Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

M termelö&zövBtkezeiek szövetségei (I.) Közös, munkás-paraszt érdek A területi szövetségek lét­rehozására mindenekelőtt azért van szükség, hogy az eddiginél tisztábban, haté­konyabban érvényesüljenek azok az érdekek, amelye­ket pártunk politikája, s ezenbelül agrárpolitikája szolgál. Minél kevesebb le­gyen az akadály a szövet­kezeti gazdálkodás erősíté­se, fejlesztése előtt. Az új gazdasági reformra készül­ve, s annak időszakában is a tsz-ek az eddiginél is jobban tudjanak élni a nagyüzemi társasgazdálko­dás adta lehetőségekkel, ön­álló, eredményes vállalat- szerű gazdálkodást folytat­hassanak. Következésképp többet és olcsóbban termel­hessenek, hatékonyabban erősíthessék a népgazdasá­got, még inkább hozzájárul­hassanak. saját életszínvo­naluk javításához. A területi szövetségek lét­rehozása tehát egybefonó­dik a munkásosztály és az egész társadalom érdekei­vel. Azzal a közös érdekkel, hogy minél előbb felépüljön hazánkban a szocializmus. Megalakulásukat indokol­ja az önálló vállalati gaz­dálkodás feltétele is. A nép­gazdaság szükségleteinek és a szövetkezeti gazdaságok törekvéseinek helyes össze­hangolása tudományosan megalapozott és felelősség- teljes gazdasági döntéseket kíván. Ezért a felvásárlási árak és az anyagi érdekelt­séget meghatározó egyéb feltételek ismerete mellett a tsz-eknek elengedhetet­lenül szükséges tájékozódást nyerniük a népgazdaság, a belső piac és a külkeres­kedelem igényeiről is. Ezt a feladatot csak egy átfogó, az egyes gazdaságokig el­jutó információs rendszer oldhatja meg eredménye­sen. Ilyen információk bir­tokában a gazdaságok a jövőben saját adottságaik hatékonyabb kihasználásá­val, tagságuk egyenletesebb foglalkoztatásával tevé­kenységi körüket jelentősen kiszélesíthetik. Az új gazdasági mecha­nizmus számos olyan se­gédüzemági ipari és keres­kedelmi tevékenység meg­indítására, fejlesztésére ad lehetőséget, melyekkel a tsz-ek korábban nem fog­lalkoztak. Berendezhetnek segéd és feldolgozó üzeme­ket, végezhetnek szolgálta­tásokat, vállalhatnak bér­munkát, amennyiben azok népgazdaságilag hasznosak, s maguknak a gazdaságok­nak is előnyös. Érdekelt tsz-ek feldolgozó, szolgálta­tó, értékesítő és beszerző tevékenységet együttesen is megvalósíthatnak, e célból további egyesüléseket, közös vállalkozásokat hozhatnak létre. Ezekben ipari szö­vetkezet, fmsz vagy állami vállalat is részt vehet. Üzemi tevékenység jelen­tős szélesítését jelenti a több csatornás értékesítési lehetőség, az áru útjának minél nagyobb mértékű le­rövidítése. Az árukapcsola­tok ilyen mértékű kiszélese­dése a termelés, feldolgozás és értékesítés egységesebb rendszerbe történő összefo­gása ugyancsak a tsz-ek együttműködési és képvise­leti «terveinek a létrehozá­sát igényli Bál a tsz-ek jog szerint eddig is egyenrangú part­nerei voltak a velük kap­csolatban lévő vállalatokkal, mégis gyakorlatilag sokszor hátrányba kerültek, mert érdekeik védelmére nem rendelkeztek megfelelő szer­vezettel. Ennek a megszün­tetése és újabb ilyen gya­korlat megelőzése is haté­kony szövetkezeti érdek- védelem mellett szól. Azt azonban alá kell húzni, hogy ez az érdekvédelem nem a népgazdasággal szemben szükséges, hanem olyan egyes vállalati tendenciák­kal szemben, amelyek a tsz-eket mind az értékesí­téskor, mind felvásárláskor „vadászterületnek” tekintik, jogtalan egyoldalú nyere­ségre törekvésük céljából. A gazdasági mechanizmus reformjának megvalósításá­val a szövetkezeti gazdasá­gok állami irányításának súlypontja az egyenjogú gazdasági kapcsolatokra, a termelés közgazdasági esz­közökkel történő tervszerű befolyásolására helyeződik át. Ennek következtében megváltozik a tsz-eknek a tanácsi szervekkel koráb­ban kialakított kapcsolata is. Az állami szervek a jövőben általában nem avatkoznak közvetlenül a