Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

TANULSÁGOS ESETEK. avagy elrettentő példák a város közétkeztetéséről A napokban négy köny- nyebb megbetegedés történt a dohányfermentálógyár üzemi konyhájának ebédjé­től. Nem első eset ez Nyír­egyházán. A dohánygyári konyha ismételt „pozitív” ételmintát mutatott be a vizsgálatnak. Sajnos az üze­mi konyháknál, vendéglá­tóipari egységeknél végzett egészségügyi vizsgálatok nem mindig megnyugtatók. A városi tanács egészségügyi osztályának közlése szerint a konyhák nagy része nem felel meg a követelmények­nek. Nagyobb üzemi kony­ha tizenhét van Nyíregyhá­zán, ebből adottságait te­kintve nyolc elfogadható. A vendéglátóipar egységeiből jók a feltételek az Ezerjó étterem konyhájánál. De mi van a többivel? Kétségtelenül legnagyobb az Alföld irodaházi kony­hája. Itt mint egy másfél ezer embernek főznek. Kü­lön pohármosó nincs, az alagsori elhelyezés miatt itt és sok másnál is szennyező­dés veszélye állandóan fenn­áll. A dohányfermentáló gyár konyhája az emeleten van, több vállalat szállít onnan ebédet. Az ételhordók, akik egészségügyileg vizs­gálva nincsenek, utcai ru­hában, a főzőkonyhán jár­nak végig. A húsipar üzemi konyhája talán mind között a legrosszabb. Olyan kezdet­leges állapotok vannak itt, hogy még a vízszolgáltatás is problémás. Igen gyenge körülmények között működnek az iskolai konyhák. Még a tanyai kol­légium konyháján is bak­tériummal fertőzött étel­mintákat vizsgáltak. A vendéglátóipari kony­hák vizsgálatát nehezíti az a rendelkezés, hogy csak ott kötelesek ételmintát eltenni ahol egyfajta ételből több, mint száz adagot főznek, így aztán nem kell étel­mintát szolgáltatni a Sza­bolcs Étteremnek sem, ahol pedig igen sok vendég ét­kezik. Ez az étterem bár át­alakították, tálalóját, s köz­lekedő folyosóját tekintve zsúfolt, szellőzetlen maradt. Még rosszabb helyzetben van a Tisza Étterem, pedig innen is sokan hordanak ebé­det. Állandóan fennáll a fer­tőzés veszélye a bejáró ide­genektől is. Az Alkotmány Tsz Halászcsárdája már ta­valy Ígéretet kapott az át­alakításra, de nem történt semmi, a konyha és a WC egymás mellett teljesíti „hivatását”. Az állami közegészségügyi felügyelő véleménye szerint a konyhai dolgozók egy ré­sze nem tartja be az egész­ségügyi szabályokat. Általá­ban nem tisztázott a mun­kaköpenyek kihordási ide­je, ezért sok konyhán a dol­gozók utcai ruhájukban vég­zik felelősségteljes munká­jukat. Hiszen itt felelősség­ről kell beszélni, amikor több száz, vagy több ezer dolgozó megfertőzése is történhet Előfordul, hogy a kapa- rékvízsgálatok — amelye­ket az edények peremein, húsvágó deszkákon, stb. — végeznek, olyan aktív fer­tőzéseket mutattak ki, hogy az edények, illetve húsvágó deszkák megsemmisítését kellett elrendelni. Mindezek azonban márcsak akkor tör­ténnek, amikor a hivatalos állami ellenőrzés jegyző­könyvezi az eseteket. Kevés a vállalatok, intézmények felelőssége. Legtöbb esetben az elrendelt felújítási, festési stb. utasításokat sem akar­ják végrehajtani, arra hi­vatkozva, hogy erre nincs pénzügyi keret. Tekintve, hogy a lakosság mintegy negyedrésze vesz részt a közétkeztetésben a megyeszékhelyen, nem kis dologról van szó. Igen fon­tos, hogy az üzemek, vállala­tok érezzék kötelességüket, dolgozóik egészsége iránt. Gondoljunk azokra a látha­tatlan ellenfelekre, a bakté­riumokra, amelyek oly gyorsan elszaporodnak a főtt ételekben. Az egyik legutóbbi vizsgálat például egy leves minden- gyüszünyi részében több, mint kétmil­lió baktériumot mutatott ki. Ez nem játék. Másrészt felelősségük van a fölöttes szerveknek is olyan szempontból, hogy a szükséges szociális beruhá­zásokat, bővítéseket, vagy újak építését ne tekintsék másodrendű, harmadrendű kérdésnek. Iskolásaink ér­dekében múlhatatlanul szük­séges volna egy korszerű, központi konyha építése, s a jelenlegi konyhák csak tála­ló konyhák maradnának. Néhány üzemben, mint a húsiparnál, a terményfor­galmi vállalatnál, új üzemi konyhák építése volna he­lyes. De szinte kivétel nél­kül mindegyiknél kellene át­alakításokat végezni. A víz és csatornaművek, valamint a konzervgyár, a bíróság üzemi konyháit tekinthet­nék példaképnek, amelyek egészségügyileg minden fel­tétellel rendelkeznek. S végezetül új, igen sok em­ber étkezését megoldó kor­szerű konyha, illetve ven­déglátóipari egység volna szükséges Nyíregyháza la­kosságának, átfutó vendé­geinek is, mert minden más megoldás csak toldja-foldja vendéglátásunk ócska ruhá­ját. S. B. Nyitás előtt Tisza-nart, Ugornya, újdonságok... Évekkel ezelőtt csak né­hány szenvedélyes horgász kereste fel a gergelyiugor- nyaj Tisza-parot. Később, — hogy otthonosabbá tegyék a környezetet, — fabódét épí­tettek. Aztán újabb horgá­szok jöttek, utána a kirán­dulók Is ..felfedezték’ a part szépségét. 1962-ben már az érdeklődés közép­pontjába került Gergelyi- ugornya. Ma már egy-egy napsütéses vasárnapon 10— 12 ezer ember is pihen szórakozik a Tisza-parton Jönnek a környező járások­ból, Debrecenből. Miskolc­ról, a Dunántúlról, de vol­tak itt már franciák, ju- goszlávok, csehek, lengyelé!« is. 320 ezerért étel, ital Még egy jellemző szám­adat a forgalomról: az el­múlt évben a kedvezőtlen HATÁRŐRÖK, ÚTTÖRŐK Gyanús személy érdeklődik... Nem szokás fényképet megmagyarázni, ezúttal mégis azt tesszük. Hatan figyelnek. Négy úttörő és két határőr: Simkovits Bé­la hetedikes. Kántor György nyolcadikos, Józsa Lajos főhadnagy. Varga József nyolcadikos, Gál Béla tize­des és Csernátoni István he­tedikes. — Együtt a záhonyi úttörő határőrszakasz egyik raja. — Gyanús mozgás balról! — suttogja a tizedes, sza­vára négy szempár villan a közeli bokrok felé. A távcső kézről kézre vándorol. A lencsén hatalmasra nagyí­tott alak jelenik meg. Most azonban nem határsértő, csupán egy pirosnyakken- dős hetedikes. A foglalkozás mai témá­ja: ismerkedés a távcsővel. Az úttörők két határőr szakasza 1966 őszén ala­kult. Azóta megismerked­tek a záhonyi őrs életével, a kiképzési eszközökkel, korszerű fegyverekkel. — Szívesen látott vendé­geink a fiúk — mondja a főhadnagy. — Igyekszünk megtanítani őket minden hasznos határőrizeti isme­retre. Gál tizedes — civilben a nagyvarsányi tsz gépkezelő­je és KlSZ-titkára — a kezdetek óta tanítgatja az úttörőket. Tőle tanulták meg a gyanús személy fi­gyelését, kísérését, a jelentés módját és sok-sok tereptani ismeretet. — A legemlékezetesebb közös élményünk a szám­háború volt. Játékos körül­mények között harcászati fogásokkal ismerkedtek a gyerekek. Határőreink harc- szerű hiradóhálót létesítet­tek, telefonnál biztosították a számháború hírösszeköt­tetését — számol be Józsa főhadnagy. Színes, romantikus ese­ményekben gazdag a záho­nyi úttörők élete, de akad a szakaszok naplójában né­hány olyan sor is, amely felér egy szabályos harci jelentéssel Is. Örsi órát tartottak a he­tedikesek. Szánkóztak. Sim­kovits Bélát Ismeretlen férfi szólította meg. Érdek­lődött tőle: mikor indul a nemzetközi gyors, van-e ka­tonai kíséret ezen, meg ezen a szerelvényen, hány pillér támasztja alá a hi­dat, mikor van őrségvál­tás a határőröknél? Az út­törő határőrben gondolat villant — ki ez a férű és mdéirt érdeklődik? A gon­dolattal gyors tett páro­sult. Óvatosan az idegen követésére indult, s egy másik pajtás azonnal érte­sítette a felnőtt határőrö­ket. Gál tizedes hozzáfűzi az eseményhez: — Igaz, hogy nem határ­sértőt fogtunk e bejelentés alapján. Az idegen csak tréfálkozott a gyerekekkel, de az Ilyesmit soha sem szabad tréfának venni. Ébe- i-ek voltak a fiúk. Letették az első igazi határőrvizs­gát. S hogy még hány ilyen jó vizsgát tesznek a gyere­kek, a jövő titka. Annyi bi­zonyos, hogy a magyar ál­lamhatár védőinek hasznos segítőtársai az úttörők. A távcső újabb tereptár­gyat kémlel az erdei tisztá­son. Szilágyi Szabolcs időjárás ellenére is 320 ezer forint értékű étel-ital fo­gyott. a kölcsönzésekből pedig 24 ezer forint jövedelem származott. Érthető tehát hogy minden évben újabb létesítményekkel gazdagít­ják a közkedvelt kirándu lóhelyet. A legtöbb panasz az út­tal kapcsolatos. Elegendő egy kis eső, és gépkocsival, vagy motorkerékpárral nem lehet megközelíteni a stran­dot Ezért határozta el a községi tanács, hogy az idén 180 ezer forintos költséggel jó minőségű salakutat épít. Igaz, hogy ez is ideiglenes megoldás, de amíg a vég­leges út elkészül, addig megteszi. A másik megoldásra vá­ró feladat az ivóvíz bizto­sítása, 120 ezer forintból mély fúrású kutat készíte­nek, tehát ez is lényeges előrelépést jelent. A villanyt a múlt év augusztusában kötötték be. A körzeti föld- müvesszövetkezet hamaro­san televíziót is vásárol, a szabadban helyezik el, s akinek kedve van, esténként nézheti a műsort. íj szolgáltatás A négyszemélyes víkend- házak száma 19-re emelke­dett, sátrakat pedig —ket­tőtől húsz személyesig — szinte korlátlan mennyiség­ben tudnak biztosítani. Uj szolgáltatás bevezetését i* tervezik. Egy bizonyos ósz- szegért szállást és étkezést is kaphatnak a vendégek. Már készülnek a fervei an­nak a kétszobás háznak is. melyben nyolc kirándulót tudnak majd elhelyezni Nincs mindenkinek gép­kocsija vagy motorkerék­párja, ezért a rendszeres közlekedés biztosítására is gondolni keli, A föidmú- vesszövetkezet már szerző­dést kötött az autóközleke­dési vállalattal, melynek ér­telmében minden szombaton és vasárnap Nyíregyházáról különbuszok indulnak a gergelyiugornyai Tisza-part- ra. A buszok utána ottma­radnak és ingajáratban köz­lekednek a vásárolna mén.yi vasútállomás és a strand között. \ii első vendégeit A hivatalé« megnyitóra má­jus 20-án kerül sor. Ettől függetlenül már megérkezett 36 debreceni középiskolás, hogy három napon keresz­tül élvezzék a napsütést a homok fövényt Bugái’ Éerentt Az építők elhatározták November 7-re befejezik a nyíre^vbázi filmszínház £r>ítését Aki néhány hete járt a nyíregyházi Lenin téren, most bizonyára elcsodál­kozna. A tér közepén — mintha csak a földből nőtt volna kj hirtelen — már ott áll az új filmszínház egy része tető alatt, bárom szint magasságban. Az im­pozáns külsőt öltő, hatal­mas épület körvonalai so­kat sej totóén emelkednek ki a teret övező házak kö­zül­A filmszínház építését terv szerint ez év decem­ber 10-re kell befejezni, de az építők vállalták., hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére, november 7-re műszaki átadásra előkészí­tik. A merész tervezésű épü­letnek már sok csodálója akad. Különösen megkapó, impozáns látvány a főbejá­rati rész négyszáz mázad* vasbetonszerkezete. A kormány által kiemelt beruházáshoz pontosan ér­kezik a szükséges építő­anyag. NÁDVÁGÓK A szabolcsi ember jó munkaerő. Soha nem várja ölhetett kézzel a sült galambot, sőt ha a „nagy úr”, a muszáj ösztönzi, nos akkor... Mesélték, hogy üdülni küldtek két állami gazdasá­gi dolgozót. Téli üdülésre. (Mert, hogy télen állítólag ráérnek a mezőgazdaságiak). A két ember tehát nagy rá­beszélésre elment, méghoz­zá úgy, hogy a vonatjegyet, a beutalót a gazdaság térí­tette, éppen csak zsebpénzt nem kaptak. Pedig mindjárt az üdülés elején azzal volt a legnagyobb gond. Ami kis pénzt vittek, az első este el­fogyott. (Mulatni is tud a szabolcsi ember.) Így történt, hogy a második nap reggel már azon gondolkodtak, cso­magolnak és indulnak haza. Mert, hogy üdülni? Munkát- lanul és pénz nélkül lézen­geni, nem megy. A véletlen segített. Mert olvasni is szeretnek a sza­bolcsiak. Ha mást nem, az apróhirdetéseket. Kiván­csiak hová, milyen munka­erőt keresnek, ki mit kínál eladásra, illetve mit vesz­nek. Látni is jó érzés, ön­becsülést is ad, hogy meny­nyire keresik a jó munkást. Nos, olvassák a helyi lap hirdetési rovatában; a tó­gazdaság idénymunkára nádvágókat vesz fel. Még aznap jelentkeztek. így telt el nádvágással a két hét. Illetve nádvágással, üdüléssel és szórakozással. A két ember akarva, akaratla­nul több oldaluan megerősí­tették a szabolcsiak hírne­vét. A tógazdaság brigád­vezetője azóta is emlegeti; volt itt két szabolcsi nád­vágó, azok aztán tudtak dolgozni, mindennap dupla normákat. A büfés kislány meg így sóhajtozik: volt itt két ember Szabolcsból, azok aztán tudtak mulatni, nem verték fogukhoz a ga­rast. Én meg azt mondom, a szabolcsiak tudnak üdül­ni. Seres Ernő Magyarországon száz év­vel ezelőtt 1867-ben kezd­ték meg a statisztikai adat­gyűjtést. Akkor ez a mun­ka népszámlálásra, mező­gazdasági összeírásra és né­hány adatgyűjtésre terjedt ki. Ma, minden területről millió és millió adatot gyűj­tenek, értékelnek évenként. Népszámlálást az ország­ban 1869-ben végeztek elő­ször. Szabolcs megyében — a jelenlegi területen — akkor 299 441 lakos élt. Népszám­lálást azóta tízévenként tar­tanak, legutóbb 1960-ban készült ilyen felmérés, s en­nek alapján a megye lako­sainak száma 586 449. Az 1937. évi felmérés szerint minden ezer született gyer­mek közül 196 halt meg. Tavaly az arány: ezer cse­csemőből 36 halt meg. Or­szágos átlagnál is jobb mu­tató. Mindent átfogó mezőgaz­dasági összeírást 1935-ben végeztek először Szabolcs- Szatmár megyében. A szán­tóterület 1,3 százalékát mű­trágyázták, az 50 holdon alu­li gazdaságok 460 ezer hold földdel rendelkeztek, s ebből csupán 116 holdon szórtak ki műtrágyát. A megyében akkor 399 traktor volt. Ide tartozik, hogy a megye összterületének 55 százaléka nagybirtokosé volt, viszont a földtulajdonosok 7(1,1 százaléka 5 holdnál kisebb területen gazdálko­dott. Tíz család több föld­del rendelkezett, mint közel 200 ezer ember. Volt ellenben 17 170 mezőgazdasági cse­léd, 47 278 napszámos, s ez utóbbiaknak a sorsa a lét­bizonytalanság kapcsán, ta­lán még a cselédekétől is rosszabb. Az 1966 év végi statisztikai felmérések sze­rint 4488 traktor volt, a szántóterület 52,4 százalékát. 386 550 holdat műtrágyáztak. Egy hold műtrágyázott terü­letre 233 kilogramm külön­böző hatású műtrágyát szór­tak. 1940-ben a több százezer lakosú megyéből csupán 1801 fő volt ipari munkás. Jelenleg az iparban több, mint 20 000 embert foglal­koztatnak. 1961—65 között iparfejlesztésre és korszerű­sítésre 787 millió forintot fordítottak a megyében. A statisztikai adatgyűjtés annak ellenére, hogy száz éves múltja van, itt a me­gyében 15 évvel ezelőtt öl­tött szervezett formát. 1952 április elsején alakult a megyei szerv és a járási székhelyeken egy-egy fel­ügyelőség. Staüsztik. akészí- tés nem könnyű feladat. Egyszerűnek tűnő dolog például az állatszámlálás, amelyet minden évben el­végeznek. Az utóbbi évek­ben 150—160 ezer szarvas- marhát, 400 ezer sertést, több mint 200 ezer juhot, 3 millió baromfit számlálnak. Ez az állatállomány 235 telepü­lésen, s a háztájiakat is be­leszámolva több tízezer he­lyen van. Amikor az ösz- szesítések elkészülnek, a statisztika készítője előtt 55 ezer adat van és ebből szü­letik egyetlen egy szám. Nép- számlálásnál 30 millió ada­tot dolgoznak fel, ami a me­gye lakosaira vonatkozik. Sokan kérdezhetik, mire kell, mire jó a statisztika. A statisztika tényeken ala­pul, a számok a valóságot rögzítik és mutatják meg. Kifejezik a változást, da meghatározzák a jövő fel-s adatait is. A statisztika szá­mokkal írott történelem. <* Százéves a statisztika MIT MOND SZABOLCSRÓL?

Next

/
Thumbnails
Contents