Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-30 / 178. szám
JSyokszáx fiatal indul az építőtáborokba A konyhaasztalon felbontott, újságpapírba csavart csomag fekszik: könyvek, fényképek, kisebb-nagyobb dobozok. Fényképek a falon is, s mindegyiken valahol ott van Fábián Antal. De nézzük csak tüzetesen a 70 éves ember féltve őrzött kincseit. A gondosan borított könyv címe „Sturm” — Ostrom — s szerzője I. Sz. Sztrelbic- kij tábornok. A cím alatt kézzel írt meleg szavú de- dikáció Anionnak, az egykori harcostársnak. Fénykép kerül elő: tizenhét magyar és két szovjet férfi tablója — köztük Fábián Antal, mellette Koszigin, egy kicsit odébb Mikojan. A felvételt két évvel ezelőtt készítette a Kremlben a Pravda fotósa, lljabb képek következnek, s mindegyiken ott van az idős nagyhalészi nyugdíjas néhány olyan ember társaságában, akikkel mások legfeljebb csak az újságokban találkoznak. A kis csomag aljáról még néhány piros bőr borítású doboz kerül elő. Kitüntetéseinek dobozai — a partizánszövetség emlékérme, a felszabadulás 20. évfordulójának emlékérme, egy szovjet kitüntetés „Za boe- vüe zaszlugi” — és mégegy, a „Gvárgyijá”, amelyet akkor kapott, amikor néhány évvel ezelőtt a Vörös Gárda örökös tagjának iktatták be őt Ötven esztendő telt el az 1915-ös és az 1965-ös év között, illetve Fóbián Antal oroszországi és szovjet- unióbeli útja között Ferenc József katonája lett 1015-ben. Szegény cseléd gyermeke: irány a front! Tizenkilenc esztendős sem volt még, amikor fogságba esett Kola félsziget, viaszbánya. Megbetegedett, s egy kisvárosi szállodába került konyhamunkásnak Itt hallotta meg először a „Fel vörösök, proletárok” dallamát, s neki, a magyar Cfelédgyereknok olyan ismerős és kedves dallam volt ez, hogy néhány hét múlva már ő is a „proletárkórus” tagja lett. Szállodai szobájában kaptak helyet illegális találkozásokra Szákóék és elvtársai (Szákó később a városi partbizottság első titkára lett.) ö is kapott pártmeg- bizatást — vissza kellett térnie a lágerba, s ott agitált. Az októberi forradalom híre ide, a Kóla-félszigetre is hamar eljutott. Fábián Antal tudta, hogy küldetése a lágerben lejárt, s érezte: kint a helye a harcosok között. Ekkor szervezték a III. nemzetközi lovasezredet, amely később lovasbrigáddá nőtt. Magyarok, csehek, üzbégek, németek, oroszok, románok sorába állt be ő is, s 1918 márciusától orosz földről verte ki a fehérgárdistákat. A brigádparancsnok hamarosan maga mellé vette küldöncnek az orosz nyelvet jól beszélő nagyhalászi fiút. Kemény harcok napjai vártak a „nemzetköziekre” : Orenburgnál ütközet Kolcsakkal, Fábián itt az ötven felderítő lovas egyike. Majd Cseljabinszk, Ttisk ént következett. Tas- kentben Gyenyikinnel birkóztak meg a vöröskatonák. Buhara a következő állomás: Vrangel, -Makaó fehéreire osztották az igazságos ítéletet — méterről méterre verekedtek az orosz földért, a munkásszaöadság ügyéért. Kikkel is harcolt együtt a nagyhalászi Fábián Antal? Földijével, Márton Sándorral, Keiner Sándor komisszárral, sok-sok alföldi, dunántúli és tiszántúli fiúval. Konovalov tábornok volt a frontparancsnok. Egy ideig nála is küldönc volt a nagyhalászi vöröskatona, majd újra visszatért a ncinzetköai brigádhoz, Tas- kentbe. Itt forró napok vártak rájuk a Gyenyikin elleni harcokban. Erősítés érkezett — overállos Orosz munkások. A győztes harcban esett el a nemzetközi brigád parancsnoka. Tas- kentből Moszkva alá vonultak az internacioníü isták. Frunze szemlét tartott a soknyelvű vöröskatona sorai felett Másnap reggel Ukrajnába indultak, megtisztítani ezt a területet is a fehérektől, Vrangel csapataitól. Fábián Antal ebben a csatában Frunze lovasküldönce volt. Itt szerezte egyetlen Sebesülését, bal kezének sebét, egy fehérgárdista kardjától. A vöröshadsereg magyar húszára három éven át verekedett orosz földön az igaz ügyért. Két évvel ezelőtt a Kremlben régi lovastársaival fogott kezet. Találkozott egy vezérőrnaggyal, aki annak idején az ő századparancsnoka volt. Negyvenhat év után Malinovsíkij marsall mutatta be őket egymásnak. Mostani tábornokok, főtisztek keresték moszkvai szálláshelyén és a Kreml fogadásán név szerint Anton Fábiánt. Ma családjának, ismerőseinek és a számos érdeklődőnek mondja el azokat a harcos napokat. Sokan keresik fel Fábián Antalt. Úttörők jönnek kérdéseikkel, de van egy állandó vendégük. Egy gimnazista kislány Hatvanból szokott ide utazni, s — folytatásokban — meghallgat egy-egy csatabeszámolót 1920-ból, 21-ből. Ezt a hatvani Marikát már szinte családtagnak tekintik. Fábián Antal most is azon kesereg, hogy „nem érkezett elutazni a kislány ballagására”. Na, de van elég gond a ház körül. Mindig talál magának elfoglaltságot. A legnagyobb unokája móst kezdett az iskolában oroszt tanulni, neki is segíteni kell. A szikár, Idős férfi gondosan összecsomagolja emlékeit. Zsineggel átköti az újságpapírt. Vigyázni kell rájuk, hisz az internacionalista, a vörös gárda örökös tagja számára ezek nem puszta emléktárgyak: Mások és saját népének szabadsága hajnalát őrzik. Szilágyi Szabolcs A korszerű fényszabályozó berendezés egyik legérdekesebb része: a mesterpult, ahonnan a „fényorgonát” irányítják. Ma újabb nyolcszáz középiskolás fiatal indul útnak, hogy két hétig részt vegyen az ifjúsági építőtáborok munkájában. Megyénkből ezzel a turnussal mennek először fiúk: Tiszalucon csatornát építenek, köztük 14 szabolcsi középiskola 300 tanulója. Tiszavasváriban is fiúk költöznek a táborba, 150-en segítik az állami gazdaságban az időszerű mező- gazdasági munkát. Szolnokon és Lakiteleken szintén állami gazdaságokban 350 megyénkbeli középiskolás leány dolgozik hétfőtől. Az előző csoportok tagjaival együtt már megérkeztek az elismerő levelek és az első helyezetteknek kijáró zászlók: megyénk tanulói derekasan megálltak helyüket. A nézőt meglepően új kép fogadja a szegedi Dóm téren. Négy új torony emelkedik a nézőtérhez „simulva" a kettőstorony mellett. A tornyokból az idén 120 reflektor ontja a fényt szemben a tavalyi negyven- nyolccal. Az energiaigényes világítás miatt teljesen át kelleti építeni a műszaki apparátust, s most a korszerű, fényszabályozó berendezés dirigálja a reflektorokat. A kirakatnál kezdődik az üzlet Sél a a nyíregyházi utcáit on A Mojszejev együttes balettkara próbálnak a szegedi színpadon. egyik fellépése előtt (MTI foto — Keleti Éva felvétele) A dán statisztikusok megfigyeltek egy divatüzletet. Megállapították, hogy 100 belépő vásárló közül 91 előzőleg tájékozódott a kirakatok előtt. Bár országos, vagy kifejezetten nyíregyházi adatok nem állnak rendelkezésre, annyi bizonyos: az üzlet manapság nem a boltban, hanem mér az Utcán elkezdődik. S ebből az is következik, hogy a jövőben megnő a propaganda és a kirakat becsülete. „Betekintő“ A szakemberek véleménye szerint a kirakat az üzlet tükre. Am ezt a tükröt nem sikerül mindig jól megszerkeszteni, hiszen vannak nehezen rendezhető áruk, vannak mutatósak. Bőven akad nyíregyházi példa egyikből is, másikból is. Határt szab természetesen a kirakat elhelyezkedése, mélysége, nagysága. A városrendezők, építészek már nemcsak az épületek formájára gondolnak, hanem bekalkulálják a kirakatokat is, úgy, hogy az szervesen illeszkedjen az utca egészéhez és a városképhez. Uj irányzat az úgynevezett „betekintő kirakat”, mely Nyíregyházán a Zrínyi Ilona úti ötemeletes épület földszintjén található. Lényege, hogy a vásárló az üvegen keresztül közvetlenül az üzletbe lát. Ilyen kirakatokat azonban csak modern, belül is szépen elrendezett üzleteknél lehet alkalmazni. Dzsungelek A festékbolt kirakata szintén betekintő, de emellett ízlésesen árukat is raktak ki. Az egyébként jól megszerkesztett kirakat értékét erősen rontja a por és az elpusztult legyek sokasága. A kereskedők és kirakatrendezők között örök vitatéma, hogy mit tegyenek ki. Egyesek szeretnék, ha a boltban kapható cipőfűzőtől a lovaglónadrágig minden a kirakatba kerüljön. Pedig hogy ez mennyire helytelen, bizonyítja a Zrínyi Ilona utcai játékbolt. Annyi az áru, hogy takarják egymást. Műanyag mackóból, törpékből több is van, hasonló típusú gumilabdákból pedig huszonegynéhányat lehet összeszámolni. Vajon, mit lát meg ezekből egy kisgyerek, aki játékra vágyik? Természetesen az is helytelen, ha egy áru a kirakatban megtalálható, az üzletben viszont nem. Hasonló „dzsungel” található a Zrínyi utcai női divatüzlet kirakatában. Egyetlen ablakban 13 ruha, négy fénykép, egy „stop”-tábla látható. A rosszul elhelyeSzaboícsi internacionalisták Frunze küldönce Két kép Szegedről Sziizlíma S ok, esztendő után a minap találkoztam Dromedár Jenőivel a Koronában. Mondhatom egy új ember benyomását keltette. Magabiztos lett, hangosan, határozottan beszélt, elegáns nyári öltöny simult dundi termetére, szeméből lövellt az életöröm. — Jenőkéml Pompás színben és hangulatban vagy. Jól mehet a sorod, — mondtam, miután egymás felé emeltük a jéghideg korsó sört. — Azt elhiszem édesapám — válaszolta és felnevetett. — Helyettes osztályvezető vagyok egy komoly cégnél! Érdekelt a sorsa, megkértem mondja el sikeres pályafutását. — Roppant egyszerű — válaszolt derűsen és letörölte bajuszáról a sör habját. — Tudod, azelőtt elégedetlen, morgó ember voltam. Azután egy nap megszállt a szentlélek és elhatároztam, hogy változtatok módszereimen. _ Értelek. Attól kezdve nem morogtál, hanem mindennel elégedett voltál. — Szó sincs erről pajtikám, éz buta história lett volna. Cigarettára gyújtott és rám kacsintott. — Más volt az én elgondolásom. Azon túl is morogtam, de csak a beosztottakra, és csak a főnök előtt, négy- szemközt. Érted? — Nem értem. — No, várj csak, mindjárt megérted! Mindenkit szidtam, de abból az aspektusból, hogy a semmire való fickók nem érdemelnek meg egy ilyen nagyszerű szakembert. így alkalmam volt lassan, óvatosan, finoman és diplomatikusan kis bókokat elhelyezni a főnököm fülébe. Például ilyeneket mondtam: Nagyon jó volt a hangulat a mai értekezleten, mert végre valaki a lényegről beszélt. Rászoktam a marhahúsra, mert ő azt szerette, azóta pipázom, mert ő is pipázik és így tovább. Dicsértem a nyakkendőjét, a hangját, az emberségét. — No, de mi ebben az új? — Várj csak, hagyd végig mondanom! Fokról fokra kipróbáltam, hogy meddig mehetek el. Egy alkalommal például elsírtam magam, miközben olvastam köriratát, amely a munka- fegyelemre hívta fel a cég dolgozóinak figyelmét. Valódi könnyeket sikerült kicsikarni a szememből. A cuppogó hangra felfigyelt és kijött szobájából. „Mi baja kédves Dromedár?" — kérdezte tőlem. Én a kezemmel letöröltem a könnyeket az arcomról és szégyenlősen bevallottam; a körlevél szépsége, humanizmusa fogott meg. — Elhitte? — Szemrebbenés nélkül. Én tovább hatoltam az érzés skáláján. Fantasztikus sikereket értem el. Képzeld el — nevetett Dromedár — tegnap mi történt. Kicsit rossz kedve volt és behívott magához. Mert most már mindig behív, jó barátok vagyunk. Azt mondja „Jenéiként az az érzésem, nem értenek meg engem ezek az emberek.” — Téged nem értenek meg Ede! — kiáltottam fel és torkomból hörgő hangot adtam, — téged, aki. és hallgattam... No, mondd komám, — nézett rám érdeklődve. Magam is úgy éreztem, hogy ez már talán nem megy el, de kimond- tam: „Te Ede, tudod, hogy te, nemcsak zseni, de férfiszépség is vagy?... — De hát ennek nem volt semmi értelme. — Persze, hogy semmi értelme, de ez a pláne benne. Ede szeme elhomályosodott és megsímogatta a kezemet. — Boldog vagyok, hogy van egy igaz barátom — mondta és soron kívül kiutalt egy kis prémiumot. Dromedár kérdően rámnézett; „No mit szólsz? Nem remek?" — Ügyes ember vagy, de meddig akarod folytatni? — Amig én leszek az osztályvezető. — Miért? Gondolod, hogy annyira megszeret, hogy átadja a helyét? — Nem. Azt hiszem any- nyira nem. De paralel foglalkozom az ő főnökével is. Azt mondtam neki ma a liftben, amikor az esti tv- műsorról váltottunk néhány szót, hogy Roger Moore, az „Angyal” megirigyelhetné az ő külsejét. — De hiszen az ő főnöke egy kövér, öreg fickó. Biztos kinevetett. — Dehogy is. Igaz, kicsii gyanakodva nézett ugyan, de én nagyszerű komolysággal függesztettem rá tekintete- | met. Erre ő mélyen elgondolkozott azon, amit mond- j tam és hosszan, szeretettel kezet szorított, amikor elbúcsúztunk. Hidd el, minden a legjobb úton halad... <-s) zett modellek, s a színhatás nem késztetik megállásra a vásárlókat. Ötlet Kitűnő az OFOTÉRT kirakata. Igaz, itt is egy-égy áruból — például szemüvegekből — több is van, de az egész kirakat áttekinthető, nem zsúfolt. Kétségen kívül legjobbak az Állami Áruház kirakatai. Rendezői bebizonyították, hogy az egyáltalán nem mutatós edényeket is nagyon szépen lehet „tálalni”, ötletdús az állami „üdülési" kirakata. Van ebben a Balatontól kezdve, a stilizált halakig minden. A kirakott áruk is „úsznak”, az ingnek például egy zsebkendő a v:- torlája. Az emberek szívesen időznek előtte. S ha már az ötleteknél tartunk, szólni kell a rendezők régi fájó pontjáról: kevés a tapasztalatcsere. Az üzletnek bőven megtérülne a napidíj és az útiköltség. Bogár Ferenc
