Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-06 / 210. szám
Saját „lábára" áll-e minden gyáregység? Zsebbevágó kérdés a munkások számára a jövőben: „Meddig örüljön vagy bánkódjon együtt egy fővárosi vállalat, tröszt, sok vidéki gyáregysége?” — kérdezte szinte hangosan gondolkozva egyik nyírségi gyár igazgatója. Eddig szinte tárcánként változott a módszer. Egyik iparágban csak akkor fizettek nyereségrészesedést, ha a tröszthöz tartozó minden üzem nyereséges volt. De hiába volt nyereséges a nagyhalászi kendergyár, a berceli téglagyár. együtt keilett bánkódni az itt dolgozó munkásoknak a többi üzemmel, holott ők jól dolgoztak. Vajon, hogyan lesz az új íjazdasáigi mechanizmusban? A jövő évtől fokozatosan minden üzem saját „lábára” áll, abból kell megélnie, amit és ahogyan termel. Iparágon belül viszont továbbra is egy vállalathoz tartoznak. Hol es meddig húzódjon a határ a közös örömökben és bánatban? Hiszen az egyik gyáregység dolgozói ezután nem dolgozhatnak „rá” a másikra, mint eddig. így is előfordult, hogy ha a tröszt eredményesen termelt is, egyes kiválóan teljesítő, nagy nyereséget elérő üzemek érdemtelenül kevesebb nyereséget kaptak, mint amennyit — ha önállóak — saját eredményeik alapján fizethettek volna. Ezért is sürgetnek az igazgatók. Jó, hogy a gazdasági bizottság elvi döntései megvannak, de a minisztériumok részéről késik a végrehajtási utasítás, s már szeptembert írunk. Tapasztalható, pogy a gazdasági vezetők sokkal jobban reagálnak a dolgozók kezdeményezéseire, kritikai megjegyzéseire, mint korábban. Több üzemben az új mechanizmusról előadásokat tartanak, s ezekben sok szó esik az önállóságról. Több a helyi kezdeményezés. mint régen. Az önállóságra való törekvés és a lehetőségek mérlegelése új ötleteket, elképzeléseket eredményeznek. Csaknem minden üzemben előtérbe kerültek a gazdaságossági számítások. Deme- cserben olyan új termék előállításán dolgoznak, amelyre még nem volt példa ebben az iparágban. Hasznos lesz a műanyag és gyógyszeriparnak, a gyár jövedelmét növeli. A jövő évtől már hulladékmentesen akarnak termelni. Az eddig hasznavehetetlen cefrét takarmány céljára tették alkalmassá. Évente 250 ezer forint szennyvíz- kárt fizettek ki. Ebből a mezőgazdaság részére trágyát készítenek. Uj termékek gyártásán gondolkoznak több helyen. Megkezdődött a piackutatás, az igények felmérése. A Nyírbogdányi Kőolajipari Vállalat a jövő évre a Borsodi Vegyikombináttal ezer tonna gázolaj finomítására kötött szerződést. Savgyanta értékesítéséről tárgyalnak a Debreceni Téglaipari Vállalattal. Szerződést kötöttek két kutatóintézettel, s a gyáron belül is fejlesztik a kutatómunkát. A Gávai Vegyes Ktsz bőrdíszmű áruk termelését vezette be. Ehhez szükséges műhelyt is építettek. Yigy 50—60 munkaerőt tudnak foglalkoztatni. Rakamazról a párizsi kiállításra küldtek cipőmodellt A vevők igényeinek, a piaci keresletnek megfelelően bátran változtatnak a modellek gyártásán. Élnek a létszámgazdálkodási kötöttségek megszüntetésével. így sikerült létrehozniok saját építőbrigádot, s a már-már elveszettnek hitt 2,5 millió forintból üzemházat építeni. Figyelemre méltó az Is, ahogyan a Vencsellői Cipész Ktsz gondoskodik a szakemberutánpótlásról. A gimnázium egyik termében gépeket állítottak be, órákat adnak a szakmáról az iskolában. Azonban még mindig vannak kötöttségek, amelyek akadályozzák a helyi kezdeményezéseket, az önállóságra való törekvéseket. Ezért is sürgetőek a minisztériumok rendelkezései. E kötöttségek különösen érezhetők megyénk olyan üzemeiben, amelyek valamelyik fővárosi nagyvállalathoz tartoznak, azoknak gyáregységeként működnek. Termelési szerkezetük átalakítását gátolja, hogy még mindig nem ismerik az anyavállalatok elképzeléseit. Alig négy hónap választ el bennünket 1968 január elsejétől. Addig nemcsak a vezetőknek, de a dolgozóknak is meg kell ismerniük a legfontosabb rendelkezéseket, mert az átállás nem egyszerű. Mindenképpen növelni szükséges a nagy vállalatokon belül, a hozzájuk tartozó gyáregységek, vidéki üzemek önállóságát és természetesen a felelősséget is. Ez ösztönzi majd a kezdeményezéseket, hiszen anyagi érdekeltségük is függ tőle. Farkas Kálmán Több tízmillió a közlekedés javítására Megyénkben is igen sok gondot okoznak a sokféle korszerűtlen utak, a 20—30 évvel ezelőtt épült hidak és átereszek. A súlyos mezőgazdasági gépek, vontatók és traktorok gyakran csak veszélyek közepette tudják az árut átszállítani ezeken. Éppen ezért mind nagyobb ütemben korszerűsítik az út- és hidhálózatot Vasból és betonból Nagy fontos építés folyik Nyírbogdánybam. Itt a Ló- nyay csatornán át ível majd egy új, 23 méteres vasbe- tonhíd. Az ,eredeti terveket meg kellett változtatni, s érdekességként említjük: a híd nem merőlegesen, hanem ferdén, hegyesszögben fut a víz fölé. Nagy összegért épül a nyírkércsi híd is, de igen szép munka a Kömörő és Nagyar közötti is. A Túrt átszelő építmény mint műszaki elképzelés is szép, s vetekszik majd megyénk legszebb hídjával, a nyírcsaholyivaL Uj hidak építésére a megyében évente több mint 2,5 milliót fordítanak. Sokat lehet ebből is korszerűsíteni. de ha belegondolunk, hogy a szabolcs-szatmári 254 közül 139 fából készült, akkor ez az összeg sem sok. Hatalmas összeget emészt fel például a tisza- dobi holt Tisza-ág felett átmenő 52 méter hosszú, cölöpökre épült híd átépítése is, amit már nem lehet halogatói, mert életveszélyes rajta a közlekedés. Karbantartó brigádok kellenek Az utakat és hidakat nem elég korszerűsíteni, feltétlenül fontos a folyamatos karbantartás is. Jelenleg ez elég nehézkes, mert kevés az útőr, és sok a munka. Éppen ezért a megyei tanács vb építési és közlekedési osztálya most olyan terven dolgozik, hogy brigádokat hoz létre. Egyegy brigád kb. két járást látna el, korszerű gépekkel felszerelve. így mód nyílna arra, hogy a most rendelkezésre álló. a községi tanácsok között elaprózott összeget jobban használják fel. Jelenleg a megyében 305 kilométer tanácsi út van kiépítve. A következő években mintegy 1500 kilométert kell csak a belterületeken létesíteni. Az új építése és a karbantartás maximális szervezettséget, erőfeszítést kíván a műszaki előkészítőktől is. Nyíregyházi érdekességek Az Ut- és Vasúttervező Vállalat már megkezdte a Sóstó felé vezető új útvonal tervezését. Jelenleg folyik a kisvasút kihelyezési munkájának első szakasza, S mire a városon kívüli vonal elkészül, megteremtődik a feltétele a Beloiannisz tértől a Kossuth utcán át a korszerű út építésének. A sínek felszedése után modern út vezet majd a szanatóriumon túli részig, innen pedig egy hétmillióért készülő felüljárón szeli át a vasútvonalat Az út a Kemecsei útba csatlakozik. Ezen a szakaszon a város- központtól induló buszjáratok bonyolítják le a tömeg- közlekedést. Terv van arra, hogy panorámabuszokat Is beállítanak, hogy a táj szépségeit élvezhessék az utasok. Fontos tervezési munkák után alakítják majd ét a Széchenyi és Petőfi utca mostani képét. Mindennek előfeltétele, hogy a kisvasút kihelyezés gyorsan befejeződjék. Hasznos, a közlekedést gyorsító munka Nyíregyházán az Arany János utcán jelenleg párhuzamosan futó két híd ösz- szedolgozása, valamint a forgalmat tehermentesítő Színház utcai építkezés, az ottani híd kialakítása is. Amint Szabó Miklós mérnök a közlekedési osztályon elmondta, mind Szabolcs-Szatmár községeiben, mind Nyíregyházán a fő cél: a növekvő forgalom számára az anyagiaktól függően a legkorszerűbb körülmények megteremtése. Az állami utak mellett a városi, tsz-utak rendszere csak akkor felel meg a követelményeknek, ha a mostaninál nagyobb ütemben és folyamatosabban modernizálnak, igénybe véve az állami pénzek mellett a laö zségf e j 1 esz tés i alapokat, a társadalmi munkát, az ipari és mezőgazdasági üzemek kínálkozó lehetőségeit B. U Ha egy érettségizett tehenész... Nem elég: az iskola — bizalom is keli Egy gimnáziumi osztály nyomában — Túlszaladtunk a szakképzéssel. Ott van például a vásárosnaményi gimnázium. Tavaly egy egész osztály lett érettségizett te- .henész. Közülük egyetlen egy sincs a szakmában. Egyik megyei szakemberünk említette ezt a minap. A naményi gimnázium cáfol: „Nézze meg Barabást, az ottani tsz-ben is itt érettségizett dolgozik. Kun Károly.” Ketten az osztályból Nincs szerencsém, a fiatalember Pesten van a mezőgazdasági kiállításon. Édesanyja azt mondja, hogy nagyon szereti a szakmáját, azért is jött vissza érettségi után a faluba, pedig a többi mind elment, szétszóródott. „Mindene az állattenyésztés. Soha nem kell szólni neki, három és négy között kel és megy a telepre. De sajnos, sem a tagság, sem a vezetőség nem támogatja, kevés a keresete is.” Badak János főkönyvelő: „Rendes, komoly gyerek, van jövője, megállja a helyét. Ezerkétszázat keres most, s úgy tudom, ha a mostani főállattenyésztő január elején elmegy nyugdíjba, ő lesz helyette, akkor felmegy a fizetése kétezerre, amihez jön még a háztáji és néhány kedvezmény.” Bujdosó Károly főállattenyésztő már azzal mondott Kun Károly munkájáról véleményt, hogy a maga helyére javasolja. Kun Károly tehát megtalálja a helyét a szakmában. És a többiek? Hajdú Erzsébet (a lányok baromfitenyésztést tanultak) a Naményi Vegyes Ktsz-nél műszerésztanuló, Illés Katalin Barabáson üzemgazdász, Egyed Erzsébet Lónyán dolgozik a tsz-ben, Bencze Éva a szálkái keltetőállo- méson, Tarr Margit a ján- di baromfitelepen — ahogy a tablóról sorolják a neveket Ifjú Csohány Gábortól, a jándi tsz elnökétől kérdem, elégedett e Tarr Margittal? A válasz kurta: „Nincs nálunk. És most már nem. is jöhet szóba, mert férjhez- ment Egy traktorosunkhoz.” — Nem is jelentkezett, hogy a baromfitelepen akar dolgozni ? — Valamikor tavaly mondták a szülei, de aztán Mikes Györgyi Levegő Tudomásomra jutott, hogy földünket több kilométeres levegőréteg veszi körül. Miért van ez? Azért fekszik el a Föld körül annyi levegő, mert nincs megfelelő propagandája, az emberek csak lélegzőnek, veszik a levegőt, anélkül, hogy tudnák: milyen fontos és jó dolog a levegő. Sehol egy neon, sehol egy plakát, amely idejében figyelmeztetné a fogyasztókat, hogy szerezzék be a levegőszükségletüket. Meg kellene szervezni a levegőpropagandát, a Levegő Napokat. Háromszázhatvanöt Levegő Nap lenne egy évben, ezeken a napokon öles hirdetmények hívnák fel a vevők figyelmét, hogy vegyenek levegőt. A gő leve mindenkié! Végy levegőt! Aztán lennének Levegő Hónapok, Levegő Negyedévek és Levegő Évek. Pista, igyál luftot! — kiáltanák a plakátok a villamoson, az utcán, a város minden pontján. Ha ezzel nem tudnánk elkölteni a propagandakeretet, készítsünk reklámfilmeket : Egy férfi zöld arccal sétál az utcán. Fejéből kérdőjelek ugrálnak ki. A szeme kimered. Nyelve kilóg. Kisvártatva a férfi püspöklila színűre válik, majd sHédelegni kezd. A férfi elvágódik. (Bumm!) A kérdőjelek is elvágódnak. (Bumm, bumm, bumm!) A földön fekvő ember tekintete egy plakátra esik, amelyen nagy betűkkel ez áll: „Ne felejts el lélegzetet venni!” Látni, amint a férfi fejében leesik egy húszfilléres, aztán tenyerével a homlokára csap és nagyot lélegzik. Kórus: Egészségére! A férfi fülig érő mosoly- lyal, dagadó kebellel fürgén el. nem került újból szóba, mert férjhezment — És alkalmazták volna? Bólint, hogy igen. B. Szabó Árpádné — Tarr Margit — pici gyereket ringat, örül, hogy szakképzettsége miatt keresik. „Mikor leérettségiztem, szóltam a vezetőségnek, hogy hallom, brigádvezetőt keresnek a baromfitelepre, s nekem van szakképzettségem. Mondták, hogy várjak, majd üzennek. Azóta is várom. Közbejött aztán a kicsi...” — S most már lemondott a szakmáról? — Dehogy, szeretnék elmenni továbbra is. Ha a gyerek megnő egy kicsit. Magukra maradtak Karácsony Tibort, a tavalyt IV. b osztályfőnökét keresem. Már a járási tanácson van, a vb elnökhelyettese. — Harmincán végeztek az osztályomban. A megoszlás még nem ideális, de már nem is rossz. Tizen továbbtanulnak, tízen elmentek az iparba és máshová, tizen maradtak a mezőgazdaságban. A szarvasmarha- tenyésztéstől a felvásárlásig, széles az elhelyezkedési skála. Említem, egy kicsit magukra hagyták a végzett fiatal szakembereket. S hogy úgy látom, a tsz-ek vezetői még nemigen bíznak a szaktudásukban. — Sajnos, igen. A szövetkezeti vezetők közül sokan még nem látják, milyen segítséget jelenthetnének ezek az érettségizett tehenészek és baromfigondozók. Segíteni kellene őket &.i első lépéseknél, foglalkozni velük, esetleg levelező úton is tovább taníttatni. Van persze jó példa, de kevés az olyan, mint a Tamás Pista helyzete Kispa- lád-Botpaládon. ö nagyon gyoLan főállattenyészlő lett. És megállja a helyét Épp ú-y szakmák Mutatja, hogy most tárgyalta a járási vb: az idén végzett kétszáz gyerekből még mindig munka után szaladgál hatvan—hetven. „Lehet, hogy túlszaladtunk a célon, amikor ennyire speciális szakmákat adtunk a gimnáziumban, s nem általánosabbat. De végül is, ezek a fiatalok nálunk csak a mezőgazdaságban találhatják meg a számításukat. Később ez már nem jelent ilyen gondot, nagyobb lesz irántuk a tsz-ek igénye. Persze, addig is... Minimális követelmény, hogy felkarolják és a szakmájukban alkalmazzák az itt végzetteket, megszerettessék velük a falut.” Valóban, ezért tenni kell. A mezőgazdaság ágai, szakmái épp úgy szakmák, mint az iparban. Az utánpótlásról Is épp úgy gondoskodni kell, mint ott. De ehhez — mint láttuk — nem elég a szakközépiskolai oktatás bevezetése. Kevés csak az iskola. Az egészségesen elvetett magból csak akkor lesz szépen fejlett növény, ha később is gondozzák. És ehhez a tsz-eken kívül nagyobb segítséget kell adniuk a járási, községi vezetőknek is. Kopka János Afrikai export az állami gazdaságokból Keresett cikk a külföldi piacokon a szabolcsi juh. Különösen a franciák kedvelik a szabolcsi gazdaságokban nevelt bárányokat, öt esztendeje állandó vevői a tsz-eknek és állami gazdaságainknak. Ebben az évben a megyéből mintegy 25 000 darab pecsenyebárányt exportálunk. Nagy részét a franciák vásárolják, de jelentős mennyiséget vesznek az olaszok és a görögök is. A hízott juhot különösén az afrikai államokban, az az arabok kedvelik. Ebből mintegy 8000 darabot szállítunk Szalonikibe, ahonnan a különböző afrikai országokba továbbítják. Jó jövedelmet biztosit a pecsenyebárány nevelése és a juhhízlalás a gazdaságoknak. A legtöbbet exportáló állami gazdaságaink: Fehérgyarmat, Nyírtass, Nyírmada, Apagy és Nyír- lugos. A termelőszövetkezetek közül a jármi Alkotmány, a mátészalkai Egyesült Erő, a kéki Búzakalász, az ófehértói, penyigei és a gacsályi tsz-ek adják el a legtöbbet a külföldi vevőknek. Ha még mindig van pénz, csinálhatunk egy > másik reklámfilmet is: időnként az órájára pislog. A férj olvas. Hirtelen nyílik az ajtó, egy széles vállú, mosolygós arcú fiatalember szökell be a szobába és az asszony háta mögé lépve, beleösókoi a nyakába. A férj olvas. A fiatalember karonfogja az asszonyt és vidáman ugrándozva kimennek a szobából. Abban a pillanatban a férj felpattan és a mellét verve, így kiált: — Fiacskám, ne nézz engem levegőnek! A következő képen látható, amint az udvarló hosszú orral, pityeregve el- os on. A házaspár összebújva áll az ablaknál, és önfeledten nagyot slukkol a friss levegőből. — Ez aztán igen! — re- begi boldogan az asszony. — Végre tudom, mi a levegő! — és szerelmesen az urához simul. Ha még mindig van elkölteni való pénz, csináltassunk plakátokat. íme. egy plakáttipp: Az első képen egy kövér férfi áll az előadói emelvényen és ijedten néz maga elé. A második képen ugyanaz a férfi, kezében vastag kézlratköteggel, mosolygós képpel, előadást tart. Aláírás: „Beszéljen a levegőbe!” Szaküzleteink: Margitsziget, Jánoshegy, Szabadsághegy, Hármashatár- hegy stb. Ha még mindig van elkölteni vgló pénz, készítsünk oktató füzeteket és oktassuk ki a fogyasztókat: mire jó a levegő? A levegőre ki lehet menni és rendszerint érdemes is kimenni, mert mindig lóg valami a levegőben, továbbá, be lehet jönni a levegőről, és huzatot lehet csinálni a légből, és tornászni is lehet a légben és híreket, menyasszonyt, vőlegényt kaphatunk a légből... Egy cikkben nem is lehet felsorolni, mi mindenre jó a levegő Még élni is lehet belőle, különösen annak, aki az oktató füzeteket írja. A propagandára szánt pénzt az utolsó fillérig el kell költeni, hogy a következő évben is kapjunk pénzt propagandacélra. De csak az utolsó fillérig szabad elkölteni — az utolsó fillért vissza kell fizetni az államnak. Elvégre takarékoskodás is van a világon.
