Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-18 / 142. szám

Vállalatszerű gazdálkodás a termelőszövetkezetekben Építi a város iparnegyede A lehetőség aa önálWság növelésére, a távlat a válla, latszerű gazdálkodás meg­teremtésére most olyan láz­ba hozta a falut, mint volt hat-hét évvel ezelőtt a szövetkezetek megalakulása után. az első közös lépések idején. Érthető és termé­szetes a közös gazdaságok­ban az izgalom, a vezetők útkeresése. És az is kézen­fekvő, hogy a napjainkig kibontakozott szervezeti for­ma. valamint közösségi tar­talom alapján a fő figyelem a gazdálkodás holnapjára, a „hogyan tovább’-ra irányai. Ez abból fakad hogy az önállóságnak olyan feltéte­lei teremtődtek már meg az utóbbi másfél évben, mint az amortizációs alap, a hitelrendezés és az egyen­rangúságot biztosító terme­lési szerződés rendszere. Az is fokozza a vezetők búz- góságát, hogy megszűnt a részletkérdésekig menő, felülről kapott irányítás, te­hát saját fejükkel gondol­kodhatnak, és kell is gon­dol kodniok. Számos példát találunk már arra, hogy a közös gazdaságok vezetői jó érzék­kel válogatták ki a helyi munkaerőnek szakmai szín. vonalának technikai ellá­tottságnak és nem utolsó sorban a természeti, vala­mint termelési adottságnak leginkább megfelelő lehe­tőségeket a gazdálkodás biz­tonságosabbá tételére. Nem kevés elképzelés és már meg is tett lépés viszont arra mutat, hogy több szövetke­zett vezető nem tudja he­lyesen kiválasztani az igen sok lehetőség amely az adott körülmé­nyek között valóban a leg­célravezetőbb lehet. A lehetőségeknek talán három nagyobb csoportjáról beszélhetünk: a mezőgazda­sági termelés számottevő fokozása korszerű módsze­rekkel, a költségek lénye­ges csökkentésével; a ter­melvén yek legkedvezőbb értékesítése^ a segédüzemi, illetve az ipari jellegű te­vékenység célszerű kibon­takoztatása. ■ I^os. a gond ezek fontos­ság sorrendjének az össze­keverése. Úgy látszik több hely-eö. ar­róh hogy a mezőgazdaságban a gazdálkodás alapja a me­zőgazdasági termelés. A ter­melés jelenlegi színvonalá­nak a javítására a törek­vés sokkal szerényebb, mint az az igyekezet, amely a kereskedelmi szellem roha­mos kibontakozásában nyil­vánul meg. Ne legyen eb­ből félreértés! A szövetke­zet gazdái, vezetői igenis álljanak a sarkukra, véd­jék meg a közösség törvé­nyes jogait a felvásárló ke­reskedelem esetleges túlka­pásaival szemben. Szerezze­nek meg minden fillért, ami — Pipáim tősgyökeres zá­honyi. Vasutas. Én majd­nem elkerültem. Székesfe­hérváron, a gépipariban vé­geztem technikusként. Ott, helyben ajánlották fel a bét forintos órabért. ■— Mást választott? — Hazajöttem. És sem bántam meg. Balogh Imre azóta sok mindent elért, amit egy 27 éves fiatalember elérhet. Családja, lakása, jó állása van. Munkahelyén megbe­csülik, beosztottai szeretik. Mégis mindig többet, még jobbat akar a kedves, csu­pa energia fiatalember. KISZ-vezető. A csomó­ponti KISZ-bizottságon ő felelős az ifjúság termelési munkájáért. — Az FMKT előtt áll most nagy jövő. — Mit jelent az FMKT? — Fiatal műszakiak és közgazdászok tanacsa. Ész­Hat vállalat már megtette az első kapavágást őket megilleti. Éljenek az­zal is, hogy termelvényeik egy részét maguk juttatják el a piacra, a fogyasztók­hoz. De arra nincs semmi szükség, hogy saját áru hí­ján a tsz más közös gazda­ságoktól megvásárolt ter­méket vigyen piacra. Vagy­is, egyik közös gazdaság ne legyen kereskedelmi köz­vetítő egy másik tsz és a fogyasztók között. Ilyenekre gyümölcs, zöld­ség, burgonya esetében van törekvés sőt csábítással is lehet találkozni. A vásáros- maményi termelőszövetkezet elnöke mondta el nemrég, hogy Pest környéki „élel­mes” tsz-vezetők gyakran járnak Szabolcsban olyan ajánlatokkal, hogy adják át almájukat, hízott állataikat nekik, majd ők eladják fő­városi standjaikon, és még részesedést is fizetnek a haszonból. Miért káros az ilyen „üz­leti” szellem elterjedése? — Azért, mert a tsz-vezetők figyelmét elvonja a legfon­tosabbról, a termelésről, a tagok mindennapi gondjai­ról. A problémának másik ré­sze a termelőszövetkezetek­ben az ipari jellegű tevé­kenység. Közismerten égető gond Szabolcsban a terme­lőszövetkezeti tagok folya­matos foglalkoztatásának a megoldása, a jövedelemnek ezáltal is történő növelése. Nincs is akadálya annak, hogy bármilyen feldolgozó, vagy termelő tevékenység meghonosodjon a szövetke­zetekben, amennyiben biz­tosítani lehet a szakmai feltételeket, az alapanya­got Nagyon ésszerű az, hogy a gyümölcstermesztő tsz-ek kisebb egységekben tároló házakat, aszalókat építenek, az erdőkkel ren­delkező közös gazdaságok fafeldolgozással foglalkoz­nak, más helyeken kosara­kat és más használati tár­gyakat készítenek. De itt van például egy nálunk divatossá vált szövetkezeti „ipar”, a drótszövés, hogy másat ne említsünk. Ez a tevékenység kimondottan ipari terméket igényel. Két- három embert foglalkoztat­nak vele, de másik két em­ber anyagbeszerzőként utazgat, mert a drót nem tartozik a könnyen megvá­sárolható cikkek közé. Ha­sonló a helyzet a beton­elemek készítésénél is. Kel! az ötlet, a sok jó gondolat, azonban megvaló­sításukhoz nagy körülte­kintésre van szükség. Csak azért létre hozni egy nem mezőgazdasági jellegű üzem­ágat mert most már szabad — ez a legtöbb esetben nélkülözheti a realitást. És az ilyen, homokra épített tevékenység, akár a valóság talajától elrugaszkodott ke­reskedelmi ambició — csak­hogy felszínen tarthassák, ha már megvan — meg­osztja a figyelmet a gaz­dálkodás irányításában, és ennek ismét csak a mező- gazdasági termelés vallhat­ja kárát. Ezek a felvetett gondok még nem jelentkeznek ál­talában, és határozott for­mában. azonban a tenden­cia érezhető. És szólni azért kell róluk, nehogy az éssze­rű gazdálkodás kibontako­zását megzavarja a valósá­got nélkülöző fantáziái ás szabadossága. Samu András Néhány évvel ezelőtt ad­ták át rendeltetésének Nyír­egyházán a déli ipari gyűj- tőutat. Ez a létesítmény ket­tős célt szolgál. Az egyik, hogy elterelje a város át­menő forgalmát. A másik: — talán még ennél is sok­kal jelentősebb — megfele­lő közlekedési lehetőség biztosítása az építkezni szándékozó majd az odate­lepülő ipari vállalatok, üze­mek számára. Mert ezen a hatalmas területen több mint tíz ipari üzem akar telephelyet létesíteni. Már nem egy üzemnek rendelke­zésére áll bizonyos összeg, elkészültek a tervek, sőt, már az építkezéshez is hoz­zákezdtek. Mások az év vége előtt szeretnének beé­píteni néhány százezer, vagy millió forintot A garázsok már állnak A KPM Közúti Igazgató­ság több mint öt holdnyi te­rületet kapott, melynek kö­rülkerítését el is végezték. Már készen van néhány ga­rázs nyitott szín is. Úgy ter­vezik, hogy télire a hómaró gépeket itt helyezik el. Azonban a munkáknak még csak a kezdetén vannak, az év végéig mintegy kétmillió forint értékű építkezést vé­geznek. A távlati elképzelé­sek szerint 14 milliós beru­házás készül a déli ipartele­pen. A vállalat a teljes gépparkot idetelepíti, fő­épületeket, javítóműhelyeket készítenek. Hasonló céllal kezd épít­kezni a KPM Közúti Üzemi Vállalat is. Gépállományuk értéke már megközelítette a 13 millió forintot, s télen nem tudnak részükre fedek szint biztosítani. A déli ipar­telepen mindez megoldható. Ugyancsak sürgős a te lephely építése a Vas- Mű­szaki Nagykereskedelmi Vál­lalatnak is. A szerződések szerint ugyanis 1968. január 31-ig a Dózsa György utcai 1800 négyzetméteres raktá­rukat át kell adni, mert a szállodaépítkezés miatt kez­dődik a bontás. A déli ipar­telepen 1700 négyzetméteres raktárt készítenek, mely 3,5 millió forintba kerül. Mint­egy tíz holdnyi terület már a rendelkezésükre áll, a ter­vek is részben vannak, csu­pán az építkezéshez szüksé­ges előregyártóit elemek hi­ányoznak. Elkészült a mély furású kút Raktárakat épít itt a FŰSZERT Vállalat is. Ez évben előre láthatólag a íöldegyengetést végzik el, körülkerítik a rendelkezésre álló területeket. Valószínű, hogy az év végére egy csővázas épület is elkészül. Úgy igyekeznek, hogy a munkával júliusban, vagy ' legkésőbb augusztusban in­dulni tudjanak. A Kelet-magyarországi Faipari Vállalat jelenleg négy telephelyen van. Mind­ez megnehezíti a munkát, körülményesebbé teszi a szállítást. A vállalat is a déli ipartelepre költözik, s a megkapott nyolc holdnyi területen valamennyi mun­kahelyét egyesíteni tudja. Már készülnek a tervek, a programtárgyalásra a na­pokban kerül sor. Feltétlen szeretnének még a negyedik negyedévben hozzákezdeni az építkezéshez. Áthúzódó beruházásról van szó, a tel­jes befejezés csak évek múlva várható. Csütörtökön, adtak át rendeltetésének egy mély fúrású kutat, mely a Faipari Vállalat és a mel­léjük települő Építőipari Vállalat vízszükségletét is teljes egészében fedezni tudja. Százméteres fel­vonulási épület Az Építőipari Vállalat az idén száz méter hosszú fel­vonulási épületet készít* melyet egyelőre munkásszál­lásnak használ, de később része lesz az új telephe­lyüknek. mint raktár. A vál­lalat dolgozói egyébként na­pokon belül hozzákezdenek egy cementrelé építéséhez* melynek teljes bekerülési költsége meghaladja a ki­lencmillió forintot. A déli ipartelepen tehát már megtették az első „ka­pavágásokat”, s néhány év múlva ez a rész Nyíregyhá­za impozáns ipari negyede lesz. Bogár Ferenc Az iskola és az üzemek kapcsolata A végzett szakközépiskolások többsége már elhelyezkedett Nyíregyházi képeslap: Jereván kerthelyiség. Foto: Hammel József 173 középiskolás fejezi be az idén tanulmányait a me­gye első és jelenleg legné­pesebb szakközépiskolájá­ban, a Nyíregyházi Kossuth Lajosban. A vízügyi és au­tó-motor szerelő tagozat egy-egy osztályában 28 il­letve 26, míg a géplakatos tagozat 2 osztályában 56, a mezőgazdasági elektromos berendezéseket szerelő tago­zat 2 osztályában 63 diák szerez az érettségivel együtt szakképesítést. Az érettségi vizsgák még be sem fejeződtek, a tana­Egy záhonyi fiatal szerüsítünk, újítunk* javít­juk a feltételeket — A gazdasági vezetők? — Együttműködünk. Kö­zösen beszéljük meg a fel­adatokat, mi pedig arra összpontosítjuk a fiatalok erőit — Most például? — A kisgépesítés. Az át­rakásnál nagyon sok a ne­héz fizikai, kézi munka. Ennek megkönnyítésére sze­retnénk speciális kisgépeket tervezni, készíteni. — Eredmény? — A ládarakást már gé­pesítettük. Most a rotációs papír, tekercslemez átraká­sán szeretnénk könnyíteni. — Személyesen ezek kö­zül melyik a kedvenc témá­ja? — A műtrágyarakáshoz készítenénk egy kis kollektí­vával mechanikus lapátot. _ Ezekhez elméleti tu­dásra is szükség van. — Tanulok. A negyedik félévemet zárom ebben a hónapiban a felsőfokú gép­ipari technikumban. — A legnehezebb tárgy? — Talán a matematika. De azon már túl vagyok! — A KISZ megyei kül­döttértekezletén az ifjúsági brigádmozgalom helyzeté­ről beszélt... — Nálunk ezer fiatal dolgozik, közülük hatszáz KISZ-tag. És nyolcvannyolc ifjúsági brigádunk van már. Tapasztalatok, gondok is akadnak. — Elsősorban? — A rendszeres értékelés. Természetesen közösen a KISZ és a gazdasági veze­tők. Ezzel fonódik össze most a napi munkája is Balogh Imrének. A fiatal műveze­tőt bízták meg felettesei, hogy készítsen tanulmány- tervet a közbeváltós szolgá­latra. Csökkentik a munka­időt 240-ről 210 órára. — A vasútnál nagy ön­fegyelmet igényel a pontos szolgálat. A KISZ-szervezet tagjai is arra kértek, beszél­jek erről a KISZ-fórumain, az eredményekről, a gondok­ról. Balogh Imrének lesz módja. Küldöttnek válasz­tották a KISZ VII. kong­resszusára. — Ha megkapom a be­számolót ilyen szempontból fogom nézni. — Öröm a megbízatás? — Nagyon. Közel tiz éve vagyok KISZ-tag, s csak­nem azóta KISZ-titkár, ve­zető. De úgy érzem, a zá­honyi vasutasfiataloknak is szól ez a megbecsülés. Örülnek a záhonyi fiata­lok, és örül a család is, a három és fél éves Évike, aki szintén „műszaki lány' lesz, mert már most is úgy szerel mint egy fiú. „Apuka kongresszusi küldött.” Aki tíz éve dolgozik a mozgalomban és Aranyko­szorús KISZ-jelvény tulaj­donosa, akit ez évben KISZ Érdeméremmel tün­tettek ki. Párttag. És munkatársai szeretik. Marik Sándor rakat és diákokat egyaránt sokat foglalkoztatja az a gondolat, mi lesz a további sorsuk. Bár az iskola mun­kaerő közvetítéssel külön nem foglalkozik. szíveden közreműködik az üzemek­kel, ha szakmunkásigé­nyeikkel hozzá fordulnak. Ezért, ha pontos felmérés nincs is a tanulók elhelyez­kedését illetően az iskola vezetői, tanárai, osztályfő­nökei eléggé tájékozottak ebben a kérdésben. Az is­kolából ötvenen szándékoz­nak tovább tanulni, sokan felsőfokú technikumokban — ami szintén jó jel a vá­lasztott szakmában. Az elő­zetes tájékoztatásból az is kiderül, hogy a továbbta­nulni nem szándékozó diá­kok túlnyomó többsége szakképzettségének megfe­lelő munkahelyet kap. Különösen szerencsés hely­zetben vannak azok akik a vízügyi tagozaton végez­tek. A 28 végzősnek 40 munkahelyet ajánlottak fel a környező vízügyi igazga­tóságok, beleértve a Gyulán. Pesten és Miskolcon széke­lőket és egyéb vállalatokat is. A vízügyi igazgatóságo­kat külön is elismerés ille­ti az iskolával való példás együttműködésért. Ez nem­csak az oktatáshoz a nyári gvakorlatokhoz nyújtott sok­oldalú segítségben nyilvánul meg. hanem abban is. hogy figvelemmel kísérik a diá­kok tanulmányi előmenete­lét és szakmunkás-igényüket jóval az iskolai év befeje­zése előtt megadják. Az autó-motorszerelők­nek. géplakatosoknak mint­egy fele ismeri már leendő munkahelyét, őket elsősor­ban a Nyíregyházi 13. sz. Autójavító, 5-ös AKÖV, a mezőgazdasági gépjavító, a VAGÉP Vállalat, továbbá a 21-es AKÖV kívánja fog­lalkoztatni. Többségük ezek­ben az üzemekben végezi« gyakorlati munkáját meg­ismerték, megkedveltek őket, s szívesen alkalmaz­zák. Valamennyit természe­tesen a nyíregyházi üzemek nem tudják foglalkoztatni. De a tanulóknak is mind­össze egyharmada városi. A többi a megye községeiből került be az iskolába, s ott szükség van munkájukra. Ezért csak helyeselni lehet az egyik géplakatos tagoza­tú osztály 12 tanulójának elhatározását, hogy saját községében kívánja a tanul, takat hasznosítani a terme­lőszövetkezet javító műhe­lyében. Az iskolához eddig a me­zőgazdasági elektromos be­rendezéseket szerelő szak­munkásokra futott be a leg­kevesebb igény. Jó néhányaa ugyan már közülük is elhe­lyezkedtek, többségük azon. ban még nem tudja, hol fogja kezdeni. Ilyen szak­munkásra pedig ma már szinte minden mezőgazdasá­gi üzemben szükség van. A múlt évi tapasztalatok alapján azonban ezeknek a diákoknak sem kell attól tartamok, hogy nem tudnak a szakmában elhelyezkedni. E tekintetben tavaly ilyen­kor sem álltak jobban, mégis mindenki talált mun. kát, olyannyira, hogy az is­kola a hozzá később beérke­zett szakmunkásigényeket már nem tudta kielégíteni. Hódi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents