Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-28 / 229. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) valamint a szocialista er­kölcsnek megfelelő bánás­módot súlyosan- sértő intéz­kedésekkel szemben kifo­gást emelhessen. Ebben az esetben az intézkedést a fel­sőbb szervek döntéséig nem szabad végrehajtani. A viták során számosán kérték ennek a tételnek konkrét kifejtését, annak megmagyarázását, hogy mi lehet a szocialista erkölcs­nek megfelelő bánásmódot súlyosan sértő intézkedés. Megváltozik Erre csak azt lehetett vála­szolni. hegy a szocialista erkölcsi normák élnek. Foly­ton tovább fejlődnek nem lehet tehát sematikusan paragrafusba szorítani őket. Ha egy adott intézkedést a jogok és kötelességek tük­rében nézünk, kiderül, hogy hasonló ügyek eseté­ben másképpen kell fellépni a jól dolgozókkal és más­képpen a hanyagokkal szem­ben. A helyes eljárást tehát, hogy milyen esetekben ho- gj'an kell intézkedni, az élet fogja kialakítani. a felmondás A vita alapján került a tervezetbe a megrokkant dolgozók felgyógyulása utá­ni újbóli alkalmazásának kötelezővé tétele korábbi munkáltatójuknál; a több- gyermekes anyák szabadsá­ga és a jutalomszabadság bevezetése, ami a jól dolgo­zók messzemenő megbecsü­lését jelenti. A jutalomszabadsággal kapcsolatban szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy ez a rendes szabadságon fe­lül — tehát alap- és pót- szabadságon kívül — jár. Megemlítem, hogy ugyanígy a rendes szabadságon felül illeti meg a dolgozókat a tanulmányi szabadság is. Az országos vitában szám­talan hozzászóló szóvá tette, hogy a 40 és az 50 éves ju­bileumi jutalmakat a dolgo­zók jelentős hányada nem kaphatja meg, mert előbb megy nyugdíjba. A 40 éves jubileumi jutalomnál elsősorban a nőkről van szó, továbbá azokról, akik főiskolát, egye­temet végeztek és tanulmá­nyaikat 24—25 éves korban fejezték be, mert nyugdíja­zásukig rendszerint nem töl­tenek 40 évet munkában. Az 50 éves jubileumi jutalmat rendszerint az sem érheti el, aki már 14—15 éves korá­ban elkezdett dolgozni. A Munka Törvénykönyve vég­rehajtási utasításának 66,. paragrafusa — az országos vitában kialakult vélemény alapján — nyugdíjazás ese­tén, már 35, illetve 45 mun­kában töltött év után bizto­sítja a jubileumi jutalmat Tisztelt Ox-szággyűlés! Úgy vélem, hogy az új Munka Törvénykönyvének tervezete híven tükrözi a hazánkban elért fejlődést és biztosítja a felkészülést a további eredmények eléré­séhez. A javaslat a korábbi tör­vénykönyvvel szemben igen nagy jelentőségű változta­tásokat tartalmaz, mert na­gyok a társadalmi, politikai, gazdasági és szociális ered­ményeink. Ezek az eredmé­nyek a pártunk és kormá­nyunk, valamint egész dol­gozó népünk közötti együtt­működés, kölcsönös bizalom és megbecsülés révén jöttek létre. Csak e kölcsönös bi­zalom tette lehetővé hazánk gyors szocialista fejlődését, a nyugodt légköi't, a szor­galmas építőmunkát. Az új Munka Törvény- könyve, az életet adó mun­kának alaptörvénye, és elő­készítői az alkotó ember, a dolgozó iránti tisztelettel tervezték meg. Kérem, hogy a javasla­tot az országgyűlés vitassa meg és fogadja el. Tisztelt Országgyűlés! Igen lényeges változtatás- 1 ra kerül sor a felmondás kérdésében is. Az új Munka Törvénykönyve tervezetének a felmondásra vonatkozó rendelkezései az eddigi fel­mondási rendszert teljesen megváltoztatják és feloldják a megkötöttségeket mind a dolgozó, mind a vállalat szempontjából. A dolgozó és a vállalat helyzete között bizonyos különbség azonban továbbra is fennmarad. Míg ugyanis a dolgozó bármikor kötetlenül felmondhat, a vállalatra nézve — a szocia­lista humanitásból fakadó — felmondási tilalmak és korlátozások továbbra is ér­vényesek, sőt ezek köre bő­vül is. Nálunk betegség, terhes­ség esetében már régóta felmondási tilalom van. A mostani szabályozás ezt ki­terjeszti a sorkatona felesé­gére és az egyedülálló anyákra is. Megváltozik a felmondási idő rendszere. A 15 napos felmondási idő az esetek egy részében sem a válla­lat, sem a dolgozó számára nem elegendő. Ha a dolgozó felmond, a vállalat nem , mindig tud 15 nap alatt utánpótlásról gondoskodni es a dolgozó sem tud min­dig 15 nap alatt új munka­helyet találni. A javasolt szabályozás ezért differen­ciált felmondási rendszert alkalmaz. A felmondási idő 15 naptól egészen 6 hónapig terjedhet — hogy ezen be­lül mennyi —, az a kollek­tív szerződésre, illetve a dolgozók és a vállalat közös megegyezésére van bízva. Többen feltették azt a kérdést, hogy a felmondási rendszerben bekövetkező változásoknak milyen kö­vetkezményei lesznek. A gazdasági vezetők a na­gyobb munkaerővándorlás­tól félnek, a másik oldalon pedig attól, hogy nem jön-e létre nagyobb munkaerőíe- lesleg. Ami a munkaerőfelesleg­től való félelmet illeti — az új gazdaságirányítás célja nem a termelés szűkítése, hanem bővítése, tehát az eredmény semmi szín alatt sem a foglalkoztatottság csökkenése lesz. Természe­tesen a gazdasági élet időn­ként megkíván bizonyos át­csoportosításokat, egyik iparágból a másikba. Ami pedig a munkaerőmozgást illeti: nem vitás, hogy a gazdasági vezetőknek töb­bet kell törődniök a jól dolgozók megbecsülésével és mindazzal, ami a dolgozót a vállalathoz köti. Egyik képviselőtársam az előzetes megbeszélések so­rán szóvátette: nálunk a megyében felmerült olyan aggály, hogy a szabad vál­lalati felmondás lehetősége nem ellentétes-e a munká­hoz való jog állami garan­tálásával. Ezzel kapcsolat­ban elsősorban azt kell le­szögezni, hogy a munkához Való jogot alkotmányunk biztosítja. Ezen a Munka Törvénykönyve nem változ­tat, sőt éppen ellenkező­leg, — mint erre a törvény- javaslat 18. paragrafusa ki­fejezetten ki is tér — biz­tosítja, hogy mindenki sza­badon munkaviszonyt léte­síthessen. A munkához való jog ér­telme az, hogy az állam az egész népgazdaság fejleszté­sének keretei között köteles arról gondoskodni, hogy mindenki számára legyen munkahely, vagyis biztosít­sa a munkaképes lakosság megfelelő foglalkoztatását Ez azonban nem azt jelen­ti, hogy mindenkinek élete kezdetétől nyugdíjazásáig egy ugyanazon vállalatnál kell dolgoznia, — még ak­kor is, ha ennél a vállalat­nál a munkalehetőség jelen­tősen csökkent ugyanakkor más vállalatoknál pedig nagymértékű a munkaerő- hiány. Az alkotmány értel­mezése szerint mindenki számára biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy ha mun­kaviszonya megszűnik, újból munkába tudjon állni. A dolgozók egészségvédelme A Munka Törvénykönyve hathatósan intézkedik a dol­gozók egészségének és testi épségének védelméről, amikor 51. paragrafusában kimond­ja, hogy ezt a védelmet már a beruházások előirányzása-» nál, a tervezésnél, a kivite­lezésnél figyelembe kell venni. Erre a célra a válla­latnál megfelelő munkavé­delmi szervezetnek kell mű­ködni. A munkavédelmi fel­ügyeletet nálunk Magyaror­szágon — teljes jogkörrel és megfelelő szankciókkal fel­ruházva — a szakszerveze­tek látják el. Az üzemi mun­kavédelem terén at eredmé­nyek a gyors ütemű fejlődés­hez mérten is jelentősek. Nálunk az összes nyugdíj­ba menőknek csak néhány százalékát teszik ki azok, akik üzemi baleset miatt kénytelenek rokkantsági nyugdíjba menni és vala­mennyi egyéb betegség miatt megrokkantakkal együtt sem 1967. szeptember 28. tetszik ki az összes nyugdíj­ba menők negyedét. Számos nyugati ipari országban a férfiak 60, a nők 70 száza­léka válik rokkanttá nyug­díjkorhatár elérése előtt. Tisztelt Országgyűlés! A Munka Törvénykönyvé­nek tevezete a közvéle­mény széles körű meghallga- tálsa után került a parla­ment, a nép legfőbb képvi­seleti szerve elé. A beter­jesztett javaslatról elmond­hatjuk, hogy az társadalmi ellenőrzés mellett készült. A törvényjavaslat a SZOT-tal, és az IgazságügyminiSzté- riummal együttműködve, tel­jes összhangban készült el. A nyilvános vitában mint­egy 400 000 dolgozó vett részt és széles körben élt a véleménynyilvánítás lehe­tőségével. A vita bebizonyí­totta, hogy a közvélemény a tervezet alapvető koncep­cióit helyesli, elfogadja és azt szükségesnek tartja. Ugyanakkor sok olyan ja­vaslat is volt, amelyet hasz­nosíthattunk, ezért az elő­zetes terveit módosítani kel­lett. Gáspár Sándor beszéde A jogok bővítését akarjuk Megnő az üzemi pártszervezetek szerepe latai szerint a dolgozók egyetértenek a beterjesztett törvény tér veziettel. Minthogy új dologról van szó, természetesen felmerül­nek jogos aggályok is, ame­lyeket nem tudtunk a szö­vegezésnél figyelembe ven­ni, de politikai természetűek és ezért ezekkel itt kívá­nunk foglalkozni. Mivel a törvény mindent nem részletez, sokan úgy vélik, hogy helyi alkalmazása ön­kényeskedéshez vezethet, csorbíthatja a dolgozók szer­zett jogait. Értjük ezeket az aggályokat, a félelem nem alaptalan. Hangsúlyozzuk azonban, minden lehetőségünk meg­van arra, hogy valamennyi üzemben és munkahelyen teljes határozottsággal ér­vényt szerezzünk a Munka Törvénykönyve szellemének. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának, a forradalmi mun­kás—paraszt kormánynak és a Szakszervezetek Országos Tanácsának ez elhatározott szándéka. lehetőséget, tág teret bizto­sít a dolgozók egyéni érdek­és jogvédelmére. A szakszervezetek élni fognak azzal a jogukkal, hogy a hibás döntések ellen kifogást emeljenek. Nálunk senki sem hozhat olyan dön­téseket, amelyek sértik a törvényeket, a dolgozók igazságérzetét, amelyek szem­ben állnak azzal az elvvel, hogy minden döntésnek osz­tálycélja legyen: a szocializ­mus erősítése. A szakszer­vezetek fel fognak lépni a hibás módszerek ellen és ha kell, a rosszul dolgozó, a jogaikkal visszaélő gazdasá­gi vezetőkkel szemben is. A szakszervezetek élni fog­nak véleménynyilvánítási jogkörükkel a vezetők meg­ítélését, előléptetését, levál­tását illetően is. Az új Munka Törvény- könyve jelentős intézkedése az úgynevezett vétójog (ki­fogásolási jog) biztosítása a szakszervezetek számára. Ennek az a célja, hogy meg tudják akadályozni a pár­tunk és kormányunk politi­kájával nem egyező, azt nem segítő helyi döntések végrehajtását, hogy megelőz­zük a konfliktusokat olyan esetben, amikor a helyi szakszervezeti és gazdasági vezetők nem tudnak meg­egyezni. Tisztelt Országgyűlés! Hazánkban a szocialista forradalom alapvető követel­ményeinek eleget tettünk. Most a szocialista viszo­nyok tökéletesítése van na­pirenden. Az új Munka Tör­vénykönyv tervezetet, ame­lyet a tisztelt országgyűlés elé terjesztettek, a társa­dalmi igény szülte. Minden törvény kifejezi annak a társadalomnak a jellegét, lényegét, amelyik­ben létrehozták és alkalmaz­zák. Különösen így van ez az alapvető jelentőségű tör­vényekkel. Ma is ilyen alap­vető törvényjavaslatot tár­gyalunk, amely a szocialista fejlődés követelményeinek tesz eleget a társadalmi lét legfontosabb területén, a munka területén. Az új Munka Törvény- könyv összhangban vj/út mindazon intézkedéseinkkel, amelyeket társadalmi rend­szerünk további erősítése érdekében foganatosítottunk Aki többet ad, Tisztelt Országgyűlés! Az új Munka Törvény- könyv nemcsak lehetővé te­szi, hanem feltételezi a dol­gozók aktivitásának teljes kibontakoztatását, a szo­cialista demokrácia tovább­fejlesztését A gazdaságirányítás fij rendszerének megvalósulásá­val a dolgozók bevonása a vezetésbe még szélesebb ala­pon nyugszik és az üzemek­ben, közvetlenül a munka­helyeken az eddiginél job­ban érvényesül. Ennek feltétele, hogy az üzemi, munkahelyi pártszer­vezetek, szakszervezetek és a gazdasági vezetés az üzem előtt álló célok meghatáro­zásába vonja be a dolgozók legszélesebb rétegeit. A fel­adatok végrehajtásában csak akkor tudnak a dolgozók ak­tívan részt venni, ha szere­pük van a célok meghatá­rozásában. Ez különösen idő­szerű, mert most térünk át az új gazdaságirányítási rendszerre, most készülnek az 1968. évi vállalati tervek, a közeljövőben megkötik ■ a kollektív szerződéseket és egyre több vállalatnál készí­tik élő a munkaidő csök­kentését. Azt hiszem, ma már min­denki számára felismert tény, hogy a dolgozók alkot­ják a vezetés legfontosabb elemét. Az uralkodó osztály­ban, a munkásosztályban politikai, gazdasági és tár­sadalmi téren egyaránt. Az új Munka Törvény- könyv nem szabályozza részletesen a munkajogi kér­déseket, csak azok alkal­mazásához biztosít kerete­ket. A kei-ettörvény kettős célt szolgál. Egyrészt, hogy legmagasabb színtű jogsza­bályban, törvényben bizto­sítsák a dolgozónak a mun­kaviszonnyal kapcsolatos jo­gait, kötelezettségeit. Más­részt lehetőséget nyújt ar­ra, hogy a törvény keretei között és annak szellemé­ben a munkaviszonyt érintő kérdéseket a helyi körülmé­nyekhez és föltételekhez igazodva szabályozzák. A gazdaságirányítás re­formja a Munka Törvény- könyv és az ennek alapján kidolgozásra kerülő kollek­tív szerződések a párt és a kormány minden intézke­dése lényegében egy célt szolgál. Azt, hogy minden al­kotó erőt felszabadítva, a szocialista rendszerünkben rejlő lehetőségeket még job­ban kihasználva növeljük társadalmi rendszerünk gaz­dasági és politikai erejét. Arról van szó, hogy a munkás, a dolgozó ember számára, tartalmas, gazdag, kulturált életet teremtsünk. Az a célunk, hogy teljes tár­sadalmi és szociális bizton­ságot nyújtsunk minden dol­gozó számára, hogy a mun­kánk nyomán elérhető leg­magasabb életszínvonalat biztosítsuk egész népünk­nek, hogy minden ember számára elérhetővé tegyük a kultúra, a művészet min­den kincsét és mindazt, ami az emberek boldogságához, igazi emberi életükhöz szük­ségest többet kapjon évtizedek alatt felhalmozott tapasztalatok igénylése, fel­tárása és hasznosítása első­rendű kötelessége minden üzemi, munkahelyi vezető­nek. A dolgozóknak ismer­niük kell munkahelyük összes gondját és baját, a gazdasági vezetés elképzelé­seit, döntéseit. így közvetle­nül érvényesül a szocialista demokrácia, tovább erősödik a magyar munkásosztály vezető szerepe, növekszik aktivitása és történelmi fe­lelőssége. A dolgozók igazságérzetével találkozik az a törekvésünk, hogy többet kapjon a társa­dalomtól és nagyobb megbe­csülésben részesüljön az, aki munkája révén többet ad a közösségnek. Többször kifejtettük: nem vagyunk hívei az egyenlős- dinek, ez a szocialista rend­szer természetével nem fér össze. Nem szabad, hogy a dolgozók keresetének alaku­lása szubjektív tényezőktől függjön. Ez ma még előfor­dul. A meghatározó tényező a dolgozónak a termelésben elfoglalt helye és felelőssége, illetve a végzett munka mennyisége és minősége le­gyen, a Munka , Törvény- könyv tartalmazza a diffe­renciáltabb anyagi ösztönzés lehetőségeit. Ezt kell majd a kollektív szerződésekben pontosan, a helyi viszonyo­kat figyelembe véve megha­tározni. Az üzemi demokrácia fej­lesztése nem csupán az üze­mi vezetésre ró feladatokat. Fontos szerep és felelősség hárul ebben a területi párt­szervekre, a szakszervezetek központi vezetőségeire, a mi­nisztériumokra, főhatósá­gokra, tanácsokra. Segíteniük kell az üzemi szerveket, hogy jobban éljenek az adott lehetőségekkel. Elvtársak! Most együttesen keressük, kutassuk az újat, a jobbat, a célravezetőt, mert az élet nem tűri a megcsonto­sodott, az elavult módszere­ket, dogmákat. Legyen bá­torságunk, hogy megfelelő érzékkel időben reagáljunk az élet által támasztott kö­vetelményekre. Tisztelt Országgyűlés! Hogy az új Munka Tör­vénykönyv mennyire társa­dalmi igényeket elégít ki, ezt bizonyítja a tervezet orszá­gos vitája. A vita tapaszta­Azt mindenkinek tudnia kell, hogy az új Munka Törvénykönyvben nem a jo­gok csorbításáról, hanem azok bővítéséről van szó, az összes alapvető munka­ügyi, munkajogi kérdések­ben. Ez kiderül a Munka Törvénykönyv tervezetéből, de méginkább nyilvánvaló lesz az alkalmazása során, a kollektív szerződések meg­kötésénél. Törvényben biztosított mó­don növekedett a szakszer­vezetek hatásköre. Ennek megfelelően az üzemi de­mokrácia fejlesztésével együtt szélesedik és egyre nő a dolgozók beleszólási joga a vállalatok, üzemek vezetésébe, az ügyek intézé­sébe. Ez jelenti együttesen a jogkörök bővítését és min­den szinten a megnöveke­dett felelősséget is. A szakszervezetek együtt dolgoznak a gazdasági ve­zetéssel, együtt oldják meg a feladatokat, de a közös teendők mellett a szakszer­vezeteknek megvannak a sajátos feladataik is. A tör­vény pontosan meghatároz­za, hogy a gazdasági veze­tők a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben csak a szak- szervezetekkel egyetértés­ben, illetve azok meghallga­tásával dönthetnek. Ez nagy Az elmondottakból termé­szetszerűleg következik, hogy az üzemi önállósággal, a szakszervezetek hatásköré­nek bővülésével megnő az üzemi pártszervezetek sze­repe, felelőssége is. Az üze­mekben hatékonyan és je­lentősen megnő a párt veze­tő szerepe az irányításban, az ellenőrzésben és az eset­leges konfliktusok feloldá­sában. A Munka Tövénykönyve a teljes jogegyenlőségen alapszik, nem diszkriminál. Ez így természetes és így helyes. De azt is tudni keli, hogy joga csak annak van, aki a kötelezettségét teljesí­ti. A törvény szigorával és a munkásközvélemény ere­jével kell fellépni azokkal szemben, akik a közösség rovására akarnak élősködni, indokolatlan anyagi elő­nyökre szert tenni, akik munkájukat felelőtlenül hanyagul végzik. A törvény 1968. január 1- én az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével egy­idejűleg lép életbe. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa nevé­ben kérem a tisztelt ország- gyűlést a törvényjavaslat el­fogadására — fejezte be fel­szólalását Gáspár Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents