Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-27 / 149. szám

Íj lehetőségek a tanácsi iparban

„Pénzt tud csinálni az ötleteiből”. Jellemzésképpen állapította meg ezt az egyik tanácsi vállalat vezetőjéről a napokban megyénkben járt felsőbb szerv képviselete. A népgazdaság minden területén, de különösképpen a tanácsi irányítás alatt lévő üzemekben égetően szükség van az ilyen „pénzcsináló” emberekre. Még inkább becsülete lesz az ilyen vezetőknek az új mechanizmusban nagyobb önállóságot élvező vállalatoknál.

A Nyíregyházi Vasszerkezeti- és Gépipari Vállalatnál már gyártják a korábban országosan hiányzó keretes fűrészgépet és a szintén keresett galvanizáló berendezések tartozékait. Ugyanakkor profllgazdája lett a vállalat a belső anyagmozgatáshoz kiválóan alkalmas motoros targoncáknak. A Sza- bolcs-Szatmár megyei Épí- tőanyagipari Vállalat üveg- technikai termékei külföldön is elismerést vívtak ki, a Nyírbátori Vastöcnegcikk- ipari Vállalat külföldre exportálja a GELLERT típusú napellenzőket, és így tovább.

Ezek a termékek nemcsak a már említett üzemek fejlődését elősegítő alapokat jelentik, hanem — ami itt, Szabolcs-Szatmárban különösen fontos — sok száz ember kereseti lehetőségét is biztosítják. Ezek a profilgazda rendszerű vállalkozások azonban jelentős anyagi áldozatokat, sokszor a kisebb üzemek erejét is meghaladó beruházásokat igényelnek. Az ilyen ötletek megvalósítása — különösen az elkövetkező években — károsan befolyásolhatják ezeknek a kisebb vállalatoknak a rentabilitását. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye is, hogy egy-egy rosz- szul megválasztott, rövid kifutású profümonopólium gazdasági csődbe juttathatja a vállalatot.

Szó sincs arról, hogy a

továbbiakban is mindenképpen hasznosnak ígérkező lehetőségieket most már elutasítsák a vállalatok. A „jó fogást” ezentúl sem szabad elszalasztani. Van azonban egy új lehetőség — a nagyüzemekkel való kooperálás

— amely a fontos népgazdasági és sokszor exportlehetőség szempontjából is előnyösen hat az együttműködésre. Különösen jelentkezik ez elsősorban a vas-, gép- és műszeriparban.

Az alapok mindkét részről adottak. Köztudomású, hogy a nagyipar általában munkaerőhiánnyal küzd, de nagyobb lehetősége van a specifikált, automatizált termelésre. Tehát végső soron gyorsabb ütemben tudja helyettesíteni a máris hiányzó, élő munkaerőt. Ugyanakkor

— különösen megyénkben

— munkaerőfelesleg van, s a tanácsi ipar beruházásai erősen korlátozottak.

Meg kell tehát találni a

közös, mindkét félre előnyös megoldásokat, az

együttműködés lehetőségeit. Helyes a nagyipar olyan irányú törekvése, hogy a kisebb műszaki színvonalú vidéki iparnak elsősorban olyan kooperációs munkát ajánl, amelyet az iparban még nem dolgozó emberek is könnyűszerrel elsajátíthatnak. A sok munkát igénylő, nem speciális, nagyobb tűrésű alkatrészekről van itt szó, amelyek egy-egy, a nagyipar által gyártott, bonyolultabb berendezések kiegészítő elemei.

Ilyen példák is vannak már megyénkben. A VAGÉP például ez évben kezdte meg a Vörös Csillag Traktorgyár részére a dömper rakodóputtonyának a gyártását Ez évben az igény ezer darab, jövőre már dupláját kérik. E termék nem igényel speciális munkát. Sok rajta a durva lemezmunka és a hegesztés, melyet rövid átképzéssel bármelyik dolgozó elsajátíthat.

Említésre méltó még Ilyen tekintetben a nyírbátori üzem is, ahol nemrégiben kezdték meg az exportra készülő fénycsőarmatúrák gyártását. Ehhez az igényesebb munkát igénylő szerelvényeket speciális üzemek szállítják, s itt főleg a nem nagy szaktudást igénylő lemezmunkát kell végezni. Mindkét termék a kooperáló vállalatok fontos terméke, hosszú időre stabilizálja a termelést.

Sok tekintetben is hasznos még az ilyen nagy és kis üzemek közötti együttműködés. Többek között; már eleve egy normázott termék gyártását kell átvenni, nem kell új technológiát kidolgozni, adva van az anyag- és időszükséglet is. S általában az anyag biztosítása sem jelent nagyobb nehézséget, kevesebb időt, és kiadást igényel az emberek átképzése. Itt ugyancsak a nyírbátori üzem példáját lehet említeni. A Csepel Autógyárral folytatott tárgyalás eredményeként Budapesten több mint száz embert — főleg nőket — képeznek át

két hónap alatt egy később Nyírbátorba telepítendő laza, vagyis nagy türésű alkat- rószüzem részére.

A nagyipar — elsősorban a budapesti üzemek — vezetőinek ez az ötlete ma már egyre hatékonyabb. Ha a tanácsi ipar vezetői eléggé rugalmasak, akkor nem utasítják meggondolatlanul vissza ezeket az ajánlatokat. Hiszen ezek gyorsabb fejlődési lehetőséget biztosítanak a megye iparának, s ezenfelül a „pénzcsinálást” is kedvezőbb körülmények között, kevesebb befektetéssel valósíthatják meg, több ember számára.

A jól megválasztott kooperációs terméknél számolni lehet olyan felfutásokra is, amikor már az igények meghaladják az üzem egyműsza- kos kapacitását. Az ilyen tendencia felveti a két, vagy három műszakos termelés lehetőségét, szükségességét is. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez nemcsak az annyit hangoztatott munkaerőhelyzet megoldását, hanem a gazdaságos termelést (épület-, gépkihasználás, amortizáció stb.) is elősegíti.

Az ilyen irányú döntésekben a gazdasági vezetőK kérjék ki a párt- és társadalmi vezetők, a fiatalok véleményét, s igényeljék segítségüket. Hiszen az üzemek közötti jobb kooperáció nép- gazdasági jelentőségével a pártkongresszus is foglalkozott, s feladatul jelölte meg ennek mielőbbi megvalósítását. Vizsgálják felül közösen a kapacitási lekötöttséget, állapítsák meg, melyek azok a jelenleg még gyártott termékek, amelyeknek a kifutási ideje hamarosan lejár, s helyette a nagyobb lehetőségeket kínáló kooperációs munkákat tervezzék.

A termelésben kialakuló ilyen irányú kooperációs munkamegosztás tehát egyik fél részéről sem jelentkezhet spekulatív célokkal. A jó együttműködés az egész népgazdaság számára előnyös, s egyre több szabolcsi család gondján baján segíthet.

Tóth Árpád

A VAGÉP az idén a Csepel Autógyár részére 1200 dömperputtonyt készít. Képünkön: munkában Karasz

József köszörűs. Hammel J. felv.

Hámos György:

Mikor* iévéznek az iszákosok ?

ügy érzem, meg kell védenem a tv-t. Méghozzá két legkedvesebb kolleginámmal szemben. Két nagy lapunkban írtak kritikát az Alkohol című kisfilmről. Egyikük elemzően, elismeréssel; másikuk lelkesedéssel és meghatóan. Egy dolgot azonban mindketten szemére vetettek a tv-nek (egyikük külön cikket is írt róla), miért mutatták be este tíz óra öt perckor ezt az lszákosság ellen készült kisfilmet. Tehát olyan időben, amikor az iszákosok éppen a kocsmában vannak. Nem tudom, van-e megbízható felmérés arról, mikor isznak az iszákosok. Azt hiszem, nincsen. De nem U ez nyugtalanít engem kritikus társaim szemrehányásában. Félek attól a „haszonszemlélettől”, amely egy műalkotástól (s egy jó dokumentumaim kétségtelenül az), ilyen direkt hatást remél. Valósággal kárba veszettnek érzi az alkoholizmus ellen küzdő művet, ha azt az alkoholisták nem tekintik meg minél nagyobb számban.

Előre is elnézést kérek minden iszákostól a hasonlatért, de készített már a televízió kitűnő dokumentumfilmet a fiatalkorúak bűnözéséről és a titkos prostitúcióról is. Ezeket milyen időpontban kellett volna sugározni? Mikor nézik a tv-t a fiatalkorú bűnözők? Hát még a titkos prostituáltak? Estefelé már nem; ez majdnem biztos. Reggel sem valószínű, hiszen aludni is kell. Mégis fontos feladatot teljesítettek a dokumentumfilmek. Részben azokon az áttételeken keresztül, melyek révén a művészet hat a valóságos életre. Közérzetet, közhangulatot, társadalmi ellenállást vált ki; nyugtalanságot kelt, illetékes szervezeteket és hatóságokat ösztökél fokozottabb tevékenységre, stb. A nevelő célú dokumentumfilm, természetesen nem elégedhet meg egy regény, egy játékfilm lassan érlelő hatásával. Türelmetlenebb

azoknál, gyorsabb eredményekre törekszik; mégsem arra számít elsősorban, hogy hatására a bűnözők abbahagyják a bűnözést, az iszákosok az ivást, a prostituáltak... Inkább azokra gondol, akik még nem bűnözők, nem prostituáltak és nem iszákosak. Tehát több idejük van a tv nézésére, s több szellemi szabadságuk a látottak megfontolására.

Nagyon gyenge lenne az a dokumentumfilm, mely egyenesen az érintetteket akarná meggyőzni szenvedélyük utálatosságáról. Csak

Aratás vasárnap

A Fehér szik vékonytörzsű akácossal övezett dűlő az országút mentén, Nagy- kálló és Érpatak között: szombat délután pontban 16 órakor itt indította el elsőként a járásban rendrevágó gépét Pósán László, a Virágzó Föld Tsz Zetorosa, öt, ven holdnyi őszi árpa érett itt kasza alá, s az újdonsült tsz-főagronómus, a szatmári részről ideszármazott Bónis Bálint hivatta a rajtra készen álló Pősánt: „Nem várunk, elkezdjük!”

— Eredetileg más volt a tervünk — mondja most Bónis. — Még a pénteki üzemi értekezleten is, ahol töviről hegyire megvitattuk, kinek mi lesz a dolga, legfeljebb hétfői kezdésre gondoltunk.

De az égen tizedmagával sütött a nap, szinte „hallani lehetett”, hogyan érik a termés s ők változtattak. Különben igencsak furdallta a kíváncsiság az oldalukat: most saját rendrevágója van a Virágzó Földnek, s vettek két új kombájnt is, és szerettek volna túlesni a bemutatkozáson. Sikerült: Pósán Laci. ez a 25 éves, fiatal, de annál gyakorlottabb szakember, aki már negyedik nyáron áll a szőkülő táblák végibe, olyan simán tette meg az első tiszteletkört a Fehér szák dűlőben, hogy öröm volt nézni. Aztán meg sem állt este negyed tízig.

— Most már megy minden, akár a karikacsapás. Kisegítőmmel, a sarokvágó Szikszai Ferenccel szombaton megbeszéltük, vasárnap. ha felszáll a harmat, újra indulunk. Vágtuk is egész nap, még a futballmeccs idejére sem hagytuk abba, pedig jó összecsapás lehetett a Dóasa—Honvéd a tv-ben.

Szikszai Ferencnek ez a- 25. tehát jubileumi aratása az életben: gyermekfejjel

kezdte az uradaloméban s most mint készpénzes alkalmazott dolgozik a tsz-ben. Tíz gyermek apja, kell a kereset.

— Az aratás dupla öröm, hiszen a parasztember szinte újjászületik, ha látja, nem fáradt hiába, s ráadásul ilyenkor a kereset is több. Megvan a kétezer.

Hétfőn, a harmadik aratási napon történt ez a beszélgetés, ahol jelen volt Abonyi Arnold is a járási tanács főagronómusa. Tőle hallottuk: tavaly több

tsz-nél még a 24. órában is vitatkoztak, ki melyik részt kapja, milyen legyen a bérezés, a részesedés, s ez hátra vetette egy kicsit a mun. kát. Most viszont a járás 11 termelőszövetkezete napokkal előbb mindent pontosan rögzített, nincs vitás kérdés, nyugodt körülmények között 1 dolgozhatnak az emberek.

— És nem lesz káosz, sértődés sem. Tavaly csupán az állomás rendelkezett gépekkel s ahogy egyszerre

rz elrettentés módszerével

kísérletezhetne. De a tv-né- zés nem kötelező. Az iszákos tehát bármilyen időpontban mutatják is be, hogy ő milyen utálatos, ha iszik; felkelhet a székről elmehet a kocsmába. S a kocsmában mit lát? Azt, hogy aki sokat iszik, bamba lesz, ostobán beszél, emberi rangjához méltatlanul viselkedik, elterül a földön. Nap nap után ezt láthatja a kocsmában. Mégsem változik meg. Miért változna hát meg, ha a képernyőn látja ugyanazt? S ha leissza magát a kocsmában, beviszik a kijózanítóállomásra Ott gyomor-' mosást kap, ami roppant kínos procedura. S ezalatt otthon a képernyőn ugyancsak gyomormosást mutatnak be. De 6 bezzeg nem látja. S így nincs módja rá, hogy elborzadjon a dologtól... Tanulság: a tv folytassa tovább ezt az értékes, szenvedélyes művészi munkát az alkoholizmus ellen, de a műsoridőket ne igyekezzék a kocsmákkal egyezte tPósán László elsőként kezdte el az aratást a nagykállói járásban.

megindult az árpa érése,

valóságos közelharcot vívtak a tsz-ek. Most nemcsak rendrevágóik vannak már a közös gazdaságoknak, hat új kombájnt is vásároltak, tehermentesítették a gépállomást, gyorsabban végezhetünk az aratással.

A járásban 13 ezer hold kalászos van, ebből négyezer a tsz-eké, melynek 90 százalékát már géppel vágják. Itt is, a Fehér szik dűlőben kedden reggel már megjelenik a kombájn, hogy zsákokba jusson a kedvezőtlen időjárás ellenére is szépnek ígérkező termés. Holdanként 18 mázsát várnak. S hogy a gépeknél maradjunk: már a tszcs-k is jelentkeznek. A balká- nyí Virágzó Tszcs például kombájnnal akar levágni 20 holdnyi rozsot.

Közben Pósán Laci közeledik gépével. Perzsel a nap. rekkenő a hőség, árnyékban is felül lehet 30

fokon. Pillanatig leállítja a kalászterelőt:

— Itt fenn a fülkében öt fokkal még magasabb. Gondoltam. le kellene szerelni a ponyva tetőt, vagy oldalt rést nyitni, de akkor meg huzat van. Majd csak találunk egy okos megoldást, az a fontos, hogy jól megy a gép.

— Volt már üzemzavar?

— Nem lényeges. Két csavar szakadt meg a rendre- vágó kerekénél, de pillanatok alatt pótoltuk mert a gép ..patikaládájában" minden ilyen apróság megtalálható. Ha nagyobb baj adódnék soron kívül segít a központ.

Pósán. aki tavaly aratógéppel 140 holdat vágott, az idén rekordot szeretne felállítani, olyan saját csúcsot. Ha már ő kezdte először a járásban — ezt hétfőn délelőttig nem is tudta, utólag rendkívül örül neki — Jó lenne megyei helyezést elérni. Fiatalember, nőtlen, őt is várja már valaki.

— De ő is megérti, hogy most a munka a legfontosabb.

— A Pósán—Szikszai ket_ tős napi normája 24 hold, —. de csak papíron, mert ők megfogadták egymásközt, ennél sokkal többet teljesítenek. Jó az idő. az új veze. tőség kitűnően megszervezte az aratást, már tudják, innen hova kell sietniük: ennyi kedvező fel*étel rájuk is nagyobb felelősséget ró.

Máris indítanak. Mennek, ha felszáll a harmat, ha véré jtékcsepp fénylik homlokukon s nem állnak meg, míg jól látják az irányt Végtére is a kenyerünkről van szó.

A

Még egyszer kisvárdai ktsL-.

Hozzászólás a Kelet-Magyar ország cikkéhez

A Kelet-Magyarországban 1967. május 31-én megjelent cikknek — amelyet Kun István „A lány, a párttitkár és ezer rossz zseb” címmel írt, — tartalmát bizottsággal vizsgáltattam meg a Kisvárdai Ruházati Ktsz-nél. A vizsgálat alapján megállapítottam, hogy a cikk bírálatai részben helytállóak, s ezekben a kérdésekben már intézkedtünk. A cikk egyes részeit esetleg téves tájékoztatás miatt — és ebben hibásak a ktsz vezetői is — helytelenül írta meg a cikkíró.

Bírálta a cikk, hogy Károly Ilona — bár a szakma kiváló tanulójaként hónapokkal a szakmunkásvizsga előtt, Budapesten szabadult töl, — női szabó szakmunkás létére a férfirészlegben dolgozik. Ez így volt, s azóta visszahelyezték a’ női szabó részlegbe, és eredményeinek elismeréseképpen a KISZÖV-től jutalmat is kapott Megjegyzem azonban, hogy szövetkezeteinkben fölszabaduló tanulókat nem engedtük el, foglalkoztatjuk, segítjük őket A megbírált részlegvezető Muskovszki József ügyében azt jegyzem meg, hogy ő igen jó női szabó, s az általa vezetett méretes részleg komoly forgalmat bonyolít le. Remélem, a Károly Ilona édesapjával folytatott vi. tája a lány további sorsára nem lesz hatással.

Bírálta a cikk, hogy Kovács Lajost a ktsz helytelen módszerekkel váltotta le művezetői munkaköréből, írja, hogy Kovács Lajosnak sem ment a munka, több segítségre lett volna szüksége. Ehhez csupán annyit tennék hozzá hogy Kovács Lajos a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke volt. így sem más munka, körbe helyezni, sem leváltani nem lehetett volna anélkül, ha ahhoz én személyesen hozzá nem járulok így ez az eljárás sérti szövetkezeti alapszabályt.

A cikk bírálja a szövetkew zet vezetőségét, mert a termelésben minőségi nehézségek akadtak. Ez véleményem szerint nemcsak a vezetőség hibája, hanem az igen rossz munkakörülmények és a létszám gyakorlatlan dolgozókkal való fel töltése miatt következett be. Ez feltétlenül a minőség ideiglenes visszaesésével jár.

A cikk bírálja a szövetke. zet elnökét. Tény, hogy sokat vállal magára, s e nagy szövetkezetnél megfelelő

műszaki segítségre lenne szükség, de nem rendelkezünk a megyében elég szak. emberrel. A bírálat nyomán gondoskodni fogunk arról, hogy a szövetkezet műszaki vezetését megerősítsük.

Az elnök politikai magatartásáról csupán annyit jegyeznék meg, hogy a felada. tokát végrehajtja, így a cikk bírálatát — hogy a politikai munkájában jócskán akad kifogásolni való, — félreért- hetőnek tartom.

összegezve, hiányolom a cikkből azt, hogy a szövetkezet fejlesztésével járó nagy munkával nem foglalkozik súlyának megfelelően.

A tények, amelyeket közöl — egy-két részlettől eltekintve — helytállóak, azor ban ezeket helyesebb " .volna úgy tekinteni lett

fejlesztéssel együtt’-' Ciliit a bákat, mint szűk: bigékét. '-^zerű.sé1967. juntos »,