Kelet-Magyarország, 1967. augusztus (24. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-19 / 195. szám

V lágy Ivos?: toliba érkezett a Szvirszk ♦ ♦ Összeszoknak a hadseregek Vietnami Jelentés Hanoi: A DNFF Közpon­ti Bizottság nyilatkozatban ítélte el a Hanoi ellen in­tézett legutóbbi bombázáso­kat. A DNFF miután tá­mogatásáról biztosítja a VDK küliigímrunisztériumú- nak ezzel kapcsolatban köz­zétett nyilatkozatát, hang­súlyozza: „Ismételten figyel­meztetjük az amerikai im­perialistákat, hogy ha bár­miféle eszkalációt is hajta­nak végre északon, ezzel nem kerülhetik el a veresé­get a Dél-Vietnamban fo­lyó háborúban.” NEW YORK A nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok jövő évi értekezletét előkészí tő bi­zottság New Yorkban csü­törtökön bejelentette, hogy a világkonferenciát New York helyett Genfben fog­ják megtartani. A tizenegy ország képviselőiből álló bi­zottság megállapodott ab­ban is, hogy az értekezletet március 12—április 5. között nyitják meg. KINSHASA A kongói hírügynökség csütörtök este bejelentette, hogy visszavonulásra kény­szerültek a Bukavut meg­szállt fehér zsoldosok és az őket támogató volt katangai csendőrök. A zsoldosok Bu- kavu három törvényhatósági területe közül csupán egyet, Ibandát tartják birtokukban, mivel a kormánycsapatok a helyi hasi harcosok támoga­tásával meghátrálásra kény­szerítették őket. BERLIN Az ADN hírügynökség je­lentése szerint az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy nyugatné­met vitorlázógépek megsér­tők az NDK légiterét. A hír- ügynökség nyilatkozatában követeli az NSZK illetékes szerveitől, hogy hozzanak megfelelő határozatokat a határsértések kiküszöbölésé­re. Az NDK illetékesei a ma­guk részéről megteszik a szükséges lépéseket­KAIRÓ Kairói sajtóértesülések sze­rint Szudán és Irak közve­títési kísérleteket tesz a je­meni konfliktus rendezésére. Aref iraki elnök e hó végén Szaud-Arábiába és Kuwait- ba látogat és az A1 Szaura El Arabija című bagdadi lap szerint elő kívánja segíteni a jemeni kérdés megoldását. Khartoumi jelentések sze­rint Mahgub szudáni kor­mányfővel elhalasztotta szombatra tervezett rijadi útját és jövő hétfőn utazik Szaud-Arábia fővárosába. Vlagyivosztok, (TASZSZ): Pénteken befutott a vla­gyivosztoki kikötőbe a Szvirszk nevű szovjet hajó, amelyet a közelmúltban a kínai Dalnyij kikötőben a „vörösgárdisták” részéről támadás ért. A kínaiak két napon át garázdálkodtak a hatóságok jóváhagyásával a hajón. Viktor Korzsov, a Szvirszk kapitánya az új­ságíróknak adott nyilatko­zatában kijelentette, hogy' a szovjet hajó feltartóztatása szándékos provokáció volt. Egyenesen Pekingből és Sanghajból vezényelték Dal- nyij kikötőjébe a „vörös­gárdista” alakulatokat a provokáció megrendezésére. A kapitány ezután el­mondta, hogy amikor au­gusztus ll-én megjelent a kikötő hivatalában. hogy átvegye a hajó kifutását engedélyező okmányokat, letartóztatták, egy autóba tuszkolták és öt kínai ha­tárőr kíséretében börtönbe Moszkva, (TASZSZ): Az amerikai sajtókörök egyelőre elég hiányos és tö­redékes értesülései azt mu­tatják, hogy a Fehér Ház zárt ajtói mögött feszült hangú tárgyalás és nehéz diplomáciai egyezkedés folyt — írja Kiesinger lá­togatását kommentálva Vis- nyevszkij, a Pravda tudósí­tója. A nemzeti sajtóklubban — ahová Kiesinger nyomban a Fehér Házban tett láto­gatása után hajtatott —, hangja kifejezetten fölényes és követelőző volt „Többé Becs, (MTI): Georgiosz Pacisz görög újságíró a brüsszeli La Gauche című lap tudósítója pénteken Bécsben sajtóér­tekezleten jelentette be, hogy a száműzetésben élő görög demokratikus erők két héten belül ellenkor­mányt alakítanak. Pacisz — aki Papandreu volt minisz­terelnök barátja, a centrum unió tagja —, a katonai hatalomátvétel után mene­kült el Görögországból. A kormány székhelye Róma vagy Párizs lesz, szállították. Ott megmotoz­ták, majd magánzárkába csukták. Augusztus 12-én őrség kíséretében elővezet­ték a börtönből. A folyosón fegyveres „vörösgárdisták- kal” találta szemközt ma­gát, lehettek vagy százan is Megrohanták, leverték a lábáról, szidalmazták, meg­rugdosták. A kínai őrség tagjai ezt tétlenül nézték, Ezután teherautóba ültették és hátrakötött kézzel há­rom órán át hurcolták vé­gig a városon. Végül a kikötőbe vitték. Egy kínai csoport beha­tolt a hajóra, elfogta és el­hurcolta Sztanyiszlav Iva­nov kormányost, aki néhány nappal ezelőtt nem volt hajlandó átvenni és kitűzni egy Mao Ce-tung jelvényt. Valentyin Belov hajógé­pész elmondta, hogy a Szvirszktől 300 méterre kí­nai hadihajók álltak és amikor a provokáció meg­kezdődött, az ágyuk csövét a szovjet hajóra irányítot­ták. nem tekintjük nagy test­vérnek az Egyesült Álla­mokat” — mondotta. A nyugatnémet kancellár kertelés nélkül Ígéretet tett arra, hogy idővel „az Ame­rikától átvállalják az Eu- i'ópa sorsa miatti felelősség I jelentős részét. A washing­toni hallgatóság előtt nyil­vánosan is kifejtette az atomfegyverekre vonatkozó igényeket. Mindenki, aki ismeri Bonn atométvágyát, megérti, milyenfajta „fele­lősséget” akarnak magukra vállalni a nyugatnémet ve­zetők — hangsúlyozza Vis- nyevszkij. élén pedig a görög szocia­lista Szomeritisz, az emberi jogok európai bizottságának elnöke áll. A kormány célja a görög demokratikus erők képviselete, harc a görög- országi fasizmus ellen és a külföldre menekült görögök támogatása. Két héten belül nyilvános­ságra hozzák a száműzetés­ben működő görög ellen­kormány tagjainak névso­rát. Pacisz sajtóértekezletén elmondta, hogy Melina Mer­couri, az ismert színésznő is tárcát kap a kormány­ban. NEMRÉG RÖVID KÖZ­LEMÉNYT OLVASHAT­TUNK a . sajtóban arról, hogy a Varsói Szerződés egyesített erőinek közös ki­képzése keretében június 11—19 között Magyaror­szág és Csehszlovákia területén a magyar, a szov­jet és csehszlovák haderők hadműveleti törzsei és pa­rancsnokságai közös törzs­vezetési gyakorlatot tar­tottak. A kommunista- és mun­káspártok Karlovy Varybán megtartott értekezletének nem sokkal korábban nyil­vánosságra került állásfog­lalása egyebek között a Varsói Szerződéssel is fog­lalkozott. Megállapította, ho£y ha a NATO 1963. augusztus 24-én lejáró húszéves szerződését nem hosszabbítják meg, s ezzel az Európa békéjét fenyege­tő agresszív imperialista tömb megszűnik, a szoci­alista országok sem ragasz­kodnak a Varsói Szerződés fenntartáséhoz. Mindad­dig azonban, amig más mód nincs a béke védelmé­re, szükséges a szocialista ország közös haderőinek fenntartása és fejleszté­se. Az újságolvasó az ilyen közleményeket gondolat­ban önkéntelenül is egymás mellé helyezi és összefüg­géseket keres. Vajon ho­gyan egyeztethető össze ez a magas szintű gyakorlat az előbb említett nyilatko­zattal? NÉPHADSEREGÜNKBEN is rendeznek harcgyakorla­tokat, s ezekben néha nem­csak az éppen katonai szol­gálatot teljesítő sorkato­nák, hanem tartalékosok is részt vesznek. Előfordul ezért, hogy az ország egyik­másik területén a posta behívóparancsokat kézbe- sit. Ilyenkor katonai jár­művek oszlopai is gyak­rabban láthatók az utakon. Sokan hajlamosak arra, hogy ezeket a helyi esemé­nyeket is összefüggésbe hozzák a nemzetközi élet­ről tájékoztató hírekkel. Mindez együtt időszerű­vé teszi, hogy néhány szót szenteljünk annak, mi a katonai gyakorlatok je­lentősége, mi a különb­ség a különféle tí­pusú katonai gyakorlatok között, miért van szükség a Varsói Szerződésben részt vevő országok közös gya­korlataira. Az ország férfilakosságá­nak nagy többsége telje­sített katonai szolgálatot, saját tapasztalatból tudja, hogyan halad a kiképzés az egyszerű elemi ismere­tek megszerzésétől a bonyo­lult feladatok végrehajtá­sáig. Amikor a katona már elsajátította a kézi lőfegy­ver, a fegyvernemnek meg­felelő harci technika keze lését, sor kerül a kisebb majd nagyobb kötelékben végrehajtandó gyakorla­tokra. A katonák számára ezért a gyakorlat minden­napos munka, a harckész­ség fenntartásának esz­köze. Az egyszerűbb gyakor­latokon kisebb kötelékek részfeladatokat oldanak meg. A lőgyakorlatokon például csak a célok leküz­dése, meneígyakorlatokon terepnehézségek, akadá­lyok leküzdése árán a ki­tűzött cél elérése, harcgya­korlaton egy feltételezett ellenséges védelmi körlet, betonerőd elfoglalása a fe­ladat. Magasabb szinten ezek az elemek együttesen jelentkeznek, a katonák nagyobb kötelékben egy­más után vagy egyidejűleg hajtják végre a részfelada­tokat. Az együttműködési gyakorlatokon már nem­csak egy-egy csapat külön­böző részei vesznek részt, hanem különféle fegyver­nemekhez tartozó csapatok végeznek összehangolt moz­gást. A hazai méretekben legmagasabb szinten ösz- fegyvernemi harcgyakor­latok már szinte minden olyan harcfeladatelemet tartalmaznak, amelyek megoldására néphadsere­günk képes. A TÉNYLEGES HARC­HELYZETET azonban még ezek a legmagasabb szintű hazai harcgyakorlatokon sem sikerülhet teljesen megközelíteni, hiszen ag­resszió esetén néphadsere­günk nem egyedül állna szemben az ellenséggel. A Varsói Szerződést aláíró országok együttes ellenál­lásra, harcba szállásra vál­laltak kötelezettséget. Gya­korolni kell tehát az együt­tes harcot is. Néphadsere­günk alakulatai a múlt év őszén vettek részt ilyen kö­zös haregyakoriatokon Csehszlovákiában. A „Vlta­va” néven ismert gyakor­latról annak idején rész­letesen beszámolt a sajtó, tudjuk, hogy az ott részt vett alakulata­ink parancsnokai és ka­tonái jól megállták a he­lyüket. Katonai szemmel nagyon fontos ezeken a közös gya­korlatokon, a más baráti országokban a mienknél erőteljesebben kifejlesztett fegyvernemekkel való együtt­működés. És viszont: a baráti hadseregek is meg­ismerhetik azt, ami nálunk jobb. Ahogyan ugyanis a KGST keretében az egyes szocialista országok más gazdasági részfeladatokat vállalnak, ugyanúgy a Var­sói Szerződésben részt vevő hadseregek is — a hadmű­veleti feladatok önálló megoldásában való képes­ség megőrzése mellett — bizonyos, a hazai feltéte­leknek leginkább megfele­lő „specialitásokat” egy­mástól eltérő mértékben fejlesztettek ki. PONTOS ELEMÜK a közös gyakorlatoknak a ha­zai viszonyoktól eltérő te­repen, szokatlan körülmé­nyek között vívott narc *s. A sportolók példája kíván­kozik ide: köztudomású, hogy a mexikói olimpiára készülő sportolók a hasonló klimájú és fekvésű, hegy­vidéki edzőtáborokba igye­keznek, hogy ott a mexi­kóit megközelítő körülmé­nyek között készülhessenek fel. Ha háborút kényszerí­tenek ránk az imperialis­ták, akkor előfordulhat, hogy néphadseregünk kato­nái is a hazaitól eltérő, szokatlan tájakon harcolná­nak. Ezért már a hazai gyakorlatokon is a minél nehezebb, minél „vadabb” terepet keresik fel csapata­ink. Méginkább megvaló­sítható azonban ez a köve­telmény, ha a gyakorlás színtere más baráti országok területén van. A figyelem­be vehető terepnehézségek közül nálunk hiányoznak a magas, szakadékokkal szab­dalt, erdővel borítóié nagy kiterjedésű hegyek: az ilyen terepen alkalmazott harci módszerek tehát teljes ér­tékűen szinte csakis a más szocialista országok terüle­tén rendezett közös gyakor­latok alkalmával sajátít­hatók el. A bevezetőben említett kö­zös törzsvezetési gyakorlat célja sem volt más! mint a .zö® haderők legmagasabb színtű vezetésének „edzése”. Ott ugyanis a magyar, szov­jet és csehszlovák hadsere­gek vezetői az előbb említett valamennyi gyakorlatelemet magában foglaló hadműveleti feladatokat hajtottak végre papíron. A törzsvezetési gyakorlatok jellemzője, hogy a parancsnokok feltételezett helyzetben intézkedéseket hoznak, amelyeket azonban nem követnek valóságos csapatmozdulatok. A részt vevő alakulatok száma mi­nimális, csupán annyi, amennyi a törzsek mozgását, védelmét közvetlenül biz­tosítja. távoli és Altala­nos jellegű összefüggés természetesen van hazai és közös hadgyakorlataink, va­lamint a vietnami és más külpolitikai események kö­zött. A Varsói Szerződés és az ennek keretében végre­hajtott közös gyakorlatokat, saját néphadseregünk harc- készen tartását és a bará­ti hadseregekkel való ma­gas fokú együttműködésének képességét az imperialista hatalmak agresszív politiká­ja teszi szükségessé. A Pravda Kiesinger látogatásáról Görög emigrációs kormány? Dobozy Imre: il)ra lehet Keidenl (Regény) 34, Felegyenesedik, derekát tapogatja. _ Izomlövés — mondja nyögve. — Átszaladt rajta a golyó, ez a szerencse. Ultra- septyíes pakolást tettem rá, de ha baj lesz, injekcióm is Van. Deső felmarkol néhány fegyvert a halomból. — Hordjuk be. Rázárjuk az ajtót, ha kell, el tudjunk számolni vele. — A hullákkal ml le­gyen? — Valahol majd jelent­jük, hogy el kell földelni őket — És most? Merre? Gallai káromkodik. — A kastélyba, az istenit. Már elfelejtettétek? Dehogy felejtettük. Fut­nék, ledobálni a nyűgös öl­tözéket, hamar civilbe búj­ni, és be a városba, bánom is én most, mi mindennel kell szembenézni. Élek, mo­zoghatok, micsoda jó, állati öröm a puszta lét, betölt egészen. Siessünk, sürgetem a libasorba rendeződő tár­saságot Deső lépked mögöt­tem, aztán Géza, Gallai, Sor­ki, Tarba, az őrvezető most is támogatja a sebesültet, leghátul a harmadik határ- vadász tekeri a nyakát jobbra-balra, ne félj sza­már, most már tőlünk is függ valami. A szérű kazlai közt lótetem hever, seb nem látszik rajta, talán agyon- hajszolták, a svájcer istálló­ban éhesen bőgnek a tehe­nek, sehol egy lélek, a cse­lédházak ajtaja csukva, füst is egy-két kéményből szivá­rog, fátylasan mint a köd, de ekkor hirtelen katonák rajzanak ki a kastélyból, zsákokat, képeket, minden­féle formájú üveget, kockás angol plédeket, egész sonká­kat cipelve, micsoda zsibvá­sár, gyorsan az istenit, visz- sza a kazlak közé, de késő sorozat cserdül a fejünk fe­lett. Egykettő körülfognak, fegyvercsővel lökdosnek, fel a kezet, Deső hasztalan ma­gyaráz nekik valamit, a ke­zére ütnek, tartsa már fel, ne járjon a szája. Ebbe be­leestünk. Rémes percek, vitustánc a tújabokrok között, körül­dongnak minket, vitatkoz­nak egymással, velük for- gunk ahogy mérgesen kerül­getnek, orrom tele égett pus­kaporszaggal, mi lesz most, Sésüs Járó is csak tátogat, egyéb nem telik tőle. Végre előkerül a kastélyból egy középkorú, nem egészen jó­zan altiszt, bogas üstökének fürtje kilóg a sapkája alól, köpenye mellén zsírfoltok, géppisztolya a vállán, övé­ről rezes markolatú szablya- forma kard csüng alá. Ba­jusza félszára felkunkorodik, a másik lekonyul, most is ezt húzgálja, olyan gorom­bán, mintha nem az övé vol­na. Körülsétál bennünket, imbolyogva és elégedetten, mint egy falka zsákmányolt juhot. Élvezi a helyzetet, ölébe pottyantunk, oficirt mondogat utálkozva, ezt én is értem, hát mégis ez a legelső, tudtunkra adni, menyire gyűlölik az ellen­séges tiszteket. Köp egyet, pontosan megcélozva Deső csizmája szárát, és káromko­dik. — Disznó fasiszták va­gyunk — mondja Deső — ez a véleménye. — Hülyeség. Honnan ve­szi? — Kérdezd meg tőle. — Te érted a nyelvét, na csak gyorsan... Fésűs Járó idegesen topog Deső és az altiszt között, mintha nem tudná eldönte­ni, kibe kapaszkodjék. — Amit mondtam, igen, hát az a fontos: miért nem világosítod fel? — Tiltakozom! — kiabál Géza. Nem is kiabál riká­csol. Elment az eszem, rö- högési inger jön rám: cin- gár teste fölé lökött két kar­jával akár egy kitömött varjú, melyet száradni akasztottak. — Tiltakozom, ez rágalom! Én soha semmi­lyen pártnak, egyesületnek tagja nem voltam! Az altiszt Deső csizmájá­ra mutat, parancsot ád. Deső elsápad, leereszti karját, ke­ze ökölben. Merev mint egy hulla. Az altiszt ordítva megy neki, kardját rángat­ja, Deső éles hangon felel, valami szörnyű fog történni, állnak egymással szemközt mint a marni készülő ku­tyák, aztán az altiszt visz- szalöki hüvelyébe a kard­ját, dühösen elfordul. — Figyelmeztettem — mondja Deső, remegő száj­jal, — hogy a genfi konven­ció minden hadifoglyot véd, a tisztet is. Ráadásul nem is harc közben fogtak el bennünket, fegyver se volt nálunk... — De hát mit akar tőled? — Töröljem le, amit a csizmámra köpött. Gallai kesereg. — Átkozott pech. Vittek volna el inkább a gárdis­ták, ez a söprögető csűrhe kibelez minket. Rájuk kell nézni, tojnak ezek a genfi egyezményre. — Azt vágja a fejemhez — mérgelődik Deső, — hogy mi sem kíméltük a tisztjei­ket. Én nem vagyok mi. Bi­zonyítsa előbb, hogy sze­mély szerint én is jogelle­nesen jártam el. — Te lehet, hogy nem — mondja Fésűs Járó, fel se teszem rólad. De a kinti disznóságokat mindnyájunk számlájára írják, ez csak természetes. — Hát ne írják! Nagyon rosszul kezdik, ha ennyire képtelenek differenciálni! — Velem ne veszekedj, én kint se voltam. Velem itt­hon szedették az aknát. Az altiszt kiabál. Deső me­gint feltartja a kezét. — Vissza kell mennünk a présházba. Követeli, adjuk elő a fegyvereket. — Menjünk — mondja Fé­sűs Járó. — Mi az ördögöt tehetünk. Vagy húszán kí­sérnek bennünket. Zsibbad a kezem, de nem engedik le- bocsájtani, folyton lármáz­nak. hőre ruki. Gézától el­szedik a kulcsot, maguk nyitják ki az ajtót, beeresz­tenek egy sorozatot a ház­ba, csak úgy vaktában, le­dobálják az asztalról a po­harakat, mintha fogadal­muk lenne, hogy semmit se hagynak épségben. A fegy­verek ott vannak a heve- rőn, összekapkodják, de ez­zel nincs vége, odakint meg­lelik , a három hullát, rán­gatják őket befelé a házba, főleg a nyilast, az altiszt megint nekünk ugrik, ezek is közietek voltak, hát per­sze, hogy disznó fasiszták vagytok, ne is tagadjátok. Deső elunja a vitát, kifa­kad végül, Fésűs Járóra mu­togatva, kommunista is van köztünk, legalább a saját elvbarátjukat ne mocskol­ják. Az altiszt megnézi Fé­sűs Járót, igen figyelmesen, ujja közé fogja az állát, s megrázza fejét, mint tököt az indán. — Mindjárt gondoltam — fordítja Deső, nem egészen csúfolódás nélkül, — miná- lunk csupa fasisztával volt dolgunk, mire ideértünk, csupa kommunistával talál­kozunk: ezt majd a pa­rancsnokságon meséljétek el, a ti bajotok, ha hazud­tok. (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents