Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-21 / 170. szám
A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Nagygyűlés Hanoiban a genfi egyezmény évfordulóján BRIONI Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke csütörtökön Brioniban fogadta a Marokkót Kommunista Párt küldöttségét Ali Ja- ta főtitkár vezetésével. Megbeszélések folytak a legidőszerűbb nemzetközi problémákról, de különösen az izraeli agresszió következtében kialakult helyzetről. GENF Csütörtökön Genfben Újabb ülést tartott a tizenhéthatalmi leszerelési értekezlet. Axel Edelstam, a svéd küldöttség jelenlegi vezetője előterjesztette Svédország emlékiratát. Az emlékirat műszaki-tudományos érveket sorakoztat fel annak igazolására, hogy ez idő szerint már léteznek olyan műszerek, amelyek kielégítő biztonsággal teszik lehetővé a föld alatti atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló jövőbeni megállapodás betartásának ellenőrzését nemzeti — tehát nem helyszíni — eljárás útján. LONDON A brit kabinet csütörtökön ismét a szociális kiadások csökkentésére vonatkozó terveket vitatott meg — 24 órán belül másodszor. Miközben a szigetország felett sűrűsödnek a gazdasági viharfelhők, Londonban olyan hírek terjedtek el, hogy Wilson miniszterelnök kormányátalakítás gondolatával foglalkozik, elsősorban Callaghan pénzügyminiszter, Brown külügyminiszter és Healey hadügyminiszter tárcáinak „átke- verését” emlegetik. ACCRA Aknavetőkkel támadtak a szabadsagharcosok Dél-\ietuamban Hanoi, (TASZSZ): Szerdán Hanoiban nagygyűlésen emlékeztek meg a Vietnammal kapcsolatos genfi egyezmény aláírásának 13. évfordulójáról. A résztvevők határozatot fogadtak el, amelyben határozottan bírálták az Egyesült Államok imperialistáit, akik rendszeresen megszegik a genfi egyezményt Lelkesen üdvözölték az észak-vietnami hadsereg és nép, továbbá a dél-vietnami nép és felszabadító hadsereg győzelmeit, támogatták a VDK kormányának a vietnami kérdés rendezésére vonatkozó négy pontját és a DNFF öt pontját. A határozat kitér a laoszi és a kambodzsai nép harcának támogatására. Köszönetét mond a testvéri országoknak, a nemzeti felszabadító mozgalomnak, a munkásosztálynak és az egész haladó emberiségnek azért a hatékony támogatásáért, amelyben a vietnami nép harcát részesítik. Az évforduló alkalmából a DNFF Központi Bizottsága felhívással fordult a világ békeszerető népeihez, kormányaihoz és szervezeteikhez. Gremike - Goldberg találkozó New York, (TASZSZ): Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán találkozott és megbeszélést folytatott Goldberggel, az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszakán részt vevő amerikai küldöttség vezetőjével. Szovjet—iráni tárgyalások Moszkva, (TASZSZ): Csütörtökön Moszkvában a Kremlben folytatódtak a szovjet—iránj tárgyalások. Szovjet részről Alekszej Koszigin kormányfő, iráni részről pedig Amir Abbasz Hoveida miniszterelnök vezeti a tárgyalásokon részt vevő küldöttségeket. Irán moszkvai nagykövete csütörtökön ebédet adott a szovjet fővárosban tartózkodó Hoveida iráni miniszterelnök tiszteletére. Az ebéden részt vett Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, Kirill Mazurov, a miniszterelnök első helyettese és több más szovjet államférfi. A csütörtöki' teheráni lapok az iráni—szovjet jószomszédi kapcsolatokat méltató nagybetűs címek alatt vezető helyen számolnak be Hoveida miniszter- elnök moszkvai tartózkodásának első napjáról, Brezs- nyevvel és Kosziginnel való találkozásáról. De Gaulle az Odera—heisse A dél-vietnami szabadságharcosok csütörtökre virradó éjjel Phuoc Tuy tartományban aknavetőkkel támadták a kormánycsapatok állásait. Az aknatűz megsebesítette a kormányhadsereg tizenhét katonáját és egy amerikai tisztet. Észak-Vietnam felett szerdán légi harc folyt az amerikai légierő és a VDK vadászgépei között. Saigoni amerikai közlés szerint a légiharcban egyik fél sem vesztett gépet. Az amerikai haditengerészet bombázógépei szerdán olajraktárakat támadtak a Tonkini-öbölben. Mára napollak el az EINSZ-közgyűlést New York, (MTI): Az ENSZ-közgyűlés ülését csütörtökön öt perces tanácskozás után, pénteken magyar idő szerint 20,00 órára napolták el. Ily módon újabb 24 órát kaptak azok a küldöttségek, amelyek a kétharmados többség számára elfogadható határozati javaslat kidolgozásán íára- doznak. A csütörtöki ötperces ülésen Pazsvak, a közgyűlés elnöke tájékoztatta a küldöttségeket arról, hogy a hétfő óta folyó tárgyalásokon nem sikerült kidolgozni a megfelelő határozat szövegét Ezután Finnország képviselője javasolta, nogy péntekig tegyék még lehetővé a tanácskozások folytatását. E javaslattal szemben senkinek sem volt ellenvetése és így tűzték ki az új ülés időpontját. határ elismerésére ösztönzi liiesingert A ghanai kormány szabadon bocsátott 223 személyt, akiket az április 17-1 állam- csinyklsérlet után börtö- nöztek be. A szabadon bocsátottak között van Nkrumah volt elnök kormányának két minisztere, több képviselő, járási prefektus, pártvezető. TOKIO Vörösgárdisták szerdán éhségsztrájkba kezdtek, amelyet — mint bejelentették — mindaddig folytatnak, amíg Liu Sao-csi elnököt nem távolítják el a pekingi kormánynegyedből. Bonn, (MTI): Mint jól tájékozott bonni forrósokból most kiszivárgott, De Gaulle legutóbbi bonni látogatása alkalmával azt tanácsolta Kiesinger kancellárnak, hogy az NSZK sürgősen ismerje el az Odera—Neisse határt. De Gaulle kijelentette, hogy az Odera—Neisse határ elismerése jó hatást keltene Kelet- Európában és lényegesen megkönnyítené az NSZK törekvéseit, hogy javítsa viszonyát a szocialista országokkal. Kiesinger válaszában azt magyarázta, hogy véleménye szerint egyoldalú nyugatnémet „engedmények” nem jelentenének semmiféle előnyt. Az ő meggyőződése szerint egy általános európai békerendezés előtt egyoldalú német lépéseket a másik fél nem honorálna. Mint a kancellár a CDU-képviselők- nek mondotta, úgy érezte, hogy De Gaulle ezt az érvelést elfogadta. Ennek ellenére a CDU köreiben De Gaullenak ez a tanácsa nyugtalanságot keltett, különösen arra való tekintettel, hogy De Gaulle ősszel Varsóba utazik. Vasszer— Csagla megbeszélés Kairó (MTI): Nasszer, az EAK elnöke csütörtökön délelőtt fogadta Csagla indiai külügyminisztert, aki kétnapos látogatásra szerdán érkezett az egyiptomi fővárosba. A délelőtt folyamán az indiai külügyminiszter több megbeszélést folytatott egyiptomi vezetőkkel a közel- keleti helyzetről. Csagla Jugoszláviába utazik, ahol Tito elnökkel találkozik. Duzzasztónál a lengyel Kárpátokban Tizenhat vízlépcső a San folyón ősszel a San folyó a kavicsos medrében — egy kis ügyességgel — száraz lábbal át lehet jutni a túlsó parira. De vigyázzunk, a látszat csal! De tavasszal, ha megérkezik a zöldár a felduzzadt San félelmetes zú. gással rohan a völgyben. A Bieszczady hegység — a lengyel Kárpátok keleti részének festői völgyében fu*ó folyót nemsokára megszelídítik, Solinában folyik a küzdelem már hat esztendeje, fülsiketítő detonációk és gépzúgás közepette. A „frontvonal” jelenleg a Sa- non emelt hatalmas méretű duzzasztógát. Dinamit és beton „Lengyelország globális vízkészlete nem nagy, a vízviszonyok természetes rendszere pedig kedvezőtlen” — állapították rpeg a tudományos szakemberek. ,A rövid időn át tartó áradáskor hatalmas vízmennyiség halad le, az átlagos víz- mennyiség azonban — különösen a sík területeken — nem elégséges”. A Dunajec után a San áradásai okozzák a legtöbb gondot Lengyelországban, máskor pedig, amikor a mezőgazdaságnak nagy szüksége lenne vízre, hallatlan fukar. Ez volt az ok, hogy Solinában dinamittaj és betonnal szabályozzák a rakoncátlan folyót. Csúcs-megawattok A duzzasztógát közel 700 m hosszú és több mint 80 m magas. Amikor a két csúcsot összekötő betonkapocs teljesen elzárja a bi- eszczadyi völgy kijáratát — néhány hónap múlva — mesterséges tó létesül kétezer hektáron, amelyben elfér a San egy év alatt lefolyt vize. A solinai gát mögött duzzasztott mesterséges tó véd az árvizek ellen, biztosítja a San-vidék vízellátását, s „befogja” a folyót az elektromos energia termelésébe. A vízmennyiség, az enetge- tikaj csúcsszükséglet időszakaiban működésbe hozza a gát alján elhelyezkedő erőmű turbináit. Az épülő erőmű acélvázának árnyékában négy betűnkét nyilasa ásít — itt lesz a turbinák fészke. A berendezés Lengyelországban egyedülálló „fordíto turbinák”. amelyek az éjszakai energiaszükséglet csökkenése idején, visszaszivattyúzzák a vizet a tóba. A turbinákat CsehszlovaKiában gyártották. féimilliard köcmeter víz A bieszczady! völgy feletti drótkötélen, hatalmas, húsz- tonnás tartályokban vándorol a folyékony beton, amely később óriási tömbökké merevedik. Ezekből a tömoök- ből épül a duzzasztógát. A harminc emeletnyi, modern hidrotechnikai „piramis” majdnem 800 000 (vübméter betonból épül. A tóban félmitliárd köbméter víz gyülemlik fel. A gátat ezért jelző- és mérő- berendezésekkel látják el, ezekről leolvasható: nem ferdül-e a gát tengelye, nem szivárog-e a betonon a víz, s mekkora a beton belsejében uralkodó feszítőerő? A San vizét a jövő nyáron duzzasztják először. A vízgazdálkodási tervek első szakasza ezzel megvalósul. Solina a második vízlépcső a Sanon, a tervezett tizenhat közül. Andrzej Koniecznjr Habsburg Ottó Dél-Tiroiban Bécs, (MTI): Ausztriában országszerte heves tiltakozásokat váltott ki Habsburg Ottó legutóbbi dél-tiroli látogatása. Mint ismeretes Habsburg Ottó az elmúlt napokban Bajorországból Dél-Tirolba látogatott, ahol régi monarehista párti hívei zajos ünnepléssel fogadták. A bécsi sajtó szerint Ottó megszegte az osztrák kormánynak tett ígéretét, hogy tartózkodni fog minden fajta politikai tevékenységtől. Az ország legkülönbözőbb részeiből érkeznek tiltakozó levelek a belügyminisztériumhoz követelve Habsburg Ottó látogatási engedélyének visszavonását. Dobozy Imre: íjra lehet kezdeni (Regény) 10. Sokáig tartott, mire a klinikán megtalálták. Amikor végre beleszólt a kagylóba, Deső intett, hogy ne nevezzem meg őket. — Szervusz, Géza. All még a présház? — Miért, mi történt? — Beköltöznék. Nemcsak én... — De mi történt? — Ne szamárkodj. Épp az, hogy semmi, ami megváltoztatná a dolgokat. Itt van a tanár úr is. — Miféle tanár? — Hát ki lett közülünk tanár? — Igazán? Mondd meg neki... — Majd te. — Értem. — Hosszú csend a kagylóban, aztán gyufa sercenése. Szinte éreztem kicsapódni a cigarettafüstöt. — Te, Ernő... akkor én is. — Meggondoltad? — Nevetséges. Ezen kár gondolkodni, ezt el kell dönteni. Én már napok óta... különben, majd személyesen. Qui tacet, consentit, ezt úgyse lehet örök időkig. És... már ma? — Ma. — Helyes. Akkor én a déli vonattal hazamegyek. Deső megörült a hímek, hogy Géza is velünk tart — Nem — mondta aztán nincs más mód. Én nem félek. De semmi értelme. Az én helyemben a szökéshez is legalább annyi bátorság kell, mint odaállni a hadbíróság elé. — A kétórás vonatnál találkozunk. Vagy itt maradnátok inkább? — Dehogy, holnap reggelig nyílt parancsunk van. — Izgatott lett. — Vennék valamit anyámnak. Nem is tudom, mit. Nekj megmondom, hogy a közelében maradok, otthon, Gáldon: az egyetlen, aki nem adja tovább. ha akarná sem. Ez is, öreg fiú... ez is szörnyű. Mindig csak én beszélek. Anyám hadarva, selypesen pöszög, kékesen duzzadt, erű gedetlen ajkán folyik a nyála. Éta meg csak nézem égő szemmel, a tehetetlenség vak átkai torlódnak fejemben. De még varr. Agyonvarrta magát, hogy semmi se legyen belőlem. Kívánnám, nem is egyszer, odavetni magam eléje, átkarolni béna lábát, és szorítani... visszafogva benne a nyomorultan is drága, kiszökő életet. De még nem tettem meg soha. Olyan túlzó, olyan végletes. Tehát kettőkor? Gallai tohonyán meglóbál- ta a kezemet, mikor elbúcsúzott. Szeszszagot böffentett a képembe, vörös arca megindult vigyorba rándujt. Egyenként megyünk ki az állomáson túlra, a Cseresznyésig, ott várjuk be egymást. Csomagot nem viszünk, ne lássanak a kezünkben semmit. Géza apja hozza utánunk kocsin, sötétedés után. Otthon simábban ment az egész, mint gondoltam. Megjött a behívóm, nem is felülvizsgálatra, mindjárt szolgálattételre, egy újonnan szervezett páncélos alakulathoz. Siettél, főhadnagy testvér, ott a kiegészítőnél, egyen meg a fene, de engem már hívogathatsz. Anyámtól mindjárt egyenruhámat, csizmámat kértem. Jézusom, hát mégis? Hát neked is? Elébevágtam a családi eiszontyolodásnak, nem, sehova se megyek, csak Bartalék présházába, de ne sétálgassanak utánam, majd én időnként jelentkezem. Apám rámmeredt: nem lesz ebből baj? Órásnak kellett volna mennie, nem asztalosnak, mindig sajnáltam, ahányszor gerendát, deszkát cipelt, semmi kis termete majd kettéroppant. Mi baj lenne? És ha bevonulok? Hiszen mindegy. Drága kis öregijedt, kék szemével, konya bajuszával olyan csendesen, akaratlanul él tetterős, mozgékony anyám árnyékában, nem is tudom, hogy volt bátorsága engem nemzeni. Igaz, ilyesmire csak egyszer adta rá a fejét, nincsen testvérem. Iszonyúan fél a háborútól, nem volt katona, az első háború előtt alkalmatlannak minősítették, még a háborús sorozások nagylyukú rostáján is fennakadt. Évekig nyaggatták, valahova tartoznia kell, álljon be a polgári lövészegyletbe, süssön el egy puskát legalább, anélkül nem lehet leélni az életet: nem és nem, az istennek se, végül pártoló tagnak állt, fizetett, csakhogy békén hagyják, de a lőtér környékén nem látták soha. Nem hiszem, hogy életében egyszer is megütött valakit, anyám szokta helyette — s amúgy is — felképelni az inasokat. Hangja is vékony, akár a teste, szinte sípoló. Uram, kívánsága szerint. De ebben az egy dologban nem ismer tréfát. Ha városi úr rendel nála valamit, ha gyapai cigány, egyazon készséggel szögezi le, uram, kívánsága szerint, s jöhet közbe akármi, mindig időre szállít, és mindig pontosan, azt, amit rendeltek tőle. Nem emlékszem rá, hogy valakinek valaha is lett volna kifogása a munkája ellen. Hát neki? Sose volt kifogása semmi ellen? Ki tudja. Nem mondta. És kívánsága? Volt-e valaha is? Szemembe vág a szemerkélő eső, ha megfordulok, még látom a műhelyt, a Templom utca sarkán. Biztosan ott áll a maratott üvegű ajtó mögött. De nem, aligha meri. Valahová a Törökpiac környékére rendeltek koporsót, egy öregasszonyt ütött agyon az akna. Hát nem mer nézelődni. Ml az ördögöt érzelgek, hiszen látom még, amikor csak akarom. Nagyon ajánl- gatta. hogy elkísér. Valójában, azt hiszem, szeretett volna eljönni velem. Félt engem. De magát is félti, a csendesen folydogáló, hitvány kis életét, nem egy éjszaka láttam, hálóingben dideregve leste az orosz hídfőállás felől elzúgó lövedékek tüzes röptét. Rá is szóltam egyszer, ne bámészkodj, nem ér az semmit, ami idecsap, azt se látod, se nem hallod. De milyen nyersen szóltam. Vissza kellene menni. Nem is úgy gondoltam, csak álmos voltam, aludni akartam. Anyám megölelt, szinte marokra kapott, a csontom ropogott. Hát itt maradsz Gáldon, kisfiam? És meglódult, egyszerre két szekrényben turkált, kedves volt, de gyakorlatias és hangos, mint mindig. (Folytatjuk
