Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-28 / 229. szám
XXIV. ÉVFOLYAM 239. SZÁM Ara: 50 fillér 1967. SZEPTEMBER 28, CSÜTÖRTÖK A Munka Törvénykönyv tervezetről tanácskozott szerdán az országgyűlés Szerdán délelőtt 11 órakor összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső és Szirmai István, a Politikai Bizottság tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője foglalt helyet. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyi tóttá meg. Bejelentette, hogy az Elnöki Tanács az országgyűlés ez év július 14-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvény- erejű rendeletéiről szóló jelentését az alkotmány rendelkezésének megfelelően — bemutatta, s a jelentést a képviselők kézhez kapták. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését tudomásul vette. Kállai Gyula ezután beszámolt arról, hogy a múlt ülésszakon elhangzott képviselői észrevételeket és javaslatokat a Minisztertanács megtárgyalta és azokkal kapcsolatban határozatot hozott: felhívta az illetékes minisztereket és az érintett országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy vizsgálják meg a* javaslatok megvalósítáisának lehetőségéit, tegyék meg a szükséges intézkedéseket és a képviselőknek egy hónapon belül válaszoljanak. A képviselők — a határozatnak megfelelően — a válaszokat megkapták. A két ülésszak között került első ízben sor arra, hogy a terv- és költségvetési bizottság kibővített ülésén — amelyen részt vettek a többi bizottságok elnökei és a képviselőcsoportok vezetői is — előzetes tájékoztatást kaptak a képviselők a jövő évi állami költségvetésről és az azzal összefüggő gazdaságpolitikai kérdésekről. E tájékoztató alapján megvitatták a jövő évi költségvetés főbb előirányzatait. Az elnök beszámolt arról is, hogy a mostani ülésszakra több képviselő interpellációt jegyzett be. Az interpellációk tárgyát Prieszol Olga jegyző ismertette. Ezt követően Kállai Gyula indítványára az országgyűlés a következő tárgysorozatot fogadta el: ; 1. A Munka Törvénykönyvéről szóló törvényjavaslat; 2. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvényjavaslat; 3. A földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről szóló törvényjavaslat; 4. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között Budapesten 1967. május 18-án aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés törvénybe iktatásáról széló törvényjavaslat; 5. Interpellációk. Ezután — napirend szerint — megkezdődött á Munka Törvénykönyvéről szóló törvény javaslat tárgyalása. Veres Józsej munkaügyi miniszter emelkedett szólásra. Veres József beszéde Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt képviselő elvtársak! Az új Munka Törvény- könyvről szóló törvényjavaslatot a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány megbízásából tisztelettel az országgyűlés elé terjesztem megvitatás és elfogadás céljából. Az új Munka Törvény- könyv elkészítését a hazánk társadalmi, politikai és gazdasági körülményeiben bekövetkezett jelentős változások teszik szükségessé. A pártnak és a kormánynak mindig fő törekvései közé tartozott a gazdaság állandó fejlesztése, a szocialista demokrácia szélesítése, a dolgozó tömegekkel való kapcsolat erősítése, népünk életszínvonalának növelése, szociális körülményeinek szakadatlan javításáért. E törekvések eredményeként az elmúlt 10 esztendőben népünk életszínvonala nagymértekben emelkedett. A bérből és fizetésből élők átlagos reálbére 1956-tól 1966-ig 47 százalékkal, a munkás és alkalmazott népesség egy főre jutó reáljövedelme pedig 64,3 százalékkal emelkedett. A bérből és fizetésből élők számaránya 1951 -tol 1966-ig több mint másfélszeresére növekedett. Az iparban' és építőiparban foglalkoztatottak száma pedig 1966-ra az 1951. évinek mintegy kétszeresére nőtt. Régi, elavult nyugdíjrendszerünket 1958-ban átalakítottuk egy korszerűbb — és a réginél nyugodtabb öregkort biztosító — nyugdíjrendszerré. — A mezőgazdaság nagy- üzemesítésével együtt járó jelentős fejlődés lehetővé tette, hogy legutóbb a mezőPártunk IX. kongresszusa fontos1 határozatokat hozott dolgozó népünk életkörülményeinek további javítására. Jóváhagyta — 1970-ig történő bevezetéssel — az ipar területén a munkahét 44 órára történő csökkentését. Ennek előkészítése folyamatban van. Az előkészítéshez gondos elemző, szervező munka szükséges, és az, hogy felhasználjuk a munka és üzemszervezés terén meglevő tartalékokat. Ezek kivétel nélkül minden vállalatnál megtalálhatók. E tartalékok feltárását nemcsak a 44 órás munkahétre való áttérés teszi szükségessé, hanem az új gazdasági mechanizmus bevezetése is, melynek az a célja, hogy a termelékenység gyorsabb méretű növekedésével további eredményeket érjünk el a dolgozók életszínvonala, valamint munka- és életkörülményeink javítása terén. Jelentős intézkedésként említette meg a miniszter a kormány ez évben hozott határozatát a csökkent munkaképességű dolgozók védelméről. Pártunk IX. kongresszusának határozatai gazdasági dolgozók számára is —az iparéhoz hasonló — új nyugdíjrendszert hozzunk létre.. 1959-ben, majd 1965-ben és 1966-ban emeltük a családi pótlékokat. A szülőanyák és a család megbecsülését kifejező fontos intézkedése volt pártunknak és kormányunknak a szülési szabadság 20 hétre történő felemelése. Az iparban mintegy 210 000 egészségre ártalmas munkaterületen foglalkoztatott dolgozó munkaidejét 36—42 órára csökkentettük. és az annak nyomán hozott intézkedések sorában külön kiemelendők azok, amelyek a nagyüzemi mezőgazdaság útjára tért szorgalmas parasztságunk élet- és szociális körülményeinek további javítására irányulnak. Az új gazdaságirányítási rendszer előkészítése során — folytatta Veres József — meg kellett vizsgálni, hogy a munkaügyi rendelkezések — és ezek között különösen a Munka Törvénykönyve — mennyiben felel meg az új követelményeknek. A jelenlegi Munka Törvénykönyve 1951-ben jött létre. A centralizált, utasításokon alapuló gazdaság- irányítási rendszerre épült, központilag szabályozta a részkérdéseket is. A törvénykönyvet és végrehajtási rendeletét azóta mintegy 50 alkalommal kellett módosítani. Ennek következtében a rendelkezések — egy sor vonatkozásban — ellentmondásossá is váltak. Ugyanakkor — a módosítások ellenére — nem valósította meg téljes mértékben azokat a követelményeket, amelyeket a bekövetkezett társadalmi, gazdasági ■fejlődés a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerben is indokolttá tett volna. E körülmények önmagukban is indokolják egy új Munka Törvénykönyve kiadását. De elkerülhetetlenül szükségessé teszi ezt az is, hogy az 1968-ban bevezetésre kerülő új gazdaságirányítási rendszer —• a .gazdálkodás minden ágában — igen jelentős önállóságot biztosit a vállalatoknak. Az új törvénykönyv tervezetének alapelve, hogy magát a törvényt elvivé tegyük és' a részletes szabályozást a végrehajtási utasításokra, alapvetően azonban a vállalatoknál megkötendő kollektív szerződésekre bízzuk. Ezzel az ügyek intézése könnyebbé, áttekinthetőbbé váli-k. Meggyőződésem, hogy mindazok a törekvések, amelyek pártunkat és kormányunkat vezetik — a dolgozók élet-, munka- és szociális körülményeinek fejlesztése tekintetében a törvénytervezetben és annak végrehajtási utasításában világosan kifejezésre jutnak. Tisztelt Országgyűlés! A Munka Törvénykönyve tervezetének rendelkezései közül elsőként a vállalati önálló gazdálkodást elősegítő néhány új intézkedésre szeretnék utalni: A Munka Törvénykönyvének 45. paragrafusa a mainál lényegesen szélesebb mértékben vállalati hatáskörbe adja a bérezési szabályok meghatározását. Ezzel az intézkedéssel a bér- gazdálkodás eddigi túlzott kötöttsége, — amit mind a termelési érdekek, mind pedig a munkaerőgazdálkodás vonatkozásában az utóbbi években erősen vitattak — megszűnik. Lehetőség adódik a vállalatok számára, hogy fokozottabban differenciálhassanak a dolgozók között és — a többi tervezett intézkedéssel együtt — hatékonyabb Az életkörülmények további javítása eszközökkel rendelkezzenek a jutalmazás és a fegyelmezés terén is. A Munka Törvénykönyve 39. paragrafusa szerint vállalati hatáskörbe kerül a munkaidőalappal történő gazdálkodás. A vállalat — a központi elvek keretei között —, maga határozhatja meg — termelési igényeinek legmegfelelőbben — a munkaidőbeosztást. A vállalati hatáskör növelésével kapcsolatban elsők között kell említenem a kollektív szerződések rendszerének bevezetését, amelyről a törvényjavaslat 10. paragrafusa rendelkezik. A kollektív szerződések rendszere — azáltal, hogy a részletes szabályokat vállalati szinten határozza meg — egyidejűleg szolgálja a vállalati önállóság fejlesztését és egyben a dolgozók érdekeinek fokozott védelmét. A kollektív szerződések tehát végső soron nem mások, mint a Munka Törvénykönyvének - üzemi végrehajtási utasításai, amelyeket a dolgozók érdekvédelmi szerve, a szakszervezet és a vállalat — a dolgozók bevonásával —_ köt meg. Az üzemi demokrácia fejlődése Az üzemi, demokráciának ez a széles körű fejlődése, nagymértékben teret ad az alkotó kezdeményezéseknek, bevonja a vállalatokat és á dolgozókat az őket érintő legközvetlenebb kérdések rendezésébe. ’ Együttesen ‘ döntenek a vállalaton belül az anyagi ösztönzők kialakításáról, a munkaidő beosztásáról, az esetleges túlmunka elrendelésének feltételeiről, vagy a dolgozók felmondási idejének meghatározásáról. A kollektív szerződéssel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a törvény egyes esetekben kötelezően előírja valamely kérdésnek a kollektív szerződésben történő szabályozását, ez a helyzet például a munkaidőbeosztás rendezésénél, vagy a részesedési alap felosztásánál. Más esetekben, amikor központilag aránylag széles körben rendezhető kérdésről van szó és csak kevés helyen kell a sajátos vállalati követelmények miatt a központi rendelkezéstől eltérni, a törvény megmondja a szabályt és csupán lehetőséget ad arra, hogy a kollektív szerződések attól eltérően is rendelkezhessenek. (Például a felmondási idő meghatározásánál, vagy a heti pihenőnapok összevonásánál.) Ezekben a kérdésekben csak akkor kell a kollektív szerződésben rendelkezni, ha a központilag meghatározott szabály az adott vállalatra nem lenne megfelelő. Ez a törvényjavaslat megfelel a párt és kormány törekvéseinek, amelyek a szocialista demokrácia továbbfejlesztését . célozzák. Már a viták során felmerült, hogy a vállalati önállóság növelésé, a gazdasági vezetők szélesebb jogköre nem eredményezi-e a dolgozók véleményének .háttérbe szorítását, nem ragadtatja-e. a vezetőket túlkapásokra? A másik oldalon a szakszervezeti jogok növekedésével kapcsolatban is felmerültek aggályok: nem lesz-e túl széles körű a szakszervezetek beleszólási joga, s nem fogja-e ez hátráltatni a termelési érdekeket? A mi véleményünk az, hogy a túlzott aggodalomra nincsen ok. Gazdasági vezetőink nem. a társadalom céljaival ellentétes alapokon álló, nem valami kapitalista típusú gazdasági vezetők, hanem a mi rendszerünk ál- . tál nevelt, rendszerhez hú, a jogokat és kötelességeket jól ismerő, a munkásosztály törekvéseit mindenben támogató gazdasági szakemberek. A bizalmat mindenképpen helyes nekik . megadni, mert megilleti őket. A szakszervezetek közreműködése Másik oldalon áll az, hogy a párt és kormány — a szocialista demokrácia fejlesztése érdekében — javasolja a dolgozók érdekvédelmét képviselő szakszervezetek jogainak növelését. A szocialista demokrácia messzemenő fejlődését jelentik, hogy a szakszervezeteknek törvényben lefektetett joga: a dolgozók érdekeiben bármikor, bárhol felléphetnek, joguk van a gazdasági vezetők tevékenységének megítélésére is. Meg vagyunk győződve arról, hogy szakszervezeteink a legnagyobb jogkörrel ott fognak élni, ahol erre szükség lesz. Azt hiszem, az a helyes felfogás, hogy a szakszervezetek szélesebb beleszólási lehetősége és a vállalatvezetés nagyobb ■ hatásköre nem egymással ellentétes, hanem egymást kiegészítő. A Munka Törvénykönyvének 14. paragrafusa tartalmazza a szakszervezetek közreműködési jogait. Ez a paragrafus jogot ad a szak- szervezetek vállalati szervének, hogy a munkaviszonyt érintő szabályokkal, (Folytatás a 2. oldalont
