Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

Interjú Jegorovval —■ Szeret autót vezetni? S az autóban szereti-e a sebes­séget? Jegorov elmosolyodik s hogy mennyire kedves fia­talember ez a komoly orvos-űrhajós azt már minden ma­gyar tv-néző tanúsíthatja. — Náluk a városokban sebességkorlátozás van... — Az­tán siet kisegíteni a bizonytalanná vált hírlapírót: — No de van ahol lehet „hajtani”, s igen jó úton megnyomom a gázpedált, ha nem is a kozmikus sebességig... Beszélgetésünk viszont űrhajós tempóban folyik, Je- gorovnak zsúfolt a programja, ideges a kiséret, csak ő nyugodt rendíthetetlenül. Előbb rágyújt a kínált Kossúthra, s aztán válaszol a központi sajtószolgálat kérdéseire. — Mondják, hogy az űrhajó felbocsátásakor o kör­nyéken szinte elviselhetetlenül nagy a zaj... — Ez természetes. Nálunk csakúgy mint az amerikai­aknál, több kilométeres körzetben senki sincs, kivéve per­sze az irányítóközpontban tartózkodó tudósokat, szakembe­reket. Hiszen egy közönséges lökhajtásos gép zaja sem cse­kélység. Nos, az űrhajó másfél kilométerről is olyannak hallatszik, mint egy repülőgép 50—100 méterről. S a zaj persze nem tesz jót az embernek. — S az űrkabinban ? — Az indítás nem tart soká, s egyébként is megoldot­tuk a problémát. — S a többi, az indítás után fellépő ártalom? — Nem okoz gondot az úgynevezett vibráció sem, ami szintén csak rövid ideig tart, a kezdetben. A súlytalanság­gal kapcsolatos problémákon tovább dolgoznuk. Monda­nom sem kell, hogy ez bonyolult dolog, sok szempontból lehet vizsgálni, s nincs minden megoldva. Mindenesetre, a mi űrhajóinkban — már csak amiatt is, hogy nagyobbak, — jobban megoldottuk e kérdést, mint az amerikaiak az övékében. — Szóval nem irreális az elképzelés, hogy a nyolcva­nas években már az egyszerű, tehát különleges felkészülés nélküli emberek is utazhatnak űrhajókon, mondjuk, az in­terkontinentális közlekedésben? Jegorov megint elmoso­lyodik. — Ki tudna pontos dátumot megadni? Az biztos, hogy az űrutazás lehetővé válik mindenki számára, s nem is a távoli jövőben. Talán a nyolcvanas években? Meglehet. — Jegorov elvtárs, van-e különbség a földi előkészítő kísérletek körülményei és az űrutazás között? — Minden nagyon hasonló, vagyis mindenre jól elő le­het készülni. Kivéve persze a hosszan tartó súlytalanságot. S természetes minden egyes űrutazás újabb tapasztalatok­kal szolgált, ami egyre tökéletesebb feltételek kidolgozását tette lehetővé. Egyre jobban felkészültünk az ember hosz- szan tartó űrutazására. — Még egy kérdés. Segíthetnek-e mások is, tehát a többi szocialista országok tudósai az űrutazások előkészí­tésénél? — Az űrhajózás nagyon széles tudományos munkára támaszkodik, tehát az egész tudomány eredményeire. Vagy­is mi máris sokat merítettünk a másutt dolgozó tudósok számtalan publikált eredményéből, ami természetes is. A közvetett segítség példája az is, hogy én megragadtam az alkalmat Szentágothay professzor és más magyar tudósok­kal a találkozásra, mert nagyon érdekesek az ő kutatásaik az én területemen. S valószínű, hogy a jövőben a nemzet­közi együttműködés közvetlenebb is lesz. — Jegorov elvtárs, az obiigát kérdés... hogy tetszik mi- nálunk? — Hát tudományos komolyságú véleményem még alig­ha lehet... nagyon kedvesek a magyarok, s én jól érzem magam. Mi sem akarjuk megváltoztatni véleményét, hiszen időnk lejárt. Jegorov készségesen kisétál a reggeli utcára, abet többen felkapják a fejüket láttára. Fotózás, elbúcsú­zunk. Csak ezután néz az órájára. EZEK A MAI FIATALOK KÖTETLEN BESZÉLGETÉS HUSZONÉVESEKKEL Telt ház a szabadtérin. Beat-zene: fütyülés, üvöltés. Fiatalok csoportja az utcán: tétlenség, lábrázogatás. Fia­talok este a parkban: böm­bölő táskarádió. Fiatalok az üzemben? A felnőttek: meg­van róluk a véleményünk! Ezek a mai fiatalok! Ezek? Miért? Milyenek? Majd eszünk az üzemin — Milyenek vagyunk? Fiatalok. Anyám mindig azt vágja a fejemhez, hogy hu­ligán vagyok meg cinikus- Miért? Mert utálom a dél­utáni csendes pihenőket? Mert szeretem a miniszok­nyát? Mert mászkálok? Sze­retem a mozgást. Nyolc órát egy helyben kell töltenem a munkahelyen. Azt hiszem, az orvos azt mondaná, jól te­szem, ha nagyokat sétálok... T. Éva jövőre lesz húsz­éves. Lázong. Mi ellen? — Jó, hogy van az életben ezernyi beosztás. Ez rend­ben. De az időközöket kötet­lenül akarom eltölteni. Ott­hon? Apám fél hatkor kel, háromnegyedkor cipőt pu­col, fél hétkor reggelizik, hogy nyolcra beérjen. Én? Hétkor kelek, ugyanazt meg­csinálom, persze sokkal gyorsabban és nyolckor dol­gozom. Szerintük kapkodok, nincs határozott időbeosztá­som. Szerintem? így érzem magam jól. — Anyám állandóan rágja a fülem, hogy tanuljak meg főzni. De hát nem egyszerű? Majd ha férjhez megyek, eszünk az üzemin. Az én boldogságom nem azon áll vagy bukik, hogy tudok-e főzni. És miért csak a nők­nek kell tudni főzni? Nem megalázó, hogy még mindig így kategorizálják az em­bert? Persze, azért... az se árt, ha ehhez is ért az em­ber... Annyi mindent tudnék csinálni K. Sanyi a legidősebb. Hu­szonnégy éves. Az egyik üzemben dolgozik, technikus. — Sok a munkám az üzemben. Alaposan elfára­dok, mikor hazakeveredem. Este, hogy szellőztessem a fejem, lejövök a fiúkhoz. — Otthon? Mindig azt mondják, hogy sose nő be a fejem lágya. Hogy biztosan azért nem akarok megnősül­ni, mert ízlik a csavargás. Pedig dehogy. — Persze, ha sokat rágják a fülemet néha úgy válaszo­lok, hogy rögtön megsértőd­nek. Hogy én cinikus va­gyok, mert csak magamra gondolok. Hogy nem veszem komolyan az életet. Nem „készülök fel rá”. Mit felel­jek ezekre? Csak azt, hogy minek izgulni. Dolgozom, zenét hallgatok, beszélgetek. Ez baj ? — Sportol? Hobbyja van? — Sokmindenbe belefog­tam. Nem megy. Nincs rá elég időm. Pedig úgy érzem, hogy annyi mindent tudnék csinálni. De néha még este is’ a munkahelyemre gondo­lok, hogyan lehetne jobban tenni ezt, vagy azt. Ehiszi? Felelősség Mit tartanak a fiatalokról? Hogy hagynak menni min­dent a maga útján, filozó­fiájuk: majd csak lesz vala­hogy. Így van ez? Ezer belvízsújtotta lakás újjáépítése Szombaton ülést tartott az ár- és belvízkárok helyreál­lítására alakult megyei bi­zottság Értékelték a bizott­ság legutóbbi ülésén hozott határozatok végrehajtását és az őszi időjárás beköszönté­se előtti legfontosabb fel­adatokat. Az eddig beérkezett je­lentések alapján 1091 újjá­építési dokumentáció adap­tálása megtörtént, s ezen­kívül 404 helyreállítási do­kumentációt hagytak jóvá az építési hatóságok. 456 család már megkezdte az újjáépítést augusztus 15-ig. Azóta újabb családoknál indult meg az építkezés. Reális kép megyénkről Nincs év 1957 óta, hogy legalább két-három nagy lé­tesítményt ne avatnánk Szabolcsban, s ne tennénk le két-három másiknál az alapkövet­Csak az utóbbi, egy héten kezdődött az almatárolónál az új építkezés, s ünnepel­ték az építők az- első nyír­egyházi toronyház átadasat. Épülnek az üzemek? Igen. Több a munkaalkalomjobb az emberek megélhetése eb­ben a mélyről indult me­gyében. Épülnek lakások ? Mindenfelé, s köztük sok az emeletes. A megyeszékhe­lyen már nem luxus a köz­ponti és a távfűtés. Vezetik a közmüveket, buzog a vég­telen vezetékekben az egész­séges, friss víz, nem fer­tőznek többé a szennyezett régi közkutak, és eltűnnek lassan az ásott kutak is. Gázt vezetnek végig a vá­roson. Villamosvezetékek fe­szülnek a megye térségei fö­lött. Az áram motorokat hajt, nagy gyáriakat és kis háztartásiakat. Konzerv­gyárat lát el cs gumigyárat és munkába lendíti a házi­asszony segítőjét, a mosó­gépet és porszívót. A boltokban gazdag az árukészlet, az emberek soha nem vásároltak annyit, mint éppen most. Személykocsik százai futnak, már elhagy­tuk a kétezerkétszázas szá­mot. Látjuk a városban, a falvakban a bölcsődét, az óvodát, ahol tiszta ruhács­kákban játszanak, fejlődnek a gyerekek. Iskoláink között több az új, mint a régi. Nyolc osztályt végeznek, s azután nyitva előttük a gim­názium, a főiskolák kapuja. Megváltozott az élet. Városiasodik a város, s a falu is. A tanyákhoz is elér a fény, a kultúra, ha még lassú és hosszadalmas is az útja. Változik, épül megyénk. Elégedettek lehetünk? Igenis, hisz a fejlődés mé­retei is szokatlanok. És nem is, hiszen annyi a pótolni­valónk, hogy ezzel az ütem­mel sem bírjuk. Ha azt nézzük, honnan indultunk, azt mondhatjuk, jó, hogy itt tartunk. Ha azt látjuk, hol járnak az ország más te­rületei, azt tartjuk, gyor­sabban kell haladnunk, mert ez a tempó közel sem elég, hogy leküzdjük azt, amit szárazon úgy neveznek: vi­szonylagos elmaradottság. Szabolcs-Szatmár megye statisztikai évkönyvét la­pozgattam a minap. „A me­gyék sorrendje néhány fon­tosabb adat alapján” cím­szó alatt izgalmasan sora­koznak a számok. Ezek az 1966-os helyzetet mutatják. Egyúttal azt is, hogy elége­dettségre semmi ok. Hazánk területileg hato­dik, népességileg negyedik legnagyobb megyéjében csak minden tizedik ember él vá­rosban. Itt volt a legkisebb az egy lakosra jutó összes beruházás, amely azt is je­lenti, hogy még közel sem elég a munkaalkalom, fal- vainkban még sok minden hiányzik ahhoz, hogy léleg- zetnyi szünetet is tarthas­sunk. Még kevés a járda, a közmű, a traktor, az ön­tözött és műtrágyázott föld­terület, s nem kis részt ezek miatt alacsony a burgonya, kukorica, gabona hozama is. Még kevés a bolt, a többi megyéhez képest igen ala­csony a kiskereskedelmi for­galom. Kevés a gépkocsi és a motokerékpár, a háztartá­sokban felhasznált áram. Elégtelen az orvosi, rende­lőintézeti ellátás, a bölcső­de, óvoda. És sok még az egy osztályteremben tanuló általános és középiskolás, s kevés a tanerő. Tantermeink több mint felét használják délelőtt és délután. Kevés még a könyvtári könyv, az olvasott napilap, s utolsók vagyunk a rádió és televí­zióelőfizetést tekintve. Csak felsorolni is képte­lenség, amit az elmúlt év­ről készült statisztika bizo­nyít. Elmondják a számok, hogy az országnak ebben az északkeleti sarkában — ha az előző évi önmagunkat nézzük — valóban gazda­gabb és valamivel könnyebb az élet. Figyelmeztetnek ugyanakkor mindönket arra a fontos kötelességünkre, hogy mint költő-képviselőnk írta, még nem elég! Figyelmeztetnek bennün­ket, itt élőket, s másokat, akik ugyancsak felelősek több mint félmillió mosto­ha természeti körülmények között dolgozó, s elégtelen gazdasági alapokkal is küz­dő szabolcsi sorsáért: nem lehetnek ilyen arányú kü­lönbségek megye és megye között. Sem a foglalkozta­tottságban, sem az életnívó­ban, sem a kenyér megszer­zésének nehézségeiben. Az ország vezetői látják ezt, s igyekeznek segíteni. Jó határozatokkal, legfel­sőbb intézkedésekkel. Kép­viselőink az ország tör­vényhozásában bizonyítot­ták: a jelenlegi ütemmel nagyon nehéz, szinte lehe­tetlen felzárkózni a fejlett megyékhez és megszüntetni a viszonylagos elmaradottsá­got. Iga’z, amit az elején em­lítettem. De mint ez a sta­tisztika is mutatja, még kö­zel sem általános. Hogy az legyen, ebben van tenniva­lónk. Itthon, jobb, ésszerűbb munkával. A minisztériu­mokban — többek között azzal is, hogy minden posz­ton lelkiismeretesebben ta­nulmányozzák ezt a statisz­tikát. Kopka János Sokat segített a helyzeten, hogy 71 cigánycsalád meg­felelő állapotú lakást vásá­rolt. Az Országos Takarék- pénztár megyei igazgatósá­ga 764 újjáépítési és 167 helyreállítási kölcsönt en­gedélyezett. így 931 család hitelkérelmét intézték el megnyugtató módon. A családok többsége kisiparo­sokkal, tsz-vállalkozásokkal, egyéb kivitelezőkkel kötött szerződést, ennek ellenére a ktsz-ekre mintegy 300 csa­ládi ház felépítése jut. 250-re már megkötötték a szerződést, 134 lakóháznál pedig megindult a munka. Eddig már 124 lakás ter­jesen elkészült, 90 tető alatt van, 114-nél pedig részben felhúzták a falakat. Most a legfontosabb feladat, hogy a tél beállta előtt minden házban legalább 1—2 helyi­séget lakható állapotba hozzanak. A megyei és járási építési hatóságok igyekeztek és a jövőben is igyekeznek az építtetőknek minden segít­séget megadni. Ellenőrzéseik során megállapították, hogy különösen a csengeri és fehérgyarmati járásokban nagyon kevés a tégla, szi- likátblokk, cement. Ezért a bizottság megkereste az or­szágos anyagellátó szerve­ket, akik elősegítették, hogy a két járás részére gyor­sabb legyen a szállítás. Ugyancsak az ellenőrzések során találkoztak olyan je­lenségekkel, hogy a községi tanácsok nem biztosítanak folyamatosan cseretelkeket, késlekednek azok árának megállapításával. Ennek hi­ányában az OTP nem tud hitelt biztosítani. Gyakorla­tilag 40—50 család nem tud­ta megkezdeni az építkezést. Ha a tanácsok rövid időn belül elvégzik a telekár- megállapításokat, akkor az OTP is soron kívül intézke­dik. Az ár- és belvízkárt szen­vedett családok megsegíté­sére több üzem, vállalat, in­tézmény kollektívája tett felajánlást. Különösen ki­emelkedik közülük a Ke­let-Magyarországi Faipari Vállalat vállalása, mely szerint járásonként 1—1 család részére soron kívül elkészítik az ajtókat, abla­kokat. A vállalat teljesítet­te vállalását, s összesen 113 ajtót, _ ablakot készített el rendkívül kedvezményes áron, saját költségén el ” is szállította és kis ünnepségen adta át a rászorulóknak. Ezért a bizottság a vállalat kollektívájának elismerését fejezte ki, és úgy döntött, hogy köszönő levelet küld nekik. Ugyancsak köszönetét fejezte ki a bizottság azok­nak a kollektíváknak, akik a megyében 18 család részé­re végeztek kisebb-nagyobb helyreállítási munkát. A bizottság soron követ­kező feladatként jelölte meg, hogy a járások műszaki em­berei, építési hatóságai kü­lönös gonddal ellenőrizzék az építkezéseket, segítsék a műszaki átvételt és általá­ban minden vitás kérdés­ben álljanak a kárt szenve­dett családok rendelkezésé­re. (bf) T. Éva mosolyog. — Szeretnek bennünket vadembereknek nézni. A lustaság, a cinizmus megtes­tesítőinek. Nincs igazuk. Ter­mészetesen az értelmetlenség ellen lázadunk. — Hogy melyek azok? Nem nagy dolgok általában. Pél­dául nálam a kimenőkérdés. Azt elismerem, hogy én ma­gam sem szeretek késő éjsza­kákig egyedül kint lenni va­lahol, De egy ismerőssel azért egészen más dolog. — Nem igaz, hogy a fiata­lok spontán emberek. Ne­künk is vannak elképzelé­seink a saját életünkről, S mi azt úgy is szeretnénk le­élni. T. Karcsi, Éva bátyja hoz­záteszi : — Például én a jövő héten nősülök. Otthon veszekedtek, hogy mire. Hogy nincs sem­mink. Nahát aztán? Azért dolgozunk, hogy legyen. Meg ketten többre fogunk jutni, mint külön-külön. — Meggondolatlannak tar­tanak bennünket. Persr/2 nem vagyunk tudós vének. Ez igaz. De eltervezünk előre mindent, sokszor meggondol­juk. — Felelőtlenség? —mond­ja K. Sanyi — mi lenne, ha a mérnök az üzemben így legyintene rám. Vagy nem bíznának rám semmit? A gépek, amiket irányítok több millió forintba kerültek. Ez nem felelősség? — Persze vannak akikre ráillenek a vádak. A több­ség? Más. Tudunk és szere­tünk is dolgozni, vidámak is vagyunk. Csak sokszor nem értenek meg bennünket. — És akkor mi van? Való­színű, majd mi sem értjük meg mindenben a következő nemzedéket, de attól még ők is komoly „felnőttek” lesznek egyszer... Horváth János Jutalom a legjobb íiatal kombájnosoknak Fiatal kombájnosok ver­senyét értékelték szombaton a KISZ megyei bizottságán. A nyári betakarítási mun­kák során 117 fiatal kom- bájnos, aratógépkezelő és bálázógépvezető kapcsoló­dott be a versenybe. A kombájnosok 2400 tonna terményt arattak le, az aratógépkezelők 2600 holdon dolgoztak. A termelőszövet­kezeti kombájnosok között Bor Ferenc, a nagyhalászi Petőfi Termelőszövetkezet dolgozója szerezte meg az elsőséget, az állami gazda­ságokban dolgozók kö­zött Zsoldos István a Balkányi Állami Gazda­ság, a gépjavító állomásiak közül pedig Cirják János, nagykállói kombájnos bizo­nyult a legjobbnak. , Az aratógépkezelők versenyében Farkas Lajos porcsalmai. a bálázógépvezetők között pedig Joszták László por­csalmai gépkezelő szerezte meg az első helyet. A KISZ megyei bizottsága tizenhá­rom fiatal szakembernek összesen tizenegyezer forint értékű tárgyjutalmat ad át a szocialista ifjúsági bri­gádvezetők megyei tanács­kozásán. Világviszonylatban egyedülálló a beregsurányi régészeti lelet Még folynak Beregsurány környékén az ásatások, de a régészek már megállapítot­ták: Világviszonylatban egye­dülálló érdekességre bukkan­tak. Az 1600 évvel ezelőtti edényégetés „nagyüzemi” központját találták meg. Ed­dig 42 kemencéből álló cso­portot tártak fel, mégpedig olyan jó állapotban, ami kü­lön emeli a lelet értékét. 7— 10 centivel a föld alatt már megtalálták a régi, különös alakú edényégető kemen­céket, s mellettük azokat a gödröket, amelyekben renge­teg égetett agyagdarab fe­küdt. Számtalan, szebbnél szebb díszítésű pecsétnyomót is találtak. Ezekkel ékesítet­ték az akkori fogalmak sze­rint „hipermodern” tálakat, korsókat, kancsókat. A. Nyír­egyházi Jósa András Mú­zeum raktáraiban már jó né­hány rekonstruált edény so­rakozik, amelyek az ásatások lezárása után kerülnek a nagyközönség elé. A tudományos találgatások közül a legbizonyíthatóbb az, amely a leleteket gepida ere­detűnek bélyegzi. A minták, a formák ugyanis a gepidák korára jellemző bizánci ha­tást sejtetnek. A lelet korá­nak meghatározásában sze­repet játszott a kemencék mellett talált római pénz is. A beregsurányi kemence­nagyipar 1600 éves emléke nagy figyelmet keltett a bel­es külföldi tudományos kö­rökben is. Értéke nagyon in­dokolná, hogy szabadtéri ré­gészeti múzeumot létesítse­nek a lelőhelyen. Erre a kö­rülmények adottak. Főútvo­nal mellett találhatók, na­gyon könnyen megközelíthe­tő. Megérdemelné az anyagi áldozatot, hiszen a több tu­cat korabeli korsó és tál, az égetőkemencék rendszere feltétlenül sok látogatót von. zana. A nyíregyházi múzeum régészei folytatják a bereg­surányi ásatást. Azt remélik, hogy a kemencéken kívül esetleg lakótelep maradvá­nyait is megtalálják. A világ- viszonylatban egyedülállónak minősülő lelet megyénk ré­gi történetének visszaidézé- sét is lehetővé teszi, s fel­mérhetetlen kultúrtöréneti értékkel gazdagít. (B„>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents