Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-19 / 195. szám

Start januárban Közéleti aktivitás, társadalmi munka Városfejlesztés a lakosság javaslataira Különös sajátosságokkal színezi az idei gazdálkodást, hogy egyrészt jelentős „szel­lemi kapacitás” lekötésével elő kell készíteni és im­már vállalati keretekben is kidolgozni az új mechaniz­must — másrészt maradék­talanul teljesíteni 1967 gaz­dálkodási céljait. Arra talán utalni sem kell, annyira nyilvánvaló, milyen szorosan kapcsoló­dik egymáshoz ez a két feladat; természetes, hogy a januári „starthoz” nemcsak az új gazdaságirányítási elvek pontos kidolgozására van szükség, hanem anyagi eszközökre, tartalékokra is, amelyeket részben az idei gazdálkodással teremtünk elő. Az esztendőnek már több mint fele eltelt és a tények arra mutatnak, hogy eddig sikerült eredményesen meg­oldani ezt a bonyolult fel­adatot. ,,1987 első fél évében a megye ipari termelése a múlt év azonos időszaká­hoz viszonyítva tovább nö­vekedett. Tovább javult az ipart termékek minősége és az értékesítés színvonala mind a belkereskedelem, mind a külkereskedelem vo­natkozásában”. így összege­zi a megye iparát taglaló jelentés a változást. Csaknem ötven százalék­kal többet exportáltunk, mint a múlt évben. Ugyan­akkor a termelékenységet legjobban szemléltető egy főre jutó termelést tíz szá­zalékkal többre teljesítet­tük. Tanulságos e tények tük­rében utalnunk arra, hogy a múlt év végén vállalati körökben voltak bizonyos aggodalmak az idei gazdál­kodással kapcsolatban. So­kan tartottak attól, hogy az átmeneti jellegű, már nem a régi, még nem az új ha­LENT dolgozik mán huszonhét éve a föld alatt Batta Gyu­la. Pincegazdaság. Ez éli az igazolványában 1949 óta, munkahelye egyszer sem változott. —- Jó hűvös van lent. Szeretek itt dolgozni. És nem is olyan fárasztó. Kár, hogy már csak két évem van a nyudíjig. ősz hajú, friss mozgású ember. Könnyedén szedi a lépcsőfokokat. A hordó­labirintust úgy ismeri, mint a tenyerét. Ahogy végignéz rajtuk, szinte si­mogatja a hatalmas, fehér- csempés cementkádakat. — Tudja milyen szépek ezek? Olyanok belülről, mint egy hófehér szoba. Ez például... Kiemeli az ajtót, bevilá­gít. — 5400 literes. Már tisz­títjuk a hordókat, készü­lünk a szüretre. Úgy néz ki, sok bor lesz. Aztán hívják a felszínre. Hordót kell tölteni. Fel­megy, pár perc múlva zu­bog a bor. Egy óra múlva tíz teli hordót szállíthat­nak. FENT minden más. A víztorony tetejéről a házak, az utcán a gépkocsik és az emberek apró dobozkáknak, gyu­faszálaknak látszanak. — Szép innen a város. Drobni József csak egy hónapban egyszer teszi meg a 246 lépcsőfokos utat. Ellenőrizni jár. — Megnyugtató a lát­vány. Itt, 54 méter maga­san még a levegő is más. Szinte harapni lehet. Csak a lépcsők! Fiatalnak számí­tom még magam, de én is tások zavarhatják a két gazdaságirányítási rendszer határesztendejének terme­lését. S ez bizonyos fokig érthe­tő is, hiszen az 1967 évi gazdálkodást egész sor új motívum jellemzi — a szál­lítási szerződések rendsze­rének megnyúlásától a kö­telező tervmutatók erőteljes csökkenéséig — miközben a gazdálkodás keretei alap­jában véve a régiek. Mégis az első fél év most már bi­zonyító erejű adatai sze­rint, az átmeneti időszak körülményei közepette, nemcsak, hogy nem rom­lott, de javult a gazdálko­dás. Különösen egy újabb ke­letű aggodalommal össze­függésben fontos aláhúzni ezt a tanulságot. Napjaink­ban tapasztalható bizonyos tanácstalanság néhány vál­lalatnál a jövő évi — most már: a reform keretében megvalósuló előirányzatok tekintetében. Miközben a vállalatok többsége saját reformtervei- nek gazdálkodási módsze­reinek kidolgozása közepet­te gondoséul előkészíti 1968 termelési, értékesítési fel­adatait is, másutt azt mond­ják; erre csak akkor lesz módjuk, ha a reformot a központi határozatok már minden részletében körvo­nalazták. Kétségkívül van igazság abban, hogy a jövő eszten­dőtől vállalati döntési kör­ben kidolgozott és saját kockázatra érvényesített éves terveket ma még ne­héz megalapozni, belső ösz- szefüggéseit, részleteit át­tekinteni. Nyilvánvaló, hogy ameddig a gazdálko­dást olyan lényegesen érin­tő intézkedések, mint pél­dául az új termelő árrend­szer, nem jutnak el a vál­lalatokhoz, addig a jövő évi munka teljes részletesség­kifúlladok, mire felérek. A levegő megremeg, a villámhárítóról apró rozs­daszemcsék peregnek le. Léglökéses gép húz el a to­ronytól nem messze. A ma­gasság majdnem azonos. — Hozzámnőttek a tor­nyok mondja. — Én építettem a dunaújvárosit, a kazincbarcikait, a tisza- vasvárit, a debrecenit és ezt Izgalmas munka volt. LENT a kútaknában a vfz hűti le a levegőt A föld felett most is harminc fokos me­leg van. Drobni József „kétszintes” ember. Nem­csak fent, 54 méter maga­san a víztoronyban, hanem a kútaknában is dolgozik. — Megtörtént, hogy le­jöttem a toronyból, s egye­nesen leszálltam az akná­ba. Persze ez nem olyan mély. Mindössze pár méter az egész. Különösen ilyen­kor, nagy melegben szere­tek itt dolgozni. Ha cseng a telefon, s beszól a KÖJÁL: valahol baj van a vízzel, Drobni József fogja a táskáját és megy. Megvizsgálja az ak­na berendezését. — Általában hamar meg­találom a hibát. A kiesés soha sem több pár óránál. Az aknában valóban hű­vösebb volt. Kint tűz a nap. Drobni József siet. A város határában új létesít­ményt kell átadnia. FENT, a templomtornyokban, az óráknál nem dolgozik sen­ki. Már évek óta egy vicc járja: „A katolikus temp­lom órája a legmodernebb. A keleti oldal a moszkvai gél aligha határozható meg. De nem kevésbé nyilván­való az is, hogy — első­sorban a hagyományos üz­leti kapcsolatoknak, a kül­kereskedelmi információkra, a folyó termelés tapaszta­lataira stb. alapozva — az 1968 évre szóló rendelésál­lomány feltöltése már meg­kezdhető. Az itt-ott tapasztalható várakozás bizonyos mérté­kig a reform bevezetésének mechanikus felfogását tük­rözi; azt a feltételezést, hogy az új gazdaságirányí­tási rendszer — amikor a megjelent határozatok nyo­mán „teljessé” válik — egyszeriben és minden ha­tásában, gépiesen naptári időrendiséggel érvényesül majd, következésképpen: várni kell, amíg ennek min­den részletfeltétele rendel­kezésre áll. Valójában, ha január 1- től országosan és egyszerre lép is érvénybe az új me­chanizmus, kétségkívül át­szövi még az idei kapcsola­tokra, rendelkezésekre köz­vetlen vállalati informáci­ókra, piaci hatásokra ala­pozott „hagyományos” gya­korlat Ez nem is lehet másként, hiszen természetes, hogy a két gazdaságirányítási rend­szert nem választhatja el olyan vákuum, amely a ha­tások átmeneti „együttélé­sét” kiszűrné. Az első fél év tanulságai alapján tehát jogos azt ál­lítani ; ahogyan idén nem akadályozta az új mecha­nizmus előkészítése a folya­matos gazdálkodást, a ked­vező eredmények elérését, a jövő esztendőben ez még kevésbé várható, hiszen ak­kor már széles körűen ér­vényesülhetnek a reform gazdálkodási elvei, módsze­rei. Végh János időt, a déli a nyugat-euró­pai időt, a nyugati a ha­vannai időt és az északi a tokiói időt mutatja. Csak a közép-európai időt, hová Nyíregyháza is tartozik, nem mutatja egyik sem”. A város többi toronyórá­ja pedig egyszerűen: rossz. Telefon a VAGÉP óra­javító részlegéhez: — Egy torony óra javító­val szeretnénk beszélni. — Nyíregyházán nincs. — Hol van legközelebb? — Hol? Hol is? Talán Szegeden. így egyelőre ott fent seki sem dolgozik. Horváth János Így mondja el Kertész Sándor: Mit szépitgessük, a kezdő szakmunkástól mindenütt idegenkednek a gyakorlot­tabbak, nem szívesen fo­gadják be őket a brigádok a megyei építőipari vállalat­nál sem. Pedig valahol csak el kell kezdeni, nem­igaz? Mégis elöntött a for­róság, amikor közölték ve­lem: „Most itt az alkalom, külön brigádban mutassák meg a fiatalok, hogy mit tudnak!” Engem szemeltek ki vezetőül és én az első pillanatokban majdnem rosszul lettem. Mert jó, jó, igaz, hogy jogosan méltat­lankodnak a mellőzés miatt a srácok, meghogy most tényleg itt van a ritka al­kalom, de mi lesz, ha le­égünk? Akkor majd jönnek az idősebbek: na, ugye nek­tek csak a szátok jár. Belementem, lesz, ami lesz. Ez júliusban volt, ti­zenkettedikén, másnap — azt tartják, a tizenharmad;- ka nem a legszerencsésebb nap — már együtt vonul­tunk ki a munkahelyre ti­zenöten. Amikor megláttam a falakat, tudtam, benne Fél évvel ezelőtt, a tanács­tagi jelölőgyűléseken 324 közérdekű bejelentést tet­tek Nyíregyháza lakói. A legközvetlenebb interpellá­ciók zöme — mint­egy 90 százaléka — építési jellegű igény és panasz volt. Az utak, járdák, csatornák ügyében 98 bejelentés hang­zott el például. A városi ta­nácson kiszámították, hogy a lakosság által felvetett problémák teljes megoldása 260 millió forintot igényel­ne: ebből következik, hogy a panaszok orvoslása, az igé­nyek teljes kielégítése — az időközben felvetődő újabbakkal együtt — évek tervezési és Kivitelezési fel­adata lesz. A városi tanács vb a la­kossági bejelentésekkel rendszeresen foglalkozik: az idei és a távlati városfej­lesztési tervek készítésénél elsődlegesen figyelembe ve­szik a város mintegy hat­vanezer polgárának kéré­sét, véleményét. Villany 1,5 millió­ért, tanyai kutak A bejelentések közül szá­mos közérdekű ügy megva­lósult az első fél évben, vagy közel áll elkészülése^ hez. A Hazafias Népfront' városi bizottságának beje­lentése alapján került a ta­nács fejlesztési tervébe há­rom kút létesítése a külte­rületeken: a kutak 100—100 ezer forintos költséggel — az igények alapj an — isko­lák előtt készültek el, s így azok a tanulók és a kör­nyező lakók ivóvízszük­ségletét biztosítják a Var­ga bokorban, Szarvas-szige­ten és a Felsőbadurban. A külterületi lakosság leg­gyakrabban hangoztatott jo­gos igénye — a villany. Az elmúlt egy évben 26 kilo­méternyi hálózat épült, az idén másfél milliós költ­séggel folytatják a tanyai és külvárosi hálózatépítési munkálatokat. S még egy jó hír a város távolabbi ré­szén lakóknak: az idén meg­kezdik a sóstóhegyi és a borbányai körzeti orvosi ren­delők tervezését Megoldódik egy bujlosi gond Az utak és járdák építé­sét sürgető közel száz la­kossági bejelentések közül már az idei városfejlesztési tervben is jó néhány szere­pel. Elkészült 300 ezer fo­rintos költséggel a Színház vagyunk a „mély vízben”. A szobafestő — merthogy a mi brigádunk ilyen brigád — ha teheti, menekül az ütött, kopott, öreg faltól, mert azt kaparni, szappa­nozni, sózni kell, miközben repül az idő. Márpedig a megyei bíróság épületét nem tegnap húzták fel, s mi ide kerültünk, ahol most nagy renoválás folyik. Mit kezdünk mi itt? A tizenöt brigádtag életkora nem na­gyon tesz ki háromszáz évet sem, én a 25 évemmel öregnek számítok, az egy­éves segéd Holik Gyuri „menőnek” tekinthető. Pe­dig hozzá kell látni, csinál­ni, ahogy tudjuk, különben nincs kereset, s ráadásul kacagnának rajtunk. Elkezdtük. Ahol kénye­sebb volt a helyzet, oda küldtem Morauszki Jóskát, aki korábban az országos szakmunkástanuló verse­nyen második lett, ezért korábban is szabadult. Mondtam Holiknak is, aki nagyon komoly fiú, s a he­lyettesítőm, ha valahova hívnak, tartsuk szemmel a többit, nehogy elnaggyáz- zák a munkát Teltek a na­utca burkolata, november­ben fejezik be a borbányai új település útjának építé­sét, megépült a Sóstó kör­forgalmú útja, s épül a Dé­li Alközpont Makarenkó ut­cai útszakasza az Arany Já­nos utca és a Vécsey utca között. Gyalogjárdák építésére és felújítására 600 ezer forintot költ az idén a városi tanács. A bújtosi lakók régi pana­sza nyer orvoslást a Géza utcai járdaépítéssel. Járda épül ezenkívül a Tóth Ár­pád utca, a Bukarest utca térségében, valamint a Se­lyem utcán a Marx tértől a család utcáig. Uj járdát kap a Szilfa és a Vég utca is. Sóstó és villany rendőr Mind a megyeszékhely la­kossága, mind az idegen- forgalom növekvő igéhyei alapján tovább fejlesztik a Sóstót. Az idén 1 millió 900 ezer forintot szavaztak meg a fürdőhely fejlesztésére. A fürdőkombinátban kereske­delmi pavilonok, zuhanyozó épület készült el eddig, s a napokban megtörténik az pok, dolgozgattunk. Ha ebédszünet volt, s körbeül­tünk valahol, kitört a fesz­tiválláz a táncdalokról. Mert azokat — festő örökség — nagyon szeretik a fiúk. Hal. lani kellett volna, mit ra­kott rá Csáki Gyuri a zsű­rire, amiatt a 75 pont miatt! Persze, érméi sokkal fon­tosabb volt a munka. Mon­dom egyszer Banykó Pali­nak, itt ez az ajtó, lakkozd le. És megálltam a háta mögött. Múltak a percek, s a fiú csak állt, kezében az anyaggal. Amíg ott voltam mögötte, nem múlt el a lámpaláza. Bíztatni kezd­tem, így meg így csinálja, s magára hagytam. Én mon­dom, a legkényesebb mes­ter nagyítóval is nehezen találna hibát azon az aj­tón... Csak bízni kell ben­nük, ez az igazság. Nekem külön tetszett, hogy nem húzogatták a vállukat, ha valahol újra kellett fel­rakni a festéket. Meg az is tetszett, hogy bár van egy kricsmi szemben a munka­hellyel, se műszakban, se utána egyik sem tért be poh arazni. Egy-két hét új felvételi épület műszaki átadása is. Fejlődő járműparkunk és a biztonságos közlekedés sürgetően követeli a város legforgalmasabb keresztező- desének, az Állami Áruház előtti útszakaszoknak szín­vonalas közlekedés-irányítá­sát: novemberre elkészül a „villanyrendőr”. A bejáró dolgozók és ta­nulók érdekében — a beje­lentések alapján — öt au­tóbuszváró helyiséget építe­nek a külterületeken össze­sen mintegy 70 ezer forin­tos költséggel. Ezek közül egy már elkészült a felső- baduri útelágazásnál. Nyíregyháza lakossága — élve alkotmányos jogaival — állandóan figyelemmel kíséri városunk fejlődését, érzékeny szeizmográfként jelzi egyes kerületek, utcák, lakóközösségek igényeit, s hogy teljesebb képet adhas­sunk a Nyíregyházán élő állampolgárok közéleti ak­tivitásáról, hozzá kell ten- nük, hogy évről évre mint­egy másfél millió forint ér­tékű társadalmi munkával segíti a lakosság a közös cél — a város fejlesztésének — megvalósítását. Szilágyi Szabóiét alatt összeszokott a gárda* melyben Kaselák János a „benjámin” a maga 17 évé­vel. Az Is az igazsághoz tartozik, hogy a főnökség nem hagyott magunkra ben­nünket: ha szólunk anya­gért, szerszámért, küldik azonnal. Vagy ott van a Banykó esete. Mondta egy nap. ő be szeretne iratkoz­ni a gimnáziumba. Ment a „vonal” a főnökséghez, kér­jük, csinálják úgy a mun­kaidejét, hogy járhasson. Meg is tették, ősztől Bany­kó gimnazista lesz. Hanem megszeppentünk egy cseppet, ahogy hallot­tuk, kijön a műszaki ellen­őr, megnézni, mit csinál­tunk. Tudtuk, az erre fel­kért Soltész Béla bácsi, a Tervező Iroda vezetője szi­gorú ember. Jött, végigjárta a termeket, szobákat. Ami­kor így szólt: „Ilyen tisz­tességes munkát régen lát­tam.” — majd kiugrottunk a bőrünkből. Én is érez­tem, túljutottunk a tűzke­resztségen. Ennyi a történetünk. Most máshová, a tízszintes öntött házakhoz irányítottak ben­nünket, jó erőkre van ott szükség, sürget az átadás. Nekünk már az is elisme­rés, hogy ránk esett a vá­lasztás. Angyal Sándoi Munkások fent és lent Készülnek a pettyes labdák a Nyíregyházi Gumigyár­ban. Képünkön: Mák Irén lakkozó. Hammel József felv. Jlásjah, mit tud to k !

Next

/
Thumbnails
Contents