Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-24 / 226. szám

A tagkönyvcsere fte év. Ennyi idős a cgé­pelésre kerülő piros párt­tagsági könyv, melyet félt­ve őriznek a kommunisták. Hogy elröppent az idő. Most visszatekintve mégis milyen küzdelmes, nehéz idők, har­cok emlékét őrzi a könyv. Emlékeket idéz fel vala­mennyiünkben. Igen, hiszen már tíz esztendeje dokumen­tálja, ahhoz a párthoz tar­tozunk, amely a magyar tör­ténelem egyik legnehezebb időszakában emelte magas­ra a proletár internacionaliz­mus vörös zászlaját, védte meg a haladást, az emberi­esség eszméjét, a nép hatal­mát, a proletárdiktatúrát. És újra a zászlajára írta a szent eszméket: a szocializmus fel­építéséért. Ezért ez a tag- könyvcsere nem egyszerűen egy lesz a sok közül, hanem fontos politikai eseménye a Magyar Szocialista Munkás­pártnak a kommunistáknak: összekötő kapocs, hitvallás újra a hovatartozásról. Még dühöngött az ellen­forradalom, új erőt gyűjtött a néphatalom megdöntésére, amikor a megújult párt sza­kítva a szektásság és a re­vízióm zmus káros öröksé­geivel, újra szervezte sorait, s kiállították az első MSZMP párttagsági könyveket. Tíz év telt el azóta. Forradalmárokat követe­lő feladatok vártak akkor a a párttagságra. Újra küz­deni az emberek, a milliók bizalmáért, megvédeni 1945 óta épített vívmányainkat. Konszolidálni a zilált gazda­sági életet, megindítani a termelést a gyárakban, föl­deken, megvédeni a fiatal termelőszövetkezeteket, s az ellenforradalmi vágyaikat el­leplező frázisokat hangoz­tató magyarkodókat lelep­lezni. Igazi forradalmi agi- tációra volt szükség. És a kommunisták bizonyítottak. Ők álltak az első sorokba, s ha visszapillatunk, most ezekre is emlékezni kell. Ab­ban az időben a párttagság fokozott kiállást jelentett a haladás, a Szovjetunió, a szocializmus ügye mellett. S akinek a birtokában volt e könyv, vállalta a harcot, a küzdelmet Fegyvert fo­gott, agitált, helytállt a ter­melésben, újra szervezte a munkaversenyt, az állam­hatalmi szerveinket, járta a falvakat, s életre hívta a pártszervezeteket. Bizalmat öntött a hitetlenkedőkbe, s ott volt a falvakban, ami­kor a párt meghirdette a szocializmus alapjainak a le­rakását falun: és megtör­tént e küzdelmes munka eredményeként a mezőgaz­daság szocialista átalakítása. Tíz és tízezrek álltak helyt az elmúlt tíz esztendőben, a tiszta eszmék győzedelmes- v kedtek. Amikor átveszik az új tagsági könyvet a kommu­nisták, újabb harcokat vál­lalnak. Az ellenforradalom­mal szemben megvédett esz­A HARMADIK ÖTÉVES TERVBEN Jelentősen feilődfk a tanácsi könnyű- és élelmiszeripar Negyedmilliárdos fejlesztéssel mintegy 4000 embernek biztosítanak új munkalebetőséget Megyénk iparának fej­lesztésében, a foglalkozta­tottság fokozásában az utób­bi években egyre nagyobb szerepet kap a tanácsi ipar is. Fejlesztési célra — a különböző alapok és forrá­sok felhasználásával — a harmadik ötéves terv idő­szakában, mintegy negyed- milliárd forintot irányozott elő a megyei tanács végre­hajtó bizottsága. A részben már megkezdett és 1970-ig elkészülő új üzemek, kor­szerűsítések, bővítések és fejlesztések révén mintegy 4000 új dolgozó — közöttük 1765 nő — foglalkoztátása válik lehetővé a tanácsi könnyű- és élelmiszeripar­ban. A sokrétű igények, fel­adatok és lehetőségek meg­lehetősen szétaprózzák eze­ket a beruházásokat, s közel húsz vállalat, negyven té­telben osztozik folyamato­san a rendelkezésre álló keretből. Éppen ezért csu­pán öt beruházás mértéke haladja meg a tízmilliós nagyságrendet. Ezek a VAGÉP, a nyírbátori vas- tömegcikkipari üzemek bő­vítése, továbbá a megyei építőipari vállalat üveg­technikai- és kerámia- üze mének megépítése, valamint a nyíregyházi kenyérgyár elkészítése. A végrehajtó bizottság ál­tal elfogadott fejlesztési cél­kitűzésekben szerepel töb­bek között még mátészal- kán a tanszergyártó és az alágyújtós készi+ő üzemek megépítése. Nyíregyházán létrehozzák a megyei szol­gáltató vállalatot, melynek Baktalórántházán is lesz egy csökkent munkaképességűe­ket foglalkoztató üzeme. Ugyancsak új üzem lesz a Nagy káli ói Vegyesipari Vállalat. Befejezték a má­tészalkai és befejezés előtt áll a kisvárdai sütőüzemek bővítése. Elkészült a nyír­egyházi kliséüzem. A szolgáltatás terén je­lentős előrehaladást jelent majd a Nyíregyházán 1939- ben elkészülő új gépjármű- javító üzem megépítése. Fejlesztik a Nyíregyházi Pa­tyolat Vállalatot is. Re­konstrukciós munkát végez­nek a nyíregyházi üzemen és új textiltisztító szalono­kat létesítenek Mátészal­mék dicső diadalát, a szo­cializmus teljes felépítését, melyet pártunk IX. kong­resszusa hirdetett meg. Har­cot az új gazdasági mecha­nizmus sikeres érvényesíté­séért, gazdasági életünk fel­lendítéséért, a marxizmus— leninizrmis eszméinek ter­jesztéséért. Újra együtt lé­legezni a párttal, részt vál­lalni politikájának alakítá­sában, formálásában, szem­beszállni a fejlődést gátló tényezőkkel s végrehajtani határozatait az egész nép javára. E tagkönyvcserének poli­tikai tartalma van. S ezt elsősorban az adja meg, hogy újra beszél a párt min­den egyes tagjával. Szám­ba vesz valamennyiünket. S ez oly jó érzés. Jó tudni, hogy számít ránk a párt, az új feladatok végrehajtásá­ban. Egyik megyei pártve­zető mondta nemrégiben egy tanácskozáson: „Úgy tűnik nekem, hogy a fejlődéssel egyre nehezebb és bonyolul­tabb feladatok megoldása vár a kommunistákra.” És ez így igaz. Jelentős politikai esemény ez pártunk életében, a kom­munisták életében, munká­jában, hiszen az elmúlt egy évtized küzdelmes, áldoza­tos és eredményes munkája és a jövőben elvégzendő a magyar nép javát szolgáló sok-sok tennivaló, harc fű­ződik aktusához. F. K. Sok ezer ember érdekében Lejárt az időszaki munka ideje Nagyüzemek a probléma előtt: hogyan tovább? kán, Kisvárdán és Nyír­bátorban. Az élelmiszeripar terüle­tén a nyíregyházi és a nyír­bátori szikvízüzemek, a nyír­bátori gyógyszeralapanyag­gyártó üzem megépítése, va­lamint a záhonyi és a vá- sárosnaményi sütőüzemek rekonstrukciója jelentkezik mint nagyobb beruházás. A fejlesztési célkitűzések végrehajtását olykor több irányú probléma is gátol­ja. Ezek közé tartozik a helykijelölések, tervezések elhúzódása. Egyes vállalatok még idegenkednek a saját alapokra történő hitelek igénybevételétől. Terület, il­letve telekprobléma miatt húzódik például a nyíregy­házi gépjárműjavító és a kisvárdai bútor- és képke­retgyártó üzem építésének megkezdése. A foglalkoztatottság szem­pontjából is jelentős nyír­egyházi üvegtechnikai üzemben és a Nyírbátori Vastömegcikkipari Válla­latnál jól halad a beruhá­zási programok megvalósí­tása. Csupán e két helyen mintegy 1300 ember talál majd munkalehetőséget. Tóth Árpád Génkiállítás ^vVegy házán Lássuk, mit tud? — is­merkednek a látogatók a kiállított gépekkel a Nyír­egyházi Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum tangaz­daságában megrendezett be­mutatón. A kiállítást a II. kertészeti gépesítési kong­resszus keretében rendez­ték meg szombaton és va­sárnap, s jól szolgálta a talajművelő, növényvédel­mi, betakarító és más me­zőgazdasági gépek megis­mertetését. Sok száz, vagy talán több ezer embert is érint Nyír­egyházán, illetve a megyé­ben az az áldatlan helyzet, amelyet röviden időszaki munkának nevezhetünk. Egyes üzemek, amelyek az év egy részében megkétsze­rezik, vagy ötszörözik dol­gozóiknak számát, adnak munkát ezeknek az embe­reknek, főként háziasszo­nyoknak. Az időszaki mun­kás nem keres többet, mint a gyár állandó alkalmazott­ja, az év nagyobb részében nincs munkája, s egyébként is sok más hátrányt szen­ved az üzemek törzsgárda- tagjaival szemben. Már ez maga azt a követelményt állítja iparunk elé, hogy szüntessük meg az időszaki munkát és állandó jelleggel foglalkoztassunk mindenkit, aki dolgozni akar. Más­részt kedvezőtlen ez az üzemeknek is. Ideális megoldást Nyíregyházán például az a különös, ellentmondásos helyzet alakult ki — mióta három nagy időszaki jelle­gű gyárunk van —, hogy egyidőben jelentkezik mun­kaerőhiány és munkaerőfe­lesleg. A dohánygyár, a konzervgyár és az almatá­roló csúcsmunka ideje fedi egymást. Egyszerre volna szüksége mindhárom nagy­üzemnek alkalmi munkás­kézre, ha volna elég. Ugyanebben az időben mégis sokan keresnek mun­kát, de nem ezekben az Varrótűvel írt vallomások az emberről Gk vannak többen: az át­lagemberek. Nem ugranak ki, nem maradnak le, egyen­letesen húznak, vérükben van a pontosság, a lelkiis­meretes munka. Látszólag semmi érdekes story nincs az életükben. Róluk mondják azt: nincs baj velük. Ilyen ember a nyíregyházi ruhagyárban Hurai Mihály. Harmincegy éve szabó, alapításától ott volt a ruhagyárban, amikor még a lábbal hajtós varró­gépek kattogtak a műhe­lyekben. — Aztán jöttek a vil­lanyhajtásos gépek — em­lékezik. — Attól meg elein­te féltünk. Mikor aztán megszoktuk, már lassúnak is találtuk... Nem is sejti talán, hogy a gyár történetét idézik sza­vai, hisz éppen szeptember hónapban tölti be 17. évét a nyíregyházi ruhagyár. Hu­rai Mihály az alapítók egyi­ke, akiből nem lett műveze­tő, igazgató, megmaradt a varrógép mellett. Mások mondják róla, hogy többször „ki akarták emelni”, vezető beosztásba, de ő hajthatat­lan maradt. — Itt dolgozik a felesé­gem is, az emeleten, ö is gépész, — így hívjuk a var­rógép munkásokat. Egy mű­szakban vagyunk. így jó az. Együtt jövünk, megyünk. Itt az üzemben megvacsorá­zunk, aztán indulunk haza... Télen gyalog. Jól is esik nyolc órai varrás után egy kis mozgás. — Soha nem késett. Soha nem mulasztott egy percet sem — mondják róla. A vá­ros másik végéről, a Tán­csics Mihály utcából jár fe­leségével. mégsem tudták üzemekben. Érthetően: hát­rányok nélkül szeretnének dolgozni. Ezek a nyilvánvaló gon­dok foglalkoztatják a három nagyüzem vezetését is. An­nál is inkább, mert a jövő­ben még nehezebbé válik az alkalmi munkások felvé­tele. Hajdú Sándor, a Do­hánybeváltó és Fermentáló Gyár igazgatója ezt mond­ja: — Meg kell találnunk a módját, hogy megszüntessük a munka időszaki jellegét. Erre egyik és legideálisabb elképzelésünk gyakorlati megvalósítását láttam Cseh­szlovákiában a rimaszomba­ti fermentálóban. Itt ugyan­is amikor megszűnik az új dohány feldolgozása a dolgozók átcsoportosításával hozzákezdenek a pipadohány­gyártáshoz. Ezzel nincs szükség az alkalmi munká­sok elbocsátására. Mi sze­retnénk ezt megvalósítani. Azonban ez csak elképze­lés, a Magyar Dohányipar központi intézkedésére vol­na szükség, mert a pipado­hányt jelenleg a debreceni dohánygyárban állítják elő. — Bár ez csak részmeg­oldás, mi máris hozzálát­tunk, hogy az ideiglenes dolgozók egy részének ál­landó munkát biztosítsunk. Szerződést kötünk a nyír­egyházi baromfikeltetővel, amelynek munkaideje az év másik felét tölti ki. így mintegy 100—150 embernek egész évi állandó munkát nyújthatunk. Ugyanezt tesz- szük Kisvárdán is. — Azoknak, akiknek nem sikerül egész évi munkát adnunk, egyéni vélemé­nyem szerint másként kel­lene a hátrányos helyzetet némileg enyhíteni. Ezt ta­lán béremeléssel, vagy más . szociális intézkedéssel kel­lene segíteni. Nyáron több, télen kevesebb munkaidő Sellei Jenő, a konzerv­gyár főmérnöke: — Nálunk kedvezőbb a helyzet, mint a dohánygyár­ban. Az alkalmi munka csökkentését elérhetjük egy­szerűen azzal, hogy több félkész árut teszünk él a csúcsidőszak utánra, ame­lyet később dolgozunk fel. Gyökeres megoldást jelen­tene, ha az új mechanizmus olyan lehetőséget adhatna, hogy gyárunk nyáron tíz­órás, télen hatórás munka­időt vezethetne be. Ez azt jelenti, hogy mintegy 25 százalékkal emelhetnénk az állandó munkások létszá­mát. Gyakorlatilag majd­nem megszűnik az időszaki munka. Természetesen ea még csak elképzelés, de szeretnénk, ha erre a ké­sőbbiekben lehetőséget kap­nánk. Kétszeresére nyújtják a szezont Csáki Menyhért, az al­matároló vezetője: — Szakmánkban azt tart­ják, az az üzem jó, amely­nek téli üzemben hűtőház- készlete annyi munkát nyújt, amennyi az őszi fel­dolgozás kapacitása. Vagyis annyi feldolgozandó árut tudunk tárolni a téli idő­szakra, hogy azt a csúcs­szezon munkáslétszámával tudjuk csak feldolgozni. Ez nemcsak a dolgozók szem­pontjából jó, de kedvező az üzemnek is, többet tudunk exportálni a téli hónapok­ban, s ebben szinte korlát­lan a lehetőség. Pillanat­nyilag 500 vagonos a hűtő- házkészletünk. de három éven belül 1900 vagonos épül. Eszerint 1970-ig a há­romhónapos feldolgozási időt hat hónapra tudjuk majd nyújtani. Ez az idő­szaki munkában máris je­lentős, de továbbiakban gondolkodunk munkásaink más mezőgazdasági jellegű foglalkoztatásáról. Más üzemeket is érint Sándor József, a megyed tanács ipari osztályának ve­zetője: — Mind élesebb a kérdés felvetése: tudnak-e üze­meink stabil munkahelyeket biztosítani az időszakiak helyett? S itt nemcsak a további iparosodásra gon­dolok, hanem arra is, hogy mindinkább másként jelent­kezik a dolgozó mezőgazda­ságban való érdekeltsége is. Már sem könnyű segéd­munkásokat találni. A mun­kaerőhiány és fölösleg egy­szerre jelentkezésének el­lentmondása ma még meg­van, de holnap, holnapután már nem szabad meglennie. Ezt követeli nemcsak az emberekről való gondosko­dás, hanem az üzemek, a termelés érdeke is. Olyan probléma ez, amelyről ko­molyan kell gondolkoznia minden illetékesnek. Én ja­vaslom, jó lenne egy me­gyei, vagy legalább városi szintű olyan bizottságot lét­rehozni, amely vizsgálná a jelenlegi helyzetet és meg­felelő szakosztályok bevoná­sával már konkrét javasla­tokat tehetnének a vezetés asztalára. így közelebb jut­nánk a megoldáshoz. Sipkay Barna megtréfálni a guszevi so­rompók. Csak annyiban, hogy a motorkerékpárról le­mondott a sok lehúzott so­rompó miatt és átváltott a biciklire, amivel az aluljá­rón is átjöhet. „Napszabó” — ez a mosta­ni beosztása. ö végzi az utolsó simításokat a hazai és külföldi piacokra menő férfinadrágokon. Kijavítja a szépséghibákat, a zsebek, a gombok apró hibáit, ki­veszd a varrógépek okozta olajos pettyeket. Filléres munkák ezek, de ha nem végeznék el becsületesen sok ezer forinttal értékelhetnék le az új nadrágokat, veszí­tene ezen a gyár, a dolgo­zók, a népgazdaság. Néhány éve szemüveget visel, a szabók betegsége — a szemgyengeség őt is utói érte. A sok millió apró öltés, a három évtizedes varrás kiveszi a vámot az ember egészségéből. De más baj nincs, ötvenegy éves, még sokáig szeretne varmi, majd a most épülő új, világos, kényelmes üzemben is. És ápolgatni otthon a rózsákat. Ez frissíti fel a legjobban, a kert, az egész napos ülő foglalatoskodás után. Ásni, kapálni, virágokat ültetni... — Üdülni még egyszer sem voltam. Mehettem vol­na, de valahogy jobban ér­zem magam otthon a csa­láddal. Van két nagy fiam, a feleségem első házasságá­ból. Nagyon megértjük egy­mást. Az egyik fiam motor- szerelő, különben gépész- technikus, a másik autóvil­lamossági szerelő. Már azon törik a fejüket, hogy gép­kocsira kellene gyűjteni. Míg beszélgetünk jönnek- mennek a ruhagyári mun­kások: műszakváltás. Az igazgató, Salamon Mihály is beköszön: „Szerbusz Mis­ka”. régi barátok, együtt kezdték alapozni a gyárat. Hurai Mihály örömmel új­ságolja, hogy a napokban megvendégelte a gyár a nyugdíjas szabókat, s ezután rendszeresen meghívják őket fehér asztal mellé. Tálán magát a jövendő nyugdíjas éveit is felfedezi Hurai Mi­hály, amikor az idős „sza­kikat” látja a fehér asztal­nál. Ö sem marad majd ma­gára... Miska bácsi a kezével be­szél — így jellemzik a mun­katársai. Legfeljebb akkor szólal meg, ha felidéződnek a régi emlékek, hisz itt a mostani Guszev lakótelepen* az egykori huszárkaszárnyá­ban volt katona, két kemény évig. Varrótűvel írt egyszerű vallomás a Hurai Mihályé. Ök vannak többen, az át- ' lagemberek, akik egy ki­csivel mindig többet adnaH másoknál, akiknek a keze* munkája szinte láthatatlan nul, — mai csodákat épít. Páll Géz*

Next

/
Thumbnails
Contents