Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

Ä biztos és magas paraszti jövedelem útja

Az új mechanizmus és a tsz-inelléküzemek

Az elmúlt másfél évben, de különösen az utóbbi hónapokban — ahogy ismertebbé váltak az új mechanizmus irányelvei — igen sok hasznos ötlet, kezdeményezés született a termelőszövetkezetekben. Ezt a lüktető pezsgést konkrét kormányhatározatok is elősegítették. Különösen jelentős volt az a rendelkezés, amely szinte szabad kezet ad minden szükséges és hasznos{ melléküzemági, kereskedelmi és szolgálta ló tevékenységre.

Dicséretes, ahogyan kutatják a rejtett lehetőségeket, az eddig veszendőbe ment termékek feldolgozásának módját, a tagság jobb foglalkoztatottságát, az áruik hasznosabb értékesítését és így tovább. Sorolhatnánk a „halálra ítélt” beregi kőbányák újra működtetését, aszalóüzemek létesítését a hulladékgyümölcsök megmentésére. A nyírbátori vagy a nyíregyházi járásbeli szövetkezetek értékesítési társulásait. Mind kell ez, gazdagodik vele a szövetkezet és népgazdasági szükségleteket elégítenek ki. De nemcsak ennyi az új mechanizmus.

Ha az új mechanizmus kerül szóba, sokan valami merőben újra gondolnák, ami szinte nem is hasonlít az eddigi tevékenységre. Sokan úgy képzelik, ha a falu végén nem zakatol valami kis üzemecske, ahol valami ipari tevékenységet folytatnak, talán akkor az_ ő szövetkezetük nem is tett," vagy nem is tehet semmit az új mechanizmus szellemében. Ez a szemlélet nem csak helytelen, de veszélyeket is rejt magában. A termelőszövetkezetektől az ország továbbra is azt várja, hogy a nagyüzemi keretek között sokkal magasabb szinten szervezzék meg a termelést. Ez a biztonság, ez a jövő. Ez az út vezet a tagság állandó és magas jövedelméhez. Ez az egyén és az egész nép érdeke. Azt várja az ország, hogy az eddiginél több értéket termeljenek egy egységnyi területen — kisebb önköltséggel, nagyobb jövedelemmel. Más szóval több búzát, húst, tejet, gyümölcsöt és ipari nyersanyagot állítsanak elő és ezt áruként juttassák el a népgazdasági vérkeringésbe.

Elsősorban többet kellene foglalkozni azzal a szövetkezetekben, hogy az alapvető, nagy tömegű árutermelésben megtettek-e minden lehetőt? Jól hasznosítják-e azokat az ösztönzőket, amit államunk az áremelések és más intézkedésekkel nyújt a termelés segítésére. Itt van például a kenyérgabona kérdése. Ahol a talajvíz nem sújtotta a vetéseket az eddigi legkedvezőbb jelzések érkeznek a termésátlagok alakulásáról. A tiszalöki járásban például az átlagtermés búzából felül van a 15 mázsán. De ezen a járáson belül is vannak szövetkezetek, ahol 20 mázsán felüli terméssel dicsekedhetnek, máshol csak a tíz körül beszélgetnek. A tiszalöki Petőfi Termelőszövetkezetben sincs kétszer olyan jó talaj, mint a járás más tsz-eiben. De még sokkal többet tanulhatnának a tiszalöki tsz-ektől a beregi, szatmári szövetkezetek, ahol igen alacsonyak a termésátlagok. igaz a talaj is gyengébb, de jobb agrotechnikával, a víz elvezetésének megszervezésével ugrásszerűen növelhetnék az átlagtermést. Hacsak két mázsával sikerülne a megyei átlagot növelni, a kétszázezer hold kenyérgabonánk százmilliós többletet hozna a szövetkezeteknek. Hasonlóan beszélhetnénk a nagy volumenű gyümölcs, burgonya, dohány termésátlagainak növeléséről és az állattenyésztésről. A gépek jobb kihasználása, a szakszerű javítás, üzemanyagellátás szintén milliós tételeket jelent. Beszélhetnénk a legsúlyosabb veszteségekről, amikor már megtermelték az árut és a betakarításnál csökken a minősége. Folytathatnánk a sort hosszan, de gondolatébresztőnek talán ennyi is jól példázza, hogy

Ha számba vennénk, mely városi létesítményekkel kapcsolatban hangzott el a legtöbb interpelláció az utóbbi években, alighanem a köz- tisztasági fürdő kerülne az élre. Régóta nincs Nyíregyházának belvárosi fürdője, Sóstó ezt képtelen pótolni. Ezrek örömére hosszas várakozás után elkezdődött a fúrás a Zrínyi Ilona gimnázium mögött a sóstóihoz hasonló, gyógyhatású meleg víz után, ami sikerrel is járt.

Megyei tanács, tervosztály:

— A kútfúrás csak a kezdeti lépést jelentette, hiszen a nyert meleg vizet alapos vizsgálatnak kellett alávetni. Emellett köztudott, hogy népgazdaságunk teherbíró képessége véges, eddig a szükséges fedezet hiánya akadályozta a tervezett és

a mechanizmus adta lehetőségeket elsősorban a termelésre kell irányítani!

Természetesen az önálló, vállalatszerű gazdálkodásnak fontos eleme az értékesítés is. Ismert dolog, hogy néhány monopol cikk kivételével az áruikat szabadon értékesíthetik a szövetkezetek. A versenyre, a több csatornás értékesítési lehetőségre szükség van. De minden jóslás nélkül ki lehet mondani: Tartósan és biztonságosan azok a szövetkezetek kereskednek,

amelyek áruik nagyobb hányadára az állammal szerződnek. Különösen óvakodni kell'a termelőszövetkezeteknek a napjainkban oly nagy számban jelentkező városi bizományosoktól, a „gyakorlott” közbenjáróktól, a minden hájjal megkent kupecektől. Ez nem azt jelenti, hogy a környező városokban, vagy éppen a telephelyi községben ne nyissanak üzletet a szövetkezetek, sőt szükség van a versenyre, de ez sem kötelező minden szövetkezetre, mert. üzlet nélkül is lehet a mechanizmus szellemében

eredményesen gazdálkodni.

Összefoglalva: kutatni kell minden lehetőséget, ami a szövetkezetnek és a népgazdaságnak is hasznos, de az új keresésében nem szabad megfeledkezni az alapvető célkitűzésekről, először jól termelni, aztán jól értékesíteni!

Csikós Balázs

egyre szükségesebb fürdő megépítését. Időközben elkészült a létesítmény teljes tervdokumentációja, mely már a beruházási iroda birtokában van. A jelenlegi álláspont szerint 1968-as kezdéssel és 1969-es befejezéssel épül meg a Zrínyi Ilona gimnázium mögötti részen a tisztasági fürdő, melyre hét és fél millió forintot irányoztunk elő.

Beruházási iroda:

— Mi már átadtuk a tervdokumentációt a leendő kivitelezőnek, az ÉM. Szabolcs-Szatmár megyei Építőipari Vállalatnak, ahol a közeljövőben a szükséges kalkulációs számításokat is elvégzik. Úgy véljük, ha nem jön közbe különösebb akadály, 1968 tavaszán hozzá lehet kezdeni a fürdő építéséhez.

, (a)

Tavasszal kezdik építeni a köztisztasági fürdőt

HJA EHRENBURQ

(1891-1967)

Mozgalmas, tevékeny,

harcban és ellen létekben gazdag életre tett pontot a halál. Ezért tolulnak fel százával az irodalom értője és tisztelője számára azok az emlékek, melyek Ehren- bvrghoz kötik. Vajon az a kép marad-e meg Ehren- írurgról, mely az első világ- r óború előtti Párizsban élő keze munkájával kenyerét kereső és a forrongó művészvilágban helyét kutató fiatalemberé. Vajon az első világháborús haditudósítóé. aki szembefordul az imperialista háborúval, vajon Julio Jurenito szerzőjá, aki a vagabond élet dicsőítője, de a polgári világ szatirikus kritikusa is, vagy esetleg valamelyik más az újabb képek közül. Sokaknak emlékezetes olvasmánya a Jiddis folklórral teleszőtt szatirikus Laschik Roitsch- wanz, másoknak Ehrenburg harmincas évek folyamán megjelent regényei jelentenek komoly élményt Ehrenburg mindig kitekintett a világeseményekre, ő volt az, aki tudósított a spanyol polgárháborúról, aki izzó antifasiszta regényt írt Párizs bukásáról, aki riporter és író volt egyszemélyben.

Másfelől Ehrenburgot állandóan jellemezte, hogy a szenvedélyek pengőtüzében élt. A fasiszták gyűlölködésének céltáblája volt szinte szünet nélkül, de élesen kritizálták őt dogmatikus oldalról is & időnkénti dogma tizmusba csúszását pedig a marxista kritika tette szóvá. Ehrenburg olvasótábora milliókra rúg világszerte és ez a tábor egyre növekszik. Hiszen Ehrenburg milliók szemét nyitotta fel franciás szelle- mességű mondataival a valóságra és ezt a szerepét a jövőben is be fogja tölteni. Azok a szenvedéllyel telített írások, melyekkel a nap történetét igyekezett megragadni, nemcsak a nap, hanem egy nagy átfogó történelmi folyamat képét is nyújtják. Ezért válik maradandóvá a szatirikus, az író és a publiciszta.

Amikor a modern agresszív politikáról írt, a következő hasonlattal élt: Moliere Úrhatnám polgár című darabjában szerepel egy bizonyos Jourdain úr, aki meglepetéssel veszi tudomásul, hogy ő bár nem tudott róla, de negyven éve prózában beszélt. A mai agresszív politika képviselői — mondja Ehrenburg —

nem veszik észre, de

évtizedek óta Hitler és

Mussolini nyelvén beszélnek. Egyetlen publicisztikai fordulat és mélyen előttünk áll a kép, mely a modern agressziót összeköti a néhány évtizeddel ezelőttivel. Ugyancsak Ehrenburg írta

meg azt is, hogy semmi kifogása nincs az ellen, ha valaki úgy szeret ülni, hogy az asztalra teszi a lábát. Azonban az a kikötése van, hogy az illető ezt a kényerészük nem India; ■ni a gyári iiiunka...

Ipartelepítés lassan érő sikerrel Tiszátokon

Ez az üzem eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hiába sürgeti a központ, hiába cseng naponta a telefon, nincs tervteljesítés. Pedig hogy kellene a több termék! A pesti központ közel másfél milliót költött itt el a nyáron, hogy meggyorsítsa a munka- folyamatot, jobb körülményeket teremtsen a termeléshez. És íme az eredmény: Tiszalökről még mindig csak várják a több ládát a jó gyümölcsterméshez.

Miért? És meddig?

MORVÁI MIKLÖS

v IGAZGATÓ:

— Néhány hónapja jöttem át a gépjavító állomásról, de magam sem hittem, hogy ilyen küzdelmes a vidéki ipartelepítés. Amikor különváltunk és átvett bennünket a Ládaipari Vállalat, úgy volt, már az első negyedévben fejlesztés lesz. Később június második felét tűzték ki, aztán csak július közepére lett meg a munka. Lényegében cs§.k augusztus első napjaiban indulhattunk a feljavított gépekkel, a közel 70 új dolgozóval. Elég nehéz helyzetbe jutottunk az új dolgozókkal, akiket akkor kezdtünk betanítani. Közben máris a nyakunkon volt a terv, s a nagyon fontos tűzőgépek csütörtököt mondtak, ember meg aki értett volna hozzájuk, nem volt. Úgy csaltam át régi munkahelyemről a fiatal, B. Nagy László technikust hozzánk s haladtunk tovább. A legnagyobb baj az, hogy már az elején rosszul indul a termelés, mert hiányzik egy gép, de segítünk magunkon, egy korábban kidobott gépet javítunk fel erre a célra. Lassan a munkások is értik a dolgukat, csak egy

kis türelmi időre van szükségünk.

CSÁSZÁR ISTVÁN

FŐMÉRNÖK:

— Igaz a másfél millió, es igaz, hogy a központunk jót akar nekünk. Csak a megvalósításkor ütköznek ki a bajok. A főjavítás címén például új kerekeket raktak a gépekre, azóta egy hónap alatt annyi fűrészszalag szakadt el, mint máskor egy negyedévig. Mert a gépek nem bírják ezt a nagyobb terhet. Induláskor csak egy „árva” élezőgépünk volt... Mit akarok én ezzel mondani? Azt, hogy az ipartelepítés szép dolog, csak jobban elő kell készíteni. Hiába álmodjuk meg mi például a legtökéletesebb technológiát elméletben, ha nincs meg hozzá elég szakember. Erre is kellett volna adni időt, kifutást, hiszen bérkeret is volt. Az emberek, akiktől az első hetekben nem lehet várni csodákat, idegesebbek lettek, mások, a régebbiek meg félnek, hogy az akadozó munka miatt csökken a keresetük. Ez a leglényegesebb pontja a vidéki fejlesztésnek. Olykor Pestről is kapunk segítséget, lassan majdcsak utolérjük magunkat s ez azt jelenti, hogy évenként 4 millióval termelünk többet.

SIPOS FERENC

PÁRTTITKÁR:

— Nemcsak a gépekben van a hiba. Jó dolog, nagyon jó, hogy újabb 70 ember kapott munkát. Nagy részük azonban nem tudta, mi a gyári munka, eddig vagy földet művelt, vagy a nők háztartást vezettek. Két hetet adtak betanításukra: ennyi idő alatt nem lehet beilleszkedni az üzemi rendbe, hozzászokni a munkafegyelemhez. Tizennyolc embert a próbaidő után el is küldtünk... Sokat kell még bajlódni emberileg is az új dolgozókkal,

akik között vegyesen van özvegyasszony, egykori parasztember meg most érettségizett fiatal.

DUDÁS LÁSZLÓ,

A KÖZPONTI

FŐMÉRNÖK:

— Amikor mi év elejen átvettük a megyétől ezt a telepet, Szabolcs foglalkoztatási gondján kívántunk segíteni, úgy, hogy mi se fizessünk rá. Ami a létszám- bővítést illeti, részben máris van eredmény. Akadozik viszont a termelés, azokkal a gépekkel, melyek másutt beváltak. Év közben új igénnyel lépett fel a külkereskedelem, gyorsan át kellett állnunk, emiatt volt Tiszátokon is egy kis késés. Igaz, mi két évre terveztü k az itteni fejlesztést, de úgy látszik, a vártnál erőteljesebben jelentkeznek az új munkával járó „gyermekbetegségek”, s ezért türelmetlenek vagyunk. De nem hagyjuk magukra a tiszalö- kieket, most is segíteni jöttünk, s ha kell, még gyakrabban és még több szakembert küldünk ide, míg minden akadály elhárul. Mert mi nem felelőtlen ígéretnek szántuk, hogy tiszalöki telepünknél megdupláz, zuk a létszámot, amely nemsokára eléri a hatszáz főt. Két változatban készül az a tanulmányterv, mely egy 10—15 milliós bővítést irányoz elő ide még a harmadik ötéves tervben. Elképzelhető az is, hogy a telepet teljesen újonnan másutt, jobb fekvésű helyen építjük meg. Igazi nagyüzemet szeretnénk Tiszalökön.

AS.

A PAJTÁSOK kinyomozták

Hazatérés 53 év után

NEM MINDENNAPI IZGALOM tartja lázban a vá- sárosnaményi járásban fekvő alig kilencszáz lelkes falucskát, Tiszaadonyt. Szeptember hónapban 53 éves távoliét után haza látogat szülőfalujába az első világháborúban eltűntnek hitt Liba Dániel. Az esemény szó szerint az egész falut érinti, hiszen a kiterjedt rokonságba, majdnem négyszáz ti- szaadonyi tartozik. Hazajönnek a távollakók is, h^jy láthassák Liba Dánielt, aki jelenleg a Szovjetunióban,

lemszeretetet lehetőleg saját asztalánál gyakorolja.

S ezek csak kiragadott példák. A publiciszta Ehren- burg nem választható el az írótól. S az író önéletrajzi művével, mely korunk memoárirodalmának talán legművészibb darabjai közé tartozik, mintegy összefoglalóan tetőzi be ezt a szerteágazó és valóban hányatott életművet. Ebben az utolsó műben talán legkristályosabban ragyognak elő Ehrenburg erényei és az a szenvedélyes vívódás, mely az írót a dogmatikus korszak szűkkeblű irodalompolitikáiéval kapcsolatban jellemezte. Az írónak választania kellett e rendkívül fasiszta küzdelmet, később S Ehrenburg előtt az antifasiszta küzdelmet később a békeharcot választotta., mely utóbbit az antifasiszta küzdelem logikus folytatásának tekintette. S éppen ez mutatja, hogy Ehrenburg megkínlodott a kor problémáival' és hogy életműve sokoldalúsága az élet sokoldalú és messzetekintő átélésének tükre. Ezt fogja érezni a következő nemzedékek olvasótábora és az őt követő írógeneráció is. N Hermann István

egy Omszk melletti kolhozban él, mint nyugdíjas kertész.

Egy magyar filmforgatócsoport találkozott Liba Dániellel, Vörös jelek a hadak utján címmel a magyar internacionalistákról készített filmet Kolonits Ilona rendező. Ott ismerkedtek meg, a 77 éves emberrel, aki nagy meglepetésükre magyarul szólt hozzájuk.

Tiszaadonyban született, 1914-ben vonult be Szatmár- ra a 65-ös gyalogezredhez, innen került ki az orosz frontra. A fogsá,g után Liba Dániel a Vörös Hadseregben harcolt, majd letelepedett a Szovjetunióban, megnősült, gyerekei születtek. Haza, Magyarországra nem mert még levelet sem írni, nehogy a hozzátartozóit emiatt zaklassák.

AZTÄN TELTEK AZ ÉVEK, egyre több szál kötötte az új hazájához. Hogy ilyen sokáig nem jelenke- zett, nem érdeklődött az itthon maradtak iránt, ez ma még az ő titka. Tiszaadonyban még él mostohaanyja, édesapja az ötvenes években halt meg. És élnek a gyerekei; ugyanis Liba Dániel asszonyt is hagyott itt mikor bevonult, akivel nem voltak megesküdve, de sze- retetben, megértésben éltek. És két gyereket, az egyik négyhónapos, a másik kétéves volt, mikor elment. Liba Dániel itthoni felesége 1955-ben halt meg, sokáig várt a férjére, nem hitte, hogy eltűnt, ahányszor foglyok érkeztek a tiszai komphoz, szaladt a gyerek kel, hátha „Dani.”

S KI TUDJA HOGYAN

tölti ezeket az órákat Liba Dániel, 'milyen emlékekkel küzd, amikor vonatra száll, hogy haza látogasson a szülőfalujába. És elmeséli sorsának alakulását, a küzdelmes éveket, a háborút, a forradalmat, az új hazában eltöltött évtizedeket. Aligha fog ráismerni a régi Tisza- adonyra az ő házuk helyén ma már tiszai töltés vezet, a régi falu kiköltözöttt a Tisza árterületéről, új, egészséges házakat, szép utcákat építettek.

Hogy ez a találkozás megszülessen, abban a filmforgató csoporton kívül részük van a tiszaadonyi pajtásoknak is, pontosabban a Titkos Tettek nevű őrsnek, akik a Pajtásújságban olvasták a filmrendezőnővel készült interjút, s feltűnt nekik Liba Dániel neve. Sorra Járták a családokat, hisz a fél falu Liba nevű, és a sok apró mozaikból összerakták a teljes képet; kétségtelen, hogy a 14-ben eltűnt Liba Dániel azonos az Omszktöl 127 kilométerre fekvő Kali- nyin Kolhoz nyugdíjas kertészével. És így kezdődött meg a levelezés, melyből nem kis részt vállalt a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkársága és a Hazafias Népfront rr f yei bizottsága. Tulajdonkeppen így sikerült megteremteni a kapcsolatot Omszkkal

ahonnan a napokban levél érkezett a megyeszékhelyre a Hazafias Népfront címére: „Tisztelt Máj er és Koncz elvtársak! Az ez év július 22-én kelt levelükre válaszolva tudatjuk önöket és önök által Liba Dániel hozzátartozóit, hogy kívánságuk szerint az év szeptember folyamán Liba Dániel az egyik fiával együtt meglátogatja önöket és hozzátartozóit szülőfalujában. Aláírás: a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Omszk kerületi elnöksége, Gerászi- mov Al. N. elnök és Grosz- ki Vilmos titkár.”

Páll GéM