szövetkezeti gazdaságok bel­ső gazdálkodási és szerveze­ti dolgaiba, vagyis: meg­szűnnek a tanácsok gazda­ságirányítási operatív funk­ciói. Természetesen a ta­nácsok, a szakigazgatási szervek hatósági felügyeleti jogköre megmarad, illetve döntően ilyen feladatuk lesz: ugyanakkor továbbra is ellátják az állami támo­gatás lebonyolításával kap­csolatos teendőket és fontos szerepet töltenek be a helyi gazdaságpolitika irányításá­ban, szervezésében, alakítá­sában. A tsz-ek társadalmi együttműködési és képvise­leti szervei sajátos gazda­sági és érdekvédelmi funk­ciók. Ezek a szervek nem alkotnak egységes szerveze­ti hálózatot. A központi szervek sem a területi szer­veket, sem az azt létrehozó tsz-eket közvetlenül nem irányítják. Az eredményes munka mindemellett szük­ségessé teszi a kölcsönös tájékoztatást, irányelvek ki­adását, a jó tapasztalatok általánosítását. A. B. HELYIIPAR ÉS KERESKEDELEM Szabolcsi termékek a szabolcsi üzletekben Az igény: több és frissebb modell Hogyan lehet bővebb a választék? Megkapja-e a vásárló a kívánt árut, s olyan színben, formában és minőségiben, mint ahogy el­képzelte? Különösen a nők, de a férfiak sem szeretik azt, ha meglátják „tükör­képüket” egy-egy rendezvé­nyen — éppen legújabb öl­tönyükben. Mit tesz a ke­reskedelem a választék bő­vítésére? — kérdeztük ve­zető szakemberektől. Kedvelt a szokatlan A válasz egybehangzó: korszerűt, különlegeset, sok­félét szeretnének adni. Ezt a célt szolgálja az is, hogy kereskedelmi vállalataink együttműködnek a különbö­ző ktsz-ekikel, vállalatok­kal. Kiegészítik, felfrissítik a nagykereskedelemtől ka­pott készleteiket Az Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat az év eddigi részében például 840 ezer forint értékű cipőt, 460 ezer forint értékű ruhát rendelt szokásos áruin kívül a kü­lönböző ktsz-ektől. A Nyír­ség Áruház 500—500 ezer forintért rendelt cipőt és ruházati cikkeket kisebb té­telekben, (Az év végéig az iparcikk kisker két és fél az áruház mintegy három- forintot forgalmaz e’ekbdl.) Megjelentek az állami ke­reskedelemben is a paszabi konyhagarnitúrák, a speciá­lis szabolcsi, szatmári nép- művészeti termékek, ame­lyek eddig csak egy-egy szövetkezeti üzletben gaz- dagitották a választékot. A megyei népművészeti és háziipari szövetkezet egyre nagyobb mennyiségben ké­szíti áruit az iparcikk kis­ker és az áruház részére. Érdemes megnézni a szál­lítók körét. Rendszeresen jelentkezik termékeivel a rakamazi, a Nyíregyházi Ci­pész Ktsz. a Nyíregyházi Cipőgyár. Hasonlóképpen állandó az együttműködés a kisvárdai, a fehérgyarmati, valamin* a Nyírség Ruhá­zati Ktsz-szel, a Minőségi Textilruházati Vállalattal. Ez abban nyilvánul meg, hogy a kereskedelem szak­emberei a ktsz-ek, vállala­tok vezetőivel együtt vá­lasztják ki az anyagot, a fazont, a minőséget, s eb­ből rövid határidőre szál­lítanak néhány százas so­rozatot A nagykereskede­lem, a „mammutvállalatok” képtelenek erre, a szalagok átállítása, a gazdaságosság nem teszi lehetővé azt, amit itt helyben kisebb tételek­ben megoldanak. Hiányzó cikkek pótlása Gyakran hiányzó cikket pótol a helyiipar. A Minő­ségi Textilruházati Vállalat például most bakfis orká­nokat készít amelyek a Nyírség Áruházba és az iparcikk kisker boltjaiba ke­rülnek. A Kisvárdai Faipa­ri Vállalattal az iparcikk kisker kötött szerződést: az egyébként hiányzó vi­rágállványokból évente 200—300 darabot készíte­nek. Hasonló gond adódik a divatgombokkal is. Je­lenleg már csaknem teljes egészében szövetkezetektől szerzik be. Az együttműködés jó. A szövetkezetek megfelelően hasznosítják szabad kapaci­tásukat, a kereskedelem bővebb választékot nyújt. A vásárló is elégedetten tá­vozik, ha éppen ilyen áru­ból vett, mert az találko­zott az elképzelésével. Gyorsabban a piacra! Ennek ellenére koránt­sem kielégítő még ez a kapcsolat. Az okok külön­bözőek. Ktsz-eink például gyakran „kinőnek” a bel­kereskedelem mellől. Ex­portra termelnek, s csak munkájuk kis hányadát esetleg terven felüli ter­mékeiket adják a megyei kereskedelmi egységeknek. A szállítási szerződések ál­talában kisebbek. A má­sik gondot az okozza, hogy a még aránylag gyors ktsz- ek is hosszú átfutási idővel jelennek meg gyártmányaik­kal. Példa erre a legutóbbi termékkiállítás. A szebbnél szebb ruhákat, cipőket szemlélve üzletkötésre je­lentkeztek az Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat szak­emberei. Sajnos szerződés nélkül távoztak. A gyártók nem tudják, mikor lesz a modellből ruha, s csak ké­sőbb vállalkoznak az eset­leges gyártásra. Pedig a szép számú nézőközönségből sokan vásárolnának már most a nyáron, vagy az ősszel ezekből a termékek­ből. A kereskedelem vezetői sokat remélnek a gazdaság- irányítási rendszer reform­jától. Elsősorban a helyi­ipar speciális tájjellegű ter­mékeit, a választék további frissítését és nem utolsó sorban a legújabb modellek gyorsabb megjelenését vár­ják. Már megkezdték a tárgyalásokat, s a kereske­delem az eddiginél jóval nagyobb mennyiségre kész szerződni, elsősorban a vá­sárlók érdekében. (M. SJ V igyázat, sugárveszély! Lányok az ólomtoronynál — Izotóppal vizsgálják a növényeket Éliás Júlia és Görgei Ilona a dohány-preparátumok aktivitását mérik. Hammel J (elv. Szabolcs-Szatmár megye legélénkebb idegenforgalmát egy olyan intézmény bonyo­lítja le, amelyről sokan nem igen tudnak. Az intézmény, a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet. Ha csupán az elmúlt hetek idegenfor­galmi mérlegét nézzük, ak­kor is a következőkről ad­hatunk számot; angol, bul- gár, csehszlovák, német, arab, szovjet és még igen sok euró­pai, közel- és távol-keleti mezőgazdasági szakember ér­kezett tanulmányi, illetve tapasztalatcsere látogatásra. Hogy mi vonzza őket, pár mondatban nehéz lenne rá válaszolni. Elsősorban a ku­tatói témák iránt érdeklőd­nek, a módszereket tanul­mányozzák, mert hazájukban az eredményeket kívánják hasznosítani. Mindamellett a kutatásban használt eszközök iránt is nagy az érdeklődés, különösen azóta, hogy pár hónapja megkezdte munká­ját az izotóplaboratórium. Az intézetnek ez új és kü­lönleges csarnokába nehéz bejutni. Nem csupán azért, mert a tábla figyelmeztet: „Vigyázat, sugárveszély.” In­kább azért, mert ott a mun­ka üvegfalak mögött szigorú­an zárt ajtók mellett tör­ténik. Ha mégis valaki az izotóplabor munkatársain kívül belép, ugyanazt az utat köteles járni, mint a kuta­tók. Öltözőkön, fürdőszobá­kon keresztül fehér köpeny­ben, fehér nadrágban, gu­micipőben, gumikesztyűvel lehet a folyosóra jutni, ahon­nan műszerekkel zsúfolt szo­bákra nyílnak az ajtók. Az első ilyen szoba, amelyet Iszály Péter kutatási szak- technikus bemutatott, mérő­szoba, ahol az úgynevezett fedett preparátum vizsgálata történik. Vagyis az izotóppal kezelt növényeket a sugár- zásszintmérő adatai alapján értékelik. A kísérlet minden fázisát, s az alkalmazott munkaesz­közöket nehéz lenne felso­rolni. Többet mond ennél, hogy a munkaszobákban húsznál is több nagy értékű műszerkészülék van elhelyez­ve, s ezeknek több száz a tartozéka. Magát az izotópot tíz centiméter vastag falu ólomtezorban őrzik külön- külön rekeszben a gamma­sugárzókat, bétasugárzókat. A kutatók a műszerek és nö­vények e furcsa világában a legnagyobb elővigyázatos­sággal dolgoznak. Ott jár­tunkkor Éliás Júlia techni­kus és Görgei Ilona munká­ját figyelhettük meg. A két fiatal lány NZ 101 típusú ólomtornyokban prepará­tummérést végzett, porrá tört .dohánylevelek radioak­tivitását vizsgálták. Ami a két lányon a furcsa fehér öl­tözéken kívül még feltűnő volt, az egy biztosító tűvel ruhájukra akasztott kis sár­ga kazetta. Dózismérők, s a radioaktív sugárzásra érzé­keny film van bennük elhe­lyezve, amely sugárzás hatá­sára megfeketedik és jelzi a fertőzöttség hatásfokát. Ezeket a filmeket időközön­ként Budapesten értékelik. Közölték azt is, hogy olyan gondos elővigyázatossággal dolgoznak, nem történhet baj. A műszerszobákon, labora­tóriumokon kívül megtekin­tettük az üvegházat is, ahol az izotóppal kezelt növények és fák díszlenek. Az üveg­házban 52 tő hevesi és sza­bolcsi dohányt, 24 jonatán almafacsemetét és 57 te- nyészedényben gülbaba bul" gonyát kezelnek. Az emlí­tett növényeken keresztül úgynevezett nyomjelzős mód­szerrel azt tanulmányozzák, hogy talajon keresztül, va­lamint levélpermetezés útján a műtrágyák, illetve táp­anyagok hogyan hasznos d~ nak, a növények mennyi idő alatt veszik fel az adagolt tápanyag-mennyiségeket. Végeredményben a munka itt kezdődik és itt végződik, hiszen a kísérleti növények­nél tapasztalt eredményeket hasznosítják majd a nagy­üzemi termelésben. Már befejeződött a látoga­tásunk, amikor dr. Filep György egy pár érdekes, még említésre méltó adatot kö­zölt. A laboratórium felsze­relésében közel sem teljes. A jobb munkához még nap­jaikban is érkeznek komoly értékű műszerek. A legköze­lebbi évek munkáját azonban nem ez ha­tározza meg, inkább az, hogy a Magyar Atomenergiai Bizottság kezdeményezésére programtervet dolgoztak ki radioaktív besugárzással az alma és burgonya tárolásá­nak megoldására, a dohány fermentálás] folyamatának lerövidítésére, illetve a mi­nőség javítására, valamint konzervtartósításra. A ku­tatóintézet félüzemi szinten végez majd kísérleteket, nagyüzemi szinten hordozha­tó sugárforrással vagy köz­pontok létesítésével haszno­sítják az eredményeket. Eb­ben a tevékenységben két- három éven belül már ko­moly eredményekre számíta­nak. Seres Ernő DCidtúifilni Szegényes viskóra szege- ződtek a kamerák. — Bizony gyerekek — mondta nedvesszemű mun­katársainak sírástól reme­gő hangon a főrendező —E gunyhóban jött e világra korunk legnagyobb tudósa... — A szoba — zokogta a filmes — Íme, a szoba, ahol ringatták a bölcsejét... A kamerák egy helyiség­gel tovább vándoroltak. — Ez az a konyha — csó­kolta meg a kemencét a fő­rendező — ahol úgy szere­tett mákospatkót rágicsál- ni... A forgatókönyv írója a nagy tudós egyetlen és itt élő unokahugát ölelte át mély érzésekkel és csak a pofon józanitotta ki. — Tisztára az ő stílusa — tapogatta feldagadt arcát a filmíró. — Micsoda kemény határozottság! Ezután filmszalagra ke­rült egy sánta macska, mely­nek dédpapáját még a nagy tudós dobta kútba gyermek­kora pajkos éveiben. — Elég lesz a szalag? — aggodalmaskodott a felvé­telvezető. — Elég lesz? A főrendező ráförmedt. — Nem spórolhatunk! Nagy élet nagy filmje lesz ez! Nem spórolhatunk! — Kérlek! — mondta a kurblis ember és engedelme­sen irányította gépét a kis­kapura, amelyen át a nagy tudós eltávozott a külvilág­ba. — Arrébb, jóember! — mondta a főrendező egy idős emberkének, aki éppen nyomakodott be a szűk ka­pun. Kérem, én vagyok az a kisfiú — közölte az öreg — aki a nagy tudós zápfogát kiverte, amikor a nagy tu­dós tízéves volt. — Ja az mé* — mondták a filmesek és filmre került még a hajdani kanász — hordágyon hozták, de hoz­ták — aki kürtje szavával szokta riogatni a nagy tu­dós szüleinek egyetlen hízó­ját, hogy fáradjon ki a me­zőre. Még vagy ötven hajdani játszótárs, lánypajtás, meg közeli és távoli rokon és is­merős öröködölt meg a film- szalagokon, amikor végre be­állított maga a nagy tudós is. — Kezdhetjük? — kérdez­te kacéran és beállt a kame­rák elé, de azok hallgattak, mert a főrendező elgondol­kodott. — Nézze kérem — mondta végre a filmes — nem szí­vesen lépném túl a költség- keretet. De megtenném, meg én, ha magának érdekesebb volna az arca. Sajnos a ke­gyed képe nem filmarc, nem. Még elromlana a kegyedről szóló film egészséges összha­tása. m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents