Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
Nemcsak színjátszás Beszélgetés a nyírbátori járás népművelési gondjairól — A közelmúltban egy másik járásban voltam látogatóban. így, modern ing. ben, szűk csipőnadrágban. Valaki akkor megkérdezte tőlem: hogyan tűrik meg, hogy ilyen „szerelésben” járjon a járás; művelődési otthon igazgatója? Kicsit meg. hökkentem erre a kérdésre. Itt, Nyírbátorban még soha senkinek ez fel nem tűnt. Fiatal vagyok, szeretem a modern dolgokat. Talán éppen ez . eset után tudtam megfogalmazni a most itt folyó kulturális életet: nem félnek a frisstől a modem kezdeményezéstől, s itt senki t nem a „külcsin”, hanem csak a „belbecs” érdekel. Nem mondom, meglepett Szabó Miklósnak ez a kissé absztrakt de találó gondolatmenete. Tetszett, hogy ez a fiatalember Ilyen maga- biztossággal fogalmazott. Pedig gondja van bőven. — Először is az, hogy fia. tál vagyok. Elég nehéz elfogadtatni sokakkal azt. hogy valaki 25 éves korában egy járás művelődési életének egyik tényezője. S főleg akkor, ha még valami tisztes siker se áll a hátam mögött. Aztán nem könnyít a dolgomon az sem, hogy a múlt év végén, amikor idekerültem, egy meglehetősen hatástalan művelődési munkába csöppentem bele. A járási tanács vb ezt az év áprilisában meg is fogalmazta. Itt hát ott a múlt, s itt a jelen. S a legtöbben pedig már most a jövőt fürkészik. Magam is. Most felmérem a szakreferensi hálózattal, hol minek van jövője. Pócspetriben érdemes a színjátszást fejleszteni. Nyírbátorban a klubmunka kerül előtérbe. A tanyákra a gimnazistákat kell bevetni. Megnézzük, hol minek van hagyománya. S azt erősítjük, fejlesztjük és támogatjuk, aminek van talaja. így aztán aktivitásra kényszerül a szakreferensek hálózata, az egyes területeken mérhető lesz a munka hatása, s a kialakuló, ütőképes csoportok. együttesek az egész járásban felhasználhatóak lesznek a népművelési mun. kában. Ahogy egy fecske nem csinál nyarat, úgy egy népművelő se oldhatja mindezt meg. A hivatalos szervek támogatnak. De még ez is kevés. Hol a stabil bázis? — Az értelmiség — vetem közbe. — Itt még vannak bajok. Sok értelmiségi él Bátorban is, a járásban is. Munkájuk ellen nincs is kifogás. De a népművelési munkába csak kevesen kapcsolódnak be. Nemcsak mint tevékenyek hiányoznak. Még a művelődési ház rendezvényein se nagyon vesznek részt. Tudom, van tv, van rádió is. De miért van az, hogy egy-egy színházi előadásra, egy-egy jó műsorra kötéllel se lehet őket behúzni? Pedig az ő példamutatásuk nagyon hiányzik. Sajnos, még azok akiknek hivatalból itt kellene lenm- ök se nagyon jönnek. Pedig nem valami embergyűlöletről van szó. Inkább elszigetelődésről. Saját, kis külön világukban élnek. Itt, a mi n°ey világunk kellős közepén. Pedig számítanánk rájuk. Sokkal tobbőjükre mint most. — Akkor hát kikkel? —j kérdezem, kikkel oldják meg a nagy munkát. — Tudom, hogy mind többen lesznek, akik segítenek majd. Számítok az iskolásokra. Sokan vannak a járásban olyanok is, akik a TIT-ben más szervezetekben megtanulták, mi a művelődési munka. Fel kell fedezni őket. És összefogni. Énekkarosokat, zenészeket, jó szervező embereket, lelkeseket. Akiknek szivük van ehhez a munkához. Mert ehhe2 elsősorban szív kell. iVmcs megállás — „.és idő — vág közbe egy fiatalasszony. Szabó Miklós felesége. Észrevétlenül toppant a művelődési ház irodájába. — És ahogy elnézem, ebből van a legke. vesebb. A férjem már kora reggel elmegy, s csak késő este jön haza. Megértem őt. Bízom benne, hogy megcsinálja, amit akar. Pedig biztos otthon is elkelne Szabó Miklós segítsége. Asszonya néhány hét múlva életet ad a kis Szabónak. És a fiatal Szabóne mégse zúgolódik. — Miért? Ez a dolga. Megértem. Aki ebbe belekóstolt, nem tudja abbahagyni. Én úgy érzem, hogy a ma népművelője, aki komolyan veszi a dolgát, kicsit megszállott kell, hogy legyen. Kicsit megszállott. Érdekes, hogy a ma megszállott, jai mire teszik az életüket. — Járom a falvakat — mondja Szabó Miklós. Kerékpáron. Ha hideg van, ha meleg van. Vitázom, tanácsot adok, ismerkedem. Mindenkit ismemi akarok, akit csak lehet; Itt a mai modem népművelési munkája egyik sarkköve. Emberközelbe hozni a művelődés problémáit, eredményeit. A rutinmunka ideje lejárt Embertől emberig, szívtől szívig. Ez lehet csak a jelszó. Tudni, kinek, hol és mi kell. Ismemi hogy amit tettünk, hogyan hatott. Elérte-e a célját Hogy van-e még lehetőség jobban és jobbat. Mert a népművelés ma már nemcsak énekkar, színjátszás, bábszínpad, szavalókör. A fogalom bővült. Ide tartozik már a divatbemutató, a helyes viselkedés, a kulturált szórakozás, a céltudatos szabad idő felhasználás az olvasni tanítás, a technika; lehetőségek max;máiis felhasználása. Soroljam? Mi lesz mindebből? — Ezek elvek. Mindenütt érvényesek. De mi lesz mindebből a nyírbátori járásban? Mi valósul meg Nyírbátorban? — Az nagyképűség lenne, ha azt mondanám, mi valósul meg. Talán mit szeretnénk, ha megvalósulna — így szerényebb és igazabb. Először is a zenei napok megrendezésére összevonjuk a község gazdasági kul- rális, társadalmi erőit. Ez az első nagy és közös munka lehet az erők egyesítésé, nek és számbavételének erőpróbája. Ezzel egyidőben a szigorúan reáns lenetósé- geknek megfelelően H.zcr- vezzük a művészeti munkát a járásban. A gimnazistákat felkészítjük az őszi tanyai népművelési tevékenységre. Még a nyáron Nyírbátorban tető alá hozzuk az új klubot, a modern művelődési munka hajlékát. Mindehhez komoly, átgondolt bő, de ésszerű programot dolgozunk ki. S aztán jön a munka, lépésről lépésre. Tudom, nem leszek egyedül. Ha ezt nem érezném, máris odébbállnék. Csak az eredmények bizonyítanak majd Az egyik teremben az énekkar próbál. Egy másik helyiségben a gitárzenekor hangol. Az öltözőben kisiskolások gyakorolják a hegedű- és zongoraleckét. Az új klubházban a parkettások dolgoznak. A dekoratőr új előadás plakátját festi: Prizma, 67. A növényolajipar KISZ-titkára a klubjukkal kapcsolatban kér tanácsot. Telefon cseng, az egyik községi népművelő jelentkezik. A gazdaságvezető most számolja, hogyan költik a 110 ezer forintos állami támogatást, és hogyan teljesítik 172 ezer forintos bevételi tervüket. Bál lehetőségét vitatják a fiatalok. A munka most is folyik. S e látszólag élénk tevékenység mögött a művelődési ház igazgatója már másról gondolkodik. Tartalmi munkáról. Emberek gondolkodásának és ízlésének fejlesztéséről. Olyan dolgokról melyeknek hatása nem látszik se ma, se holnap. Talán csak évek múltán. Bürget Lajos Nyári tárlat A keleti országrész képzőművészeinek kiállítása Szokatlan időben nyílt meg a keleti országrész képzőművészeti tárlata Nyíregyházán. Debrecen után városunk közönsége is meg. ismerhette képzőművészeink legújabb munkáit, törekvéseiket A katalógus 58 munkát ismertet azonban csak 36 látható az irodaház III. emeleti nagytermében. Tizenhárom képzőművész, köztük három szabolcsi olaj, olaj-tempera, olaj- pasztell, tempera, színes tus. akvarell, rézkarc, fametszet, s egyéb jellegű alkotása szerepel a tárlaton. Milyen ez a nyári tárlat? Gondolatokban, művészi nívóban és az ábrázolás eszközeiben változatos, gazdag. Nincs ugyan tematikus „rendje”, a művészi látásmód és megjelenítés rokonsága sem fogja keretbe, mégis valamennyi alkotáson a korszerű kifejezés igénye érezhető. Olyan tekintélyes művészek alkotó- műhelyébe pillanthatunk be. mint a debreceni Holló Lászlóé, akinek Női arcképe. Virágcsendélete. Bögrés csendélete eleven, friss, derűt sugárzó. Elég szép számmal láthatunk csendéletet, tájképet, de nem hiányoznak a portrék a több alakos kompozíciók sem. A festmények arról tanúskodnak, hogy a képzőművészek együtt élnek Kör. nyezetükkel, nem zárkóznak be alkotóműhelyükbe, keresik a hétköznapok apró rezdüléseit, emberi megnyilatkozásait. Ez vonatkozik a témaválasztásra, a dolgos élet, az ember sokrétű élményanyagának megragadá. sara. Ball'! László Favágók, Pá{ Gyula Hazatérők, Be- recz András: Könyvtár, Félegyházi László: Sárga - ruhás kislány című képei, valamint Huszár István Radnóti illusztrációja fogalmazzák meg a legplaszti. kusabban. A kiállított munkák mindegyike kapcsolódik életünkhöz, egy-egy hangulati kép, üdítő csendélet, portré teszi színessé ezt a műteremlátogatásnak beillő közös tárlatot. Holló László. Bíró Lafos, Félegyházi László, Bállá László, Józsa János, Menyhárt József, Maghy Zoltán, Tar Zoltán és a többi nem szabolcsi művész munkáival szívesen ismerkedik meg a nyíregyháza közönség, hisz nem mindennapi alkalom találkozni velük. Elégedetten tapasztaljuk, hogy a keleti országrészen élő képzőművészek egyre rangosabb alkotásokkal jelentkeznek, vívnak ki országos elismerést. Az ilyen közös tárlatok jók a művészeknek is, a közönségnek is. Hogy nyáron került sor e tárlatra, szerintünk nem elhibázott időpont, éppen a leginkább eseményszegény időszakban hoz szint a város kulturális életébe. Sajnáljuk viszont, hogy nem a teljes anyagot ismerhette meg a nyíregyházi, szabolcsi közönség, s azt sern tartottuk volna „provinciális” igénynek, ha a három nyíregyházi képzőművész mellett a többiek is szerepeltek volna ezen a tárlaton. Megérdemelt volna ez a kiállítás egy kicsit nagyobb hírverést is, kevesen tudnak róla, még egy tábla sem adja tudtul az irodaház bejáratánál, hogy a III. emeleten szerény külsőségek között ugyan, de ott látható a kelet-magyarországi II. területi képzőművészeti kiállítás. A nyári tárlat itt van — az érdeklődés nagyobb is lehetne. Hisz nem öncélú rendezvényről van szó. hanem a képzőművészeti ízlés fejlesztéséről, a közönség neveléséről. De hogyan valósul ez meg — a közönség távoi létében? Páll Géza Színházi est ...Es állt a bál A Néphadsereg Művész- együttesének színpada mutatta be új produkcióját a Nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színházban. A néző alig lépte át a színház küszöbét, azonnal azt vette észre, hogy bár barátai és ismerősei körében van, a világ mégis mintha „más” lenne körülötte. Es ezt a más világot, ezt a letűnt világot egyelőre még csak az előtérben és a folyosókon elhelyezett mikrofonok sugározzák, de olyan elemi erővel és hitelességgel. hogy a közönség között sétáló „zsaru”, az 1930-as évekből már beletartozik a teremtett milliőbe. Mire felgördül a függöny a néző már a „kezdődő bál” hangulatával ül és szorong a helyén. Elsőnek a Kikiáltó jelenik meg a színen, és kezdetét veszi Szilágyi György— Semsey Jenő „...És állt a bál” című zenés történelmi leckéje „sok dallal tánccal és egyéb bohósággal, abban a reményben, hogy a nagyérdemű publikum okul belőle.” Hatalmas freskók vázlatai jelennek meg előttünk: A Horthy fehérterrorjának behódolt kisember buta magafenntartása teszi plasztikussá a képet, a „Fogócska No l.”-ben. A történelem színpadán az események zajlanak. A dobogón „Európa elrablásá. nak” lenyűgöző erejű víziója jelenik meg. Közben „báli jelenetek” zajlanak, ahol egyik szólót Mussolini táncolja Hitler tánckarában. Megjelennek a színen a fekete inges legények és a barna inges fiúk is. A báli zaj erősödik. Jelentkezik Vitéz Jákfai Gömbös Gyula is. Uj fényt a villanásnyi „Rövidzárlat” hoz, de a bál áll tovább, sőt közben világméretűvé szélesedik. A Mond mit érlel...? sorai a másik oldalt láttatva fejlesztik óriásivá a kilátásta- lanság vízióját. Karádi hangja s a „Csak egy nap o világ” dallama ezt a látomást tovább fokozza, s a „Fogócska No 3.”. a „Versike a reménykedésről”, a „Majd ha visszajöttök megint” — különösen a kislány groteszkségében is emberi ízeivel — betetőzik a második részt. A „Divat an. nó 1944” (— Szálasi módra —) itt már egy hatalmas halálhörgés. melyből mégis kell lenni feltámadásnak. A két részre és huszonnégy jelenetre osztott darab — Balogh Géza és Mezei Éva igényes és korszerű rendezésében — 1920 és 1944 keresztmetszetét adja. elemi erővel hat a nézőre. A művészegyüttes a célnak tö. kéletesen alárendelt művészi játékról tett tanúbizonyságot. A korreográfia, a díszletek, a jelmezek, a film, á karikatúrák a zene méltó elemei és keretbefoglalói a felejthetetlen színházi estnek. Slgér Imre a harmadik felesége. Az elsővel Pesten találkozott Pá_ vei, a másodikkal már nem, lírai is csak fényképről ismerte. A Givenchy illata elkeveredett a cigarettafüsttel, ha most ihatna egy pohárka baccardit is, nem állna jót magáért. Fütyürészett. — Emlékszel? — kérdezte hirtelen bátyjától. — Emlékszel még arra a nagy pajtára, ott az udvarunkban? Meg Pipikére, arra a fekete kislányra Bradovkáéktól. Meg az egész bandára? — Bánkuti arca megenyhült, bólintott. — Mi lett Pipikével? — Pável nevetett. — Férjhez ment, Brnóban lakik, egyszer a vásáron találkoztam vele. Alig ismertem rá. Elhízott, megcsúnyult. Hiányzott a felső metszőfoga. Nem is értem, egy harmincöt éves nő, hogy hanyagolhatja el magát eny- nyire?! — Bánkuti hallgatott. — Ez az — mondta — mindig ez a vége. Tökre- mennek. — Na, na! — tiltakozott Ilma. — Ez magára soha nem lesz érvényes — udvariaskodott Pável. — Hányszor mondjam még, hogy tegezz! — pillanatnyi csend támadt, Ilma is érezte szavaiban az indulatot. — Még nem szoktam meg — mondta csendesen Pável. — Még nem szoktalak meg... — Az a jő, hogy nem értek semmit ezekből a feliratokból, itt az üzletek fölötti táblákon — szólt Bánkuti. — Tehát hol vagyunk? — Prágában — kezdte Pável. De Bánkuti legyintett. — Azt hiszed ennek ez megfelelő? — kérdezte Ilma. — Miért, hát hol szeretnél lenni? — Akárhol — mondta az asszony — csak nem ott, ahol éppen van. — Türelmetlenül, kissé gúnyosan kezdte sorolni: — Ez egy idegen város, talán Európában, talán Ázsiában... nem lehet tudni. Minden bizonytalan. Talán itt élünk már hónapok óta, talán most érkeztünk. Talán ő egy öreg üzletember, én meg egy kis nőcske, akit felcsi- pett. De az is lehet, hogy a nagybátyám, te meg Pável a férjem... nem. a szeretőm vagy, és egy kicsit megko- csikáztatjuk. Megnézzük őseink lovagvárát. Ott majd mi egy kicsit csókolózunk, amíg ő nézegeti a régi köveket. -- Hirtelen abbahagyta. ■— Fáradt vagyok. Még ma nem ittam kávét. — Mi bajod? — nézett rá Bánkuti. Ilma hátra dőlt az ülésen, pz arca megkeményedett. Kapkodva elővette a napszemüvegét. — Ez a szürke fény megvakít. Pável komoran ült. Nézte az esős utat Teherautók húztak el mellettük, a szélvédőre freccsentették a sarat. Szitkozódott. — Kérlek szépen — hallotta az unokabátyja hangját — Kérlek szépen Pável, te mit szólsz ehhez? Minden ingerli. ami a kedvemre való. Semmi érzéke az illúziókhoz. Odahaza számokkal foglalkozik, ezek a számok egészen földhözragadttá teszik. Emlékszel a mi nagy álmodozásainkra? Igen, az a pajta! Az volt a mi csodálatos világunk! Pipike azon a pókhálós szánon ült, „Katalin cárnő, vágtatott a nagy orosz sztyeppén.” Mi meg a katonái voltunk. — Döcögve nevetett. — Te is csó- kolóztál vele. nem is emlékszem? — Van itt egy kis kocsma — lassított Pável. — Talán kapunk kávét. Meg tojásrántottát, ánizspálinkát. Megállják? — Akarod? — kérdezte Bánkuti a feleségét. — Most miért nem szólsz? — Ilma bólintott. — Na, hála istennek! — sóhajtott Bánkuti. — Pável behajtott a parkolóhelyre. Az eső még esett. Bánkuti előre szaladt, a fiú bezárta a kocsit. Ilma állt az esőben, feltartotta arcát, napszemüvege elhomályosult az eső. cseppektől. — Gyere — fogta meg a karját Pável. Az asszony erőtlenül lépdelt. Pável kicsit magához szorította. Erős illata volt a Givenchynek. — Gyertek mari — kiáltott Bánkuti a kocsma ajtajából. — Remek hely, olyan, mint egy öreg „kaliforniai lebuj”! — Szörnyű — mondta Ilma — soha nem járt Kaliforniában, de tudja, milyen ott egy lebuj. — Gyerekkorunkban is mindig ő volt a nagy kitaláló — magyarázta Pável. Jópofa volt. — O, igen, jópofa — sóhajtott Ilma —, de sokszor úgy érzem, csak egy csíkos öltöny jár-kél mellettem, amiből árad a cigarettafüst. Milyen erős kezed van. Hasonlít egymásra a kezetek. Eleinte nagyon szórakoztatott az álmodozása. De azt hiszem, ő végül is egyedül akar lenni. Nem panaszképpen mondom. — Persze — bólintott Pável —■, csakhogy nagy csapás lenne számára... — Micsoda? — nézett rá Ilma. — Pável zavartan nevetett — Bocsáss meg — mondta — lehet, hogy rosszul értettem a szavaidat. — El akartok ázni? — in. tegetett Bánkuti újra az ajtóból. Ilma elindult: — Menjünk. Most belekergült ebbe a „kaliforniai lebujba”. Majd igyekszem, hogy ne rontsam el a kedvét. Az ukrán kerámiaművészet bölcsője A képen: Ukrán gelencsérek munkái. Az ukrajnai Opisnya falu híres kerámiai készítményeiről nemcsak a Szovjetunió ban, hanem sok külföld országban is, ahová készr ményeit exportálja. Mi mindent készítenek Opisnyán? Káprázatos mintájú tálakat, tányérokat, vázákat, korsókat, gyermekjátékokat, állatfigurákat. A kerámiaművészetet Ukrajna területén már több mint ezer éve is ismerték. A gelencsérek készítményeit i már akkor is tengerentúli országokba szállították. Ebben a régi időben Opisnya az ukrajnai gelencsér ipar hatalmas központja volt. Ma a köztársaságnak több mint 20 kerámia kézműipari vállalata van.
