Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
A „nép tábo - a „nép Zaíka Máté halálának 30. évfordulóján VARGA IMRE: A GONDOLKODÖ (MTI foto: — Szebelédi Géza felvétele) /Mészáros józsef: Atomkorszak A mag meg a perem, amelyben megterem a? élet örök haláltánca, markodba került, Ember! Feloldod, vagy most fűzöd lánera a Törvényt? Akaratod átkoz, vagy szentel? A Viharon simára vágod-e a hullámbütyköket, vagy még mélyebbre ásod-e az örvényt? Miért folyik az ütközet? Egy halálos pillanatért-e amelyben végetérne minden próbálkozásod és — e lét? vagy most szegecseled Bárányok kocogtatásával az évmilliókig tartó Mindenség terét? Még halovány érben itt csereg jövőbe-duzzadásod pántlikája. De már küszködésed haránt vájja a mikrokozmosz szűz ölét! Még most csak lassú tüaön ég a jövő lakomák jó falatja. Ne bánd, ne fájd, hogy még most kikacagja a Mindeneknek szembefeszülése barkácsoló nagyszerűséged! De hidd, de tudd, hogy az utolsó makacsságot is egyszer átalléped! Csak magakellető illatozással bujkál előled a kaeér I s me rétién. Ne féld, nem nászul az mással! Csak veled! Méhe életet vetni kész! Titkolózó kendőzése mögött tied minden. Csak merje pucérítni az Ész! Csak érleld magod, hogy célba találjon a nagy ölelkezéskor — a pósziágyoti. De az életet fel ne cseréld, Ember! a végső pusztulással — a halálos csenddel! Fő a bizalom! Harminc esztendeje, hogy Zalka Máté, az akkor már nemzetközi hírnevű hadvezér és politikus, a spanyol polgárháború „Lukács tábornoka” hősi halált halt az aragóniai fronton. A hír azonban, amely órák alatt bejárta a világsajtót, a megdöbbent emberek millió: számára inkább az internacionalista hadseregparancsnok. a munkásmozgalom-vezető fájdalmas életáldozatát jelentette, mintsem a tehetséges íróét, aki kényszerű emigrációjában is folytatta és őrizte a magyar irodalom legnemesebb hagyományait. Legendák övezték szinte kezdettől fogva ezt az éle^ tét, közkézen szállongó alakuló meseszerű történetek — mert legendás volt maga az élet is: a fantázia csak azt nagyította fel, látta el népmeséi színekkel, ami a valóságban is nagyszerű, páratlanul szép forradalmán példamutatás volt. Tizenkilenc esztendős fejjel a világháborús forgatagba kerüu fiú az elkövetkező két évtizedben sok embernek való élményt, kivételes tapasztalatot élt meg: a nagy október vonzása, számára olyan indító energiát jelentett, amely haláláig erőt adott új meg új, néha valóban emberfeletti vállalkozásaihoz. A doberdói és volhi- niai világháborús csaták, majd a szibériai, kraszno- jarszki fogság volt a kohó, ami a félig gyerekfejjel otthonról elkerült önkéntesből kommunista forradalmárt formált és újabb, de most már világnézete parancsára vállalt harcokra ösztönzte őt. Ö maga így ír e lázas, érlelő időszakról, a történelem felgyorsult menetéről: „...előbb pacifista lettem- azután pedig... antimjlitaris- ta. A hadifogságban ismertem meg a szocialista eszméket... Internacionalista lettem. A polgárháború sok győzelmét és vereseget éltem meg ezredemmel”. A hőstettek. amelyekről annyi legenda született, a Scsetikin szibériai partizánseregében való harcok, az ^.rali, ukrajnai, krimi ütközetek sora, a pe- rekopi erőd bevétele, a diplomáciai futárszolgálatok és még annyi minden más részvállalás a szovjet munkás— paraszt állam védelmében nem a romantikus ifjonti kalandvágy terméke, hanem egy szocialista világnézethez eljutott, hamar öntudatra ébredt forradalmár logikus szükségszerű cselekvése volt. Az ekkor szerzett élményeknek, megrázkódtatásoknak zuhataga adja témáját írói műveinek, a noveilák százainak — épp az idén jelent meg Az éneklő börtön címmel összegyűjtött kiadásuk , a Jeruzsálem című allegóriának, amelyben a magyar hadifoglyok szenvedő panaszát és lázongó keEßv magas épület előtt állt meg velem a taxi— Jlzonnal megyünji tovább, — szóltam — csak felugróm ide a vállalathoz. Addig ki sem kell kapcsolnia az órát. A sofőr bizalmatlanul hunyorgott. — És ha mégis kifizetné előbb? Jobb lenne, nem? — Telesleges, — feleltem, hiszen úgyis tovább megyek. Talán nem bízik bennem? Azt gondolja, hogy meglógok?! — Hogy mit gondolok az az én dolgom. Az utasok nem egyformák. Van, aki meglóg, von aki nem— Tehát mégis innen fúj a széli No, rendben van, ha ennyire bizalmatlan, itt hagyom magának zálogba — a kalapomat. — Hagyja csak azt a kalapot, — mondta sértődötten a sofőr, — ugyan mit csinálhatnék azzal?! Hiszek én magának... Hagyja itt azonban az aktatáskáját és menjen, mert az óra ketyeg. — Szóval igy?! — hördültem fel. — Tessék, itt az aktatáskám. Csak — ha serűségét még a XJH. századi keresztes vitézek ajkára adja az író, majd az érett, nagy hatású alkotásoknak is. A frontélet, a háborús nyomorúság realista színképe, a kaland és a humor színein át érzékeltetett írói tanuságtétele szélesebb körben is ismert Doberdó című regénye, melyet 1932—36 közt alkotott; a polgárháború kavargásának, a bolsevikok történelmet alakító elszántságának és a magyar internacionalisták tetteinek eposzát pedig A bolygók visszatérnek című kétkötetes, monumentális regényében teremtette meg. S ezeket Zalka hol csaták közti szünetekben, hol pártmunkája, államigazgatási feladatai, vagy kolhozszervezői tevékenysége közepette alkotta — elsődlegesen talán nem is annyira a művészi önkifejezés szándékával, mint inkább azért, hogy el ne mulassza méltó monumentumát állítani a 17 utáni fegyvertényeknek. Zalka műveiben van valami Jókain és Walter Secit- ton iskolázott, romantikus nagyvonalúság, a cselekményt többnyire erős kontúrokkal, apró nijanszokkal nemigen törődve építi, de prózairól alkatát mindenképp a művészi teremtő munka belső kidolgozottsága, a szemlélet és az ember- formálás szilárdsága, homogén jellege jellemzi. Ennek az életműnek fémjelét Igazán sok minden megadhatja, de alighanem mindenekelőtt spanyol polgárháborús szereplése az, ami csúcspontja Zalka eddigi tetteinek, s betetőzi életútját. Madrid védelme a 12. Nemzetközi Brigád élén 1936 novemberében, a jaromai diadal 1937 elején, a guada- lajarai helytállás 1937 márciusában — ma már a nemzetközi munkásmozgalom legszebb lapjaira tartoznak. Ekkor érdemelte ki végképp azokat a szavakat, amellyel Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt mai főtitkára — egykor Zalka egységének politikai biztosa — búcsúzott a „nép tábornokától” és a „nép írójától”: „Nagy hősünk előtt utolsó tiszteletadásként minden spanyol harcos, a szabadság minden önkéntes katonája meghajtja a nagy harcokat és nagy győzelmeket látott zászlókat De Lukács tábornok nevében, harcban elesett nagy hősünk nevében, azonnal fel is emeljük zász- lainkat. hogy ismét harcba vigyük azokat abban a történelmi küzdelemben, amelyet a spanyol nép, szabadsága és függetlensége védelmében, az egész haladó emberiség jövőjének védelmében vív.” <F) Gór in: megengedi, — felírom előbb a kocsi rendszámát. — T elír ja?! Hát nem bízik bennem? Azt gondolja, hogy elmegyek? — Nem gondolok én semmit. A sofőrök nem egyformák. Van aki a kalapot, van aki az aktatáskát szereti. — 1-igen, — mondta a sofőr. — No, írja azt a számot! De előbb mutassa, mi van a táskájában? — Miért mutassam? — Hogy aztán ne követel, jen rajtam olyat is ami nem volt a táskában. — Itt van, nézze; a papírjaim, könyvek és egy villanyborotva. — Es működik is az a villanyborotva?! — Ezt mért kérdezi? Persze, működik! Egyelőre... — Mi az, hogy egyelőre?! Nem fogom elrontani, ne féljen! — Azt sosem lehet tudni. Most éppen ráférne magára egy kis borotválkozás. Az arca pufók, van rajta egy szemölcs is, a bal oldalon, s a szemei szürkék... — Megjegyzi a személy- leírásomat? — csóválta a fejét. — Ezt én is megtehetem. Pisze orrú, kerek szemű, az egyik füle nagyobb, mint a másik, műfogai is vannak... — Hát ha már így áll a dolog, — kezdtem igazán mérges lenni, — járjunk el hivatalosul Tessék itt vannak az irataim; személyi igazolvány, házassági anya. könyvi kivonat, munkakönyv. Fogja! És tudja meg, hogy nem akármilyen emberrel van dolga- Adja ide ön is az iratait! — Parancsoljon. Itt e jogosítványom, a szakszervezeti könyvem— Es arról nincs igazolványa, hogy hol lakik? — Nincs. — Üsse kő! Ha kell megtalálják, — No. de magát is előkerítik, ha úgy alakul a helyzet. Némán dühösen néztünk egymásra. Aztán hirtelen megszólaltam: — Mondja, nem szégyelli magát?! — És maga? Ezt én is kérdezhetem. — Én szégyellem. Maga helyett is. — Én is-.. — mondta ellágyulva a sofőr. — Fogja az igazolványait! — Tessék, itt van a magáé. — Vigye a táskáját. — Hálásan köszönöm. — mondtam, — így már a kocsi rendszámát is el fogom felejteni. — Persze. Barátságosan, mosolyogva veregettük meg egymás vállát. Könyvespolc: Konsztantyin Szimonovi Minden nap hosszú Szimonov, a kitűnő szovjet fró a Nagy Honvédő Háború négy esztendejét haditudósítóként küzdötte Végig. Kezdetben az Ukrajnába betörő fasiszta hordák ellen vívott heves harcok szemtanúja volt, majd szinte valamennyi arcvonalat megjárta. Részt vett a Sztálingrádért folyó küzdelemben — ott születtek emlékezetes regényei is —, végül a győzelmes szovjet hadsereggel vonult be Berlinbe. A haditudósító legérdekesebb, legfontosabb élményeit az újságjának adta ót, — mégis, természetes, hogy noteszából sok, ugyancsak megörökítésre méltó feljegyzés nem kerül a lap hasábjaira. Az Újságíró ebbe bele is törődne — de az fró tiltakozik- Naplót vezet tehát, s ebbe — napi munkája és az ezernyi veszély mellett —, gondosan feljegyzi a megörökíteni érdemes élményeket. Ilyen sajátos műfajú az író-haditudósító naplója, amelyet Szimonov több, mint kéi évtizeddel a háború után bocsátott a közönség elé. Nem meglepő, hogy ez a rövid lélekzetű mű frissességével, elevenségével ma is rendkívüli hatást kelt az olvasóban. Szinte tapintható közelségbe hozza a mór tör ínelemmé merevedett tegnapot, maivá, élővé varázsolja a múltat és mindenképpen jelentős élményt nyújt Szimonov a háború poklában az embert kutatja. A hősiesség mögött mindig az ember indító okait, jellemének. egyéniségének alkotó elemeit keresi akár tábornokról, akár egyszerű közkatonáról van szó. Marcello lennim Fehér zászló Kefalonia feleit A kiváló olasz író megrázó erejű könyve annak a döbbenetes vérengzésnek emlékét idézi fel, amelyet a német fasiszták a Badoglio- puccs után követtek el a Földközi-tenger egyik álomszép görög szigetén. 1944 júliusában világgá röppent a hír: Olaszország letette a fegyvert. A hírt a katonák java része örömmel fogadta: elegük volt a háborúból. A görög szigeteket megszállva tartó olasz katonaság vezetői azonban tanácstalanoks a főparancsnokságtól és a kormánytól ellentétes utasításokat kapnak: a kormány azt parancsolja, hogy forduljanak szembe a németekkel és támogassák a szövetséges haderőket, a főparancsnokság pedig' azt, hogy adják át fegyvereiket a német hadseregnek. Kefalónia szigetén közel tízezer olasz katona állomásozik. A sziget egyben börtönt is jelent az olaszok számára: el vannak vagva a szárazföldtől, a vi*en és a levegőben pedig még mindig fölényben vannak a németek. Ügy véli. hiába is fordulnának szembe velük: támogatást senkitől sem kaphatnak, A vezetők této- yasága, a vezérkar árulása és a hadsereg fasiszta neveltetése végül is mind közrejátszik abban, hogy az a ig háromezer németnek a légifölény segítségévei sikerül lefegyverezni, harcképtelenné tenni és utolsó szál'g lemészárolni közel tízezer olasz katonát és tisztet. A megrendítő, írói alkotás, — egy olasz fiszt tragikus sorsán át ismertet: meg az olvasót a történettel. Cesar Czerny? A Farkasodu alkonya A két csehszlovák író semmi egyebet nem tett, mint azt, hogy óráról órára ösz- szeállította 1944. júl'us 20- ának a történetét, azt a napét, amelyen egy pillanatra úgy látszott, meglódul az idő kereke, s a náci fenevad dúlása hamarosan véget ér- Ezen a napon robbant ki Németországban az a katonai puccs, amely megkísérelte kiragadni a vezetést a hitleristák kezéből, — s a világ lélegzetvisszafojtva figyelt« az eseményeket. 1944 nyarán már minden oldalról recsegett-ropogott a fasiszta német birodalom épülete. A káprázatos győzelmek korszaka már régen a múlté volt. A német kato— Nem is tudom, hogyan gondolhattam ilyet magáról? — csodálkoztam. — Olyan szimpatikusnak tűnik. A szemei szürkék, szemöles van az arcán. — Maga is tetszik nekem — mondta a sofőr. — Nagy, kerek szeme van, a füle szép tiszta, ragyognak a fogai. — Azonnal visszajövök — nyugtattam meg. — Menjen, menjen, csak az a kár, hogy unatkozom majd maga, nélkül. Váltottunk még egy-két barátságos pillantást és kiszálltam a kocsiból. Már az épület bejáratánál rájöttem, hogy nincs nálam a munkakönyvem. — A szemtelenje! —. csaptam a homlokomra. — Tehát a munkakönyvemet magánál tartotta! Mert ári ra gondolt, hogy ha esetleg... No, de semmi baj! Ű sem fog meglógni. Ezt én garantálom. Hiszen nem azért szúrtam ki az egyik hátsó gumiját, hogy faképnél hagyjon! Krecsmári László fordítása nai vezetők kezdték felismerni, hogy a háború elveszett és az „Utolsó csepp Vérig” harcolni kívánó Hitlerrel ellentétben szerették volna letenni a fegyvert az angolszászok előtt. A terv végrehajtásának útjában azonban ott állt a náci államapparátus és elsősorban Hitler. így született meg a határozat: Hitlert meg aeil ölni. A döntést az akkor már összeesküvőkké esoport- tosult ellenzéki tábornokok csoportja hozta. 1944. július 20-án Hitler főhadiszállásán, a Rastenburg melletti ,,Farkasodéban a haditanács aznapi ülésén bomba robbant, A bombát gróf Stauffenberg ezredes, vezérkari tiszt vitte be a tanácskozásra. gtauf- fanbergnek a robbanás előtti utolsó pillanatokban sikerült elmenekülnie a „Farkas- odu”-ból. A detonáció ereje szétvetette az épületet és többé kevésbé súlyosan megsebesítette a bent tar. tózkodó magas rangú tiszteket, és tábornokokat, néha- nyan szörnyet is haltak. Azonban, akinek a bombát szánták, Hitiéi-, könnyű sérülésekkel megúszta a merényletet. Berlinben a nagyvezérkar épületében, » Bendlerstras- sén összegyűlt összeesküvők izgatottan várták a hírt az eseményről, Ez lett volna a jeladás, amelyre az akció azonnal megindul. De hiába vártak. A bukás teljes volt, es a nácizmus diadalünnepet ült a vezér sikeres megmenekülése alkalmából. De a hitleri bosszú nem maradt el. Parádés színjátékot rendeztek az összeesküvők elítélésére. S Hitler még a ná' ciktól megszokott vadállati kegyetlenséget is felülmúlvl utolsó szálig kiirtotta valamennyi kézre került összeesküvőt, családtagjaikat sert kímélve.
