Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-13 / 190. szám

Sokan felkeresik megyénk egyik idegenforgalmi érdekességét, a nemrég felújított Mnstvándi vízimalmot. Hammel József felvétele Olivetti, öptimatic és a többiek — Információ óráról órára „Gondolkodó" gépek Milliós megtakarítások Nyugdíjszámifás perceken belül Gépesítenek. Nemcsak a nehéz fizikai munkát, ha­nem az ügyvitelt, admi­nisztrációt is. Kétszázöt­ven éve konstruálták az első írógépet, több mint 300 éve az első összeadó­gépet. Napjainkban ezek gyakorlatilag már nem is számítanak gépnek, csak­nem minden irodában min­dennapi társai a dolgozók­nak. Es számuk egyre bővül. Részben, mert könnyítik a munkát, részben, mert az eddiginél sokkal részlete­sebb, gyorsabb információ szükséges a modern gaz­daságvezetésben, az opera­tiv döntések meghozatalá­ban. E két szempont köré csoportosulnak az ügyvi­telgépesítéssel kapcsolat­ban felvetődő kérdések. 9 helyett I könyvelt MEGfEGYZÉS Nem ártalmatlan játék! Februárban Sóstóhegyen B. J. kétéves állami gondo­zott gyermek homlokába fú­ródott a légpuska golyója. Aki elsütötte a fegyvert, felelőtlen volt Augusztus 5-én a jékei Damai Ágnes négyéves kis­lány jobb szemébe röppent a verebészés közben óvat­lanul kilőtt légpuskalöve­dék. A kislány elveszítette egyik szemét Legutóbb Becző Gusztáv 11 éves nagyecsedi fiú bal szemébe talált egy légpuska lövedéke. Ez is visszavon­hatatlan sebet ejtett. Hogy e súlyos sérüléseken kívül hány balesetet okozott még az „ártatlan” légpus­ka? Nehéz lenne kideríte­ni. Tíz éve betiltották a lég­fegyverek belföldi forgal­mazását, mert a felelőtlen használat már akkor is sok balesetet okozott. A forgal­mazással együtt nem von­ták be a már megvásárolt légfegyvereket, csak üzlet­ben nem lehetett megvenni. Itthon nem lehet ma sem, megfelelő engedéllyel azon­ban külföldről behozható. Ezért ma is számos lég­fegyvert használnak. Ehhez külön fegyvertartási enge­dély nem szükséges, a használatnak azonban olyan szabályai vannak, amelye­ket nem szoktak betartani. Alapvető és legtöbbet megszegett szabály az, hogy légfegyvert lakott terüle­ten kívül, lőtéren szabad használni. A balesetek zö­me lakott területen törté­nik. Ilyen ember Várhalm! András — Szeretném megkö­szönni egy embernek, hogy segített rajtam. — Nem tudom mással viszo­nozni. Nem fogadott el semmit 'tőlünk. A nevét is csak kerülő úton tudtam meg. Azt sem akarta meg­mondani. — Elhalt nővérem kis árváját mentő vitte a kór­házba Mátészalkára, szük­sége van rám. Ezt hozták hírül, és én azt hittem megőrülök. Perényi Józsefné kisvár­dal asszony szaggatott mondataiból lassan össze­áll a történet a szomorú emlékű nyári vasárnapról, amikor a hír hallatára zo­kogva rohant, úgy, ahogy volt papucsban az utcára, hogy leállítsa az első jár­művet. De ki vállalkozik arra, hogy a vasárnapját áldozza egy idegen ember­ért? Akadt ilyen ember. Vár­halmi András, a nyíregy­házi Ságvéri Tsz autóvilla­mossági szerelője. sammal. De a beteg kislány örömét látva, ezt is elfelej­tettem. Két kicsi gyerekünk van nekünk is. — Miért nem fogadtam el a felkínált pénzt, vagy ajándékot? — mondja visz- sza a kérdést. — Mások szorult helyzetén nyerész­kedjek? Olyan családból számlázom, ahol sok volt a gyerek, s így a baj is. Megtanultam az emberi se­gítőkészség értékét. Nem szabad pénzért mérni. hozzám. Szívesen eligazí­tom bizonytalankodásukat szakmai dolgokban. — Mennyit keres? — Kétezer—kétezerkettőt. Van munka. Szép gépparkja van a tsz-ünknek. — S ahogy végignéz a tsz ud­varán pihenő gépeken lát­ni, magáénak érzi. Itthon van. A tsz-ben úgy ismerték meg Várhalmi Andrást, a rövid nyolc hónap alatt, mint akihez bátran fordul­hatnak segítségért. Az is megtörténik, hogy elrom­lik valakinek a motorkerék­párja, a gépkocsija. Az új munkatárs készségesen megjavítja. — De nem ám munkaidő­ben! — neveti el magát a tsz egyik vezetője. — Erre legalább annyira kényes, mint ahogy pénzt sem fogad el érte. A légfegyver használatá­nak szabályairól a szülők sem tájékozottak. A balesetek Intenek: még akkor is nagyobb óvatossá­got, ha ilyen ártalmatlan­nak látszó játékról van szó! (K.) — Anyósomnál * voltunk látogatóba Kisvárdán. Úgy ebéd körül járt az idő, ami­kor a ház előtt álló moto­rom láttán az asszonyka be­szaladt hozzánk. Kért, hogy vigyem Szálkára. Néhány szóból megértettem, hogy tényleg sürgős az útja. A feleségem is bíztatott, hogy vigyem el. Nem mintha magamtól meg nem tettem volna, de nem tagadom, jól­esett, hogy a feleségem is úgy gondolja, ahogy én. Ott a kórházban éreztem iga­zán, hogy jól tettem, ami­kor fáradtan is vállalkoz­tam az útra. Hiszen ilyen­kor nyáron 14—16 órát dol­gozunk naponta váltótár­— Nyolc hónapja dolgo­zom itt. Azelőtt az egyik budapesti AKÖV-nél vol­tam gépkocsivezető. A csa­ládom Nyíregyházán élt, s most, hogy már nőnek a gyerekeim, egyre nehezebb volt az országban bolyon- gani, távol tőlük. Apám is a Ságvári tagja. Ö is bizta­tott, itt is megkereshetem a magunk kenyerét. Jó itt — mondja egyszerűen. — Ömlők, hogy a fiatal trak­torosok bizalommal vannak Éppen a legutóbbi bri- gádgyűiésen dicsérték meg — emlékszik hirtelen a tsz párttitkára. — Nincs is baj az erőgépek villamossági alkatrészeivel, mióta Vár­halmi Andrásnak van gond­ja rájuk. — Megyünk az utcán, rámköszönnek, Kérdi a fe­leségem, ki volt? Sok eset­ben hirtelen magam sem tudom. Mégis jó érzés. Nem szeretném, ha nem köszön­ne vissza nekem, akivel már egyszer találkoztam. Kádár Edit Nyíregyházán gyakorla­tilag még gyermekcipőben jár az ügyvitel, az admi­nisztráció gépesítése. Né­hány intézményünknél fog­lalkoztak mér a gépek adta lehetőségek kiaknázásával, de csak a munka megköny- nyílése szempontjából. A gazdaságirányítás rendsze­rének reformja azonban megköveteli a gazdasági ve­zetésből, hogy az eddiginél sokkal részletesebb, napra, sőt órára kész friss ismere­tei legyenek vállalata egé­szénél? helyzetéről, s ennek birtokában azonnal fele­lősségteljesen dönthessen bármilyen kérdésben. A Közúti Üzemi Válla­latnál például gépesítették az anyagkönyvelést. Lyuk­kártya rendszeres korsze­rű eljárást vezettek be. A gépet nem vásárolták meg (ára milliós összeg), hanem a gépi adatfeldolgozó köz­pontban, Budapesten bér­munkában dolgoztatják fel az adatokat. Minden anyag­ról, annak mozgásáról tíz­naponként bármilyen (elő­re kért) szempont szerinti részletezést tablókon adnak. . Az eredmény : a vállalatnál évek óta nincs elfekvő készlet, az anyagokat kellő időben és mennyiségben rendelik. A gép az eredeti (egyébként speciális szám- jelzéses) bizonylatot dol­gozza fel, így plusz mun­kát nem igényel. Az anyag­könyvelésben eddig kilen­cen dolgoztak, most egy személy pontosan ellátja ezt a munkát. Állásét a má­sik nyolc sem vesztette el: a vállalati munka más terü­letén, ahol munkaerőhiány­nyal küzdöttek, ésszerűb­ben hasznosítják tevékeny­ségüket. összeállítása jó nehány' nap­pal késleltetné a munkát. Az OTP-nél az Öptimatic könyvelőgép például egy munkamenetben könyvel a betétkönyvbe, a törzslapra, s egyúttal „elraktározza” a napi tételeket, hogy a zá­rás időpontjában részle­tesen adja, pillanatok alatt, a forgalom minden lénye­ges adatát. A példák között érde­mes még megemlíteni az llletményszámfejtő Hiva­tal munkáját. A „gondolko­dó gépek” itteni tevékeny­ségéből egyet emelünk ki: a hivatalnál vezetett kar­tonok alapján (ha az illető adatait a kezdettől ők ve­zetik), a gépek segítségével a nyugdíjhoz szükséges va­lamennyi adatot és a kész összeget perceken belül ki­számítják. Azt, ami eddig bizonylatok tömegét, s ren­geteg utánajárást igényelt. Programot is od Zárás késedelem nélkül A pénzintézeteknél (a banknál, az OTP-nél) külö­nösen fontos, hogy napra­kész, friss adatok álljanak rendelkezésre.' Az MNB-nél a legmodernebb Olivetti gé­pekkel dolgoznak. A napi zárás időpontjában a bank vezetőinek rendelkezésre áll, valamennyi, aznap történt esemény feldolgozott anya­ga. Ez több ezer tétel. Kézi Ezek részben praktikus oldalai a gépesítésnek. De vajon arányban úli-e az eredmény az egyébként nagy összegű befektetéssel ? — vetődik fel a kérdés. Elő­fordul, hogy a gép, a bér­let drágább, mint azelőtt a kézi munka volt. De ez más csatornákon több­szörösen megtérül. Ha a közúti vállalat példáját nézzük, megszűnt a milliós elfekvő készlet. Ez már most is jelentős, de jövőre az eszközlekötési járulék miatt felbecsülhetetlen ösz- szegű felesleges kiadásoktól mentesíti a vállalatot. A gyors információk érdeké­ben a még magasabb szintű elektromos számítógépek felhasználását is tervezik. Maga az elképzelés, a mo­dell egyszerű: építkezéseik­hez (tegyük fel) húsz kő­bányából kapják a követ, száz állomáson van rak- területük, s ennél több a munkahelyeik száma. A fe­ladat az, hogy megtervez­zék, honnan hová szállítsa­nak. Matematikai mód­szerekkel precízen kidol­gozzák a teljes programot. A szállítóeszközök optimá­lis üzemeltetése milliós megtakarításokat eredmé­nyezhet. Mindezek jelenleg még ritka példák, de a közel­jövő egyre inkább általá­nossá teszi a gépek, gondol­kodó gépek használatát. Marik Sándor Egy NEB-vizsgálat tanulsága: Több gondot a balesetek megelőzésére Egyáltalán ném kedvező „eredményt” állapított meg a Vásárosnaményl Láda­ipari Vállalatnál a járási NEB vizsgálata: az utóbbi •időben növekedett az üzem­ben a balesetek száma. Míg tavaly, az első fél évben 210 fős létszám esetében 5, az idén — ugyancsak az első hat hónapban — 366 lét­számnál 28 baleset történt. S a balesetnövekedést nem lehet magyarázni a létszám- bővüléssel, mert arányta­lanul jóval meghaladja azt. A balesetek leggyakorib­bak a szalagfűrész gépeknél a védőeszközök használa­tának elmulasztása, a tech­nológiai fegyelem megsérté­se miatt. Igen sajnos, hogy a vizsgált időszakban egy halálos kimenetelű bale­set is történt az üzemben, és nyolcán szenvedtek áramütés miatt kisebb ba­lesetet, melyek könnyen végződhettek volna rosz- szabbul is. A NEB igen helyesen fő feladatként a balesetek meg­előzésére hívta fel az üzem vezetőségének a fi­gyelmét. Szigorúbban ellen­őrizze és követelje meg a védőberendezések és esz­közök használatát, biztosítsa a balesetveszélyes gócok megszüntetését. HUMORNAK SE ROSSZ Cjjzélíaizázad&s tárét avagy miről olvastak a inai nagyapák ? Elsárgult „Nyírvidék” pél­dányok rendőrségi és pa­nasz rovataiban tallózunk: s adunk közre egy csokorra valót. Humornak se rossz... Szegény gyalog taposók • te Valamit tenni kellene a biciklisták rendszabályozá­sára! A rendőr figyeli a biciklistát, a biciklista a rendőrt. Némely biciklista, ha rendőrt lát, úgy tesz, hogy a rendőrségi számot le­födi. Nehogy felírják. Né­mely rendőr pedig úgy tesz, hogy nem állítja meg a sza­bálytalanul köszörülő kerék­párost. Nem futhatok utána, mondta az egyik rend­őr egy úrnak, aki megdöbbenve látta, mi­ként száguld a biciklista a jámbor gyalogosok ré- misztgetésére, a gyalogosok útján. Már most az a hely­ezi, hogy a közönség mind a kettőt figyeli: a biciklistát is, és a rendőrt is. Hát a közönséget ki figyeli? Sen­ki. A közönségre ráijesztenek a csengővel, ránevetnek a suhanó kerékpárról, azzal a kaján mosollyal, hogy: fü­tyülök rád, vagy: félre az útból, rongyos gyalogos. ír­juk fel a rendszámot, vi­gyük be a rendőrségre. Va­lamit tegyünk, ne csak sír­junk, mi szegény gyalogos taposok! (1928.) nyisége eddig 8—10 liter. A tolvaj már egészen oda­szokott, s a nádszálon ke­resztül reggelizett, uzsonná­zott. Vallomása szerint a lo­pásra a nagy drágaság kész­tette, s különösen az bán­totta, hogy a tej, amit ő rendkívül szeret, napról nap­ra drágább. (1922.) kor félálomba merültem, ír- tóztató gépfegyvertüzelés ri­aszt fel. Szaladok az ablak­hoz megnézni, ki kezdte a támadást? Csak egy au'ó, amely hangtompító nélkül túráztatja motorját, hogy uta­sainak, vagy ha magán­autó, tulajdonosa feltűnési viszketegségét kielégítse. Mert azt csak mindenkinek kell tudni, ki az a tömött- zsebű halandó, akinek autó­ra telik. (1928.) Ezek a régi fiatalok! A tejlopó nád Nádszálon keresztül lopta a tejet. Érdekes lo­pási ügyben nyomozott a rendőrség, s kézre is kerítette az eredeti fan­táziájú tolvajt. K. M. Arany János u. 23. sz. alatti lakos feljelentést tett a rendőrség­re. Ugyanis K-ék a friss te­jet rendszerint kitették az ablakba, amelyet vasrács bo­rított, s nap nap után bosz- szankodva vették észre, hogy a tejből igen sok hiányzik, valaki állandóan dézsmálja. A rendőrség kinyomozta, hogy a tolvajnak volt egy hosszú nádszála, azt bedug­ta a csuporba, s kiszívta a tejet. A kiszívott tej meny­Nagykéllóban fogadtak, hogy talyigán hamarább be lehet jutni Nyíregyházá­ra, mint a gőzzel haj tott vo­naton. A vesztesek azok let­tek, akik a vicinálisra fo­gadtak. (1896.) Gépfegyver? Autó! Egy sóstói nyaraló pana­sza a lármázó autók ellen. Mint olyan nyaraló, ki egészségének helyreállítása végett vette igénybe e jó levegőjű fürdőt, rendszere­sen este tíz és tizenegy óra között lefeküdtünk, nyitott ablaknál, hogy a drága pén­zen vásárolt levegőt élvez­hessük. A legtöbb este, ami­Panasz a szerelmesek el­len. A Károlyi tér környékén lakó jámbor nyíregyházi apák és lányos anyák szigo­rú panasszal élnek a park intim utain merész tem­póban és formációban íur- békoló fiatal, sőt egész fia­tal, mondhatnánk: iskolás párok ellen. Oh idők, óh er­kölcsök! Mit hozott ez a kor, amelynek térden felül érő szoknyácskái a fénybe szédülő pillangó szárnyaként lebbenliek sokszor. Hol vagy­tok szülők és hol vannak a hivatásos őrei a parkok tisz­ta életének? Jöjjenek és nézzenek egy kicsi be ide is, oda is. Polgári ruhás rendőrök figyelő sétáját sür-* getjük, még nem késő. (1929.) (Szilágyi Szabói«)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents