket dr. Bre­zánóczy Pál püskök, a ka­tolikus külügyi bizottság el­nöke. A magyar katolikus egyház és sajtó több veze­tőjével, Szabó Imre püs­pökkel, dr. Semptey László érseki helynökkel, dr. Vár- konyi Imrével, az Actio Catholica országos igazga­tójával, Horváth Richárd, Mihelics Vid és Saád Bé­la szerkesztőkkel folytatott beszélgetéseink is erről győztek meg. — Örömmel állapítom meg, hogy találkozásaink alkalmasak Voltak a két nép közötti megértés és ba­ráti kapcsolatok fejlesztésé­re is. Ezt célozza különben az a tervünk, hogy hazatér­ve beszámoljunk majd ta­pasztalatainkról. (Mi'll) Ugyanezt állították az angol hatóságok is. A most megjelent könyvé­ben a szerző nyíltan beval- ja, hogy már a második vi­lágháború idején is dolgo­zott a brit kémszolgálatnak, később pedig újra beszer­vezték, hogy eleget tegyen egy „speciális moszkvai külde­tésnek”. Igen, a brit hír­szerző szervek azzal bíztak meg, hogy lépjek kapcso­latba Penykovszkijjal — írja visszaemlékezéseiben Wynne. A „küldetés” ugyan is új embert követelt. „Olyan embert, aki nyu­godtan utazgathatott a Szovjetunióban anélkül, hogy gyanússá vált volna. Olyan embert, aki a szük­séges időpontban találkoz- hatot Penykovszkijjal. En­gem választottak ki e fel­adat elvégzésére. Első kö­telességem az volt, hogy ki­terjesszem törvényes üzleti kapcsolataimat Kelet-Euró- ban: Varsóban, Budapes­ten, Bukarestben, Szófiá­ban és Belgrádban”. Két éven keresztül ide- oda cikáztam Moszkva, a kelet-európai országok fő­városai és London között hogy piacot találjak angol árucikkek számára... Végre 1961 áprilisában találkoztam Penykovszkij­jal... — így ír kémkarrier­jéről az „ártatlan angol üz letember”. Csoda-e, hogy még a Times is kénytelen a könyv nyomán a követke­ző megállapítást tenni Wynne műve csak „alátá­masztja az oroszok gyanúját és kijelentéseiket arról, hogy a nyugati látogatók — üzletemberek, újságírók és diplomaták — kettős sze­repet játszanak a Szovjet­unióban”. A százéves „Tőke“ Ezekben a hónapokban a tudományos ülésszakok hOsz- szú sora, tanulmányok és cikkek száaai emlékeznek meg Marx Károly fő művé­nek „A tőké”-n,ek százéves évfordulójáról. De a jubi­leumi megemlékezéseknél is többet mond az a tény, hogy alig két emberöltő alatt „A tőke” eszméinek megvalósulása százmilliók életét formálta át. „A tőke” megjelenése után ötven év elegendő volt ah­hoz, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme a Föld egyhatodán valóra váltsa a marxi gon­dolatokat. A századik évfor­dulón pedig már Földünk népességének 36 százaléka, á Föld területének több mint egynegyedén megdöntötte az öröknek hitt kapitalizmust, és a kommunista társadalom felé halad. A társada'mi törvények Marx „A tőke” előszaván ban azt írta: „Ha egy társa­dalom nyomára is jött moz­gása természettörvényének, — és e mű végső célja nem egyéb, mint a modem tár­sadalom gazdasági mozgási törvényeinek feltárása — természeti fejlődési szaka­szokon nem ugorhat keresz­tül, sem parancsszóval el nem tüntetheti azokat. De megrövidítheti és enyhítheti a szülési fájdalmakat”. Nem Marx idézte elő a kapitaliz­mus bukását, de ő volt az, aki egyszemélyben egyesítve a lángeszű tudós ismereteit és a gyakorlati forradalmár tapasztalatait, negyedévszá­zados szívós kutató munká­val feltárta a kapitalista tár­sadalom mozgástörvényeit. Művében bebizonyította, hogy „A tőkemonopólium bilincsévé válik annak a termelőmódnak, amely vele és alatta virágzott fel. A termelőeszközök centralizá­ciója és a munka társadal­masítása olyan fokra hág­nak, ahol már nem férnek meg tőkés burkukban. A burkot szétrepesztik. Ütött a tőkés magántulajdon végórája. A kisajátítókat kisajátítják”. Marx azt is felfedezte, ho-gy a „kisajátítók kisajátítására” hivatott társadalmi erő a munkásosztály. Közgazdasá­gilag megalapozta az osztály- harc elméletét és gyakorla­tát Iránytűt adott a nem­zetközi munkásosztálynak, ts ezzel megrövidítette az új társadalom születésének idejét. Az eszme győzelme A megváltoztatott világ képe a legmeggyőzőbb Vá­lasz azokra a támadásokra és kétségekre, amelyek „A tőké”-t első kiadásától hosszú időn keresztül kísér­ték. Amikor Marx élete fő művét befejezte, — a firen­zei költőt, Dantét idézve — a következő mondattal indí­totta útnak: „Menj utadon, és ne bánd, hogy mit be­szélnek!” Ez az út a bur­zsoázia szakadatlan rágalmai között vezetett a mű eszméinek megvalósulásához. A megva­lósulás cáfolhatatlan bizo­nyítékai kényszerítették a burzsoáziát arra, hogy ideológusainak erőfeszítéseit most már ne „A tőke” cáfo­latára fordítsa, hanem új taktikát kövessen. Mi ennek az új taktikának a lényege? Már nem cáfolják „A tőke” megállapításait, hanem azt állítják, hogy ezek csak Marx korának kapitalizmu­sára érvényesek. Hiszen Marx nem láthatta előre a monopolkapitalizmus, külö­nösen az állammonopolista kapitalizmus konkrét viszo­nyait. Ez valóban így is van. De mi sem lenne idegenebb Marx szellemétől, mint a kapitalizmust örökké azo­nosnak változatlannak te­kinteni, és „A tőké”- ben minden konkrét történelmi helyzetre alkalmazható kész receptet keresni. Az azonban ma is cáfolhatatlan, hogy a kapi­talizmus minden változásai ellenére is a tőkemonopó­liumon, a kizsákmányoláson alapszik. A mai valóság té­nyei tehát ugyanarra a sorsra fogják juttatni az új taktikát kö­vető burzsoá ideológuso­kat, mint elődeiket. A kapi­talizmus lényégének tagad­hatatlansága azonban nem menti fel a marxista közgaz­dászokat attól a kötelesség­től, hogy a kapitalizmus új jelenségeinek marxista elem­zését elvégezzék. Ehhez a legnagyobb segítséget Marx fő műve: „A tőke”, elsősor­ban az abban alkalmazott módszer adja. Ma is aktuális Napjaink nemzetközi és belpolitikai eseményei kie­melkedő jelentőséget ad­nak „A tőke” több megálla­pításának. Marx a társada­lom mozgástörvényeinek fel­tárásával, a gazdasági vi­szonyok tudományos elem­zésével a munkásosztály po­litikái célkitűzéseinek tu­dományos megalapozását se­gítette elő. Az átlagprofit­ráta kialakulásának végig­követésénél bebizonyította, hogy „...minden egyes tő­kés és minden egyes terme­lési terület tőkéseinek ösz- szesisége nemcsak általános óSztályegyüttérzésből, ha­nem közvetlenül gazdasági­lag is érdekelt az összmun- kásosztálynak az össztőke által történő kizsákmányo­Nyikolaj Amossov : Szív és gondolat Regény Fordította: Redő György 3. És mégis, akkor meg kel­lett volna allnom. Meg­győződnöm. Es áthelyeznem a varratokat. Most már üres szavak. A kísérleti laborba me­gyek. Ez a napi programom: égy kis lyukas óra a műtét előtt. Különösen most, hogy semmi kedvem operálni. A labor a szerelmem. Éle­tem utolsó szerelme. Sok­mindent szerettem életem­ben: a költészetet, a nőket, a sebészetét, az autómat, az unokámat. És most, hogy életem a vége felé jár, egyet akarok: megérteni, mi is az ember. Az emberiség. És mit kell téhnünk nekem, meg a többieknek — fiata­loknak, öregeknek — ko­runkban, amely olyan ve­szett iramban vágtat. Mese­beli óriásnak látom áz em­beriséget; a magasba tör, de béklyóval a lábán. Még képes lezuhanni, eltűnni — elégni. EZ most is megtör­ténheti ebben a pillanatban. Mirtt lidérces álomban, ki­áltani szeretnék, valakit megállítani. De kit? És ho­gyan? Meg kell mondanom, a laboratórium céljai szeré­nyebbek. Elérni azt, hogy a betegek ritkábban halja­nak meg. Egyelőre ennyit. Az intézet igazgatója kü­lön kis házat építtetett ne­künk és személyzetet is adott. Hozzáfoghatunk a munkához. Már van saját műhelyünk, néhány mérnö­künk és technikusunk, fizio- lógusunk és laboránsunk. Még nem kovácsolódtak össze, de bízom fiatalsá­gunkban. Most leginkább a szív­tüdő motor foglalkoztat: a mesterséges vérkeringést hajtó szerkezet. Azt kell elérnünk, hogy az idő ne sürgessen, a szerkezet ne rombolja a Vért. Az első számú probléma ez: a he- molizis. Amikor a vörösvér- sejtek felbomlanak, hemog­lobin kerül a plaz­mába, s azt Vörösre festi. Éz, bármily furcsán hangzik, méreg a szívnek meg a vesének. A mi szív-tüdő motorun­kat, amely a Szovjetunióban egyike volt az elsőknek. Pe­tya, Misa és Oleg szerkesz­tette, két évvel ezelőtt. Pe­tya és Misa gyárból került hozzánk telve lelkesedéssel. Lakatosnak indulták, most már mérnökök. Oleg orvos. Gépük, amig egyszerű mű­téteket Végeztünk, nagyón tetszett mindnyájunknak. Azt hittük, nincs különb a világon, hiszen feltöltésé­hez már hétszázötven köb- ceniméter vér is elég volt, míg külföldön négy liter kell hozzá. Felelőtlenül el­dicsekedtünk vele. Csakhamar keservesen kellett csalódnunk. Igen, a hemollzis! A szívet nem lehet hosszabb időre kiiktat­ni, legfeljebb harminc­negyven percre. És ez ke­vés nekünk. Azt követelem tehát á fiziológusoktől, a mérnököktől és a műszeré­szektől, hogy találják meg á hémolizis okát és küszö­böljék ki, de úgy, hogy a motorhoz szükséges vér- mennyiség ne növekedjék. Most mindnyájan ezen törik a fejüket, de egyelőre hiá­ba. Uj mérnök lépett be a laborba: Vlagyimir Ivano- vics Tomaszov. Ez a Vo- logya valójában nem is mérnök, csak egyetemi hallgató, de mérnöknek vet­tük fel. Az automatizáeiós intézetből lépett át ala­csonyabb fokra: orvostan­hallgatónak. Mondhatni, ne­kivágott az ismeretlennek. Tetszenek nekem az ilyen fiuk: jóvágáSüak, okosak, függetlenek. Szűk nadrágot és divatos frizurát horda­nak. Igaz, a cipőjükét nem tisztitjék és az ingük sem patyolatfehér. Ez azonban majd elmúlik náluk. Mih- dig él szokott múlni. A laborban ülünk, ott, ahol a mesterséges vérke­ringést kutatjuk. Kérem, Vlagyimir Ivano- vics, szeretném hallani el­ső vizsgálatainak eredmé­nyét.-*• Sürget, Mihail Ivano- vies... — A* Idő sürget ben­tiünket. Mondja él, amit tud már. (Folytatjuk) lásában... íme itt a ma­tematikai pontosságú ma­gyarázata annak, hogy a tő­kések — bármily kévéssé testvéri módon viselked­nek is egymás irányában a konkürreneíában — miért alkotnák mégis valóságos szabadkőműves szövetséget, az egész munkásosztállyal szemben”. Ezt az ege=z munkásosztállyal szemben kialakított szövetséget mi sem bizonyítja jobban, mint a nemzetközi tőke mai ma­gatartásra. Vietnam és Dominika, Közel-Kelet . és Nigéria, és más példák so­ra figyelmeztet arra: a nemzetközi tőke semmiféle eszköz használatától nem riad vissza, ha a profitról van szó. Korunk bonyolult nemzetközi visszonyai egv- ben arra is figyelmeztet­nek, hogy a nemzetközi méretekben fellépő tőke el­len a munkásosztálynak is nemzetközileg egységesen kell fellépni. „A tőke“ és a szocialista gazdaság „A töke” százéves jubile­uma során annak a szám­ba vétele is szükséges, ho­gyan alkalmazható Marx fő műve a szocialista gaz­daság viszonyaira. Ez eset­ben nemcsak arról van szó, hogy „A tőke” nem ad kész választ a mai kapitalizmus valamennyi kérdésére, ha­nem arról is, hogy Marx „A tőké”-ben a tőkés ter­melési mód kritikai elem­zését végezte el. A szocia­lista gazdaság elemzésével Marx nem is foglalkozha­tott. Ennek ellenére „A tő­ke” mégis fontos segítője előrehaladásunknak. Első­sorban Marx módszere az, ami a szocialista gazdaság viszonyai között is felbe­csülhetetlen segítségként alkalmaz!. jJö. E7 a módszer arra tanít, hogy csak a szo­cializmus törvényszerűsé­geinek feltárása adhat tu- damányos alapot a helyes gazdaságpolitika kialakí­táshoz. Amikor a Magysr Szocialista Munkáspárt cé­lul tűzte a gazdasági me­chanizmus reformját, újabb lépést tett előre azon az úton. amely a gazdasági törvények igényei, és a gaz­daságpolitika jobb össze­hangolásához vezet. Külön figyelmet érdemel Marxnak az áruról, az áru­termelésről szóló tanítása. Bár Marx más műveiben a szocializmusról több vonat­kozásban is úgy ír, mint olyan társadalomról, amely­ben már nincsenek meg az árutermelés feltételei „A tőké”-ben bebizonyítja, hogv az árutermelés évezredekkel megelőzte a kapitalizmust, s annak ellenére, hogy a tő­kés termelési módban vált a legáltalánosabb jelenség­gé. mintegy a kapitalizmus sejtjévé, léte nincs feltétle­nül a tőkés termelési mód­hoz kötve. A szocialista országok­ban — így hazánkban is — megvalósulásra kerülő gaz­dasági reformok egyik fon­tos kiinduló pontja annak a felismerése, hogy az áruter­melés feltételei a szocializ­musban is megtalálhatók, így az árutermelés is szük­ségszerű, s a szocialista piac megfelelő szabályozással, a tervutasításoknál hatéko­nyabban képes egybekap­csolni a vállalatokat. A szo­cialista gazdaság irányításá­ban nemcsak lehetséges, ha­nem szükséges az áruterme­léssel összefüggő kategóri­ákat felhasználni. „A tőke” megjelenési­nek századik évfordulóján számot adhatunk arról, hogy amikor pártunk harcot folytat a nemzetközi mun­kásmozgalom egységének helyreállításéért, s a gazda­sági mechanizmus reform­jával közelebb hozza a gaz­dasági cselekvést a szocia­lizmus törvényszerűségei­nek követelményeihez, nem­csak korunk alapvető kül- és belpolitikai szükségle­teit szolgálja, hanem „A tő­ke” eszméihez való hűséget is bizonyítja. Dr. Zsarnöczai Sándor kandidátus, a Társadalmi Szemle munkatársa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents