Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-22 / 171. szám

Magyar államférfiak üdvözlő távirata lengyel államférfiakhoz Lengyelország felszabadulásának 23. évfordulója alkal­mából a magyar államférfiak a következő táviratot küld­ték a lengyel vezetőknek: WLADYSLAW GOMULKA elvtársnak, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, EDWARD OCHAB elvtársnak, a Lengyel Népköztársa­ság államtanácsa elnökének, JOZEF CYRANKIEWICZ elvtársnak, a Lengyel Nép- köztársaság minisztertanácsa elnökének, VARSÓ Kedves elvtársak! A Lengyel Népköztársaság nagy nemzeti ünnepe, Lengyelország újjászületésének 23. évfor­dulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, az egész magyar nép nevében üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri lengyel népnek. , Népünket őszinte örömmel töltik el azok a kiemelkedő eredmények, amelyeket Lengyelország népe a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével a szocializmus építésének minden területén elért. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy népeink barátsága, országaink sokoldalú együttműködése évről évre mélyül és erősödik. Meggyőződésünk, hogy az internacionalizmus elvein alapuló barátságunk és együttmű­ködésünk országaink érdekeit, az egész szocialista közösség egységének megszilárdítását és a béke ügyét szolgálja. A lengyel nép nagy történelmi évfordulóján szívből kí­vánunk a testvéri lengyel népnek és önöknek kedves elvtár­sak, újabb nagy sikereket szocialista hazájuk felvirágoztatá­sában, és a békéért folytatott következetes harcukban. Budapest, 1967. július 21. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, • magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke. Szovjet vezetők üdvözlete Július 23-augusztus /. örül azoknak a sikereknek, amelyeket a népi Lengyelor­szág dolgozói értek el a LEMP vezetésével — mond­ja a távirat. A szovjet ve­zetők mélységes megelégedé­süket fejezik ki azzal kap­csolatban, hogy állandóan, fejlődik és erősödik a szov­jet és a lengyel nép szívé­lyes barátsága és sokoldalú együttműködése. az arab népekkel mákban juttassák kifejezés­re szolidaritásukat az arab népekkel és ifjúsággal, nem­zetközi méretű szolidaritású akciókkal ítéljék el az izrae­li agressziót s annak követ­kezményeit. Takeo Miki megbeszélései Kuznyecovval Egy hét a világpolitikában (|T: Közel-keleti holtpont az ENSZ-ben ^ Arab csúcsmegbeszélcsek Kairóban (|p Költségvetési krízis Bonnban § Szovjet figyelmeztetés 0 „Feliér jiönyv“ a brit katonapolitika változásairól Moszkva (TASZSZ) A lengyel nemzeti ünnep, Lengyelország újjászületésé­nek 23. évfordulója alkal­mából Leonyid Brezsnyev. Nyikolaj Podgomij és Alek- szej Koszi gin üdvözlő távira­tot küldött Wladyslaw Go- mulkának, Edward Ochab- nak és Józef Cyrankiewicz- nek. — A szovjet nép őszintén Szolidaritási hét A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség legutóbbi berlini rendkívüli végrehaj­tó bizottsági ülésén meg­vitatta a közel-keleti hely­zetet, az izraeli agressziót és akcióprogramot dolgozott ki az agressziótól sújtott arab népek támogatására. E program keretében július 23 augusztus 1 között a DÍVSZ megrendezi az arab népek és ifjúság iránti nem­zetközi szolidaritás hetét A DÍVSZ irodája felhívás­sal fordult a tagszervezetei­hez, hogy gyűjtésekkel, gyógyszerekkel, szolidaritási nagygyűlésekkel és más for­Takeo Miki japán külügy­miniszter pénteken délelőtt találkozott és megbeszélést folytatott Vaszilíj Kuznye­covval a Szovjetunió ügyvi­BUDAPEST Losonczi Pál a népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken fogadta Enver Muradot, a pakisztáni iszlám köztársaság új ma­gyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Enver Murad nagykövet megbízólevelének átadása­kor beszédet mondott, amelyre Losonczl Pál, az Elnöki Tanács elnöke vála­szolt ALGÍR Az algériai legfelsőbb bí­róság 3 napos tanácskozás után pénteken délután be­jelentette, hogy helyt ad Kinshasa-Kongo kormánya kérésének és kiadja Kongó­nak Csombét. NEW YORK Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csütörtökön tárgyalásokat folytatott az ENSZ székhelyén az arab országok ENSZ-küldötteivel. A szovjet külügyminiszter tálálkozott Buteflika algéri­ai, Makhusz szíriai és Pa- csacsi iraki küldöttel ULÁNBÁTOR Pénteken Ulánbátorban befejeződtek a bolgár—mon­gol tárgyalások. Aláírták a két ország barátsági és együttműködési szerződését, a bolgár—mongol gazdasági, valamint tudományos és műszaki együttműködési kormánybizottság létrehozá­sára vonatkozó egyezményt, s a bolgár párt- és kor­mányküldöttség mongóliai látogatásáról kiadott közös közleményt. Mérgező vegyszerekkel... Hanoi, (MTI): A „Patet Lao” rádióra hi­vatkozva, a VNA jelentette, hogy július -I-én és Il-én amerikai repülőgépek két kambodzsai tartomány fal- vait mérgező vegyszerekkel permetezték be. Az ameri­kaiak „harci cselekményei*’ következtében nagy károk keletkeztek a lábon álló ter­mésben és áldozatok vannak a polgári lakosság körében. vő külügyminiszterével A japán külügyminiszter a szovjet kormány vendége­ként csütörtök óta tartózko­dik Moszkvában. Mint ama bizonyos júniu­si nap óta állandóan — ezen a héten is a közel-kele­ti válság állott a nemzetközi figyelem középpontjában. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének színhelyén lá­zas munka folyt — ám el­sősorban a kulisszák mögött, a külvilág kizárásával. Hét­főn elnapolták a világszer­vezet rendkívüli közgyűlését, amely csak pénteken foly­tatta munkáját. Az elnapo­lás célja az volt, hogy időt adjanak olyan kompromisz- szumos határozati javaslat kidolgozásához, amely meg­kaphatja a szükséges kéthar­mados többséget. A jelek szerint erre — legalábbis a legközelebbi jövőben — nem sok kilátás van: az ENSZ adós olyan határozattal, amely megfelelő formában és gyakorlatilag is keresztül­vihető módon követelné az izraeli megszálló csapatok kivonását az elfoglalt arab területekről. Az izraeli kormány ma­gatartása nehezíti akcióival ilyen ENSZ-határozat létre­jöttét. Hiszen a Jeruzsálem óvárosának kiürítésére ho­zott, majd ismételten meg­erősített, elfogadott határo­zatot sem hajtotta végre. Erre a magatartásra hívta fel a figyelmet Gromiko szovjet külügyminiszter leve­le, amelyet az ENSZ Bizton­sági Tanácsának elnökéhez intézett, s amely arra int, hogy az utóbbi napokban sorozatosan kirobbant konf­liktusok, amelyek a Biz on- sági Tanács tűzszüneti hatá­rozatának izraeli megsérté­sét jelentik — „rendkívül veszélyesek és nagyobb ará­nyú katonai konfliktussá fa­julhatnak.” Az izraeli kor­mány a Gromiko-levéllel kapcsolatban válaszlevelet intézett az ENSZ-közgyűlés elnökéhez, amelyben a maga részéről az arab államokat vádolta agresszióval. Az ENSZ-ben bekövetke­zett „közel-keleti holtpont” háttere előtt zajlottak le az „arab csúcs” tárgyalásai Kairóban. Ezeket a tanács­kozásokat váltakozó számú résztvevővel folytatták. Jel­legzetességük azonban az volt, hogy Husszein jordá- niai király csak a tanácsko­zások legelső fázisában vett reszt, Szaud-Arábia, Líbia, Marokkó és Libanon képvi­selői pedig távolmaradtak a megbeszélésektől. Ily módon e tanácskozáso­kon a vendéglátó Nasszer elnökön kívül az algériai, a szíriai, az iraki, és a szudá­ni államfő vett részt. A megbeszélések csúcspontján Bumedien algériai és Aref iraki államfő a hét elején Moszkvába utazott, ahoi tárgyalásokat folytatott Brezsnyevvel és Kosziginnel. A moszkvai látogatás után visszautaztak Kairóba, ahol beszámoltak a Szovjetunió­ban folytatott eszmecsere eredményeiről. Az arab csúcstalálkozóról hivatalos közleményt nem adtak ki, de Bumedien. Aref és Azhari szudáni el­nök sajtónyilatkozatot tett. Bumedien a sajtónyilatko­zatban azt mondotta, hogy „teljes megegyezés jött lét­re, az izraeli agresszió kö­vetkezményeinek felszámolá­sa érdekében hozandó in­tézkedésekről”. Ez kétség kívül haladást jelent, miután a csúcstalálkozó korábbi pe­riódusában úgy tűnt, hogy az aktivitását erőteljesen növe­lő Algéria és Szíria a fegy­veres harc valamilyen for­mában történő folytatása mellett emelt szót, míg Egyiptom hosszabb lejáratú, összehangolt politikai-gazda­sági akciókkal kívánja elér­ni a közös politikai célokat. A hét figyelemre méltó és mélyebb összefüggéseket is felvető eseményei közé tartozik, hogy Nyugat-Euró- pa két vezető országában, Nagy-Britanniában és Nyu- gat-Németorszagban kiéle­ződött a belpolitikai helyzet. Ez az éleződés sok azonos vonást mutat, bár a két or­szág nemzetközi és katonai helyzete különböző. Ami Nyugat-Németorszá- got illeti, a kiindulópont az, hogy a gazdasági stagnálás, sőt visszaesés veszélye pénz­ügyi lépésekre kényszerítet­te a kormányt, s ennek so­rán hozzányúltak az eddig „tabu”-nak tekintett kato­nai költségvetéshez is. No­ha a csökkentés nem volt jelentős, nyomban kétirányú válságot robbantott ki. Egyrészt Schröder hadügy­miniszter a nyugatnémet tá­bornoki kar nyomását kife­jezve tiltakozott, sőt állító­lag lemondással fenyegető­zött. Másrészt az Egyesült Államok nyíltan kifejezte elégedetlenségét. Schröder fellépése magában hordja egy esetleges kormányvál­ság csiráit, az újabb ameri­kai—nyugatnémet nézetelté­réseket pedig Kiesinger kancellár és Brandt külügy­miniszter augusztus 19-i washingtoni utazása során kellene rendezni. A nyugatnémet krízis nap­világra hozott olyan belső feszültségeket, amelyek kü­lönösen időszerűvé teszik a bonni alkotmányjogi tervek kapcsolatos, e héten nyilvá­nosságra hozott szovjet ál­lásfoglalást. A TASZSZ-nyi- latkozat arra hívja fel a fi­gyelmét, hogy a kivételes törvények rendszere, amely­nek kidolgozását a jelenlegi bonni kormány is folytatja, súlyos fenyegetést jelent Európa biztonsága szem­pontjából. A rendkívüli tör­vényhozás módot adna a kormánynak, hogy a lakos­ság elemi Jogainak hatály­talanításával kézbe vegye a teljes végrehajtó és tör­vényhozó hatalmat, bírói szervek jóváhagyása nélkül letartóztatásokat eszközöljön és a szövetségi köztársaság egész politikáját gyökeresen militarizálja. Ugyancsak a hadügyi költ­ségvetés körül bontakozott ki e héten az angol politikai válság. A kiindulópontot az úgynevezett „védelmi feher könyv” nyilvánosságra hoza­tala jelentette. Ez előirá­nyozza a katonai kiadások fokozatos és lassú csökken­tését és a hírhedt „Szueztől keletre” politika fokozatos felszámolását. A fehér könyv világossá teszi, hogy nem el­vi vagy erkölcsi meggondo­lások alapján hozták ezt a határozatot, hanem egysze­rűen azért, mert Nagy-Bri- tannia gazdasági helyzete nem bírja elviselni a „Szu­eztől keletre” politika teher­tételeit, s így a 70-es évek közepéig bezárólag London­nak katonailag vissza kell vonulnia Délkelet-Ázsiából. Ez a dolog lényegét tekintve az Aden, Malaysia és Singa­pore területén lévő katonai bázisok felszámolását jelen­tené. Feltűnést keltett, hogy Wilson a fehér könyv nyil­vánosságra hozatala után (amely szerint még mintegy 7—8 évig fenntartanák a je­lenlegi állapotot) arra cél­zott: a változásokat esetleg már korábban végre kell hajtani. Ebből Londonban azt a következtetést vonták le, hogy a kormányon belül nézeteltérések merültek fel a brit katonai politika meg­változtatásával kapcsolatban, s hogy esetleg Wilson kény­telen lesz átalakítani kor­mányát. E kombinációk sze­rint a kormányátalakítás középpontjában Healey had­ügyminiszter személye áll majd, aki más megbízatást kapna. A „helycserés átala­kítás” esetleg érintheti Cal­laghan pénzügyminiszter és Brown külügyminiszter po­zícióját Is. Dobozy Imrei (líra lehet Kezdeni (Regény) 11. Német páncéltörőket tol­nak állásba az Áj hársfái mögött. Nem értem. Az oro­szok mostanáig nem tudtak hidat verni, rohamcsónakon futkároznak a két part kö­zött, ha volna harckocsijuk ideát, már széjjelnyomhat­ták volna az Öregvárost át­szelő, gyatrán összetákolt védelmi vonalat. A Károly Róbert tér boltjaiban lám­pát gyújtanak, de mindjárt rángatják is lefelé az elsö­tétítésre használt, fekete papírredőnyöket. Vaksi ab- iakszemek: ha valamiért, ki tudja miért, nem térhet­nék vissza, ez lenne utolsó emlékem a térről. Na de ne hülyéskedjünk! Vagy a bő­römre gondolok, és semmi másra, vagy mindenre, csak a bőrömre nem. A város úgyse menthet át engem, én nem menthetem át a várost, eljövendő időkre. Majd ta­lálkozunk megint, a vihar elvonultával, ha élünk. Gáld kiváltságlevelét, amelyet Károly Róbert írt alá, fej­ből kellett tudnunk, aki el­akadt, ülhetett vissza a he­lyére, szekunda. Mi, isten kegyelméből Magyarország királya... Deső azon tört a fejét, lesz-e még Magyarország. Miért ne lenne? Kiálltuk a tatárjárást, a törököt, az osztrák sógort, atyaisten, mi mindent álltunk ki. Talán csak épp azért tudtunk megmaradni ezer esztendő­nél is tovább, mert folyton- folyvást össze kellett szedni magunkat, hogy ellenségeink pusztítását és tulajdon mar­haságainkat helyrehozzuk. Az Áj kavicsai élesen ro­pognak a talpam alatt Mintha fogát csikorgatná a föld. Ez azért mégis rohadt dolog, kisettenkedni a vá­rosból, cégvezetői minőség­ben, hadnagyi rangjelzéssel a galléromon, tudva, hogy már egyik sem érvényes. Se a cégvezetőség, se a had­nagyság. Az istenit, csak úgy, egyik pillanatról a má­sikra. A szép Gelethayné, a tisz­tiorvos felesége, utánozha­tatlan mozdulattal nyit be Sarukán divatüzletébe. Ugyan mi kell neki ilyen halaszthatatlanul, két kilo­méterre az oroszoktól ? Ezek a németek, akár a dolgukat értő napszámosok. Nyugodt, pontos, akkurátus mozdula­tokkal dolgoznak, se fő­vesztett kapkodás, se egy in­gerült szó. Kolomeánál lát­tam, heves tűzben is épp ilyen megbízható munkások voltak. A háború szakmun­kásai. Elhiszem a gázkam­rákat, miért ne hinném, rosszabbat is elhiszek róluk. De ott már csak bezárul a kör. Kezdődni előbb kezdő­dik, ezeknél a mesterségre figyelő, avatott, higgadt mozdulatoknál. Ez az ijesz­tő. Hogy az ágyú is épp olyan szerszám a kezükben, mint az ásó. Vagy a kenyér- sütő lapát, vagy a ciklon- tartály szelepe. Egy tár töl­tény van a pisztolyomban, semmi több. Desőnek bizto­san lesz, végre is a frontról jött. A városháza előtt nyilas strázsa. Ismerem, Kalamó suszter segédje, valami Feri úr, a vezetéknevét nem tu­dom, egyszer csinált nekem egy pár fehér betétes, szép, sárga félcipőt. Ka fon a se volt, mi a fenét keres itt? Megcsalta a felesége. Vagy már rég, a kaptafa mellett, azon törte a fejét, hogy az ő kezébe géppisztoly való inkább. A háború után, mint mindig, szakemberekés dilettánsok bizonyára egész rakás magyarázatot gyárta­nak majd róla, a kergült időben kit ml hajtott ide vagy oda. Ha megkérdez­ném, Feri úr meg tudná mondani ? Különben sem ér­dekes. Ha valaki beáll va­lahová, hogy azt csinálhas­sa, amit szeretne: mihelyt beállt, már úgysem azt csi­nálja, hanem amit rendel­nek neki. Felrántja a kezét, mintha darazsat hajtana el, kitartás hadnagy úr, nagyon örülök. Hát csak tairts ki, míg a seggedbe nem rúg­nak. Szálasi eskütétele napi­ján együtt szálltunk be a liftbe Telky Bélával, vezér- igazgatómmal. Kérlek, kom­mentálta dühösen a nyilas hatalomátvételt, mit szólsz ezekhez a piszkos körműek- hez, azt se tudni róluk, ap- juk-anyjuk ki volt. Agyalá- gyult dzsentri, gondoltam, a nyilasokról csak az jut eszé­be, hogy piszkos a körmük. Most meg nekem is az jut eszembe Feri úrról, hogy susztersegéd. Klára még hátra van. Ne­héz lesz, istenem, Ernő, nem engedem el! Hirtelen a bő­römön érzem forró lélegze­tét. Ez a legkeservesebb az egészben. A szép Surándy Klára, mennyit nyüzsögtem körülötte egyetemista ko­romban, a Kör báljain, me­resztettem a szemem, mint egy párzó túzok, a jégpá­lyán rohantam felcsatolni a korcsolyáját, majd összetör­tem magam. Semmi. Észre se vett. Áprilisban hóvirá­gért másztuk meg a Gyapát vagy harmincán, én meg bottal kapaszkodtam felfelé, kíméltem a lábam. Klára egyszer csak hátraszólt, jaj istenem, Ernő, magával sen­ki se törődik, és belém ka­rolt, és gondjaiba vett anyá­sán. Ördög tudja, hogyan, mitől kezdődik s változik az ilyesmi, három nappal ké­sőbb a feltámadási körme­neten is mellém lépett, ne a botomra támaszkodjam, nem áll jól nekem, inkább őrá. Olyan tűz lobbant köztünk, mire észrevettük, csak fal­tuk egymást, növő éhséggel, a tiszteletteljes, régi rajon­gást elégette bennem az élő hús melege, ilyen nőhöz még nem nyúltam életemben, egy tapadással, egyetlen csókkal robbanásig tud for­ralni. Remek teste van, is­teni melle, micsoda válla, gőgös, szép nyaka, a mellét úgy ismerem álmomban meg tudnám húzni, döfő, meredek, ingerlő két kúpjá­nak vonalát: de lejjebb so­ha nem engedte a kezem. Ernő, értse meg, én azért úrilány vagyok. Klára eb­ben hajthatatlan, magát is épp oly gyűretlenül akarja őrizni az esküvőig, mint a kelengyéjét. Karácsony he­tére tűztük ki az esküvőt. Kiskarácsony, nagykará­csony, hol van az még, de messze lökődött... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents