Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
Hogyan tovább a tsz-ben ? 25000 utas lemaradt Nem elég; célszerű a menetrend Tarpai beszélgetés a lehetőségekről Nincs napjainkban izgalmasabb kérdés, mert ez egyformán érint vállalatokat, gazdaságokat, egyéneket — az új gazdaságirányítási rendszernél. Bár jó néhány vonása már köztudott, mégis sok nyitott kérdést hagy maga után, különösen a tekintetben, hogyan élhetnek a lehetőségekkel a gazdasági üzemek, s hogyan jelentkezik majd a jobb gazdálkodás az emberek pénztárcájában. Faggyas Jenő elvtárssal, a tarpai Győzelem Tsz* elnökével beszélgettünk ezekről a kérdésekről. 1» Előnyok és követel menyek — Elnök elvtárs véleménye szerint érinti-e olyan mértékben az új gazdasági mechanizmus a termelőszövetkezeteket, mint az ipari üzemeket. — Kétségtelenül nagyobb lehetőségeket biztosít az új rendszer a termelőszövetkezeteknek is. Bár az is biztos, hogy az indulás nehezebb lesz, mint az ipari üzemeknél. Gondolok itt a szakember-ellátottságra, az üzem szervezettségére, a munkafegyelemre és így tovább. Elsőként említenem kell azonban azokat a kedvezményeket, amelyek megkönnyítik az indulást. Biztos vagyok benne, hogy mint az amortizációs alap felhasználása, vagy mint a saját áru- szállításnál életbe léptetett kedvezmény, amelyek csak az ipari üzemeket érintették, további határozatok és rendeletek fogják segíteni a termelőszövetkezetek gazdálkodását is. A lehetőségek megvannak és még inkább meglesznek, ugrásszerű fejlődés akkor következik be, ha élnek is vele. Természetesen ez nem mehet meg bizonyos beruházási program nélkül, hiszen fejlesztés nélkül nincs jobb gazdálkodás. De ebben is segít a már említett amortizációs alap felhasználása és a gyengébb termelőszövetkezeteknek fele-fele arányban nyújtott állami hitek Tervszerűbben, vállalatszerűén — Mindez feltételezi a gazdálkodás okosabb, számítóbb módját. A Győzelem Tsz-ben mi a tapasztalat? — Helyzetünk könnyebb, mint sok más termelőszövetkezeté. Mi már korábban, mint kijelölt gazdaság bevezettük az önköltségszámítási rendszert. Külön üzemgazdászunk is van. Mi ezzel igen jó eredményt tudtunk sok esetben elérni. Ezután még inkább kell számolni jobban mint eddig. Feltételezi ezt az a tény, hogy a termelőszövetkezeteknek igen sok vállalattal van kapcsolata, s ezek a vállalatok szorítják a mezőgazdaságot, hogy jobb és olcsóbb árut kapjanak. Ha a termelőszövetkezet kapkodó gazdálkodást folytat igen hamar bekövetkeznek a gazdasági bajok. A gyengébb minőség esetén a termelőszövetkezeti tagságot nem fogja érdekelni a tsz vezetőségének mentegetőzése, ha a vállalatok a szerződés szerint nem veszik át az árut, amely végül is a tagságot anyagilag érinti. Nem érdekli a tagságot még az sem, ha épp a munkafegyelem gyengesége következtében termeltek rossz minőségű árut, egyik másik üzemágban, de az sem ha a vállalatok megbízottai jártak el jogtalanul a jóhiszemű és hozzá nem értő termelőszövetkezeti vezetőkkel szemben. Ez felveti az érdekvédelem problémáját, s egyúttal azt is, hogy a nagyobb üzleti gyakorlattal rendelkező vállalati szakemberek ne lássanak „szabad piacot” a termelőszövetkezetek áruértékesítésében. 3. Szervezettebb munka — Véleménye szerint hogyan lehet szilárdítani a munkafegyelmet, amikor a tsz-ek sajátos helyzetben vannak? — Valóban a helyzet sajátos. Hiszen a tsz-tagok esetében tulajdonosokról van szó. A tsz-tag tulajdonosa és választója a szövetkezetnek, de a demokrácia adja a lehetőséget, hogy hiba esetén felelősségre vonást kell alkalmazni velük szemben is. A mi termelő- szövetkezetünk esetében ezer tag érdekében van erre szükség. A legjobb szándékuak is követnek el hibát, természetesen ezt mérlegelni szükséges. A munkamorál érdekében pedig a felelősséget kell elmélyíteni. Ez elsősorban nevelés kérdése. És vezetésé. A termelőszövetkezet elnöke nem végezhet el mindent egyszemélyben. Nálunk az a szokás, hogy nem szabad egymás feje fölött átnyúlni, a különböző vezetők felelősek saját területükért és ugyanilyen felelősséget kell, hogy érezzen például egy növénytermelési brigádtag is azért a munkáért, amit végez. 4. Ésszerűbb módszerekkel — Nagy felelősség egy-egy szövetkezeti gazdaság irányítása és munkája. Nélkülözheti az elemző módszereket? — Kezdem azzal, hogy mi már végeztünk elemzést és továbbiakban is folyamatban vannak. Más szóval kritika alá vesszük a termelőszövetkezetünk gazdálkodását. A növénytermelési üzemág kritikai elemzésénél derült ki — amit már különben is tudtunk, de nem ilyen pontosan, — hogy hétszáz holdon rosszul gazdálkodtunk. Ugyanis korábban hétszáz holdnyi rét- és legelő lett feltörve, amely száraz időben adott ugyan jó, közepes termést, de «sós időszakban nem lehetett rajta termelni, mert nagyon vizes volt Korábban itt kitűnő réti széna termett, száraz időben is, esős időben annál több. Három év költségráfordítását vizsgáltuk meg holdanként egy vetés ezer forintba került. Ki lehet számítani, hogy három év alatt mekkora volt a ráfizetésünk, és ezt más területről kellett pótolni. Ugyanakkor elegendő takarmányunk sem volt. Most visz- szaállítjuk ezt a hétszáz holdat takarmánytermő területté, s ezzel együtt fejleszthetjük az állattenyésztést. Ahogyan a tarpai szólásmondás tartja: „itt bőrben^ kell eladni mindent” tehát állati termékké kell változtatni a növénytermelés eredményeit, tekintve a rossz szállítási viszonyokat is. Azt hiszem ez eléggé világosan rámutat az elemzés fontosságára. De ugyanilyen elemzés szükséges a gépi és a fogaterő-felhasználás, az üzemszervezés és a melléküzemágak tevékenységénél is. Igen sokat beszélünk a melléküzemágakról, amelyek valóban a téli foglalkoztatás gondját vehetik le a szövetkezetek vezetőiről. Mi szeretnénk továbbfejleszteni a fa- megmunkálást, parketta-, láda, épületanyagok előregyártót, bővítenénk a keltető- állomást. Bedolgozó üzemrészt szeretnénk létesíteni, amelyhez épület és víz is megvan. Akár faáruval kapcsolatos, akár más jellegű legyen is ez. S még egy, szeretnénk a szilvát oly módon hasznosítani, hogy az aszalást dióbéllel ízesítjük és saját főzésű pálinkánkat palackozzuk. 3. Jövedelem — Hogyan jelentkezik mindez a tagok jövedelmére? — Már eddig is jelentkezett, hiszen említettem, hogy mi már korábban elemző módszerrel gazdálkodunk. Tagjaink garantált havi fizetést kapnak, a bevezetés évében 45 forint volt, napi 10 órás munkaidőre, a fizetés, 1964-ben 58 forint, 65-ben és 66-ban 72 forint. Ilyen szántét szeretnénk egyelőre tartani. Sipkay Barna Szia, elnök...! Ifjúság problémákról beszéltünk Vállaj on. KISZ- esek ültek egy asztal körül. Lányok és egy fiú. 20 év körülinek láttam. Feltűnt, hogy mindenhez komolyan, higgadtan, és hozzáértően szól hozzá. Vezetőségi tag — gondoltam, nevét a bemutatkozásnál nem hallottam, s azt se mondta, hogy mivel foglalkozik. Vitás ügyről esvén szó, az egyik lány ránézett, s így szólt — Majd elnök elvtárs megmondja. Miféle elnök? Nagy nevetés, felszabadult kacaj közben kórusbein mondták: a tanácsé! ér Egy pillanatra meghökkentem. Tréfa? Vicc? — Nem — mondják komolyan. Szilágyi Ferenc a községi tanács vb. elnöke. Szőke hajú, vállas, kemény fiú. Olyan, akin megakad a lányok szeme. Fürge tekintetű, mégis érezni: komoly fiatalember. Hogyan lett tanácselnök? — Nem szeretek beszélni erről. Néha még most is úgy vagyok: nem tudom elhinni. Katona voltam. Leszereltem. Hazahívtak. Megválasztottak. így történt. Mig az előbb a köz ügyeiről folyékonyan beszélt, amikor saját magáról kell szólnia, szűkszavú lesz. Faggatom tovább. — S előtte? — Nyíregyházán jártam közgazdaságiba. Utána dolgoztam a TITÁSZ-nál, onnan vonultam be. Most itt állok, idestova egy fél éve, 1600 lakos bizalmából. — Nehéz? — Nagyon. Egyedül nem is tudnék megbirkózni az ezernyi feladattal. Valahogy úgy vám hogy az egész község egyetlen tanácsülés. Mindenki megállít. Kérdez és tanácsot ad. Én is keresem az idősebb tanácstagokat, a község ismert lakóit. Kérdezek, tájékozódom. Községfejlesztés, távlati tervek, sok egyéni elgondolás jár az eszemben. S közben fékezni kell magam, hogy fiatalos türelmetlenségem el ne ragadjon. Csak reálisan Feri, — mondogatom magamnak nemegyszer. — Aztán jön a sok egyéni gond, amivel megkeresnek. — Csak nudlit főz a Megyénk és a napi közlekedés Megyénkben évek óta visszatérő probléma a személyszállítás helyzete. Gond ez akár vonatról, akár autóbuszról van szó. Mint ismeretes, a szomszédos megyékben, vagy éppen az ország legtávolabbi részébe mintegy harmincezer ember ingázik. Megfigyelések alapján megyén belül naponta 24 ezer ember utazik. Benne van ebben a munkahelyre, iskolába járók száma is, akik vonatot vagy autóbuszt vesznek igénybe. Ha figyelembe vesszük, hogy 1967. január 1-én Szabolcsban 546 ezer ember élt, megállapítható, hogy a lakosság egytizede naponta utazik. 233 községünkből 230-nak van vasútállomása vagy autóbuszjárata. Saját vasútállomással 97 község rendelkezik, s ez annyit jelent, hogy mintegy 325 ezer ember utazhat vonattal. Azonban megyénk lakosságának egyharmada csak autóbusz- szal érheti el úticélját Legrosszabb a helyzet a szatmári-beregi részen, ahol 100 négyzetkilométerre csupán 4,2 kilométer vosútvonal jut, szemben a megyei 8,7 kilométeres átlaggal. A vonatok csak a hétvé-' gén túlzsúfoltak, ezzel szemben az autóbuszok állandóan tele vannak. Sőt, nagyon sok utas fel sem tud szállni. 1965-ben például 24 201, az elmúlt évben viszont már 25 926 utast nem tudtak helyhiány miatt felvenni. Az egyébként is rossz helyzetet csak tovább rontja, hogy a menetrendek összeállításánál nincs meg az összhang a MÁV és az Autóközlekedési Vállalat között. íme néhány példa. Kisvárdára Budapest felől 6 óra 24 perckor érkezik egy vonat. Az autóbusz, mely szállíthatná az utasokat az állomásról Dombrád felé, a vonat érkezése előtt négy perccel elindul. Domb- rádra 10 óra 53 perckor fut be a személyvonat, azonban Kisvárdára a busz 10 óra 25 perckor elmegy. Vásárosna- ményba éjfélkor érkező vonattól a beregi községekbe csak a reggeli órákba indulhatnak el az utasok, mert nincs autóbusz. De nem elégíti ki az utasokat a Tokaj expressz menetrendje sem, s a rossz időbeosztása miatt a kihasználtsága 30—35 százalékos. Jobban össze kellene hangolni a vonatok, autóbuszok menetrendjét és az ipari üzemek műszakváltását is. A Nyíregyházi Konzervgyárban például reggel hatkor van egy műszakváltás. A hat órakor kezdődő műszakhoz Debrecen felől már 4 óra 40 perckor beérkeznek a munkások. A Záhony felől bejárók viszont 6 óra 14 perckor érkeznének, s hogy pontosan megjelenhessenek, kénytelenek előző este elindulni. De feleségem — mondja a minap egy idős bácsi. Elnök úr, tegyen igazságot, nem bírom már enni. — Válni kéne — mondja egy öreg néni a múltkor. Ferike, maga segíthet csak! Szia elnök — köszöntenek a velem egyidősök — s megrohannak a fiatalok problémáival Ha villanyt kell bekötni a tsz-be, szólnak, hiszen úgy mondják, értek hozzá. Elromlik a vízhúzó motor az óvodában — majd jön az elnök — mondják és hívnak. Nincs munkaidő, s a hivatali munka mellett mindezt el kell végeznem. Tudom bíznak bennem. Senki nem nézi a koromat. Amikor megválasztottak se nézték. Szabad idő? ■ér — Túlzás nélkül mondom; nincs. Nem is bajnem lehet közömbös annak az 56 győrteleki munkásnak a helyzete sem, akik a Mátészalkai ÉRDÉRT Vállalathoz járnak dolgozni. A második műszak befejezése után 22 óra 35 perces vonattal hazautazhattak, de csak május 28-a előtt. Ekkor ugyanis változott a menetrend, s az a vonat csak pénteken és szombaton közlekedik. így most már az 56 dolgozó kénytelen egész évben naponta 20 kilométert kerékpározni. A népi ellenőrök a közelmúltban 833 üzemi dolgozót, iskolai tanulót kérdeztek meg, hogy mennyi idő alatt juthatnak munkahelyükre, mennyit kell várakozniok. Az odautazással kevés a probléma. A megkérdezettek 90 százaléka ugyanis mindössze 15 percet várakozik és máris indul a busz. Visszafelé viszont a megkérdezettek 33 százaléka több, mint egy órát ácsorog a megállóhelyeken, amíg kocsit, vagy vonatot kap. Különösen nehéz helyzetben vannak, akik a konzervgyárban dolgoznak és a kisvonattal járnak be a váHúsz éve alakult meg Ra* kamazon a bőripari munkások szövetkezete. Az alig másfél tucatnyi ember a következő évben már hat-hétezer pár cipőt készített, s a termelési érték meghaladta a kétszázezer forintot. Nagy eredménynek számított ez akkoriban, s a kitűnő munkát végző szövetkezetnek megyeszerte híre futott. Aki csak tehette, Rakama- zon csináltatott cipőt. Akkor talán még nem is sejtették, hogy egy évtized múltán már rálépnek a világhírnév felé vezető útra, s termékeik eljutnak a tengerentúlra is. A nagy felfutást jelentő, húsz évvel ezelőtti számok a mai eredmények, tervek mellett már eltörpülnek. Ez évben például már 56 millió forintos tervvel „dolgoznak”. Csak- exportra 90 ezer pár cipő gyártását irányozták elő az azóta középüzemmé fejlődött Rakama- zi Cipész Ktsz-ben. A külföldi bemutatkozást a lengyeleknél kezdték 1959' ben, húszezer párral. Az egyezséget azóta is évről évre felújítják, de piacra találtak a divatos női lábbelik más államokban is. A vevők sorában van már a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NSZK, Ausztria, Anglia és Kanada. Tanulok, hiszen az állam- igazgatás tudomány. Sokszor éjszakákig böngészem a rendeleteket. Töröm a fejem a község szépítésén. Egyetlen társaságom: a KISZ- esek a klubban. Eljárok oda, s jól érzem magam. De csak ennyi. Az elnök nem udvarolgathat. A kocsmába nem megyek. Még azt mondanák: iszik az elnök. Nemsokára megnősülök. Akkor jobb lesz. Könnyebb is. ★ Elindulunk az utcán. Mutatja községét. „Ide szökő- kútat szeretnénk.” Ez az új járda. 1600 méter épül az idén. „Jövőre új kerítést építtetünk a park körül”. Közben köszöngetnek. — Jó napot elnök elvtárs! — Szia elnök. — Szervusz Feri! Bürget Lajos ros környékéről. A második műszaknak ugyanis 22 órakor van vége, az utolsó vonat viszont 21 órakor elmegy. így kénytelenek reggel 4 óra 20 percig várakozni, amíg elindulhatnak. Nem nehéz kiszámolni, hogy ezek az emberek mennyit pihenhetnek, ha másnap két órára, műszakkezdésre vissza kell térniök. Megyénk közúti személy- szállítását 90 autóbusszal és 12 pótkocsival biztosítja az Autóközlekedési Vállalat. Nagyon kevés ez, hiszen egy ülőhelyre 119 lakos jut A buszok naponta 250—300 kilométert is megtesznek, életkoruk átlagban 8—10 év. Kétségen kívül a megoldást új kocsik beállítása elősegíthetné. Könnyítést jelentene, ha a 40 férőhelyes buszokat nagyobbakra cserélhetnék ki, esetleg a jelenlegi 12 pótkocsi számát a duplájára emelnék. Természetesen mindez a népgazdaság teherbn-ó- képességétől függ. Viszont addig is sokat segíthetnénk a menetrendek jobb, célszerűbb megszerkesztésével. Bogár Ferenc A gyors iramú fejlődésnek szinte útját sem lehetne állni, már az ez évi tervet is módosítani kellett. A TA- NIMPEX Külkereskedelmi Vállalat újabb 200 ezer pár női cipőt kért exportra. Vállalták. Jubileumi tételnek nevezik ebben azt a 180 ezer párat, amelyet terven felül, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére a Szovjetunió megrendelésére készítenek el. Év végéig összesen 360 ezer pár a belföldi és a külföldi igény. Mozgalmasnak ígérkezik azonban az 1968-as év is. Már 440 ezer pár cipő van lekötve, körülbelül 80 milliós forint értékben. A szövetkezet évente százával készít új modelleket. A modellező részlegnél tizenhármán dolgoznak. Most két rajzolót keresnek, akiknek az lesz a feladatuk, hogy naponta legalább egy új modellt kreáljanak. Mert az ízlések nagyon változnak. Kanada, Ausztria és az NSZK például a divatos csizmákat kéri, a csehek a félcipőket kedvelik. A divat- szín most a narancs és az erős pasztell. Egyre kedveltebb külföldön a széles orrú, sportos kivitelű lábbeli. S a legújabb igény; a rézveretes, olasz utánzaté női félcipő Kissé furcsa, de az üzemben még faipari technikusra is szükség van. A sarkok, kaptafák elkészítése ugyanis hét embernek ad munkát az asztalosrészlegnél. A szövetkezetnél szinte állandó jellegű az építkezés, hiszen így is állandó a helyiséghiány. Most például három és fél millió forint költséggel készül egy épület, amelyben jövőre felsőrészüzemet, készárú-, és hulladékraktárt rendeznek be. Gépesítésre még ebben az évben két és fél millió forintot költenek. A dolgozók * létszáma már elérte a kilencszázat, de majd mindennap van új felvétel. Úgy tervezik, hogy a jövő év végéig az ezret is meghaladja majd a foglalkoztatottak szárra. S az arány is kedvező; nyolcvan százalék a nő. Ez már nem is kisipar Gyár, ahol egyre több termékre írják rá: Made in Hungary, Rakamaz. Tóth Árpád Made in Hungary, Rakamaz Világhírű lett egy szabolcsi kisipari szövetkezet
