Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-25 / 148. szám

Gondolatok egy kiállításról c” %/ A Lónyai csatorna László Ibolya: Q)élhm Még ezután lesz a világ Kék csönd égig ér Augusztus kemencéjében nem a domb a domb friss rozskenyér Ezután születik a világ lesem árnyékbabujva s fűszálak félelme remeg­tét nézve a lomha ősállatokat Idéző ütgyalura Az 0 istene eperfasátor hűsében ül ölébe az ebéd­je kenyér, szalonna, paprika és hőpalackból kávé tökéletes ebédutáni béke Eta egykor isten is leül szalonnázni egy fa alá s kávét is kortyint meg­pihenve én mondom itt élne a földön művét élvezve nem a mennyben. csendben megfeszülve hall­gatta egy darabig, nem tud­ta mire vélni e hangot. Lassan a zaj felé fordult, s meglepve vette észre, hogy a hátánál ülő lány eszik. Eszik! Előtte kenyér! Zsíros ke­nyér! A lány lassan evett, egy­más után nyelte le a kövér falatokat. Úgy evett mintha mindezt megszokta volna már, mintha semmi különös nem történne vele. A lány észrevette, hogy nézik és abbahagyta egy pillanatra az evést. — Mit bámulsz? — mor­dult Ágnesre teleszálial. Ágnes lassan megmozgat­ta a száját. — Adj egy kicsit — né­zett rá könvörgően. — Hm. Majd ha bolond leszek. Ágnes furcsát érzett. Ha most, rögtön nem harap bele a kenyérbe, akkor nem is tudja mi lesz. Szokatlan fény villant a szemében és hihetetlen erővel ugrott fel. — Adj — toppantott rá a pádra. A lány fitymálóan nézett rá, s dühös volt, hogy nem hagyják enni. Ágnes előtt elsötétült a világ, már nem Ha végigtekintünk a Nyír­ség belvízrendszerének tör­ténetén, akkor a közel 100 évig tartó természetátalakí­tó munkának egyik leg­szebb alkotása a nyírvizeket magába foglaló övcsatorná­nak a Lónyai csatornának megépítése volt. A Nyírség északról dél felé fokozatosan emelkedik. Míg pl. a Rétköz belseje 93 méterre. Kótaj község 97 méterre, addig Nyírmihály- di község pedig 157 méterre van az Adria felett. A ma­gassági különbség tehát Kótaj és Nyírmlhálydi kö­zött 00 méter, a távolság pedig alig haladja meg a 40 kilométert. Mint érdekességet érde­mes megjegyezni, hogy pl. a világ egyik legnagyobb folyójának az Obnak a víz­szintje Novoszibirszknél csak 90 méterre van a ten­ger szintje felett és ide a tenger még 3500 kilométer­re van. 1806-ban, Kállay Miklós allspénsága idején megásták az úgynevezett „vármegyei árkokat” — me­lyeken a déli tavak vizeit egy-egy nagyobb északi tó­ba vezették — az Itteni földbirtokos, hogy a víztől szabaduljanak tovább ár- koltatott északi irányba s így a víz egyik medencéből a másikba, végeredménybe a Rétközre, illetve a Tisza árvizeitől sűrűn látogatott felső-szabolcsi ártérre jutott. Az itteni helyzeten nem sokat rontottak a nyírvizek, mert alig növelték az ár­térre szétterülő Tisza-víz mennyiségét. Azonban 1854-re elké­szült a Tisza gátja, mely a Rétközt megvédte az észak­látta a lány gúnyos arcát, csak a nagy zsíros kenyeret az összefirkált pádon. Odakapott. A lány is. Egy pillanatig vadul nézték egy­mást. majd Ágnes teljes erő­vel, ősi, vad indulattól hajt­va, megcsavarta a lány ke­zét úgy. hogy az felsikol- tott és leesett a padlóra; majd felkapta a kenyeret és beleharapott. Édes zsibba­dó érzés ömlött el rajta, érezte, hogy a nagy falat hogyan csúszik le a torkán. A lány felállt, elkapta a kenyeret és kidobta az aj­tón. — Rühes cigány — ordí­totta dühösen. Ágnes nem szólt vissza, pedig ilyenért máskor, vere­kedni is képes volt. csak nézte az ajtót, ahol eltűnt a kenyér. Az órán megváltásnak érezte a csendet és a ke­mény padot. Kint a szél új rohamra indult a bezárt ablakok ellen, de nem birt vele. fájdalmasan csattant az ablakok jégvirágos üve­gén. Ágnes felemelte a fejét, előre nézett, fekete szeme megnagyobbodott. kezével belevágott a szék kemény fájába, s nem érzett fáj­dalmat, csak valami nagy ürességet maga körül. ról jövő tiszai árvizektől, de a délről jövő nyírvizek to­vábbra is ugyanúgy elárasz­tották a Rétközt, mint an- nak előtte és a mezőgazda- sági művelésre épp úgv alkalmatlan maradt, mint­ha a Tisza árvizei látogat­nak. Súlyosbította a helyze­tet az 50-es évek maihoz hasonló rendkívüli csapa­dékos volta. Megindult a perlekedés — a nyírségi nemesség nem törődött a birtokairól leve­zetett vizeknek a sorsával — minden anyagi áldozat­tól elhúzódtak — hallani sem_ akartak a közös erő­vel építendő gyűjtő főcsator­na.^ sorsáról. 1861. március 15-én a Felső Szabolcsi Ti­szai Armentesítő és Belvíz­levezető Társulat közgyűlé­sén megjelent nagyszámú nyírségi birtokos például kijelentette, hogy tiltakoz­nak a nyírvizek szabályo­zására eddig tett és teendő minden költség ellen, ra­gaszkodnak azon régi szo­káshoz. melyeknél fogva ők vizeiket a Tisza árterére, mint nyírvizek víztárolója- ba szabadon, korlátlanul le- ereszthetik, eltekintve at­tól. hogy ezáltal Szabolcs vármegyének azon 34 köz­sége melynek szerencsétlen­ig* hogy a Tisza mellett fekszik, a nyírvizek által Károsítva lesznek. Ennek ellenére a 60-as evei5 elején a kormány se­gítségével mégis megkezdik egy _ Berkesztől Gáváig hú­zódó gyűjtő főcsatorna ki­építését, de az ezután kö­vetkező száraz évszakok miatt abbahagyják a mun- Kát — ugyanis a vizek nagy része elapadt, és felesleges­nek látszott ilyen mértékű beruházás. Helyette a Rét­köz belsejében ássák meg e mai 53 kilométer bosszú Belfői csatorna ősét 22 mel­lékágával. Ma a Belfői csa­torna Tiszabezdédtől Tisza- bercelig húzódik, itt szi­vattyútelep emeli át a vizet a Tiszába. A 70-es évek második fe­lében az időjárás ismét rendkívül nedvesre fordult. A Nyírségben a talajvíz szokaüanul megemelkedett. Itt újabb levezető árkokat létesítettek, tehát egyre na- gyobb víztömegek indultak a Rétközre. E tragikus helyzetben a Felső-Szabolcsi Tiszai Ár­vízvédelmi Társulat a „ma­gas kormányhoz folyamodik oltalomért” — mire a kor­mány a nyírre kormánybiz­tost nevez ki —, kinek köz­reműködésével 1879-ben megalakult a Nyírvízsza. balyozó Társulat. A két tár- sulat_ között mindjárt meg­kezdődik a tárgyalás Is még 1879-ben egyezség is születik a korábban már megkezdett, de abbahagyott nyírvizeket magába foglaló övcsatorna, azaz a Lónyai csatorna megépítésére. Az egyezség értelmében „a Tiszaszabályozó Társulat vállalja magára a csatorna kiépítését, keresztülvitelét és annak örök időre való fenn. tartását oly módon hogy a nyíri belvizeket magába mindig befogadhassa és a Tiszába bevezethesse.” En­nek fejébe a költségekhez a Nyírvíz Szabályozó Társulat 250 000 forinttal járul hoz­zá, mégpedig 3 részletfize­tésben. A munkálatok azonnal megkezdődtek, és a közel 90 kilométer hosszú csatorna, dacára az 1881 évben beál­lott rendkívül magas tiszai árvíznek, „mely Bércéi alatt egy homokdombot elmosva, átszakítva a tiszai ártérnek nagy részét. elöntve ezen csatornának töltését is, hosz. szabb vonalakban elmosta, mégis 1882-ben kiépítve fe­lülvizsgálva lett.” A Lónyai csatorna Kisvárda alól in­dul és szinte körülfolyja a Rétközt, Vencsellőnéi sza­badon torkoll a Tiszába, köz­ben magába gyűjti a Nyírség vizeit, ezek a vizek azonban mivel viszonylag nagy esé- sűek, gyors folyásúak, sok törmeléket homokot. isza­pot szállítanak a csatorná­ba, azt hamar feliszapolják, ezért főleg a felsőszakaszi része állandó tisztításra szóiul. A Lónyai csatorna kiépítésének összköltsége 1 250 162 forint, volt. Hogy milyen hamar megtérülő beruházás volt, azt már az előbb közölt adattal való összehasonlítás is bizonyít­ja, mely szerint a Nyírség vizei 1379 évben a Rétköz­ben 60 000 katasztrális hol­dat borítottak el. vonták ki a mezőgazdasági művelés alól és ezzel 1 000 000 fo­rint kárt okoztak, ezt a kárt az építési költség csak negyedmillióval haladta meg. A csatorna tehát a Nyírség vizelnek összegyűj­tésével^ mérhetetlen szenve­désektől szabadította meg a Rétköz népét. A Rétköz szorgos paraszt­jai korábban vízzel borított földjeiket rendszeres műve­lés alá foghatták kövér földjeiken messzeföldön hí­res zöldségtermesztést (pl. demecseri káposzta, domb- rádi hagyma), állattenyész­tést valósítottak meg. De lett értéke a földnek is. Például szabályozás előtt a Rétközben 1 katasztrális hold földért 1—5, míg sza­bályozás után 150—200 fo­rintot adtak. A táj gazda­sági fellendülését azonban mi sem mutatja jobban, mint az a tény. hogy a la­kosság egy fél évszázad alatt megkétszereződött. A csatornát Lónyai csa­tornának csak 1884-től ne­vezik, mégpedig a Felső- Szabolcsi Tiszai Armen tesí- tő és Belvízlevezető Társu­lat első elnökéről Lonyay Menyhértről „ki ezen el­nöki tisztjét a politikai pá­lyán megfutott legmagasabb miniszterelnöki állása mel­lett is haláláig megtartotta. A Társulat Lónyay Meny­hért halála után a társulat legfontosabb művét a nyír- vízcsatornát az ő nevére Ló. nyaj csatornának nevezte el. A csatornát ma is e né­ven ismerjük. Kuknyó János még kisebben is (és mint­ha kissé vérszegényen lenne képviselve ez a XV. század, bár ahogy elnézzük, a má­sik nagy reneszánsszal sem jár sokkal jobban.) A Mo­na Lisa is mintha zöldebb lenne. Csak Tiziano ked­venc lányának, Laviniának gyümölcskosaras arcképe képviseli igazán Velencét: lazúros, érzéki. És ilyen módon folytat­hatnánk tovább. Brueghel Decemberje, ez a hatalmas horizontú alkotás Igazan jól sikerült, egy Greco jó, de kicsi. Rubenstől, Rembrandt­tól van jó is, gyengébb is. (Mennyivel szebb például a Tisztiklub „Éjjeli őrjárata”) Vermeer van Delfftől vi­szont egy jó reprodukció sincs. A franciák közül Watteau, Chardin egy-egy nagy méretű képe nagyon jól sikerült, a spanyoloknál viszont a változatosság ked­véért két kis méretű Goya kép tökéletes színvisszaadá­sában érezni az eredeti minden varázsát A XIX. század is egye­netlen. Az impresszionisták­tól kezdve azonban inkább lehet a nyomástechnikát di­csérni Césanne kék vázája, a nagyméretű Gauguinek, Van Goghok szépek. Utób­bitól egy ritkábban ho­zott arresi táj nagy élmény. A legjobban talán Ko- koschkáftak egy vibrálással teli, mély kékkel átitatott nagyszerű képe ragadja meg az embert. BraqUe és Pi­casso egy-egy nagyméretű képe ugyancsak olyan, hogy szeretné az ember hazavin­ni. A kis kiállítás — 170—180 különböző méretű reproduk. ció — végeredményben meg­érdemli, hogy megnézzük. A reprodukciókat sokan, főleg sznobságból, mintegy leke­zelik, pedig ha jó, akkor az eredetivel teljesen azo­nos értékű művészi élményt tud adni. Egves fejlettebb országokban, ne menjünk messzebb, mint Csehszlová­kiába és az NDK-ba, éppen ezért készen sima nyers keretben (nem ilyen aranyo­zott és túl díszes keretek­ben, mint itt!) kereskedel­mi forgalomban kaphatók országuk legféltettebb mű­kincseinek tokéletP- reoro- dukciói. Sok igazság 'ran abban, ha úgy gond lkoz­nak, hogy jobb eg'- remek­mű még akkor is. ha nem is eredeti, mint egy közép­szerű. de eredeti munka És olcsóbb is A meder n laká­sokat pedig egy-egy hatásos koloritu kép rendkívül vi­dámmá és hangulatossá tud­ja tenni. Vajon nálunk kaphatók-e valahol a kiállított repro­dukciók? (Nyíregyházán biz­tos, hogy nem!) És gondolom ez a kérdés felbukkan má­sok gondolatai között is, akik irodájukat, klubjaikat, iskoláikat, vagy albumukat szeretnék szebbé tenni. A kiállítást ugyanis nem va­lamilyen képterjesztő vál­lalat rendezte, hanem a Pe­dagógus Szakszervezet mű­vészklubja bizonyos minisz­tériumi hozzájárulással. És itt megértjük a kiállí­tásban a nevelői, a népmű­velői célzatot: vázlatos il­lusztráció az emberiségnek a történelem folyamán meg­nyilvánuló szép utáni vágyá­ról. De ugyanakkor bizo­nyos vegyes érzések is tá­madnak az emberben: Nyír. egyházán Orosháza es Haj­dúnánás után a pestiekrek kell kiállítást rendezniök? Reprodukciókból? Azt is ilyen kevéssé alkalmas helyen? Plakátok, s minden reklámozás nélkül ? Miért? Kotuknay Gyula Sóstó — csónakház Soltész Albert rajza A II. számú iskola dísz­termében nézzük a képe­ket. Első kép fent közismert okker-vörös-fekete foltok: az összeroskadó altamirai bölény. Etruszk és egyipto­mi sírfestmények után na­gyon szép egy pompei hát­tal álló női alak. Elegánsan, könnyedén lebeg, ahogy a fejét félrefoidítja, s ahogy lép. az alexandriai költők légiess°ge jut eszünkbe. Gi- ottonak egy naiv bájában utolérhetetlen képe szín- visszaadásban páratlan. Majd egy Masaccio, s Antonello da Messina csodálatos szép képei, melyek egyikét sem lehetett eddig reprodukálva látni. De olykor őszinték is le­hetünk. Az a nagyméretű Uccello fölösleges lenne Henry Moore királyai Két ülő alak (Király és királyné) (MTI foto: Szebellédy Géza felvételei Hivatalosan Két ülő alak címen szerepelnek a kata­lógusban. de mindig, min­den katalógusban ott van zárójelbe tett igazi nevük is: Király és királyné néven ismerik és csodálják Henry Moorenak, a Budapesten kiállított hatalmas tehetsé­gű brit szobrásznak ezt a fő művét. Negyvennyolc világhírű plasztikát és nyolcvankilenc nagyszerű rajzot láthatnak a Műcsarnok látogatói ezen a kiállításon csupa olyan al­kotást, amely maradandó értéke a modern Európa művészetének. S minthog> mind magán viseli az alko­tó egyéniségét, egy-egy te mű egyesíti magában ösz- szes vonásukat. A Király és királyné fő műve Moore alkotói pályájának. S nem is nehéz felismerni benne a korábbi alkotások egy-egy jellemző vonását, megszűrt, átalakítva megőrzött érté­két Súlyos hullámú, erő* drapériájukon ott érződik a korai művek kemény ereje, amelyet a nehéz ritmusú ndión művészettől tanult z alkotó. A „Király és királyné”, a háborúból kínzottan kilá­tóit, szenvedéseit sirató, de életét élni akaró emberi­ségről beszél. Törékeny tes­tük védtelenséget kiált, de tartásuk fennséges emberi tartást, furcsa, gépszerű fe­jük borzalmat is kelt, de a nőnél finom orrvohalával gyöngédséget, a férfinél erőszakos állkapcsával ha­tározottságot sejtet. A világ­háború Után, az ötvenes .'■vek feszült, nyugtalan bé­kéjében születtek ezek a figurák. Királyok. akik szenvedtek, de élni akar­nak. Királyok, akik nem fe. lejük az elesettséget. de fölegyenesednek: Henry Moore királyai ml vagyunk.

Next

/
Thumbnails
Contents