Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
Átadták az új főiskolai kollégiumot A főiskola új kollégiumát július 20-án adták át az építők, és egy hónap múlva faár be is költözhetnek az új lakók. Már a berendezési tárgyakat szállítják. Az új kollégium szeptember 10-től 250 főiskolai hallgatónak nyújt kényelmes, modern otthont. Kétágyas Szobák állnak majd rendelkezésükre, a fürdőszobákban pedig állandó melegvíz- szolgáltatás lesz. A fűtést egyelőre még saját kazánból oldják meg, s csak az év végén, vagy januárban várják a távfűtés bekapcsolását. Országos egészségügyi tanácskozás ki «gftptilgü ÉsifBs&k szamára évről évre nevezetes esemény az egéSzSégügyi félv.ilágosítás országos érteA hegjtédlk országos egészségügyi kohferenciát a napókban tartották MiSkóícon. Megyénkét a TIT egészségűivé szakosztálya, á KÖJÁL éá á Vöröskereszt küldöttei képviselték. A négynapos táháésközá- son szóltak az üzertlí sérültek gondozásáról, a városok levegő . Szé'rinyézettségéhék hatásáról, a sportártaiomról, az ifjúság körébéh végzett egészségügyi felvilágosításról. A konferencián az elnökség S zabol cS-Száttnár megye képviselőjértek átadta a jövő évben Nyíregyházán sorrá kerülő TIT V. országos egészségügyi vándor- gyűlés megrendezésére vonatkozó megbízást. A „Mezőgazdaság és áz egészségügy” lesz a vándorgyűlés fő témája. Dr. Fazekas Árpád főorvos, szakosztályt titkár Strandkönyvtár — 650 olvasó A sóstól Strandkönyvtár már több mint egy éve kölcsönöz könyvöket, folyóiratokat Az elmúlt hónapban rekordforgalmát bonyolított le, beiratkozott olvasóinak száma elérté á 217-et. A strandkönyvtár jól felkészült a Még válható forgalomra is. 35 folyóirattal és 300 kötet köhyvvfel rendelkezik, amelyekről jegyzéket is összeállítottak. 50 éves a ssovjethatalom „Ez az igazság Oroszországról.. 1917-es jóslatok a világsajtóban A világsajtó történetének alighanem legmulatságosabb baklövését követte el — persze akaratlanul — a Temps című francia lap 1917 november 7-én. A francia újság már korábban megszerezte Szávinkovnak, a pétervári hadügyminisztérium „egyik volt vezetőjének” nyilatkozatát. Az interjú a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének reggelén látott napvilágot. A néhány órával később Párizsban is ismertté vált események meglehetősen különös színben tüntették fel Szavinkovnak a Temps-ban megjelent szavait: „A szovjetek bebizonyították, hogy képtelenek kormányozni az országot. Véleményem szerint szeretőim f^ght eftr.. két Stegpél 'fcésfWt égy ü^áhesáR Mj\M nytíVű Új- säg; a Journal des Debüts-, »nagykő ftr- radklmät így kommentálta: ,;A gftHZmúS összeoíhlását követő riápöh égy — éftllg- fációból, illetve . Szibériái kényszermunka táborokból visszatért — maroknyi orosz forradalmár került a 175 milliós biródalom élére.” A „tfi&föRRJtl” szó értelmezése felől nem lehet kétségünk, mett húszbnnégy óra múlva a láp islíiét á2t fejtegeti, hogy a „pétervári szovjet egyáltalán nem képviseli az ország közvéleményét.”. Tudjuk a történelemből, hogy Lenin és a bolsevikok valóban kevesen voltak — a 175 milliós lélekszámú birodalomhoz képest. Az á tény, hogy ilyen körülmények között mégis diadalra vitték a forradalmat, éppen azt bizonyítja: politikájük visszhangot keltett á tömegekben. Ez egyébként kiviláglik ugyanennek a Journal des Debats-nak a már említett november ÍÖ-i, „Lenin dláda- la” című cikkéből is. A lap térrfiészetesen háborog a bolsevikok „defetista mesterkedésén”, hiszen még tart a világháború és á forráda- lom azzal fenyeget, hogy Franciaország orosz szövetségese kidől a csatasorból. És a bolsevik „defetisták”, mint á lájá rosszallóan Megállapítja, „a nagy orosz tömegeknek leghőbb kívánságai közül kettő teljesítését ajánlják fel: a békét és a földet.” E z az igazság persze a tőkének nincs ínyére. A londoni Times november 12-én így jósol: „Léhin uralma szemlátomást ' végéhez közeledik.” Az efféle, ma már nevetségesnek tűnő jóslatok attól kezdve visszavisszatértek a nyugati lapok hasábjain. Ezek a vágyálmok rendszerint meglehetősen megbízhatatlan forrásokból szármáztak. így történt, hogy még a huszas évek elején Walter Lippmann, azóta is több kiadást megért. Közvélemény című politikai tanulmánykötetében arra intette az önmagukra adó lapszerkesztőket: ha már Mindenképpen közlik az efféle pletykákat, legalább érzékeltessék, hogy „nem saját forrásból” származnak... Voltak másféle jóslatok is. A Matin című francia lap 1917 november 10-én „egy jól tájékozott órósz személyiséget”., időz: ,.Ha kitör a polgárháborúi esek rö- fid ideig fog tartani, mert 8z ofíkáB hSralTOl? jööbsége — M'ér'éfh äUitfthi-, hogy Oroszország egészséges erői — összefog a .belső ellenség felleh”. fez á jóSlát is pon- tátl&h voll. Mini illetjük, a polgárhábörü ho'sszü ideig tärtotl, a hatalmát többség {tödig a r,jm tójékozött sze- íhélyiség” Megítélésével ellenkezően nem az ellenbe. rra- dalöM, h'ánéM á Szöújel 'oldalán Síit. Ábbah viS2önt igaza iett, högy „Oroszország egészséges erőié” lett á győzelem. A mát idézett Journal des Debats november 9-én akként vélekedett: „Csak az ^Amerikai Köztársaság mentheti meg az Oros2 Köztársaságot, bármilyen paradoxnak tűnjék is, .hogy a világ legnagyobb kapitalista álla- má pyűjttöh péüzügyi ■segítséget áz Eürőpábán létrejött felső szociáliátá köztár- sasáahák.” Élről á segítségnyújtásról arthyirá héte volt szó, hogy áz eilenforradal- mat támogató tizennégy intervenciós ország között ott volt ama bizonyos „Amerikai köztársaság” is. Washington álláspontja — a Wilsört elnöktől távozó Charles Crane diplomata 1917 december 26*1 nyilatko- zata szerint — áz volt, hogy majd csák egy olyan kormányt fog elísmehii, „amelynek kézzel fogható esélyei lesznek arra, . hogy hatalm'ón tud maradni.” W ashington kissé sókáig latolgatta az esélyeket: a diplomáciai elismerés tizenhat éyig, 1933 november 16-ig váratott magára. E tizenhat év mellett olyan kézzel fogható téhyék jelezték a Szovjet k'őrmáhy hatalmon maradási esélyeit, mint az első ötéves terv sikere, az ország iparosítása, á mezőgazdaság kollektivizálása. Hasonlóképpen mosolyogta- tóak a többi nagyhatalom hivatalosainak 1917-es nyilatkozatai. A Reuter november 17-én azt jelentette a brit fővárosból, hogy „Londoni hivatalos körök nem ismerhetik el azokat az áruló bandákat, amelyek ez idő szerint Pétervárott magukhoz ragadták a hatalmat.” Az egykorú jelentéstől hosz- szú út vezetett — mondjük, Wilson brit miniszterelnök tavalyi moszkvai útjáig, amikor az angol kormányfő orosz nyelven szólt a szovjet televízió nézőihez... Nemkülönben hosszú volt az út Nöulens pétervári francia nagykövet 1917 december 6-i nyilatkozatától: „A szövetségesek tiltják meg, högy Oroszország, ha majd 'é’sátö- dik, egy napon visszatérjen hozzájuk’' — például a francia pilóták Normartdia-Nyé- man légiezredéig, amely á második világháborúban á Szovjetunió területén harcolt á hitlerista hordák ellen. A londöM TiMes 1917 november 9-én jelentette, hogy a polgári kprmány miniszterelnöke, „Keren szkgj megszökött”-. Á hajdan híres — sőt hírhedt — szép fiú és exMihiszteffelhök törtéhete- s'étt ma is él, az fegyesült Állámokbart. NeMrég — bu- kásárták közelgő júbiléuma alkalmából — nyilatkozott ä2 US News and World Report ciMű amerikai Hetilapnak. ötven 'évi SzáMkive- töttség, a forradalom győzelmének ötven esztendeje, a szovjet állam fennállásának öt évtizede után szemrebbenés nélkül jelentette ki, hogy „a szovjet rendszer csődbe jutott”, És ő ezt komolyan gondolja — abban az országban, amelynek fővárosát „forró drót” köti össze a Kremllel... K erenszkij yalaha politikusnak hitté magát. Mégis több politikai érzékről tett tanúbízbhyságot az á ma feratteiaöfszágbán élő század- éleji szíMferopöli orosz kereskedő, áki megirtá a szovjet hatóságoknak, hol rejtette Cl annak idején aranyát A szovjet törvények úgyáttis az elásott kincsek nyomravezetőinek százalékos részesedést juttatnak. A kereskedő nyilván úgy okoskodott, hogy ötven év után ez a néhány százalék is több mint a semmi. Néhány héttel ezelőtt át Is vette a pénzt a párizsi nagykövet- ségtőL S. ................. ii. i... — — kai példálóztak. Éva félt, hogy beteljesedik fölötte a tanmese végzete, Zoli egyszer.. A féltékeny Zoli egyszer meglepte tanítási napon. Nem mént iskolába, meg akarta tudni, hógyan viselkedik az ő Menyasszonya, vajon változott-e, kiosztja- e az Ingázók szemtelenkedő tolakodását? Amikor Éva leszállt a vonatról, Zoli eléje toppant — Mindfent láttam — mondta zordan. Éva szemét elöntötték á kön nyék és még azt sem várta Meg, hogy kettesben maradjanak, sírva panaszkodni kezdett. Az volt ennek a szaggatott, álig érthető monológnak a lényege, hogy váltsa meg őt Zoli a terhes mátkaságtól, vegye él minél hamarább, mert nem áll jót magáért nem bírja a legé- nyeg vaskos tréfáit, ha kezükkel érintik, mintha tüzes vassal érintenék, talán a bőre is felhólyagzik. Zoli azohban elfogult arccal, érzéketlenül hallgatta menyasszonya sirámait, a féltékenység és a férfigőg kegyetlenné tetté. — Hiába beszélsz — pattogott —, úgy viselkedsz, mintha nem is vbmál menyasszony. — Félek, hogy elhagysz — szipogott Éyá. — Hát Mihek nézel te engem, huligánnak? — Volt Már rá példa. — Úgy viselkedtél, mint egy... — Zoli habózni látszott, aztán csak kimondta, aMií gondolt, — igen, mint egy ringyö. Éva elengedte ökölbe szorított kezét, bele Zoli képébe, teljes érőből, högy egyetlen ütésbe sürítse dühét — Á guta üssön meg! — sikította eszelősen, és mint akit nyílból lőttek ki, elira- modótt, neki az elnéptelenedett dulőütnak, Mely háM- vás vetések között kígyózott á távöli falu felé, Zoli még látta, hogy iekapjá cipőjét, úgy könnyebb a futás. Már éppen tapogatni akarta áz ütés helyét, amikor Éva hangját vélte hallani. Fülelt, és az alkonyodé ég alatt elrongyolt hangfoszlányok szálltak feléje: „Szeretlek te piszok., tudd meg... keress magadnak feleséget.. Ganéj... Odalököm magam az első gyütt-Mentnek...” Zoli hírtélért lekuporodott, kitűzte cipőjét — valójában ő is mezítláb tudott igazán futhi — és usgyí, hatalmas bakugrásokkal Éva után vetette magát. Amikor a lány észrevette, beszaládt á kö- tozködésig érő búzába és csakhamar nyoma veszett Parasztlány volt, tudtá, hogyan kell füthi á búzában, hogy ne maradion nyoM utána, a félrehajtott kalászok ismét talpra álljanak. Közben megerősödött az alkonyát, a maradék hyöMókat is eltüntette az este, 'és Zoli tanácstalanul állt mg a hallgatag búzatábla Mellett Most hová, merre? Amikor megszólalt, méze volt a hangjánák: — Ne bolondozz Már Éva! Gyéré elő. Mindent visszaszí- vok- Szeretlek, te kis méregzsák. Hadd legyek éh az az első gyütt-Ment... Elhallgatott, várté, hogy visszháügjá kéljen Szavainak. Sempii nesz. Úgy látszik, gondolta, szónoklatom rtem volt, elég hatásos, nem ugrasztottá ki á nyulat a bokorból. És könyörögni kezdett áz elfeketedett, vége- sihes búzatáblának. Zajosan bizonykodott, mennyire odavan Éváért, á világ legis- legatanyosább teremtésének tartjá, még azt is megérti, hogy kacérkodik a régi legénycimborákkal, hiszen fél, högy élhágyjá. Ö? Hát högyán föhdolhät ilyet?! Soha, ebben az életben, ásókapa... Zoli belemelegedett mondókájába, nem, vette ész- re, hogy egy nesztelen árny suhan elő a búzatáblából tőle vagy húsz méterre, s meghajolva a falu felé Indul, mind szaporábban kapkodva lábát. S mert rimánkodása hiábavalónak bizonyult, szórna rúan legyintett, és mohdtá a búzának, visszamegy az állomásra, a következő vonattal hazamegy. Holnap is nap lesz, s neki dolgoznia kell. Úgy is tett, ahogy mondta, bár reggel nem ment be munkahelyére — a vbnathál várta Évát. Lehorgasztott fejjél, bűntudattal köszönt tá.: Szervusz; Éva! A lány úgy tett, mintha nem venné észre. Felvétett fejjel, közönyösen húzott él mellette., Zoli ráütött a Vállán, nyelt egyet, és gyors léptekkel nyomába szegődött Amikpr megérintette a karját, a lány rávetette szomorú tekintetét, s csak ennyit mondott: — Megbántottál. — Egész éjszaka nem hunytam le a szememet — tért ki az egyenes válasz elől Zoii. Éva hirtelen Megtorpant, felnyúlt Zoli arcához, melyen egyre halványuló fölt látszott, és szánakózvá kérdezte:-Éájt? .... A legény mégölélte á lányt, s csendesen duruzsolta: — Te kis méregzsák, té... Szlovák György röjzoi Kisar és Tivadar között épülő Tisza-híő Nyírbátori áruház Mátészalka főtere Túristvándl vízimalom Vásárosnamény, központ
