Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
’Kisvárda: a főtér látképe. KISYARDAvárosi mércével Nyolcszáz év trtán most szeretne igazán felérni a városok rangjáig Kisvárda. Már csinosítják, alakítják is a községi tanács épületét a „városi követelményeknek” megfelelően. Alig van ma tanácskozás, baráti összejövetel a járási székhelyen, ahol szóba ne hoznák a várossá nyilvánítás gondolatát, reményét. Történelem Féltve őrzik múzeumukban a Célezer éves pecsét másolatát — az eredeti a pataki kollégiumban van, — mely szerint Várd a már 1421-től mezőváros volt, hivatkoznak a „Mátyás első és legfőbb kancellárjától” származó városi szabadalom tevéire, amit 1468-ban kelteztek; felemlítik a vár három híres ostromát, aa, innen kiinduló „nyíri pajkosok’' tetteit s azt, hogy első lírikusunk, Balassi Bálint innen szöktette meg Dobó Krisztinát. A harcok megcsappanják ugyan Várda telekszámát, de a múlt század második felében a Tisza-kanyar természetes központja, a Rétköz és a Nyírség találkozásánál lévő Kisvárda, főleg kereskedel- < me által fellendül. Más is megfogalmazódik a várossá nyilvánítás igénylésében: az a jószándékú és jogos türelmetlenség, mely a ma 13 ezres lélekszámú település gyorsabb fejlesztését kívánja. szosan szűk sikátorok, melléképületek a főutcától alig néhány méterre. A portálok, a járdamenti kereskedelmi helyiségek homlokzatai messzire mutatják a toldo- zás-foldozás jegyeit. Itt valóban csak nagyobb befektetéssel lehet összhangot, rendet teremteni. Az urba- nizálódás hivatalos megerősítésének előnye, hogy a Tény, hogy a felszabadulás óta juttatott állami pénzekből elsősorban a járás mérhetetlenül elmaradott falvait kellett segíteni s ezért — bármilyen jelentős volt is ez az összeg — Kis- várdának kevés jutott belőle. Most, a várossá nyilvánítás sürgetésében mintha egyszerre bukkanna elő minden óhaj. Nem csak óhaj Persze, itt sem nádit el nyomtalanul az utóbbi két évtized. Gyarapodott, erősödött a járásszékhely ipari rétege, a község üzemei — élen a termelését állandóan fokozó vulkánnal — mind jelentősebb résszel járulnak a nemzeti jövedelemhez. És avattak itt is egészségügyi létesítményt, tartottak ház- szentelőt összkomfortos lakásokban, Kisvárdán van a megye egyik legszebb presz- szója, új halászcsárdájának, nagy választékkal rendelkező szak üzleteinek messziről is sok látogatója, vásárlója van. Csak ahogyan és amilyen ütemben ezek megvalósultak, példázzák: mennyire szűk itt már a községi „keret”. Álljon meg a főtéren és onnan nézzen szét — invitálják a látogatót, hogy meggyőződjék erről a „szűk keretről”. A legkülönfélébb stílusirányzatot követő épületek szabálytalansága, az egymás mellett sorakozó boltok tarkasága bazáme- gyed benyomását kelti. OlaA legújabb létesítmény: a várfürdő. van vele: milyen vasakarat hozhat létre egy ilyen alkotást. Hiszen a fürdő — bár szükséges — csak fürdő, sok mindenre kellett ezenkívül is gondolni. Az út, a járda, a villany, mind sokba kerül. Ki sem látszottak a tengernyi sürgős gondból, amikor nekivágtak a vízellátás megoldásának. Két éve kezdték a szervezést, az idén megalakult a vízműtársulat, mely a csatornázásra lalta az építéssel járó kiadás törlesztéses megfizetését. Új Tárosközpont alakul Kisvárda 1966-ban jóváhagyott rendezési terve nagyobbrészt e vízprogram és a szennycsatorna építésén' alapszik. Közmű nélkül nem lehet várost teremteni, de költségvetéstől a nagyobb központi beruházásokig jobban számba veszi egy fejlődő város alapvető igényeit. Kisvárda lakói maguk is sokat tettek és tesznek terveik megvalósítására. A nemrég megnyitott várfürdő ékes bizonyítéka ennek: négy év alatt, szívós munkával, társadalmi összefogással 6 milliós értékű létesítményt varázsoltak a festői környezetbe. S aki tudja, hogy a lakosok által évente összeadott fejlesztési pénz alig haladja meg itt a hétszázezer forintot, tisztában Űj lakótelep. vállalkozott. És ez itt, ebben az észak—déli irányban 7 kilométer hosszan nyúló településen nagy tett .lesz: harmincmillió forintért 1972-re 117 utcát akarnak bekapcsolni a központi vízellátásba. Ez több mint háromezer családot érint. Már meg is rendelték a tervdokumentációt, a lakók zöme válaz említett rendezési terv már új, valóban városias központot ígér a jelenlegi Dimitrov és Mártírok útja közötti, félszáz holdas területen. Ide áruházat, vendéglőt, bölcsődét, óvodát, iskolát, hatszintes irodaházat építenek, mellé sok összkom-.. fortos társasházat, szellős zöldövezettel. Számot vetettek a várható lehetőségekkel, s a programot három ütemre bontották. Először — s ez már nem csupán terv — a Lenin utca szomszédságában lévő aránytalanul nagy telkek parcellázására, a jövő évbeli értékesítésére kerül sor. Az új utca egyik oldalán kertes, a másikon többszintes társasházak sorakoznak a nem is olyan távoli jövőben, viszonylag olcsón, mert itt nem kell nagy szanálással számolni. Az igazi városi mag kialakítása az említett 50 holdas területen a harmadik ütemben valósul meg Az állami és a szövetkezeti kereskedelem is felfigyelt a városfejlesztési törekvésekre, s konkurensként hadakoznak most a jobb területekért. Végül is Kisvárda jár jól, lesz gazdagabb ABC és iparcikk nagyáruházakkal. Ezért ha kell — mert kell — áldozatot is hoznak: a jelenlegi banképület is a szanálás sorsára jut a fejlesztés meggyorsítása érdekében. Képviselőjükkel, Erdei Lászlóné- val nyitottak be az egészség- ügyi miniszterhez, hogy kizökkentsék a holtpontról a kórházépítés, a jobb egészségügyi ellátás megoldását A vulkán már elvégzett bővítésével s a tervezett 30 milliós rekonstrukcióval lényegileg megkezdődött a leendő városhoz illő, erősebb tempójú iparfejlesztés, öt ktsz van itt, tőlük várják — s máris érzik — a női munkaerő-foglalkoztatás megoldását. Nincs sok idő addig, amikor az átadásra kerülő malom helyiségeiben a varrógépekről exportra jutó ruhák kerülnek a csomagoló- ba. A 34 községet, s 84 ezer lakost magában foglaló járás „fővárosában” most a reménnyel együtt erősödik a cselekvési szándék. Angyal Sándor Az Országháztól Nyírbogátig Hazánk népe ezekben a napokban az Országházra figyelt, arra, ami ott jövőnkkel, gazdálkodásunk tervbevett változásaival kapcsolatban elhangzott. A tervek közvetve és közvetlenül mindenkit érintenek, s bár jelenleg a mezőgazdaságban a szorgos munka közben szinte lélegzetvételnyi idejük sincs az embereknek, mégis kézbe vették az újságot, olvasták ami rájuk tartozott. A mezőgazdaságról, a mezőgazdasági termelésről sok szó esett és esik. Valamennyi kivétel nélkül fontos és súlya van. Nem lehet úgy olvasni a sorokat, hogy ej ne gondolkoznánk felette: „Fokozatosan teremtjük meg a pénzügyi feltételeit annak, hogy saját árbevételeink alapján a tsz-ek minél szélesebb körben rátérhessenek a havonkénti munkadíjazás rendszerére.” Ez a mondat így, önmagában ál- talánosítóan hangzik, de ha hozzáfűzzük a másik mondatott, már mindjárt konkrét és útmutató; „Ez év október hó 1-től az élő sertés átvételi árát, a nagyüzemi felárral együtt, három forinttal emeljük.” Plusz három forint. Nemigen akad a megyében termelőszövetkezet, ahol a vezetők, tagok ne beszéltek volna erről. A nyírbogáti termelőszövetkezet vezetői például egymás között már arról beszélgetnek, hogy ebben az évben hatszáz hízóra kötöttek szerződést, s ebből október után kétszáz darab értékesítése esedékes, s ez számukra már hatvanezer forintot jelent. A kormány, amikor a plusz három forintot az országgyűlés előtt említette, akkor hozzátette, hogy bízik benne, az áremelés ösztönözni fog a sertéstenyésztés fejlesztésére, és meg tudjuk javítani alakosság sertéshúsellátását. Az ösztönzés hatása már érződik. A nyírbogáti Rákóczi Tsz idén hatszáz sertést hizlal, de már most azt latolgatják, hogy jövőre ezt a számot felemelik. Ugyanígy vannak ezzel a nyírpilisi Vörös Zászló Termelőszövetkezetbe» is, ahol mar határoztak is, hogy kocaállományukat negyvenről jövőre nyolcvanra növelik. És lehetne sorolni a példákat, mert nemigen akad termelő- szövetkezet, ahol intenzív az állattartás, hogy hasonló elgondolásokról ne adhatnának számot. Az országgyűlés előtt a kormány elnöke expozéjának bevezetőjében arról is szólt, hogy bebizonyosodott a kommunisták jól ismerik a nép egészének vágyait, akaratát, helyesen fogalmazzák meg a jól szervezett, fegyelmezett munkával reálisan elérhető céljait. Ennek igenlése a példának említett két tsz-ben, de mindenütt a szövetkezeti mozgalomban a jövőt illető tervezgetésnél kifejezésre jut (s. e.) 1363. július Ifi. Hammel József felvételei.
