Kelet-Magyarország, 1967. július (24. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
Egykori krónika 1919-ről Ez történt Beregben Most múlt negyvennyolc esztendeje, hogy a magyar proletariátus a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyomdokain százharminchárom napos egyenlőtlen, de hősi küzdelmet vívott a túlerőben lévő ellenforradalmi erőkkel, s a burzsoá intervencióval. A Szovjetunióban sok történész dolgozik azon hogy segítse magyar barátai, kollégái munkáját, s az ottani levéltárakban, múzeumokban megtalálható anyagok alapján az eddigieknél is teljesebb kép alkotásához segítse a magyar történetírást. E munka már sok sikert hozott az eddigi évek során is Moszkva, Kijev és más nagyvárosok most felbukkant adatainak közzétételével, publikálásával. Szovjet Kárpátontúl történészei is számos új vonatkozású, a tényeket alaposabban feltáró és megvilágító anyagot jelentettek meg. Most Szabolcs-Szatmár történelmének egy fényes és hősi harcokkal teli korszakából, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság beregi területén folyt küzdelméről tárt fel érdekes adalékokat egy beregszászi levéltár anyagai kozott kutatva a legújabb kort elemző történetíró. Ebből a korszakból adunk közre néhány dokumentumot, amely hézagpótló szerepet tölt be a megye ti- zenkílences története megírásánál. A dokumentumok a Beregi Munkás című egykori szocialista újságban jelentek meg, s most átadjuk néhány megyénkkel is kapcsolatos cikkét idézetét az olvasónak. Egy nagy ölelkezés volt Magyarország népének a tíz utolsó napja. A különböző pártokra szakadozott magyar nép, úgy látszik, végre egymásra talált és kéz kezet fogva, együtt fog elindulni azon az úton, mely a nagy világomlásból kivezet. Hosszú és rögös lesz ez az út; lehet, hogy sokaknak meg fogja vérezni lábát a járatlan kavics, de más kivezető út nincs, össze kell tehát fognunk valamennyiünknek. hogy egyesült erővel könnyebben háríthassuk el utunkból az akadályokat. Még ugyan látunk tétovázó tekintetű embereket a ke- resztúton állani, kik nem tudják, hogy rá merjenek-e lépni az újonnan tört útra; még mindig vannak olyanok, kikben az elhatározás és bizalom nem erősödött meg annyira, hogy az újszerű eszmék életrevalóságában hinni tudnának: még mindig vannak olyanok, kik más uton-módon is elérhetőnek hiszik a kivezető utat. — de ezeknek az embereknek is napról napra csökken az elveikbe vetett hitük erőssége, vagy elhatározottságuk bizonytalansága. Ennek a nagy ölelkezésnek, ennek az egymásra találásnak az entente mérhetetlen imperializmusa adta meg a lökést, melynek folyamányaként Magyarország újabb sorsdöntő fordulathoz jutott, a proletár- diktatúra proklamálása által. Drámai gyorsasággal folytak le az események, melyeknek folyománya volt a lelkekben nyilvánuló felszabadulás érzete. Eddigelé sokakat lekötve tartott a féltő gond, hogy vájjon melyik irány fogja országunkat kivezetni a pusztulás és romlás fertőjéből? Most azonban egyszerre lehullott a leltekről a nyűg., A Beregszászban megjelenő újságok szerkesztőségei a direktórium hozzájárulásával azt határozták el, hogy egv szerkesztő bizottság alakításával az eddig szétforgácsolt újságírói erőket összetömö- rítik s ezt egyetlen egy ujsa£ rendelkezésére bocsátják. Nem fognak tehát megjelenni a többi újságok, csak egyedül a „Beregi Munkás'’, mely napilappá alakult át. (1919 március 30.) , Pártügyek. Beregardóban vasárnap délután alakult meg a pártszervezet. A megalakulás után az elvtársak megválasztották a vezetőséget, amely azonnal meg ; is kezdte működését. Elnök lett: Huszár Imre, alelnök: Katona István, jegyző: Ma- kay Bálint, pénztáros: Leskó Albert, Ellenőrök: Gajdos Imre és Csapó Imre. Bizalmi férfiak: Szilágyi Sándor, Huszár András és Nagy Károly. Táltos, Fejércse és Hete községekben ugyancsak vasárnap alakullak meg a helyi pártszervezetek, miután a megyeközpont kiküldöttje ifj. Serbán János elvtárs. ismertette a szociáldemokrata párt programját. E három községnek úgyszólván egész lakossága csatlakozott partunkhoz. Ugyanígy Nagybégáhy község lakossága is, ahol Werdet Ernő elvtér« a megyei központi kiküldött jelenlétében alakult meg a helyi pártszervezet. A rnezőkaszonyl járásban ifi. Katkó Gyula elvtárs folytatja agitáclós körútját. Újabban Tiszaszalka, Vámosatya és Tiszavid községekben alakított erős párt- szervezeteket. Az újonnan megalakított pártszervezetek mind a szövetkezeti termelés melleit foglaltak állást. Összvezetőségi ülést tartott vasárnap délelőtt a vármegyeház kistermében a beregszászi pártszervezet, amelyen a szakszervezet kiépítéséről és más több fontos ügyről volt szó. A szakegyesületek vezetőségei teljes számban megjelentek a gyűlésen Varsányi István elvtárs rövid megnyitója után a gyűlés elnökéül László Ernőt választották. A gyűlés első előadója Werner Ernő elvtárs, bér eg megyei központi párttitkár volt, ki beszédében ismertette azt az eredményes nevelő munkát, melyet a szakegyesületek az utóbbi években kifejtettek. Ezután az elnöklő László Ernő elvtárs munkára lelkesítette a vezetőséget, hangsúlyozva, ha a munkásság nem bírt volna annyi önzetlen és fáradhatatlan vezető emberrel, a forradalomnak nem lett volna ilyen világdöntő sikere. A gyűlést az Internacionálé éltetésével rekesztették be. A földosztó bizottságok Bereg megyében is megkezdték működésüket. Már eddig is több községben szálltak' ki s főleg az idei termés biztosítása dolgában tárgyaltak A lakosság legtöbb helyen alig akar hallani a bér, vagy részért való megmunkálásáról, hanem a szövetkezeti termelést óhajtják, amitől a földbirtokosok természetesen húzódnak. Állandó a panasz, hogy a nagyobb gazdaságok urai elhord ják a vetőmagot, jószágot illetve gazdasági eszközöket — Ez az eljárás sok helyen arra indítja a lakosságot, hogy az egyes gazdaságokat megszállják, sőt egyik-másik helyen önkényesen birtokba is vették a földeket. A beregszászi párt ilyen helyeken mindenütt felvilágosítja a népet e törvénytelen eljárás súlyos következményeiről. Ehelyütt mindenkit óva intünk mindenféle önkényeskedéstől, mert az ilyen a törvény értelmében a földosztásból ki lesz zárva. Ha valahol látják, hogy a földbirtokosok a törvény rendelkezése dacára a gazdasági felszereléseket elhordják, azt jelentsék azonnal a vérmegyeházán lévő pártirodóba, amely megteszi az ellen a szükséges intézkedéseket. így nincs is semmi ok arra, hogy esetleges önkényes erőszakos eljárással bárki is saját érdekeit veszélyeztesse. (1919 március 12) A beregi munkásmozgalom gazdag hagyományai tükröződnek e néhány adalékból is. Persze, a Tanács- köztársaság beregi történetének még számos — Sza- bol'cs-Szat.már megyét is érintő — vonatkozása van. amelynek a feldolgozása a későbbi hetek, hónapok feladata lesz. Úgy hisszÜK, hogy az a munka, amit Kárpátukrajna sok történésze a magyar és az orosz- ukrán munkásmozgalmi események, népeink régen és forradalmi harcokban meggyökeresedett barátsága nyomán születik, hasznos lesz nemcsak a szűk körű történészek munkája, hanem népeink mind testvéribb barátsága elmélyítése szempontjából is. Lusztig Károly J, Minutko: Első szerelen Nem siettem. Csak a bélyegeimmel törődtem. Szabad időmben az utcákat jártam, az üzletekben kerestem érdekes bélyegritkaságokat. így a szerelemre nemigen maradt időm. Osztálytársaim közül azonban már majdnem mindenki volt szerelmes. Ekkor világossá vált számomra, tovább nem szabad késlekednem. Először is, mert már kényelmetlen, másodszor, mert lassan már nem marad lány nekem. Elhatároztam tehát, sürgősen szerelmes leszek valakibe. De kibe? Igaz, a suliba sok szép lány járt. Hosszú habozás után kiválasztottam Ljusza Tyi- meninát. Bizonyítékokat hoztam fel ellene és mellette. Ellene csak egyetlen érvem akadt: Ljuszát nem lehetett szépnek mondani. Lába hosszú és arca mindig piroslott. Mellette viszont sok érv szólt: először is a szomszéd udvarban lakott, másodszor ugyancsak hetedikes volt. Mindezen kívül Ljusza a távolugrás ÜLŐ NÖ Soltész Albert rajza iskola bajnoka és a legfontosabb; még senki sem szeretett bele. Sietnem kellett tehát. De mivel kezdjem? Hogyan mondjam el neki? Genykához, legjobb barátomhoz fordultam tanácsért, aki fülig beleszeretett már a kövér Zsánnába. Odamentem hozzá és ezt mondtam: — Genyka, én szerelmes vagyok! Genyka Végignézett és minden érdeklődés nélkül válaszolt: — Már éppen ideje, — És most mit csináljak? Éreztem, hogy ég az arcom. — Kibe? — érdeklődött Genyka. — Ljusza Tyimoninába. — Aha... Az volt az a lány, aki újévkor szavalt az ünnepségen. Egy olyan hosszú... Igen egyszerű. írjál neki levelet és hívd moziba. — És, ha nem akar jönni? — dadogtam félve. — Miért ne? — Genyka szeme tele lett ravaszsággal. — Ki ne akarna moziba menni ingyen? — Ingyen? — Ej, te... Természetesen meg kell venned előre a jegyeket. Egy zacskó cukorkát is, a szünetben pedig hívd limonádét inni. — És a mozi után? — Hazakíséred, és a kapuban megcsókolod. — Megcsókoljam? — ennek hallatára minden erőm elhagyott. — Miért, mit képzeltél? — vert vállon Genyka néhányszor. — Világos — mondtam mindenre elszántan. — Köszönöm! Milyen szép is az élet, amíg nem szerelmes az ember. Most levelet kell írnom, mozijegyet vennem. Cukorka, limonádé és mindennek tetejébe még megcsókolni.. Titokban reménykedtem, hogy addig nem jutok el. Legjobb lenne, ha Ljusza egyáltalán nem jönne el a moziba. Vagy ne írjak neki? Azt nem! Már késő visszavonulni. Este bezárkóztam a szobámba. Egyik változat készült a másik után. Az első levél így kezdődött: „Ljusza! Mikor a nap tüzes aranykorongja ráül a hideg csúcsokra...” A második: „Olyan vagyok, mint egy csillag. Ha belenéznél a leltembe!” Ezeket a változatokat összetéptem és a levél végleges formája ez lett: „Szeretlek! Gyere ma öt órára a mozihoz. Moziba megyünk. Sz. L.” (Ez Sztyepán Lebegyevet jeSzakonyi Károly: Karlstein felé Esős Időben indultak. Pá- vel autójával értük ment a szállodához, az Ambasador szolgálatos portása kinyitotta a Skoda ajtaját, meghajolt előttük, már megszokta, hogy borravalót kap Bánkúdtól. — Csak úgy szórja a koronákat — panaszolta Bánkutiné Pávelnak a kocsiban. A férje mellé huppant, becsapta az ajtót. — Az előkelő idegen — mondta Bánkúd szigorúan. — Már megint játszik — magyaráz, ta az asszony Pávelnak. A fiú nevetett. Bekapcsolta az ablaktörlőket esett az eső. — Indulhatunk? — Legyen szives, Karls- teinbe! — intett Bánkúd. Hátradőlt az ülésen, kubai ci- garettós csomagot bontott, kipöckölt egy szivarkát. Az öngyújtót tegnap vette, Ron- son gázgyújtó. Lehet, hogy a gázgyújtó miatt csinálta a felhajtást. Telefüstölte a kocsit. — Meg sem kérdezted, hogy dohányozhatsz-e az autóban — szólt az asz- szony. — Persze, persze — nyugtatta meg Pável —, csak tessék. — De még nem is reggelizett. Majd megint fáj a gyomra. — Nem reggeliztetek? — Siettünk, nem akartuk, hogy várjon ránk. — Nem vagyunk időhöz kötve — udvariaskodott a fiú. A visszapillantó tükörből jól látta az asszonyt. Keskeny, kreol arc. fekete konty. Hindu nőre emlékeztette. „Miért nem tegez? — gondolta Pável. — Nyugodtan tegezhetne, hiszen a sógornőm.” — Tudsz útközben valami jó kis kocsmát? —* kérdezte Bánkúd. — Valami romantikus csert ót. — Majd keresünk egyet az út mentén — bólintott a fiú. Kedvvel fuvarozta őket e néhány napban, de leginkább a sógornője, Ilma miatt. Az unokabátyja viselkedésében volt valami idegesítő. Mintha unatkozna. Ma meg akarta mutatni nekik Karlsteint. Ilma lelkesedett, de Bánkúd már előre fanyalgott. — Ezek a régi várak semmit sem érnek. Kihalt odúk. Még ha valamennyire rekonstruálni lehetne a régi várlakók életét. De, tudod, a hétköznapjaikat, nem a nagy történelmi eseményeket. Mond. juk, hogy mit főztek az asszonyok, milyen fehérneműt hordtak, a férfiak mit csináltak amikor nem harcoltak, meg ilyesmi. — Kár, hogy esik — mondta Ilma —, de nem baj. Szeretem ezt a szép, lassú esőt. — Neked minden jó — méltatlankodott Bánkúd. — Ha éppen havazna, annak is örülnél. — Miért fáj neked, ha örülök valaminek? — Bánom is én, örülj! Csak unom, hogy minden épp úgy jó, ahogy van. — Légy szíves hagyj békén! — Csak nem akartok veszekedni? — nevetett Pável. A Vencel tér sarkán rá fordult a keskeny körútra, sűrűsödött a forgalom, a piros villamosok döcögtek. A kocsiablak bepárásodott. — Hoztam egy kis csokoládét — kotorászott Ilma a táskájában, Tessék, remélem szereti ? — Pável féloldalasán hátra hajtotta a fejét, aa *t.) Másnap tanítás után °adtam a levelet Ljuszá- ni V ötkor már a mozi szél bejáratánál álltam. Az ^csarnok tele volt lár- mas tnberekkel és én eb- ken lármában reménykedtél hogy szerelmem.., nem j el Mirdw0nban az óra kis- pontosan a cifra ötöshöz gs Ljusza még mindig Vn jött, kétségbeestem. áj. jobb lett volna, ha elj\ Le Ljusza nem érkezett. ( éra húsz perccel túlhal\ta az ötöt és én izgatott, járkáltam a mozi előtt.i'sak fél hatkor ballagtam jomoruan ha- _ za... Na, minőit? — kérdezte Genyk,a következő nap. — Nem jö — keseregtem. — És te sztiorkodsz? A lemondás a féi természetéhez tartozik, vipe kell hogy magyaíjza! — mondta Genyka határozottan. — Tanítás tán beszélsz vele. Ha járod, elkísérlek. —■ Nem, Jobb sz egyedül. Megmondok ne. mir dent, határoztam e Hac tudja meg újból, hry sz, retem. Néhány órsmúlv mikor megláttam juszt oda akartam mennihozza De Ljusza átment ímásik oldalra, amikor ésevett, hozzám pedig odafutt a barátnője — Te vagy az Sz. , ? —• kérdezte ravaszul. —Itt a leveled Ljuszától! Odanyomott a kembe egy borítékot és eított. Szörnyen vert a szíven Levél Tőle! Biztosan mena- gyarázza, miért nerríött. Talán bocsánatot kér. agy máskor akar találom. Lehet, azt írja: ő is sret engem? A sarokba húzódtam, te- megve nyitottam ki a>o- ritékot. Benne, nagy páron, gyönyörű betűül mindössze ennyi volt: „ú- lye vagy!” Aláírás néítl. Magam sem tudom mit, visszafutottam az iskola. Leültem a helyemre. E(k az alattomos, lelketlen nt! — sóhajtottam, majd a zsebkésemmel nagyon ne!, zen belevéstem a padfc; Ljusza + Sztyopa = S& relem!” Lassan felengedett a sz< morúság. Még nem tudtán hogy ezzel befejeződött gyermekkor és elkezdődő! életem új, eddig még isme, rétién része. (Fordította: Révész Mária) asszony a szájába dugott egy mogyorós szeletkét. Figyelni kellett az utat is, a fiú — talán véletlenül — foga közé kapta Ilma ujjait. Érezte az asszony, de nem szólt — Te is kérsz? — Bánkuti a cigarettára mutatott. — Eldobhatnád, olyan gyomorgörcseid lesznek!... — Hagyd már a gyomromat — bosszankodott Bánku:i. - Mindig ezzel jössz. \ — Pável. kérem — hajót előre az asszony — most mondja meg! Szabad éggeli előtt cigarettázni ? Kötélén vagyok leszoktatni. Pável, kérem, maga rendes «aber, azonkívül a rokona is szóljon az unokabátyjári — Azonnal dobd el azt a cigarettát! — tréfálkozol Pável. Látta, Bánkuti egy pillanatra meghökken; erre harsányan felnevetett. Az asszony is nevetett, előrehajolva, a fiú érezte a Givenchy tömjénes illatát. Há. rom nappal ezelőtt ismerte meg a sógornőjét a ptágai repülőtéren. Az unokaVáty- ját tíz éve nem látta. Pedig harmincnyolc után sokszor voltak együtt Kassán, ifjúkorukban. Együtt gyeráres- kedtek. Pável úgy vélte, a régi jó pajtás megöregedett Haja kihullott, szeme körül sok a ránc, noha két év múlj va lesz csak negyven. Ilim
