Kelet-Magyarország, 1967. szeptember (24. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
Egy hét a világpolitikában Kambodzsa fenyegetése, kudarcok Vietnamban Vitatkozó arab „csúcs“ — Londoni gondok — Londoni megállapodás —* Budapesti tárgyalások előtt II megújult Varsó A lengyel nép nem íelejt PBLTAVA Nylkolaj Podgomfj, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke szombaton átnyújtotta a Lenin- rendet az ukrajnai poltavai terület vezetőinek. Ukrajna e fontos ipari-mezőgazdasági vidékét a gazdasági és kulturális téren elért sikereiért tüntették ki. MAGDEBURG Szombaton a magdeburgi kerületi bíróság ítéletet hirdetett a július 6-i langen- weddingeni vonatszerencsétlenség felelőseinek ügyében. Mint emlékezetes, a keletnémetországi vasúti szerencsétlenségnek 94 halálos áldozata volt. A bíróság Robert Benke sorompókezelőt és Günther Mantei forgalmi irányítót öt-öt évi börtönbüntetésre ítélte. KAIRÓ Nasszer elnök szombaton délelőtt tárgyalásokat folytatott Aref iraki köztársasági elnökkel a jemeni kérdésről. Irak Szudánnal és Marokkóval együtt tagja a megkötött egyiptomi—szaud-arábiai egyezmény végrehajtását ellenőrző bizottságnak. A Nasszerral lefolyt megbeszélés után az iraki elnök egyenesen Bagdadba utazott tovább. KHARTOUM Butéflika algériai külügyminiszter pénteken este úgy nyilatkozott, hogy országának az öt külföldi olajvállalat államosításáról hozott döntése nem függ össze a khartoumi csúcsértekezlettel. BELGRAD Sztambolics, a jugoszláv allamszövetségi tanács tagja Tito elnök különmegbí- zottja pénteken Algériába utazott, hogy Tito elnök személyes üzenetet átadja Bu- medien elnöknek. PORT SAID Az EAK kikötőiben július 10 óta baráti látogatáson tartózkodó szovjet hajóraj két egysége szombaton kifutott a Földközi-tengerre. A távozó hajók szovjet legénységét melegen üdvözölte a Port Said-i lakosság és a kikötőben tar tózkodó hajók legénysége. MOSZKVA A Szovjetunióban szeptember 3. és október 30, között újabb hordozórakétákat próbálnak ki. A rakéták a Csendes-óceán vízfelszínére csapódnak be két egyenkint 40 tengeri mérföld sugarú körben. Kambodzsa következik-e a sorban, mint az amerikaiak agressziójának újabb áldozata? A kérdést jogossá teszi, hogy egy rendszerint igen jól értesült (a Pentagonhoz közelálló) amerikai hetilap, a US News and World Report e heti számában már megemlítette, hogy az Egyesült Államok „hamarosan kénytelen lesz” kiterjeszteni a vietnami háborút a délkelet-ázsiai térség e semleges országára. A kambodzsai kormány erélyes nyilatkozatban cáfolta meg az amerikai hírverés rágalmait, amelyek célja az esetleges támadás előre igazolása lenne: Washingtonban azt állítják, hogy északvietnami hadosztályok tartózkodnak kambodzsai területen, s hogy Sihanouk- ville kikötőjében fegyvereket tesznek partra a Dél- vietmami Nemzeti Fel szabadi Lási Front számára. Az amerikai eszkaláció, a háború lépcsőzetes kiterjesztése során mindenesetre várhatók újabb veszélyes „lépcsőfokok”, de bizonyos, hogy a Pentagon erőfeszítései nem érnek célt. Vietnam déli felében a szabadság- harcosok — nyilván az esős évszak nyújtotta kedvezőbb körülmények felhasználásával, de tűzerejűk látható megnövekedését is latba vetve — minden eddiginél nagyobb arányú támadó hadműveletekbe kezdenek. Az egyik legmerészebb és leglátványosabb partizán- offenzíva az amerikaiak Da Nang-i támaszpontja körül zajlott le. a DNFF katonái valósággal gyűrűbe fogták és elzárták a külvilágtól az Egyesült Államok expedi- ciós haderejének ezt a fontos bázisát Ami pedig a Vietnami Demokratikus Köztársaság népének az amerikai légi kalózok megismétlődő terrortámadásaival szembeni ellenállását illeti, a nyugati sajtó is elismeri, hogy az USA hadvezetése a légi agresszió fokozásával sem tudja térdre kényszeríteni a vietnamiakat, viszont a légelhárítás mind nagyobb veszteséget okoz az amerikai légierőnek. A hét érdekes és nagy jelentőségű eseményét a közel-keleti válság problémakörében a khartoumi arab csúcsértekezlet szolgáltatta. A szudáni fővárosban néhány kivétellel az arab országok állam- és kormányfői gyűjtek össze, hogy megvitassák az arab világ egységes fellépésének lehetőségeit az izraeli agresszió következményeinek felszámolás« végett, s hogy megtárgyalják az arab világ belső gondjait. Viszonylag sikernek számított, hogy a csúcsértekezlet egyáltalán létrejött: balról is (Szíria részéröl például) és jobbról is (mint Tunézia esetében) elhangzottak meggondolások a csúcskonferencia összehívásával kapcsolatban. Az állam- és kormányfők előtt Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, a megfigyelők által igen reális hangúnak minősített felszólalásában az arab országok gazdasági megerősödésének fontosságát emelte ki. A jordániai király arról szólott, hogy kinek-kinek szembe kell néznie az izraeli agresszió előtt, az alatt és az után történtekkel, az elkövetett hibákkal. A marokkói miniszterelnök és a libanoni elnök a csúcsértekezlet meghozandó határozatainak egységes végrehajtásában való részvételt ígérte meg, s ami feltűnt: még Tunézia államminisztere is az összhang meglétét hangsúlyozta. A jemeni elnök kilátásba helyezte, hogy fátylat borítanak a múltra... A jemeni kérdés, mint az arab világ egyik legsúlyosabb belső problémája, napirendre került Khartoum- ban is. Nasszier és a szaud- arábiai uralkodó, Fejszal király között külön megállapodás jött létre az öt éve tartó, Jemen miatt támadt ellenségeskedések megszüntetésére. Jemeni részről viszont nehezményezték, hogy Nasszer és Fejszal megegyezése nyomán iraki—marokkói—szudáni ellenőrző bizottság alakulna, amely jemeni területen ellenőrizné az egyiptomi csapatok kivonulását és a jemeni királypárti erők szaud-arábiai támogatásának megszűnését. A héten került sor Tito elnök emlékezetes közel-keleti körútja után arra, hogy a Kairóban, Bagdadban és Damaszkusziján járt jugoszláv államfő személyes üzeneteket intézzen számos állam vezetőjéhez. Nikeíics külügyminiszter Washingtonban Johnson elnöknek, Kocsa Popovics, az állam- szövetség] tanács tagja Párizsban De Gaulle'tábornoknak adta át Tito üzenetét. A távol-keleti események a hongkongi összetűzésekkel már korábban is kínai— angol incidensekre, tiltakozó jegyzékváltásokra vezettek. A két ország viszonya most még inkább megromlott, miután Londonban a kínai, Pekingben pedig az angol nagykövetség előtt véres verekedésekre került sor. A diplomácia történetében ri t- ka botrányos jelenetek játszódtak le itt is, ott is, és ugyancsak példa nélkül állónak mondható korlátozó intézkedéseket vezettek be a másik ország diplomatáinak rovására a két fővárosban. London volt a színhelye az előző hét végén tíz tőkés ország pénzügyminiszterei fontos tanácskozásának. Az úgynevezett „Tízek klubja” (USA, Anglia, Francia-, Nyugatnémet-, Olaszország, Japán, Kanada, Svédország, Belgium, Hollandia) évek óta heves vita színhelye volt e tőkés világ pénzügyi rendjének reformjáról. Emlékezete, hogy Franciaország nevében De Gaulle tábornok az aranyat javasolta nemzetközi fizetési eszközül a dollár és a font . sterling helyett. A vita — nem egyszer már a szakítást felidéző vita — most kompromisz- szummal zárult, kifejezve a fejlett tőkés országok közös gazdasági érdekeit. Az Egyesült Államok engedményeket te*t, elsősorban az európai Közös Piac országai javára, amelyék együttesen hasonló vétójogra tettek szert, mint amilyen 20 éve csak az USA- nak van. Ezek fejében az Egyesült Államok megtarthatta számos eddigi előnyét és kiváltságát. Magyar vonatkozásban a hét legfontosabb eseménye az a bejelentés volt,., hogy az MSZMP Központi Bizottságának és a magyar kormánynak a meghívására szeptember elején hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége. A küldöttséget L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Páríja Központi Bizottságának főtitkára 1 vezeti. A látogatás során Budapesten aláírják a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést: <Az első magyarszovjet" barátsági, együttműködési. és kölcsönös segélynyújtási szerződés a lejártához közeledik, 1948 február 18-án kötötték meg 20 évi időtartamra. De nemcsak e formai ok, hanem a két országban a két évtized alatt megmutatkozott fejlődés, politikai, társadalmi, gazdasági és katonai téren egyaránt, indokolja az új szerződés létrejöttét.) A Szovjetunió párt- es kormányküldöttségének látogatása, mint az .erről szóló közlemény előre jelzi, alkalmat ad a magyar—szovjet kapcsolatok továbbfejlesztésének megvitatására és a jelenlegi nemzetközi helyzet áttekintésére. Pálfy József Aki ma Varsó új városnegyedében, a Nowe Miastoban jár, nemigen talál műemlékeket. Legfeljebb eredeti formában visszaállított épületeket láthat, de ezek is csak huszonegynéhány évesek, A Wehrmacht szörnyű pusztításának nyomai már csak itt-ott lelhetők fel. A porig rombolt város újjáépítése annak idején nemzeti üggyé vált, egymás után nőttek ki a földből a 20—30 emeletes házak, közintézmények, iskolák, üzletek. Sajátos hangulatú világváros, modern utcáival, fényeivel, lüktető életritmusával. Azonban van benne valami, mely egy percig sem engedi feledtetni a német fasizmus borzalmait. , Kövek az utcán Az első pillanatban talán jelentéktelennek tűnnek azok az alig egy méter magas kőtömbök, melyeket gyakran látni a modern sugárutak mentén, parkokban, mellékutcákban. Pedig ezek a kövek történelmet idéznek. Ahol ma allnak, a németek tömeges kivégzéseket hajtőt, tak végre. A lengyel fővárosban több, mint háromszáz ilyen kő található. Némelyiket jelöli csak apró emléktábla, koszorú, melyeket a meggyilkolt édesapa, testvér, rokon, vagy jóbarát emlékére helyezett el valaki. Nem látványos emlékművekről van szó, egyszerű kövek- rő csupán, de minden lengyel tudja, hogy mit jelentenek. Az öregasszony galambjai A régi városnegyed utcájának egyik lakóházán néhány kőből faragott galambot láthat az idegen. A háború ide. jén ebben a házban egy idős asszony lakott, aki minden délben leült a ház előtti lépcsőre és eleséget szórt az örökké éhes galamboknak. Először csak kevés, majd néhány száz, később mintegy ezer galamb várta idős jótevőjük déli megjelenését. A háborúban a házat találat érte. Az öregasszony máshová költözött, de minden délben visszajött, hogy eleséget szórjon. Ott halt meg a lépcsőn szeretett galambjai között. Ma is galambok tucatja ropnod a ház körül. Emlékfa Ahol valamikor a varsói gettó bejárata volt, ma emlékmű áll. Árnyékában szerényen húzódik meg egv vastag törzsű fa. Évekkel a háború után egy édesanya a gettóban pusztult fia emlékére kis táblát szegezett a fa törzsére. Hamarosan újabb és újabb tábla került a tára, s jelenleg nincs a törzsén egyetlen négyzetcenti- méternyi hely, ahol tábla ne lenne. Ez a fa mindenki fája, hiszen Varsóban alig van olyan család, aki ne gyászolna valakit a gettóban pusztultak közül. A fát — egy kicsit képletesen — ma mindenki gondozza. Eltávolítják száraz gallyait, rendbentartják a hozzá tartozó alig két négyzetméternyi füves területet. És minden reggelre ismeretlen kezek friss virágot helyeznek a törzse köré. ítélet; éhhalál A varsói gettó területét 16 kilométer hosszú, három méter magas kőkerítés vette körül. Élve innen senki sem juthatott ki. A németek ide telepítették a főváros meglehetősen nagyszámú zsidó lakosságát. Később az ország többi részéből is megindult a telepítés. Egy szobában 20—30 embert zsúfoltak össze. A havi élelmiszerfejadagot dekában mérték. A cél világos volt: éhhalálra kényszeríteni az embereket. 1943. áprilisában kitört a gettófelkelés. Az egyenlőtlen küzdelemben százezrek vesztették életüket. A hat hétig tartó elkeseredett harc után a német tisztek büszkén jelentették Hitlernek: a gettó teljesen megsemmisült. És valóban, az egész negyedet a földdel tették egyenlővé. Az egykori borzalmak helyén ma lakóhazak magasodnak, A tereken gondtalan gyermekek játszanak, azonban a lengyel nép sohasem felejti el, hogy mi történt itt 1943-ban. Bogár Ferenc ♦ ♦ Öten a százezerből HzAmagyar vörös- katona harcolt Szovjet- Oroszországban a forradalom győzelméért. A neves és ismeretlen harcosok közül ragadtunk ki ötöt, hogy bemutassuk olvasóközönségünknek. 2. A különös biblia Ligeti kiskőrösi kovácsmester fia nem követte apja mesterségét, ahogy az akkoriban szokás volt. Azt mondta a tanító: olyan jó fejű, eszes ez a gyermek, hogy vétek lenne nem tovább taníttatni. Akkoriban nem ment rosszul a kovácsműhely, s Ligeti Károly apja elhatározta: tanult embert csinál a fiából. A Ligeti család történetében ez a gyerek volt az első, aki érettségizett. Alig hogy kézbe kapta azonban az érettségi bizonyítványt, mozgósította a Monarchia. A fiatalembernek is be kellett vonulnia. Mint tanult embernek, járt neki az úgynevezett önkénlesi jog. El is végezte a tartalékos tiszti lanfolyamot, annak iendje-módja szerint. Hadapród lett belőle, aztán. amikor menetszázadba került, már zászlósi válla- pot viselt. A zászlós már tiszt, s a tiszt a hadifogságban is külön elbánásban részesül. De Ligeti Károly, aki fogságba esése után az omszki hadifogolytáborba került, jobban érezte magát a legénység között. Esténként otthagyja a tiszti barakkot, s átmegy a legénységi barakkba. Biblia van a kezében, abból olvas fel valamit a katonáknak, akik nagy figyelemmel hallgatják. A tábor orosz őrsége persze nem tud sem magyarul, sem németül, amilyen nyelveken ez a furcsa „bibliaóraV folyik, így nem tudják, hogy a „Biblia" tulajdonképpen bolsevik könyv az ájtatoskodók pedig bolsevik szemináriumon vesznek részt. A hadifoglyok bolsevik szervezkedése szorosan kap. csolódott az orosz munkások szervezkedéséhez. Az összekötő „Burzsujka” egy bájos kilány. Becenevét arról kapta, hogy szülei gazdag emberek voltak, de miután megismerkedett Lenin tanaival, . szakított velük. Forradalmi munkájáért a cári rendőrség három évre száműzte Szibériába, s most, hogy ideje letelt, letelepedett Omszkban, ahol senki nem ismeri. Ki gondolná, hogy a naponta órákig zongorázó, szemmel láthatóan jómódú úrilány az omszki bolsevik szervezet fontos összekötője. Ligeti Károly is Burzsuj- kától kapta a könyveket. S tőle kapta g hirt is: Pet- rográdon nemsokára megkezdődik a felkelés. Ha megjön a jó hír, Omszkban azonnal kikiáltják a szovjet hatalmat. A vörösgárdát előre megszervezték, fegyvereik biztonságos helyen pihennek. Ha a vörösgárda kivonul Omszk utcáira, a bolsevik érzelmű hadifoglyok is azonnal fegyvert kapnak. S néhány nappal november hetedike után fegyverekkel megrakott nehéz teherautók robogtak be a bőrés nyeregárugyár kapuján, ahol a hadifoglyokat dolgoztatták. Az átvételi elismervényt Ligeti Károly írta alá. Öt bízták meg a hadifoglyok vörösgárdájának megszervezésével. A hadifoglyok forradalmi bizottságának három tagja közül is ő lett az egyik. Magyar nyelvű lapot adtak ki, amely, nek Forradalom volt a címe és Ligeti a főszerkesztője. Dolgozott, agitált. S közben feleségül vette Bur- zsujkát... 1918 májusának utolsó napjaiban á csehszlovák légió fellázadt és néhány nap alatt elvágta Omszkot a külvilágtól. Az egész környék a fehérek kezére került, csak Omszk tartotta magát. A kirgiz sztyeppék felől újabb ellenséges erők közeledtek; Rinov fehér tábornok tiszti ezredei. Ligeti elbúcsúzott feleségétől, hogy egy vörösgárdista egység élén Tatárkára menjen, ott akarta megállítani a fehéreket. Útközben azonban a fehérek lovassága és gyalogsága rajtukütött. Ligeti katonáival visszaverte a támadást, eljutott Tatárkára, amelyet többször is megostromoltak a fehérek, de mindannyiszor nagy veszteségek után visszavonultak. Ezalatt azonban a front másik szakaszán, Marjanovká- nál áttörtek a légiósok és már közvetlenül Omszk alatt álltak. A városi párt- szervezet és a városi szovjet elhatározta a visszavonulást. Egyetlen útjuk volt, a folyókon, az Irtiszep, a Tobon és Tábda vizén át írbitig, ahonnan már vasúttal mehetnek Jekatyerin- burglg. A városi pártbizottság döntését a feleség vitte el motorcsónakon Tatárkára. Hosszú menetelés után jutottak el az Irtisz folyóig, mert az országúton nem mehettek, az Rinov kezén volt. A folyón rajtukütöttek a fehérek. Ellenállásról szó sem lehetett, mert lőszerük elfogyott. Ligeti ismét hadifogságba került. Omszkban tartották fogva, amikor megérkezett a hir: Magyarországon kikiáltottak a proletárdiktatúrát. Ligeti fáradhatatlanul harcolt tovább az újabb fogságban is. Az illegális szervezkedés a kolcsakista ezredben szolgáló munkásokra, parasztokra épült. Május elejére kitört a felkelés. Az ezred katonái agyonlőtték tisztjeiket, a város egy részét elfoglalták. A vörös fogolytábort azonban nem tudták elég gyorsan megközelíteni. Kolcsak parlamentert küldött ellenszegülő katonáihoz, s sikerült őket fegyverletételre bírnia. Azt ígérte nekik, hogy büntetlenek maradnak, s a tapasztalatlan, fiatal parasziikatonáK felültek az ígéretnek. Másnap Kolcsak százötven ka- tonát végeztetett ki megtorlásul, Ligetit pedig a városi börtönbe szállíttatta. S mivel közeledett a vörösök ellentámadása, 1919 június 2-án Ligeti Károlyt a városi börtön 150 forradalmár foglyával együtt a város szélén kivégeztette. Omszk egyik terén gyönyörű márvány emlékmű alatt nyugszik, kivégzett magyar forradalniártársaL val együtt. A város felszabadulása után a börtöncellában, ahol raboskodott, falra karcolt verset találtak, Ligeti Károly írta: „Én ittmaradok névtelen síromban. De olthatatlan tüzü lelkemet Utánatok küldöm, hogy a harcmezőn Gyújtó fényénél csatat nyerjetek. Vörös magyarokkal harcolok ismét, Segíteni megtiport népemen. A kivívott szabadság árnyékában Az élők adják vissza életem.” Pintér István
