Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-25 / 148. szám

Megyénk idegenforgalmi nereeeiessége ÚJ KÖNYVEK a vajai várkastély Ur. Csizmadia Ernő A gazdasági mechanizmus reiorm|a <■*> a mezőgazdasa^ (KOSSUTH KÖ NYVKIADÓ) Megyénk hivatalosan csak «z elmúlt esztendőben kap- esolódott be az országos idegenforgalomba. így ért­hető, hogy nevezetességeiről alig, vagy nem is tudnak az országjárók, a kirándulást szervező iskolák, üzemek. Nem eléggé ismert pl. a va­jai várkastély sem, amely pedig a megye egyik legér­tékesebb műemléke és jeles történeti emlékhely is. Arról, hogy a vajai vár­kastély mikor épült nincse­nek pontos adataink. A csa­ládi hagyomány szerint 1418- ban építette Vay Ábrahám, aki abban az évben címert és pallos jogot nyert Zsig- mond királytól. A várkas­tély parkjában végzett föld­munkák Során felszínre ke­rült falmaradványok meg­erősíteni látszanak azt a ha­gyományt hogy az épület helyén a középkorban erő­dítmény állott. Az 1960-ban végzett műemléki kutatás az ablakok kőkereteinek vizsgálata nyomán azt álla­pította meg, hogy az épület fő tömege a XVI, század el­ső felében épülhetett. A hossznégyszög alaprajzú épület helyiségeit faragott kőkeretes ajtók kötötték össze és kőkeretesek voltaic az ablakok is. A XVII. szá­zadban nagy átalakítást vé­geztek az épületen és bőví­tették is: megépítették az északi sarktornyot is. A to­rony nyugati homlokzatából kiemelkedő, stilizált virá­gokkal keretéit táblán lévő évszám szerint eZ az épít­kezés 1659-ben történt. A XVlII, század elejére tehe­tő a déli torony építése, melyet az épület főtömegé­nek déli átlós sarkára emel­tek, s amelynek boltozatai már barokk jegyet mutat­nak. A XVIll. század vé­gén és a XIX. század ele­jén a várkastély lakatlanul állott és elhanyagolt romos állapotban volt. A XIX. szá­zad közepén, kora romantikus stílusban állították helyre az épületet. Ez az átalakítás a várkastélyt erősen kiforgat­ta régebbi jellegéből, s a reneszánsz kőkereteket ki­bontották, s az ablakokat csúcsíves lezárással boltoz­ták. Ebben a külső formá­ban maradt meg egészen 1961-ig. Ekkor az Országos Műemléki Felügyelőség a falkutatások során feltárt eredeti kőkeretek felhaszná­lásával helyreállította az épületet. így a vajai vár­kastély ma egyike rene­szánsz műemlékeinknek. Szabolcsnak ez a műem­léképülete a Rákóczi szabad­ságharc idején jelentős sze­rephez jutott. Rákóczi Fe­renc két alkalommal is járt itt — a felkelés megindulá­sa és hanyatlása Idején —, és fontos tárgyalásokat folytatott. Első látogatása 1703 július 19^én történt. Ez alkalommal nyerte még a Vay testvéreket, Lászlót, Mihályt és Ádámot a felke­lés ügyének. A Vayak kez­dettől fogva szíwel-lélek-. kel Rákóczi mellett álltak. Vay Ádám hadbaszállva kö­vette Rákóczit, aki hamaro­san udvari marsallá nevezte ki. Midőn a felkelés hanyat­lóban volt, a fejedelem e hű emberének várkastélyát választotta a császár kül­döttével való egyezkedő tárgyalás színhelyéül, és e célból 1711 január 31-én is­mét Vajára jött. A fejede­lem kétszeri vajai látogatá­sát az épület falába helye­zett emléktáblák is megörö­kítik. 1945 után a várkastélyt mint állami tulajdont a község Vette kezelésbe. Az 1961-ben végzett restaurálás után az illetékes szervek a várkastélyt jellegének és történeti múltjának legin­kább megfelelő célra akar­ták felhasználni, S ezért múzeumot létesítettek ben­ne. 1964 október 4-én ke­rült sor a Vay Ádám ne­vét viselő múzeum állandó kiállításainak megnyitásá­ra. A II. emeleti helyiségek­ben létesített kiállítások középpontjában a Rákóczi felkelés 1703 július—október közötti szakaszénak esemé­nyei állanak. Az 1. számú kiállítási terem falba épített tárlóiban a XVIII. és XIX. századbeli kerámia és ötvös­munkák vannak kiállítva. A déli bástyaszoba tárlói és képes tablói a nép körében ma is élő kuruckori és Rá­kóczi hagyományok emlékeit mutatják be. Az úgynevezett Rákóczi-terem jelenlegi be­rendezése, a XVII. és XVIII. századbeli bútordarabok és festmények segítenek fel­idézni az elmúlt korok be­rendezésének képét. A Rá- kóczi-teremből nyíló északi toronyszobában elhelyezett kiállítás a falu történetének, a nép életének és erőfeszíté­sének néhány mozzanatát szemlélteti. A nagyteremben kapnak helyet a vándorkiállítások, amelyeket a Múzeumi Is­meretterjesztő Központ és más intézmények küldenek. Hódi László felvétele A déli toronyban alkotószo­ba is létesült írók, költők és tudományos munkát végzők részére. A várkastély ma már nemcsak mint műemlék je­lentős, hanem a vidék szá­mottevő kulturális és nép­művelési intézménye is és egyre több látogatót vonz a községbe. Ágnesnek barna volt a bőre, sötétbarna. hosszú fényes fekete haja és ron­gyos, sok színű ruhája. Ágnes mindig éhes Volt. A reggelinek, ebédnek csak az idejét ismerte élvezni csak ritkán, majdhogy so­hasem tudta. Ágnes mindig éhes Volt és fázott. Mindig így volt ez, mióta csak az eszét tudta, s az idősebbek mesélték, hogy így van ez már hoeszú- hosszú ideje. Ez a tél, a mostani, még talán fagyosabb mint az előző, a szél most is fújja, kavarja a havat és bevágja a putri ablakán, amit az este nem sikerült teljesen betömni. Már hajnal volt, vagy tán majdnem reggel, mikor Ágnes mosolyogva ébredt. Álmában reggelizett, kényé, rét evett, sok-sok kenyeret. Nem akart megmozdulni, mert zizegett a szalma már ha egyet moccant is, csak feküdt egyenesen, csendesen. A telep néma volt, még kutyák sem ugattak, ahogy a faluban szoktak, mert nem volt egy sem, azok is messziről elkerülték a falu­nak ézt a részét. A szél észak felől borzol­ta feä a putrik nádtetejét, Ez a könyv az első olyan nagyobb kiadvány amely a gazdasági mechanizmus re­formjának mezőgazdasági vonatkozásairól ad átfogó képet. Ezzel kapcsolatban minden főbb elvi és gyakor. lati kérdést tisztáz. A mű erénye, hogy nem vész el a részletekben, átfogó képet ad a reformról, annak szük­ségességéről, de tájékoztatja az olvasót a végrehajtás módozatairól. Mindenekelőtt általános fogalmakat magyaráz: a gazdaságpolitika, a gazda­sági mechanizmus és a gaz­daságirányítás fogalmát ha­tározza meg. ezek kapcsola. tait, kölcsönhatását vizs­gálja. Majd rátér azokra az alapkérdésekre amelyek kö­rül a legtöbb vita folyik: például a mezőgazdaság he­lye és szerepe népgazdasá­gunk rendszerében, vagy a mezőgazdasági termelés eredményeinek értékelése. Áttekinti a gazdálkodásnak azokat a területeit, amelye­ket a reform elsősorban érint: a tervezés, az ár- és pénzügyi rendszer, a beru­házás. beszerzés, értékesítés, feldolgozás változáséit az anyagi ösztönzés üzemi és személyi vonatkozásait. Vé­gül vezetési, szervezési kér­déseket is tárgyal, különösen a termelőszövetkezeti élet változásait, továbbfejlődését. Ágnes szinte hallotta sustor­gásukat. Már majdnem világos volt, mikor anyja felkelt a földről, mert fázott, magára szedett még egy pár ron­gyot a sarokból és összeka­part valami kicsike kis gallyat a kemény, fagyos földről. Ágnes félig össze­húzott szemmel figyelte, ahogy a száraz, megfagyott fa lángra! óbban a putri kö­zepén. Ágnes nézte az any­ját, akiben mindenki csak egy koszos cigányasszonyt látott, de ő tudta, hogy anyjától nagyobb ember nincs a földön. Míg bírt dolgozni, dolgozott reggeltől estig, s mindig tudtak en­ni és jóllakottan nevetni. Most már öreg, háta meg­görbült, arcén fekete ráncok gyűltek, pedig még csak a negyvenedik telet húzta. Két karja már nem birta rakni, emelni a vályogot, így nap­hosszat a falut járta, el­mondogatta mondókáját és átkozódott, ha kizavarták a fehér falú házakból. Nem akart ő rosszat át­kaival senkinek se, nem maga miatt szitkozódott, a hét gyerek éhes tekintete csalta ki belőle a csúnya szavakat, akiket már tíz éve férfi nélkül etet. Dr. Csizmadia Ernő köny­ve átfogóan foglalkozik az egész mezőgazdasággal, el­sősorban természetesen a termelőszövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal. Mindezt úgy teszi, hogy nem csak különböző tanfolyamok, főiskolák hallgatói, mező- gazdasági vezetők, szakem­berek meríthetnek belőle sokat mindennapi munká­jukhoz hanem hasznosan olvashatják mindazok, aki­ket érdekel mezőgazdasá­gunk helyzete jelene és hol­napja. Ugyanakkor a könyv nagy szerepet játszik abban is, hogy a gazdasági mecha­nizmus reformjának általá­nos kérdéseit népgazdasági és politikai szükségességét jobban megértsük. Sebes Tibor: Jambó, Kilimandzsáró (TÁNCSICS KÖNYV­KIADÓ) Sebes Tibor, több útikönyv és útleírás népszerű szerző­je „Jambo, Kilimandzsáró” címmel új kötettel jelentke­zett a Táncsics Könyvkiadó „Utikalandok” sorozatában. E munka minden sorát ele­venné teszi a személyes él­mény s az a körülmény, hogy Afrika különböző or­szágait nem első ízben „fe­dezi fel” a magyar olvasók­nak a szerző. A „Jambo, Kilimandzsá­ró” nemcsak lebilincselően érdekes olvasmány, hanem ugyanakkor néprajz, szo­ciológia, tájrajz, népszerű természettudomány, s való­ban kalandos útleírás is. Hozzájárul Afrika igazi megismeréséhez. Stílusa ele­vensége, írói eszközei sze­rencsésen ötvöződnek. Külön értéke a pompás nyomdatechnikai kiállítású kötetnek e számos eredeti felvétel, a színnyomású plasz­tikus térkép és egyéb doku­mentum. Ezekét az anyago­kat a szerző és a kiadó nagy bőségben nyújtja át az olva­sónak. A Táncsics Könyvkiadó ezzel a kötettel ismét gaz­dagította a népek testvérisé­gét és szabadságát szolgáló magyar irodalmat. Ágnes felült. Nemsokára Indulnia kell, hogy rendes időben beérjen az iskolába, pedig de szívesen maradna itthon. Ha arra gondolt, hogy nemsokára a hideg havon kell lépkednie; megborzon­gott. Hideg van — szólalt meg anyja rekedten. Ágnes bólintott, nem akart válaszolni, el volt foglalva a saját gondolatai­val. majd felállt és ide-oda topogott a mind magasabb­ra szökő láng előtt. Már indulnia kellett. Az emberek ilyenkor reg­geliznek. Erre a gondolat­ra összefutott a nyál a szá­jában, gyomra megreme­gett. Szalonnát kenyérrel — gondolta és nagy, fekete szeme vizes lett — vagy kenyeret. Jobbat el sem tudott kép­zelni. Legalább egy kis kenyeret. Keserű szájízzel vette fel a batyuját, ami­ben a könyvei voltak, meg­dörzsölte a kezét. /Ilire érünk rá, ha ráérünk A Központi Statisztikai Hivatal egyik új kiadvá­nyában Cseh-Szombathelyi László és Ferge Sándomé tanulmánya többek közt azt elemzi mivel töltik el sza­bad idejüket a kereső fér­fiak négy-négy szocialista és kapitalista országban, illet­ve ezeknek az adatgyűjtésbe bevont városaiban. Hazán­kat a feldolgozásban a győ­riek képviselik. Eszerint a legtöbb időt csaknem mindenütt a tele­víziózás veszi igénybe. Egyetlen kivétel a Szovjet­unió, ahol az olvasás körül­belül 40 százalékkal a tv- nél is népszerűbb. Ezzei szemben általában kevés időt szánunk egyrészt a hangversenyek színházak és mozik látogatására, más­részt a sétára és a sportra. A legélesebb különbség a két társadalmi rendszer kö­zött abban mutatkozik, hogy a tanulásra a szocialista or­szágokban átlagosan több mint háromszor, a Szovjet­unióban pedig csaknem hat és félszer annyi időt szen­telnek, mint a tőkés orszá­gokban. Nálunk a szabad időnek körülbelül 18,5 százaléka telik el a tv-emyő előtt, olvasásra és a társadalmi élet örömeire egyenkint több mint 13 százalék, a tanulásra mintegy 10.5 szá­zalék jut, és ráérő időnek nem egészen 8 százalékát sétáljuk el. A rádiózás, a hangversenyek, színházi és mozielőadások, valamint más kulturális műsorok lá­togatása. a beszélgetés és a sport körülbelül egyfor­ma időt köt le: mindegyik­nek az aránya nagyjából 5,2 százalék. És ugyanehy- nyit fordítunk a társadal­mi szervezetek életében va­ló részvételre és egyebekre. Különösen érdekes össze­hasonlítás kínálkozik ha­zánk és Franciaország kö­zött, mert ebben a két or­szágban a kereső férfiak szinte percre ugyanannyi szabad idővel rendelkeznek. Feltűnő hogy mi majdnem 20 százalékkal többet fordí­tunk különböző kulturális jellegű elfoglaltságokra. Nagyjából ugyanannyit ol­vasunk, de kétszer annyi időt töltünk hangversenye­ken, színházakban, mozik­ban, és négyszer annyit a tankönyvek mellett, viszont a televízí ónézés terén ők vezetnek 9:7 arányban. Mi többet sétálunk és sporto­lunk, ők pedig kiadósabban élvezik a társadalmi életet és vagy másfélszer annyit beszélgetnek, mint ml. — Megyek — mondta. Anyja ránézett, nem fe­lelt, a tűz fölé tartotta eres, csontos kezét, majd az ug­ráló lángoknál rágyújtott. Talán most reggelizett. Ág­nes kiakasztotta az ajtót és kilépett. A szél az arcá­ba csapta a havat, szeme* szája tele lett vele. Szinte megváltásnak érez­te. mikor belépett az Is­kolába. s a meleg kályhát amit azonnal átölelt, ke­ményre fázott teste felen­gedett kissé feje elnehezült, s majd elaludt. Az órán is bóbiskolt, in­gatta a fejét jobbra balra, csak egy-egy hangosabb szóra rezzent fel, A szünetben ülve maradt, a helyén, fejét előre lehaj­totta a padra. Szeme előtt az éhség tűzkarikái kezd­tek táncba, s rázták egy« mást egyre vadabban. Egy­szerre furcsa hang hatolt a fülébe. Kósza, álmodozq szemekkel emelkedett fel Molnár Mátyás Kalász Márton: Hajnali szekerek Ezüstben fürösztött hajnali földek; lucernák lilája s várakozó árpáknak éretlen aranya-zöldje — csillámlik, pezsdül az egész határ. Rétek a völgyben; halszínű, fosztó párába rejtve a távoli fák. Tengeri csüngő zászlai zizegnek, matatgat, játszadoz velük a szél. Szekerek jönnek a fenti majorból; lendítik játékos combú lovak. Bekötött kapák közt sikongó lányok s álmosan nyújtózó, telt asszonyok. Csuhéjos szatyrok a lőcsre akasztva, ruhába bugyolált csupor vizek. Lám, egy kis csitri a szekeres balján issza már kotyogó, sűrű tejét. S zötyögnek, kocádnak lejjebb a lankán; farát kivillantja, táncol a ló. Onnan már láthatják túl özönölni a répaföldek sok smaragd sorát. Eltűntek. S nyerítve, szökve inainak amott az elmaradt, bundás csikók. Zsigong a major — még utánuk hullik kalapács-zengés meg gép-puffogás. ..........■ ■' .. ■ ' ■' ' ----a Horváth Sándor Jánost Zsíros kenyér 1967. június 25.

Next

/
Thumbnails
Contents