Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-08 / 212. szám

XXIV. ÉVFOLYAM 212. SZÁM ÄRA: 50 fillér 196 7. SZEPTEMBER 8, PÉNTEK Kádár János és L. I. Brezsnyey beszéde a magyar-szovjet barátsági nagygyűlésen Aláírták az államaink közötti barátsági, együttműködési szerződést A szovjet párt- és kormányküldöttség csütörtökön délu­tán barátsági nagygyűlésen találkozott a fővárosi dolgozók képviselőivel az építők Rózsa Ferenc művelődési t házában. A nagygyűlést a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa ren­dezte. A megjelentek hosszan tartó, lelkes ünneplése köszön­tötte a barátsági nagygyűlés elnökségét, amelyben helyet foglalt L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a szov­jet párt- és kormányküldöttség vezetője, A. N. Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke, A. A. Gromiko, az SZKP KB tagja külügyminiszter, K. V. Ruszakov, az SZKP KB köz­ponti revíziós bizottságának tagja, a Központi Bizottság osz­tályvezető-helyettese, T. P. Januskovszkaja, a központi re­víziós bizottság tagja, a közoktatási és tudományos dolgo­zók szakszervezetének elnöke és F. J. Tyitov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete, a szovjet párt és kormányküldöttség tagjai. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, Losonczi Pál, a népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kál­lai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Ajtai Miklós, Czinege Lajos, llku Pál, Németh Károly, a Politikai Bizott­ság póttagjai, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára, Dobi István, a népköztársaság Elnöki Tanácsának nyugalma­zott elnöke, dr. Münnich Ferenc, nyugalmazott állammi­niszter és a társadalmi élet több kiválósága. A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után Né­meth Károly, a Politikai Bizottság póttagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára nyitotta meg az ünnepséget. Ez­után Kádár János mondott beszédet. KÁDÁR JÁNOS: Népeink között örök és megbonthatatlan a barátság Tisztelt nagygyűlés! Kedves Elvtársak, Elvtárs­nők! Szívből üdvözlöm a ma­gyar—szovjet barátságnak szentelt mai nagygyűlésünk elnökségét, minden résztve­vőjét. Tisztelettel és szere­tettel köszöntőm en is ked­ves vendégeinket. Szemé­lyükben és általuk egyben köszöntjük a magyar nép legnagyobb és leghűbb szö­vetségesét, a nagy szovjet népet. (Taps.) Ez a mostani alkalom, amikor ismét magas szovjet vendégeket üdvözölhetünk körünkben, kiemelkedő je­lentőségű, valóban mérföld­kő kapcsolataink története­ben. A mai napon, törvé­nyes meghatalmazással, újabb húsz esztendőn? szóló magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést írtunk alá. Ezzel a szerző­déssel ismét szentesítettük és megerősítettük népeink élő, évről évre erősödő, meg­bonthatatlan, örök barátsá­gát. A nemzetközi jogi érvény­nyel bíró szerződésünk két állam jövendő kapcsolatait szabályozza, de olyan két államét, a Szovjetunióét és a Magyar Népköztársaságét, amelyek a szocializmust, a kommunizmust építik. Ba­rátságunk és együttműködé­sünk az érdekek azonossá­gán, az eszmék és célok kö­zösségén alapszik, két szo­cialista állam proletár in­ternacionalista egységét, test­vériségét fejezik ki. Ennek a barátságnak nemcsak jelene, hanem hősök vérével meg­szentelt múltja és biztos jö­vője is van. Lenin tanításai, a szovjet­forradalom 50 évvel ezelőtti győzelme nyomán alakult meg 1918-ban a magyar munkásosztály kommunista pártja és vívta ki népünk 1919-ben a Magyar Tanács- köztársaságot. A polgárhá­ború időszakában tízezrével léptek az öntudatos magya­rok az alakuló szovjet Vö­rös Hadsereg soraiba és harcoltak a szovjethata- iomért, saját népük szabad­ságáért hazájuktól sok ezer kilométerre. A második vi­lágháború menetében pedig a szovjet hadsereg katonái verték le a magyar nép ke­zéről a hitlerfasiszták. a rab­ság bilincseit, és felszabadít­va hazánkat, megnyitották népünk előtt az önálló nem­zeti fejlődés és a társadalmi haladás útját. «Éltünk a történelmi alkalommal Népünk élt a történelmi alkalommal: a hatalom bir­tokában a magyar munkás kezébe vette a gyárat, a ma­gyar paraszt birtokába vette a földet, az értelmiség a nép szolgálatába állította tudá­sát. A proletárdiktatúra győ­zelme, a népi Magyarország megszületése után jöttek lét­re azok a feltételek, amelyek a Szovjetunió és Magyaror­szág között, a testvéri együttműködést megvalósító, csak szooialista országok kö­zött lehetséges, új típusú kapcsolatok megteremtését lehetővé tették. Az azóta el­telt időszak távlatából néz­ve teljes bizonyossággal álla­píthatjuk meg, hogy 1948. február 18-a, első barát­sági szerződésünk aláírásá­nak napja nemzeti történel­münk jelentős dátumai kö­zé tartozik, A Szovjetunió akkor, ezzel a szerződéssel az elvesztett háború után, a romok helyén született új, független, szabad, demokra­tikus Magyarországot elsőként elismerve, az egyenlő, szu­verén nemzetek sorába emel­te. A Szovjetunió volt az el­ső nagyhatalom, amely ha­zánkat, — a magyar törté­nelemben először — egyenlő félnek tekintette s kész volt az egyenjogúság alapján tartós szövetséget kötni vele. Az 1948 februárjában alá­írt barátsági, együttműkö­dési, segítségnyújtási szerző­dés nem maradt írott papír, a Magyar Népköztársaság né­pe igyekezett híven eleget tenni a szerződésben vállalt minden kötelezettségének. A Szovjetunió sokoldalúan se­gítette és segíti ma is ha­zánk fejlődését, népünk munkáját. Áruforgalmunk 1947-től csaknem negyven- szeresére növekedett. Magyarország, amely köz­ismerten nyersanyagszegény ország, létfontosságú segít­séget kap a Szovjetuniótól többek között azáltal, hogy a kohókoksz, a réz, a gyapot importjának több mint felét, a kén-, az ólomimport 70—• 80 százalékát, a vasérc, a nyersvas, a nikkel, a fa­anyagok behozatalának csak­nem egészét a Szovjetunió biztosítja. Nyersvastermelé- sünk kétötödét, acéltermelé­sünk egyötödét adó üze-. meink szovjet közreműkö­déssel épültek, mezőgazda­ságunk legjobb gépei, leg­jobban termő búzafajtáink szovjet eredetűek. Azzal a szovjet tudománnyal létesült és bővült együttműködé­sünk, amely a döntő terüle­teken a világ élvonalában halad. Mindezeken túlmenően, a Szovjetunió, amely több mint 22 évvel ezelőtt fel­szabadította népünket, kéré­sünkre, szerződésünk alap­ján, önzetlen és áldozatkész, igaz barátként, internacio­nalista segítséget nyújtott népünknek 1956-ban, ami­kor belső és külső ellenségei szorongatták a Magyar Nép- köztársaságot. Ma is hatha­tósan segít országunk szuve- rénitásának, nemzetünk füg­getlenségének, népünk bé­kéjének védelmében. A ma­gyar nép el nem múló há­lával és tisztelettel gondol a szovjet hősökre, akik két ízben is, vérüket hullatták szabadságáért, és köszönetét mond minden szovjet em­bernek, akik minden módon és minden téren segítették, és ma is segítik harcában, a szocialista társadalom fel­építésének nagy munkájá­ban. (Nagy taps.) Kedves Elvtársak! Ba­rátaim! A Magyar Népköztársaság belső és nemzetközi helyze­te ma szilárd, népünk ered­ményesen és bizakodva épí­ti a szocialista társadalmat, saját szebb jövőjét, és ki­veszi részét a társadalmi ha­ladásért, a népek szabadsá­gáért, a békéért folyó nem­zetközi küzdelemből is. A közelmúlt években nagy harcot vívtunk a munkás- osztály hatalmának, álla­munknak, rendszerünknek védelméért, majd megerősí­téséért. Ez a harc teljes győzelemmel zárult. A kom­munisták sorai szilárdak, szövetségi politikánk össze­fog minden alkotó erőt, a munkásosztály, a nép, a párt politikáját követi; a szo­cializmus, a rendszer ellen­ségeit szétszórtuk, számuk megfogyatkozott és elszige­telődtek. Ennek a harcnak eredményeire támaszkodva, a munkás-paraszt szövetséget erősítve, sikerrel megoldot­tuk a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezését. A nagyüzemi, szocialista alap­ra helyezett mezőgazdaság kezdeti, de számottevő ered­ményeit és törekvéseit mu­tatja a mostani, 66. mező« gazdasági. kiállítás Buda­pesten. A szocialista társa­dalom alapjainak lerakását befejezve, népünk most, a pártkongresszus határozatait követve, harmadik ötéves tervünk megvalósításán dol­gozik eredményesen és ösz- szes erőfeszítései a szo­cialista társadalom teljes felépítésére irányul. Mindezt nem dicsekvő szándékból mondom, nehéz­ségeink, komoly, még meg­oldásra váró feladataink is vannak szép számban, de fontos annak számba vétele is, hogy népünk harca, munkája és szovjet bará­taink áldozata és segítsége nem volt hiábavaló. (Nagy taps.) Növeljük a termelékenységet Most ideológiai, politikai, gazdasági és kulturális munkánk hatékonyságának növelése került előtérbe. A szocialista termelőerők, ter­melési és elosztási viszo­nyok fejlesztését szorgal­mazzuk. A munka termelé­kenységét kell növelnünk, a szocialista építés nagyobb lendülete és az életviszo­nyok további javítása érde­kében. Az elmúlt öt év át­lagában a nemzeti jövede­lem emelkedése nálunk évenként 5 százalék és a tervteljesités többi fő muta­tója, ideértve a dolgozók reáljövedelmének növekedé­sét is, ennek megfelelő volt (Folytatás a 2. oldalon) A Magyarországon tartózkodó szovjet párt- és kormánykül döttség megkoszorúzta Buda­pesten a magyar hősök emlékművét (Wormser Antal felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents