Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
Politizáló asszonyok 1968-TÓl Jövedelem és munka megyénk iparában Beszélgetés a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetőjével Egyszerű tíszanagyfalui tsz-assaony mondta azon a tanácskozáson, amelyen nők köaött arról folyt a vita, nil is várható a mozgalom új hajtásától, a megalakuló területi tsz-szövetségektől: „Rosszul éltünk, mint kom- menciósok. Javult a helyzetünk, mikor egyéniek lettünk. Fáztunk az átszervezéstől. Jobb lett. Hegyet-hal- mot összekiabáltak, amikor az első női szocialista brigád megalakult, most meg már hat van. Csak jobb lehet a tsz-szövetségek megalakulása után." És tiszta szívvel hozzáfűzte: „Nekünk a párt, a kormány soha nem akar rosszat Erről győztek meg az évtizedek. Megtapsolták. Újra az az érzésem volt, hogy ezek a két-három műszakban, földön-otthon, munkában-csa- ládnevelésben fáradhatatlan falusi asszonyok mindig tudnak pezsgést, életet vinni még az olyan száraznak, de a mindennapi életünket mégis jobbá formáló témák- ba is, mint a területi tsz- szöveteégekkel kapcsolatos feladatok. Csaknem minden felszólalásból a hogyan csendült ki. mert hiszen ők talán a legfogékonyabbak az új. a fejlődést segítő feladatok iránt És ha nem is teljes egészében, de a lényegét értik, miért van szükség e szövetségekre. * azt az ösz- sasefüggést is, ami a tsz-szövetségek és az új gazdasági mechanizmus között van. Érdekes? Figyelemre méltó? Feltétlenül! Ha valamiben segítségre szorulunk falusi politikánk helyességének megértetésében, bátran a nőkhöz is fordulhatunk. Szinte törvényszerű, hogy megértésre találunk, s ami több, olyan agitátorokat nyerünk, akiknek nemcsak szava, de tette is sokat ér. Szó volt arról, hogyan lesz ezután a tsz-ek önállósága Mindjárt reagált a kemecsei Papcsák Sándomé, aki ezt csak a felelősség növelésével együtt értelmezi. És így a helyes. „Bár az önállóság növekszik, de én úgy értem, hogy mégis egységesebb, helyesebb és szakszerűbb lesz ezután a tsz-ek vezetése. Különben is akkor miért lenne szükség e szövetségekre. Az a feladatuk, hogy megmondják, hol mit erdemes termelni. A felelősség? Csak egy példát tőlünk. Kerrte- csén a Lónyai-csatorna kiválóan alkalmas lenne szar- nyastelep létesítésére. Húzódoznak tőle a vezetők. Talán, ha a tsz-szövetség köz- gazdasági bizottságának tagjai elemzik majd, hogy érdemes, ráállnák.'’ És maga elemezte meglepő pontossággal, hogyan is térülne meg a befektetett költség. Jól értik az asszonyok, hogy az önállóságnak párosulnia kell a helyi adottságok feltárásával, s ezek észszerű kockázattal való kihasználásával. Erről beszélt egy kéki asszony is, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy gondoljanak a tsz-szövetségek a nők téli foglalkoztatásának a megoldására is. „Mérjék fel a tsz-ekben Világéletemben autóversenyző szerettem volna lenni. Elhatároztam, ha fiam születik őt nevelem versenyzőnek. Kislány született. Sok minden nem úgy történik, ahogy előre eltervezi az ember. Nem lettem autóversenyző, motorszerelő vagyok, illetve most művezető. Egy fél éve lettem művezető, őszintén megvallom, nem szeretek az íróasztal mellett ülni, inkább a motorokkal bíbelődöm, örökké olajos a kezem. A csoportomhoz húsz ember tartozik. Nagyobbrészt fiatalok, akad idősebb szaktárs is. Most a fél év alatt ‘pbb mint félezer traktort és egyéb gépeket javítottunk. Év elején szocialista brigádot alakítottunk, versenyt kezdeményeztünk. A brigádom nevében én hívtam ki versenyre a többi műhely brigádjait. Nem szabtunk könnyű feltételeket. Nem könnyű a tervtúlteljesítés, méginkább nem hogy tartjuk a munkafegyelmet, igazolatlanul nem műkői, mit lehet dolgozni, számítsák ki az aggályoskodó vezetőknek." Valaki a gyenge tsz-ek helyzetét említette. Azonnal választ kapott egyik asszonytársától. Valahogy így: „Ha járatlan volt a tsz-elnökünk, dolgozhattunk. mi amennyit akartunk. Ott csapták be, ahol akarták. Hátrányos helyzetbe kerültünk a szerződéskötéseknél, olcsóbban vették át tőlünk az árukat. A szövetség arra is jó lesz, hogy képviseli az érdekeinket Látják ezek az asszonyok, mit kell tenni, egyesek mégis azon panaszkodtak, hogy „kellünk, ha kapálni kell, de ha bele akarunk szólni a gazdasági ügyekbe, leintenek." Ehhez fűzte hozzá a nagyhalásza Nagy Antalné: Igaz, mi gyorsak vagyunk a nyelvelésben, de a kezünk is serény, s gondolkodásban sem vagyunk restek.” Es mintha csak ezt akarta volna bizonyítani egy vencsel- lői asszony, arról beszélt, mennyire jó az, hogy ezután több kereskedelmi szervnek is eladhatják majd a tsz-ek áruikat. „Uj partnerek jelentkeznek, lehet válogatni. De hogy melyik lesz a jobb, ebben is segíthet a tsz-szö- vetség. Úgy gondolom, lesz piackutatás is." És kérte, hogy nőket is válasszanak a szövetségekbe. Különösen szakképzetteket. Ezen a területen azonban még mindig baj van. Balogh Béláné így szól erről: „Sajnos a női szakembereket nem szívesen fogadják a tsz-ekben. Négy most végzett asszonyról tudok. Felnőtt fejjel elvégezték a kertészeti technikumot, s az egyik fagylaltot árul, a többi is szakmán kívül dolgozik. Holott tudjuk, hogy szükség lenne kertészekre.’ És ha nem is közvetlen feladata lesz a tsz-szövetség- nek ilyen problémákkal foglalkozni. segíthet e gondon is. Hiszen, mint a tsz-ek együttműködési szerve, melynek feladata lesz a helyes vetésszerkezet kialakításának a segítése, a szakemberellátottság biztosítása, ebben is támogatást nyúj- bat. „Mi mérleghiányosak vagyunk. A tsz-szövetségnek fizetni kell. Miből? Mi hasznunk lesz abból, ha belépünk?" Ilyen és hasonló, az egyszerű tsz-tagokat foglalkoztató problémákat tárgyaltak a tsz-asszonyok. És a másik választ adott rá. ,,A tsz-szövetség szakmai segítséget is ad, megállapíthatja, hogy a mérleghiány oka mi, s azon segít." Ez a női parlament valóban az élet oldaláról vitatta, hogyan is működjenek e szövetségek, s mit várnak tőlük. És felajánlották a segítségüket is. Úgy érzem nélkülük nem is lenne megoldható. Egy asz- szony mondta társaira: „Csodálatra méltó munkát végeznek a nők a földeken. Ha itt igénylik erejüket, igényeljék ebben a munkában is." Aranyigazság. Farkas Kálmán lasztunk, és az sem lebecsülendő, hogy az erőgépek javítását úgy végezzük, hogy garanciális időn belül egy termelőszövetkezet se kopogjon nálunk, mert idő előtt elromlott a gép. Nem könnyű dolgok ezek, de úgy látszik elszámoltam magam, amikor magabiztosan a versenyfelhívást tettem. De lehet, hogy nem úgy van. Hiszen csak egyetlen egy kritikus eset adódott: Vince kilógott a sorból. Csak a keresztnevét mondom. Elég az hozzá, tavaszon amikor a kertekben is megsűrűsödött a munka, Vince azt mondja nekem délelőtt tizenegy órakor engedjem haza két órára, mert permetezni akar. Meglepett a kérés, de hogy mégsem engedtem el, annak csupán az volt az oka, hogy a műhelyben is sok volt a munka. Vince erre azt válaszolta, ha én nem engedem el, megy az orvoshoz, és az orvos kiírta. Sokáig töprengtem azon, hogy most mit csináljak. Művezető vagyok, és szoErekben a hetekben sok fontos, a jövőt meghatározó rendelkezés lát napvilágot, jut el az ipar vezetőihez. Természetes, hogy a dolgozók között elsősorban a bér- és munkaügyi kérdések iránt a legnapmbb az érdeklődés. Ezek közül kértünk néhányra választ Pongrácz Lászlótól, a Munkaügyi Minisztérium bérgazdálkodási főosztálya elvi bérosztályának vezetőjétől. Hogyan alakulnak a személyi jövedelmek a mechanizmus reformja után? — A párt Központi Bizottságának határozata szerint „A vállalatokat a nyereség tömegének hosszú távon való növelésében kell érdekeltté tenni.” Egyszerűen arról van szó, hogy úgy függjön a nyereségtől a vállalati dolgozó jövedelme, hogy a kollektíva egyszersmind a vállalat feljesztésé- ben is érdekelt legyen. A személyi jövedelem csak akkor nőhet, ha a nyereség is növekszik. Akkor emelhet bért egy vállalat, ha nagyobb gazdasági hatékonysággal dolgozik. A jövedelmek növekedését azonban elsősorban nem a bérek, hanem a részesedési alap növelése útján célszerű biztosítani. Az egyéni alapbéreket a vállalat határozza meg, de továbbra is központilag szabályozzák az alsó- és felső bérhatárokat a munkaköri csoportok szerint A munkások úgynevezett keretbesorolási rendszerét az állam azért vezeti be, hogy a vállalatok a szak- képzettség és a munkakörülmények közti különbségeV-p' megfelelően figyelembe vegyék, s ne lépjenek fel egészségtelen, aránytalanságok a bérezésben. Szabolcsban nem kis probléma a helyiipari vállalatok alacsony átlagbére. Milyen lehetőség van ennek növelésére? — Most folyik egy felmérés, amely azt vizsgálja: milyen változások következnek be a mechanizmus bevezetésével a bérarányokban ágazatok, szakmák, munkakörök tekintetében. E felmérés feladata, hogy megalapozzon egy hosszú távú bérpolitikai programot. Továbbra is lesznek esetek — bár ritkábban, mint eddig — amikor központi alapból finanszíroznak bérpolitikai intézkedéseket. A helyiipari vállalatok átlagbérének javítására, a minisztériumi vállala+ok szintjének közelítésére feltehetően csak akkor kerülhet sor, ha a reform megteremti az ehhez szükséges anyagi eszközöket. Hogyan teremtődhet meg az egyensúly a gazdaságilag megalapocialista brigádvezető. A tekintélyemen is csorba esett. De leginkább az foglalkoztatott, hogy mi lesz a versennyel ? Hiszen vállaltuk, hogy fegyelmi eset nem történik a brigádban. De ha egyszer engedek, akkor mi lesz másodszor, harmadszor? Megírtam a fegyelmi javaslatot. Beszéltem a brigádtagokkal is, igazat adtak nekem. A fegyelmi javaslatot aztán az igazgató visszautasította. Hiszen az orvos betegállományba vette Vincét, ellenben kaptam egy olyan javaslatot, hogy ez az ember úgyis rendbontó, bocsássuk el, akad helyébe jobb. Ebbe már nem mentem bele. Én ismerem, szeret dolgozni, csak néha enged a hangulatának. Szóval álljuk a sarat a versenyben. De különben is, a brigádra inkább az összetartás, a munkalendület jellemző. Mióta versenyben vagyunk azt tapasztalom az embereknél, hogy tizszer- százszor jobban érdeklődnek, hogy állunk a tervvel, mit kell még csinálni. A múltkor egyenesen megkérzottabb és a szegényebb vállalatok között? — Hallatlanul nagy munkára. mély elemzésre van szükség ahhoz, hogy a problémák gyökerét megtalálják, hogy a ma még kedvezőtlenebb feltételekkel induló vállalatok is felzárkózzanak a jobbak közé. Ennek egyik fő feltétele szerintem, hogy javuljon a műszaki felkészültség, bővüljön a kapacitás. csökkenjen termékeik önköltsége. Ha a szükséges fejlődést saját erőből nem tudják elérni, de termékeikre szüksége van a népgazdaságnak. a lakosságnak: például kedvező feltételű hitellel is elősegíthető fejlődésük meggyorsítása. Úgy hiszem. hogy minden szabolcsi vállalatnak — a ma még kedvezőtlen feltételek között működőknek is — módja lesz rugalmas gazdálkodással, fejlesztéssel javítani a helyzetén. Természetesen ehhez nagy segítséget igényelnek irányító szervüktől, a tanácstól. Ez tehát azt is jelenti. hogy a tanácsok gazdasági elemző, értékelő munkája, szerepe jóval nagyobb lesz az eddigi'"' Várhatóan hogyan alakul a munkaerőhelyzet? — Nagyobb szükség lesz a munkaerőgazdálkodásra, mint eddig. A feladatból, a kapacitásból kiindulva a vállalatoknak kell kialakítani munkaerő igényüket. Nekik kell kidolgozni, hogyan szerzik meg a munkaerőt, s azt is, hogyan fogják megtartani. Fél kell készülni például Figyelemre méltó kiadványt jelentetett meg a közelmúltban a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága. Felméréseik alapján Szabolcs-Szatmár községeinek fejlettségi színvonaláról adnak keresztmetszetet. A statisztikai adatok azonban további következtetésekre. elemzésre nyújtanak lehetőséget. A közlekedés, mint a fejlettségi szint egyik alapvető része, jellemző képét adja számos szabolcsi falu gondjának. Az életkörülmények alakulásában ugyanis fontos helyet foglal el, hogy ki, milyen közlekedési eszközzel, mennyi idő alatt éri el munkahelyét, juthat a megye- székhelyre, az ország távolabbi részeire. Közismert, hogy Szabolcs-Szatmárból mintegy harmincezren járnak el dolgozni más megyékbe. Az viszont már kevéstek, közöljem az igazgatóval, ha netán úgy adódna, hogy valamilyen ok miatt nem tudjuk a tervet teljesíteni, akkor benn maradhassanak délután vagy még vasárnap is. Fizetés nélkül. Akad más változás is. Jó volt hallani, hogy a brigádtagok egy része munkaidő után elment házat építeni Lukács Ferencnek. Amikor először hallottam, bántott egy kicsit, nekem miért nem szóltak? Hát nem mentem el én Is szőlőt kapálni Bogátra Mankó Gyulának? Aztán megnyugodtam. Persze, hogy nem szóltak, hiszen akkor én is úgy voltam, hogy házat építek és aznap az apósommal éppen a vályogot raktuk össze, mert vihar készülődött. Nem építettem házat, vettem egyet. A Nyírbátori Gépjavító Állomás igazgatója, Kézi Zoltán hivatta fel magához Hudák Miklóst, a fiatal művezetőt. Egy adatra volt szüksége. Aztán az igazgatónak sürgősen el kellett menni, s hogy az újságíró ne maradjon egyedül hirtelen ötlettel odavetette: „Amíg vissza jövök, beszélgessenek.” Beszélgettünk. Seres Ernő a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő nődolgozók pótlására. a csökkent munkaképességűek foglalkoztatására. De arra is, hogy különösen Szabolcsban — ahol e pillanatban bőven van felesleges munkaerő — nem lehet az az útja a gazdaságosabb munkára való törek vésnek, hogy az eddig nem kellő hatékonysággal foglalkoztatott embereket elbocsássák. Hanem az. hogy megteremtsék a jó munka feltételét, serkentsenek a hasznosabb tevékenységre, a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatására. A mechanizmus fő hatása ne abban jelentkezzék, hogy csökkenjen, hanem, hogy megfelelő szervezéssel, új termékek gyártásával, üzemen belüli átcsoportosítással növekedjék a foglalkoztatottság színvonala. Hogy ítéli meg a tanácsok feladatát a munkaerő gazdálkodásban? — A demográfiai hullám tovább növeli a problémákat. . A gazdaságirányítási rendszer reformjának életbe lépésével átmeneti problémák iR lehetnek. Központi intézkedések is hozzájárulnak a helyes munkaerőgazdálkodáshoz. A tanácsoknak körültekintően kell foglalkozniuk a munkaerőelosztással, a pályaválasztás irányításával, hathatósabb koordinálási tevékenységet kell ellátniuk, nemcsak a helyi, de a minisztériumi iparvállalatok munkaerőkér. déseinél is. Hiszen a foglalóé, hogy a megyén belüli rendszeres utazók száma is megközelíti a huszonnégyez- ret. Ez nemcsak a munkahelyre járást tükrözi, hanem magában foglalja az iskolába, kórházba, orvoshoz, szaküzletekbe járók számát is. Azt jelenti ez, hogy közel egy tizede a megye lakosságának rendszeresen utazik. Megyénk 233 községéből 230 rendelkezik vasútállomással, vagy távolsági autóbusz-járattal. (A három kieső község, az összesen két és félezer lakost képviselő Besenyőd, Pusztadobos és Darnó 2—4 kilométerre fekszik a legközelebbi vasútállomástól.) Érdemes egy pillantást vetni arra is, hogyan függ össze a két közlekedési eszköz: saját vasútállomással rendelkezik 97 község, ahonnan a megye lakosságának közel kétharmada — mintegy 325 ezer ember — utazhat vonattal. Kétszázegy község rendelkezik saját autó- buszmegállóval, s a falvaknak mintegy 30 százaléka, 69 község lakói mindkét közlekedési eszközt igénybe vehetik. A megye lakosságának egyharmada azonban csak autóbuszon utazhat lakóhelyéről a legközelebbi vasútállomásra, illetve járási székhelyre. A községi telpü- lésekre a legnagyobb vonzerőt a járási székhelyek gyakorolnak. Ezek a községek kisebb-nagyobb területeknek mintegy városi funkciót betöltő centrumai, ahová naponta sokan utaznak. A megye közlekedési viszonyai, területenként különbözőek. Nyugati felének — elsősorban a nyíregyházi es a tiszalöki járás — közlekedési helyzete általában kielégítő, ugyanakkor a szatmári—beregi részen a lehetőségek messze az igények alatt maradnak. A csengeri. a fehérgyarmati, a vásáros- naményi járásokban elő mintegy százezer ember közül hatvanezernek egyedüli közlekedési eszköze az autóbusz. Ismerve az AKÖV személyszállító járatain uralkodó zsúfoltságot, a jelenlegi helyzet egyáltalán nem kielégítő, s az irányító szervek részéről is több figyelmet érdemelne. koktatási gondok területi gondok elsősorban, megoldásuk is a terület jól felfogott érdeke. Sok helyen felvetődik mi lesz a szociális juttatásokkal, kedvezményekkel? — A népgazdaság például az üzemélelmezésre, az üdültetésre, a gyermekintézmények fenntartására, segélyezésre, stb, eddig fordított összegeket a vállalati eredménytől függetlenül ezután is az üzem rendelkezésére bocsátja, s a vállalatra bízza, hogyan használja azokat fel. Lehetőség lesz arra, hogy növeljék az üzemi étkeztetéshez nyújtott támogatást, bővítsék a vállalati üdülőt stb, ha erre fedezettel rendelkeznek, de meg is szüntethetik az ilyen közvetett juttatásokat és pénzben kifizethetik. ha a helyi szakszervereti szerv egyetért azzal. Szerintem, ha a vállalat vezetői megfontoltak, s üzemük távlati érdekeit nézik, ezt az utóbbi intézkedést nem teszik meg, illetve csak akkor, ha a megvont juttatások helyett más formában jóval magasabb kedvezményeket tudnak nyújtani. A vállalatnak meg kell találni a módját, hogy a dolgozó érezze ott jól magát, a vezetésnek törekednie kell nemcsak szakmai, de más oldalról is mindig megmagyarázni. mit rjpiért csinál — ennek a hatása jelentősen érződik majd a vállalat eredményeiben. Kopka János Ha a községek és a megyeszékhely közötti közlekedést vizsgáljuk, elméletileg kedvező a helyzet. Valamennyi járási székhelyet vonaton, a községeket pedig — kevés kivétellel — vonat és autóbusz igénybevételével (átszállással) meg lehet közelíteni. E tekintetben a legkedvezőtlenebb helyzetben a csengeri és a fehérgyarmati járás van, ahová és ahonnan nagyon körülményes az utazás. A mátészalkai csatlakozási idő egyes vonatoknál másfél, két és fél óra. Az is szinte érthetetlen, hogy miért nem indít a MÁV közvetlen vonatokat, vagy legalább közvetlen kocsikat a megye- székhelyről Csengerbe és Fehérgyarmatra. Jelenleg meg mindig nehezebb Nyíregyházáról e két járási központba vonaton eljutni, mint Budapestre. Az illetékesek ebben az ügyben évek óta leveleznek, de a legegyszerűbb, s az utas számára legkényelmesebb megoldást, (mert ez sem mindegy!) a menetrendkészítők figyelmen kívül hagyják. A lakosság kommunális ellátása szempontjából jelentős szerepe van a helyi közlekedésnek is. A megye négy községében, (Fehérgyarmat, Kisvárda, Mátészalka, Ujfe- hértó) van már helyi autó- buszjárat egy vonallal, Nagy- kállóban, Tiszavasváriban pedig több viszonylatban járnak a buszok. A következő évek sokat ígérnek a közlekedés javításában is. A Nyíregyháza— Miskolc vasútvonal villamosítása után már végzik a záhonyi vonal átépítését, villamosítását. Ez a kulturáltság, gyorsaság és gazdaságosság szempontjából egyaránt komoly eredmény. Ügyanakkor azonban fontos lenne, hogy a megye keleti részének, közlekedés-fejlesztését is fokozottabb figyelem kísérje. Elsősorban nem is a vonalak szaporítására, hanem a kulturáltság javítására, az utasok sokkal jobb kiszolgálására lenne szükség. Mindezek mintegy százezel ember napi gondjai, s gyor- sabb megoldásuk egyre sürgetőbb. Marik Sánto ,/Vinee kilógott a sorból“ SZÁZEZER EMBER NAPI GOND/A a megyén belüli utazás Miért könnyebb eljutni Pestre, mint Csengerbe ?
