Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
Nemzeti önismeret és nemzeti ábránd Új irányítási rendszer Hogyan látja az igazgató ? Rohamos fejlődés a nyírbátori vastömegcikk gyárban Arról minden ember meg van győződve, hogy az életben szükség van az önismeretre. Ami az egyes embernél eléggé nyilvánvaló, nem ilyen magától értetődő egész nemzetek esetében. A nemzetek nagy tarkasága és nemzetközi egyöntetűsége mellett több oldalról is felmerülhet a kétség: szabad-e egyáltalán az önmegismerést, az egyes ember lelki életének ezt a fontos jelenségét, a legnagyobb mai társadalmi közösségen, a nemzeten is számonkémi? A nemzeti önismeretet hehelyettesítő jellemkép-fes- tés talán a leggyanúsabb, legrosszabb hírű művelet a politikai gondolkodás történetében. Az ártatlan romantikusoktól a sötét lelkű fasisztákig húzódik azok sora, akik egész külpolitikai rendszereket építettek valamely gyökerében hibás nemzeti „jellemtanra”. Ám éppen ez bizonyítja — ha a fonákjáról is —, hogy milyen fontos helyet foglal el a modern politikában az az ítélet, amelyet a nemzetek alkotnak önmagukról. Mert az önismeret a nemzetek elemi szükséglete. Minden emberi társadalom alapvetően tükrözi az egyetemes történelmi fejlődés törvény- szerűségeit, valamint a fejlődés helyi, egyedi sajátságait. Ezek a tényezők tudományos módon megismerhetők, tanulmányozhatók. Csakhogy az ilyen vizsgálatnál szükséges, hogy hátat fordítsunk a régi kezdetleges módszereknek. A nemzetek cselekvését nem az egyes ember hajlama, hanem a társadalmi közösségek általános és sajátos szabályai határozzák meg. A modern nemzeti önismeret tehát a nemzeti társadalmak gazdasági ^ alapjait, társadalmi struktúrája alakulását, politikai és jogi hagyományait, s persze a rendkívül fontos tömegpszichológiai jelenségeket igyekszik pontosan megállapítani, hogy így minél gyorsabbá tegye a nemzeti közösségek továbbfejlődését. A nagy nemzetek, még a történelem által leginkább elkényeztetettebbek sem lehetnek meg alapos nemzeti önvizsgálat nélkül. Az angol gyarmatbirodalom, vagy Németország újkori történelmének megrázkódtatásai nemzedékek számára tették korparanccsá az alaposabb nemzeti önismeret kimunkálását. S napjainkban a vietnami háborúba, faji torzsalkodásokba bonyolódott Egyesült Államok legjobb elméi körében is érik az elhatározás: újrafogalmazni az amerikaiak eddigi önítéletét. A kis nemzetek, s köztük is különösen a mostohább sorsúak számára gyakran szinte létkérdés a nemzet tudatának, magabecsülésé- nek alakulása. Ha például Kelet-Európa sokat sanyargatott népére tekintünk, rögtön szembetűnik, hogy a szüntelen készenléti állapot, az örökös résenállás a szellemi önboncolást mindennapos grakorlattá telte. A nemze- r't büszkeség megalapozása és ébresztése elengedhetetlen volt a nemzeti felszabadító küzdelmekhez. Azáltal, hogy Kelet-Európa népei — köztük a magyar nemzet is — a nyugatiaknál sokkal erőteljesebben voltak kénytelenek önmagukra figyelni, politikai kultúrájuk részben izmosodott, részben torzult. A polgári nemzeteszme, amely itt később kezdett kifejlődni, hétmérföldes léptekkel hozta be lemaradását. Ugyanakkor a nemzeti öntudat kirívó túlzásokat is mutató t, buján kezdett tenyészni a nemzeti önzés, tragikomikus formában jelentkezett a kis- óllami ágaskodás, a gazdasági-társadalmi realitások önáltató leleplezése. A nemzeti egység ürügyén gyakran kapott bocsánatot az ós- diság. A nemzet misztikus történelmi el hi va totlságó ba vetett balhit, a politikai messianizmus, az