Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-03 / 181. szám

A KiSZ KONGRESSZUS UTÁN (3.) Mezőgazdaságunk gyenge pontja az állaüenyésztés Növelni a fiatalok öntevékenységét A hás, a fogyasztó és a gazdaság Beszédes tettek Rakatnazon Tanulóifjúságunk, a 14—18 évesek gondolkodása, érzel­meik, tetteik tükrözik a kort, a környezetet, amely­ben élnek. Többségük be­csületesen tanul, készül élet­hivatására,-. s a már dolgozó fiatalok megállják a helyü­ket. Tanulóifjúságunkra jel­lemző, hogy érdeklődnek, ál­lást foglalnak a nemzetközi- és a belpolitikai élet kérdé­seiben, keresik az eligazodás lehetőségeit. Sajnos sok eset­ben magukra maradnak, nem mindig kapnak kielé­gítő választ a problémákra, nevelőiktől, a szülőktől, a KISZ-vezetőktől. Tevékeny élet Társadalmi aktivitásuk és érdeklődésük — bár nem nyilvánul meg mindennap azonos fokon — jól mérhető a különböző KISZ-akciókban való részvételükben. Me­gyénkből évente kétezer di­ákfiatal dolgozik eredménye­sen a nyári önkéntes ifjúsági építőtáborokban, elnyerve a KISZ Központi Bizottsága, az illetékes állami gazdasá­gok elismerését. Évről évre részt vesznek az őszi beta­karítási munkákban. Már hagyományossá válnak a tanulók által is kedvelt ta­nulmányi versenyek, a ki miben tudós, a szakma kivá­ló tanulója vetélkedők, ame­lyeken országos szinten is jó eredményeket érnek el me­gyénk fiataljai. Évente tíz­tizenkétezer középiskolai és szakmunkástanuló vesz részt a KISZ által szervezett po­litikai oktatásokon. E for­mák további szélesítésével még több tanuló mozgósítá­sával kell hozzájárulni az oktatási reformtörvény ered­ményes megvalósításához. A tanintézeti KlSZ-bizott- ságok, végrehajtó bizottságok Az országgyűlési képvise- iők szerte az országban, megyénkben is törekednek arra. hogy minél eredmé­nyesebben végezzék válasz­tókerületi munkájukat, erő­sítsék kapcsolataikat vá­lasztóikkal. Munkájuk sok- - rétű, színes és gazdag. Részt vesznek párt, állami és tár­sadalmi szervek ülésein, ta­nácskozásain, ellátogatnak ipari és mezőgazdasági üzemekbe, intézményekbe, beszámolókat, fogadónapo­kat tartanak, gyakran ta­lálkoznak és beszélgetnek választóikkal. Azon fára­doznak, hogy alaposan megismerjék területük problémáit, és a lehetőség­hez mérten segítséget nyújt­sanak a gondok megoldá­súban. Munkájukat a ha­gyományos mellett sok új vonás is jellemzi. Ezek kö­zül talán legjelentősebb az, amelynek célja a helyi problémák gyors megoldá­sa. A képviselők a fogadó­napokra meghívják a járá­si és a községi szervek, szö­vetkezetek vezetőit, hogy a helyben vagy járási szinten megoldható közérdekű ja­vaslatokat vagy akár egyé­ni sérelmeket minden kü­lönösebb adminisztráció nélkül gyorsan elintézzék. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy az esetek többségében a fogadóórá­kon felvetett gondok 80—90 százaléka megoldható ily módon. A kezdeményezés elsősor­ban dr. Fekszi István nevé­hez fűződik. Ma azonban már több képviselő siker­rel alkalmazza. Danes Jó­zsefet, a csengeri járás kép­viselőjét például Rozsály- ban többen keresték fel azzal a kéréssel: szüntes­létrehozása óta javult az alapszervezetek programja, tevékenysége a KISZ-mun- ka minden területén. A vá­lasztott testületek tevékeny­ségében való aktív részvétel elősegítette tanulóifjúsá­gunk önállóságának, öntevé­kenységének erősödését, fej­lődését. Reális önvizsgálattal A tanulóifjúság jó KISZ- munkája közepette néhány negatív vonás tapasztalható. A fiatalok egy része húzó­dozik a közösségi megbíza­tásoktól. Esetenként azokat felületesen végzik el. Időn­ként, meg-megújulva fel­tűnik az „íróasztalszemlé­let”, a fizikai munkától va­ló idegenkedés. Mindezek okát kutatva, az az alapvető gond, hogy a KlSZ-szerveze- tek nem veszik eléggé fi­gyelembe: az erkölcsi, politi­kai, világnézeti neveléshez, döntően érzelmi azonosulás­ra, meggyőződésre van szük­ség. A tanintézeti bizottsá­gok tagjainak a KlSZ-veze- tőknek és a pedagógusoknak egyaránt nagyobb figyelmet kell fordítani az iskola, a tanműhely, a kollégium, az iskolán kívüli hét közűin só­ikban jelentkező politikai, etikai problémák megvitatá­sára, értékelésére a tanulói közvélemény pozitív irányú befolyásolására. A KISZ-szervezeteknek ön­álló feladatot kell vállalni a pályaválasztási tanácsadás munkájában, segíteni a nép- gazdasági szükséglettel ősz- szehangolt pályaválasztást. Ismertetni szükséges, külö­nösen a lányokkal, — a különböző szakmákat. Az ifjúsági szervezeteknek is hozzá kell járulnia, hogy a fiatalok reálisan mérjék fel képességeiket, hogy a „te­hetséggel” kapcsolatos fel­sék meg a cigánytelepet, mert a házak olyan mély­fekvésű területen helyez­kednek el, hogy az ár- és belvíz, de még egy kiadós eső is elönti, ezért nemcsak egészségtelen, de életveszé­lyes. A jelenlévő járási és községi vezetők elvben a helyszínen döntöttek a te­lep megszüntetéséről, sőt a termelőszövetkezet veze­tői házhelynek való földet is felajánlottak a község más területén erre a célra. Az építkezésnek tehát sem­mi akadálya nincs, az ad­minisztrációs részét közben elvégzi k az illetékes szer­vek, tigyanezen a fogadó­órán az egyik szövetkezeti Baráti társaságban vol­tunk. Szidtuk a fiatalokat: nem tisztelnek senkit, csak ma­gukkal törődnek, jómód­jukban még a vendéglő ja­lát sem kímélik, házibuli­kat tartanak... Minden porcikájukat át­vizsgáltuk nagyítóval és miután levontuk a végkö­vetkeztetést: ilyenek a mai fiatalok — borozgatni kezd­tünk. A hangulat egyre maga­sabbra hágott. Elfeledkeztünk minden­ről. — Gyertek hozzánk! — szólt valaki. Elindultunk. Útközben magyarázták: — Nincs itthon a Kovács felesége. Külföldön van. Ilyenkor mindig jó muri kínálkozik a KovácséknáL fogásról helyesebb szemlélet alakuljon ki. Erősíteni a közösségi viszonyt Az önállóság, öntevékeny­ség, további szélesítésével javítani lehet a tanintézeti KISZ-bizottságok irányító, segítő tevékenységét. Ehhez jelentős mértékben járulhat­nak hozzá a pedagógus párt- szervezetek is. Megyénkben három felső- oktatási intézmény működik, amelyekben a KISZ-tagok aránya eléri a 90 százalékot. A fiatal felsőoktatási intéz­mények tanulmányi és KISZ-munkája egyaránt egészséges fejlődést mutat. A már végzett hallgatók kö­zül sokan aktív munkásai lettek a falusi KlSZ-szerve- zeteknek, úttörőcsapatok­nak. A felsőoktatási intézmé­nyek KISZ-szervezeteinek nevelő munkája még nem teljes. Ellentmondás van a lehetőségek és az elért ered­mények között. Fokozni kell a hallgatók közéleti tevé­kenységének kibontakozá­sát, intézeten kívül és belül egyaránt. A KlSZ-szerveze- teknek jobban keli segíteni a marxista—leninista oktatás eredményességét, fokozottan kihasználva a kollégiumok­ban adott lehetőségeket. Oktatási intézményeink KISZ-szervezetei úgy dolgoz­hatnak jobban, ha a pedagó­gusok fokozottan segítik munkájukat. Elsősorban ar­ra van szükség, hogy élje­nek az ifjúsági m,ozo''1-'m adta lehetőségekkel, tekint­sék munkatársként a szervezeteket, erősítsék a pedagógus és a tanulóközös­ség szocialista viszonyát, fejlesszék a fiatalok öntevé­kenységét, önkormányzási képességét. Marik Sándor tag sérelmezte, hogy múlt évi prémiumjárandóságát nem kapta meg teljes egé­szében. A szövetkezet elnö­ke megvizsgálta az ügyet, a kérést jogosnak találta, intézkedett a kifizetésről. Zaj tán hosszabb idő óta húzódó nyugdíjügyet intéz­tek el a fogadónapon. Érdemes még említést tenni arról, hogy újabban képviselőink kerekasztal- beszélgetóseket kezdemé­nyeznek. Összeülnek a köz­ség vezetőivel és együttesen beszélik meg a lakosság ál­tal felvetett észrevételeket, keresik a megoldás lehető­ségeit — öregem, ilyet nem lát­tál. Még biciklizünk is a lakásban. — Micsoda? — Kisbiciklível. Leg­utóbb szónokversenyt is tartottunk. — De még milyen sike­reset. A szomszédok azt mondták másnap: szerintük nem Kovács, hanem Barin- kai volt a győztes. Az ut­cán egy régi slágert éne­keltünk: „Nem adlak más­nak...” Barinkai lépett mellénk. — Csuda jó pofa ám a Kovács. A múltkor azt ja­vasolta, hogy alakítsunk zenekart. Nincs hangszer — mondtuk mi. „Sebaj — mondta ö. összeszedtük az edényeket. Nekem egy nagy alumínium fazék jutott, a Kovács két fedőt vert ösz­Egyre több hús kell a fo­gyasztóknak és exportra. Az sem közömbös, hogy meny­nyire növekszik a tejterme­lés, a vágóállatok után az ipar' milyen mértékben kap nyersanyagot. Hústermelé­sünk egyik leglényegesebb része a szarvasmarha-állo­mány növelése. Ezzel kap­csolatban^ az utóbbi időben nem beszélhettünk különö­sen nagy fejlődésről. Sta­tisztikai adatok bizonyítják, hogy Szabolcs-Szatmár me­gyében 1965-ben 37 801 da­rabos volt a szarvasmarha- állomány, egy évvel később 39 883. Az állomány növeke­désében csupán az nagyon bíztató, hogy az előhasi üszők száma egy év alatt 43.6 százalékkal nőtt, s ez 1967-re a szarvasmarha-állo­mány növelésére kedvező feltételeket teremtett. Elegendő takarmány kell De vajon megteremtődött-e az állattartáshoz a másik feltétel is, a takarmánybá­zis? Hiszen ha nincs megfe­lelő mennyiségben takar­mány, az állattartás növe­léséről beszélni hiábavaló dolog. 1965-ről 1966-ra tör­tént kedvező változás. Csök­kent ugyan a lucerna ve­tésterülete, de a vöröshere szénatermő terület hétezer holddal növekedett, nőtt a szarvaskerep, a csalamádé, a silókukorica, a zabosbük­köny vetésterülete, s ami megint kedvező, az elmúlt éveknél jobban alakult a szálas takarmány területek átlagtermése. A lucerna hol- dankénti hozama például négy mázsával volt nagyobb, 1966-ban mint 1965-ben s említésre méltó, hogy a ter­melőszövetkezetek 1966-ban 28.7 mázsás holdankénti át­lagtermést gyűjtöttek be. Ja­vult az abraktakarmány- termelés is, de korántsem úgy, hogy az jóval nagyobb állattartás feltétele legyen. Az állattartás, állatállo­mánynövelés adottságokhoz kötött, s ott lehet eredmé­nyes, ahol a mezőgazdasági üzemek megfelelő réttel, le­gelővel, takarmánytermő te­rülettel rendelkeznek. Nem másodlagos viszont, hogy a gazdaságok adottságaikkal hogyan sáfárkodnak. Jó pél­da erre a rakamazi Győze­lem Tsz. Rakamaz bizonyít Rakamaznál a Tisza árte­rében csordákat lehet látni az utóbbi években mindig nagyobb és nagyobb szám­mal. A termelőszövetkezet és egyben a község az állatte­nyésztés fejlesztésére kiváló adottságokkal rendelkezik. 1004 hold kaszálójuk, 774 hold legelőjük van. A ter­melőszövetkezet bár ismerte az ezzel kapcsolatos lehető­ségeket, kiaknázására, hasz­sze, én meg a fazék fene­két ütögettem a főzőkanál­lal. így vonultunk le az udvarra. Mindenki feléb­redt. Az emeleten lakó ta­nár az öklét rázta. Nevetett. — £s amikor mindenki visszafeküdt, mi nakigyűr- kőztünk és elhordtuk a ház elől a Kuka-edényeket. A harmadik bérház sarkán raktuk le szép sorba. Megérkeztünk. Éjfél körül elkezdődött a magyarnóta-vetélkedő, és hajnali négyig tartott. Na­gyon fárasztó volt. Kovács nyerte. Igazságtalanul. Fél 6-kor szedelőzködtnnk és haza indultunk. Az ut­ca néptelen volt. Csak két fiatallal találkoztunk. Mun­kába mentek. Dehogy men­tek: slattyogtak, ahogy ők mondanák, mert a mai fia­talok még magyarul se tud­nak beszélni. <Sz) Új vonások az országgyűlési képviselők munkájában Hódi László Kéf fiafal slaffyogoff,... nosítására mégis alig egy éve tértek rá. Sokatmondó ezzel kapcsolatban a Háry László főmezőgazdásszal folytatott beszélgetés. Az in­tenzív állattenyésztést lé­nyegében úgy kezdték, hogy tbc-mentes szarvasmarha-ál­lományt hoztak létre, megte­remtették bázisát az állatál­lomány növelésének az üsző- neveléssel, de a takarmány- gazdálkodással is. A legelő­ből idén már négyszáz hol­dat öntöznek, emellett az állomány teljes egészét villanypásztoros módszerrel szakaszosan legeltetik. E két tényező szerény számítással 2500 mázsa többletszéna be­takarítását tette lehetővé. Növelték a lucernaterületet is. Két éve még csak 26 holdról kaszáltak lucernát, most már 150 holdról. A lu­cerna holdankénti átlagter­mése ugyan még nem nagy, de gondos kezeléssel várha­tóan rövidesen túlszárnyalja a megyei átlagot. A rakamazi termelőszövet­kezetben vezetőktől tagokig mindenki lelkesen és nagy bizakodással beszél az állat­tartásról. A bizakodás alap­ja a máris felmutatható eredmény, amelyekről Weis János főállattenyésztő is beszélt. Tavaly, november elsején vezették be a tehén- állománynál az eredményes­ségi takarmányozást. Nyolc liter tejtermelésen felül plusz abraktakarmányt kap­nak a tehenek. Ennek ered­ménye, hogy még 1966 no­vember elsején a tsz 220 tehenétől napi 863 litert fejtek, az istállóátlaga 3,8 liter, a fejési átlag 4,3 liter volt. Ugyanez az állomány május 15-én tehát hét hónap múltán, 1773 liter tejet adott, az istállóátlag 7,1-re, a fejé­si átlag 9 literre alakult. Nyári időszakban vagyis jú­nius 9-én szintén a fenti ál­lomány 2074 liter tejet adott, 6,9 liter istállóátlag és 11,1 literes fejési átlaggal. Ezek­nek a számoknak az ismer­tetése azért lényeges, mert bizonyítja, ha szakszerű az állattartás, nem lehet ráfize­téses. A rakamaziak pedig nem akarnak ráfizetni, éppen ezért a közgazdasági számí­tásokat figyelembe veszik, nemcsak a tehénállomány­nál, de az üszőtartásnál, a hizlalásnál is. Az sem lé­nyegtelen, hogy kivéve egy kisebb tsz-t, a megyében je­lenleg náluk üzemel csu­pán takarmánykeverő. A takarmánykeverés említése nem véletlen, mert tavaly 14 termelőszövetkezet kezd­te, de nem megalapozva. A rakamaziak olyan készlettel indultak, amely lehetővé tette, hogy megkezdett mun­kájuk ne szenvedjen törést. Mindenkinek haszon Az állattenyésztés növelé­sének hasznát sokoldalúan mindenki élvezi. Nemcsak, hogy tübb hús kerül a pi­acra, exportra, de javul a termelőszövetkezet bevételi mérlege, növekszik az állat- tenyésztésben foglalkoztatott tsz-tagok száma és növekszik a tsz-tagok keresete. A ra­kamaziak arra is gondoltak, hogy az állattenyésztésben dolgozók bérét is úgy hatá­rozták meg, amely ösztönzi őket nemcsak a szorgalmas munkára, az állattartás növelésére. A rakamaziakat olyan terv végrehajtása fog­lalkoztatja, hogy 1970-ig szarvasmarha-állományukat több mint ezer darabra nö­velik, sertésállományuk szintén meghaladja az ezer darabot. Amit a fentiek is bizonyítanak, ez a terv reá­lis. Seres Ernő Egy kismama vásárolni indul Gyártson Kovács Istvánnéva! a városi tanács kereskedelmi osztályán találkoztam. A babakelengye utalványát várta. — Mit szeretne? Fiút, lányt? — Fiút. Amíg az üzleteket jártuk elmesélte: — Két napig voltam Pes­ten. Mindössze négy kis­mamát láttam. Itthon meg lépten-nyomon találkozik velük az ember. Magyarországon aránylag kevés a születések száma. Országos viszonylatban azonban Szabolcs-Szatmár megyében a legtöbb. Az idén augusztus 1-ig csali Nyíregyházán 1550 gyerek született. Egyre több tör­vény, rendelet segíti a kis­mamákat. Gondoljunk itt csak a 2 éves szülési sza­badságra. Mit tesz, hogyan segít az ipar? Egy ifjú emberpalán­tának, s nem utolsó sorban egy kismamának rengeteg apróbb-nagyobb dologra van szüksége. Kezdhetnénk a pelenkától egészen a könnyű, szellős kismama­ruháig. A bébiételektől kezdve az étkészletekig. Az üzletekben pedig gyak­ran hallható a válasz: — Kérem, ez hiánycikk. Az Állami Áruház bébi­osztályán jóformán min­dent lehet kapni. S a leg­fontosabbat: — Pelenkát? — Csak vastag van. Kovács Istvánné nem vet­te meg. Újszülöttnek a vas­tag pelenka kellemetlen vi­selet. Meg az első gyerek­ről úgyis maradt cseh pe­lenka. Régi ugyan, de még mindig jobban bírja, mint az új magyar. Meg külön­az ipar,., ben is azt már szétdara­bolva, beszegve lehet kap­ni. — Hol? — Valamikor az állami­ban is. Gyakrabban a csen- cselőktől. ér A gyerek hamar megnő. Először felül, majd az áll- dogálással is próbálkozik. Milyen jó lenne a lábára egy puha, szellős kis tipegő. — Az üzletekben? Lendvai János áruforgal­mi osztályvezető: — A 19-es számútól a 22-ig hiánycikk. — Mikor kapnak? — Nem tudjuk. Az ellá­tás nehézkes, az áruk mi­nősége kifogásolható. — Javaslat? — Gyártson az ipar olyan cipőket, amelyeknek puha a szára, könnyű, szellős. Mert eddig vastag talpú, kemény bőrű cipőket gyár­tottak, amelyek egyáltalán nem a kisgyerek érzékeny lábára valók.-*• A kismama kelengyeulal- ványt kap, elindul vásárol­ni. De... Hiánycikk a mű­szálas kocsikabát, a rugda- lózó, a pelenka, a cipő... Gondatlanság, vagy csak az igények helytelen felméré­se? Akármi a hiba, ezen változtatni kell. Horváth János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents