Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-09 / 107. szám

Magyar államférfiak távirata CSEHSZLOVÁKIA FELSZABADULÁSÁNAK 22. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL ANTONIN NOVOTNY elvtársnak, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Bizottsága első titkárának, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság elnökének; JOZEF LENÁRT elvtársnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökének. Kedves elvtársak! A Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság nagy nemzeti ünnepe, az ország felszabadulásának 22. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és kormánya, a magyar nép és a magunk nevében szívből jövő elvtársi jókívánságainkat küldjük önöknek és a csehszlovák népnek. Nagy örömmel töltenek el bennünket a testvéri Cseh­szlovákia népeinek a szocialista társadalom építésében elért sikerei. Meggyőződésünk, hogy az önök eredményei jelentő­sen hozzájárulnak a szocialista közösség erejének növeke­déséhez, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egy­segének megszilárdításához és a világbéke megőrzéséhez. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy állandóan fejlődik országunk és népeink barátsága, testvéri együttműködése. A jövőben is feladatunknak tekintjük internacionalista kap­csolataink további elmélyítését. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kivá­ltunk önöknek, Csehszlovákia Kommunista Pártjának, né­püknek közös eszménk, a szocializmus és a béke javára, KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, B magyar forradalmi munkás —paraszt kormány elnöke. Péter János, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere Marko Nikezicsnek, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság külügy­miniszterének meghívására hétfőn di| előtt Belgt'ádba érkezett. Péter János a jugoszláv újságíróknak a belgrádi re­pülőtérén adott nyilatkoza­tában hangoztatta, nagy öröhimel tölti el, hogy Mar­Támadnak a vietnami szabadságharcosok Saigon, (MTI) Hétfőn, a dél-vietnami partizánok heves, összpon­tosított támadást indítottak a két Vietnamot elválasztó fegyvermentes övezettől né­hány kilométernyire délre levő Con Thjen ellen. A tengerpart és a laoszi ha­tár között félúton fekvő stratégiai magaslatot több századnyi amerikai tenge­részgyalogság védte. A tá­madásban — amerikai köz­lés szerint — a partizánok két zászlóaljnyi erővel vet­tek részt. Az amerikai szóvivő ki­emelte, hogy a partizánok sorkatonasága és tüzérsége rendkívül összehangolt mun­kát végezett. — Hajnali há­romkor — a támadás meg- ’pdulásának időpontjában, tutajokon leúsztatott robba­nóanyagokkal a partizánok­nak sikerült a levegőbe rö- píteniök a Dong Ha és a Gio Leinh-et összekötő közúti hidat, amivel hosszabb ideig megakadályozták a védők utánpótlás ellátását. Köz­ben heves aknatűz érte azt a közeibe telepített három amerikai üteget is, amely a tábor védőit támogatta. A saigoni szóvivő közöl­te még, hogy vasárnap a légierő gépei fokozott he­vességgel támadták dél-vi­etnami és észak-vietnami célpotjaikat. Az amerikai gépek több mit 113 beveté­sen jártak a Vietnami De­mokratikus Köztársaság fö­lött, mig a Dél-Vietnamban a demilitarizált övezettől néhány kilométernyire dél­re, a feltételezett partizán csapatösszevonásokat tá­madták. Fékevesxett íei*i*oi» Göi*ögoi*§zághan A rezsim magyarázkodik Athén, (MTI) Athénban négy személyt letartóztattak azzal a vád­dal, hogy menedéket nyúj­tottak üldözött kommunis­táknak. A katonai vezetők által életbe léptetett statá­rium egyik rendelkezése értelmében a családfő köte­les bejelenteni a rendőrsé­gen, ha lakásán idegen sze­mélynek nyújt szállást. Az ország északi részén fekvő Kozániban egy ka­tonai bíróság kétévi börtön- büntetésre ítélt egy orvos- tanhallgatót, és egy bá­nyászt azzal a váddal, hogy „rémhíreket terjesztettek”. Kilenc további személy há­romtól hat hónapi börtön- büntetést kapott, mert az EDA nevű baloldali párt röplapjait terjesztette. Gregorisz Szpandidakísz görög miniszterelnök-he- lyetes és hadügymin'sz- ter hétfőn Párizsba utazott, hopr kormá­nyát képviselje a NATO hadügyminisztereinek ked­den kezdődő tanácskozásán. A UPI londoni tudósító­ja közli, hogy hétfőn vala­mennyi európai városból, (London kivételével) haza­rendelték a görög köveie- ket. Minden jel arra vall, hogy a katonai vezetők ar­ra vonatkozóan is utasítást adnak, hogyan érvényesítsék a katonai junta elképzelése­it olyan körülmények kö­zött, amikor Görögország NATO szövetségesei közül is többen helytelenítik az új rezsim fékevesztett terror­intézkedéseit. Az NSZK-ban él Rosa Luxemburg gyilkosa Bonn (TASZSZ) A Neue Rhein Zeitung hétfői számában azt írja, hogy Dieter Érteinek, a nyu­gatnémet televízió szerkesz­tőjének sikerült megtalál­nia Rosa Luxemburg gyil­kosát. A lap a gyjlkos ne­vét nem közli, de megjegyzi, hogy Értei szerint az illető 72 éves, Nyugat-Németor­szágban él és 1919. január­jában a haditengerészeti erők hadnagya volt. Értei azt mondja, hogy amikor 1919. januárjában a börtönbe vitték a letar­tóztatott Rosa Luxemburgot és Karl Liebknechtet, a gyilkos felugrott a gépko­csi lépcsőjére és agyonlőtte Rosa Luxemburgot. 30. —* ...Éppen ezért arra kéri, Szálasi úr, hogy ne este, hanem délben keresse fel. Vacsora helyett együtt ebé­delhetnének... Szálas! boldogan elmoso­lyodott. Végre, ez egyszer mér nem neki, hanem a né­meteknek sürgős a dolog. — Vártam ide ügy an né­hány hívemet — mondta szinészkedve —de ők majd bizonyára elnézést tanúsí­tanak, megértik, hogy ha­zám és az új Európáért ví­vott gigászi küzdelem érde­kei szólítanak el közülük... Kurt Hallerre nem hatot­tak az ilyen megjegyzé­sek... — Tudunk róla, hogy ki­sebb megbeszélés lett volna magánál — mondta. —• Kemény Gábort már értesí­tettem, ő is velünk ebédel, Ami pedig Vajnátés Kovar - czot illeti, ők amúgy sem kaptak volna engedélyt, hogy kijöjjenek Csobánltá- ra. Az SS-csapatok főpa­rancsnokságán szűkében vannak az őrségnek, nem tudtak valna kíséretet ad­ni, s különben a benzinnel is takarékoskodni kell. Csak a legszükségesebb esetekben vehetünk igénybe gépko­csit. A fronton minden csepp benzinre szükség van. Szálasí azonnal elhatároz­ta: hatalomra jutása után megfizet ennek a pökhendi kis diplomatácskának. Ami­kor majd kitüntetést kap­nak azok, akik a legtöbbet tették német részről a nyi­las mozgalom győzelméért, Kurt Haller kisebb kitünte­tést kap majd, mint a többi­ek. Ettől majd bizonyára észhez tér. Hogy rendreuta- sítsa, ahhoz Szálasi nem ér­zett elég erőt. Ilyen történelmi órákban minden energiáját le­köti a hatalom útjának egyen- getése. Csak a legfontosabb kérdésekben kíván nyilat­kozni. Az egykori vezérkari őr­nagy az órájára nézett. — Mikorra vár engem Veesenmayer úr? — kérdez­te. — Pontosan délben kezd­jük az ebédet! — mondta Haller. — A követ úr nem nagyon bírja a repülést, nem szeret teli hassal gép­re szállni. Úgy, hogy nincs sok időnk, tulajdonképpen indulhatnánk is... Szálasi elnézést kért, né­hány percre visszavonult a fürdőszobába. Gondosan borotválkozott, aztán fésül- ködött. Jó sok olajat öntött a hajára. Az arcát hosszasan puderezte. Valamilyen gye­rekkori bőrbetegségből Szá­lasi arcbőre meglehetősen rücskös volt, s ezt a szép­séghibát igyekezett eltüntet­ni a pórusokba tömött pú­derral. Annyira hiú ember, hogy korábban, amikor kis pocakja nőtt, fűzőt is hor­dott. Erre most már nem volt szüksége. Jóllehet, ön­magának nem kellett ki­vennie részét a háborús nélkülözésekből, különösen az utóbbi hónapokban nem, amikor a német főparancs­nokság gondos gazdasági hi­vatala ellátta őt élelmisze­rekkel, a sok izgalom miatt jónéhány kilót leadott ko­rábbi testsúlyából. Amikor elkészült, kedv­telve nézegette magát né­hány másodpercig a tükör­ben. Aztán visszament a szobába. — Indulhatunk — mond­ta. Az ajtó felé lépett. Kurt Haller is arra felé tett egy gyors mozdulatot, de Szála­si megelőzte, ő ment ki elő­ször az ajtón. S magában bosszankodott az újabb sértésen. Egy német követ­ség! titkár nem akarta előre engedni a magyar állam­főt I Nagy . meglepetésére a gépkocsi nem a Várba, az Úri utcába tartott, a né­met követségre, hanem egy budai villához. — Ez Rokowski konzul úr lakása, — magyarázta Hal­ler. — A követ úr jobbnak tartotta, hogy itt találkozza­nak, mert a német követ­séget esetleg figyelik Hor­thy bizalmi emberei. Nem lenne kellemes, ha a kor­mányzó tudomására jutna, hogy Veesenmayer úr talál­kozott önnel. Az ebédlőben Veesenma­yer már várta Szálasit. Ré­gi ismerőseként üdvözölte, s jóval nagyobb udvarias­ságot tanúsított, mint Kurt Haller. Két kézzel rázta meg kezét. — örülök, hogy látom Szálasi úr! Már azt hittem, hogy nem tudja elfogadni a meghívásunkat. Hiszen ön­nek annyi teendője lehet most mozgalma vezetésé­vel! Szálasi elégedetten mo­solygott. Nem hallotta meg Veesenmayer hangjából ki­csendülő iróniát. A német megbízott ugyanis képtelen volt arra, hogy teljesen el­Bizonyifélí Lord Russel bírósága előtt A Stockholmban ülésező nemzetközi bíróság, amelyet Lord Russel hívott éleire az amerikai agresszió kivizsgálá­sára, újabb terhelő bizonyítékot tekintett meg. Egy svéd tanú, dr. John Takman, aki egy küldöttséggel márciusban járt Vietnamban, repeszbombát mutat fel, amelyet vallo­mása szerint civil lakosság ellen használtak az amerikai támadók. (Telefon — MTI külföldi képszolgálat) Wilson közös piaci „rohama“ Csütörtökön terjesztik be Anglia folyamodványát London (MTI): Brown külügyminiszter vasárnap az angol alsóház közös piaci vitájának előes­téjén egy munkáspárti gyűlésen kifejtette, hogy a szigetország számára a leg­kívánatosabb az „európai alternativa”, vagyis a csat­lakozás a Közös Piachoz. A Sunday Times érdekes kulisszatitkokat tár fel Wilson miniszterelnök „eu­rópai hitre való megtérésé­ről”. Elmondja, hogy 1964 végén — az amerikai segít­séggel leküzdött nagy font- válság idején — Wilson elkötelezte ugyan kormányát az Egyesült Államok délke­let-ázsiai politikájának tá­mogatására, de nagy kiáb­rándultsággal tért haza Amerikából. A lap szerint Wilson Washingtonból haza­térve egyik bizalmasa előtt kijelentette: „Johnson meg­őrült. Uj szövetségest kell találnunk.” Mire bizalmasa tréfásan megkérdezte: „Ta­lán De Gaulle?!” — „Úgy van — válaszolta komolyan Wilson! Londonban feltűnést kel­tett, hogy a tekintélyes Sun­day Times ilyen külpolitikai irányváltozásra utaló kulisz- szatitkokat tesz közzé a brit diplomácia közös piaci ro­hama előtt. Wilson az angol alsóház szavazása után csütörtökön terjeszti be a Közös Piac­hoz Anglia belépési folya­modványát. rejtse véleményét Szálasi- róí. Megvetése és utálkozása megmaradt. Mégsem tehe­tett mást, vele kellett tár­gyalnia S két okból sem maradt más választása. Elő­ször: most már senki más­ban nem bízhatott, meg hi­szen a szovjet csapatok már átlépték Magyarország 1938-as határait, Szeged és Debrecen felé közeledtek, s csak ilyen, a hatalmat minden áron akaró alakok hajlandók a reménytelen helyzetet vállalni. Másod­szor; már tudta, hogy Win­kelmann és Höttllel szemben elvesztette a játszmát. Este Winkelmannak és neki a főhadiszállásra kell repül­nie. Hitler személyes pa­rancsa. S a külügyi vonal embere jól tudta, hogy ez nem lehet más, mint a Ges­tapo vonal győzelme. Hit­ler minden kétséget kizáró­lag Szálasi mellett fog dön­teni, S neki teljesítenie kell az utasítást. Még jó, ha ő teljesítheti: nem vált kegy- vesztetté a Wolfschanzén, Veesenmayer azonban azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy Hitler alaposan lq- hordja, leváltja, s kidobja a frontra. Ehhez pedig Ed­mund Veesenmayer — aki Höttllel ellentétben még mindig bizott a végső győ­zelemben — nem érzett semmi kedvet. Szálasi is örömmel ra­gadta meg Veesenmayer fe­léje nyújtott kezét. E pil­lanatban hajlandó volt megbocsátani mindazt a sé­relmet, amelyet a birodalmi megbízottól elszenvedett. A fontos csak az, hogy végre valahára Veesenmayer is belátta tévedését, s őt támo­gatja. — Nincs fontosabb teen­dőm, minthogy hazám nagy szövetségesének, Adolf Hit­ler birodalmi vezér és kan­cellár őexcellenciájának képviselőjével tárgyaljak! — .mondta szertartásosan. Rokowski konzul, házi­gazdaként töltött a poharak­ba. — Eredeti francia konyak! — kínálta az urakat. Szálasi megrázta a fejét. —r Köszönöm uraim, de én soha nem iszom! Aztán mégis a pohár felé nyúlt. — Most kivételesen talán mégis..,, A nagy alkalom­ra! S várta, hogy Veesenma­yer pohárköszöntőt mond­jon. Csak egyetlen fél mon­datot, egyetlen szót, amely­ben tudtára adja: ő lesz Magyarország ura. Veesen­mayer azonban mogorván ragadta meg a poharat, fel­emelte, és csak ennyit mon­dott: — Egészségünkre! S anélkül, hogy koccintott volna, felhajtotta a pohár tartalmát. Az inas új vendéget ve­zetett be a szobába. Dr. Wil­helm Höttl. először Veesen- mayernek, aztán Rokowski-« nak, majd Szálasinak, s véz gül Kurt Hallernek nyújtott kezet. (Folytatjuk) ko Nikezics meghívására el­ső ízben baráti hivatalos lá­togatásra Jugoszláviába ér­kezett. A látogatás lehető­séget nyújt arra, hogy vé­leménycserét folytassunk a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, az európai és a nemzetközi biztonság meg­szilárdításáról, valamint a két ország kapcsolatairól, amelyek a jószomszédi vi­szony, a szocializmus szelle­mében fejlődnek. Péter János Belgrádiban Budapestre érkezett a román pénzügyminiszter sa Vályi Peter pénzügyminisz­ter meghívására barát: láto­gatásra és a két felet köl­csönösen érdeklő pénzügyi kérdések megtárgyalására Budapestre érkezett. Aurel ,Vijoli a Román Szocialista Köztársaság pénz­ügyminisztere, valamint a a román pénzügyminiszté­rium két vezető munkatár­Dokiuneutumregény Pintér István:

Next

/
Thumbnails
Contents