Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-26 / 227. szám
Moszkvába érkezett a pakisztáni elnök Korbácsolás éjfélig Szemtanúk a görög pokolszigetről BAKU Hétfőn Taskentből Bakuba érkezett a hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó Süleyman Demirel török miniszterelnök. A török kormányfőt és kíséretét Baku repülőterén az azerbajdzsánt minisztertanács elnöke, Enver Alihanov fogadta. BELGRAD A jugoszláv fővárosban hétfőn megkezdte munkáját a 18. nemzetközi űrhajózási kongresszus, amelyen a világ minden részéről több mint ezer szakember vesz részt A kongresszuson több mint háromszáz tudományos előadást és referátumot tartanak az asztronautika különböző problémáiról. HANOI Az amerikai repülőgépek hétfőn ismét légitámadást intéztek Haiphong, a VDK legnagyobb kikötővárosa ellen. Mint a VNA hírügynökség jelenti, a légelihárítás egy amerikai gépet lelőtt a kikötőváros felett Ezzel 2323-ra emelkedett a VDK légiterében megsemmisített támadó repülőgépek száma. CONAKRY Hétfőn Conakryban megnyílt a Guineái Demokrata Párt 8. kongresszusa. A kongresszuson 2000 küldött vesz részt közte a szocialista országok sok képviselője. Az SZKP küldöttségét Ra- sidov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, az Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára vezeti. VARSÓ A Zycie Warszawy vasárnapi számában felháborodott hangú cikkben bélyegzi meg a nyugat-németországi, Qensburgi biróság szégyentelen döntését, amellyel felmentette minden felelősség alól Reinefarth hitlerista tábornokot, Varsó hóhérát. A flensburgl bírák döntése teljes összhangban áll az egyre nyíltabban fellépő nyugatnémet nádk álláspontjával LAGOS A nigériai szövetségi kormány hétfőn kiadott közleménye szerint a szövetségi csapatok Enugu, a Biafra néven elszakadt keleti tartomány fővárosa felé folytatják előrenyomulásukat és elfoglalták az Enugutól mindössze hét mérföldre fekvő Okaptu városát. Egyes katonai szakértők véleménye az, hogy Enugu esetleg már néhány napon belül a szövetségi kormány csapatainak kezére kerülhet MOSZKVA Oliver Wormser, Francia- ország moszkvai nagykövete hétfőn kormánya nevében aláírta a világűr békés fel- használásáról kötött nemzetközi szerződést — jelentették be a szovjet fővárosban. Nyikolaj Amoszov: Szív és gondolat Regény 11. Elvettem ujjamat az aortáról, és a nyíláson át ritka, gyönge lökésekkel vérsugarak kezdenek lövellni. Mint a hordóból, amikor már alig maradt a fenekén víz. Kis híján sírva fakadok. Masszírozom a szivét. Valahányszor a kamrákat összenyomom, mindig egy kis vér lövell ki az aortából. Szorítót azonban mégsem tudok alávezetni. Tovább szidom Petyát Szidom Marija Vasziljevnát is, amiért — így állítom én — rosszul végezte el az első műtétet. Adrenalin. Masszázs. Uj véradagok. Kínosan soká tart. A szív gyengén húzódik össze, mintha álomba merülne. De tenni kell valamit, tenni, tenni! — Mihail Ivanovics, a szeme már tíz perc óta tágra nyílt. Feleszmélek. Elég. Egyszer Moszkva, (TASZSZ): Ajub Khan pakisztáni elnök hétfőn hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba érkezett A vnukovói repülőtéren az elnököt Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke, Alek- szej Koszigin miniszterelnök és több más hivatalos személyiség fogadta. A pakisztáni elnök Moszkvába érkezése után a Kremlben tisztelgő látogatást tett Nyikolaj Podgomijnál, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökénél. A pakisztáni államfő ezután felkereste Alekszej Koszigin szovjet miniszter- elnököt és megbeszélést folytatott vele. A Kremlben megkezdődtek a szovjet—pakisztáni hivatalos tárgyalások, amelyecsak abba kell hagyni. Elismerni, hogy a halál győzött. Pedig a szív időnként még meg-megremeg. — No, vége. Befejeztük. Nem kell több vért átöm- leszteni. Másoknak van rá szükségük. Hirtelen közömbösség, érzéketlenség vesz erőt rajtam. — Varrják be a sebet Megyek az előkészítőbe, a karosszékhez. De nem, át kell öltöznöm: csupa vér vagyok. Majd utána leülök. Fejem üres. Kezem erőtlen. Minden mindegy... Pedig még nem végeztünk. Hátra van az anya és az apa. Persze, érzik ott lent, hogy nincs minden rendben. A műtét kezdete óta öt óra telt el. ök azonban még reménykednek. Reményük olvad, lohad, és most el kell tépnem, mint egy fonalat amely őket az élethez, a jövőhöz fűzi. Tovább nem várhatok. Értelmetlen volna. A sebet beken szovjet részről Alekszej Koszigin kormányfő, Vlagyimir Novikov miniszterelnök- helyettes és mások vesznek részt Pakisztáni részről Ajub Khan elnökön kívül Pirzada külügyminiszter és és az államfő kíséretének tagjai a résztvevők. Az őszinteség és a kölcsönös megértés szellemében megvitatták a két országot érdeklő nemzetközi problémákat, valamint a szovjet—pakisztáni kapcsolatok további fejlesztésének kérdéseit. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a szovjet kormány hétfőn vacsorát adott Ajub Khan tiszteletére, amelyen szovjet részről Podgornij, a Legfelső Tanács elnökségének elnöke, Koszigin, a miniszter- tanács elnöke és más államférfiak voltak jelen. varrták, a vért eltakarították. Maját lepedővel takarták le. Nem Maját — egy holttestet. Ezt a szót nem bírnám kiejteni a számon. Az előkészítő helyiségben néhány orvos gyűjt össze. Egyikünknek le kell mennie, hogy megmondja. Tulajdonképpen nekem kellene. De hallgatok. Képtelen vagyok rá. Halogatom, azt remélem, hogy valaki talán kisegít. Végül Pjotr Alek- szandrovics így szól Volo- gyához: — Eredj, mondd meg az anyjának. Vologya nem mer ellent mondani az idősebbnek. Nálunk nem szokás ellenkezni. Kelletlenül feláll, az ajtó felé indul. Késő. Túl sokáig készültünk rá. A folyosó ajtaja feltárul és a műtőhelyiségbe berohan az anya. Mint aki megzavarodott, úgy fut egyenesen a műtőasztalhoz és leánykája holttestére veti Jár ősz — a szabadság és a kultúra klasszikus földjén, Görögországban ma úgy csattan ez a szó, mint ostorcsapás. Olyan fájóan, megalázóan. Egy kopár szigetet hívnak így az Égei- tengerben. Ez a víz- és szö- gesdrótövezte szikkadt kis földdarab az athéni katonai junta egyik leghírhedtebb koncentrációs tábora. A Stern című nyugatnémet lapban szenvedéseiről beszélt a pokolsziget két minapi foglya. Mivel családjuk otthon maradt, vezetéknevüket csak a kezdőbetűvel jelzi a két és fél milliós pél- dányszámbán megjelenő hamburgi magazin. „Te velünk jössz !“ Charilaos P. építőmunkás Papandreu volt miniszterelnök centrum párt.iána.i tagja vol. Ez a polgári politikai tömörülés tett ugyan néhány pozitív lépést — haladó nézeteikért régebben elítélt foglyokat engedett ki a börtönből és igyekezett lerakni egy önálló görög külpolitika alapjait — de éppen azáltal lehetett maga is a reakció áldozata, hogy nem volt hajlandó összefogni a baloldallal. Nos, P. a görögkeleti húsvétra készülődött, amikor 1967 április 29-én kopogtak, pontosabban dörömböltek, lakása ajtaján. — Négy rendőr jött és hét katona. „Te velünk jössz!” — közölték velem. „Miért? Mit tettem?” —■ kérdeztem. „Azt nem tudjuk. Parancsot teljesítünk” — hangzott a válasz. Megbilincseltek, közben azt mondták a feleségemnek, hogy adjon nekem két takarót — ezután feltuszkoltak a ház előtt várakozó katonai teherautóra. Szomszédom, Georgiosz Z., ott ült már. Ugyancsak megbilincselve. Útközben több helyen megálltunk és újabb foglyokat szedtünk feL Ahogy közeledtünk a tartományi székhelyhez, úgy népesült be az országút hasonló teherautókkal — A konvoj a börtön előtt állt meg. Georgiosz és én vagy száz emberrel együtt kerültünk egy terembe, amelynek padlóján néhány centiméter magas víz állt. — Mikor eljött az este, sokan a vízbe feküdtek. A többségnek azonban állva kellett maradnia, mert nem volt annyi hely, hogy mindenki ledőljön a tócsába, öt napig, csak vizet kaptunk, ennivalót nem. Az ötödik napon katonai hajóba zsúfoltak bennünket. 48 óra magát Hangosan zokog. Kedveskedő szavakat mond neki. Csókolgatja elkékült ajkát. — Ébredj fel, ébredj fel, egyetlenem!... Nem mondja azt, amire számítottam. Hogy: mit tettek veled? Nem vádol senkit sem. Még nem érti, még nem akarja felfogni, hogy kislánya, az ő MajácSkája nincs többé. A műtő már majdnem megürült. Nehéz ezt végignézni. A nővérek sírnak. Odalépek az anyához és igyekszem megnyugtatni. Üresen kongó szavakat mondok, melyeket szégyenlenék megismételni. Aztán nagy nehezen sikerült átvezetni őt a műtét utáni helyiségbe. Ott rosszul lett. Én ezt már nem láttam, az előkészítőben maradtam és újra leültem karosszékembe. Odajöttek szólni, hogy az asszony a földön fekszik. A földön? Hogy-hogy? Igen, mert abban a helyiségben nincs sem ágy, sem pamlag. Csak néhány kerek vaszsámoly. Mentőkocsival szállították haza a szülőket. Marija Vasziljevna a sarokban ül és sír. Még meg kell írnom a műtét jegyzőkönyvét. „Az aortafal résének bevarrási múlva megérkeztünk Jarosz szigetére. ötvenen kerültünk egy aránylag kis sátorba, ahol a puszta földön kellett aludnunk. Minden sátor előtt fegyveres őr állt. — Az én csoportomból egy negyvenéves paraszt és egy textilkereskedő dühösen odaszólt az őrnek: „Csinálhattok valünk amit akartok, a véleményünket nem fogjátok megváltoztatni.” Másnap reggel mindkettőjüket elvitték. Néhány óra múlva véresen, összeverve tértek vissza. „Tapsoljatok a miniszter úrnak!...“ — Reggelenként két órát fürödhettünk a tengerben, egyébként a sátrat csak étkezéskor hagyhattuk el. Reggelenként fél kiló kenyeret kaptunk, délben babot, lencsét, néha vízbe főtt tésztát. Húst két hónap alatt kétszer ettünk. Egyik reggel értem jött egy rendőr. Nagy irodahelyiségbe vitt. Az íróasztalok mögött a hadsereg egy századosa és egy rendőraltiszt ült. Mögöttük a falon Konstantin király képe függött, mellette Ann.i-Marie királyné és Patakosz belüg-- miniszter portréja. A kihall gatást az ötven év körüli nagy darab, monokli s százados vezette. Megkérdezte: „Miért szavaztál Papand- reura a legutóbbi választáson és miért dicsérted őt a falud kocsmájában?” Azért — válaszoltam — mert pártja engedélyezett szervezet volt, ö maga pedig szerintem sokat tett az országért”. — A századi» legyintett és egy kisebb szobába vezettek, ahol belépésemkor egy rendőr azonnal az arcomba sújtott, ökléből valami boxerféle gyűrű állt ki. Fél órán keresztül ütöttek ököllel, bőrkorbáccsal, rúgdos- tak, közben ezt ordították: „Vagy jó görög leszel, vagy megdöglesz!” — Sátrunk többi lakóját módszeresen szállították hasonló „politikai kezelésre”. Az elsőkért délelőtt tízkor Tel Aviv (MTI) Az izraeli katonai szóvivő hétfőn közölte, hogy délután újabb tűzharcra került sor a Szuezi-csatománál, Izmalliától 20 kilométerre délre. A szóvivő azt állította. hogy az egyiptomi fél nyitott tüzet két ízben is. A tűzszünet az ENSZ-megfikísérletei nem jártak sikerrel. A vérzés folytatódott és a szívműködés fokozatosan megszűnt. Megszűnt. Az ügy ezzel lezárult. Haza kell mennem Ez a nap is megszűnt. Sötétedik. Jó, hogy sötétedik: nem látnak majd engem. ■ir Keresztülmegyek a kerten, magas fák mentén, a tiszta alkonyi égbolt alatt. Csend. Csak messziről hallatszik a város tompa zúgása. Ki- gyúlnak az első fények. Mindez szép és fenséges. Költők verseket írnak róla. Hogyan? Verseket? Ez csalás. Az ablakok mögött szenvednek az emberek. Betegségek gyötrik őket. Vagy gyűlölködnek. Vagy szo- morkodnak. Hát igen, most nem hat rám sem a derűs égbolt, sem a virágok illata. Minden komor. Gondolkodni kell. Keresni. Harmóniát teremteni ezzel az égbolttal. Mert emígy csak a vakok nézegethetik. Házam kapuja. Egy kedves gyerekhang: — Ki az? Az unokám, Lenácska. Engem papájának hív, mert igaz; papája elment, amikor ő még egészen kicsi volt. jöttek, az utalsót éjjel fél egy felé hozták vissza. Mindig csak éjfélig korbácsoltak. A kilencedik napon azt üvöltötte egy hangszóró, hogy a foglyok sorakozzanak fel, mert Patakosz belügyminiszter úr személyesen szól hozzája!:. Félkört alkottunk, melynek szélein két-két páncélos állt. Mindenütt golyószórós katonák helyezkedtek el. „Ha jelt adunk, tapsoljatok a miniszter úrnak!” — mondták nekünk az őrök. Ki a jó görögi — Patakosz ilyeneket mondott: „Én vagyok ennek a forradalomnak (!) a vezetője. Ti azért vagytok itt, mert rossz görögök vagytok. Csak azok térhetnek haza, akik jó görögökké válnak, a többiek addig maradnak itt, amíg ez a kopár sziget paradicsommá nem válik...” — Jómagam még 3-szor estem át az előbb ismertetett „kihallgatáson”, de voltak akik hetenként többször is. Egyikük ismerősöm: orvos, aki töbszor kezelte a családom-1 és oki ország- gyűlési képviselő v m. O ..mondta nekünk, hogy írjuk alá a kényszerű*. U „-Jt, amely szerint 1. ha kikerülünk, nem politizálunk és 2. nem beszélünk a táborban történtekről. A családotoknak szüksége van rátok. Én nem írom alá, felkészültem arra, hogy meghalok* ha kell. De ti menjetek”. ...És ök mentek. Június 28-án aláírták a kényszer- nyilatkozatot. Július 13-án szabadon bocsátották őket. Családjuk közben az éhezés szélén állt. Munkát kerestek, de nem kaptak. Márpadig pénz kellett, méghozzá azonnal. Jaroszi fogolytársaik közül nem egyet újra letartóztattak. Amikor ezt meghallották, döntöttek. Az egyetlen lehetséges utat választották, a száműzetést: külföldre mentek vendégmunkásnak. (H. E.) gyelőik közbelépésére állt helyre. A múlt héten két ízben is volt tűzharc a Szuezi- csatománál. Izraeli részről az egyiptomiakra próbálták hárítani a felelősséget, az ENSZ-megfigyelők azonban kimutatták, hogy Izrael lépett fel támadólag. — Mért jössz ilyen későn? Operáltál? Kézen fogom, megcsókolom. Látni pedig azt a másikat látom. Ugyanilyen var- kocsai és , kapron-máslijal voltak. Csak amaz nagyon véznácska volt. — Nos, operáltál? És meghalt a beteg? Mindezt vidám hangon kérdezi. Neki a „meghalt” szó még semmit sem jelent. — Igen, kicsikém, meghalt. Kijön a feleségem. Sok esztendei közös életünk során megtanulta, hogy arcomról olvassa le a haláleseteket. A kérdezősködéS nem szokás nálunk. Minden úgy történik, mint máskor. Átöltözöm. Az otthoni papucs. Némán vacsorázunk. Ha ugyan vacsorának lehet ezt nevezni. Fölösleges minden külső hatás. Folyjék minden a szokott rendjében. De inni, azt kell. Egy ilyen nap után elengedhetetlen. Hé, te, már gyakran kezdesz ehhez az orvossághoz folyamodni. De- hát minek óvjam magam? A következő műsorszám az alvás. Ezzel az ürüggyel bezárkózhatom a dolgozó- szobámba és végigterülhetek a pamlagon. Magam mellé, a székre állíthatom a konyakot és a pohárkát (Folytatjuk)' Folytatja munkáját az ENSZ-közgyűlés ülésszaka A magyar küldöttség az ENSZ-közgyűlés ülésén a felszólalásokat hallgatja. Középen Péter János külügyminiszter, a delegáció vezetője, mellette Csatorday Károly fődelegátus. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) New York (MTI) Az ENSZ-közgyűlés hétfő délelőtti ülése magyar idő szerint 15.48 órakor nyílt meg. A délelőtti ülésre négyen, a délutánira öten jelentkeztek felszólalásra. A délelőtti ülés felszólalói Deabua Jonathan — a le- shotoi miniszterelnök, John Hartley a ghanai úgynevezett nemzeti felszabadítás! bizottság alelnöke, Vaclav David csehszlovák külügyminiszter és Hilgard Muller dél-afrikai külügyminiszter. A délutáni ülésen a következők jelentkeztek felszólalásra, Emilio Arenales Catalan guatema- lai, Fernand Amiana Tio dominikai Narciso Ramos a fülöp-szigeti. Abba Eban izraeli és A. B. Njie gambiai külügyminiszter. Péter János magyar külügyminiszter hétfőn délben, eleget téve Couve de Mur- ville francia külügyminiszter meghívásának részt vett a tiszteletére adott ebéden a francia ENSZ-képviselet New York-i székhelyén. A két külügyminiszter, a két ország állandó ENSZ-képvi- selete vezetőinek jelenlétében megbeszélést folytatott a két ország valamint a világhelyzetet érintő kérdésekről. Fordította: Radó György Ufahb tűzharc a Szuezi-c§atornánál
