Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-26 / 227. szám
Olvasónk írja: Klnbház épül Ujdombrádon A tanácsválasztást megelőző jelölőgyűléseken elhangzott közérdekű javaslatok alapján alakította ki munkatervit az újonnan megválasztott tanács. Ezekből a tervekből azóta néhány már meg is valósult, vagy folyamatban van. Például Ujdombrádon az iskolai tantermen kívül más helyiség nem volt az ott élő több mint ezer ember számára egy-egy rendezvény megtartására. Ez év nyarán kezdték meg a klubház építését, amelyben moziterem, könyvtár és még egy nagyobb helyiség van, amit orvosi rendelés céljára is lehet majd használni. A megye és a község közösen vállalta az építkezés költségeit, de társadalmi munkában dolgozott a K1SZ- szervezet, a Vörös Csillag Tszt fogatokkal, járművekkel és természetesen a lakosság. November 7-re adják át rendeltetésének. Hozzákezdtek Dombrádon a gázcseretelep építéséhez is. herakták az alapokat, s ennek a betöltése van most folyamatban társadalmi munkával. Az erre az évre tervezett nagyobb munkák közül hátra van még a 2• sz. orvosi lakás és rendelő építése. Ezek mellett több kilométer járda épült Dombrádon és Ujdombrádon. Szabó Endre Domhrád Almáskerti üzenet Vietnamba Almáskert Százhúsz plusz etgy fő. így summázzák a létszámot vasárnap délben, ragyogó őszi napsütésben Ujfe- hértón. Műszakot tartanak ma is, de ezen a napon kicsit nagyobb lelkesedéssel mint máskor: egyemberként ajánlották fel napi keresetüket a vietnami szolidaritási alapra. Vidáman, fiatalosan dolgoznak, de azért ma mindenki kicsit többet akar adni. Gimnazisták. — Ha hirtelen választani kellene, talán nem is tudnánk, melyik jobb: az almaszedés, vagy az iskola. Persze, az is vonzó lehet, hogy az állami gazdaság gyümölcsösében napközben kötetlenebb a légkör, mint másutt. Itt bármikor elmondhatnak egy tranzdsz- vagy éppen gimissztorit. Közben százával telnek az almásládák. Bőven van munkája Király Zoltánné- nak, az iskola KlSZ-tanács- adó tanárának — aki átvevői szerepet vállalt (vagy éppen ez maradt neki) az almaszedésnél. Minden mást a diákok irányítanak. Még abba is beleszóltak: vasárnap egy órával később, hétkor kezdik a műszakot. Mert van ám itt „érdekvédelem” is! Az Orosz-brigád. Négy bősek. — Amikor először idejöttünk megijesztett a sok alma. Ezt mind mi fogjuk leszedni? — és most egy hét múltán is tisztelettel néznek végig a hatalmas táblán: ameddig a szem ellát, nyílegyenes sorok, fák mindenfelé. Ágaik itt-ott földig hajolnak. Terhük messze piroslik. — Most? Tudjuk mjt bírunk. íratlan törvény, a normától nem maradhat el senki. Az Orosz-brigád nem is marad. Talán ők á legjobl)| beruházási rendszer a mezőgazdaságban Életbe lép 1968 január elsejétől Az új gazdasági irányításban új alapokra helyezik az egész beruházás rendszerét. Lényege, hogy a jövőben fokozatosan előtérbe kerülnek ez üzemek saját erőből történő beruházásai. Ez vonatkozik a mezőgazdasági üzemekre is. Eddig különbséget tettek az állatni gazdasági és termelőszövetkezeti beruházások között. Míg a közös gazdaságok saját erőből és visszafizetendő állami hitelekből biztosították beruházásaikra a fedezetet, addig az állami gazdaságok teljes egészében állami költségvetésből fedezték, anélkül, hogy visszafizetési kötelezettség terhelte volna őket Ezen változtatott a kormány: 1968 január elsejétől életbe lép az egységes beruházási rendszer. A jövőben nagyobb szerepet kapnak a mezőgazdasági üzemek saját erőforrásai a beruházások megvalósításában. Ugyanakkor egyes fontos termelési célkitűzések (ser- téshízlalás, szarvasmarha-tenyésztés, öntözőtelepek létesítése, gyümölcstermelés üzemi épületei stb.) gyorsabb megépítése érdekében az állam meghatározott százalékú összeg erejéig támogatást nyújt a közös gazdaságoknak is. Ez jelentős mértékben érinti Szabolcs mezőgazdasági üzemeit, közös gazdaságait, amelyek a gyümölcs- termesztés mellett egyre nagyobb gondot fordítanak az állattenyésztéssel kapcsolatos beruházások megvalósítására. Az egységes beruházási rendszerben az állami támogatás mértéke különböző, aszerint, hogy melyek azok a legfontosabb célkitűzések, amelyeket a népgazdaság gyorsabban szeretne elérni. Ilyenek elsősorban az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos feladatok. Éppen ezért az állam a legnagyobb támogatást, a beruházási összeg 70 százalékát is biztosítja a, sertés és szarvasmarhatartás épületeire. Ez azt jelenti, ha valamelyik tsz egy 320 férőhelyes szarvasmarhatelep létesítését kívánja megoldani, melynek teljes beruházási értéke megközelíti a 12 milliót, akkor ehhez az állam 8—9 millió forint támogatást nyújt Ez előnyös, hiszen az állami támogatás összegét nem kell visszafizetnie a tsz-nek. Várható, hogy ezzel a.ler he to seggel a tsz-ek élnék, s törekednek arra, hogy a vállalatszerű gazdálkodás céljaira jobban kihasználják saját erőforrásaikat is. Ez meggyorsítja az állattenyésztés fejlődését, a mezőgazda- sági beruházások megvalósítását. Az egységes beruházási rendszer is csak lehetőség, melyben kifejezésre jut a közös gazdaságok és az állam közös érdeke. Ezzel azonban élni kell. És elsősorban azoknak a tsz-eknek, amelyek rendelkeznek a szükséges adottságokkal: takarmánybázis, megfelelő álla tlétszám stb. Ezért már most szükséges felmérni a lehetőségeket, gazdasági számításokat végezni. Ebben sokat segíthetnek a munkát hamarosan megkezdő tsz- szövétségek a hozzájuk tartozó közös gazdaságoknak. Az egységes beruházási rendszer is csak eszköze annak, hogy a lehetőségeket az eredményes, jövedelmező gazdálkodás érdekében felhasználják a tsz-ek a mező- gazdaság hozamainak növelésére és életkörülményeink további javítására. t* k, Nevelni és küzdésre buzdítani Egy „veterán" propagandista Képünkön: Rácz Zsuzsa III. A-s brigádja munka közben. A szerző felv. bak most, Gondosan dolgoznak: munkájuk miatt még egyetlen ládával sem értékeltek le a szigorú átvevők. Egy óra. A gimisek valamennyien beértek a tanyára. Az is kiderült, ki az a plusz egy fő. Grézsű Julia, csinos, szőke kislány, a nyíregyházi járás középiskolásainak kongresszusi küldötte segített be a vasárnapi műszakba (ő „hivatalosan” csak később jön), hogy aztán rögtönzött élménybeszámolót tartson, mit látott, hallott a KISZ VII. kongresszusán. A kérdésekre sem kell sokáig várni, és amíg a második, harmadik kocsi is megjön; igencsak sok minden szóbakerül a kialakuló beszélgetéseken. Politikai kérdések csakúgy, mint a nyári ifjúsági építőtáborok — ahol egymillió forint értékű munkát végeztek a szabolcsi középiskolások. Minden érdekli őket. Szeretnek tájékozottak lenni. És mondhatjuk, azok is. Ezért is szerveztek vasárnapi, vietnami műszakot. Kecskeméti János, KISZ- vezetősógi tag mondta: — Ismerjük, tudjuk mi történik Vietnamban. Azt is tudjuk, az az összeg, amit mi küldünk, nem sok. De szívvel küldjük. Látjuk a világméretű összefogást, és azt is meg fogjuk írni, mi tudjuk, bízunk abban, hogy a vietnami nép hazáját védő hősi harca győzni fog. A műszak terve kedden született meg. Már akkor is a gazdaságban dolgoztak, csak éppen esett az eső. S közben beszélgettek. Gondolták; vasárnap jó idő lesz. Ha nem, akkor összkerese- tük meghatározott százalékát fizetik be a szolidaritási alapra. Az elhatározást nem befolyásolhatja az időjárás. A héten tar-:Inak, a Jövő vasárnap Ismét az almás- kertben találja őket. Még két vietnami műszakot szerveznek. Marik Sándor — Tudja, nehéz erről beszélni. Miért szeretem ezt az önként vállalt munkát? Mert eljegyeztem magam valamivel, ami értelmet és célt ad az ember életének. S azt szeretném, ha mások is így éreznének. Juhász Gábor az irodaház földszint 13-es szobájában mondja ezeket. Vidékre készült; a Nyíregyházi TÜZEP áruforgalmi osztályvezetője, 12 falusi telep, s tízmilliós saját termelés tartozik hozzá. Neki aztán nem futja ki a nyolc órából a tengernyi tennivaló. A megye tüzelőellátása, a különféle építőanyagok gondos beszerzése, a betonáru, a fűrészüzem munkája, a folyamkavics- szállítás, s ki tudja mi minden nehezedik a vállára. Csaknem nyolc éve a TÜZÉP párttitkára is. Lassan húsz éve, hogy kora ősztől késő tavaszig pihenő idejében mások nevelését, felvilágosítását végzi, mint propagandista. Tavalyelőtt adta ki a kezéből, de nem sokáig. — Sajnos nem úgy mentek a foglalkozások, ahogy kellett volna — magyarázza. — Elmaradoztak az előadások, a hallgatók immel- ámmal mentek el a foglalkozásokra. Ellaposodott egy kicsit a dolog, mert az utódom nem teljes szívvel végezte ezt a munkát. Tavaly és az idén is újra elvállaltam a húsztagú társaság tanfolyamát. Nem született pedig ő sem szónoknak, propagandistának. Jó tizenöt-húsz évvel ezelőtt még szorongva, kisebbségi érzéssel küszködve állt az olykor magasabb általános képzettséggel rendelkező hallgatóság elé. Később nem is röstellték megmondani Juhász Gábornak, hogy nem bíztak abban, hogy megállja a helyét a szemináriumvezetői asztalnál. A szívós tanulás, a gazdag élettapasztalat, az emberismeret és természetesen az egyre erősödő rutin voltak azok a lépcsőfokok melyeken egyre közelebb került a hallgatókhoz. Leginkább az őszinte, nyílt beszéd nyerte meg az emberek tetszését — Persze most sem köny- nyű a propagandista dolga. A hallgatók ma már igényesebbek annál, minthogy megelégedjenek újság, rádió, tv-ismeretekkel. Többet várnak; pluszt. És akkor ^'ilvánulnak meg igazában, ha egyenrangú vitapartnernek tekintik őket, ha az ő véleményük is olyan „értékű”, mint az előadóé... Ez a titlía tübbea közölt, hogy Juhász Gábor hallgatói nagyon is beszédesek. Nemcsak a foglalkozásokon, hanem napközben is, a gazdaságpolitikai tártfoiVrrn részvevői, TÜZÉP-do! gőzök, árukiadók, segédmunkások, boltvezetők, fűrész,gépkezelők. Általában nyolc osztályt végzett emberek. Megválaszolandó kérdéseikkel, melyek spontán adódnak, nem várnak az' esti foglalkozásig. Olykor valóságos vitakör a 13-as szoba, melyet a babona egyáltalán nem zavar. Sőt néha éppen a babonák - eloszlatásától van szó... — Nincs minden válasz a könyvben, — folytatja Juhász Gábor. — Elismerem, hogy sokat javultak a tankönyvek, de lesznek öiyan problémák, melyeket a propagandista életismerete, politikai érzéke és tájékozottsága „válaszolhat” meg. Különösen az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor. De már most is vannak ilyen, valóban az élet által „feldobott” kérdések, melyek elől nem térhetünk Ki. Mosolyog — amikor a munkatársak hobbynak nevezik a propagandistaságát. Valóban nem tudna meglenni nélküle, nem fárad, nem találja szürkének ezt a nagyonis izgalmas, soksok embert érintő pártmunkát. Pedig 59 éves, már nagyapa. S ki tudja a véletlen műve-e, az örökség; az egyik fia, Gábor, — a megyei tanács dolgozója, — szintén propagandista, a cipőgyárban. V Juhász Gábor önként vállalt pártmunkában embereket nevel, felvilágosít, iránytűt ad, küzdésre buzdít. Nem is tagadja, az a legnagyobb öröme és munkájának abban látja a jutalmát, hogy híveket, megértő barátokat toboroz a pártnak, tettekre sarkallja őket. S ez valóban emberi és maradandó hivatás. PG 0ktéb©r étién címmel kiállítás n?ilik es tanárképző S#I&ii©tón Az utóbbi évek egyik legreprezentatívabb kiállítása nyílik meg — az MHS rendezésében — szeptember 27-én a tanárképző főiskolán. Az Október útján című kiállítást a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére rendezik. Negyven tablón szemléltető anyagok- gal, fényképekkel mutatják be a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eseményeit, a Magyar Tanácsköztársaság helyzetét, a Horthy- időszak alatti ellenállási harcot. Ezek mellett fegyveres erőink életéből mutat be mozzanatokat, s ismerteti a Magyar Honvédelmi Sportszövetség munkáját és_ felszereléseit. A kiállítást színesítik azok a technikai eszközök is, melyeket az MHS megyei elnöksége bocsát majd a kiállítás ren- rendelkezésére. A kiállítás anyagát a járási székhelyeken is bemutatják. Erich Brehm: Rózsát látott a fiú A tisztviselő egy ideje már tátott szájjal ült a helyén. Nyilvánvalóan nagyon csodálkozott. — Szóval — kérdezte végül az előtte álló tizennyolc éves marós fiútól — a maguk üzemi ifjúsági csoportja kulturális estet akar rendezni? A fiú bólintott. — Ezért szeretnék beszélni a kultúrfelelössel, hogy megmutassam a műsorunkat. A kultúrfelelős most sinc.- itt, de alkalmasint én is foglalkozhatom az üggyel. A kultúra ugyan csak felépítmény, de nekünk szilárdan az alapon állva, nagyitóü- veg alá kell tennünk mindent, ami ahhoz tartozik. Majd később maguk is megtanulják ezt, ha nagyok lesznek. A fiú, aki szemináriumot vezetett a marxizmus—le- ninizmus alapjairól, magában elmosolyodott ezen. A tisztviselő mohón kikapta kezéből a műsortervet tartalmazó mappát. — Áhá — mormogta olvasás közben. — „Népköltészet, népdal!” Szép cím, de hol maradt ebből az alap? Meg ez is: „Rózsát látott a fiú.” Ezt akarják maguk énekelni? A fiú bólintott. — Nem jó — szólt a tisztviselő. — Ez így nem jó És én, aki szilárd alapon állok, azt is megmondhatom magának, miért. Először is itt van ez a „látott". Ez megvolt, elmúlt, halott, m, pedig a jövőt akarjuk építeni. Aztán: „egy fiú”. Tudtommal a szervezetnek sok ezer tagja van. Nem? — Igen — mosolygott a fiú — milliós szervezet vagyunk. — Na látja! — kiáltott fel a tisztviselő. — Milliós! És maguk még azt akarják énekelni, hogy „egy fiú. Hol maradnak a többiek? És még „egy rózsa”!? — Az — bizonygatta a fiatalember — „egy kis rózsaszál”. — Éppen ez az — mondta most már egyre nagyobb hévvel a tisztviselő. — Egy kicsiny satnya tárgy, igaz? A rózsát az emberiség már Micsurin előtt is ismerte. Mi óriás rózsákat fogunk termeszteni — lelkendezett és két kezével kocsikerék nagyságú kört írt le a levegőben. — De nem egyet hanem milliárdot. És egyáltalán, az sem helyes, hogy csak látta. Mi nemcsak megismerjük, hanem megváltoztatjuk a természetet. Nem mondom, hogy a rózsából egyenesen kenyérgabona legyen, de legalábbis szedjék le azt a rózsát és kössék csokorba. — Szóval ön szerint úgy kellene kezdődnie a dalnak: „Egymillió ifjú, egymilliárd óriás rózsát köt csokorba?” — Valahogy így — helyeselt a tisztviselő. — Jelenlegi formájában ez a dal teljessen használhatatlan. — Pedig Goethe írta — vetette közbe a fiú. — Hogyan? — képedt el a tisztviselő. — Goethe? Hm. Ezt előbb is mondhatta volna, mert akkor természetessen a. dal kulturális örökségünk körébe tartozik és így teljességgel rendben van a dolog. — Öhöm, — búcsúzkodott a fiú — egyébként ma este az üzemi ebédlőben előadás lesz a tartalmas és szélej látókörű kultúr munkáról Ön is eljön? — Hogyne. Én vagyok ai előadó! Fordította: Zilahi Jufflf
