Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-22 / 171. szám

Előítélet nélkül v igyázat! Szélhámos! üspedia a szélhámosok leg­veszedelmesebb fajtája, minthogy a törvény alól tel­jes mentességet élvez. Amel­lett hihetetlenül népszerű; kétszer is meggondoltam, míg rászántam magam, hogy szólok ellene. Igazán nem a magam ér­dekében teszem. Bennem minden jóakarat megvolt ahhoz, hogy beletörődjek: én vagyok a hibás, végtére az ember öregszik, elmarad a kor rohanó tempójától, nem bírja tartani a lépést a für- gién változó, újabbnál újabb áramlatokkal, hiába — ez a világ rendje. Pedig nem kedvelem az előítéleteket. Vásároltam te­hát annak idején hegyes or­rú cipőt meglátogattam fes­tőművész ismerősöm nonfi­guratív — pontosabban: nullfiguratív — házi tárla­tát, fegyelmezetten végig7 hallgattam teenagereknek szerkesztett zenei műsoro­kat, olvasgattam olyan ver­seket, amelyek alulról felfe­lé semmivel sem mondtak kevesebbet, mint a konzerva­tív irányból olvasva, ettem csigapörköltet is — csak mindezek után törődtem be­le, hogy megöregszem in­kább, csendben, észrevétle­nül, kerülve minden feltű­nést. Mert a szükségesnél öt centivel hosszabb s két cen­tivel keskenyebb cipő szorí­tott, és minduntalan felbuk­tam benne a lépcsőn, mert a vászonra locskolt pacnik — bármerről néztem a művet — egyetlen érzést sugároz­tak belém: a sajnálatot, jobb sorsra érdemes vászon és festék iránt. Mert a zenei műextázistól ugyanúgy fut­kosott a hideg a hátamon, mint a hasonlóan mester­kélt, de érzelgősen pózoló magyar nótáktól, melyek mérték nélkül halmoznak te­metőt, keresztfát, holdvilá­got. S mert az említett ver­sen átütött a verejtékszag, és mert rágós volt a csiga- pörkölt. Mondom, beletörőd­tem, hogy megöregszem, in­kább, eszek zaftos marha- pörkölteket, vállalva a meg­bélyegzést, hogy ti. konzer­vatív ízlésű vagyok — vers­be tördelt keresztrejtvények helyett olvasok Arany Já­nost, József Attilát, Illyést, Nagy Lászlót; az egy idény­re előállított zeneipari ter­mékek helyett hallgatok olyan zenét, amely jövő ilyenkorra sem avul el, ink- viziciós lábbeli helyett járok konzervatív, ám viselhető cipőben. Csakhogy nem olyan könnyű nálunk békén megöregedni! A zt még elviselném, hogy a divatáruk, az Irodalmi, a művészeti idény­cikkek propagátorai konzer­vatívnak tartanak, s lépten- nyomon a szememre vetik, hogy elmaradtam a tizen­öt évesek zajosabb részének ízlésbeli s értelmi színvona­lától. Tulajdonképp sok mindent elviselek a békes­ség kedvéért, akár a gyü­mölcsárus kofa is naponta becsaphat a méréssel — ha ezt elég nyilvánvalóan te­szi. Csak azt nehéz máról- holnapra — a békesség ked­véért — megjátszani, hogy az ember nem veszi észre, amikor „átrázzák.” Nos, ezúton jelentem be: a békességre nem tartok to­vább igényt. Hosszú idő óta tudjuk — önök is tudják, én is tudom —, hogy egy szélhámos szó újra meg új­ra félrevezet, becsap, átráz bennünket és mi hosszú idő óta fegyelmezetten meg- játsszuk az együgyüt, a ba­lekot Természetesen ez a széltoló szó az, amire önök is gondolnak: modern. Nehéz most már — így utólag — kinyomoznunk, mikor kezdett el szélhámos- kodni. Csakis akkor kezd­hette, amikor a nagy több­ség számára nyilvánvaló lett, hogy a világ állandóan változik, a technika megál­líthatatlanul fejlődik, az ember gondolkozása, szem­lélete szükségszerűen átala­kul, s a történelem mindig azoknak ad igazat, akik szembe mernek szállni ko­ruk ostobaságaival, előbb vagy utóbb, de törvénysze­rűen azokat a forradalmáro­kat igazolja az idő, akik a gid- res-gödrösre taposott sétá­nyok helyett új utakat keres­nek a kibontakozáshoz, új ösvényeket mernek vágni az emberi butaságok, előíté­letek, maradiságok legsűT rübb bozótjában is. Jó pár ezer évnek el kellett telnie, míg az ember társadalmi méretekben felismerte, hogy: a haladás vastörvény. A modern szó csengése meg­tisztult, értéke megnőtt, ár­folyama pedig felszökött — ezt a valutát most már ér­demes volt hamisítani. Mondom, nehéz tetten érni utólag, mikor kezdődött ez a folyamat. Arra határozot­tan emlékszem, hogy Hitler a nemzeti szocializmus foga­lomtárára a — történelem­nek erre az ószeres ládájá­ra — már arany betűkkel vésette a címkét: „A XX. század legmodernebb esz­méi.” S minden alkalmat megragadott, hogy az általa túlhaladottnak, elavultnak, korhatagnak minősített de­mokráciával szemben hang­súlyozza a fasiszta diktatú­ra korszerűségét, modernsé­gét, sőt: forradalmiságát. Emlékezhetnek az időseb­bek, modernségükkel tetszel­gő nyilasaink is, hogy lenéz­ték — „maradiságuk”, „kon­zervativizmusuk” miatt — eszmei ellenfeleiket. Később azután nemcsak lenézték. Ä m ha a világpolitika szintjén ilyen vakme­rő hamisítások kerülhettek forgalomba, elképzelhető, a divatba jött szónak milyen inflációja kezdődött a vá­sári kikiáltók standjai kö­rül. Figyeljük <jsak: újsze­rű formára mondják, de megújult tartalomra, jobb minőségre értik: modern tánc, modem frizura, mo­dern szövetminták, modern vonalú bútorok, cipők, vá­zák, gyertyatartók, karosz- szériák, feszületek;- bárpul­tok, retikülök, sírkövek, gyerekkocsik, cigarettaszip­kák. Dehogyis akarok én az újszerű, a divatos formák ellen ágálni! Nyilván meg­van a létjogosultsága — olykor a minőségi többlet miatt is — a formabontá­soknak, a divat folytonos megújulásának. Pusztán ar­ra szeretném a figyelmüket felhívni, hogy évtizedek óta ugyanazzal a szóval fejezzük ki a mennyiséget és minősé­get, a formait és a tartalmit, sőt: a feketét és a fehéret, az igent és a nemet: mo­dem. Ugyanazzal a szóval a pillanatnyilag divatos, gyor­san avulót, mint fogalmi ellentétét: s sohasem avulót, a forradalmit, a maga korá­^Tví|tA<rvll47£l • ' «T ® következő négy éve Évente kétezerrel több lakó — s amit ez igényel ban sosem divatost. Talár külön bizonygatás nélkül is érthető, hogy a tegnapró máira elavult nyakkendő­minta, hajviselet, vagy tánc dal tegnap sem abban a: értelemben volt modem ahogyan modern volt és ma­radt Galilei vagy Voltaire Liszt, Bartók vagy Józse: Attila — ahogyan folyama­tosan modem száz év ót£ Baudelaire, ötszáz év ót£ Villon, harmadfél ezer é\ óta Aristophanes. Egyszó­val: minden eredeti művé­szi tett, minden eredeti nagy gondolat, minden igazi for­radalom. A mit a modern szó va- laha is jelentett, mindannak hovatovább az ellenkezőjét is jelenti, s érezhetően romlik a hitele. Figyeljük csak, milyen mel­lékíz tapadt máris ehhez a szapora jelzőhöz: modem nő, modern házasság, mo­dern fiatalok, modern vers, modem festmény, modem lakás, modern életmód. Akit sokszor félrevezetett ez a szó, az legalábbis gyanak­szik. Még egyszer és nyomaté­kosan hangsúlyozom a fél­remagyarázni szeretőknek: formai kísérletezésre, újítá­sokra, divatra stb. — szük­ség van: a viselet, a külső­ség sok mindent elárul az emberről; már csak ezért is hasznos dolog, ha ki-ki sza­badon kifejezheti ízlését, akár divatolhat, kedve sze­rint. De —«■ vigyázat. Azt a nagy történelmi tanulságot, hogy a haladás vastörvény, túl sokan szeretnék apró­pénzre váltani. Mert a be- tokosodott kispolgárnak kü­lönös tehetsége van a mi­mikrihez, pudvás érzelmi és gondolati világát folyton új ruhákba cicomázva őrzi; ir­tózik minden eredeti gondo­lattól, tehát lelkesen befo­gad minden majmolhatót, s szolgai módon utánozhatót; irtózik minden forradalom­tól, tehát lázasan gyakorol­ja a lázadás pózait. És per­sze agresszíven s erőszako­san kényszeríti környezetére az aznapi sikket és persze megbabonázva bámulja ma­gamagát, a köznéptől rikí­tóan elkülönülő, ultramo­dern fenomént. A jelek szerint semmi- vei sem könnyebb ma a szellem forradalmárá­nak lenni, mint volt ötszáz vagy harmadfélezer évvel ezelőtt. Hiszen ma a sokfé­le előítélet, ostoba, hazug babona, csökött nyárspolgá­ri vaskalaposság ellenállá­sán túl le kell győzni a for- radalmiságot üres pózokkal, külsőségekkel mimelő, ol­csó modernkedés agresszió­ját i& Fekete Gyula Nagy feladatok várnak a március 19-én megválasztott városi tanácsra Nyíregyhá­zán is. Az erősebb tempójú urban izálás, továbbá a vá­lasztói gyűléseken elhang­zott közérdekű javaslatok minden eddiginél magasabb követelményeket állítanak a vezető testület elé, amely nemrég ennek megfelelően állította össze és hagyta jó­vá a következő 4 évre szóló programját. Szolgáltatás, ellátás Kitűnik ebből, hogy a ta­nács a gazdasági, kulturális, egészségügyi és más, társa­dalompolitikai tennivalók közül a legsürgősebbekre irányítja figyelmét, erejét az új tanácsi ciklusban. Foko­zott gondot fordítanak a vá­ros környéki tsz-ek, tszcs-k megszilárdítására, hogy ez­által is javuljon a lakosság közvetlen ellátása. A meg­szilárdításban jelentős szere­pet szánnak a melléküzem­ági tevékenység bővítésének, míg a legközvetlenebb fel­adatként jelölték meg egy. a közös gazdaságokat segítő gépjavító üzem építését. Az iparfejlesztés, a munkaerő- foglalkoztatás bővítése so­rán a tanács általános szol­gáltató vállalat, üvegtech­nikai, csempe, beton, con­veyor, autójavító, faipari, klisé, textiltisztító üzemek létrehozását tűzte célul. Ez utóbbira az új lakóközpon­tokban van égető szükség. Ezenfelül új sütőüzem meg­valósítását is tervezi a ta­nács, miközben a VAGÉP, a textilruházati és a Patyolat vállalatok jelentős, rekons­trukciójával számol. A kö­vetkező négy évben a taná­csi építőipar termelését a jelenlegi 85-ről évi 120 mil­lióra akarja fejleszteni. Túl ezen lehetőséget kell keres­ni egy olyan újabb tanácsi építőipari vállalat létrehozá­sára, mely az önálló, ki­sebb beruházásokat, felújítá­sokat, karbantartásokat s a mélyépítő feladatokat látja majd el. Azért, hogy csök­kenjenek a lakossági szol­gáltatásban ma még meglévő problémák, indokolt egy tel­jesen szolgáltató jellegű vál­lalat létesítése is a város­ban. így — a megépülő szö­vetkezeti szolgáltató házzal közösen — megfelelő módon kielégítik majd Nyíregyháza lakosságának apróbb javítá­sokra és más, mindennapi munkára irányuló igényét. Alközpontok, közlekedés A kereskedelmi hálózat : fejlesztése közben a már í kialakult központok és al- I központok szerepének növe­kedésével számol a városi tanács s rögzítette: 1970 végére fel kell számolni az ellátatlan területeket s mó­dot kell találni rá, hogy a tanyai települések lakói is a közelben tudják beszerez­Érettségivel a kombájnon Vízzel kínál bennünket egy tizenkét éves forma „le­gény”. Pár perc múlva el­tűnik, aztán megjelenik a dombon. Egy Danúvián ül. fÉs hogy ül! Biztosan, ter­mészetesen, látszik, úra a motornak, pedig a tarló te­le van árokkal, zöttyenők- kel, szalmacsomókkaJ, Azt mondják, sokan mo­torra születtek Hodászon, akár Rácz József, a kom­bájnom Rácz — mint a többi ho- dászi kombájnos, — szere­lő az állami gazdaságban. Munka közben érte baleset 1959. májusában, egy vasda­rab a bal szemébe repült. — Bevittek a debreceni klinikára, ás sokáig nem tudtam mi lesz a baleset vé­ge. Május volt, én meg ti­zenkilenc éves. egy látoga­tó lányka virágot hozott... 2—3 év kellett, mag újra érzékelni tudta a teret. Ak­kor gondolt először rá, mennyi veszély rejlik a mo­torban. Tanulni szeretett volna, s úgy gondolta, jobb, ha nem a gépészetet foly­tatja. így került szóba a kertészet. Az almafák kö­zött kevesebb veszély lesel­kedik az emberre, és kü­lönben is, Hodászon min­denki az almából él. Tanulni gyerekkorában is szeretett volna. Már gim­nazista volt 1953-ban, ami­kor szülei újból egyénileg gazdálkodók lettek, — s emiatt ott kellett hagynia a gimnáziumot. — Nem volt szokatlan a munka, hiszen az aratást húsz éve ismertem meg, ak­kor alig 7—8 éves lehettem. Emlékszem ma is, borsófő­zeléket ettünk aznap ebéd­re, s nem tudom, hány po­font adott az apám, mert nem akart szabályosan sike­redni a kötélcsavarás. Min­dig a jobb karommal fog­tam be a kötelet, s nem a bál­lal. Tudom, mi munka volt az. Most meg? Húsz holdat is levágok, kényelmesen és gépről, mint egy parancs­nok. A kertészeti technikum­ba jelentkezett, s azóta el is végezte. De ő csak az el­ső a műhelyben, az egyik társa már most végzi a kö­zépiskolát, egy mostanában végző és kitünően dolgozó ipari tanuló pedig szintén jelentkezni fog. És tanulni ezután is sze­retne Rácz József. A kérdés csupán az, mit, a kertésze­tet, vagy a gépészetet foly­ni napi szükségleteiket. Szá­mol a tanács a növekvő idegenforgalommal s amel­lett, hogy az új városi szál­loda s a megnyitandó tu­ristaszálló javít a jelenlegi helyzeten, tárgyalásokai folytatnak egy sóstói motel építéséről is. Sor kerül a kisvasút és a villamos kihelyezésére a vá rosból, így sürgetőleg vető­dik fel a tömegközlekedés feltételeinek megteremtése, A villamospótó autóbuszok­nak megfelelően kiképzett utakra lesz szükségük, ezért arra törekednek, hogy a jö­vőben évenként legalább 10 millió forintot fordíthassa­nak a meglévő közutak át­építésére, újak létesítésére. Szociális, kulturális fejlesztés Városi tanácsunk említett programja tekintettel van arra, hogy az urbanizál d. s nyomán évenként 1500—2000 fővel növekszik majd a me­gyeszékhely lakossága, ami az egészségügyi ellátás to­vábbi javítását teszi szük­ségessé. Körzeti orvosi ren­delő létrehozása szükséges Sóstóhegyen, Borbányán és a Déli Alközpontban. Szük­ségesnek mutatkozik 2—3 mi:- liós befektetéssel egy korszerű gondozási kör megépítése is Több . érdekesség lelhető fei a művelődésügyi program ban. A jelenlegi 3-ról 10 szá­zalékra növelik a könyvtá­rakban a szakkönvvek ará­nyát. A tanácsi ciklus végé­re elérik, hogy ezer lakosra 1800 kötet jusson. Az ifjú­ság kulturális igényeinek kielégítése végett egy ifjúsá­gi ház létrehozását vették fel a programba. Gondos­kodni akar a tanács arról is, hogy egy hírlapolvasó és Kiállítóterme legyen a me­gyeszékhelynek, s hogy a város két új lakónegyedé­ben klubkönyvtár nyissa meg ajtaját. Figyelmet ér- , demel, hogy a harmadik 5 éves terv végéig a tanács el szeretné érni: Nyíregyháza az „50 klub városa” legyen. Több óvodai férőhelyre lesz szükség a jövőben. .Je­lenleg 16 óvodája van a vá­rosnak. Számítva a női munkaerő fokozottabb lekö­tésére, a következő 4 év­ben 125 hellyel bővítik Nyíregyháza óvodáinak be­fogadóképességét. A perem­részek ilyen irányú gond­jainak enyhitése végett 50 személyes óvodát létesítenek Borbányán és az Ujkisteleki szőlőben. Járulékos beruhá­zás révén a Vécsey közben 50, az Árok utcán 75 gyer­mek elhelyezésére alkalmas óvodát építenek. A tanyai iskolák helyiségeiben — a termelőszövetkezetben dolgo­zó anyák helyzetének köny- nyítésére — az elkövetkező években is idény-napköziott- honok megnyitását szorgal- mzzák­Mindezek tervek, elképze­lések, melyekért még igen sokat kell dolgozni. Mutat­ják viszont, hogy a város választott vezető teslülete nemcsak a központi segít­ségre számít, hanem a helyi erőket is a legsürgősebb feladatok szolgálatába igyek­szik állítani. (as) Válasz cikkünkre Közfogy a* ztású élelmiszerek ellenőrzése Lapunk július 12-én meg­jelent számában „Gyakrab­ban ellenőrizzék a köz­fogyasztású élelmiszereket"1 című cikkünkre a Nyíregy­háza Városi Tanács VB egészségügyi osztálya hosz- szabb levélben válaszolt. A levélben az egészség- ügyi osztály kihangsúlyozza, hogy nem értenek egyet az­zal, hogy a megyei KÖJÁL a nyíregyházi éttermeket és élelmiszerüzemeket ellenő­rizze. Nyíregyháza város te­rületéhez tartozó összes ét­termek, italboltok, falatozók élelmiszerüzletek kizárólag a Nyíregyháza Városi Ta­nács VB egészségügyi osz­tályához tartoznak. Az egészségügyi osztály egyet­len dolgozójához tartozik minden élelmezés, egészség- ügyi ellenőrzés. Mintegy 96 ilyen egység van. A rend­szeres ellenőrzésen kívül sok esetben soron kívül is végeznek helyszíni szemlé­ket. tassa. A mérlegen a gépé­szet nyomott többet, ha szo­ros versenyben is, de meg­előzte a gyümölcsösök sze- retetét. — Hogy miért szeretem a motort? Képzelje el, ott van egy csomó vasdarab, össze­rakja, energiát ad bele, és megy. Elindul, érti? Megy! Hogy mennyire szereti a gépeket Rácz József, azt a jogosítványa bizonyítja, amelyet a szemével történt baleset után visszakapott, s nemzetközi forgalomra is érvényes, „hivatásos” jogo­sítvány. Jövőre pedig felső­fokú gépészeti technikum­ba jelentkezik. — Dolgozunk a műhely­ben, valamelyikünk elmond két verssort, aztán kérdi i másikat, ki írta és honnan van? Képzelje, ha nem tud válaszolni rá. Jó ha tanul az ember, s persze nemcsak azért, hogy ezen a ..vetél­kedőn” megállja a helyét. K. I. A baj az, hogy egyes vállalatok nem törődnek az­zal, hogy a legnagyobb ká­nikulában a legalapvetőbb feltételeket biztosítsák 3 romlandó élelmiszerek áru­sításához. Sok élelmiszerüzletben és vendéglőben megtalálhatok a hűtőszekrények. Sajnos azonban a boltvezetők min­dig többet rendelnek, mint amennyit hűteni ludnak, például tej, tejfel, vaj. töl­telékárukból. Helyesnek és nagyon fon­tosnak találnánk, ha a ven­déglátó és az élelmiszer vál­lalatok ellenőrei a közegész­ségügyi dolgozókat is'beven­néd ellenőrzéseikbe. (Például lejárt konzervek.) Az egészségügyi osztály egyetért cikkünkkel, ' de hangsúlyozza azt, hogy az egészségügyi szervek mellett fel kell vetni a vállalati dolgozók felelősségét is. Hogy a közfogyasztásra kerülő élelmiszerek kifogás­talan minőségben jussanak a vásáriokhoz, — járványügyi szempont miatt elsősorban a vállalat igazgatójának kell maradéktalanul betartatni és felelősségre vonni a mu­lasztókat. Az egészségügyi osztály bírságot szab ki a mulasz­tókra. Egy ilyen kirívó mu­lasztásról is említést te­szünk. Június utolsó napjai­ban a városi fagylaltterme­lő üzemből leküldték és ki- szállíiották autóval a fagy­laltalapanyagot a .S .. u. A lágy fagylalt pavilonnak elromlott a hűtőszekrénye, ezért a két kannát a szálló étterem hűtőszekrényében úgy helyezték el, hogy együtt volt a nyers hússai, tejjel, túróval és a kanná­kat még be sem fedték, öt­ven liter fagylaltalapanya­got kellett megsemmisíteni. Ugyanezen a napon még hat olyan elárusítást foglal­tak jegyzőkönyvbe, amelyek az emberek egészségét sú­lyosan veszélyeztették. Hűtés nélkül árusítottak fasirozott húst, hurkát, szendvicset stb. Még a pohár- és kéz­mosáshoz sem volt biztosít­va víz ezeken a helyeken. (F. PJl

Next

/
Thumbnails
Contents