Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-14 / 112. szám

MÁTÉSZALKA zf 260-ban V. István udvari embere népesítette i be az elpusztult helységet. Az 1741-ben kelt írások már mezővárosként említik a telepü­lést. A meggyűlt vizek miatt sokat szenvedtek a tel­kesgazdák. Egy kis ,,ki mit tud" pitivel ezen mi városunkban többnyire a telkek és utcák igen vizesek és vízállásuak: keményen megpa- rancsoltatik — mindenek valakik ilyen vízállású, vagy folyású Telke vagyon, hogy jó, mély és a víz folyásá­ra alkalmatos folyókat tartsanak, mellyel az esztendő­nek minden részeiben a vizek szabadon és bátor fo­lyások lehessenek...'* 1605-ben Básta György császári hadvezér pusztí­tott Mátészalkán, 1662-ben a szatmári vámőrség, az úgynevezett „isárga német”. Az 1848—49-es szabadság- harcban a mátészalkai nemzetőröket is ott találjuk. Kézi László huszárkapitány mint a debreceni veres pántlikás lovasok őrnagya teljesítette hazafiúi köteles­ségét. A dicsőséges Tanácsköztársaság napjaiban Máté­szalkán is megmozdultak a proletárok, nincstelenek a fehér terror sok áldozatot szedett. Mátészalkán járt is­kolába a nagy internacionalista, forradalmár és író Zalka Máté, akinek emlékét szobor, s a róla elnevezett utca és iskola is őrzi. Egy ideig Szatmár megye székhelye volt, majd járási székhely. Voltak, akik a visszafejlődéséről be­széltek, aggódtak, hogy Mátészalka a községek szintjé­ről nem tud kiemelkedni, nem tudja betölteni centrum szerepét. Kedvező földrajzi fekvése, múltja, lakóinak szorgalma, igyekezete, a szülőföld iránti szeretet és a felsőbb szervek támogatása azonban egyre gyorsabb fejlődés lehetőségeit alapozták meg. Nézzük, milyen az újuló, városiasodó Mátészalka «a?----------------------------------------------------------------------------------/ Közmű, költségek — gondok NEM ÚJKELETŰ a köz­ség vezetőinek gondja, ha a közművesítésről van szó. Régen meg kellett volna va­lósítani* de a következő években mégínkább nagy szükség lesz rá. Mátészalka mélyfúrású kútjai ideiglene­sen megoldják ugyan az ívó­vízgondot, de csak részben. Sok a községben az ásott kút, melyek vize a körzeti orvos véleménye szerint nem min­dig felel meg az egészség- ügyi követelményeknek. Kü­lönösen a tavaszi magas vízállások idején. Az ivóvíz- ellátáson kívül az egyes ipa­ri üzemek vízigénye is nö­vekszik, s ezt is figyelembe kell venni. Mindez szükségszerűen hozza magával a feladatot: mméi előbb meg keH építe­ni a törpe vízmüvet A ta­nulmányterv már elkészült, a részletes kiviteli terveken most dolgoznak a budapesti tervezőmérnökök. Az építke­zés alapfeltételei adottak: a MÄV fűtőház mögött megfe­lelő vízrétegre bukkantak. Itt hat kutat fúrnak, melyek együttesen képesek lesznek a község vízigényét biztosíta­ni. A VÍZTORONY a jelenle­gi piactérre kerül. Az előze­tes felmérések szerint 32 ki­lométernyi hosszú vezeték lefektetésére lesz szükség. Az egész vízhálózat építése mintegy 32 millió forintba kerül. És itt jelentkezik az egyik legnagyobb probléma: nincs együtt a pénz, mely a törpe vízmű kivitelezéséhez elegendő lenne. Az anyagi gondokat súlyosbítja, hogy még ez évben hozzákezdenek egy közel kilencmillió fo­rintba kerülő iparcikk áru­ház építéséhez, a vízmű épí­tésére csak ezután kerülhet sor. Önmagában a vízmű sem oldja meg a problémákat. A 32 kilométernyi hálózat üze­meltetése ugyanis elképzel­hetetlen szennyvízcsatorna nélkül. A nagyobb üzemek, vállalatok, vizigényes léte­sítmények nem építhetnek derítőket, mert az nagyon sokba kerül és egészségügyi szempontból sem megenged­hető. A SZENNYVÍZCSATORNÁ­HOZ megfelelő derítőállo­más kell, s mindennek a be­kerülési költsége erősen megközelíti a harmincmillió forintot. Együttesen tehát több, mint hatvanmillióról van szó, melyet Mátészalka a saját erejéből nem képes összeadni. A szakemberek véleménye szerint az lenne a legcélszerűbb, ha együtt építhetnék a vízvezetékeket a szennyvízcsatornákkal. Nem Miene kétszer félásni ugyanazt az úttestet, s ilyen módon talán a bekerülési költségből is le lehetne fa­ragni valamicskét. JOGOS TEHÄT AZ AG­GODALOM, s alaposan mérlegelni kell az adott le­hetőségeket. A község veze­tői — tekintettel a vízmű rendkívüli fontosságára és a nagy bekerülési költségre, — a felettes szervektől is segítséget várnak. Népsűrűség, lakóházak A lakóházak sűrűsége az 1964-es népszámlálási ada­tok szerint 330 volt, 1 négyzetkilométeren, belterü­leten, a község összterületén 58 a lakóházak sűrűsége. Ez jobb, mint számos járási jogú város átlaga. Az eme­letes épületek aránya el­enyésző, azonban a lakóépü­letek falazata jobb, mint a megyében átlagosan. A ket­tő és több szobás lakások aránya is jobb a megyei át­lagnál. Itt született a villany míg a többiek az alkalma­zotti, kereskedő, értelmiség, stb. kategóriájába tartoznak. Már érezteti hatását az az ipartelepítési politika, amely a vidék iparosítását hivatott szolgálni: meg­kezdte a munkáját egyelő­re 160 munkással az Ipari Szerelvénygépgyár máté­szalkai üzeme, mely a kör­nyék nagy ipari üzemévé fejlődik, ezernél több dolgo­zót foglalkoztat majd. Az ÉRDÉRT, a Faipari Válla­lat, a Tejipari Vállalat, a kenyérgyár, az AKÖV te­lephelye mellett a gépgyár dolgozóiból felfrissül, meg­szaporodik a munkáslét­szám. Ez persze gondokkal is jár, az eddig is mezőgaz­dasági termékekből nem ön­ellátó nagyközség a helyi és a környező tsz-ektől. több húst, tejet, zöldséget vár. Ennek megoldásán már dol­goznak a község vezetői, a járás tsz-ei közös elárusító csarnokot építenek és friss áruval látják el majd az ipa­ri munkásokat, a kereske­delmi és egyéb területek dolgozóit. Elégedetten tapasztalják a szalkaiak, hogy egyre né­pesebb a „korzó”. Megkezdő­dött a hazavándoriás, mint­egy 150—200 ma még eljáró munkást várnak haza a gépgyárba. Szó van arról is, hogy a nők elhelyezkedé­sének megkönnyítésére a debreceni ruhagyár bedol­gozó részleget nyit Máté­szalkán, melyet később üzemmé fejlesztenének. A legnagyobb fejtörést egye­bek között a nők és csök­kent munkaképességűek el­helyezése okozza. És a la­kásprobléma: 420 jogos la­káskérelem fekszik a köz­ségi tanács asztalán — bár csak az utóbbi négy évben 244 családi ház épült ma­gánerőből — gyakorlatilag a lakosság 15—20 százaléka vár orvoslást, nagyobb egészségesebb lakást. Jóllehet a község lakóinak többsége nem vízvezetékes, nem fürdőszobás házban la­kik, de Mátészalka egy 8 kádas és 80 férőhelyes gőz­fürdővel és egy gyógy jelle­gű strandfürdővel rendelkezik, A fürdő termálvize, kellemes környezete, felszereltsége sok látogatót vonz, növeli az idegenforgalmat. Egy ev alatt 100 ezernél több ven­dége volt a fürdőnek. Akik szívükön viselik, hogy Máté­szalka idegenforgalmi szem­pontból is számottevő hely legyen, aggodalommal foglal­koznak a szálloda, elhelye­zési lehetőségek szűkös, nem kielégítő voltával. A vendég „lavórban” mosdik a szállóban, az elhelyezés nem kulturált, mindenképpen szükségessé válik egy mo­dern szálloda építései Végül nem kevés a kultu­rális feladatok száma sem: a szatmári, beregi részen 1947-ig nem volt középisko­la. A 11 millió forintos beru­házással épült gimnázium, a mezőgazdasági technikum több, mint 1200 tanulónak ad lehetőséget a továbbtanulásra. Sokat javultak az általános iskolai tanítás tárgyi, személyi feltételei. De a népművelés otthonai nem megfelelő he­lyiségben vannak — a va­sutas, a szakszervezeti és a járási művelődési otthon — mindhárom szállodának ké­szült, régi épület. Pedig sze­retnek itt kulturálódni, nem­rég rendezték meg a szálkái kulturális napokat, országos hírű szakemberek, művészek jöttek el Mátészalkára, változatos program, igényes vállalkozás jellemezte e na­pokat. De a rendezvények „szünetében” — esténként nincs egy megfelelő klub- helyiség, ahol öregek fiata­lok összejöhetnének szóra­kozni, olvasgatni. Kinőtte Szalka a könyvtárat is, zsúfolt a járási könyvtár, gyermekolvasó helyiségre lenne szükség, s jobb elhe­lyezés illetné meg a fiók- könyvtárakat is. A múzeum most van születőben, a köz­ség vezetői keresik a meg­oldást, hogy méltó helyet ta­láljanak az elhelyezésére, a tervek szerint az MNB épü­letében szeretnék berendezni a szatmári tájmúzeum anya­gát. Ilyen gondok és tenniva­lók foglalkoztatják a szál­kái patriótákat, akik nagy tisztelettel, féltéssel foglal­koznak községük jelenével, jövőjével, hogy a több, mint 600 éves helység felzárkóz­zon a patinás városokhoz. AZ OLDALT ÍRTAK: Bogár Ferenc és Páll Géz» Fényképezte: Hammel Jó­zsef. Vasúti gócpont Szatmár centruma Mátészalka utcáin már 1888-ban kigyult a villany, az országban elsőnek, emlé­két egy betonnal körülvett oszlop őrzi. A főutcát kor­szerű fénycsöves és higany­gőzös lámpatestek világít­ják meg. A háztartási villa- mosenergia-fogyasztók szá­ma meghaladja a 2500-at. Kereskedelmi központ Kereskedelmi vonzása is jelentős — a jelenlegi kor­szerűtlen bolthálózat ellené­re. Az átlagosnál maga­sabb szintű kereskedelmi ellátottságot jelzik a magas számú szakosított boltok. Huszonhét község csaknem 70 ezer lakosa fordul meg a boltokban, melyek száma 64, 15 vendéglátóipari egy­ség is működik a járási székhelyen. Az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forga­lom 15 049 forint. Vannak városok, mint pl. Hajdúbö­szörmény, ahol mindössze 4788 az egy lakosra jutó kiskereskedelmi forgalom. Egészségügyi létesítmények A község fejlesztése szem­pontjából igen nagy szerepe van az egészségügyi intéz­ményeknek, az úgynevezett vonzáskörzetek nagyságá­nak. E vonatkozásban Má­tészalka jóval túlhalad egyes városokat is. A kórház és az SZTK rendelőintézet el­látó körzete jóval túlnyúlik a járás határain, a kórház körzetéhez tartozó községek száma 43, a népesség 93 ezer fő. Az SZTK rendelőintézet körzetéhez 37 község 85 ezer lakója tartozik. Mátészalka megyénkben a legnépesebb községek közé tartozik, 12 ezer ember la­kik itt, az egy négyzetkilomé­terre jutó népsűrűség 283. Huszonhárom község tarto­zik hozzá, melyekben 61 518 ember él. Földrajzi fekvése, közlekedési csomópont jelle­ge — kereskedelmi, egész­ségügyi, oktatási és egyéb létesítményei — lehetővé teszik, hogy a megyeszék­helytől 58 kilométerre — a beregi és a szatmári síkság találkozásánál központi funkciókat lásson el. Hogyan ölt új arcot, mi­lyen jegyeit alakítja ki a városiasodásnak? Milyen gondok foglalkoztatják az itt élőket, vezetőket és a lel­kes patriótákat? Mindenekelőtt szeretnék szebbnek, vonzóbbnak, mo­dernebbnek látni város­számba menő községüket az itt lakók. Ez lépésről lépés­re valósul meg, a község- rendezés nagy munkája fo­lyik, új létesítményeket, ut- cákot hoznak létre, közmű- vesítenek, újra cserélik fel az üzlethálózatot. Ez a kül­ső kép, amely nem lényeg­telen, hiszen állandóan ha­tással van az itt élők köz­érzetére, hangulatára és be­folyásolja egy kicsit önbe­csülésüket is, községük szé­pítésének ütemét. De ennél számottevőbb jegyek is vannak, melyekből' kivehe­tők a teljesen új arculatú Mátészalka jellemző voná­sai, átalakulásának lényeges mozzanatai. Először is: so­kan úgy tudják még ma is, hogy Mátészalka önellátó, afféle mai mezőváros. Már­pedig a valóság egészen más: a lakosságnak mind­össze 29 százaléka mezőgaz­dasági kereső, az ipari ke­resőké kis híján 20 százalék, Múlt és jelen találkozása a mátészalkai „belvárosban”. Mátészalkát 59 községből mintegy 130 ezer lakos vas­úton, autóbuszon egy órán belül meg tudja közelíteni. Hat Irányból érkeznek vona­tok — Nyíregyháza, Deb­recen, Záhony, Zajta, Csen- ger, Agerdőmajor. A köz­ségbe érkező személyvona­tok száma 29. Naponta kilene irányból 29 autóbusz fnt be a járási székhelyre. A községben a helyi járat hossza 4,5 kilo­méter, egy év alatt 100 ez­ren vették igénybe, egy la­kosra 8,3 utazás jutott. Az Esze Tamás gimnáziumot szakközépiskolává fej» lesztették. AZ ÚJ ARCÚ

Next

/
Thumbnails
Contents