Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-06 / 105. szám

Légicsata Hanoi felett Szabó L. István, az MTI tudósítója jelenti: Megrendítő élményben volt részük a vietnami és kül­földi újságíróknak azon a május 5-i sajtókonferencián, amelyen az amerikaiak há­borús bűneit vizsgáló VDK- beli bizottság a Hanoi el­len intézett légiháború első tíz napjának szomorú ada­tait összegezte. A sajtókonferencia szín­helyére betegszállító kocsik hosszú sora érkezett. A hordagyakon amputált lábú gyerekeket, borzalmasan megcsonkított asszonyokat és férfiakat hoztak be és arra kérték a sajtó képviselőit tudassák az egész világgal, micsoda égbekiáltó bűnöket követnek el az amerikaiak Észak-Vietnam állítólagos „ipari célpontjai"’ elleni bom­batámadásaival. Ezek az em­berek Hanoi külvárosaiban laktak, többen közülük ép­pen betegen feküdtek a donganhi kórházban, amikor az amerikai repülők rájuk dobták szörnyű terhüket. Van, akit az utcán ért a bomba, mert a légiriadó idegtépő szirénahangját pró­bálta túlkiabálni, hogy meg­találja és óvóhelyre vigye játszadozó gyerekeit. A legnagyobb pusztítást az április 25-i első, rajtaütés- szerű támadás vitte véghez a polgári lakosság köré­ben, amikor húsz Phantom— 105-ös repülő tonnaszám zú­dította a bombákat Gia-Lam egyik üzemére és a hozzá­tapadó munkásszállásokra. Harmincketten haltak meg és százkilencen sebesültek meg ezen a napon Hanoi­ban, s környékén, ötven la­kóház omlott össze és továb­bi kétszáz szenvedett sú­lyos károkat. Az április 25-e óta eltelt tíz nap alatt hatvan halottat és százötvennégy sebesültet számláltak össze Hanoi köz- igazgatási területén. Közü­lük 79 gyerek és 91 asz- szony. Ez a szörnyű statisztika azóta tovább súlyosbodott. Amikor a sajtókonferencia már a végefelé járt — egy bátor amatőr filmjét vetítet­ték, amely a 25-i támadáskor készült — ismét megszólal­tak a szirénák és a követke­ző pillanatban a sajtókon­ferenciáról a szabadba tó­duló újságírók izgalmas lé­gicsata tanúi lehettek. A felszálló MIG-ek széles ív­ben támadták a belváros fö­lé érkező Phantomokat, ame­lyek közül az egyik, valószí­nűleg fedélzeti rakétafegy­vertől találva, valósággal szilánkokra szakadt. A bom­bák robbanása ismét mun­káskerületek felől hangzott. lilább tisztogatásokra készül a görög diktatúra KOPPENHÁGA Csütörtökön este mintegy üJOO dán fiatal fáklyás me­netben vonult a koppenhágai görög nagykövetség elé, hogy követelje a letartózta­tott görög politikai foglyok szabadon bocsátását. A nagy- követség előtt rögtönzött csoport a dán királyi csa­lád közeli rezidenciája felé tartott. A rendőrség beavat­kozása nyomán összetűz támadt, négy tüntetőt letar­tóztattak. MOSZKVA A Szovjetunióban min­den évben május 5-én —- 55 évvel ezelőtt ezen a na­pon jelent meg először a Pravda — emlékeznek meg a sajtó napjáról. A Kreml kongresszusi palotában hat­ezren jelentek meg a sajtó napja alkalmából rendezett ünnepi gyűlésen. Andrej Kirilenko, Alekszandr Sele­pi n és más szovjet vezetők is részt vettek a gyűlésen. LONDON George Brown angol kül­ügyminiszter pénteken meg­beszélést folytatott Mihail Szmimovszkij londoni szov­jet nagykövettel. Hír szerint a tervezett szovjet—angol barátsági és együttműködési szerződés részleteit vitatták meg, különös tekintettel Brown május 19-én kezdő­dő hivatalos moszkvai láto­gatására. ROCK ISLAND Pénteken az Illinois ál­lambeli Cordovában szeren­csétlenség történt egy atom­erőműépítkezésen. A Cent- rálé otthonául szolgáló épü­let egyik vasbetoneleme befelé dőlt, leverte az ön­tőformákat és maga alá te­mette az építkezésen dolgo­zó munkásokra. Hét mun­kás megsebesült, haláleset nem történt. Csütörtökön két újabb nyilatkozat hangzott el a görög katonai diktatúra ve­zetői részéről. Papadopulosz ezredes, a „miniszterelnök­ségi ügyek minisztere” gö­rög újságírók és sajtóatta­sék előtt kijelentette, hogy az új rendszer nem tűr el semmiféle kívülről jövő nyo­mást — és ezt a demokrá­cia sorsáért nyugtalankodó barátainknak is mondjuk.” Azt állította, hogy _ a szom­szédos „ellenséges és baráti” államok valóságos idegen- forgalmi háborút indítottak Görögország ellen. Különös­képpen bírálta Olaszorszá­got, ahol többek között a televízió olyan jeleneteket mutatott be Görögországról, amelyek elriasztják a turis­tákat ennek az országnak a meglátogatásáról. Bejelentet­te, hogy nagy tisztogatáso­kat fognak végrehajtani az államapparátusban. Azok — mondotta — akiket a dikta­túra veszélyesnek tekint, so­káig nem kerülnek szabad­lábra, de azután is megfi­gyelés alatt tartják őket. Kormánykörökben meg­lepetést és nyugtalanságot okozott, hogy a négy nagy francia szakszervezeti köz­pont tiltakozó sztrájkot hirdetett május 17-re, a fel­hatalmazási törvényjavaslat parlamenti vitájának első napjára. Számítottak rá, hogy a szakszervezetek tilta­kozó akieókba kezdenek, de nem várták, hogy a négy nagy szakszervezeti központ teljes egységben lép fel. A nyomda- és papíripari szakszervezet közölte, hogy a napilapok május 17-én nem jelennek meg. Ez azt Szpantidakisz tábornok, he­lyettes miniszterelnök és hadügyminiszter az AFP hírügynökségnek nyilatko­zott Mint mondotta, a po­litikai pártoknak majd meg­engedik a további tevékeny­séget, kivéve azokat, ame­lyeknek kommunista kapcso­lataik vannak. Arra a kér­désre vajon kapott-e a je­lenlegi görög kormány hi­vatalos tájékoztatást arról, hogy az Egyesült Államok továbbra is katonai segély­ben részesíti Görögorszá­got, a tábornok többek kö­zött ezt felelte: „Semmiféle jel sem mutatta, hogy Washington fel akart volna hagyni a támogatással. Ok sincs erre, hisz a mi hitünk a NATO-ban erősebb, mint valaha.” Az athéni biztonsági szer­vek főigazgatója nem volt hajlandó az újságíróknak felvilágosítást adni arról, hová szállították el Manolisz Glezoszt abból a szállodá­ból, ahol szerdáig fogva tar­tották. jelenti, hogy a sajtó csak egy nappal később tud be­számolni De Gaulle tábor­nok előző napra lei tűző it sajtóértekezletéről. A vasúti forgalom már 16-án este leáll, teljesnek ígérkezik a párizsi metro és autóbusz­forgalom megbénulása is. Az elektromos- és gázmű­vek dolgozói olyan megol­dás kidolgozásán fáradoz­nak. hogy a háztartásokat csak a lehető legrövidebb időre fosszák meg az áram- és gázszolgáltatástól, de az ipari és közlekedési vállala­tok ne kapjanak energiát. Tiltakozó sztrájk Franciaországban Dokumeutumregéuy 28. Nem jól elemezték Horthy jellemét Mindenre számítottak, csak arra nem, hogy a kormányzó a szom­széd népek barátjának és demokratának fogja magát mondani. Nem oktatták ki Moderctat, hogy erre mi­ként reagáljon. A horvát képességeit pedig úgy lát­szik meghaladja, hogy ilyen helyzetben önállóan csele­kedjék. Még szsép, hogy nem nevette el magát! Höttl nem volt híján a humorérzéknek, s akármi­lyen bosszúságot is érzett, szépen felépített terve ve­szélyeztetettsége miatt, nem minden derültség nélkül gondolta végig a szituációt. Micsoda színház! Vagy in­kább cirkusz! Modercin sze­repet játszik, a Gestapo ál­tal elképzelt szöveggel, il­letve attól némiképpen, kényszerűségből eltérve a világforradalmár szerepét. A jelenet másik főszereplője szintén játszik, de valami­lyen egészen más figurát alakít, mint amilyet egy író — a jelenetet elképzelve — papírra vetne. Demokra­tát alakít, s úgy akarja megnyerni a partizánküldött rokonszenvét, hogy a ma­gyar nép barátjának, a nem. zeti szocializmus ellenségé­nek tünteti fel magát, az újvidéki vérengzést pedig egyszerűen a németekre ke­ni. Mintha nem ő dicseke­dett volna el tucatszor is a világ füle hallatára azzal, hogy ő volt a világon az első fasiszta államfő, aki Hitlert és Mussolinit is meg­előzve már akkor tudta, hogy miként kell fasiszta módon kormányozni, ami­kor a Führer még a münc­heni sörpincék mélyén töp­rengett a hatalomhoz veze­tő utakról. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között Modercin agya felmondta a szolgálatot. — No, jól van — váltott hirtelen hangot Höttl. — Modercin, maga megtette, ami magától telik. A mi hibánk, hogy nem találtunk okosabb embert erre a meg­bízatásra. Modercin nemcsak szótla­nul lenyelte a sértést, ha­nem hálás tekintetet is ve­tett a Sturmbanführerre, hogy már nem kiabál vele. — Holnap reggel vissza­megy Belgrádba. Segédtisz­tem majd gondoskodik ar­Közös közlemény Dr. Jósét Klaus hivatalos látogatásáról Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnökének meghí­vására dr. Josef Klaus, az Osztrák Köztársaság kancel­lárja felesége társaságában 1967. május 2—5 között hi­vatalos látogatást tett a Magyar Népköztársaságban. Az osztrák kancellárt a látogatás során fogadta Lo- sonczi Pál, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Kádár János, az MSZMP KB első titkára és Kállai Gyula, a magyar or- szággyűlés elnöke. A látogatás során hiva­talos megbeszélésekre került sor Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnöke és dr. Josef Klaus kancellár, illetve Pé­ter János és dr. Lujo Ton- cic-Sorinj külügyminiszte­rek, valamint a két delegá­ció politikai, gazdasági és kulturális szakértői között, A jószomszédi kapcsola­toknak megfelelően a két delegáció közötti megbeszé­lések barátságos légkörben zajlottak le, s lehetőséget nyújtottak a feleket érintő kétoldalú és nemzetközi kérdések őszinte megvita­tására. A tárgyaló felek megelé­gedéssel állapították meg, hogy a két ország külügy­miniszterének 1964 és 1965 évi találkozása óta a kétol­dalú kapcsolatok kedvezően fejlődtek. Mindkét fél meg. erősítette azt a szándékát, hogy a magyar—osztrák vi­szonyt a két ország társa­dalmi rendszerében fennálló különbségek ellenére, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a másik állam szuverenitásának tiszteletben tartása alapján tovább szélesíti és. mélyíti. Egyetértés mutatkozott a tekintetben, hogy a két ország vezető személyiségei­nek találkozásai — mint a jelen esetben is — nagy­mértékben hozzájárulnak a kölcsönösen óhajtott fejlő­déshez. Ezért a két ország kapcsolataira és a mindkét országot érintő nemzetközi kérdésekre vonatkozó véle­ménycserét a jövőben is folytatni szándékoznak. Magyar részről ez alka­lommal is aláhúzták az osztrák államszerződés, va­lamint Ausztria semleges­ségének jelentőségét, ame­lyeket fontos tényezőnek te­kintenek az európai és kü­lönösen a Duna völgyi béke biztosításában. Egyetértőén megállapítást nyert, hogy a kétoldalú ke­reskedelmi forgalom elérte az érvényes kereskedelmi megállapodásban előirány­zott mértéket. Mégis kife­jezésre jutott egyidejűleg az a vélemény, hogy a kölcsö­nös árucsere kibővítésének lehetőségei még nincsenek kimerítve. Mivel a hatály­ban lévő hosszú lejáratú megállapodás helyett ebben ról, hogy visszajusson. Ne féljen, olyan jelentést kül­dök, hogy az ígért jutalmat megkapja. Na, persze azt az összeget, amelyet a fel­adat kielégítő megoldása esetére helyeztünk kilátás­ba, nem azt, amit a feladat kiváló megoldásának jutal­mául ígértünk. Modercin arcán látszott, most már vérszemet kapott, s azon töprengett, miként lehetne az egész összeget zsebrevágni. Höttl ezért egy mondat erejéig ismét barátságtalan hangot ütött meg: — Remélem, azt maga sem állítja, hogy kiválóan végezte a dolgát? Az usztasa őrnagy most felpattant a székről. Kato­nás tartást vett fel. — Nem. Herr Sturmbann­führer. jelentem, nem! A német hírszerzés ma­gyarországi feje az usztasa őrnagyot vállánál fogva ki- tuszkolta a szobából. — No, akkor menjen. Minden jót! Modercin, mielőtt végleg elhagyta volna a szobát, náci köszöntésre lendítette a karját. — Heil Hitler! (Folytatjuk) az évben új megái lapodul kell kötni, amely a követ­kező évekre a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok alapja lesz, a felek célsze­rűnek találták, hogy a ve­gyes bizottságot minél ko­rábbi időpontban összehív­ják. A felek a jó kapcsolatok fejlesztése érdekében elha­tározták egy állandó bízott, ság létrehozását azzal a feladattal, hogy — többek között — a két állam együtt­működéseivel és a fennálló problémák megoldására ja­vaslatok kidolgozásával fog­lalkozzon, A gazdasági együttműkö­désre irányuló törekvés­sel összhangban megvitat­ták a gazdasági és ipari kooperáció fokozásá­nak, valamint néhány na­gyobb, jelenleg függőben lévő tervnek — mint például a magyar távbeszé- íőrendszer korszerűsítéséhez történő szállításoknak — le­hetőségeit. Megvizsgálták továbbá az európai energiaellá­tás területén történő szo­rosabb együttműködést. Mindkét fél megelégedés- sei állapította meg, hogy a két ország közötti kultu­rális kapcsolatok az utóbbi időben nagyon kielégítően fejlődtek. Megállapodlak, hogy rendszeresen vizsgál­ják a tudományos, művé­szeti, pedagógiai és sport- kapcsolatok növelésének le­hetőségeit, illetve támogat­ják ezeknek a kapcsolatok­nak a kialakítását. Osztrák részről fennáll a szándék, hogy Budapesten rövidesen kulturális intéze­tet létesítsenek, mely a két ország közötti kulturális kapcsolatok elősegítését kell, hogy szolgálja. Ehhez — tekintettel az in­tézet jelentőségére — mindkét kormány minden támogatást megad. A felek kifejezésre jut­tatták azt a kívánságukat, hogy műszaki-tudományos együttműködésre vonatko­zó megállapodást kötnek, A két külügyminiszter és az illetékes szervek a köl­csönös kapcsolatok kiépíté­sének további lehetőségeit felülvizsgálják. A tárgyaló felek megál­lapodtak, hogy az idegen- forgalom kiszélesítése és a közlekedési kapcsolatok meggyorsítása céljából meg­bízzák az illetékes magyar —osztrák határbizottságot, dolgozza kj egy újabb ha­tárátkelő-állomás létesítésé­nek tervét. Magyar részről tájékozta­tást adtak azokról a munká­latokról, amelyeket a határ megnyugtató rendezése ér­dekében folytatnak. A nemzetközi kérdésekről folytatott eszmecsere során megállapítást nyert, hogy Európában az enyhülés jelei tapasztalhatók, jóllehet még Dr. Josef Klaus osztrák kancellár és Lujo Toncic- Sorinj külügyminiszter pén­teken délelőtt a Gellért- szállóban találkoztak a ma­gyar és a külföldi sajtó kép­viselőivel. A nagy érdeklő­déssel kísért népes sajtó- konferencián Naményi Géza, a kormány Tájékoztatási Hivatalának vezetője üdvö­zölte az osztrák kormány­főt és kíséretét. Klaus kancellár bevezető nyilatkozatában köszönetét mondott a magyar és a kül­földi sajtónak azért, hogy — mint mondta — tárgyila­gosan és különös barátság­gal tudósított az osztrák kormányférfiaknak a Ma­gyar Népköztársaságban tett látogatásáról. Nem jöttünk szenzációkat várva Buda­pestre, de látogatásunk sze­rencsés és pozitív alakulása kétségkívül felülmúlta az eredeti várakozásokat — hangsúlyozta a továbbiak­ban. — Az európai orszá­gok, az adott térségben élve ma jobban érdekeltek a jó­szomszédi kapcsolatokban, a nemzetközi enyhülésben és vannak megoldatlan euró­pai kérdéseü. A tárgyaló lelek egyetértettek auuan, hogy a kölcsönös Dinárom erősítéséért ■— amely a konstruktív európai együtt- muKouesnek es a ren­dezetlen kerdeseK megoiaa- sanaK előfeltétele — tovao- bi enyhülés eiősegitesere keil törekedni. A vuua völgyeben tekvö magyar or­szág es Ausztria, ameiyek egy emberöltő alatt aet vi­lágháború gyotreuneii eues át, jószomszédi viszonya a targyaio telek veienicnye szerint ehhez nagymérték­űén Hozzájárulhat. Aláhúzták ez alaaiombol azoiumti a kapesounoaiiají a jelentőseget, amelyen a különböző társadalmi be­rendezésű auamoK egyutt- ntűkódesére es jószomszédi viszonyának fejlesztésűre vonatkozó 1965. evr ünöíó- határozat aiapjun egyes eu­rópai államok között létre­jöttek és létrejönnek. Mindkét fel megerősítet­te, hogy pozitív magatartást tanúsít az európai piztonsug kérdésevei íogiaikozo össz­európai konferencia össze­hívásának gondolatával kap­csolatban. A tárgyaló felek egyetértettek, hogy egy jól előkészített konferencia hasznos volna az érdekeit államok álláspontjának kö- zetebbhoza.su es a fennálló problémák megtárgyalása céljából. A tárgyalások során meg­vitatták az európai gazda­sági együttműködés es az európai integráció kérdését is. E kérdésben rmndkét fél kifejtette véleményét. A tárgyaló felek megelégedés­sel állapították meg a ma­gyar és az osztrák küldött­ség kapcsolatának hasznos­ságát az európai gazdasági bizottság keretében és meg­erősítették azt a szándékukat, hogy ezt az érintkezést a jö­vőben is folytatják. Mindkét fél kifejezésre jutatta aggodalmát a dél­kelet-ázsiai helyzet miatt. A vietnami helyzet egyes aspektusainak különböző megítélése ellenére egyetér­tés uralkodott, hogy a be­két az 1954. évi genfi meg­állapodások alapján mielőbb helyre kell állítani. Mindkét fél kifejezésre juttatta véleményét, hogy a megbeszélések hasznos célt szolgáltak és jó lehe­tőséget nyújtottak, hogy a másik fél véleményét és nézeteit megismerjék. Dr. Josef Klaus osztrák kancellár meghívta Fock Jenőt, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnökét, hogy tegyen látoga­tást Ausztriába. A meghí­vást a magyar kormány el­nöke köszönettel elfogadta. A látogatás időpontjának meghatározására diplomáci­ai úton kerül sor. Budapest, 1967. május 5. (MTI) a pozitív együttműködés­ben, mint valaha. Ausztria, ez az Európa szívében fek­vő ország semlegességénél fogva elsőrendű feladatának tartja, hogy ösztönözze az európai népek párbeszédét, közeledését. Egyetértettünk a magyar kormánnyal ab­ban, hogy az európai együtt­működés akkor lesz a leg­gyümölcsözőbb, ha az egyes országok közötti két­oldalú kapcsolatokon alapul. Ebben az értelemben foly­tattuk megbeszéléseinket a magyar államférfiakkal az országaink közötti együtt­működés iehetőségeirőL Természetesen kicseréltük nézeteinket a nemzetközi politikai helyzetről is. — Szeretném hangsúlyoz­ni: bensőséges élmény volt megbizonyosodni arról, hogy a büszke és tehetséges ma­gyar nép soraiban Ausztria olyan sok barátjával talál­koztunk az üzemlátogatáso­kon és mindenütt, ahol ma­gyarokkal kapcsolatba ke­rültünk. Klaus kancellár ezután a feltett kérdésekre válaszolt Klaus sajtóértekezlete magyarországi tárgyalásairól Pintér István: 1967. május 6. 2

Next

/
Thumbnails
Contents