Kelet-Magyarország, 1967. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

Egy rendelet margójára Lehetőség január 1-ig A tsz-kongresszas nyomán Demokrácia és felelősség a tsz-ekl»en Vasárnap építők napja Tízezer résztvevőre számítanak Sóstón A termelőszövetkezetek első országos kongresszu­sán többen is beszélnek arról, hogy miképpen lehetne még következetesebben ér­vényesíteni a demokráciát a termelőszövetkezetekben, hogy egyidejűleg erősödjék a szervezettség, a fegyelem és a tagok felelősségérzete is a közös gazdaság fejlesz­téséért. Egyik másik fel­szólalásban olyan fenn­tartás és aggodalom csen­dült ki, amelyekkel szá­mos szövetkezetben talál­kozhatunk : nagyon nehéz, s talán nem is lehet az egyre növekvő szakmai kö­vetelményeket és a nagy­üzemi fegyelmet össze­egyeztetni a termelőszövet­kezeti demokráciával. Kár volna szó nélkül hagyni az , ilyen néze­teket vagy azzal elintézni, hogy tévesek, helyte­lenek. Száz és száz termelőszövetkezet példája inkább arra serkent, hogy vázoljuk, hogyan tudnák éppen a legjobb tsz-ekben összeegyeztetni a demok­ráciát a személyes felelős­séggel. Akiknek sikerült ezt elérniök, azok abból indul­tak ki, hogy a tagok a szövetkezet gazdái, tehát tulajdonosi jogok illetik meg őket. ök és csak ők rendelkezhetnek a szövetke­zet vagyonával, ki kell te­hát kérni a véleményüket a tsz-t érintő minden lényeges kérdésről. A tagok joggal követelik meg, hogy a ve­zetőség rendszeresen tájé­koztassa őket a szövetkezet helyzetéről és felelősséggel adjon számot nekik minden intézkedéséről, tevékenysé­géről. A tsz-ekre vonatkozó mind« eddigi jogszabály és alapszabály hangsúlyoz­ta: a tsz-tagoknak - nem­csak jogaik vannak, hanem kötelezettségeik is. Jogokra csak az tarthat igényt és olyan mértékben, aki s amilyen mértékben teljesíti kötelezettségeit. Ezek a kö­telezettségek elsősorban a rendszeres munkavégzésre vonatkoznak, arra, hogy minden tag erejéhez mér­ten vegye ki részét a közös munkából. Az együttes el­határozásokból adódó fel­adatok lelkiismeretes ellá­tása mellett azonban kiter­jed a kötelezettség, a fe­lelősség a közös vagyon vé­delmére és a szövetkezet egész működéséért viselt fe­lelősségre. Azok a tagok, akik elha­nyagolják feladataikat, kárt okoznak a termelőszövet­kezetnek, s külön-külön minden olyan tagtársuk­nak is, aki emberül helyt­áll. Több termelőszövetke­zetben meghonosították már, hogy a vezetőség min­den taggal részletesen meg­állapodik milyen munkate­rületen, mit vállalt a tsz- tag, s ha teljesíti amit vál­lalt, akkor milyen részese­dés illeti meg. Ez a módszer azért jó, mert nemcsak a közös biztonságos el­végzéséhez járul hoz­zá, hanem azt is elő­segíti, hogy a tagok része­sedése, jövedelme bizton­ságos legyen. Agrármérnökök és más szakemberek szóváteszik hogy az utasítást nem le­het kiküszöbölni a termelő­szövetkezeti gazdálkodásból. Mondják azt is, hogy minél korszerűbb, minél fejlet­tebb lesz a termelés, annál szigorúbban kell venni a munkaszervezést, a fegyel­met. Márpedig ki más tudná megmondani — olykor szin­te óránként változó körül­mények között —, hogy mit mikor és hogyan kell elvé­gezni, ha nem a hozzáértő szakember. Elképzelhetetlen tehát, hogy az agronómus, az állattenyésztő, a brigád­vezető, vagy a többi szak­ember intézkedéseit, utasí­tásait vitatgatni kezdjék munka előtt, vagy közben. Visszájára fordulna a legjobb szándék is, ha a demokráciát bárhol is ilyen kezdetleges módon fognák fel. Úgy van rendjén, ha a közgyűlés megbízza a vezetőséget: pontosan dol­gozza ki minden szakem­ber, irányító beosztású tag. vagy alkalmazott munkakö­rét. A szakemberek teljes joggal intézkedhetnek, uta­sításokat adhatnak saját hatáskörükben és természe­tesen felelősséggel is tar­toznak azért, amit tesznek, elrendelnek. Az a helyes, ha az úgynevezett operatív ve­zetési feladatok, a gazdasá­gi irányítás a szakemberek­hez tartozik. Ez természete­sen nem mond ellent an­nak, hogy a termelőszövet­kezet minden tisztségvise­lője a tagságtól, a közgyű­léstől, vagy a vezetőségtől kapta megbízatását, tehát annak is felel. Gyakran hangoztatják azt az igazságot, hogy a ter­melőszövetkezet nemcsak gazdálkodási egység, ha­nem társadalmi közösség is. Olyan közösség, amely­nek van ereje és lehetősége arra, hogy érvényesítse a munkában és a magatartás­ban joggal megkövetelhető erkölcsi normákat. Nemcsak a hatáskörök szabályozásá­val, fegyelmi döntésekkel, s más hasonló módon, ha­nem elsősorban egészséges közszellem kialakításával. Azzal, hogy lehetetlenné te­szik mindazoknak a boldo­gulását, érvényesülését, akik nem becsületes mun­kával, nem lelkiismeretes kötelességteljesítéssel igye­keznek jövedelemre szert tenni, hanem felelőtlen kö­vetelőzésekkel, mások munkájából szeretnének előnyökhöz jutni. Nincs az országban egyetlen olyan termelőszövetkezet sem, ahol a tagság túlnyomó többsége ne támogatna minden olyan törekvést, amely azt az elvet igyek­szik a gyakorlatban valóra váltani, hogy mindenki a végzett munkája szerint boldoguljon. (Gulyás) A legnagyobb gyerek ti­zenkét éves. Gyulai Gábor- né már ennek hallatán is elsírja magát. Mit hozott ez a rengeteg idő? Jót nem. összesen négy gyermeke van, két fiú és két lány. A legkisebb még óvodába jár, három pedig iskolás. Férjét, alig házasodtak össze, be­hívták katonának. Mikor le­szerelt, bányában helyezke­dett el, s ott inni kezdett. Hamarosan elküldték, s azóta talán a munkaköny­vében sem fér már el, hány helyen dolgozott. Mindenün­nen mennie kellett. Amig Özdon laktak, a családot — Gyulainét és a négy gyermeket — segítette a nagymama. De nem volt lakásuk. Aztán — mikor Gyulainé édesapja meghalt — a két testvér úgy döntött, ő van leginkább rászorulva, költözzön 6 vissza Nyírbá­torba. így kerültek vissza me­gyénkbe az év elején. Ha rogyadoznak is a ház falai, ha hiányos is a tető. ha Vasárnap rendezik meg a Sóstón az immár hagyomá­nyossá vált építők napját. Mint minden évben, az idén is legalább tízezer em­berre számítanak. Ennek alapján kezdtek hozzá az előkészületekhez az egyes építőipari vállalatok, és ter­mészetesen a vendéglátó­ipari vállalat is. A külön­böző vállalatok már csü­törtökön hozzálátnak a sát­rak felállításához, ahol dolgozóikat vendégül lát­ják. Az idei építők napja né­hány vonásban eltér a ko­rábbiaktól. Minden vállalat ezen a napon adja át dol­gozóinak a kiváló oklevelet és jelvényt. Az építőipari vállalatnál mintegy 170 dol­gozó részesül ebben a ki­tüntetésben, s közöttük a vállalat 130 ezer forintot oszt szét. Akik oklevelet kapnak, azok egy heti, a jelvénnyel kitüntetettek pe­dig két heti fizetésüknek földes is, — de lakás. És ez négy gyermek esetében nem mellékes. Gyulainé is úgy gondolta, arra jó lesz, hogy meghúzzák magukat. Közben persze — amig házasságkötése óta ide elju­tott — teltek az évek. Az apa ittasan — melyik ré­szeg bírja, ha sír az álmá­ból felköltött gyermek? — kettőt úgy megvert, hogy elvesztették a hallásukat. Mikor iskolába iratkoztak akkor vették észre rajtuk. A két gyermek az orvosi bea­vatkozás nyomán kapta vissza hallását. Gyulainét semmi sem ér­dekelte, csak tanuljanak a gyerekek. Ám ez Nyírbátor­ban egyre nehezebben sike­rült. Nem azért, mintha nem lennének szorgalmasak és tehetségesek, hanem a család kenyérgondjai növe­kedtek. Állást nem tudott szerezni az anya. (Hány olyan segélykérő levél van a tanácson, mint az övé, de hány!) Gyermektartásért akarta megfelelő összeget vehetnek fel az építők napján. Szép eredményeket ér­tek el a KPM Közúti Üzemi Vállalat dolgozói is az idei tervek teljesítésében. Külö­nösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére in­dított munkaversenyben és szocialista brigádmozgalom­ban tüntették ki magukat. Ezért a vállalat gazdasági, párt és szakszervezeti veze­tősége a legjobb eredményt elért munkások között húszezer forint jutalmat oszt ki. Eddig az volt a hagyo­mány, hogy megyeszerte csak egy helyen tartottak építők napját. Most viszont — figyelembe véve a köz­lekedéssel járó nehézsége­ket — úgy döntöttek, hogy az építőipari vállalat a ké­sőbbiek során Sátoraljaúj­helyen és Mátészalkán is megtartja az ünnepsége­ket. b. f. Foto: Hammel József perelni az urát. Tárgyalást tartott a bíróság, de az em­ber nem jelent meg, azóta meg nem találják. Amíg meglelik, addig is élni kell. (Gyulainé: Nekünk a munka nem rúzst, hanem kenyeret jelentett volna.) Kétségbe volt esve. Irt az egyik bányaüzemnek, mert tudta, ott dolgozik a férje. Nagyon udvarias választ ka­pott, de kérelmét nem tel­jesíthették: Márciusban és áprilisban oly sokszor hi­ányzott igazolatlanul, hogy kénytelenek voltak őt ki­léptetni. Ez a remény is semmivé vált. (Gyulainé: Jó ember, dolgos ember az én férjem. Amig pénzt nem kap.) A gyermekek rendesen jártak Iskolába, ha nem is öltöztek szépen, de tiszták voltak, gondozottak. Egy na­pon azonban torrtaruhát kel­lett volna vinni, s a kislány elkottyantotta magát, hogy majd csak akkor lesz neki is, ha az édesanyja meg­kapja' a tartásdljat. (Gyu­Induljanak „tiszta lappal” január 1-től a vállalatok, üzemek. így lehetne röviden összefoglalni az önálló gazdálkodásra történő ké­szülés egyik legfontosabb rendelkezését. Ez szabadabb kezet ad a vállalatoknax a felesleges, kihasználatlan ál­lóeszközök értékesítésére, se­lejtezésére. A rendelkezés mentesítet­te a vállalatokat bizonyos adminisztrációs kötöttségek­től. Jelenleg csak bejelente­ni kötelesek felettes hatósá­guknak, ha valamilyen gép­től, berendezéstől meg akar­nak szabadulni. Ezzel pár­huzamosan anyagiakban is lehetőséget ad a rendelet: 1967 december 31-ig a se­lejtezett gépeknek értékcsök­kenési leírásként még visz sza nem fizetett értékét nem kötelező a vállalati eredmény terhére elszámol­ni, tehát az nem csökkenti a nyereséget, a nyereségré­szesedést. Az OT és PM 25. számú közös rendelete szinte egye­nes folytatása az anyagkész­letek rendezéséről szólónak Ez megyénkben is jelentős volt. Ahhoz, hogy a raktá­rakban a felesleges készle­tek feltárásával és hasznosí­tásával rendet teremthesse­nek vállalataink százmillió forint értékű állami támoga­tást kaptak. Most hasonló a feladat: rendet kell terem­teni a gépek és berendezések között is, mert felesleges ál­lóeszközökkel indulni az ú; gazdasági irányítási rend­szerben, komoly hátrányt je­lenthet bármelyik vállalat­nak. Fennállásának ötvenéves évfordulóját ünnepli ez év­ben a Nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium. Ez alka­lomból az iskola ünnepség- sorozatot rendez, amelyen a jelenlegi tanárok, tanu­lók mellett részt vesznek szülők, a gimnázium volt tanulói, nevelői, kiállítást nyitnak. Az évforduló ünnepségei ma kezdődnek: reggel 8-tól „nyílt tanítási napot” tar­tanak, amelyen részt vehet­nek a szülők, érdeklődők. 12 órakor nyitják meg azt a kiállítást, mely a középis­kola öt évtizedes rriunkáját mutatja be. A második nap a sporttalálkozóké: kézilab­da és röplabda körmérkő­zéseket rendeznek a Zrínyi Kupáért. A jubileumi emlékünne­pélyt szombaton 10 órakor tartják az intézet udvarán. Jainé: Addig titkoltam. a kötényemmel is takartam, ne beszélje az én bajomat senki.) A tanárnő — Szabó Gás- párné — felkereste a csalá­dot Olyan elkeseredett ál­lapotban találta Gyulainét. hogy az asszony elmondott neki mindent. Még azt is, hogy nem tud mit adni a gyerekeknek, csak sírnak, meg korán fekszenek vacso­ra helyett, s jó, ha olajos kenyér van. Szabó Gáspárnét annyira felkavarta a beszélgetés, hogy segíteni próbált. Egy tanártársával. Baracsi Mik­lóssal, a legsürgősebbet; ke­nyeret, szalonnát, zsírt, cuk­rot meg más ennivalót küld­tek Gyulainénak. Másnap betoppantak Ko­vács Gyula igazgatóhoz. (Kovács Gyula: Azt mond­ták most mutassam meg, mit tudok. Gyulai ék körze­tében én vagyok a tanács­tag. A lelkesedésük rám is átragadt.) A legkisebbet óvodában, a másik hármat napköziben helyezték el, s a legkisebb térítést — napi 1 forintot — állapítottak meg. De Gyu­laiék ezt sem tudták kifi­zetni. Vállalták a nevelők, hárman, ki-ki a „magáét”. A szakemberek becslése szerint megyénkben mintegy 150 millió forintra tehető a kihasználatlan állóeszközök értéke. Ugyanakkor sokat költenek gazdáik az állag- megóvásra, s ennél „ gazda­sági kihatásnál kell figye­lembe vennünk azt is. hogy kellő kihasználással saját értékük többszörösét termel­hetnék. Az intézkedések alapos körültekintést kívánnak: se­lejtezzenek-e, vagy inkább vigyék piacra a számukra felesleges berendezéseket. A speciálgépeknél kevesebb a remény az értékesítésre, ugyanakkor a különböző mo­torok, szállítóeszközök, más vállalatnál jó szolgálatot te­hetnek. Nem szabad „zonban túlzásba esni az állóeszköz­készlet rendezésénél. Figye­lembe kell venni azt is. hogy az esetleg selejtezésre, vagy eladásra kerülő gép hogyan, mikor pótolható cél­szerűbbel, modernebbel, ne­hogy a rendelet adta na­gyobb lehetőségekkel élve meglepetés érje a nem elég­gé körültekintő vezetőket. A gondok sokfélék, lehe­tőségek is bőven vannak. Ezt a hosszabb távra kiható munkát azonban csak a műszakiak és a gazdasági szakemberek fokozott együttműködésével lehet, és kell megoldani. Már most, 1967-ben. Jövő­re az eszközlekötési járulék, amortizáció mindezeket már csak súlyos ezrekért teszi lehetővé. (marik) Ezt követően a volt és je­lenlegi „zrinyis” tanárok ta­lálkozójára kerül sor, délután 6 órakor pedig irodalmi es­tet rendeznek a szabadtéri színpadon. Közreműködnek az intézet volt és jelenlegi diákjai — köztük Belo- chorszki Sára, a Drezdai Operából, Pécsi Ildikó a Vígszínházból, Aginé. Tün- dikné és Légrádi Katalin a nyíregyházi zeneiskolából. Az ünnepség résztvevői ott lehetnek az öreg­diákok találkozóján, amely­re vasárnap dé’előtt kerül sor. a Zrínyiben. Dél­ben megkoszorúzzák az in­tézet elhunyt tanárainak sírját. Az ünnepi program hétfőn szakköri ülésekkel és szellemi vetélkedőkkel zárul. Színfoltja lesz az ün­nepségsorozatnak a jubile­umi, 50. Zrinyis diákbál va­sárnap este. Elmentek tanácsra, párt­bizottságra. Kovács Gyula mindent és mindenkit meg­mozgatott, hogy gyorsan se­gélyt kapjon a család. (Gyu­lainé: Tornacipőt vettem belőle, mert nem volt cipő a lábukon, iskolai felszere­lést, meg befizettem a nap­közit.) A véletlen segített: az óvodában többen is megbe­tegedtek és az asszony — ahogy megszerezte az oryosi papírokat, — munkába áll­hatott. Itt tartott most a Gyulai család története. Egy asz- szony és négy gyermek las­sanként a tragédia felé sod­ródó életét meg akarta és meg is tudta változtatni néhány lelkiismeretes em­ber. Cselekedetük emberibb, minthogy jellemezni lehet­ne. De e gyors segítség még nem végleges: az asszony­nak csupán június 30-ig van munkája. Aztán? Még ő sem tudja. Nincs annyi kitartása, hogy tsz-be járjon. Mással pedig nem biztatják, bár lehetetlen, hogy ne lehessen elhelyezni Nyírbátorban egy — a munkát és gyermekeit ennyire lelkén viselő —' anyát. Kon Istvá* r Es nem lett tragédia •• Ötvenéves a Zrínyi gimnázium

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents