Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-08 / 212. szám

Magyar—szovjet barátsági nagygyűlés (Folytatás a 2. oldalról) Elvtársak! — A mi or­szágunk — a Szovjetunió számára ez az esztendő rendkívüli. Ez az év a nagy október ötvenedik évfordu­lójának, a történelem első szocialista állama félévszá­zados jubileumának az esz­tendeje. Nagy és kiemelke­dő ünnep ez minden szov­jet ember számára, s mi örömmel közöljük baráta­inkkal, hogy a szovjet nép az építőmunka minden te­rületén elért jelentős ered­ményeivel ünnepli ezt az évfordulót. „ önök gondolom tudják, hogy az utóbbi két három évben pártunk különös fi­gyelmet fordít a gazdaság­politika, a szocialista gaz­dálkodási módszerek és for­mák tökéletesítésére. Terv­be vettünk és végrehajtot­tunk több nagyszabású in­tézkedést, amelyek újabb ki­látásokat, távlatokat nyit­nak a szovjet népgazdaság előtt. Ezek az intézkedések meg is hozták felső gyümöl­cseiket. Többek között lénye­gesen meggyorsúlt orszá­gunkban az ipari és mező- gazdasági fejlődés üteme. Csupán ez év első hét hó­napjában 10,6 százalékkal emelkedett ipari termelé­sünk. Töretlenül fejlődik a mezőgazdaság is. Biztosí­tottuk a mezőgazdasági ter­melés állandó növekedését. Fontos változások mennek végbe gazdasági szervezete­ink munkájának stílusában és módszereiben a szocia­lizmus gazdasági törvényei­nek mélyrehatóbb elsajátítása és ésszerűbb felhasználása céljából. A gazdasági fejlő­dés eredményeként állandó­an emelkedik a szovjet em­berek jóléte és életszínvo­nala. Mindez népünket jo­gos megelégedéssel tölti el. Országunkban optimista a légkör. Fokozódó lelkese­dést tapasztalunk. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy ránk még nagy és bonyolult fela­datok várnak. De az elért eredmények arról győznek meg bennünket, hogy eze­ket a feladatokat sikerrel megoldjuk, hogy még gyor­sabban fogunk haladni elő­re — kommunizmushoz. san kirajzolódik az em­beriség haladásának fő iránya: a szocializmus erősödik és újabb és újabb győzelmeket arat, gyarapítja anyagi erejét és rendkívüli mértékben fo­kozza politikai és eszmei be­folyását. Az imperializmus egészben véve, mint világ- rendszer, gyengül. A szocializmus ügye győ­zelmet győzelem után arat, mindenek előtt azokban az államokban, amelyekben sikerrel építik az új, igaz­ságos és humánus társadal­mat — a szocializmust és kommunizmust. A világ népei látják: a szocialista társadalom fejlődésének nincs más célja, mint a nép érdekeinek megvédése és az a törekvés, hogy mind na­gyobb mértékben biztosítsa a társadalom minden tagjá­nak anyagi és szellemi igé­nyét, s a szocializmus kül­politikája pedig — a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának politi­kája. Éppen ezért a szocialista államok határain túl is az emberek milliói szellemileg és érzelmileg mindinkább a szocializmus és a kommu­nizmus mellett döntenek. Egyre nő a nemzetközi kommunista mozgalom ak­tivitása és befolyása. A gyarmati függőség igáját le­vetett országok sok milliós néptömegei körében is szi­lárdul és növekszik a szo­cializmus vonzó ereje. A szocializmus továbbra is új sikereket arat. Példá­jának ereje világszerte hat, mivel a nép nagy igazát, a szocializmus képviseli, rr e- lyet soha senki sem lesz képes legyőzni. Az imperializmus tábora egyre jobban megrendül azoknak a mély belső fo­lyamatoknak következtében, amelyek a kizsákmányoló erőszakot gyakorló társada­lom lényegéből fakadnak. Növekszik az osztályharc lendülete a fejlett kapita­lista országokban. Utalha­tunk például a világimpe­rializmus fő fellegvárában — az Amerikai Egyesült Államokban — kialakult helyzetre. Ott is észlelhető a munkásmozgalom bizonyos aktivizálódása. Egyre aktívabb ellenál­lást vált ki az imperializ­mus neokolonialista politi­kája Ázsia, Afrika, Latin- Amerika népeinél. A jelen­legi társadalmi fejlődés problémáira, a népeknek a nemzeti függetlenségre, ha­ladásra és békére való ter­mészetes törekvésére az im­perializmus csak egyet­len választ ismer: erőszak, véres bűn­tettek a népek ellen. Vilá­gos tanúságai ennek az im­perialisták olyan cselekede­tei, mint az agresszió kiszé­lesítése Vietnamban, a füg­getlen arab államok elle­ni izraeli támadás megszer­vezése, a katonai fasiszta puccs Görögországban, Bon­nak az „egész Németország­ra” az európai határok mó­dosítására vonatkozó ma­kacs igénye. Manapság az imperializmus erőszakos jel­lege különösen világossá teszi azt, hogy az imperia­lizmus történelmileg halálra van ítélve. Az imperializmus lénye­gesen meggyengült, de még mindig elég erős ahhoz, hogy komolyan veszélyez­tesse a világbékét, a né­pek biztonságát A szocialista országok né­pei elsőrendű kötelességük­nek tartják, hogy megfelel­jenek barátaik bizalmának szerte a világon és osztály­ellenségeik cselszövéseire válaszolva újabb sikereket érjenek el a szocializmus és kommunizmus építésében. A béke és szocializmus érdekei, minden ország dol­gozóinak érdekei a szocia­lista országoktól, a mai fel­tételek között állhatatosan azt követelik, hogy ez or­szágok mindegyike az egész közösség érdekében tömörít­se sorait. Most minden eddiginél fontosabb, hogy erősítsük a szocializmus. országainak szövetségét a nemzeti fel­szabadító mozgalommal, mindenkivel, aki az impe­rializmus ellen harcol. Az imperializmus , kalan­Mélyek és sokoldalúak lettek kapcsolataink Elvtársak! Magyarország és a Szov­jetunió sikerei, népeink mun­kájának, erőfeszítéseinek gyü­mölcse, s ugyanakkor a szocialista államok, többek között a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kö­zötti egyre erősödő együtt­működés eredménye. Az 1948-ban aláírt szer­ződés ebben a vonatkozás­ban jó szolgálatot tett. Tük­rözte a szovjet—magyar vi­szonyban bekövetkezett gyö­keres változást. Valósággá vált, amit az 1919-es Ma­gyar Tanácsköztársaság hő­sei áhítottak. A mai szov­jet-magyar kapcsolatokra jellemző a törhetetlen test­véri barátság, a mindent át­fogó, hasznos együttműkö­dés. Pártjaink eredménye­sen együttműködnek a nem­zetközi politikai és a kom­munista világmozgalom min­den alapvető kérdésében. A Magyarország és a Szovjetunió közötti politikai együttműködés különösen az utóbbi években szélesedett ki. Hagyománnyá váltak a rendszeres kapcsolatok párt- és kormányvezetőink között. Egyre jobban bővülnek az országaink helyi pártszer­vezetei, szakszervezetei, if­júsági és más szervezetei kö­zötti kapcsolatok. Hatékony a vélemény- és tapasztalat- csere a párt, állami és gaz­dasági építés területén. Ez utóbbi körülményre különös figyelmet szeretnék fordítani. Ahogy már Lenin előre látta, a szocialista or­szágok közötti tapasztalat- csere az új társadalom fel­építésének folyamatát gyor­sító fontos tényezővé vált. Most minden szocialista or­szág alkotó módon felhasz­nálhatja azt, ami a testvéri ország tapasztalatából szá­mára megfelel, megosztja barátaival saját eredménye­it. Nálunk a Szovjetunióban többek között nagy érdek­lődést vált ki az a munka, amelynek célja az MSZMP TX. kongresszusán hozott határozatok megvalósítása, a gazdaság tökéletesítése, a szocialista demokrácia fej­lesztése, új formáinak ku­tatása. Sok tapasztalatot szerez­tünk a népi Magyarország­gal folytatott szoros terme­lési együttműködésben. Fej­Külpolitikánk változatlan Kedves Elvtársak! Olyan időket élünk, ami­kor a szocializmus országai­ra óriási történelmi felelős­ség hárul, közös forradalmi ügyünkért, a népek békéjé­ért és biztonságáért, a sza­badság, a demokrácia és az emberiség társadalmi hala­dásának sorsáért. Az élet teljes mértékben igazolja a világ komr-vn'sta- és mun­káspártjai által 1960-ban le­lőd^c a kooperálás egész sor népgazdaságilag fontos ké­szítmény termelésében. Azt szeretnénk, hogy e tapaszta­latok egyre tovább gyara­podjanak. Arra törekszünk, hogy az emberek teljes mér­tékben élvezzék a szocializ­mus javait. E tekintetben a gazdasági együttműködés, a munkamegosztás országa­ink további gazdasági fel­lendülésének, a lakosság jó­léte növekedésének fontos erőforrása. S végül: egyre szélesed­nek a szovjet—magyar kap­csolatok az ideológiai mun­kában, a tudomány, a nép­művelés és a kultúra terü­letén. Mindez a szocialista országok együttműködésé­nek nagyon fontos területe, mert közös feladatunk az új típusú ember formálása, a dolgozók marxista— leninista szellemben való nevelése. Az e téren létre­jött együttműködés a népe­ink között barátságot és egységet a legtartósabbal — a marxizmus—leninizmus mindent legyőző eszméjével — forrasztja össze. így tehát az első barátsá­gi, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződés aláírása óta eltelt 20 év alatt a magyar—szovjet kapcsolatok mélyrehatóak és sokoldalúak lettek. Ter­mészetes, hogy most, ami­kor lejár az eddigi szerző­dés érvényességi ideje, szük­ségessé vált egy új okmány aláírása, amely okmány ki­fejezésre juttatja kapcsola­taink új lehetőségeit és új távlatait. Ezt testesíti meg a fővárosukban most alá­írt szerződés, amely lerög­zíti közös vívmányaink eredményeit. Tartalmazza továbbá a jövőre vonatkozó programot, amelynek való­ra váltása még gazdagabbá, még tartósabbá és mélyebbé teszi kapcsolatainkat. Úgy gondolom, közülünk senki sem kételkedik abban, hogy az eljövendő eszten­dőket a magyar—szovjet barátság megszilárdításá­nak újabb sikerei jellemzik. Biztosítom önöket, baráta­ink, hogy országunk kom­munistái, minden szovjet ember erre törekszik, s hogy pártunk Központi Bizottsá­ga és a szovjet kormány megtesz minden erőfeszítést e magasztos cél elérésére. vont rendkívül fontos kö­vetkeztetést. Minden józan gondolkodá­sú és elfogulatlan ember­nek, aki figyelemmel kíséri a világ fejlődésének fo­lyamatát, látnia kell e fo­lyamat irányát Tevékenyeb­bekké válnak és nagy sikereket érnek el a világ forradalmi, imperialistael­lenes erői. Az események minden bonyolultsága és időnkénti ellentmondásos­sága mögött egészen világo­L. I Brezsnyev és Alekszc j Koszigin Kádár János társa­ságában a Parlamentben. (MTI foto — Vigovszky Ferenc felvétele) dór politikája megköveteli, hogy mindannyian meg­őrizzük fokozott éberségün­ket és szüntelenül erősítsük a szocialista országok vé­delmét. Annak idején V. I. Lenin azt mondotta, hogy az előző forradalmak azért szenvedtek vereséget, mert nem tudtak védekezni. De mi nem fogunk vereséget szenvedni — hangsúlyozta —, mert tudjuk, hogy ho­gyan védekezzünk. Mi ál­landóan emlékezetünkben tartjuk nagy vezérünknek ezt a tanítását is. A Szovjetunió és Magyar- ország sikeresen együttmű­ködik a közös védelem erő­sítéséért. Ezt tükrözi a ma aláírt új szerződés is. Együttműködésünk — mint valamennyien tudják — nem csak kétoldali, hanem kollektív alapon is megva­lósul, a Varsói Szerződés szervezetének keretében. A szocialista államok kollektív védelmének min­den oldalú megerősítését egyik legfontosabb felada­tunknak tekintjük. Elvtár­sak, biztosítom önöket ar­ról, hogy a szovjet emberek továbbra is méltóan hozzá­járulnak e feladat megoldá­sához. Szoros együttműködés­ben barátainkkal és szövet­ségeseinkkel mindent meg­teszünk annak érdekében, hogy fegyverünk műszaki tökéletessége és ereje, fegyveres erőink harci ké­szenléte, elvegye az impe­rialisták kedvét még annak a gondolatától is, hogy kezet emeljenek népeink szocia­lista vívmányaira. Külpolitikánkban tovább­ra is keményen kitartunk amellett az elv mellett, amely szerint az államok függetlenségének, szuvere­nitásának és területi sérthe­Az imperializmus és a reakció erőinek cselszövései­re, mi kommunisták azzal válaszolunk, hogy még ak­tívabban törekszünk a Kom­munista világmozgalom tö­mörítésére, még natározot- tabban szembeszállunk min­den olyan kísérlettel, amely megbonthatná soraink egy­séget. Az élet nap nap után bizonyítja: nem le­het kommunista az, aki fél­redobja mozgalmunk leg­erősebb fegyverét — a pro­letár internacionalizmust; aki a forradalmi erők nem­zetközi egységét és harci szolidaritását korlátolt, ide­ológiánk számára idegen nacionalizmussal cseréli fel; aki szakadár politikát szít és ezzel osztályellensé­günk kezére játszik. Ezért vált ki az egész vi­lág marxista—leninista kö­rében olyan felháborodást Mao Ce-tung és csoportjá­nak kalandor ténykedése. Ma már az egész világ számára világossá vált e csoport nagyhatalmi, soviniszta irányvonalának igazi célja. A tények arról tanúskod­nak, hogy ez a csoport va­lójában nem az imperializ­mus ellen, hanem a szocia­lista országok, a kommu­nista mozgalom ellen har­col. Mint ezt az utóbbi kínai események mutatják, Mao Ce-tung és cinkosai veszé­lyeztetik a kínai nép forra­dalmi vívmányait. Amit Mao Ce-tung csoportja „kulturális forradalomnak” nevez, helyesebb lenne el­lenforradalomnak nevezni. Lényegében véve Kínában ma csapást mérnek a népi demokratikus hatalomra. Gyakorlatilag beszüntet­ték tevékenységüket a párt alapszabályzatában feltün­tetett szervei és az állam­hatalom alkotmányosan elő­írt szervei, szétkergették a szakszervezeteket, a kommu­nista ifjúsági, társadalmi szervezeteket. A párt és állam sok kiváló és nagy érdemeket szerzett dolgozó­ját, a kínai forradalom sok ismert funkcionáriusát, több kimagasló katonai vezetőt, a tudomány és kultúra je­les képviselőit becsmérlik, embertelen represszióknak verik alá. tétlenségének tiszteletben tartásával valóban lehetsé­ges a szocialista és kapita­lista államok békés egymás mellett élése. És minél erő­sebbek lesznek a szocialista országok pozíciói, annál több lehetőség lesz arra, hogy ez az elv győzedelmes­kedjék a nemzetközi kap­csolatokban. Megsemmisítik a dolgozók szocialista vívmányait és jogait. Fegyveres megtorlás­nak vetik alá azokat a kí­nai munkásokat és parasz­tokat, akik az ország kü­lönböző részein fellépnek Mao Ce-tung és kreatúrái­nak önkényuralma ellen. A kínai események nem­csak a Mao Ce-tung cso­portosulás eszmei-politikai hanyatlásáról tanúskodnak, hanem arról az erős ellen­állásról is, amelybe e cso­portosulás politikája a dol­gozók széles rétegei, számos párt és állami beosztásban lévő személy, a fegyveres erők legjobb képviselői kö­rében ütközik. Kína Kommunista Párt­ja és népe most történelmé­nek kritikus szakaszát éii át. De bármennyire bonyo­lult is legyen ez a harc, biztosak vagyunk abban, hogy végeredményben ta­lálni fognak erőt ahhoz, hogy megvédjék a forrada­Elvtársak! Az októberi forradalom 50. évfordulóját nemcsak a szovjet nép fogja megünne­pelni, hanem az egész kom­munista és felszabadító mozgalom, az egész haladó emberiség. Jól tudjuk, hogy a magyar kommunisták és a szocialista Magyarország egész népe olyan aktivitás­sal készül a nagy október jubileumának köszöntésére, mint saját nagy ünnepere. Ezért mély hálával tarto­zunk önöknek, drága bará­taim. Soha nem felejtjük el, hogy a magyar dolgozó nép fiainak tízezrei aktivan vet­tek részt az oroszországi októberi forradalomban és harcoltak népünk, a szocia Iizmus ügyének védelmé­ben. E derék internaciona­lista harcosok közül sokan ma is élnek. A szovjet em­berek testvérüknek tekin­tik őket, s nagy ünnepük lom vívmányait és nagy or­szágukat a helyes útra ve­zessék. , Meggyőződésünk, hogy Kínában végeredményben győzni fog a szocializmus ügye. Ezt az SZKP és az egész szovjet nép, amely­nek érzelmeit Kína kommu­nistái és népe iránt a test­vérbarátság és a proletár internacionalizmus szelleme hatja át, közös nagy ügyünk fontos győzelmeként fogja üdvözölni. Huszonnégy európai or­szág kommunistáinak ez év tavaszán Karlovy Varyban megtartott konferenciája a testvérpártok kollektív együttműködésének ió pél­dáját mutatta. Úgy látszik, itt az ideje, hogy fokozzuk ilyen irányú közös erőfeszí­téseinket. Ilyen álláspontot foglal el sok párt és ezzel mi is teljesen egyetértünk. Az egység harci jelsza­vunk volt, ma is az és az marad a jövőben is, bizto­sítani szeretnénk önöket, kedves elvtársak arról, hoey a Szovjetunió Kommunista Pártja minden tőle telhetőt megtesz és a jövőben is meg fog tenni gnnak érde­kében, hogy a kommunis­ta mozgalom egységesen lépjen fel a legteljeseb­ben és a leghatéko­nyabban teljesítse törté­nelmi feladatát — betöltse a békéért, a nemzeti függet­lenségért, demokráciáért és szocializmusért vívott vi­lágméretű harc ihletőjének és vezérének szerepet. óráiban tisztelettel adóznak nekik, mint október minden hősének Október 50. évfor­dulója lehetőséget ad arra, hogy valóban történelmi méretekben értékeljük an­nak a nagy tettnek a jelen­tőségét, amelyet 1917-ben Oroszország munkásai, of parasztjai véghez vittek, Le­ninnel és a bolsevik párt­tal az élen Éljen a magyar és a szov­jet nép örök, megbonthatat­lan barátsága! Éljen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt — a magyar dolgozók kipróbált vezető­je! Fejlődjék és arasson új győzelmeket a béke, a de­mokrácia, a nemzeti füg­getlenség és a szocializmus nagy üigye. (MTI) L. I/Brezsnyev nagy tet­széssel, hosszan tartó tapssa! fogadott beszéde után Né­meth Károly mondott zár­szót, majd a forró hangu­latú nagygyűlés az Intema- cionálé hangjaival ért véget. A kínai eseményekről Nagy október jubileumán

Next

/
Thumbnails
Contents