arisztokratikus kiválasztottság érzése, a történelmi szerepjátszás és pózolás jobban kisarjadhatott ezen a talajon. Sokan hitték, hogy az a tény, hogy beleszülettek egy nemzetbe, azt jelenti: mii 'loot*al jöttek a világra. S nem kevesebben voltak, akik nemzetük kötelékét megváltoztathatatlan sorstragédia jelenek fogták feL Végeredmény a kelet-európai népekben különösen megerősödött valamiféle kollektív elidegenedés, a más nemze- tekkel szemben táplált mely- séges bizalmatlanság. Mindez a magyar történelemre is érvényes. A ma- gyár önismeretet is ilyep élesen kétarcú formában örököltük a múlttól.. Komoly reális elemek, időtálló tapasztalatok fonódtak össze a nemzet tudatában kép télén, sőt káros ábrándokkal. Az elmúlt két évtizedben szellemi életünkben óriási munka folyt apiak erdeke- ben, hogy a magyar nép történelemlátásában me.f~ erősítsük azt ami jó, es kigyomláljuk a rosszat. Közvetlenül a második világháború katasztrófája után jóval kevesebbet láttunk meg népünk demokratikus, nemzeti teljesítmenye bői, mint amit a magy?r történelem felmutatható . Nemzeti felszabadító mozgalmaink nem egy , eUent- mondásos életű figurajat ífo- leg huszadik századbelieket) a dogmatikus múltszemlelet mostohán ítélt meg. Ezzel egyidőben az is előfordult, ho^y a német fasizmus es re- vansizmus elleni jogos harcban úgy támaszkodtunk a korábbi polgári fuggetlense- gi mozgalmak történeti eredményeire, hogy közben engedményeket tettünk a ma- avar nacionalizmusnak. Ahogy akkori jelenünkre inkább a teljes magyar autar- chia, a magyar önellátás szempontjából néztünk, úgy a történeti fejlődés megítélésében sem szakítottunk teljesen következetesen a ku- ruckodó provincializmussal. Azonnal nyilvánvalóvá válik ez a tény, ha arra gondolunk, hogy éveken keresztül milyen egyoldalúan tüntette fel történetírásunk es sajtónk például Ausztria es a nyugati szomszédok szerepét népünk sorsának alakulásában. A hiba az volt, hogy csak a függés, csak a külföldi kizsákmányolás mozzanatát hangsúlyoztuk. E hibák ugyan jelentősen gyengítették a helyes magyar önismeretért vívott harc hatásfokát, de nem tettek azt teljesen eredmény telenne. Sőt, népünk öntudata ebben az első szakaszban is pozitív átalakuláson ment keresztül. Az utolsó évtizedben történeti vonatkozásban is előnyösen tovább fejlődött önismeretünk. A szűk keblű értékelési módszerrel szakítva történettudományunk a bonyolultabb sorsú hősök iránt is megértést tanúsít (például Deák Ferenc, Jászi Oszkár, Károlyi Mihály,) a nyugati kulturális és technikai vívmányok, a nyugati demokratikus és munkásmozgalmak hazai hatása pedig tárgyila- gosabb megvilágításban szerepel. Annak, hogy az ábránd- kergetés most is előfordul, hogy napjainkban is találkozhatunk még a régi magyar sovinizmus egy-egy vaskos megnyilatkozásával, számos oka van. Hivatkozhatunk a régi politikai nevelés utóhatására, a polgári nézetek beivódottságára, a szocializmussal ellenséges elemek külső és belső ideológiai aknamunkájára. De azt sem feledhetjük el, hogy a helyesebb önismeret térhódításának lassúsága helyenként még mindig meglévő, vagy az eszmei-politikai munka újabban keletkezett fogyatékosságaival függ ösz- sze. Ezek közül megítélésünk szerint különös figyelmet érdemel az a frissebb keletű irányzat, amely a magyar provincializmus elleni harcra hivatkozva túllő a célon. s megszépíti az osztrák uralkodó osztályok hazánkkal szemben folytatott egykori politikáját, kisebbíti a a magyar függetlenségi moz- | galom érdemeit. Gyakran vált ki bizonyos nyugtalanságot a nacionalizmus elleni harcnak az a kevéssé szerencsés módja, amely nem a szemben álló nacionalizmusok kölcsönösségét, hanem csak a magyar nacionalizmust bírálja, ami által az a benyomás keletkezhet, hogy a sovinizmus csak nálunk jelent problémát. A történészekhez például többen fordultak azzal a kérdéssel, hogy vajon a Hideg napok című film reálisan bírálja-e a Horthy-Ma- gvarország politikáját? A válasz csak az lehet, hogy a filmben ábrázolt újvidéki vérengzés kétségbevonhatatlan történelmi tény. Mindenesetre a Hideg napok című film fogadtatása, amely nem volt mentes a nacionalizmus vakságát jellemző állásfoglalásoktól sem, mutatja, hogy van még bőven feladatunk a reálisabb magyar önismeret kimunkálására és a nacionalizmus elleni harc tökéletesítése terén. Más népekkel együtt a magyar nemzetnek is van sok „felejteni és tanulni valója.” Dolmányos István Alapozzák az új irodaházat. Építik a hatalmas üzemcsarnokot. Szerelik az autóalkatrészt gyártó részleget. Készen van a szociális épület öltözővel, fürdővel, ebédlővel. A fejlődés gyors, s nem mutatja mennyit kellett küzdeni ezért. E nagy iramban fejlődő vállalatnál vajon mit vár az igazgató az új gazdasági irányítás rendszerétől? Erről beszélgettünk Dani Miklóssal, a Nyírbátori Vastömegcikkipari Vállalat igazgatójával. Piaci verseny — Olcsóbban, jobban kell dolgoznunk — ez a legfontosabb. Ehhez jó munkafegyelem szükséges, s a vállalatnál ezzel nincs is baj általában. Egyetlen dolog van, ami miatt intézkednem kellett, bár nem volt kedvemre való. Láttam, naponta két-három ember elkésik, s úgy vélem ezt meg kell szüntetni. — A késés összefüggésben van azzal, hogy a dolgozók egy része — az új munkatörvény rendelkezéseinek ismeretében — azt hiszi, az eddigieknél szabadabbá vált. Ezt rosszul értelmezik, hiszen ezentúl magunknak kell megszabni a szabadság korlátáit. Ide tartozik az is, hogy a termékeink terveit felülvizsgáltuk, mennyivel lehetne olcsóbban termelni. A napellenzőnél anyag takarékossággal árcsökkentést fogunk végrehatjani, elsősorban a TRANSELEKTRO versenye miatt. Ugyancsak a verseny miatt más típusokat akarunk bemutatni a jelenlegi fénycsőarmatúránál, pedig ennek is alig indultunk meg a gyártásával. — Eddig, előfordult, a nyereséges termékek mellett — hogy munkát tudjunk adni a dolgozóinknak —, veszteséges is akadt. Jövőre csak nyereséggel termelhetünk. Elképzelhető, hogy jövőre egyes termékek gyártásáról leállunk, mert nem elég gazdaságosak. A napellenzőnél alapos elemzés után tettük meg árajánlatunkat, amely alkalmazkodik a rendelt széria nagyságához. Minél nagyobb szériára kapunk megrendelési, annál olcsóbban tudjuk adni. De lehetséges, hogy a csikótűzheíy, vagy a földgázégő gyártása így sem lesz gazdaságos. A csepeli autógyár alkatrészmegrendelése — s az eddigi megállapodások — szerint évente ötvenmillói forint értékű alkatrészre lesz szükség. Ez már segít abban a tervünkben, hogy profilunkat hosszú távra meghatározzuk. Munkaalkalom — A vállalat állandóan fejlődik, gyakorlatilag még talpra sem tudott állni igazán. Idei termelésünk közel lesz a százmillióhoz, de ezt szinte fékezni kell. Oka: szilárdítani kell a már meglévő üzemeket, a fejlesztés mellett mindenütt gazdaságosan is kell termelni. Emellett a saját magunk által diktált fejlesztési ütemet is nehéz tartani. — Van távlati tervünk. Ha a bürokratikus akadályok elhárulnák, fejlesztjük a fehérgyarmati üzemrészt. Balkánybap év elején átvettük a gépjavító épületeit. Átalakításra van szükség, de legkésőbb újévkor megindul az üzem. Ott először 40—60 fővel kezdünk dolgozni, de olyan helynek látszik, ahol 100—150 főt alkalmazhatunk majd. A fehérgyarmati üzemrészben a jelenlegi száz helyett elérhetjük a 200—250 főt. Bal- kányban és Fehérgyarmaton — úgy vélem — sokat jelent majd ennyi munkaalkalom is. — Az új gazdasági irányítási rendszer lehetővé teszi, hogy az üzem saját erőből is fejlődjön. Legfőbb gondunk az épületek helyzete. Nyírbátori üzemünkben volt vágóhíd, istálló, malom, tsz-iroda jelenti az épületállományt. Ezek felújítása halaszthatatlan. 2,5—3 millió forintot fordítunk erre saját eszközeinkből. Nyolcszázezer forintot kisebb gépek beszerzésére szántunk. Ezzel kapcsolatban kívülállók sokszor felvetik, hogy eddig is volt önállósága a vállalatnak. Úgy gondolom, ez igaz, de például a fejlesztésnél ezentúl még jobban megnézünk minden fillért. Hova tegyük, szükséges-e a cél, kifizetődő-e, van-e olcsóbb megoldás... — A dolgozóink eddig is megmondták, ha valahol hibát láttak. Nemrég például azt vetették fel, miért nem biztosítottuk időben az anyagot napellenző gyártásához. Igazuk volt, igyekeztünk megoldani. Ne egyenlőstül — A vállalati demokrácia más területeken is érvényesül, például a jutalmak elosztásánál. A vállalati „háromszög”, az igazgató, a párttitkár és a szakszervezeti titkár eldönti a kereteket, amit az egyes részlegek kapnak. Ezután a kereteket a reszlegvezető, a szakszervezet és a dolgozok bevonásával osztják el. Persze, hiba itt is van meg. Érvényesül például az egyen- lősdi nem is egy esetben, api'kor a részlegben mindenki egyformán kap, a jobb munkát pedig nein akarjak megfelelően jutalmazni. Máskor meg személyekre vannak tekintettel. Nem baj ez, hiszen alapjában új dologról van szó, s meg kell tanulni. Meg is fogják, bizonyosan. Kun István Az emberség otthona Ibrány, Hősök tere 1. szám. Kívülről olyan falusi ház, mint a többi, itt a községi tanács épületének szomszédságában. Belül talpig feketeruhás öregasszony ül a kagylóíotelben. 1. Az. asszony, Kató Benjáminná: — Még huszonhatban elment az uram. Amíg együtt éltünk, öt év alatt négy gyermekünk született. Kettő meghalt. Elment a férjem az akkori nyomorúságból Amerikába és már nem is láttam én soha többé. Úgy hallottam, talán két éve halt meg, valahol, azt sem tudom hol, merthogy tízévek óta még csak levelet sem írt. Én már nem mentem férjhez újra, egyedül nevelgettem a gyermekeket, akik szépen fel is nőttek, útjukra indultak... II. #* Ma húsleves volt ebédre, liabgaluskával, utána tejbe- griz, ami az óvodában. Onnan hozzák át mindennap. Különben semmi különös esemény nem történt, ami történt, az július utolsó keddjén volt még. III. özvegy Balázs Mihályné el is mondja szépen, miért nevezetes az a nap. — Hogy jobban teljék az idő, hozott ide mentát a tsz, mondták, fosztogassuk, ha netán unatkoznánk, ők meg fizetnek is érte. Úgy is volt minden, fosztogattunk csendben, ott kinn a tornácon, belülről meg szólt a rádió. Amikor összeszámolták, mit ér a fosztás, én vagy 300 forintot kaptam. A többiek sem károsodtak. Na, ha már ilyen jól sikerült, ha ilyen szépen jött ez a pénz a tsz-nyugdij mellé, gondoltuk, csinálni kellene valami jót. Hát képzelje el, a kirándulásra szavaztunk, arra, hogy elmegyünk mind a Sóstóra, abba a híres, jb meleg vízbe. El is mentünk kedden. En még életemben nem láttam a strandot, Sóstót, pedig túljárok már jóval a hatvanon. Volt, aki a kádba ment, de mi a szögletesbe mentünk, a szabad ég alatt, fürdőruhában. Jaj, istenem, ezt se gondoltam volna még előtte egy héttel! De jó volt, nagyon jó. A Dob- ránszki néni, aki már 76 éves is van, azóta bot nélkül jár. IV. A hófehér ebédlőben ízlett a húsleves a habgaluskával. Volt aki repetázott. Két szék azonban ma is üresen maradt. De jött a lány és elvitte az ebédet a kilencven felé közeledő Oláh Sámuelnak és a hasonló korú feleségének. Betegek és senkijük sincs. Ha nem jön a szomszédlány, aki szokott s a tanulás miatt úttörő sem akad, akkor Lőcskeiné, a vezetőnő siet hozzájuk. V. Égy óreg: — Jaj, a Lócskeinének nincs párja! Egyszer szép történeteket olvas fel a regényes könyvekből, máskor meg hegedül, a mandolint pengeti és énekel hozzá. Télen meg mondta, ha van valami varrni való, csak hozzuk. Mert ő azt is tud. varrni. Most fürdőruhákat csinál, mivel miránk mái’ nem lehet kölcsönözni a strandon. Ha meg eljönnek a névnapok, sörről gondoskodik nekünk, feldíszíti az asztalt és rímelő verssel köszönti a Piroska, a Juliska, a Borbála nénit. Ö maga írja, a maga tehetségéből. Hát ilyen a mi vezető asszonyunk. VI. Tele virággal az udvar. Az udvar végében egyforma ágyások. Az itteni „háztáji”, egyenként lehet olyan két- három négyzetméternyi. Kiki egy ágyást bír, locsolgatja, gyomlálgatja. Csupa zöldség mind, paprika meg paradicsom. Ami terem, haza is vihetik az öregek. Vll. A 77 éves szikár férfi: — Jó itt a nyugalom az udvaron, a kertben. Ilyenkor ha megjövök hazulról, ledülök a jó fűre és ha tudok, elalszom, ha nem, hallgatok magamnak... Tegnap újra kifáradtam a bíróságon. Mert... mégha mondom, már az is belém nyilai... oda kell járnom, a bíróságra, perre a fiammal. Az egyetle# fiammal, akinek mindent megadtam az életben. Otthon tűz az életem, nincs egy percnyi nyugtom. Itt meg hosszú a csend. Én nemigen nézem a tv-t, ha nem is akarom, csak emésztenek a gondolataim... Azért itt mégis jobb, ebben az otthonban, reggeltől estig. Akkor hazamegyek és magamra csukom az ajtót. Vili. Itt, a Hősök tere 1. szám alatt egybe nyílnak a szobák ajtói. Nem is olyan régen még tsz-iroda volt itt, csak az egyesüléssel szabaddá vált a ház s úgy döntöttek: legyen a ház az ibrányi öregek napközi otthona. Tavaly májusban nyílt meg, azóta kicseréltek mindent. A társalgó: puha ülőgarnitúra, rádióasztal, szőnyeg, a falon festmények. A klub: vadonatúj variabútorok, a főfalnál a nagyképernyős televízió, a vitrines szekrényben sakk, társasjáték, hangszerek. Szögletes asztalok, 4—I párnázott székivel. Városban is megirigyelnék. /A. Megint Katóné: Szombaton meg ki járt itt? Váci Mihály, a híres költő, a tanácstitkár el. i* - sál. Már másodszor volt itt, ha Ibrányba jön, sose kerül el bennünket. Merthogy ö a mi képviselőnk is az országházban most már. És nekünk, tessék elhinni, nagyon jólesik az, hogy ő lön, meg a falu, a tsz vezetői is jönnek, kérdezni, van-e valami kívánságunk. Mégcsak a virágos kertünket is megnézte a költő elvtárs. Jövőre be szeretnénk futtatni a tornácot és fonott garnitúrát gondolnál: így a teraszra. A vezetőn’' tárgyal az fmsz-szel. amely munkát ad az öregeknek: diótöréshez láthatnak nemsokára. Télen pedig könnyebb, egyszerűbb kézimunkái keresnek a foglalatosságukra. S persze, ezután is jönnek majd az úttörők, a gimnazisták, műsorral, ajándékkal. Jön újra a nőtanács m'ku- láskor, karácsonykor, anyák napján is jön. Hívás nélkül is jönnek majd az emberek, hogy egy napig se érezze egyedül magát az ibrányi öregek napközi otthonának húsz lakója. Angyal Sándor
