Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-06 / 184. szám
Kánikula SZOMORÚ REKORD----- ------------ ~.....“55- ----------------- ------— Leghnsebb: a Tisza! Gergelyiugornyán nemcsak a víb hűsít, a sok árnyék is; gyönyörű a táj. # A medence környéke szinte elnéptelenedett Sóstón, három lápy kivételével mindenki a vízbe menekült. Foto: Hammel József KI a vízben, ki a szélén... Vár és strand együtt Kisvár dán. Száxötven baleset júliusban Négy halálos végű tragédia Szinte frázisként hat már, hiszen annyit emlegettük, hogy a balesetei? okozója igen sokszor az ital, mégis újra és újra el kell mondanunk, mert úgy tűnik, nem mindenki tanul mások kárán. Ezek kozott vannak emberek, akik képtelenek felfogni, hogy önmaguk ellen követnek el bűnt, ha italos fejjel motorra, vagy gépkocsira ülnek. ,, Vakon-vezetés“ Itt van például Körösi Géza 18 éyes nyírtéti lakos esete. Júljus 21-én este Székely és perkesz között motorozott annyira ittasan, hogy alig tudott magáról. A szakemberek ezt harmadfokú ittasságnak, avagy heveny alkohol mérgezésnek nevezik. A súlyosan ittas fiatalember elvesztette uralmát a jármű felett, nem tudta követni az úttest vonalát, a kerékvető kőnek ütközött, s az árokba borult, Megsérült, és kár is keletkezett Az Ittasság pafiUett sokat szerepe} a baleseti krónikákban a gyorshajtás. Gyorshajtás? Nem 120 vagy 140 kilométeres sebességgel rohanó országúti huligánokról van szó. § ha azt mondjuk, hogy 40 vagy 50 kilométeres óránkénti sebesség is számíthat gyorshajtásnak, sokab nehezen hinnék el. Pedig így van. Július 30-án este például Solymosi István 30 éves bugyi lakos csupán 50 kilométer óránkénti sebességgel motorozott Ujfehértó és Téglás között. Ez adott esetben nem nagy sebesség, a KRESZ lehetővé teszi, s még este is ura tud maradni a járműnek bármilyen váratlan forgalmi helyzetben. Az országúton Solymosi- val szemben gépkocsi közlekedett. Mind a két vezető csökkentette a fényszóró fényerejét, ahogyan a szabályok előírják. Solymosi a fényerő csökkentésével azonban nem csökkentette a sebességet is. Szakemberek ezt „vakon-vezetés”-nek hívják, mert a jármű vezetője olyan közel látja meg az esetleges forgalmi akadályokat, hogy se Lefékezni, se kerülni nem tud. Solymosi egy lovaskocsinak hajtott motorkerékpárjával, és pótutasának eltört a lába. A gyorshajtás azonban másként is jelentkezhet, így történt például július '28-án délben Nyíregyházán Ku- hut István 20 éves nyírsző- lősi lakossal. Tehergépkocsijával a Káliói útról 40 kilométerés óránkénti sebességgel fordul} be balra, a Tünde utcába. Ilyen körülmények között szinte lehetetlen uralkodni a jármű fölött, erre Kohut sem volt képes, az árokba hajtott, s a jármű úgy felborult, hogy kerekei az ég felé meredtek. A vezető és a gépkocsi utasa megsérült. /Motor és lovas kocsi karambolja Sok balesetet okozott már az, hogy egy jármű vezetője figyelmen kívül hagyta az „elsőbbség adás kötelező” táblát. Július 11-ón reggel Mátészalkán Kovács Sándor 22 éves fábiánházi kőműves sem adót} $. táblára, Pannóniájával nem biztosított áthaladási elsőbbséget egy másik motorkerékpárosnak, s összeütköztek. Személyi sérülés és kár keletkeze}}. Nem mondhatnánk, hogy a lovas kocsik vezetői ártatlanok a balesetek bekövetkeztében, mert az elmúlt hónapban is igen gyakran okoztak súlyos összeütközéseket. Július 8-án délben Nyíregyházán, a Tiszavas- vari úton hajtott Kovács Pál 65 éves nagycserkeszi földműves lovas kocsival. A Rózsa Ferenc útnál jelezte a balra kanyarodást, de nyomban meg is kezdte. Vele szemben jött egy motorkerékpáros, s a motor vezetője már képtelen volt megállni a váratlanul kanyarodó lovas kocsi előtt Összeütköztek. Megjegyezzük, hogy annyiban nem tipikus ez az eset, hogy a lovas kocsi váratlan balra kanyarodása leginkább a hátulról jövp és előzésben lévő járművek vezetőig zavarja meg. Korábban rpműen piaci napon történt négy-öt oal- eset Nyíregyház^ kpzpopt- jában lovas kocsik miatt- Az Üj r tóidéi kezes. me}y szerint lovas kocsik itt nem közlekedhetnek, ennek elejét vette, s az augusztus másodiki piacnapon egyetlen ilyen baleset som történt! Nem lehet a melegre fogni Sokat beszélnek manapság arról, hogy a meleg, a kánikula okozza a legtöbb balesetet, mert a járművek vezetői nejn elég frissek, lelassul a reakcióidejük, s emiatt nem tudnak váratlan forgalmi helyzetekben gyorsan cselekedni. Kétségkívül, a kánikula is hozzájárul a sok balesethez, azonban — az országos átlagot tekintve — aligha lehet ez Szabolcsban fő ok. Tavaly októberben 129 baleset történt, ez volt az eddigi baleseti „rekord” megyénkben. Júniusban ezt a rekordot túlszárnyaltuk j 138 baleset történt. Nem valami örömteli dolog, hogy ez a sajnálatos csúcseredmény sem élt sokáig, hiszen júliusban 150 baleset történt, s ennek négy ember esett áldozatul! A júniusi eredmények alapján megyénk — sajnos — második az országos baleseti statisztikában, Qyőr megye után. Győrben kilencven, nálunk 84, g a harmadik Csongrád megyében 41 százalékkal nőtt a balesetek száma a tavalyihoz képest. Sok megye volt azonban, ahol nem nőtt, hanem csökkent a balesetek száma, különösen Vas megyében: 41 százalékkal! Pedig ott is meleg volt Kun István Holnap földrengés lesz ? Azok a kísérletek, amelyek során megpróbálták a földrengéseket előre megjósolni és valamilyen hatásos földrengésjelző szolgálatot megszervezni, végső fokon azon hiúsultak meg, hogy túl keveset tudunk a Föld belsejéről és az ott lezajló folyamatokról. A földrengéskutatás alapvető eszközének, a szeizmográfnak legfontosabb része egy minél szabadabban mozgó és rezgésmentesen csapágyazott súly. Ha megkezdődik a rezgési folyamat, a tehetetlen fémtömeghez mérten a Föld mozgást végez és a szeizmográf felrajzolja a rezgési görbét, az úgynevezett szeizmogrammot. A szeizmográfok évente kereken egymillió földrengést jegyeznek fel. Ezek 99 százaléka, mivel túl gyenge, műszerek nélkül nem észlelhető, a fennmaradó egy százalék, vagyis 10 ezer rengés azonban elég erős ahhoz, hogy az érintett területek lakóit felriassza. Ezenbelül 100 rengés pedig olyan erős, hogy többé-kevésbé súlyos rombolásokat okoz. Nincs mód a földrengések megakadályozására, de lehetőség nyílt arra, hogy a veszélyt idejében észrevegyük. Korábban a valamikor izzó Föld lehűlésével és zsugorodásával próbálták a rengéseket magyarázni. Eszerint a Földnek vékony, merev „kőzetbőre“ tan, s lehűléskor ezen ráncok és hasadások keletkeznek. Az eközben feltornyosult és minden irányban egymásra tolt kőzetrétegek —■ amelyek állandóan elcsúsznak — lennének a földrengések valódi okai. Más nézetek is vannak. A. M. Dirac még 1937-ben elméleti megfontolások alapján úgy vélte: a gravitáció az egész világűrben lassan csökkepöpen van, Ennél? megfelelően idővel mind kisebb lesz az az erő, amely a Föld tömegeit „összetartja”, a Föld belsejére ható nyomás is csökken. A csökkenő nehézségi erő jelenségét kísérletileg eddig nem sikerült igazolni, bár mai eszközeink, így a mesterséges holdak erre majd valószínűleg lehetőséget nyújtanak. Az elméletet egy megfigyelés mintha igazolná: pontos műszerekkel megállapították, hogy a Hold évenként 9,5 cm-rel távolodik a Földtől. Ez is a csökkenő vonzóerő mellett szól. Az az ütem, amellyel a nehézségi erői? gyengülnek, természetesen rendkívül lassú, A rengéshullámok terjedését „mesteraégesen” is lehet követni. A Föld különböző — elsősorban a földrengések által sújtott — országaiban megkísérelték a feltételezések alapján „utánozni" • Föld kérge alatt lejátszódó folyamatokat. Különleges sajtókkal kőzeteket vizsgáltak meg, amelyek a Föld belsejének óriási nyomását utánozták. Ezekkel a sajtókkal a kőzetek törését idézték elő, melyek felvilágosítást nyújtanak arra, hogy a túlnyomás mikor vezet töréshez. Ennek a határpontnak az ismerete rendkívül fontos, mert a sokféle eltérítési lehetőség és egyéb tényezők miatt a „túlnyomás rezgések" a Föld felszínén még a legérzékenyebb eszközökkel is csak nagyon tökéletlenül érzékelhetők. Japánban a földrengések különösen nagy károkat okoznak és ezért időben való jelzésükre fokozott figyelmet fordítanak. Nagy mélységbe süllyesztenek le un. „lehallgató bójákat". Ezek azonban csak akkor használhatók teljes mértékben, ha optimális mélységben helyezkednek el. A japán tudósok szerint ez kb 9000 méter. A legtöbb rengésközpont 8—50 km mélységben van. 9000 méternél a szonda már eljut a rengésjelzések szempontjából kritikus rétegbe és a törési rezgéseket úgyszólván „első kézből” kapja. Kisebb mélységű fúrásnál ezek a vész jelek már annyira eltompulnak, hogy csak nehezen ismerhetők fel.
