Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-06 / 210. szám

A dél-vietnami választás MEGYEI ESEMENYEK LONDON A Brightonban ülésező angol szakszervezeti kong­resszus kedden délután 1 367 000-res szótöbbséggel határozattá emelte azt az in. hitványt, amely felszólítja a Wilson-kormányt, hogy ha­tárolja el magát az Egye­sült Államok vietnamai po­litikájától. SZÓFIA Walter Ulbrichtnak, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottsága első titkárának, az államtanács elnökének és Willi Stoph- nak, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizott­sága tagjának, a Német De­mokratikus Köztársaság mi­nisztertanácsa elnökének ve­zetésével ma Bulgáriába ér­kezik a Német Demokrati­kus Köztársaság párt- és állami küldöttsége. ROMA Valentyina Nyikolajeva Tyereskova szovjet űrhajós­nő kedden Rómába érkezett. Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt ve. zetősógi tagja és a párt más vezetői, Pietro Secchia, az olasz szenátus elnökhe­lyettese, Kuznyecov, a Szov­jetunió ideiglenes római ügyvivője, a társadalmi élet képviselői és újságírók fo­gadták Tyereskovát a repü­lőtéren. GENOVA Megegyezés született a ge­novai kikötő hatóságai és a „Li Ming” nevű kínai hajó kapitánya között, amelynek értelmében a kínai hajó le­génységét ellátják élelemmel és vizzel, terhét pedig kirak­hatja a kikötőben. A „Li Ming” 23 napos „felirat- háborút” folytatott az olasz hatóságokkal. A hajó testét' telefestették Mao-idézetek- kel, amit az olaszok politi­kai beavatkozásnak minősí­tettek. A kompromisszumos megállapodás után csak egyet­len kínai közmondás maradt a hajó oldalán Mao fogalma­zásában: „Ostoba, aki azért emeli fel a követ, hogy a lá­bára ejtse”. KINSHASA Az Afrikai Egységszervezet minszteri tanácsa ülésszaká­nak hétfői ülésén Bomboko kongói külügyminisztert egy­hangúlag megválasztották az ülésszak elnökévé. Az ülés­szakon részt vevő algériai kül­döttséget Hamdani, a kül­ügyminisztérium jogi és kon. zuli osztályának igazgatója vezeti. Buteflika külügymi­niszter akadályoztatása miatt. Saigon (MTI) Kedden Saigonban közzé­tették a Dél-Vietnamban vasárnap tartott szenátusi és elnökválasztások hivata­los végeredményeit. A vá­lasztásokat — mint ismere­tes — csak a saigoni ható­ságok és az amerikai meg­szálló csapatok ellenőrzése alatt álló területeken tar­tották. Dél-Vietnam leg­nagyobb része — területé­nek mintegy négyötöde —• a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front fenn­hatósága alatt áll Az amerikai szuronyok árnyékában megtartott vá­lasztásokból — miként ez várható is volt — a Thieu Ky tábornoki párt került ki győztesen, akik összesen 1 649 561 szavaza­tot szereztek meg. A tá­bornoki párt után a legtöbb szavazatot a békeprogram­mal fellépő Truong Dinh Dzu saigoni buddhista ügyvéd kapta — 817120-at. Harmadik helyen Phan Khac Suu volt elnök vég­zett 513 374, negyedik he­lyen pedig Tran Van Huong volt miniszterelnök, 474 100 szavazattal. Truong Dinh Dzu, aki a va­sárnapi választásokon a második helyre került, ki­jelentette: a választásokon csalások történtek és ezért panasszal fordul Dél-Viet­nam ideiglenes nemzetgyű­léséhez. A nemzetgyűlés október 2-án ül össze a pa­naszok kivizsgálása végett. De Gaulle ma utazik Lengyelországba Párizs (MTI) De Gaulle tábornok fran­cia köztársasági elnök szerdán délben a miniszter- tanács szokásos heti ülése után egyhetes hivatalos lá­togatásra Lengyelországba utazik. A francia elnök ere­detileg június közepére ter­vezte. az időközben kirob­bant közel-keleti válság miatt azonban elhalasztotta utazását. Az elnök a Szovjetunió után első íz­ben látogat el szocialista országba. A francia elnök megbe­széléseket folytat a lengyel állam vezetőivel és találko­zik Wladyslaw Gomulkával a Lengyel Egyesült Mun­káspárt első titkárával. A francia elnök Lengyelor­szágban vidéki körutazást is tesz. Elátogat Gdanskba, Krakkóba, Auschwitzba. Valószínűnek tartják, hogy De Gaulle tábornok, aki a nyugati államférfiak kö­zül elsőként Ismerte el az Odera—Neisse határ végle­gességét Lengyelországban megismétli ezt az állás­pontját. Tűzharc a Jordán folyonál Jordániái részről is kö­zölték kedden, hogy a reg­geli órákban háromórás tűzharcra került sor a Jor­dán folyó mentén. A köz­lemény szerint az izraeliek lőttek először, tüzérségi tűzzel árasztották el a jor- dán állásokat. Jordánia erői viszonozták a tüzet A Kongói A belga Schramme veze­tése alatt álló zsoldosok és volt katangai csendőrök bandája kitört a kongói kormánycsapatok által be­kerített Bukavu városából és a Kivu tó partja mentén Goma város irányában nyomul előre. A banditák rádión felszólították Goma lakosait, tisztítsák meg a várost, különben nem sza­jordán közlés szerint két jordániai katona könnyeb­ben megsérült, az izraeliek veszteséget szenvedtek em­berben és hadianyagban. Husszein jordániai ki­rály kedden saját repülőgé­pét vezetve hatnapos hi­vatalos látogatásra Törökor­szágba érkezett. jelentés vatolnak biztonságukért. Kinshasai jelentések sze­rint a zsoldosok nem tud­ták helyreállítani a buka- vui repülőtérnek a harcok során megrongált kifutópá­lyáit. Gomában van repülő­tér és a zsoldosok itt akar­ják fogadni a külföldről megígért, erősítéseket szál­lító repülőgépeket Szeptemberben tartják megyénkben a tsz területi szövetségek alakuló üléseit A termelőszövetkezetek területi szövetsége megala­kításának megyei előkészítő bizottsága szeptember 5-én ülést tartott. A tanácsko­záson részt vett dr. K. Nagy Sándor, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, az Országos Termelőszövet­kezeti Tanács főtitkára, Kállai Sándor, a megyei pártbizottság titkára, dr. P. Szabó Gyula, a megyei tanács elnökhelyettese és Gulyás János, a megyei pártbizottság osztályvezető­je. Az előkészítő bizottság munkáját értékelve dr. P. Szabó Gyula elmondta, hogy a bizottság valamennyi tagja, az előkészítő mun­kában részt vevő társadalmi szervek jól dolgoztak. A megye termelőszövetkezetei­nek több mint kilencven százaléka már csatlakozott a termelőszövetkezetek terü­leti szövetségéhez s vár­ható, hogy szeptember 8-ig minden termelőszövetkezet­ben termelőszövetkezeti csoportoknál befejeződnek a közgyűlések, döntenek a területi szövetséghez való csatlakozásokról. A csatla­kozó közgyűlések minde­nütt élénkek, aktívak vol­tak. Sok kérdés tisztázó­dott, ennek ellenére akad még olyan dolog, amely a továbbiakban tisztázásra vár, erre megfelelő fórum lesz a területi szövetségek alakuló küldöttértekezlete. A tanácskozás résztvevői elfogadták azt a javaslatot, mely szerint az alakuló küldöttértekezleteket még ebben a hónapban meg­tartják. A Szatmár-Beregi Területi Szövetség alakuló értekezletét szeptember 14-én. a Tisza-menti Terüle­ti Szövetség alakuló érte­kezletét szeptember 21-én, a Nyírségi Területi Szövetség alakuló értekezletét szep­tember 26-án tartják. Az előkészítő bizottság tag­jai jóváhagyták a területi szövetség alakuló üléseinek napirendjeit. Az elnöki megnyitó után a küldött- gyűlés megválasztja a bi­zottságokat, a beszámolót követően megvitatják az alapszabály tervezetet, ezt követi az elnök, elnökhe­lyettesek, titkár, valamint az ellenőrző bizottságok megválasztása. Felszólalt az előkészítő bizottság ülésén K. Nagy Sándor elvtárs is. Elismeré­sét fejezte ki a gondos és körültekintő munkáért. Hangsúlyozta, hogy a ter­melőszövetkezetek területi szövetségének megalakítása befejező szakaszához érke­zett, s ez az eddigieknél is alaposabb munkát kíván. Beszédét így folytatta: A termelőszövetkezetek területi szövetsége új erő­forrás a termelőszövetkezeti mozgalomban, amely lehető­vé teszi, hogy a IX. párt- kongresszus határozatai, a mechanizmus célkitűzései maradéktalanul érvénye­süljenek a mezőgazdaság­ban. A termelőszövetkezeti területi szövetségek társa­dalmilag is fontos fórumok, kifejezésre 'juttatják a pa­rasztság munkájának meg­becsülését, s amellett, hogy fontos feladatuk lesz az érdekvédelem, alkotó mó­don részt vesznek az ag­rárpolitika meghatározásá­ban és végrehajtásában. K. Nagy Sándor elvtárs a továbbiakban a területi szövetség kezdeti munkájá­val foglalkozott. Az első lé­péseket úgy határozta meg, hogy a területi szövetségek ne akarjanak mindent egy­szerre megoldani. Az a he­lyes munkamódszer, ha ki­választják a legsürgősebb, legégetőbb problémákat, s azoknak megoldásán fára­doznak. A munkában ügyelni kell arra, hogy a program, amely a tevé­Szeptember 9-én ünnepli a bolgár nép hazája felszaba­dulásának 23. évfordulóját. Ez alkalommal megyénk minden járásában megemlé­keznek a testvéri Bulgária harcairól, a felszabadulás óta Megyénk egyetlen rizster­mő területén a fehérgyar­mati járásban, ahol 12 ter­melőszövetkezet több mint 1200 holdon termel rizst, sár­gulnak a kalászok. Az aratás így két hét múlva megkez­dődhet. Az érésben lévő rizstáblákon Nagyarban már hozzáláttak a víz levezeté­séhez. A hét folyamán va­kenységet meghatározza akár rövid határidővel, akár távlatokban világos és érthető legyen, ne legyen túlzó, hanem mértéktartó. A szövetségek soha sem feledkezzenek meg arról, hogy legfőbb feladatuk se­gíteni a termelőszövetkeze­teket, a különböző határo­zatok megfelelő alkalmazá­sában. Mindezt úgy tegyék, hogy tartsák tiszteletben a népgazdaság érdekeit, mi­közben a termelőszövetke­zetek érdekeit védik. Fon­tos, hogy a szövetségek tisztségviselői igyekezze­nek kapcsolatot teremteni a pártszervezetekkel, tömeg­szervezetekkel, a bankkal, a felvásárló szervekkel, s ez a kapcsolat mindenkor a valóság tükrözője legyen. K. Nagy Sándor elvtárs felszólalása végén hang­súlyozta, a területi szövetsé­gek munkája nem lesz köny- nyű. Nem lesz könnyű az első lépések megtétele, márcsak azért sem, mert ehhez a munkához még nincs minta, s nagy szere­pet kap az öntevékenység. A munka jövőbeni megha­tározásának nagy segítsé­get ad majd, hogy a szövet­ségi elnökök novemberben országos tanácskozáson vesznek részt. Seres Ernő elért eredményeiről. 14-én Kállósemjénben, 15-én pedig Vásárosnaményban magyar —bolgár barátsági gyűlést is rendeznek, amelyeken részt vesznek a bolgár kultúra ve­zető munkatársai is. lamennyi rizstábláról le­eresztik a vizet. Eddigi becs. lések szerint a rizstermelés sikerrel zárult, 18—22 má­zsás átlagtermést vártak. Kü­lönösen szép a nagyszekeresi termelőszövetkezet több mint százholdas rizsvetése. A termelőszövetkezetek már most készülnek a gazdag aratáshoz. Csapolják a rizsföldeket Bolgár—magyar barátsági gyűlések megyénkben ♦ ♦ Öten a százezerből Százezer magyar vörös- katona harcolt Szovjet- Oroszországban a forrada­lom győzelméért. A neves és ismeretlen harcosok kö­zül ragadtunk ki ötöt, hogy bemutassuk olvasóközönsé­günknek. 4. Röpcédula és fegyver A magyar hadifoglyok kö­zül sokan már esztendők óta ették a cár rabkenyérét. És milyen kis darabot, s milyen feketét! Sziklai Sándor, a Vi­harsarokból származó pa­rasztgyerek sztrájkot szerve­zett az éhezés ellen a nagyezsgyinszki hadifogoly- táborban. Ez már Kerenszkij alatt volt. A kozákokat küld­ték rájuk. A 250 hadifogoly előbb szétverte a kozákokat, de aztán a kozákok erősítést kaptak, s öt embert a legkö­zelebbi helyőrségi börtönbe csuktak. Onnan szöktette meg őket egy öreg népfel­kelő. Így került Sziklai Sándor a nagyezsgyinszki vasüzem- be. Itt egy öreg martinásztól megtanult a vassal bánni, egy Ivanov nevű orosz mun­kástól pedig politizálni. Ami­kor aztán hozzájuk is elju­tott a pétervári események híre, Ivanov így szólt Szik­lai ékhoz: No, elvtársak, mi holnap felvonulunk, lehet, hogy na­gyobb összecsapásra kerül sor! A felvonulás le is zajlott, az összecsapás azonban el­maradt. Kerenszkij helyőr­sége kevés emberből állt, s amikor meglátták a felvonu­ló munkásokat, kereket ol­dottak. A munkásokkal együtt vonultak fel a hadi­foglyok is. ök is kalapácsot, vasdarabot vittek, azokat a szerszámokat, amelyekkel dolgoztak. Készen arra, hogy oda ütnek, ahová kell. Amikor aztán jöttek a hí­rek, hogy Moszkvában és másutt megalakultak a vö­rösgárda csapatai, azok a magyar hadifoglyok, akiknek elegük volt a háborúból, s békét követeltek, most ké­szek voltak fegyvert fogni az orosz testvérek oldalán. Szik­lai is azok között volt, akik elhatározták: útnak indul­nak, s beállnak a bolsevik katonák sorába. Ivanov he­lyeselte a tervet. Sziklai harmadmagával in­dult Szamára felé, hogy meg­keresse azt az irodát, ahol a bolsevikok a harcosokat to­borozzák. Nem volt könnyű megta- lálniok a „bürót”, de aztán mégis sikerült. Estére járt már, csak egy öreg bácsika ült a vásott asztál mögött. A magyarok oroszul, németül és magyarul köszöntek, vala­melyiket csak megérti a to­borzóiroda ügyeletese. Hát a bácsi magyarul válaszolt, ő is magyar volt, Iványinak hívták. Mindjárt adott utal­ványt vacsorára, másnap pe­dig annak rendje-módja sze­rint felvette az önként je­lentkezőket a vörösgárdába. Már éppen távozni akartak, hogy jelentkezzenek a pa­rancsnokuknál, amikor Ivá- nyi elvtárs visszahívta Szik­lait. — Gyere vissza! Te agitá­tor leszel! A viharsarki parasztgyerek rendes orosz katonacsizmát, ruhát kapott, de fegyvert nem. Helyette egy csomó röp­cédulát nyomtak a kezébe, néhány plakátot, azzal az utasítással, hogy a tüzérlak­tanyába kell mennie agitál­ni. Sziklai teljesítette az uta­sítást — elindult, hogy meg­győzze a tüzérlaktanyában állomásozó, még cári tisztek befolyása alatt lévő katoná­kat. Azzal kezdte, hogy pla­kátokat ragasztott a laktanya kerítésére. Egy idős orosz, pipázva nézte, miként dolgo­zik. A magyar hadifogolyból lett bolsevik agitátor oda­szólt hozzá: — Jónapot bátyám! Mi­kor voltak itt agitálni? — Tegnap volt itt egy. — És hogyan végezte? — Azt bizony megverték! Sziklai ennek ellenére be­ment a laktanyába. Beszél­getni kezdett a katonákkal. (Hiszen azok is parasztok és munkások, csak nem eszik meg!) Egyre többen gyűltek köré. Érdeklődéssel hallgat­ták. Egy fiatal tisztecske is odasietett a csoportosulás lát­tán. Érthetően nem tetszett neki, milyen figyelemmel hallgatják a katonák a bol­sevik szónokot. Elkezdett kiabálni: — Ne hallgassatok rá! Bi­tang esküszegő! Az agitátor visszavágott ne­ki: Engem Ferenc Jóskára eskettek fel! Neki pedig nem tartozom semmivel! Legfel­jebb annyival, mint magá­nak, tiszt uram! És ezzel pofont kent le a tisztnek. Aztán örömmel lát­ta, hogy a katonák nem sietnek a tiszt segítségére, hanem valami örömféle villan fel az arcukon. A tiszt eloldalgott, Sziklai pedig folytathatta az agitációt. Aztán mégis csak fegyvert kapott. Egy oroszokból, ma­gyarokból és más nemzetisé­gű vörösgárdistákból álló egységgel együtt azt a pa­rancsot adták neki, hogy a kinyeli állomás környékét tisztítsák meg a kozák fehér­gárdistáktól. A kinyeli vas­úti gócpont mintegy 60-80 kilométerre fekszik Szama­rától. Északra Szibériába, dél­re Turkesztán felé mentek a vasútvonalak. Délről jött az olaj, a szárított gyümölcs, a rizs. Szibáriából egyéb élel­miszer. A kozákok állandóan robbantgatták a vasúti síne­ket, hogy nyugtalanítsák a lakosságot, és elvágják a leg­fontosabb élelmiszerszállító helyeket. A jól felszerelt, gépfegyverrel és kézigráná­tokkal is ellátott vörösgár­disták elindultak portyázni. Több falun is áthaladtak, s nem láttak egy fia fehéret sem. Novoszergejevkánál aztán megpihentek. Ott lep­ték meg őket a kozákok. A meglepetés azonban csak fé­lig sikerült. A vörösgárdis­ták hamar lábrakaptak, s összecsaptak a kozákokkal. Harcolva vonultak Kinyel felé. Halottaik voltak, sebe- süMjeik, de ők még nagyobb veszteségeket okoztak a túl­erőben lévő kozákoknak. A helyzet azonban egyre vál­ságosabb lett, mert fogytán volt a lőszerük. A döntő pillanatban aztán megérke­zett egy zászlóalj vörösmat­róz, amely arra az üzenetre indult útnak, hogy bajban vannak a számárai kommu- nárok. A sikeresen megvívott csa­ta után rövid számárai pihe­nő következett, aztán még jó néhány ütközet. Sziklai elvtárs harcolt az Uraiban, a Közép-Volgánál, Közép- Ázsiában, a ferganai fron­ton. A Káspi fronton meg­sebesült. S aztán, amikor lábhoz tehette a fegyvert, ta­nulni kezdett. A Szovjetunió­ban végezte el a középisko­lát, majd az egyetemet, s 1924-ben tanár lett. S amikor a spanyol nép felkelt a fasiszták ellen, is­mét a harcot választotta. A nemzetközi brigádban har­colt Madrid határán 1936-tól 1939-ig. Aztán sokáig Fran­ciaországban és Afrikában volt internálva, s csak 1943- ban jutott vissza a Szovjet­unióba. 1944 végén tért haza Magyarországra. A néphad­sereg tisztje, ezredese lett, szolgálta a néphatalmat. A Hadtörténeti Múzeum igaz­gatója volt, amikor 1956 ok­tóber 26-án ellenforradalmár gyilkosok kioltották az éle­tét. Pintér István

Next

/
Thumbnails
Contents