Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-30 / 178. szám

Politika, emberség, mechanizmus — Hogy képzeli a válla­latvezető nagyobb önálló­ságát, ugyanakkor az üze­mi demokrácia növelését? — kérdezte a minap egy nyíregyházi üzem párttitká­ra- — Vajon lesz-e lehető­ség arra. hogy január el­seje után minden esetben és hatékonyabban be­leszólhassanak azokba az ügyekbe, amelyek az emberek bérét, helyze­tét, olyankor a sorsát érin­tik ? S mintegy önmagának válaszolva mondta el kéte­lyeit: mégha ez meg is tör­ténne, akkor sincs minden vállalatnál olyan párt- és s | ászerveaeti vezetőség, amelynek tagjai képzettek, felkészültek, érintik a gaz­dasági reform politikai cél­ját, s rendelkeznek a meg­valósítás eszközeivel. Azt is latolgatta, vajon lesz-e ele­gendő bátorságuk ahhoz, hogy szembeszálljanak a gazdasági vezetővel, ha an­nak helytelenek az elkép­zelései. Sok manapság a hasonló kérdés, aggály. Világos eb­ből is, hogy az eddiginél jóval alaposabb, követke­zetesebb politikai munká­ra van szükség üzemeink­nél, vállalatainknál. Külö­nösen Szabolcsban, ahol nem kevés a gazdaságilag még gyenge, nagyüzemi tapasztalatokkal kevésbé rendelkező vállalat. Van még üzemünk, ahol a mos­dót a lavór jelenti, a mun­kafeltételeket az elavult gép és berendezés. A béreknél is hátrányban vagyunk más megyékhez viszonyít­va. Ez is mutatja: bár válla­lataink többségénél sok a jó elképzelés, gondolatban és tettekben is alapozzák a jövő esztendőt, nem lesz könnyű a helyzetük a ve­zetőknek, a dolgozóknak. Egy-két év alatt nem lehet kigazdálkodni a viszonyla­gos lemaradást. Mindehhez párosul, hogy a jövőben a jobb munkásnak magasabb jövedelemhez kell jutnia, hogy az üzemek az opti­mális létszámmal és ne azon felül dolgozzanak. Száz és száz gond vető­dik fel, amely a kollektíva egészét érinti. Helyes, vagy rossz megoldása nem’ lehet közömbös az emberekre, párt- és szakszervezet mun­kájára sem, Sok a bíztató előjel. A legutóbbi választásokon a kommunisták és a szerve­zett dolgozók többnyire olyanokat bíztak meg funkcióval, akik képesek feladatuk ellátására. Él­nek majd az ellenőrzés, be­számoltatás — az szb-k esetében, ha arra szükség van — a vétó jogával. Több­ségük tehát alkalmas arra. hogy együtt határozzon a gazdasági vezetéssel a fő kérdésekben. De arra is, hogy ne kerülje el figyel­mét a részkérdés, az egyes nber sorsa, javaslata, vé- cménye. Olyan, aki nem- '■«ak kifejti, de meg is vé­di helyes álláspontját. Nem állítjuk, hogy erre már most mindenütt megvan a garancia. De ott, ahol nincs, — erre is felkészül­tek a felsőbb szervek — természetes lesz, hogy íTMlgkülönböztetett módon segítenek érvényre juttatni a határozatokat, a Munka- Ijörvénykönyv, a kollektív szerződés előírásait. A most kidolgozásra ke­rülő kollektív szerződés próba éve lesz az üzem pártszervezete és szakszer­vezeti bizottsága munkájá­nak is. Jobban kell politizálni a jövőben. A pártszervezet és a szakszervezet nem kis feladata lesz a munkaszer­vezési, a munkásvédelmi helyzet javítása, mert bár­milyen szegény is egy vál­lalat, erről nem szabad le­mondania. Rájuk vár, hogy sürgessék egy távlati terv kidolgozását, hogy az üzem minden dolgozója pontosan tudja, meddig kell várnia, amíg a helyzet fokozato­san, majd teljesen megja­vul. A nagyobb munkaerő­felesleggel rendelkező Sza­bolcs bármely vállalatánál sem mindegy, milyenek a munkakörülmények, a köz­vetett juttatások, elvtársi-e a hangnem, a bánásmód, a légkör. Pezsgő viták, élénk han­gulatú gyűlések előtt ál­lunk, ahol el kell vetni a sablon beszámol ókat. Ilyen körülmények között termé­szetes, hogy az eddigieknél jóval többet szóljanak a beszámolók a javaslatokról, a sérelmekről. Arról, ho­gyan intézkedtek ügyük­ben, mit oldott meg ebből a vállalat és mit nem, s ha nem, miért nem. Az igény hallatlanul megnőtt arra, hogy a kollektívával közöljék a vállalat vala­mennyi mutatóját, semmit ne hallgassanak el. Sok helyen még ma is hétpe­csétes titok, hogy mennyi a félévi nyereség, vagy vesz­teség, Csak az őszinte tá­jékoztatás, a hibák okai­nak, kijavítása módjainak feltárása nyomán lehet vár­ni, hogy a dolgozók hatha­tósan segítsék a jobb mun­kát. Ha ez megtörténik, már­is ott vagyunk az üzemi demokrácia kapujában. A párt- és szakszervezeti vezetők nincsenek maguk­ra hagyva. Az utóbbi idő­ben gyorsan és első kézből kapnak tájékoztatást. Mö­göttük állnak azok, akiket képviselnek. Segíti munká­jukat az anyagi ösztönzők­kel legalább egyenértékű erkölcsi ösztönzés, elisme­rés, amely a jövőben, foko­zódik. Sok összetevője van az üzemi politikai munkának. A legelső mégis az: a pártvezetőségek és az szb-k minden kérdésben hallgas­sák meg az üzem kollektí­váját. Minden döntés előtt összegezzék az okos, előrevivő véleményeket. Egyetlen — akár látszólag érdektelen — ügyet, ered­ményt, gondot se hallgas­sanak el. Azt vizsgálják, mi jó az embereknek, az üzemnek, az országnak. Ha ezt teszik, máris értik a reform legfőbb célját, s méltó partnerei lesznek a gazdasági vezetőknek. Kopka János „Nonstopm kórházi rendelés — Kedvezőbb körülmények körzeti orvosoknak — Távlati terv: új kórház Javítanunk kell a betegellátást Beszélgetés dr. Kemény Lajos megyei tőorvossal Megyénk egészségügyi há­lózata különösen a máso­dik ötéves tervben fejlő­dött sokat. Elkészült a fe­hérgyarmati kórház, a sós­tói tüdőszanatórium, a nyíregyházi anyás csecsemő- otthon, fejlesztették a vá- sárosnaményi és nyíregyhá­zi kórházakat. Azonban a betegek jobb ellátása nem pusztán a beruházásokon múlik. Komoly változást jelenthet majd a gazdaság- irányítás új rendszere. Az ebből adódó feladatokról beszélgettünk dr. Kemény Lajossal, a megye tanács vb. egészségügyi osztályá­nak vezetőjével, megyei fő­orvossal. « Január elsejétől élet­be lép az orvosok Irá­nyítás nélküli, szabad munkavállalásának rend­szere. Szabolcsot nem érinti ez károsan? — A munkavállalásnak ez a formája kétségen kívül sza­badabb kezet biztosít az or­vosnak, ugyanakkor, na­gyobb feladatot szab a köz­ségi tanácsok, társadalmi szervek vezetőinek. S ez a feladat elsősorban abban nyilvánul meg, hogy kedve­zőbb szociális és kulturális lehetőségeket teremtsenek az orvosnak. Van olyan ta­pasztalatom, hogy az utób­bi években kialakított or­vosi körzeteknél már erre nagy gondot fordítottak. Si­került az orvosnak jó kapcsolatot találni az em­berekkel, ezzel magyaráz­ható, hogy valamennyi ott­maradt a körzetében és na­gyon jól érzi magát. Csak a mai postámban négy olyan levelet találtam, amelyben községek körzeti orvosi állást kémek, s van anyagi lehetőségük arra, hogy egy kis segítséggel lakást, rendelőt építsenek. A kulturált rendelési le­hetőségek megteremté­se indokolttá teszi, hogy a községfejleszté.«i alap­pal jobban gazdálkodja­nak a tanácsok. — Megyénk orvoslakásai­nak 37,7 százalékában, nincs vízvezeték, 36,3 százaléká­ban nincs fürdőszoba. Szá­mos községben a rendelés a legmostohább körülmények között folyik. Valóban ége­tően szükséges a járdaépí­tés, villanyhálózatbővítés, de legalább ilyen lényeges egy várószoba, rendelő építése. Hangsúlyozni szeretném, hogy egyáltalán nem az orvos kényelmére, hanem magának a községnek. Általános tapasztalat, hogy rendelőintézeteink, kórházaink túlterheltek. Ennek oka részben az is, hogy a körzeti orvo­sok minden 4— 5. beteget indokolatla­nul, vagy indokoltan rendelőbe utalják, s onnan minden ötödik beteg — hasonló módon — kórházba kerül. — Valóban vannak ilyen tapasztalataink, s ehhez hozzájárul, hogy 16 körzeti orvosi állásunk ma is be­töltetlen. A napokban meg­látogattam az egyik körzeti orvosunkat. 120 beteget vizsgált azon a napon. Ilyen óriási forgalomnál már kép­telen koncentrálni, minőségi munkát végezni. Egy-egy komolyabb esetben inkább a rendelőbe utal. S itt je­lentkezik a másik legna­gyobb problémánk, hogy kevés a szakorvosunk. Csak néhány példát említenék: 522 orvosunk közül 5 sze­mész, 5 fül-orr-gége, 7 röntgen és 4 labor szakor­vos van. Jelentős részük a rendelőkben és kórhá­zakban dolgozik. Ahhoz, hogy jobb munkát végez­hessünk, több szakorvosra lenne szükség és a meglévő körzeti állások mielőbbi betöltésére. Kórházainkban a hét hét napjából gyakorlati­lag öt napon keresztül folyik gyógyítás. Szom­baton alig, vasárnap pe­dig csak ügyelet van. — A nyíregyházi kórház­ban már végeznek felméré­seket a „non-stop” rend­szer bevezetéséhez. Való­ban, ha egy beteg szom­baton érkezett, nem tudták elvégezni rajta a szükséges vizsgálatokat A leleteket a kezelőorvosa hétfőn, esetleg kedden kaphatja meg. Te­hát több napos késéssel. A „non-stop” rendszerben ál­landóan dolgozna a rönt­gen, laboratórium, s javul­hatna a kórház kihasználtsá­ga. Természetesen alapos fel­mérésre van szükség, s ha azok indokolttá teszik az új rendszer bevezetését, ak­kor áttérünk rá. A szervezéseken kívül hozzájárul a betegek jobb ellátásához a kór­házi ágyak számának növelése is. A követke­ző években hol számít­hatunk jelentősebb bő­vítésekre? — Ha elkészült a nyír­egyházi kórház bővítése, megkezdődik a második ütem. Ennek alapján még két pavilont szeretnénk építeni. Az egyikben ideg­gyógyászatot, a másikban belgyógyászatot kívánunk létrehozni. Szó van arról, hogy Nyíregyházán nyolc­száz ágyas, modern, minden igényt kielégítő új kórház épüljön. Ez egyelőre még nagyon távlati terv, de bí­zom benne, hogy megvaló­sul. Legfontosabb felada­tunk a kisvárdai kórház második ütemének megin­dítása. Erre valószínűleg 1969-ben kerül sor. Bogár Ferenc Megjegyzés: ..ésa fogyasztónak Csak üdvözölni lehet n kezdeményezést, amelynek nyomán megyénk kisipari szövetkezetei háromszáz terméküket mutatják be a kereskedelemnek és a fo­gyasztónak Nyíregyházán. ... és a fogyasztónak — hadd legyen ezen a fél­mondaton a hangsúly. Mert a kereskedelem érdeklődé­se nem lehet öncélú, amit megrendel és megvesz, a vásárlóért teszi. S hogy mit rendel meg. az bizony ed­dig spontán jelentkezett. Láttunk szép termékeket a BNV-n, amelyek soha nem kerültek a vásárlóhoz, s tartunk attól — az eddigi tapasztalatok alapján nem minden ok nélkül — hogv a nyíregyházi termékkiállí­tás szép darabjaiból sem válnak áruk Vagy legalább is nem mindből és nem itt, ebben a megyében, ahol gyártják. A kiállításon sok az érde­kes termék, a ktsz-ek meg­indultak a piackutatással. Ugyanakkor sok az olyan aprócikk, az itt bemutatott dolog — gyermek kötött sapka, háztartási apróságok — amelyek után hiába sza­ladgál a vevő, a boltokban egyszerűen nincs. Nincs, mert gátolták eddig a kö­töttségek. De nincs, mert a kereskedelmi vezetők jó ré­sze még nem mer élni az adott lehetőségekkel. A fogyasztó pedig — ha látni akarja a neki hiány- zó árut — legfeljebb el­megy mégegyszer a kiállí­tásra... (kopka) Szabálytalan riport az optimizmusról Egy község, amely ma is a holnapra gondol Rohodon 52 fiatal két vasárnap társadalmi munká­ban 1300 keresztet rakott a gépek után. A tsz-ben erről így nyilatkoztak: Nagyot lendítettek rajtunk a pu- lyák! Pulyák? Az igazság az, hogy ezt legfeljebb a na­gyon idősek mondhatják. Rohodon a segítők a 15—20 közötti nemzedékből kerül­tek ki. KISZ-esek és szerve­zeten kívüliek. Otthon vaká­ciózó iskolások, és tsz-ben dolgozók. Olyanok, akik nemrég jöttek vissza a falu­ba városi munkából, s olya­nok, akik már nem fognak elmenni. Fiaialodás Farkas Balázs, a szövet­kezet párttitkára: — Fiatalodunk. Eddig úgy 25-en jöttek haza. Mind fiatalember. S ezzel még nincs vége. Várjuk haza a többieket is. Szükség van rájuk, számos olyan növény- kultúra telepítését tervez­zük, amihez munkaerő kell. Számítunk azokra, akik most nőnek fel, s akik itthon ma­radnak majd. Nem túlzott optimizmus Füst Milán Beszédes gyermek* H omályos térség, egy kisfiú térdel a köze­pén és egy hang szól va­lahonnan: A gyermek: Én olyan jól játszottam. Egy hang: És mit játszot­tál gyermek? •Nvolcvanadik életévében él- hunit Füst Milán Kossuth-dijas költi), Író. Első verseskötete 1913-ban, első regénye 1920-ban jelent meg. ö vezette be a ma­gyar irodalomba a szabad ver­set. Különösen történelmi drá­máival jelentős sikereket ért el. Kiemelkedő prózai müve — az idegen nyelven is — több ki­adást megért A feleségem tör­ténete. 1948-ban az elsők között ...„.».«pL ki Kossuth-díjjal. A gyermek: A földön ül­tem egy szekrény mellett. S a szekrény alatt volt egy szép, színes tányér s abban színes ezüstpapirok, s én ezekkel játszottam. A hang: De mit? A gyermek: Azt nem tu­dom már megmondani. Csuk azt tudom, hogy mindenfé­lét képzeltem erről a papír­ról, — gyönyörű aranydió­kat képzeltem hozzá, meg egy szép kis menyasszonyt, s közben nagyon jól is érez­tem én magamat. A hang: És aztán mivolt? A gyermek: Oh istenem! Beszéltek a szobában, de én semmit se figyeltem rá­juk. Egyszer aztán felemel­tek az ablakhoz, hogy néz­zek csak ki rajta, esik kinn a hó, s a téren, úgy mond­ták: a hófüggöny mögött olt baktat Rosen bácsi, huf g nézzem csak, mennyire igyekszik, mennyire siet mifelénk, mert biztosan ne­kem hoz megint ki tudja, mit, hogy milyen mulatságos dolgokat, például azt fl könyvet,' amelynek címe: Tom Tit száz kísérlete és produkciói. S habár en ilyenkor újjongani szoktam, ilyenkor el voltam mindig ragadtatva, még tapsolni is szoktam és olyasmit kiáltoz­ni, hogy — istenem, jaj, mit hoz nekem a Rosen bá­csi, — úgy látszik mámoros voltam, bódult az eziistpa- pirtól. (Szünet. Tűnődve:) En olyan jól já szottam.„ A hang: És még ki volt ott a szobában? A gyermek: Oh voltak ott egy páran. Tinike is ott volt. Hol van most Tinik. ? A hang: Tinike nem halt meg, tehát odaát maradt, de. te meghaltál, tehát itt vagy A gyermek: Oh én igazán meghaltam? (Szünet, senki se felel. Könyörögve:) En olyan jól játszottam. A hang: És még ki volt ott a szobában? A gyermek (tűnődve): És mért kellett nekem meg­halnom? A hang: Torokgyík, mit csináljunk? Torokgyík. (Kis szünet). És még kik voltak ott a szobában? A gyermek: Anyám. (Szü­net. Hirtelen észbekap, si- koltva): Hol van most édesanyám? (Csönd senki se felel.) A gyermek: Oh milyen kegyetlenek vagytok. (Zo­kogva): Hol van most édesanyám? Jaj, ugye, nem hagysz? (A tér lassan elsö­tétül, t a gyermek eltűnik). ez? Visszavárni? Megtarta­ni? Kétségtelen, ezek a leg­égetőbb kérdések nemcsak Rohodon, hanem szerte a megye közös gazdaságaiban. Anyagiak és szellemiek Tóth Viola, a község KISZ-títkára és Farkas Ba­lázs azonnal megfelel kér­désemre. — Két útja van a meg­oldásnak. Biztosítani a rendszeres pénzjuttatást, és megteremteni a művelődési, szórakozási lehetőségeket. Az első rendezésére kész a terv: a jövő évtől kezdve a havi munkaegység értékének nyolcvan százalékát pénzben folyósítjuk. Ez azt jelenti, hogy aki folyamatosan dol­gozik, 800—1200 forintot kap kézhez, havonta, rend­szeresen. Ez több mint ami a városi keresetből marad. S ha úgy sikerül ez az év, ahogy terveztük, akkor a munkaegység megér majd legalább ötven forintot. — A szövetkezet — foly­tatja a párttitkár — ugyan­akkor azon is gondolkodik, hogyan segíthetné a kulturá­lis munkát. Ez nemcsak községi feladat. A tsz és a község csak együtt oldhatja meg. Közös alak A fentieket megerősítette Helmeczi Péter, a községi tanács vb elnöke: — Klubot tervezünk, jól működőt. Jól felszereltet. Ehhez a szövetkezet is ad támogatást, s jövőre a köz­ségfejlesztési alapból is áldozunk erre. A most folyó művelődési munkában is összeadjuk erőnket. Ha a fiatalok valahová utazni akarnak, a szövetkezet adja a gépkocsit. A mostani tár­sadalmi munkáért cserébe fedezi egy bál költségeit. Úgy érzem: a fiatalok és a szövetkezet végképp összeta­lálkozott. Groholy Pál, a rohodi is­kola igazgatója így fogal­maz: — Az iskolában rend­szeresen adtunk pályavá­lasztási tanácsokat. Megye­szerte elismert gyakorlóker­tünkben a gyümölcstermelést tanulják a gyerekek. A szö­vetkezetben végzett társadal­mi munka megszeretteti ve­lük a nagyüzemet. Ha vala­kinél még erősebb a város­ba vágyás, az is hamar rá­jön: nem érdemes. /Vem érdemes — Nem mennék vissza a városba dolgozni a világ összes pénzéért sem — mondja Buda Lajos, aki ed­dig Budapesten kereste ke­nyerét. Fiatalember, izmos, vállas. Nyugtalan, szikrázó tekintetű. — Nincs értelme. Itthon többet is keresek, nem kell kétfelé élni, utaz­ni. Szórakozás? Ha .nem is sok, de akad. S rajtunk fia­talokon múlik, hogy lesz-e több. Segítséget kapunk hoz­zá, a tsz-ben, a községben mindenki megérti, hogy ez is kell. De a fiatalok se vár­hatják a sült galambot. Sebők Pál hosszú évek óta tanít Rohodon. Amikor meghallja Buda Lajos mon­datait mintegy bizonyítani akar: — Van jó sportegyesüle­tünk. A fiúk lelkesek. Négv szakosztály működik. Mél­tányolják ezt. Felszerelés, úi kapuk — ez a jutalom. Az­tán itt mindig .volt színját­szócsoport, a lányok a nyári melegben is összejönnek táncpróbára, s az elmúlt va­sárnap is teli volt a műve­lődési ház lemezt hallgatók­kal, táncolókkal. Ha tv van, nem férnek a terembe a lá­nyok és fiúk. Alkalom kell — s nem unalmas itt egy este sem. h Alkalom leli A KISZ-titkár. Tóth Vio­la mintegy summázza a be­szélgetéseket. — A két va­sárnapi társadalmi munka sok mindent megmutatott. Van lelkesedés, van erő a fiatalokban. S a határban ott voltak velünk a község és a tsz vezetői is. ’ Optimistának véltem a be­szélgetés kezdetén a tsz- párttitkár elképzelését. Az is. De megalapozott. Burge! Lsjoa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents