Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-29 / 151. szám
Az októberi forradalom 50 éve Az SZKP Központi Bizottságának tézisei Moszkva, (TAS2SZ): Az SZKP Központi Bizottságának június 21-i plénuma jóváhagyta a Központi Bizottság téziseit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idei 50. évfordulójával kapcsolatban. A tézisek hangsúlyozzák: „Az októberi forradalom meg. nyitotta a világ egyetemes forradalmi megújhodásának korszakát, a kapitalizmusból a szocializmusba vezető átmenet korszakát”. Az elmúlt évtizedekben az októberi forradalom ügye minden oldalról kiállta a történelem próbáját, bebizonyította legyőzhetetlen erejét, a marxizmus—lenlnizmus esz. méinek el nem múló jelentőségét országunkra és a föld minden népére nézve. A szocializmus: emberek százmillióinak jelene és az egész emberiség jövője. Az 1917. november 7-i szocialista forradalom győzelme után Oroszországban létrejött a proletáriátus diktatúrája. Megteremtődött az első és fő politikát feltétel a gazdasági és kulturális átalakulásokhoz, á munkásosztály nagy célja, a szocializmus és a kommunizmus eléréséhez. Oroszországban a huszadik század elején kialakultak a győzelmes szocialista forrada. lom objektív és szubjektív feltételei. Oroszország a világot átfogó forradalmi mozgalom központja lett. A forradalom élén a bolsevikok pártja által vezetett munkásosztály állt. A prole- tárforradalom győzelméhez az utat a tudományos szocializmus elmélete mutatta. A bolsevikok pártja, ez az új típusú párt először egyesítette a tudományos szocializmust a tömeges munkásmozgalommal és minden vonalon felkészült, hogy a proletariátust a hatalom kivívására vezesse. Az imperializmus korszakának új történelmi viszonyai között Lenin alkotó szellemben tovább fejlesztette és újabb fokra emelte a marxizmus elméletét. Az októberi forradalom tar. talmát illetően proletáríorra- dalom, de egyúttal mélyen népi forradalom is volt. A szocialista forradalom nem ősz- szeesküvés volt, se nem felül, ről „aktív forradalmárok” csoportja által végrehajtott államcsíny, hanem milliók mozgalma és harca, amelyet a marxista-leninista párt irányított. Az októberi forradalom eredményeként a világ két rendszerre szakadt a szocialista és kapitalista rendszerre. Az októberi forradalom világtörténelmi jelentősége abban rejlik, hogy megmutatta a forradalmi átalakulás útjait, formáit és módozatait, amelyek nemzetközi jellegűvé váltak. A szovjet köztársaság dolgozói bonyolult és nehéz feladatok elé kerültek: meg kellett védelmezni a forradalom vívmányait, fel kellett használni a proletárdiktatúra államát a kizsákmányoló osztályok teljes legyőzésére, a szocialista átalakítások megvalósítására. A békés építést Oroszországban alacsony szintről kellett kezdeni. A nehézipar tér- rnelése a háború előtt insk mindössze egyhetede volt, _ az acélolvasztás a háború előttinek alig öt százalékát érte el. Majdnem felére csökkent a mezőgazdasági termelés. A kommunista párt, felmérve az ország gazdasági és társadalmi viszonyait, a szocialista építés tudományosan megalapozott tervével vértezte fel a szovjet népet. Nagy jelentősége volt annak. ho'T,r eszmeileg és politikailag szétzúzták a trockizrtiust. los” szélsőséges forradalmi frázisok mögé rejtőzve. a trockistók olyan kalandor irányvonalat akartak kierőszakolni, amely veresegre ítélte volna a szocializmus építését a Szovjetunióban és amely más országok mesterséges forradalmasításán alapult. A párt miután elsöpörte a trockisták kispolgári kalandorkodását, a jobboldali opportunisták kapituláns irányvonalát, határozottan és biztosan a lenini útra vezette a szovjet népet — szögezik le a tézisek. A szocializmus építésében a kulcsfeladat a szocialista iparosítás lett Az iparosítás a Szovjetunióban külső segítség nélkül, a belső felhalmozások alakúin és a legszigorúbb takarékossági rendszer közepette ment végbe. Az ország válaszút elé került: vaigy az életszínvonal tudatos korlátozását választják és hősi erőfeszítéssel rövid időn belül megteremtik az erős gazdaságot és megszilárdítják védelmi képességüket, vagy pedig a reakció egyesült erőinek áldozatává esnek — mondják ki a tézisek. A mezőgazdaság szocialista átalakítása a legbonyolultabb és a legnehezebb feladat volt a proletárhatalom kivívása után. A lenini szövetkezeti terv alapján több évi megfeszített szervező és nevelő munkára volt szüksége a párt. nak, hogy megoldják ezt a történelmi feladatot. A kollektivizálás során megtalálták a közös gazdálkodás célszerű formáját — a mező- gazdasági termelőszövetkezetet, amely lehetővé tette a közösségi és egyéni ér dekek ösz- szehangolását, leküzdötték azokat a balt» kísérleteket, hogy bevezessék az egyenlő elosztás elvét és kiküszöbölték a belépés önkéntességi elvének többszöri megsértését. A Szovjetunióban végbement iparosítás és kollektivizálás tapasztalatai fényesen kiállták a történelem próbáját és számos szocialista ország — sajátosságai és konkrét viszonyai figyelembe vételével — alkotó módon felhasználja e tapasztalatokat. A szocializmus sikeres felépítéséhez szükség volt a kulturális forradalomra. A szocialista építés folyamán megvalósult a nemzeti kérdéssel kapcsolatos lenini program, megszilárdult hazánk valamennyi népének szocialista testvérisége. A szocializmus a Szovjetunió minden népének tényleges egyenlőséget biztosít politikai, gazdasági és kulturális téren. A nemzeti kérdés megoldásában fontos határkő volt, hogy újra egyesült országunkkal az ukrán, a belorussz és a moldava nép, szovjet hatalom alakult ki a balt! köztársaságokban és ezek a Szovjet, unióhoz csatlakoztak. A Szovjetunió alkotmánya, amelyet 1936 decemberében a szovjetek rendkívüli kongresszusa fogadott el. törvénybe Iktatta a szocializmus győzelmét. A politikai felépítmény összhangba került a szocializmus gazdasági bázisával. A Szovjetunió fejlődése bonyolult nemzetközi helyzetben ment végbe. Az imperialista agresszió veszélye különösen fokozódott, amikor Németországban a fasizmus jutott uralomra. A szovjet kormány erőfeszítéseket tett egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. A münchenlsta nyugati politiku. sok azonban arra törekedtek, hogy „a fasiszta agressziót a Szovjetunió ellen irányítsák és szövetségre lépjenek Hitlerrel. Ebben a bonyolult helyzetben a Szovjetunió mepiem- támadási szerződést kötött Né. metországgaJ. Ez keresztülhúzta az imperialisták számításait és lehetővé tette, hogy a Szovjetunió időt nyerjen az ország védelmének erősítéséhez. A háború megakadályozása azonban az akkori körülmények között lehetetlennek bizonyult A nyugati kormánykörök szemethunyó poli. tikája mellett a hitleri Németország kirobbantotta a második világháborút, s több európai állam meghódítása után a Szovjetunió ellen fordult A párt energikus intézkedéseket tett az ellenség szétverésének megszervezésére, a front és a hátország erőfeszítéseinek egyesítésére. Joszif Sztálin elnöklésével megalakult az állami honvédelmi bizottság. A német fasiszta hódítók feletti győzelmet sok nép együttes erőfeszítései ’ vívták ki. Mégis a szovjet nép és hős hadserege viselte a háború fő terhét, játszotta a döntő szerepet a hitleri Németország legyőzésében. Vereséget szenvedett a militarista Japán is. A Szovjetunió katonai és politikai segítséget nyújtott Kína és Korea forradalmi erőinek. A tézisek megemlítik, hogy a háború során több mint húszmillió szovjet ember pusztult el. Az ország nemzeti vagyonának körülbelül harminc százalékát vesztette eL A Szovjetuniónak a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelme világtörténelmi jelentőségű volt. Létrejöttek a kedvező feltételek ahhoz, hogy európai és ázsiai országokban kibontakozzék és győzzön a szocialista forradalom. Megalakuljon a szocialista világ- rendszer. A szocializmus és a demokrácia nemzetközi erői megizmosodtak, az imperializmus és a reakció állásai meggyengültek. A háborús veszteségek ellenére a szovjet ipar állandóan gyors ütemben fejlődött. Bonyolultabb volt a helyzet a mezőgazdaságban. Az SZKP Központi Bizottságának 1953 szeptemberi plénuma intézkedéseket fogadott el a mező- gazdaság anyagi és technikai megsegítésére. A szocialista demokrácia további fejlesztésére törekedve, a párt XX. kongresszusán határozottan elítélte Sztálin személyi kultuszát, amely egy ember szerepének a marxizmus—lenlnizmus szellemétől idegen felmagasztalásában, a kollektív vezetés lenini elveitől való eltérésben, indokolatlan megtorlásokban, és a szocialista törvényesség egyéb megszegésében nyilvánult meg. E torzítások károkat okoztak társadalmunknak. Azonban, nem változtatták meg a szocialista társadalom természetét, nem Ingatták meg a szocializmus pilléreit A párt intézkedéseket tett a személyi kultusz következményeinek leküzdésére -a párt-, az állami és az ideológiai munka minden területén. A szocializmus teljes, végleges győzelme annak a forradalmi átalakító tevékenységnek fő eredménye, amelyet a szovjet nép fejtett ki a kommunista párt vezetésével. A szocializmus győzelme megteremtette a gazdasági, társadalmi, politikai és szellemi feltételeket a kommunista társadalom építésére való áttéréshez. A párt XXII. kongresszusa új programot fogadott el, amely meghatározta a kommunizmus építésének alapvető irányvonalait. A XXIII. kongresszuson, az 1964 októberi és az ezt követő Központi Bizottsági plénumokon hozott határozatok sokoldalúan megalapozták és konkretizálták a feladatokat, figyelembe véve a szovjet társadalom fejlődésének jelenlegi feltételeit. A szovjet társadalom fő gazdasági feladata megteremteni a kommunizmus anyagi- technikai bázisát a tudomány és a technika fejlesztése, a gépesítés és automatizálás alapján. A munka termelékenységének szakadatlan növelése alapján — mondják a tézisek. A szocializmus egyik döntő vívmánya és előnye a gazdasági fejlődés állandó, gyors üteme, A szovjet ipari termelés évi átlagos növekedése 1929-től 1966-ig 11,1 százalék volt. Ezzel szemben az Egyesült Államokban 4,0 Angliában és Franciaországban 2,5 százaléka. Az ipar sikerei lehetővé teszik a kolhozok és az állami gazdaságok technikai felszerelésének szakadatlan tökéletesítését és a mezőgazdasági termelés fejlesztését. A mezőgazdaság fejlesztése szempontjából kedvezőtlen hatással volt, hogy többször megszegték a szocialista termelés gazdasági törvényeit, az anyagi érdekeltség elvét, a társadalmi és az egyéni érdekek helyes összekapcsolásának elvét. Az SZKP Központi Bizottságának 1965 márciusi plénumán kidolgozták azoknak a gazdasági és politikai intézkedéseknek rendszerét, amelyeknek végcélja a kolhozok és szovhozok termelésének fokozott ütemű fejlesztése. E politika megvalósítása, a tudomány és technika vívmányainak helyes felhasználósa, szakképzett káderek, gazdasági és erkölcsi ösztönzők alkalmazása biztosítja azokat a feltételeket, amelyek a mezőgazdaság fejlesztésének meggyorsításához, a terméshozam emeléséhez, az állattenyésztési termékek termelésének növeléséhez szükségesek. A gazdasági reformból a tézisekben ez áll: A gazdasági reform amely lényegében következetesen szocialista és kifejezésre juttatja, hogy összhangba kell hozni a szocializmus gazdasági viszonyait a termelő erők fejlődésének színvonalával és jellegével. A gazdaság irányításának új módszere, lényege abban rejlik, hogy fokozni kell a vezetés gazdasági módszereinek szerepét, tökéletesíteni kell az állami tervezést, nagyobb szerephez kell juttatni a vállalatok gazdasági önállóságát és kezdeményező erejét, minden vonalon be kel1 vezetni és tökéletesíteni kell a jövedelmezőségre törekvést. A szocialista termelés növekedése szilárd alapot teremtett a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának emeléséhez. A munkások reáljövedelme 1966- ban az 1913 évinek 6,6-szere- se volt, a parasztok reáljövedelme, egy dolgozóra számítva 8,5-szerese. ■ A szocializmusban még fennmaradnak a szociális és gazdasági különbségek a munka jellegében. Ezért minden egyes dolgozó anya© dotációját az határozza meg, milyen minőségű és mennyiségű munkát végez a társadalom javára. A szocialista társadalmi rend megteremti az emberek erkölcsi és anyagi érdekeltségét abban, hogy növeljék a munka termelékenységét, fejlesszék képességeiket és tehetségüket A szovjet társadalom szociális felépítésére jellemző, hogy a dolgozók baráti osztályaiból és csoportjaiból áll, hogy a dolgozók gazdasági, szociálpolitikai és eszmei érdekei egységesek, hogy közösen érdekeltek a kommunizmus felépítésében. A társadalom életében növekszik a szovjet értelmiség szerepe. Az értelmiségiek száma, főképpen a műszaki értelmiségé gyorsan nő. A Szovjetunió népgazdasága olyan egységes és összefonódott komplexum, amely a nemzetek további egymáshoz való közeledésének objektív alapját képezi. Az SZKP következetesen harcol a nemzeti elhatárolódás maradványai, a nacionalizmus, a sovinizmus mindenfajta megnyilvánulása ellen — szögezik le a tézisek. A kommunista építés szakaszában tökéletesedik és tovább fejlődik a szocialista államiság és demokrácia. Miután győzött a szocializmus, a proletárdiktatúra állama az egész nép politikai szervezetévé válik, a munkásosztály vezető szerepével. Az össznépi állam — a szocialista államiság továbbfejlődése a közösségi kommunista önigazgatáshoz. Az össznépi állam folytatja a proletárdiktatúra ügyét: a kommunizmus építését, más szocialista államokkal együtt vívja az osztályharcot az imperializmus ellen a nemzetközi élet porondján. A közösségi önigazgatáshoz a szocialista állam és a szocialista demokrácia további fejlesztésével és tökéletesítésével jutunk ed. A szovjet társadalom vezető és irányító ereje az SZKP. Alkotóan tovább fejlesztve és gazdagítva a marxista—leninista tanítást, a párt utat mutat a szovjet népnek a kommunizmus győzelméért vívott harcában. A párt nagyban hozzájárul a modern világ fejlődése, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom fejlődése időszerű problémáinak kidolgozásához — hangzik a tézisekben. A párt soraiban több mint 12,8 millió kommunista van. Ezek a munkásosztály és a dolgozók legjobbjai. A munkásosztály a jövőben is vezető helyet foglal el a pártban. A tudomány közvetlen termelő erővé való átalakításának egyre inkább gyorsuló folyamatát tapasztalhatjuk. A Szovjetunióban több mint 700 000 tudományos munkatárs dolgozik. Vagyis a világ valamennyi tudományos dolgozójának egynegyede. Nincs és nem lehet semleges álláspont a burzsoá ideológia, az antikommunizmus elleni harcban. Ez osztályharc, harc az emberért az emberiség szabadságának és haladásának diadaláért. A szocializmusból a kommunizmusba való átmenet természetes történelmi folyamat. Előrehaladva csak á kommunizmus felé mehetünk. A kísérletek a mester-' séges lassításra, vagy a szükséges szakaszok árugrására. a társadalmi fejlődés objektív törvényeibe ütköznek. A tézisek megállapítják, hogy a Szovjetunió minden szüksé. ges eszközzel rendelkezik a kommunizmus felépítéséhez. A második világháború után egy sor ország szocialista Útra lépett. Ez szemléltetően igazolja azt a marxista—leninista tételt, hogy az új társadalmi rend győzelme elkerülhetetlen. A szocialista építés ezekben az országokban sokkal kedvezőbb feltételek között megy végbe: ezek az országok kezdettől fogva támaszkodhattak a szocialista közösségre, a Szovjetunióra. Október országa, internacionalista kötelességéhez híven, széles körű támogatást nyújt a testvéri szocialista államok népeinek. A szocializmus győzelmei és vívmányai elválaszthatatlanul összefüggnek az új szocialista típusú nemzetközi kapcsolatok kialakulásával és fejlődésével, amelyek az egyenjogúság és a nemzeti szxiverénitás, a sokoldalú és kölcsönösen előnyös együttműködésén, a szocialista államok közötti testvéri kölcsönös segítés elvein nyugszanak. A szocialista országok megteremtették a kollektív gazdasági, politikai és katonai együttműködés .különböző formáit. Az ötvenes évek végén a Kínai KP vezetősége sajátos kül- és belpolitikai irányvonalat vetett fel, amely abban nyilvánult meg, hogy eltérnek a marxizmus—leninizmus elveitől, Mao Ce-tung csoportja olyan irányvonalat kezdett megvalósítani, amelyben összekeveredett a kispolgári kalan. dorság és a sovinizmus: baloldali frázisok leple alatt nyíltan a szocialista közösség egy. gégének aláásására, a kommunista világmozgalom megbontására vette az irányt. A Mao-csoport kalandor irányvonala oda vezetett, hogy erősen meggyengültek a kommunista Párt, a kínai munkásosztály pozíciói s teret kaptak kispolgári anarchista elemek. A szocialista vívmányokat Kínában súlyos veszély fenyegeti. A szovjet emberek mindig barátjuknak és szövetségesüknek tartották a nagy kínai né. pet a társadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban. A világszocializmus érdekeinek, de mindenekelőtt Kína érdekeinek felelne meg, ha a Kínai KP szakítana jelenlegi káros politikájával, s megszilárdítaná kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal — hangoztatják a tézisek. A szocialista országok politikai és gazdasági együttműködésének tökéle'esedése, további összefogásuk feltételeket teremt a szocialista államok újabb eredményeihez, biztosítja a szocialista világ- rendszer hatalmának növekedését. A világ forradalmi átalakulásának folyama*a, amely az októberi forradalommal kezdődött. új helyzetet teremtett abban a harcban amelyet a nemzetközi munkásosztály folytat legközelebbi és végső céljaiért. A nyugati dolgozók legfontosabb vívmányaikat az októberi forradalom, a szocializmus és a kommunizmus építésében elért sikerek közvetlen hatására értek el. Ma is időszerű az a marxis, ta—leninista tétel, amelyet az SZKP XX—XXIII. kongresz- szusain, valamint az 1957. és az 1960. évi moszkvai tanácskozáson szögeztek le. nevezetesen. hogy a szocializmusba való áttérésnél lehetőség van a harc különböző — békés és nem békés — formáinak alkalmazására. attól / függően, her- milyenek az adott országban az osztályerőviszonyok. A világot átfogó kommunista mozgalom október eszméinek zászlaja alatt fejlődik A kommunista mozgalom valóban világot átfogóvá vált. A nemzetközi kommunista mozgalom legidőszerűbb problémája, hogy szilárdítsa egységét a marxizmus—leninizmus elvei alapján. A kommunista világ egységének megszilárdítása szempontjából nagy jelentőségű volt az európai kommunis*a é$ munkáspártok Karlovy Varyban . megtartott értekezlete, amely az európai béke és biztonság problémáival foglalkozott. A jelen körülmények között különösen nagy jelentőségű az a kérdés, hogy helyesen összeegyeztessük a kommunisták nagy hadserege előtt' álló nemzeti és nemzetközi feladatokat — mondják a tézisek. Az októberi forradalom alapvető eltolódásokat eredményezett a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerében, mélyrehatóan válságba döntötte az imperialista külpolitikát. A Szovjetunió és a többi testvérország részvétele nélkül nem lehet megoldani egyetlen nagy nemzetközi kérdést sem. Az imperializmus már elvesztette uralkodó szerepét a világpolitikai küzdőtéren. Ám, amíg létezik imperializmus. addig fennálló a hódító háborúk veszélye. Ezt bizonyítja az Egyesült Államok vietnami agresszív háborúja, Izraelnek az imperializmus által előkészített agressziója a szabadaágszerető arab népek ellen, a szűnni nem akaró provokációk Kuba ellen. A szovjet állam következetesen védelmezve a békét és a nemze*közi biztonságot, a legmagasabb színvonalon tartja most is és a jövőben is védelmi képességét. A tézisek hangsúlyozzák, hogy a marxisták—leninisták igazságosnak tartják és támogatják azokat a háborúkat, amelyeknek célja a népek vívmányainak megvédése az Imperialista agresszió ellen, a nemzeti felszabadulás. A szovjet emberek határozottan támogatják a vietnami népet és teljes mértékben támogatják az arab államok népeinek igazságos harcát. A kommunista párt és a szovjet állam megtesz mindent. ami a szocialista országok egységének és összefor- rottságának erősítéséhez szűk. séges. Következetesen megvalósítja a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elvét, mindent elkövet, hogy megóvja az em. beriséget egy termonukleáris világháborútól. E célok elé rése teljes mértékben megjegyezik minden forradalmi á* demokratikus erő, minden nér érdekeivel. (MTI)
