Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-11 / 109. szám

Mi jobb ? Napirenden a csökkentett munkaidő Több megyei üzemünk terve: a szabad­szombat — Munka heti 44 órában Sok iskolás egyre többet gondol a nyaralásra, az út­törőtáborokra, a tervezett üdülésre. Jócskán vannak olyan iskolás fiúk, lányok, akik sem üdülni, sem tábo­rozni nem indulnak ezen a nyáron. Mivel telik el az ő idejük? A nyolcadik osztályt vég­zettek, a középiskolások je­lentős része — azok, akik sem építőtáborban, sem nya­ralni nem jutnak el — vajon csak azt szeretné, ha íüröcs- kéléssel, semmittevéssel múlna el a nyár? Aligha. Szép számmal akadnak olyan gyermekek, akik hasz­nosra tervezik a nyári ki- kapcsolódást és könnyebb munkán, csökkentett időben dolgozni szeretnének. Nem­csak azokban a családokban gondolkoznak ezen, ahol az általánost elvégzett és sehová be nem jutott gyermek sorsa nagy kérdőjel most, hanem azok a szülők is, akik szű­kösebb anyagi körülmények között nevelik nagy család­jukat. Ilyen helyen jól jön az a 300—400 forint is, amit a felcseperedő fiú, vagy lány könnyű munkával meg tud keresni a vakáció alatt A lehetőség viszont el­enyésző. Igaz, a vállalatok rendelkeznek némi béralap­pal a fiatalkorúak foglalkoz­tatására, de ez éves keret, s a legtöbb esetben már az év elején betöltik a vállalat dolgozóinak gyermekeivel. (Szomorú tapasztalat, hogy nem mindig a leginkább rá­szorultak hozzátartozóival!) Volna még egy lehetőség: a megtakarított béralap terhére a vállalat annyi fiatalkorút foglalkoztat, amennyit jónak lát. Ha az illetékesekhez eddig eljutta­tott igényt nézzük, kitűnik, hogy nincs ilyen szándéka egyetlen üzemnek sem. Márpedig a probléma élő. Meggondolandó, hogy mi a jobb: az, ha a papa a vál­lalatnál ötven, száz forint­tal többet keres, vagy az ott­hon magára hagyott fel­serdülő gyermek csavargás­ra kényszerül? Forintban nem mérhető másik haszon, hogy a gyár, a munkahely közelléte kedvezően for­málhatja a felnövő gyermek életszemléletét. Indokolt, hogy fontolóra vegyék ezt a vállalatok gazdasági, szak­szervezeti vezetői még a tanév vége előtt. Angyal Sándor Kitüntetett tanácsi ipari dolgozók A könnyűipari miniszter megbízásából Nemes Imre, a megyei tanács vb elnökhe­lyettese a tanácsi iparban dolgozók részére a könnyű­ipar kiváló dolgozója kitün­tetéseket adott át. Kitüntetésben részesültek: Cseh András raktáros. Haj­ser József gépkocsivezető, Reményi János számviteli osztályvezető, Sztoklász Gyula művezető, Szabolcsi Pál termelési osztályvezető, Tomasovszki István asztalos, szocialista brigádvezető, Képiró Sándor művezető, Ferenczy Ákosné bércsoport­vezető, Bírta Bertalanné be­tanított munkás, Gajdos Jó­zsef szabó szakmunkás, Ko­vács Imre főkönyvelő, Fe- rencsik István főművezető, Tornai Mihály csoportvezető, Huczmann Mihályné nyugdí­jas művezető, Oláh Miklós főgépész, Rudi Belőné gyors­gépíró és Petrikovics József- né adminisztrátor. Az ünnepélyes átadáson jelen voltak Sándor József, a megyei tanács vb ipari osztályának vezetője, vala­mint az SZMT megbízásából Óvári Zoltán, a HVDSZ me­gyei bizottságának titkára. Jövő év január elsejétől az ipari üzemekben, vállalatok­nál fokozatosan megkezdik a munkaidő csökkentését. Bizonyos munkaidőcsök­kentés eddig is volt az egészségre ártalmas munka­helyeken, vagy nehéz fizikai munkát végzőknél, többek között Nyíregyházán az Építőanyagipari Vállalatnál, a Patyolat Vállalatnál és a nyomdaiparban. A gumi­gyárban több üzemrészben heti 40—42 órára szorították le az ott dolgozók munka­idejét. A tanácsi iparban a me­gyei tanács ipari osztálya a napokban kéri be az egyes vállalatok munkarendjét és a munkaidőcsökkentéssel kapcsolatos javaslatokat. Különös tekintettel lesz­nek az egészségre ártal­mas munkahelyekre és azokra az üzemrészekre, ahol túlnyomó részben nők dolgoznak. Ezek után teszik meg a javaslatot, amelyben tekin­tettel lesznek mind a dol­gozók érdekeire, mind arra, hogy a folyamatos terme­lés ne szenvedjen hiányt. Az ÉM. Építőipari Válla­latnál nagy gondot okoz a javaslattal való foglalkozás, tekintve, hogy itt már két­hetenként szabadszombato­kat élveznek a dolgozók. Nehezül a problémát, hogy szétszórt munkahelyeken dolgoznak. Hasonló nehéz helyzetben van az almatáro­ló. Itt csúcsidőben a törzs­létszámnak többszöröse dol­gozik, míg holt szezonban a törzslétszámot is alig tud­ják foglalkoztatni. Az üzem­ben most folytatnak felmé­réseket és kísérleteket vé­geznek a munkaidő csökken­tésére bizonyos üzemrészek­ben, főként a műszaki vo­nalon. Ennek tapasztalatai alapján készítik el majd a javaslatokat. A gumigyárban az orszá­gos gumiiparral egyidőben vezetik majd be a munkaidő­csökkentést. Egy bizonyos a munkaidőcsőkkentést itt is bevezetik, hiszen a termelő gépeknél még van rejtett kapacitás és munkaidőn be­lül is holt idő, amelyeket felszabadítanak. Az elképzelés szerint szabadszomba lókat va­lósítanak meg. A konzervgyárban már a múlt évben tettek javaslatot a Konzervipari Trösztnek az évközi egyenlőtlen munka­időre. Itt ugyanis a nyári csúcsidőben igen nagy a munkatempó. míg télen erősen csökkentett. A javas­lat értelmében a nyárt időszakban hosz- szitott műszakokban dolgoznának és télen akár hat órára is lecsök- kentenék a napi foglal­koztatást. A tröszt a javaslatot Indo­koltnak tartotta és az általá­nos munkaidőcsökkentéssel egyidőben dönt majd. Terv szerint jövőre a konzervipar­ban egységesen bevezetik a munkaidőcsőkkentést. Ez fő­ként a családos anyák érde­kében történik majd — hi­szen belőlük dolgozik a leg­több a konzerviparban. Ha­sonlóképpen főként a nők érdekeit védi a dohánybevál­tó gyár javaslata, amely jövő év január 1-től kí­vánja bevezetni az egész üzemben egyszerre a 44 órás munkahetet. Szintén szabadszombatok megoldásával váltott műsza­kokkal kívánják ezt meg­valósítani. Tervezetüket mér el is küldték fölöttes szak- szervezeti szervüknek. MEGIEGYZÉSEK: A ló egy oldala Sárga cipőt akartam ven­ni. tavasz van. Kértem a boltban, „Azok vannak” — mutatlak udvariasan a vit­rinekre. Előzékeny dolog, az ember kiválaszt egy párat és máris kapja. De nem volt Csak lyukas szandál. Sárga. Magyaráztam: nekem zárt félcipő kellene, ami bírja a sarat és az esőt. Nem szan­dál. Félcipő: Sárga, „Azok vannak” — intet­tek türelmesen a vitrinek­re Kezdtem érteni. Eszi, nem eszi — Sárga félcipő, zárt, rendes — kérdeztem. — Félcipő, tessék! Az is ez is, ez is. — De ez sötétbarna, majdnem fekete. — Fekete sok van, tessék nézni! — De nekem sárga.., — Vegye meg esst a né­gerbamát — Sárga... — Az nine*. — Miért? — Mert nincs rá igény. A négerbarna a divat. — És a szandálok? — A szandál, az más. — Egy darab sincs? — Egy darab se. így jártam valamennyi nyíregyházi üzletben. Most azt kellene hinnem, rövidesen a készruhaüzte- tekből eltűnnek a pantal­lók, s helyüket betöltik a farmernadrágok. Csak far­mer lesz. Mert az a divat. Ifjúsági körökben. Érthető: a mi kereskedői, műnk is fiatal. Érdekes: lányka farmer- nadrágot mégse kaptam. Divat ide vagy oda. Fél helyeit öt Az állomástól a raktárak előtt, a villamossín mentén húzódik az út, ami össze­köti a város déli részét a nyugatival. Meglehetősen forgalmas. Puszta kíváncsi­ságból öt. perc alatt nyolc gépkocsit, két szekeret, há­rom motorkerékpárt és öt kerékpárt számoltam meg, amint áthaladtak. Az út állapota siralmas, nem is út ez, hanem nyaktörő bukta­tó. A városi tanács vb. köz­lekedési osztálya szerint majd kiépítik, ha eldől a kisvasút sorsa. Talán még ez évben, vagy jövőre. Hoz­zá se szabad addig nyúlni. Esetleg lezárják a forgalom elől. Kitűnő ötlet. A Toldi utca mindkét ol­dala járhatatlan, vagy alig járható. A Makarenko ut­cába a konzervgyár felől ugyancsak nyaktörés kocká­zatával lehet behajtani. A Szarvas utcát most javít­ják, de ott se tanácsos köz­lekedni a víztoronyig. Ma­rad a Debreceni utca. Ami egyébként is nagyon for­galmas és arról balra térni, a város felé, jó úton csak a Beloiannisz tér mellett lehet. A Szarvas utcával két összekötő útja van, mind­kettő rossz. Az Iskola utcán építkezés, a Szarvas utca torkolatánál útfelbontás. Ha ezeket is lezárjuk, úgy sűrűsödik a dolog. Ha valaki kocsin a konzerv­gyártól ei akar jutni a Damjanich utcába, csak a Beloiannisz teret kell meg­kerülnie, és úgy az állo­másig vissza, majd le Árpád utcára. Négy-öt ki­lométer az egész, ötszáz méter helyett Viszont van néhány kitű­nően aszfaltozott utca, de ott nincs forgalom. Vagy a gépkocsivezetők­ben van a hiba, hogy miért ott akarnak mindig közle­kedni, ahol rossz az út, vagy.» Nem is tudom. 8. B. Az „IKARUSZ-program“ megvalósul Érettségizett lányok — Teniszpálya a gyárudvaron VÍV 1970: ezer munkás, 160 milliós termelés Hét évvel ezelőtt Nyírbá­torban egy törpe vállalat alakult. Kapuján ma már ott a felirat VÍV (Vastö- magcikkipari Vállalat). Ami a kezdet óta megmaradt, az csupán a csikótűzhely. Itt is egy szám: 1960-ban égj' tűzhely elkészítéséhez 18 órai munkára volt szükség, ma az évi 14 ezer tűzhely darabjának gyártása nem egészen négy órát igényel. Tizenhét termék Tizenhét főtermék külön­böző változata készül az üzemben. Ez évben a kez­detinek már nyolcszorosára növekszik a termelési érték. A 63 milliós tervből szov­jet megrendelésre készül 185 Gellért típusú napellen- ző. A legizgalmasabb téma ezekben a napokban a szintén szovjet megrendelés­re készülő fénycső armatú­rák gyártásának indulása. A lehetőségiek itt is szinte kor­látlanok: az ez évi terv még csak 20 ezer darab, de a tempót tovább fokozzák. S mindent akarnak, ami cél­szerű, keresett. Nyírbátorban készül az üvegező szeg, amely az építőiparban nél­külözhetetlen. Készítenek drótfonatot, a ládagyártás­hoz alumínium pántokat, földgázégőket, különféle vasszerkezeteket, járműal­katrészeket, vasoszlopokat és így tovább, felsorolni is sok lenne. Hét évvel ezelőtt, az egy főre jutó termelési érték még csak 62 ezer forint volt Ma már eléri a ne­gyedmilliót Mindez bizo­nyítóka is annak, hogy a fejlődé* jó irányú, minden­képpen hasznos és gazdasá­gos. Az üzemben az idén már csupán vasanyagból 7 millió kilót dolgoznak fel! Munka az ingázóknak A kezdetnél százhetvenen dolgoztak, ma már a négy- százötvenhez közelednek. S itt lépjünk ki egy kissé az üzemből. Mit jelent a járá­si székhelynek a VÍV? Egy- egy új munkásfelvétel egy- egy „ingázó” szabolcsi csa­ládapát hoz vissza a ván­doréletből, s az ilyenek száma nem kevés — és még több lesz a jövőben. A jó szakemberek, a szorgal­mas munkások megtalálják a számításukat. Ma 1670 fo­rint a nyírbátori vasasok át­lagkeresete (1270 forinttal indultak 1960-ban). Ezt a számadatot így egészítette ki a főkönyvelő: „alakul az elv: mindenki munkája sze­rint”. Kilencvenhét tanuló ké­szül jövendő szakmájára, a lakatos, esztergályos, marós, gyalus és hegesztő mester­ségre. Közülük tízen lányok. A most érettségizők közül is várnak ifjúmunkásokat. Úgy hírlik, újabb lányok kérik majd felvételüket egyenesen a gimnázium paci. jaibóL lgy lesz gyér A hajdani kisüzem egyre jobban gyárjelleget ölt. Jú­niusban átadják a 160 sze­mélyes fürdő, öltöző, ebédlő és melegítő konyha épüle­tét. Május végére fejezik be a forgácsolóüzem bővíté­sét. De az igazi gyárfejlesztés ezután kezdődik. 1970-nel befejeződő beruházási prog­ram első ütemében meg­T» ■ Ötven éve májusban 1917 május 11-én reggel hiába szólt a tatabányai bányasziréna a VIII. és IX. akna munkásai nem vették fel a munkát, A bányamű­vek katonai parancsnoka utasítást adott a munka fel­vételére és rögtönítélő eljá­rással fenyegette a munká­sokat. Ennek ellenére a sztrájk hamarosan kiterjedt az egész bányavidékre; Ta­tabányára, Dorogra. Tokodra és a csolnoki bányákra. Elkeseredésre bőven volt ok. A háború harmadik évében a nyomor, a szen­vedés fokozódott. A bányák­ban 12 órára emelték a munkaidőt. Az élelemellátás akadozott, még a kiszabott, amúgy is kicsiny élelemada­got sem tudták kiadni — a szabadpiaci ár pedig megfi­zethetetlen volt. A katonai parancsnokok önkényének kiszolgáltatott munkásság élet- és munkaviszonyai tűrhetetlenné váltak. Ekkor érkezett meg az első orosz forradalom híre. A sajtó, beleértve még a jobboldali kormányhű lapokat is, nagy hangon adta tovább a hírt. Arra számítottak, hogy a tömegek az orosz esemé­nyektől az antant hatalmak gyengülésére következtet­nek és ez ismét felszítja a háborús lelkesedést. De nem ez történt. A tömegek a forradalomtól a zsarnokság megdöntésének lehetőségét, a jobb, szabadabb életet és főleg a békét, a béke kivívá­sát várták. Megindult a szervezkedés. Olyan dolgozók, akik azelőtt távol álltak a szakszervezeti mozgalomtól, vagy akiknek szervezeteit a háború alatt feloszlatták, sorra alakítot­ták meg szervezeteiket így a MÁV és a vasúti gépgyár dolgozói, a gyári tisztviselők és mérnökök, a közalkalma­zottak, a dohánygyári mun­kások, a villamosvasútak dolgozói — és nem utolsó­sorban a bányászok. A há­ború kitörése után először ünnepelték hatalmas töme­gek a május 1-ét, Nemcsak Budapesten, hanem a pécsi, salgótarjáni és tatabányai bányavidékeken, az ipari centrumokban, sőt a régi forradalmi földmunkás vidé­keken is leállt a munka. Hatalmas tüntetések zajlot­tak le Győrben, Mosonma­gyaróváron, Kiskunhalason és az ország sok más váro­sában, ahol a tömegek az orosz proletariátust éltették. Május 2-án pedig egyórás általános figyelmeztető sztrájk zajlott le az általá­nos titkos választójogért és a békéért. Az első nagy sztrájk a tatabányai bányavidéken robbant ki. Ezért a kormány­zat elrettentő példát akart statuálni. Már május 12-én katonai rögtönítélő bíróság szállt ki. A sztrájk szerve­zőit letartóztatták és közü­lük ötöt halálra ítéltek. To­vábbi 517 bányászt fogtak perbe, köztük 5 bányászasz- szonyt is, akik egy sztrájk­törőt megdobáltak. A sztráj­kot május 16-ára már nagy­részt leszerelték. De az elrettentő szigor sem tudta már leszerelni az elkeseredés szülte tömegmoz­galmakat, így röviddel a bányászsztrájk után május 29-én tört ki egy hatal­mas mérvű vasutassztrájk amelyben a vasutasok tíz­ezrei vettek részt, és 9 na­pon át gátolták a katonai szállítmányok és katonavo­natok továbbítását. így indította el a forradal­mi erjedést hazánkban is az orosz forradalom példája, melynek félévszázados évfor­dulójára emlékezünk az idén. Szemere Vera épül egy kazánház, $ as épületek nagy része táv­fűtést kap. Felépül egy nagy üzemcsarnok, eme­letes irodaház, megkez­dődik az utak építése, be­fejezik a telep teljes körül­kerítését. A második ütem­ben újabb üzemcsarnok épül szociális és egyéb já­rulékos épületekkel. Rak­tár. betontér, egy nyitott vasvázas szín. újabb utak korszerűsítése. Megoldódik az üzem korszerű térvilágí­tása. A fejlődő üzem egyre több villamos energiát igé­nyel. Éppen ezért bővítés­sel növelik a transzformá­torház kapacitását is. A be­ruházás harmadik ütemé­ben — 1970-ben — újabb üzemcsarnok építése fejező­dik be, s jelentős lépéseket tesznek a közművesítés korszerűsítésében. A beru­házási program évi átlagos 7—8 millió forintos költ­ségével végül is — ahogy itt mondják — felépül egy olyan „tip-top” üzem, amely a nagy múltú járási szék­helynek is díszévé válik. „A gyár vezetői az IKARUS2- szal már egy olyan koope­rációs program kidolgozású, ról tárgyalnak, amely hosz- szú távon megalapozza a termékeiről már külföldön is ismert gyár fejlődését Átlagéletkor 30 év A VIV-ben dolgozók át­lagéletkora harminc év: fia. tál üzem, fiatal munkások­kal. A fiatalságnak — húrom KISZ-alapszervezet műkö­dik itt — klubhelyiséget akarnak és teniszpályát. A munka utáni kikapcsolódás, hoz hamarosan rendelkezés­re áll a csónakázásra, hor­gászásra alkalmas tó. Az üzem vezetőire újabb és újabb emberi feladatok várnak. Hogy csak egyet említsünk, huszonöt fiatal házas él albérletben. De a tett már érik, üzemi lakás- építési alap segíthetne a gondokon. Formálódik a jövő a Nyírbátori VIV-ben. 1970- végére 160 millió forint ter­melési értéket állít élő a fi ezer-ezeregyszáz munkái foglalkoztató üzem. Tóth Árpád -* Szilágyi Szabolcs*

Next

/
Thumbnails
Contents