Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Podgornii Kabulban TELEX GENF A Szovjetunió a jelenlegi igen kedvezőtlen nemzetkö­zi helyzetben is az atom- sorompóegyezmény kidolgo­zására és aláírására törek­szik — mondotta Alekszej Roscsin nagykövet, az ENSZ leszerelési bizottságának munkájában résztvevő szov­jet küldöttség vezetője Hel- tai Andrásnak, az MTI genfi különtudósítójának adott nyilatkozatában. PEKING Kedden az egyik pekingi utcában vörösgárdista cso­port vette körül Gerhard Kahlenbachot, a Német Demokratikus Köztársaság pekingi nagykövetségének másodtitkárát és egyik munkatársát. Azzal vádol­ták őket, hogy „provokáci­ót követtek el a forradalmi tömegekkel szemben” mert az utcában kiragasztott plakátokat és faliújságokat olvasgatták. A két diploma­tát ezután a rendőrségre kí­sérték és egy óra hosszat ott tartották. A vörösgár­disták közben dúrva sérté­sekkel halmozták el őket. Kabul (TASZSZ) Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének elnöke szerdán folytatta megbeszé­léseit Muhammed Zahir sahhal, Afganisztán királyá­val. Megvitatták a Szovjet­unió és Afganisztán baráti Saigon (MTI) Az amerikai légierő foly­tatta bombatámadásait. Szá­razföldi harcokról csak Dél-Vietnam középső ré­széből érkeztek jelentések, ahol mintegy 3000 amerikai és dél-vietnami katona igye­kezett bekeríteni a szabad­ságharcosok egységeit. Két­órás harc után az amerikai­ak visszavonultak. Az amerikai tengerész- gyalogosok egy magas rangú tisztje elmondta, hogy az el­múlt öt hét alatt a laoszi határ közelében, valamint a demarkációs övezet mentén folytatott hadműveletekben kapcsolatainak elmélyíté­sével összefüggő kérdéseket. Mindkét fél mély aggodal­mát fejezte ki a helyzet komoly kiéleződése miatt a világ egyes részeiben, min­denekelőtt Vietnamban és a Közép-Keleten. A megbeszélések baráti, szívélyes légkörben folytak. az amerikaiak 502 embert vesztettek és 4648 katonájuk megsebesült. A szóvivő a demilitarizált övezet térsé­gében folyó harcokat a te­rület stratégiai fontosságá­val indokolta, kijelentette, hogy a felszabadító hadse­regnek ott elhelyezett tüzér­sége „állandó életveszélyt jelent számukra.” A Patet Lao rádió közlé­sét idézve jelentette a VNA, hogy a laoszi hazafias erők áprilisban 41 amerikai re­pülőgépet lőttek le Laosz felett. Ezzel a Laosz felsza­badított területei felett le­lőtt, illetve megrongált ame­rikai repülőgépek száma 710-re emelkedett. Amerikai veszteséglista Dél-Vietnamban Gazdasági szankciók a nigériai szakálláruk ellen De Gaulle a pápánál Lagos (MTI) Gowon alezredes, a nigé­riai szövetségi kormány fe­je, több gazdasági szankciót jelentett be a szakadár ke- let-nigéria tartománnyal szemben. Az Afrikai Egységszerve­zethez közel álló körökben a Biafriai Köztársaság kikiáltá­sát tragédiának tekintik és az afrikai kontinens egysé­gére mért újabb csapásként értékelik — jelenti Addisz Abbebából az AFP. Ugyan­akkor úgy vélik, hogy a kelet-nigériai kérdés nigé­riai belügy, s éppen ezért nem szabad a szervezet ré­széről semmiféle kezdemé­nyezésre számítani. Ha ki­fejezett felkérés nem érke­zik a lagosi központi kor- mánytóL Róma (MTI) Mint a hírügynökségek jelentik, VI. Pál pápa szer­dán kora délelőtt fogadta De Gaullet. A francia ál­lamelnök ebben a minősé­gében első ízben tett hiva­talos látogatást a római ka­tolikus egyház jelenlegi fe­jénél. Az AP értesülése sze­rint a pápa és De Gaulle az európai egység kérdésé­ről beszélgetett. A helyzet tükre az arcokon A közel-keleti helyzet feszültségét tükrözi a Biztonsági Tanács tagjairól készült fotó­sorozat. Balról jobbra: Fedorenko (Szovjetunió), Lord Caradon (Nagy-Britannia), George Ignatieff (Kanada) és Jose Sette Camara (Brazília). (RádiotelefotO — MTI Külföldi Képszolgálat) Elektromos híd az Amu-Darja felett — Magasfeszültségű villa nyoszlop a pusztában. Az utolsó láncszem volt a tahnatasl villamos erűmű­től Karakalpákia délkelet körzetéig húzódó elektro­mos láncban. A Közép Ázsiai Elektromoshálózat- építő Vállalat dolgozói ad­dig szikeseken és homokos pusztákon keresztül vezették a villanyáramot. Egy kilomé­ter maradt még hátra, a legnehezebb, a folyó felett. Az építők alaposan fel­készültek az „ugrásra”. A karakumi és kizilkumi par­ton vasbeton alapokra fel­állították a 84 méteres acél tornyokat, amelyekre rá kellett erősíteni a villa­mos vezetékeket és a vil­lámhárító kábeleket. És itt kezdődtek a nehézsé­gek. A tervezett munkamenet­be beleszólt a folyó. Há­romszor próbálták a veze­tékeket motorcsónakkal át­vinni az egyik partról a másikra. A gyors folyós és a zajló jég mindannyiszor el­térítette útjáról a csónakot Helikoptereket hívtak. Végül a „földi, vizi és lé­gierők” egyesített erejével a vezetékek és a villámhá­rító kábelek átíveltek a fo­lyó felett a Karakumból a Kizílkumba. A Villamoslánc bezárult. A munkálatokat sikeresen végzik az építők. Szovjet lapok Glezosz: hőstettének évfordulójáról Athén (MTI) Miután kinevezték az új alkotmányelőkészítő húszta­gú bizottságot, Koliasz, a görög katonai kormány mi­niszterelnöke kijelentette, hogy kormánya nem gondol a parlamenti rendszer meg­szüntetésére. Moszkva: A szerdai moszk­vai lapok megemlékeznek Mattolisz Glezosz hőstetté­nek 26. évfordulójáról. Mint ismeretes, 1941. május 31- és Manollsz Glezosz letép­te az Akropoliszról a fasisz­ta horogkeresztes zászlót. A Pravdában Nyikolaj Bragin írt cikket az évfor­dulóról. Emlékeztet a 26 év­vel ezelőtti eseményekre, majd nyugtalanságának ad hangot a görög katonai jun­ta kínzókamréiban fogva- tartott Glezosz sorsával kapcsolatban. Pintér István: Dokuinentumregény 49. — Fegyverszünetet kötök! —- jelentette ki Veesenma- yernak, kissé felemelt han­gon, hogy jól hallja a kulcslyuKnál hallgatózó me­nye. Horthy Istvánná gon­dosan már jó előre levetet­te cipőjét. Most, hogy ez a mondat elhangzott, elosont a kulcslyuktól, s telefonált a rádióba, Hlatky Edének, akinél ott van a proklamá­ció. Most már be lehet ol­vasni. A meny már nem hallot­ta, amint apósa Ígéretet te.t Veesenmayernak, hogy fo­gadja Rahnt, igaz, hozzáté­ve ez a beszélgetés sem változtathat elhatározásán. Fél egy után be is olvas­ták a proklamációt. Egy szó sem esett benne a fiatal Horthy letartóztatásáról, a proklamációt még előző nap fogalmazták. Azért a kor­mányzónak enélkül is mód­ja volt, hogy a németektől elszenvedett jó néhány sé­relmet felsoroljon: — Szomorúan kell meg­állapítanom, a német biro­dalom szövetségi hűségét a maga részéről velünk szemben már régen meg­szegte... Miközben a proklamáció elhangzott, Horthy Rahn- nal tárgyalt. Aztán gyorsan berekesztette a kóronata- nácsot. A család tagjaival ebédhez ült. Az ebédlőasz­talnál ott árválkodott a fia megürült helye. Ö már egy rabszállító kocsi utasaként Bornemissza Félixszel együtt úton volt Bécsből Mauthausen felé. Skorzeny fent, a Golf szállóban Foelkersammal vázlatok, térképek fölé ha­jolt. Az utalsó simításokat végezték a Vár elfoglalásá­nak tervén. Hötd Vinkel- mannál tartózkodott; az SS főhadiszálláson csörög­tek a telefonok, futárok jöttek-mentek, mindenki te­le volt teendőkkel. A nyi­las hatalomátvétel jó előre elkészített tervét hajtották végre. Estére már nyilas indulókat közvetített a rádió, kilenc után pedig be­olvasták Szálasi hadparan­csát. Azt, amit Verbőczy Utcai magányában szintén előkészített a nyilas ve­zér. Szálasi már a német kö­vetségen hallgatta a saját rádiószózatát. Winkelmann vitte át az SS főhadiszállás­ról őt. A Gestapó-tábornok délután a Bérc utcából az Url utcába helyezte át rezidenciáját. Ott, Veesen- mayer szeme láttára és füle hallatára Intézkedett, hadd lássa a birodalmi megbí­zott, hogy ki Irányítja az eseményeket I Lakatos és Henney, a külügyminiszter igaz, nem Winkelmannal, hanem Vee- senmayerral és Rahnnai tárgyalt. Alkudoztak. — Bocsássák szabadon a kormányzó fiát, és akkor a magyar csapatok további intézkedéséig nem teszik le a fegyvert! Veesenmayerék halogató választ adtak. Mindeneset­re most már a birodalmi megbízott is látta, hogy a kormányzó fiának elrablá­sa nem volt olyan rossz húzás. Nagy adó ez a kor­mányzó ellen. Csengett a telefon — Ribbentrop telefonált. Rahnt vonta felelősségre a kormányzói proklamáció­ért. Azt követelte, hogy azonnal tartóztassák le a kormányzót. — Horthy admirális ve­lem szemben nagy megér­tést és előzékenységet ta­núsított — igyekezett őt megnyugtatni Rahn. — Mi biztosan meg fogunk egyezni vele, kérem, bízzék bennünk. Rahn már biztos volt abban, hogy a kormányzó beadja a derekát. Hiszen Lakatosék ajánlatából fél­reérthetetlenül kiderült, hogy Horthyt és embereit már semmi más nem ér­dekli, mint a kormányzói család, s a saját sorsuk. Rahn akár már most is egyezséget köthetett volna Horthy val: a kormányzó belemegy mindenbe amit a németek akarnak, és cse­rébe visszakapja a fiát, de úgy gondolta, jobb, ha még egy ideig puhul az öreg­úr. Egy éjszaka, amit a fiáért való aggodalomban tölt el, nem árthat az alkunak. S az sem árthat, hogy Skorzeny alakulatai köz­ben felvonultak. A Vérme­zőnél sorakoztak fel harc­kocsikkal, nehézfegyverek­kel. Veesenmayer nem mu­lasztotta el, hogy értesít­se a kormányzót: készül az ostrom. Horthy erre haj­landónak mutatkozott arra, hogy a német védelem alá helyezze magát. Miniszter- elnökével és néhány bizal­mi emberével átautózott a Várpalotából a Hatvány palotába. Ott, ahol Szálasi készült a hatalom átvételé­re, a kormányzó most a hatalom átadásán töpren­gett. Felesége és menye nemsokára mellette volt: ők ketten először pápai nunciaturán kerestek biz­tonságos menedéket, de aztán követték a kormány­zót. Veesenmayer Lakatossal alkudott. — A kormányzó a fia életének tartozik azzal, hogy aláírja a proklainució visszavonását! —■ érvelt, Lakatos bólintott, s azt kérte, csak bízzák rá a dolgot. Horthy nem fog ellenkezni, ha garantálják a fia életét. És igaza volt: a zsarolás sikerült. Horthy aláírta, amit a németek fogalmaztak, s amit Lakatos eléje tett. „A magyar nem­zethez címzett október 15-i kiáltványomat semmisnek nyilvánítom és megismét­lem a magyar vezérkar fő­nökének a csapatokhoz in­tézett parancsát, amely a harc elszánt folytatását ren­delte el. A súlyos hadi­helyzet megköveteli, hogy a honvéd hadsereg dicsőséges hírnevéhez méltóan védje hazáját. A jó isten vezérel­je a honvédséget és Ma­gyarországot a jobb jöven­dő útjára”. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents