Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

EgY hét a világpolitikában ill ENSZ-közgyűlés Vietnam árnyékában H Washingtoni provokációs tervek H A Stoph-levél Bonnban MOSZKVA A Saorjetunió r968-ban re­pülőgépeket, rakéta légelhá- ntó fegyvereket, tüzérségi es lőfegyvereket, hadianya­got szálb't a Vietnami De­mokratikus Köztársaság­nak, továbbá gépei felszere­léseket, közlekedési eszközö­ket, kőolajtermékeket és egyéb árukat, amelyek a köztársaság védelmi képes­ségének további növekedé­séhez, gazdaságának fejlesz­téséhez szükségesek. A fen­tieket a Moszkvában le­zajlott szovjet—vietnami tár­gyalásokról szombaton ki­adott közlemény jelenti be, ismertetve a tárgyalások eredményéként szombaton a Kremlben aláírt egyezményt. PÁRIZS Jmtíj Gagarin, a világ el­ső űrhajósa szombaton Pá­rizsba érkezett Gagarin an­nak a Komszamol-küldött- ségnek a tagja, amely a Francia Kommunista Ifjú­sági Szövetség meghívására részt vesz az októbert forra­dalom 50. évfordulója alkal­mából tartandó franciaorszá­gi ünnepségeken. A küldött­séget Szergej Pavlov, a Komszomol Központi Bizott­ságának első titkára vezeti. A szovjet vendégek október 2-ig tartózkodnak Franciaor­szágban. Párizson kívül el­látogatnak Marseillebe, Ni- mesbe, Metzbe. NEW YORK Az ENSZ közgyűlésének általános ügyrendi bizottsá­ga magyar idő szerint szom­baton 0,35 órakor elnapolta ülését, miután elkészítette végleges javaslatát a köz­gyűlés 22. ülésszakának na­pirendjére vonatkozólag. A javaslat értelmében a mos­tani ülésszakon a közgyűlés 96 kérdést vitatna meg. A közgyűlés szombaton dönt arról, hogy elfogadja-e az altaláqos ügyrendi bizottság javaáSsáét a napirendről. A közgyűlés hétfőn folytatja az általános vitát. SAIGON Szeptember 1-e <Sta a Com Thienben állomásozó tenge­részgyalogosok közül hétszá­za» sebesültek, illetve hal­tak meg a partizánok ál­landó tüzérségi támadásai következtében. A Con Thi- en-i- amerikai parancsnok­ság sürgősen újabb élel­met, gyógyszert és ivóvizet kért. Amerikai felderítő — jelentések szerint a támasz­pontot egy 35 ezer főnyi partizánalakulat fogta gyű­rűbe. BONN Kiesinger kancellár és Wehner össznémetügyi mi­niszter pénteken négyszem­közti megbeszélésre ült össze, amelynek témája a Stoph- levél és az NDK kormány­főnek a népi kamara ülé­sén mondott beszéde volt. A megbeszélésről nem adtak ki közleményt, de az MTI tudósítójának értesülése sze­rint megegyezés született a Stophnak adandó válasz lé­nyeges pontjairól. Az elmúlt hét legjelentő­sebb eseménye az Egyesült Nemzetek Szervezete köz­gyűlése 22. ülésszakának megnyitása volt, amelyen elsőként U Thant főtitkár terjesztette elő beszámoló­ját, rámutatva, hogy a ta­valyi ülésszak óta rosszab­bodott a nemzetközi hely­zet — s ennek okai közé a Vietnam elleni agresszió kiterjesztését és a közel-ke­leti háborút sorolta. S ezzel máris rátértünk arra a fő kérdésre, amely ugyan nem szerepel az ENSZ-közgyű- lés napirendjén és kívül esik a világszervezet illeté- késségén, de amely már­is rányomja bélyegét a mostani közgyűlésre: véget kell vetni a vietnami agressziónak! Bár Goldberg amerikai delegá­tus elsőként szólt erről a kérdésről, a megszokott ame­rikai álláspontot ismétel­ve, az eddigi felszólalók kö­zül azonban máris többen olyanok is nyíltan elítélték a washingtoni eszkalációs politikát, mint a NATO-hoz tartozó Dánia külügyminisz­tere, aki békés tárgyaláso­kat javasolt. A világban ki­alakult és az amerikai esz­kalációt mind határozottab­ban - elítélő közhangulatot figyelembe véve, az Egye­sült Államoknak nem lesz könnyű az ENSZ-ben elhá­rítani a vietnami agresszió­ja miatt fejére irányuló bí­rálatokat. Az idén — elsőként a vi­lágszervezet történetében — egy szocialista ország, Ro­mánia külügyminiszterét vá­lasztották a közgyűlés elnö­kévé. Ez mindenképpen, 'a világban és az ENSZ-ben az elmúlt évtizedben végbe­ment változásokat tükrözi. Az amerikai hatóságok azonban éppen a közgyűlés­re érkező kubai küldöttség feltartóztatásával, diplo­máciai csomagjaik átkutatá­sával próbáltak zavart kel­teni, de a kísérlet visszafe­lé sült el. Az ENSZ-titkár végül is vizsgálatot rendelt el az ügyben, s ismét fel­elevenedtek azok a javasla­tok, hogy a világszervezet­nek New York nem a leg­megfelelőbb székhely™ A kubai ENSZ-küldöttség el­leni provokáció nem elszi­getelt jelenség, hanem szer­ves része annak a hadjá­ratnak, amely napjainkban újult erővel folyik a szabad Kuba ellen. Washingtonban éppen az ENSZ-közgyűlés ideje alatt tanácskoznak az Amerikai Államok Szerve­zetének külügyminiszterei, hogy kiterjesszék a Kuba­ellenes embargót, egyes amerikai szenátorok pedig nyíltan újabb blokádot kö­vetelnek a forradalmi Ku­ba ellen. Az Egyesült Államok, a nemzetközi légkör további mérgezése érdekében, kierő­szakolta az ENSZ-ben az úgynevezett „koreai kérdés” napirendre tűzését. A világ- szervezet jogtalanul avatko­zik be a koreai népre tar­tozó kérdésekbe, ahogyan tizenhét esztendővel ezelőtt jogtalanul küldték az úgy­nevezett ENSZ-csapa tokát, köztük az amerikai inter­venciós sereget harcba a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen. A köz­gyűlés napirendjére felvet­ték a júniusban összehívott rendkívüli ENSZ-közgyűlé- sen szerepelt közel-keleti konfliktus, az izraeli ag­resszió kérdését is, amely­nek megoldásában a megfi­gyelők előrehaladást remél­nek, noha a Szuezi-csator- nánál ismételten tűzharcra került sor. Ezzel kapcsolat­ban figyelemre méltó, hogy a szerdai kairói lapok ve­zető helyen ismertették U Thantnak azt a hat elvét, amelyben a megszállt terü­letek kiürítésének követelé­se mellett a körzet államai­nak létezéséhez való joga es minden állam számára a nemzetközi vizeken való szabad hajózás is szerepel. Ez az első eset, hogy az Egyesült Arab Köztársaság újságjai olyan indítványo­kat közöltek, amelyek Izra­el közvetett elismerését ja­vasolják. A közgyűlés vitájában fel­szólalt Gromiko szovjet kül­ügyminiszter, aki részletesen kifejtette a szovjet kormány álláspontját a különböző nemzetközi problémákról. Kormánya nevében két do­kumentumtervezetet terjesz­tett be megvitatásra. Az egyik a nukleáris fegyverek alkalmazásának betiltásáról szóló konvenció, a másik az agresszió fogalmának meg­határozásáról kidolgozott ha­tározattervezet! Javasolta, hogy a közgyűlés 22. ülés­szaka fontos és sürgős kér­désként vitassa meg a nuk­leáris fegyverek eltiltásáról szóló egyezmény megkötésé­nek kérdését, az agresszió fogalmának meghatározását pedig a jövő évi 23. ENSZ- közgyűlés tűzze napirendjé­re. Európában még nem ül­tek el De Gaulle francia el­nök lengyelországi látogatá­sának „hullámai”, s válto­zatlanul visszhangzanak az Odera—Neisse határ végle­gességét kinyilatkoztató beszédei Bonnban újabb vi­tákat váltott ki De Gaulle állásfoglalása, s a nyugatné­met belpolitikában a keresz­ténydemokrata politikusok egy része most Brandt kül­ügyminisztert és a szociál­demokrata pártot vádolja, amiért „beleestek a realitás gödrébe”. Végeredményben Bonn védekezésre szorult a hatá­rok kérdésében, s védeke­zésre késztette a Kiesinger- kormányt a Német Demok­ratikus Köztársaság kormá­nyának újabb kezdeménye­zései is. Az NDK népi ka­marájának e heti ülésén — amelyen ratifikálták az eu­rópai biztonság érdekében az NDK és Magyarország, illetve az NDK és Bulgária között létrejött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződése­ket — Willi Stoph minisz­terelnök ismertette a bonni kancellárhoz intézett leve­lét. Stoph tárgyalásokat ja­vasolt Kiesingernek a „két német állam kapcsolatainak normalizálásához vezető közvetlen, gyakorlati lépé­sekről” és az erőszak alkal­mazásáról való kölcsönös le­mondásáról. Az ezzel kap­csolatos bonni miniszterta­nácsról kiszivárgott hírek szerint Kiesinger válaszolni fog Stoph , indítványaira, mert Bonn ma már nem akarja vállalni az ilyen mó­don létrejött párbeszéd megszakításának felelőssé­gét. A válasz azonban kitér majd a lényeges kérdések elől... Az NDK újabb kéz- deményezése ismét azt bi­zonyítja, hogy a demokra­tikus német állam a két Németország közötti kapcso­latok normalizálására tö­rekszik — ennek azonban Bonn állja útját Á hét eseményei között említést kell tennünk, hogy az afrikai csúcstalálkozó — a „kinshasai megálló”, hi­szen ez a találkozó nem volt „mérföldkő" a konti­nens történeltnéberi... — után Szomália és Etiópia között máris megkezdődtek a vitás határkérdéseket ren­dező tárgyalások, s hamaro­san a kenyai—Szomáliái megbeszélések is kezdetü­ket veszjk. Nigériában vi­szont változatlanul tart a polgárháború, sőt a héten egy ú.iabb „állam” alakult, a „Benini Köztársaság”, amely azonban tiszavirág- életűnek bizonyult, mert a központi csapatok másnap az új állam egész területét elfoglalták.. VASÁRNAPI JEGYZET: A falu orvosa L áttám már amint ószi dágványban ökrösszekér vit­te távoli majo­rok betegeihez. Találkoztam ve­le pelyvát sóhajtó cséplő­gépek mellett, ahogy sérül­tek fölé hajolt. Tanúja vol­tam. mikor hevenyészett kültelki rendelőben elfogy- hatatlanul népes betegcsa­pat tagjainak írta fel az an- daxint, vagy codeint, fi­gyelte elnyűtt mezei mun­kások szívhangját, vagy asz- szonnyá váló bakfisok érve­rését. Hallottam, amint ma­gasztalták, vagy megbotrán- kozlak némelyikük tűrhe­tetlen pénzsóvárgásán. Az ország 20 ezer orvosa közül mintegy 3500 él falun. Mit tudunk róluk? Több­nyire csak autójuk márkáját tartjuk számon, jövedel­mükről vitatkozunk, csepü- lést vagy tiszteletet érdem­lő modorukat emlegetjük. Pedig azt is illenék tudni róluk, hogy ők az ország legjobban igénybe vett, „le­terhelt” dolgozói. A falusi orvosoknak majdnem a fele még a heti pihenőnapját sem veheti ki, mert nincs, aki helyettesítse őket. Ké­szenlétük a nap mind a huszonnégy órájára kiterjed. Legtöbbjük évi szabadságához is csak úgy jut, hogy ké­sőbb ledolgozza ezt is, amikor helyettesének sza­badságideje alatt ő lát el egyszerre két körzetet is. Ezeket a sorokat olvasva sokan mondják: jó-jó, de beszéljünk arról is, hogy a mi orvosunk csak a pénzt hajszolja, mintha nem is az emberek gyógyítása, ha­nem kizsebelése volna a munkája — néhány év alatt kacsalábon forgó házat építtet magának, beutazta már a fél világot, olyan kocsin jár, mint egy ame­rikai filmsztár. Bizony, ilyen is akad. Az orvos-egészségügyi dol­gozók nemrégiben tartott V. kongresszusán nem ke­vés szó esett róluk. Az or­szág egyik legismertebb or­vosa azt mondta erről a problémáról: „el kell érni, hogy... a becsületes többség elszigetelje az etikátlan kisebbséget, amelytől, szen­ved az egész egészségügy...” Az orvostársadalom tudja és látja, hogy kufárai is vannak a gyógyításnak és a maga becsülete védelmé­ben, az orvosi eskü szelle­mét érvényesítve, fellép az ilyen jelenségek ellen Az etikai bizottságok munkája azt mutatja: nem is ered­ménytelenül. Ha komolyan vesszük a tételt, amely szerint nálunk a legfőbb érték az ember; akkor talán a legfontosabb értelmiségi a faluban az aki az emberek életére vi­gyáz. Ha ebből a szemszög­ből nézzük a falu orvosai­nak 'személyét és munkál­kodását, mindjárt egysze­rűbbnek tűnik az úgyne­vezett „orvoskérdés”. Mi-, vei végre — alig néhány százaléknyi kivételtől elte­kintve — a parasztság is él­vezi az ingyenes orvosi el­látást, még több orvosra volna szükség a községek­ben. Ahhoz azonban, hogy az egyetemről kikerülő fia­talok, vagy esetleg a város kórházaiból falusi környe­zetbe vágyó gyakorlott or­vosok szívesen vállalják a vidéki munkát, még körül­tekintőbben kell biztosítani az eredményes gyógyító te­vékenység feltételeit. Mert a lelkiismeretes orvos , első­sorban ezen méri le, hogy mennyire becsülik, vagy nem becsülik, nem pedig köpenyzsebbe csúsztatott ötvenesek számán, vagy a kedélyeskedő, haverkodó „doktorkám’ ’-ozásokon. Persze, az is alapvető fon­tosságú, hogy megfelelő la­kást kapjon a doktor, hogy hivatásának és embervoltá­nak megfelelő bánásmód fogadja. És az sem utolsó dolog, ha azt érzi: olyan közegben él, amelyben nem­csak szakismeretére tarta­nak igényt, hanem barátsá­gára, általános műveltségé­nek gyümölcsöztetésére, a közösség életében való egyéb irányú aktiv részvé­telére is. Hogy az utóbbi miként mutatkozhatik meg, arra csak annak az orvos­nak a példáját említem meg, akiről a tv kisfilmet mutatott be. Ö — orvosi munkája mellett virágzó irodalmi színpadot terem­tett községében. Mert a jó orvos nemcsak gyógyít, hanem abban is se­gít, hogy az egészséges ember megmaradjon üdé­nek, serénynek és jókedvű­nek. Bajor Nagy Ernő Nylkokij Amoszov : Szív és gondolat Regény 10. — Dmitri.i Alekszejevics. gondoskodjék, hogy hozza­nak még vért az állomásról. Nagy lesz a vérveszteség. — Ezt az érzéstelenítő orvosnak mondom. Folytatom az operációt. Igen lassan megy: elválasz­tani az összenövések közül az ereket és a lebenyhörgőt. A milliméter tört részei je­lentenek egy-egy lépést Ke­zem úgy dolgozik, mint ed­dig. Gondolataim ritkábbak, szaggatottak. Talán be kel­lene kapcsolni a mesterséges vérkeringés hajtókészülékét? Akkor veszélytelenül össze­szoríthatom az aortát. Sajnos, ennek előkészítése két órát vesz igénybe. Az­után — nincs is vér. S ami a legfőbb: hagyni kell azal- vadékony vért, utána pedig nem szabad megállítani a vérzést az összeforrt részek rengeteg apró eréből. A műtét igen jól halad. Mintha én magam volnék az úristen — hozzáférek min­denhez. Lám, milyen csodá­latosan oszlanak meg az ösz- szes erek! A tüdőlebeny hi- lusát is elválasztottam és át­vágtam. Nem könnyű fel­adat ez: ilyen összenövések­nél és a tágulás helyének szomszédságában... Mégsem vagyok én rossz sebész! Tán egyike vagyok a legjobbaknak. „Ne légy elbizakodott. A kezed reszket. Reszketett egész életedben. És külön­ben is, te... Hullaház. Si­koly.” Az előkészületi lépések már a végükhöz közelednek. Sőt ennél már több is történt: lékötöttem a hörgőt Most már nem lehet visszakozni. Most — dönteni kell. Hirtelen vér sugár csap fel, bele az arcomba... Egy pil­lanat — a vérző helyet uj­jammal szorítom el. — Törüljék meg -a szem­üvegemet! Egyelőre vak vagyok. Nem számit. Ujjam végzi a mun­káját. — Szárítsák fel a vért a sebben! A tágulat fala átszakadt. Egy helyen kissé mélyebben vágtam át az összenövése­ket Várható volt — mégis váratlanul ért. Miért is nem álltam meg? Most már késő. Egyelőre azonba csönd. A szív jól működik. Minden rendben van. Nem. Most már nem. Csak fel kell emelnem az ujja­mat, és néhány pillanattal később, a mellhártyaüreget elönti a vér, a vérnyomás nulláig zuhan alá.. Tarta­nom kell. Mint az egyszeri kisfiúnak, aki egész Hollan­diát megmentette azzal, hogy ujját a gát résébe dugta. Aztán segítséget ka­pott. Én nem kapok. — Vérátömlesztést, minél gyorsabban. Kezdjék az ar­tériába. Teleszívam' a tüdőmet, mint vízbeugrás előtt. Még most utoljára... — Petya, szorítsd az aor­tát! Marija, te a tüdőarté­riát szorítsad! Ujjamat felemelem a lyukról. Felcsap a vérsugár, de hamar elapad — nincs pótlása. — A szívókészüléket! A fene enne belétek, nem mű­ködik! Ide egy másikat, gyorsan! Tíz perc áll rendelkezé­semre. Sok is, kevés is. Nyí­lást hasítok a tágulat falába. Gyorsan eltávolítóm üregé­ből a régi vérdugaszokat. A tüdőlébenyt kell eltávolíta- nom, hogy hozzáférjek az aortához. Nem sikerül: nyil­ván még sok a szét nem vá­gott összeforradás. — Erős ollót, de gyorsan! Mozogj már, te tehén! Egy század másodpercnyi gondolat: nem szabad go- rombáskodnom. De mit szá­mít ez most! A tüdőlebenyt durván levágom, félig letép­tem. Irtózatos. Az aorta falán mintegy cen­timéteres nagyságú nyílás tátong. Szélé egyenetlen. Körülötte a gyulladástól el­változott szövet. Ezt össze­varrni? Lehetetlen... — Mit tettem, mit tet­tem!... Örült! Ez saját magamnak szól. Hitvány vagyok. Tudja meg mindenki. Nekem már mind­egy. Csak egyet szeretnék: itt, helyben megdögleni. Azonnal. Amíg még ver a szív. Valamit tenni kell. Meg­próbálni. Hátha mégis tar­tanák a varratok? — Marina, varratokat! Erőseket, nehogy kiszakadja­nak! Gyorsan varrók, igyek­szem széles szegélyt befog­ni. Amikor be akarjuk kö­tözni, a szövet átszakad. Tudtam! — Még ide! Még! Meddő kísérletekkel telik el öt perc. Valamilyen erek­ből folyton vér csurog a tá- gulatba. Erősebben kellett volna a tüdőartériát leszó­ld tanuk. — Mihail Ivanovics, a vér­nyomás csökken! — Gyorsabban ömlesszék át! Tárja fel az artériát a másik lábán! Gyorsabban! — Nincs érverés. Mit tegyek hát? Látom, kezemmel érzem, hogyan gyengül a szívverés. Le kell venni az aortáról az érszori- tót. — Petya! Marja! Vology- ka! Én az aortán ujjammal tamponálom a lyukat, ti pe­dig távolítsátok el az összes erszorítókat. No, most mind egyszerre! Megtették. Az aortában gyenge a nyomás, a vér azonba valahol mégis át­tör. A szív csaknem megállt. — Átömleszteni, átömlesz- teni, gyorsabban! Elszívni. Készítsenek adrenalint, há­rom kockával! Igen, újra meg kell szorí­tani az aortát. Vér önti el az egész területet. És masz- szírozni a szivet. Hasztalan, persze, hasztalan, de a szív még ver... És hátha mégis... Ugyan, csodák nicsenek. — Petya, szorítsd újra az aortát. Marija, vágd át tá- gabban a szívburkot, masz- százs lesz. Hiszen kihúztad az érszorítót, úgy látom! Ó te csibész, hol a szemed? Idióta! így most nem tudom átvezetni! Hát hogy dolgoz­zon az ember ilyen... Jelzők, sértő szavak. Kia­bálok, elkeseredésemben. Petya persze hibázott, mert kivette az érszorítót és én most nem tudom az erek alá vezetni, félkézzel. De mit változtat ez a lényegen? (Folytatjuk! Fordította: Radó György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents