Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-06 / 184. szám

Attila kardja tréía ugyan, hogy egy szépen kialakított anekdotát megkontrázunk, de az igazságnak tartozunk azzal, hogy az „Isten kard­jának" másik oldalát is megvilágítjuk. Az egyik Ol­dalát ugyanis már évekkel ezelőtt megmutatták. / A kérdéses kard azonban — nem kard, még csak nem is „Attila” bicskája! Ha­nem egyszerű, polírozott ál­lati bordacsont késalakra kifaragva, két oldalán ro­vása« felíratta], A tárgy ma is birtokomban van. Mi ás hát az igazi törté­nete? Gsallány Gábor a szente­si múzeum alapítója és né­hai igazgatója, egyszer a szentes-kajám nagy avar temetőben ásatott. A feltá­rásokat országos érdeklő­dés kísérte, Móricz Zsig- mond is volt ott, találkozá­sukat fényképen örökítették meg A látogatók között tré- fadsSüálók is akadták: Nagy Árpád «songodéi áfe Drtshos ifctyftá . «zen tew «ipértrtűwé- »zek, akik ék i‘tt bemutatott „lelettel” Gsallány &ábor tudományát kívánták kipró­bál*», Ezért az egyik fel­bontott avar sírba, a csont­váz mellé rejtették él ro­vásírásos csóntkésüket. A földet jól megtaposták kö­rülötte hogy észre he ve­gyék, illetéktelen „magya­rok” jártak a „hűhók’’ te­metőjében. Csallány Gábor nagy körültekintéssel kez­dett hozzá a bontáshoz. Egyszer csak felszínre ke­rült a csontkés. Nézi. néki, az örömtől felragyog a Sze­me, mert hiszen megtalálta a régészek álmát, á döntő fontosságú bizonyítékot. Mivel minden rovásfel- frathak akkor is a székely rovásírás ábécéje volt a kulcsa, így ennek segítségé­vel kezdte ast írásjelekét ki­betűzni. — A-T-I-E-L-A1 — ’tyű, milyen szenzá- «®Á5Í Itta bizonyíték arra, hogy a kajáni sírok nem is ez avaroké, hanem a huno­ké, amit a kíbetűzött Attila név Is igazol; a székelyek pedig ezek leszármazottai, mert még az írásuk is kö­zös! — De hiszen a másik ol­dalon is van szöveg! Nézzük csak, hátha megoldjuk a problémát! — G-Á-B-O-R-N-AK! Hirtelen összeomlott ben­ne egy egész világ, minden reményével, örömével, tu­dományával együtt. Igaz, hogy később azt ál­lt tóttá: tüstént észrevette a svindlit, de kiváncsi volt a felirat tartalmára. így a nevezetes tréfa nem Móra Ferenchez fűződik. A két szomszédos mú­zeumigazgató barátságát csu­pán két kis felhő árnyékol­ta be rövid időre. Egyszer mikor Móra magánmeghí­vásra Mindszenten (a szen­tesi múzeum kutatási terü­letén) ásott fel „hunokat”. De szent lett ismét a béke, mikor á sírleleteket Szen­tesnek ajándékozta. Máskor BfeWfr MWrfe: Attila Itt*«, ég K&H fed, amiket már régen megta­láltak. Csallány Gábor az Újságcikkét személye fel ton i ctopkelőAémek 'éféztte. feáSr dütoMtüli sMrttthká- Sú Volt, Szentesen mégis jtokálpátoiötává vált. Ftáfel korában írt ugyan égy könyvét „Atilla Székhelye és sírja Szentes határában Dón úton” címmel, de nem volt „megrögzött Áttílá-ku- tátó”. Egy hozzá írt költe- fnéti vé ben, juhász Gyula is megénekelté Attilát, „Attila sátora” névén. A sors tragikomédiája: Csallány Gábor találta meg Csongrád—Gsépa között Várhatón Attila székhelyét és fővezérének fürdőházát, illetőleg ennék fű főkamrá­ját á föld álátt, de anélkül hogy nagy jelentőségének tudatában lett volna. Az „isten kardja” pedig egy­szerű bordacsontbői fara­gott késsé zsugorodott ősz­ibe. Csallány Dezső Előkerült a Nyíregyháza felszabadulásának 1 napján kiadott első piakát A felszabadulás Í5. évfor­dulójára tervezett megyéi kiadváhy anyagának gyűj­tése közben égy igeh értékes dokumentumra bukkantak. Megtalálták Nyíregyháza fél- szabadulásának napján, azaz 1944. október 31-én kiadott első plakátot. A nagy formá­tumú, fehér színű papíron napvilágot látott plakátot az ideiglenes városi tánács ad­ta ki Kiáltvány Nyíregyháza népéhez címmel. Az ideigle­nes városi tanács ebben fél" hívást intézett a néphez a fegyverek beszolgáltatására, felszólította a lakósságot, hogy térjen vísszá Otthoná­ba, kezdjen hozzá a romok el­takarításához, az utcák, köz­terek, középületek, magánla­kások megtisztításához, a Vá­ros újjáépítéséhez. Felkérte az iparosokat, kereskedőket: állítsák helyre üzleteiket, hogy három háp múlva meg­nyithassák; azokat. Az ideig­lenes tanács kiáltványa kö" zöltfe, hogy a rétid, a tiszta­ság helyreállításáról, a vá­gyon- és személyi biztonság megszervezéséből a várös la­kossága maga köteles gon­doskodni. Kérték a férfiakat, hogy önként jelentkezzenek közbiztonsági szolgálatra. Mindezek mellett a kiált­vány kemény szankciókat helyezett kilátásba a magán­lakások vagy közintézmé­nyek fösztó'gatóivál, a rfehd tnegbóhtóivál Szemben. Rónai Mihály András: Új könyv Néprai*ös símmel a szatmári Erclolvátön Százéves „kamorák44, pusztuló népi műemlékek Szabolcs-Szatmár megye keleti csücskében, Fehér* gyarmattól keletre, a Tisza- háttal és Szamosháttal köz­refogott területét Erdőhátnak nevezzük. Az Erdőhátat régeb­ben lápokkal tarkított, pata­kokkal átszőtt erdőségek bo­rították; az állóvizeket, a holt foíyóágakát minden ta­vasszal a Tisza, Túr és Szamos áradásai újították meg. A hajdani összefüggő erdőrengetegnek ma már CSák foltjait láthatjuk. Ért­hető, hogy Erdőhát'on & la­kóházakat és a gazdasági épületeket fából építették. A ház alapjá, fala, minden porcikája fából volt! A fa­házak szinte már teljesen eltünédézték, á metWképüle- tfek «Mámban máig iS őrzik & sttlUát-. _ts­felejtett 'éfiítofottVel. A gazdasági melléképüle­tek közül a legnagyobb fi­gyelmet a helyileg kamerá­nak, Vágy 'deszkakárhórá- nak nevezett magtárak ér­demelnek. Az udvar köze­pén, a pitvabajtőval szem­ben helyezkedik el, úgy, hogy állandóan szemmel tartható légyen. A gabona- tárolás igen fontos feladat, hé&y gondot igényéi. Az évi termést biztons'ágós helyen kell tárolni, óvhi kell a melegtől, á nedvességtől az éiős'diéktől. A „kontóra’’ mitiden követélménynek ele­gét tett! E sorok írójának ez év távhszán 28 db kamorát si­kerűit találnia és megvizs­gálnia. felmondhatjuk, hogy „az utolsó pillanatban”, mi­vel többnek is á közeli le­bontását tervezik. A kántora berendezéséhez két szuszék (hombár), egy lisztesláda és néhány fiók (rekeszték) tartozott. Termé­szetesen a kamora alkalmas volt arra is, hogy abban egy kis tereferére, beszélgetésre összeüljenek. Az egyik császlói kantorában vasár­nap déiútáhóhkéht Még a poharak is összecsendültek. A kántoréit zömmel a múlt század 70-es, 80-as éveiben épültek. Hogy miért? Ennek több Oka is Váh: az Országos gábóhakon- junktúra hatására a szeíütér- trtelés ebben az időszákbáh Erdőhátön iá. fellendült: 8z 1853—1865 közötti években felépítették a Számos és a ■házá töltésr'ehdázerét, mély titán a széHtótetüiétek még- hövékedték; az lfe7Ö-es évek elején üj vasútvonalak épültek, s ezzel a szállítás­ra lehetőséget tefemtfették; s végül, a szemtárolásra más megoldás nem kínálkozott, mivel a gabonásvermek építését az állandósult ma­gas talajvízszint eleve lehe­tetlenné tette. A kamorákat falusi barkácsolók, ezermes­terek állították üssze. Szük­ség esetén (pl. örökösödés miatt) a helyét is megvál­Hirteien ébredés Ez a# ismertető árrá sze­retné felhívni a veisbarátok és bírálók figyelmét, hogy irodalmunk váhíttánúl olyán költővél gazdagodott, aki 54 évesen is sókkal zéhgőbb hangú, ifjabb éhékű, híjht nem egy 18—25 esztendős líriküsühk. Rónai Mihály Andrást Mint hitelesen porttos, az árnya­latokat is tökéllyel tolmá­csoló műfordítói — baute, Heide tolmácsoló.; a — tartot­ták Számon évtizedeken át. Rét ifjúkori verseskönyve (1931’, 1937) csak a harmin­cas években szerepelt iro- ■ dalmí köztudatunkban, de Onnét :— 'és ez érthető ;—• lassan kikerült, mert hiány­zott a folytatás. A nemze­dék, amellyel indult Rónai, igen erőteljes, szorgalmas, tehetségekben gazdag nem­zedék volt és ha most utólag — Rónai 3 hallgatag évtizede alatt születeti költeményéi alá'pján-, Valamint ifjúkori köletéi alapján — igyek­szünk rekonstruálni azt a helyzetet, ahol állhatott vol­na hiär kezeiéitől, akkor Ró­nai Mihály András nemzedé­kének rangsorában igen kéd- Véző helyre kei ül. A nagyon hosszú hallga­tásra sem á.z előszó, seih a versek összességé nem ad pontos választ. Annyit azon­ban kielémézhetünk, hogy Rónai némaságát aránylag kevésbé kértyszéritették ki a külső körülmények, sok­kal inkább a belső elhatáro­zás hozta ezt. Most már kár volna eltöprengeni azon, hogy mire volt jó ez a néma­ság, fő hogy az érték meg­maradt: a költő sokat és igen jól dolgozott csöndje éveiben is. Rónai — nemzedékére jel­lemzően —, á formák Vir­tuóza, de nemcsak forma- művész. Szépen kikerekített, higgadt költeményeiben egy élesén gondolkodó fő, egy nemesen érzelmes lélek nyi­latkozik meg. Rónait e négy sóra jellemzi a legjobban: „Isaszeg, Szolnok, Piski Bu- dáváfá nevelt ifjúvá hajdan feüg'errtet. Terüfel, Madrid és Guadalájará érlelt felnőtté engem, gyermekét”. (217 1.). Rónai legdöntőbb életélmé­nyéi: magyarság, a latih kul­túra, a hümanistá haladás. Remélni merjük, hogy Ró­nái, ez á nagy kultúrájú, igen tehetséges költő a hall­gatást a jövőben már a gyakori jelentkezéssel cseréli fel. (Szépirodalmi Kiadó.) 0» Pusztuló deszfcáfcámöra K isnathéhyban. tározta, hogy az eddig el nem pusztult népi műemlé­keinkből, így az erdőháti kaüiorákból is egyet-kettőt megment az utókornak. El­sőnek egy rédeíyes kamora szállítására kerül sor Vá­Gaesályi magtár. imáik.,A ttépi műemlékek kissé mostoha gyermekek, ezért megőrzésükért társa­dalmi összefogásra • van szükség. Ebben a munká­ban a szabadién néprajzi múzeumok (a skanzenek) komoly feladatot vállalhat­nak magukra. A sóstógyógy­fürdőn létesülő ’skanzen szervező bizottsága iS elha­móSőfóSzlböl, még éz év szeptemberében, a kamerát rűajd talpasház, áböra, paj­ta, szárázkápti stb. kötteti. A pusztuló népi műemlé­keink legszebb emlékei he­lyet kapnak a ská'nz’enben, vagyis: a rekonstruált XIX. századi parasztiamban. ttt. EWlész Sándor Kévés íizemi fiatal olvas Ma már megszokott lát­vány a szabolcsi gyárakban, üzemekben, s néhány hi­vatalban is a könyvárusok asztala. Csupán a megye- székhelyen 30 üzemi, hiva­tali bizományos tevékeny­kedik. Felhívja a figyelmet, bíz­tat a vásárlásra. Ajánlja a könyvet, s az intézményes propagandával együtt mun­kálja a könyv és ember ösezebarátkozását. Ennek a propagandának viszont egyik legeredményesebb eszköze éppen az üzemi könyvárusítás lehet. A szakszervezetek, me­lyek hagyományos propa­gálói hazánkban a kultúrá­nak, a könyvnek, a Kiadói Főigazgatósággal együtt irányelveket adtak ki, a többi között az üzemek, gyárak szakszervezeti bi- zőttságái Számára, ezzel is 'tamoga_tni kívánják e fon­tos művelődéspolitikai te­vékenység aktivistáit. Az üzemi könyvterjesztés sike­re ugyanis az árusítással foglalkozó bizományosokon kíyjil a szakszervezeten is múlik, mivel a könyv nem egyszerű árucikk, hanem kimeríthetetlen segítőtársa áz üzemi, szákszervezeti és politikái munkának is. Elképzelhető, hogy Sza­bóles megye valamelyik könyvárusa sok könyvet ad el. mégsem biztos, hogy tel­jesíti egyik legfóntosabb hi­vatását, azt, hogy állandó­an új és új rétegeket nyer­jen meg az olvasásnak, a köhyv szeffetetériek. Mert nem nehéz könyvet eladni ázökhak, akik Már gyer­mekkorúktól megszerették, megszokták az óívásást, A kotooly feladat áz új olva­sók. megnyerése: fölég a fizijkál t dolgozók,. válamint a fiatal körosztálybeliek ol- vasásbeli ígértyeihek felkel­tésé. Ez annál fontosabb, mivel jelenleg a szabolcsi üzemekben dolgozó fiatalok között alacsony a könyvvá­sárlók szátoá. Nágy lehetőségeket rejt magábáii a műszáki- és ál­tálában á szákköhyttek ter­jesztése is. Az ilyen jellegű kiadványok a napi muhká- batl iS kedvezőén éreztetik hátasukat'. AÍ iráhyélVek árra hív­ják fel a figyelmet, hogy az szb-k és á tömegSzervezétek á jövőben még több ségít- séget árijának a szabolcsi üzemi könyvtéfjesztők mun­kájához. be segítsenek torndazOk, akik máris igénylik az otthoni könyves­polcokat. s akik már érzik annak varázsát, mit jelent kimohdani: „Az én köny- Véim”. A törzsökös ingátok nem szoktak udvariaskodni, ha egyszer leültek, csak ott­hon álltak fel. Takarékos­kodni kell az erővel. Zoli átadta a helyét Évá­nak, pedig törzsökös ingá­zó volt. Ezzel kezdődött ismeretsé­gük. Amikor 'eljegyezték egy­mást, Zoli karórát ajándé­kozott Évának, Éva nylon­inget Zolinak, s azt mond­ta: — Szeretném én mosni. Zbli megértette, mire gon­dólt Étta, mosolygott és csendesen megjegyezte: — Ez csak rajtad múlik, Évá — majd gondterhelten fűzte hozzá. — A vonat ho­zott minket össze, de kutya portéka á vonat, el is vá­laszthat. Éva boldogon nevétett, nyugalom Szállta meg a leikéi — vőlegénye , félté­keny... Zoli technikumba járt, esti tagozatra, hetente két­szer, á városban 'maradt, bátyjánál, aludt. Éva ilyen­kor egyedül úlazolt haza- vissza. Nem volt egyedül Éva, is­merősökkel utazott, ismerős legényekkel. Éva úgy tar­tottá kezét, hogy lássák uj- ján a karikagyűrűt, hagy­janak neki békét. „Fog­lalt!” De nem hagyták bé­kén. A szemben ülő legény Sz'épmívű, gömbölyded tér­dére tenyereit. Éva ijedt, hírtélenkedő mozdulattal le­seperte a kötekedő kezeket, S ingerülten kiosztotta: — Minden á szemnek, semmi a kéznek! A legény fihtorgott. — Kinyílt a csipád. Kisvártatva összékácsirt­fott cimboráival, és belekez­dett egy tanmesébe. Hol volt, hol nem Volt, volt egyszer egy felvágós lány, aki rnihélyt karikagyűrűt húztak az ujjara, elkezdett nagyképüsködni. Régi bará­tait kúty'ába s'e vette, fel­nézett a féjüir fölött. Tel- tek-múitak a nápok, hétre hét jött, hónapra, hónap. A büszke lány már az es­küvőjét várta, amikor be­ütött a baj. Fiúját más láhnyál látták, kéz a kéz­ben, s mire 'észbekapott, le- gurült az ujjáról a kari­kagyűrű. Dé akkor már egészen mágára maradt a felvágós lány, elüldözte ma­ga mellől rég! cimboráit. Sírt-rítt ä büszke lány, kö- pttörgött a legényeknek, ne hagyják pártábán, nem akar­ja élete végéig a petrezsely- niét árulni... Éva, bár rogyadozott a fáradtságtól, felpattant ül­téből, a sok közömbös, morcos ingázó közé fura- kodótt, elrejtőzött a go­nosz élcek elől; de óda is utáhá röppent á régi cim­borák fullánkos nevetése. És Éva megpróbált a ré­gi lenni-, könnyed társalgó, megjegyzéseken vihogó. Bor­zasztóan nehezére esett, de ügy éreztfe; ezt kell tennie. Szülei már hehí égyszer Il­lették szemrehányással, hogy még mindig nem tudott férjet fogni magának, s a faluban rekedt vénlányoto loztoUák. gühgőfákrá helyez­ték és csapófával a kívánt helyre hömbörgették. Á műemlékeknek van gazdájuk, ugyani« restáú'rá- lásukról az Országos Mű­emléki Felügyelőség góndos­Guiyás Mihály: A „méregzsák...“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents