Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-06 / 105. szám

Segítsen gondjaink megoldásában a SZOT Dr. IVagy Károíyné, Szabolcs megyei küldött felszólalása Bizottság jelöli ki a telkeket Családi házak a városközpontban is A városi tanács vb elnökhelyettes nyilatkozata A szakszervezetek kong­resszusának csütörtök dél­utáni ülésén felszólalt Dr. Nagy Károíyné, a Szabolcs- Szatmár megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság vezetője. — Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! — Hozzászólásomban ab­ból a nagyon fontos — a hutározattervezetben is rög­zített — elvből indulok ki, hogy pártunk, mint a mun­kásosztály élcsapta, a szak- szervezetekre támaszkodik. A szakszervezetek pedig reszt vállalnak az országos feladatok meghatározásából, s politikai befolyásukkal, szervezeti erejükkel moz­gósítják a tömegeket e fel­adatok megvalósítására. Ez az egészséges kapcsolat erősíti azt az őszinte légkört amely az alapszervi válasz­tásoktól kezdve egészen a mostani kongresszusig meg­nyilvánult a szakszervezeti munkában is. — A kongresszus egyik feladatát abban látom, hogy foglalkozzék azokkal a gon­dokkal, problémákkal, ame­lyek alsóbb szinten nem oldhatók meg. Egyik ilyen probléma a Szabolcs-Szat- már megyei munkaerő fog­lalkoztatása. — Megyénk, területének nagyságát tekintve, hatodik az országban, népességét il­letően — 552 000 lakossal — a negyedik helyet foglalja el. Az országoshoz viszonyít­va ma is magas a megye természete* «zoporodási ará­nya. — A szocialista építés so­rán elért eredményekből — dicsekvés nélkül mondha­tom — megyénk dolgozói is kivették részüket. Néhány adat ennek alátámasztására: á nagyüzemi gazdaságok al- rriatermelésének 60 százalé­ka, az ország dohányterme­lésének 52 százaléka Sza­bolcs megyéből kerül ki. A második ötéves terv során növekedett megyénkben az ipari termelés is. Az utóbbi években megvalósult fejlesz­tés ellenére is azonban me­gyénkben még ma is vi­szonylag kevés az ipar. Az új ipari üzemek jelentős ré­sze — például a konzerv­gyár, az almatároló — élel­miszeripari jellegű, s így nem biztosít egész évi fog­lalkoztatottságot Egyébként is, az ország állami iparában foglalkoztatottaknak mind­össze 1,1 százaléka dolgozik a megyében és tízezer la­kosra 356 ipari dolgozó jut, negyedannyi, mint az orszá­gos átlag. — Ma a Szabolcs megyei felnőtt lakosság számottevő részének, több tízezer em­bernek nem tudunk a me­gyében megfelelő és rend­szeres jövedelmet nyújtó munkát biztosítani. Ezért kényszerül több, mint 35 ezer Szabolcs megyei lakos más megyékben, az ország legkülönbözőbb területein dolgozni. Ott a szabolcsi dol­gozók nagy részét segéd­munkásként foglalkoztatják, s az ezzel járó alacsonyabb kereset megyei átlagban is alacsonyabb életszínvona­lat jelent Az a körülmény, hogy sok dolgozó csak ott­honától távol talál munkaal­kalmat, számos család fel­bomlásának is oka. A je­lenlegi foglalkoztatottsági problémák még csak to­vább növekednek azáltal, hogy megyénkben évente Í1 000 gyermek fejezi be az általános iskola nyolcadik osztályát Továbbtanulásuk is csak kisebb mértékben biztosítható, mint országo­san. Számolnunk kell azzal is, hogy a gazdaságirányítás reformjának bevezetése után a jelenleg távolabb dolgo­zók közül sokan térnek vissza a megyébe, s ez to­vábbi elhelyezési problémá­kat okoz. A Szabolcs-Szatmár megyei dolgozók átlagkeresete jelenleg jóval kisebb, mint az országos átlag. Ezt mu­tatja az is, hogy míg 1966- ban az egy lakosra számí­tott áruforgalom országosan 4£68 forint voK, addig a megyében mindössze 6210 forint. — Véleményünk szerint a helyzet megoldásának, a megye elmaradottsága fel­számolásának egyik legfőbb feltétele, hogy új munkale­hetőségeket teremtsünk. Bár a termelőszövetkeze­tekben az átlagos életkor meglehetősen magas — 52 év — mégis: a mezőgazda­ság gépesítése, a termelőszö­vetkezeti tagok társadalom- biztosítási ellátásának kiter­jesztése és egyéb körülmé­nyek folytán a szövetkeze­tekben már nincsenek olyan nagyarányú munkalehetősé­gek, amelyek hatékonyan segítenének a foglalkoztatási probléma megoldásában. Éppen ezért — az illetékes megyei szervek intézkedése­in túl kérjük az egyes mi­nisztériumokat, elsősorban a könnyűipari, valamint a mezőgazdasági- és élelmezé­si minisztériumot is, hogy helyi üzemek, munkaalkal­mak teremtésével segítse­nek gondjainkon. — Megyénk iparosításá­val kapcsolatban többször felvetették már azt az el­lenérvet, hogy a megyének nincsen ipari nyersanyaga és elegendő vize. Ezzel szemben el kell mondanom, hogy a megye helyzete, földrajzi fekvésénél fogva is, nagyon kedvező. Megyénkén halad át a hazánkat a Szov­jetunióval összekötő főútvo­nal, megyénkén keresztül érkezik hazánkba a különfé­le nyersanyagok nagy tömege és ami mindennél fonto­sabb; megyénkben több tíz­ezer olyan felnőtt él, aki most az ország távolabbi részein kénytelen dolgozni. Mindezek alapján kérjük az illetékeseket, hogy a nép­gazdaság területi fejlesztése során az eddiginél fokozot­tabban vegyék figyelembe megyénk foglalkoztatási problémáit. — Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! — A továbbiakban me­gyénk legfontosabb szociá­lis, egészségügyi problémái­val szeretnék foglalkozni. Előre bocsátom, hogy Sza­bolcs-Szatmár megye a fel- szabadulás előtt mind egész­ségügyi, mind társadalom- biztosítási vonatkozásban az ország legelmaradottabb megyéje volt. Lakosságának csak jelentéktelen hánya­dára terjedt ki a társada­lombiztosítás, ma pedig a lakosság 98,4 százaléka ré­szesül ezekből a szolgálta­tásokból, tehát ezen a té­ren az országos átlagnál is kedvezőbb az arány. El­mondhatom, hogy talán egyik megye sem kapott annyit e téren, mint éppen a mienk, mégis, szociális- és egészségügyi ellátottságunk ma is alatta van az orszá­gos színvonalnak. — Ennek a viszonylagos elmaradásnak nagyrészt ugyancsak az előbb említett probléma: az ipar hiánya az oka. Itt van például a gyermekgondozási segély. Megyénkben a dolgozó nők zömét idényjellegű üzemek­ben foglalkoztatják. A do­hánygyár, a konzervgyár, a burgonyakeményítő válla­latnál dolgozó mintegy há­romezer munkásnő közül úgyszólván senki sem jogo­sult a gyermekgondozási se­gélyre, mért az ehhez meg­kívánt egyéves folyamatos munkaviszonyt önhibájukon kívül nem tudják igazolni. Ezért kérjük, hogy a kongresszus foglalkozzék ez­zel a problémával és kez­deményezze, hogy a gyer­mekgondozási segélyhez va­ló jogot sem kössék szigo­rúbb feltételhez, mint a szülési szabadságot. — Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A társadalombiztosítási szolgáltatásoknak igen fon­tos részét képezi az egész­ségügyi ellátás, s megfelelő helyet szentel ennek a be­számoló és a határozati ja­vaslat is. Erre annál is in­kább szükség volt, mert az állami egészségügyi szolgá­lat a biztosítottak létszá­ménak rendkívül gyors üte­mű növekedése következté­ben nem tudja minden jogo­sult számára kielégítően biztosítani a díjtalan, kor­szerű és magas színvonalú betegellátást. Az igények növekedésével nem győz­tünk lépést tartani, s ma sem kielégítő még a körzeti orvosi, a rendelőintézeti és a kórházi ellátás. Ez is oka annak, hogy a dolgozók — az igen számottevő eredmé­nyek ellenére is — gyakran elégedetlenek még a szak- szervezeti társadalombizto­sítás egyes hiányosságai mi­att. — Megyénkben a körzeti orvosok száma 1958 óta több, mint 12 százalékkal nőtt, de egy orvosra még most is 3325 lakos jut, szemben a 2983-as országos átlaggal. 14—15 körzeti or­vosi állás rendszeresen be­töltetlen. Növeli az orvosok megterhelését, hogy igen sok körzethez három-négy község tartozik, s így nem biztosított az orvosoknak sem a heti pihenőnapjuk, sem az éjszakai nyugalmuk. I Nem kielégxtőek a körzeti ! orvosok lakásviszonyai sem. Az állami lakásban lakó falusi orvosok 37 százalé­kának a lakásában példá­ul nincsen fürdőszoba, de még vízvezeték sem. Mint­hogy körzeti orvosainknak csaknem a felénél a napi betegforgalom meghaladja a száz főt, a betegek számot­tevő része a rendelőintéze­teket keresi fel akkor is, amikor nincs szüksége szakorvosi vizsgálatra. S mindez nem változik meg addig, azaz nem lehet az oda nem való esetektől teher­mentesíteni a szakorvosi rendelőintézeteket, amíg nincs elegendő számú kör­zeti orvosunk, aki helyben tudja ellátni a betegeket. — Megyénk gyógyintézeti hálózata az utóbbi időben igen sokat fejlődött, de még messze elmarad a hir­telen megnövekedett igé­nyek mögött. Tízezer lakos­ra nálunk csupán 28,7 kór­házi ágy jut, szemben az országos vidéki 37,9-cel. Különösen a megyei kór­házban, valamint a kisvár- dai és a mátészalkai járási kórházakban igen rossz a helyzet és szűkös a betegek elhelyezési lehetősége. Mind­ennek alapján kérjük a Szakszervezetek Országos Tanácsának támogatását az új nyíregyházi megyei, va­lamint az új kisvárdai és mátészalkai járási kórházak mielőbbi létrehozásához. Es itt van Ragó Károly a IV. F-ből. Azt mondja, nyugodt az érettségi előtt. De mikor kiejti a szót: végleg elmenni, itthagyni a Kos­suth évszázados falait, s a Bessenyei kollégiumot — elcsuklik a hangja. Egy pillanatra csak, de elég ah­hoz, hogy érezni lehessen azt az atmoszférát, ami há- háromeaer szabolcsi negye­dikes napjaihoz ad most „pluszt”. A nyugodtságnak, persze, több oka van. A „gjmiben” eltöltött napok kamata az egyik. Vízügyi szakközépis­kolás volt, s e körül forog­nak gondolatai is. „Megpró­bálom a mérnöki kart — mondja —, Budapestre je­lentkezem.” Majd részletezi, milyen szép feladat a hídépítés, a víz gátak közé szorítása — amit esetleg néhány év múlva már mér­nökként végezhet — lehe­tőleg közel Kisvarsényhoz. De milyen jó, hogy már a Kossuthban szinteztek. S az izgalmas teodolitozás! „Ha nem sikerül? — kérdi szinte önmagától. — Az egy A gazdasági bizottság el­rendelte, hogy a tanácsok gondoskodjanak a szükséges házhelyek kialakításáról, a területek kisajátításáról, az értékesítéssel kapcsolatos jogszabályok gyors végre­hajtásáról Nyíregyháza épít. kezni szándékozó lakosai ré­széről sok panasz hangzott el a megfelelő telkek hiá­nya miatt. Hogyan állnak városunk házhelyrendezési ügyel, és az új lakóterüle­tek kijelölései? A kérdést Szabó Ferenc elvtársnak, a városi tanács végrehajtó bizottsága elnök- helyettesének tettük fel. A közműhálózat mentén — A gazdasági bizottság határozata alapján váro­sunkban is megalakult a magánlakás-építési bizott­ság, mely jól dolgozik a magán, társas és sorházak kialakításában. Nyíregyhá­za — a belvárostól, az Északi és Délj Alközpontok­tól eltekintve — zömmel még mindig csak mezőgaz­dasági és falusias jellegű település. Leszámítva a városrendezésileg tartalékolt részeket, mint például az ipari üzemek, közintézmé­nyek, zöldterületek, parkok, közutak helyeit, még bőven van lehetőség a családi há­zas telkek kialakítására. Azonban ezt meghatározza városunk közműhálózatának fejlesztése. Éppen ezért fel­kérjük a megyei tanács Végrehajtó bizottságát, hogy a társasházépítésre kijelölt területek alapközműveinek megvalósításához mar ez évben nyújtsanak anyagi segítséget. — Az elmúlt évben a földszintes, családi házak építéséhez 203 telket alakí­tottunk ki és részben érté­kesítettünk. Ez évben elő­reláthatólag 331 családi há­zas telket alakítunk ki, bár ennek egy részét csak 1968- ban értékesítjük a terep­rendezések és kisajátítások miatt. Példaként említeném a Ságvári telep délnyugati részét, ahol 86 telket ér­kicsit rosszul esne. De akkor most kezdené a szakmá­ban, a vízügynél. És lehe­tőleg a Tisza-parton.” Foly­tatja a gondolatmenetét, s majdnem megkérdezi, azért nem dőlne össze a világ, ha nem sikerülne. Mint néhány évvel ezelőtt neve­lő tanárjától: „Ugye, tanár bácsi nem baj az, hogy ál­latgondozó lett az édesapám a tsz-ben. Én úgy gondolom nem baj, de tessék megerő­síteni benne.” Jó volt. Mint most az, hogy a kisvarsá- nyi tsz-paraszt fia hídépí­tésről, vízrendezésről álmo­dozik. És annak örül, hogy a megyében talán az övék a legszebb ballagási meghí­vó... Kriston Sarolta Gáváról jött be négy éve a Zrínyibe. Valamelyik nap Moliere Fösvényéből olvastak rész­leteket — eredetiben. És megnézték Budapesten a Comedie France előadását. Francia tagozatos. Matema­tikából azt szeretné, ha több lenne a trigonometrpi pél­da. Az is lehet, hogy gon­dolatai köziül több jár már tékesitünk, de éppen a te­reprendezés miatt csak 1968-ban kezdődhet az építkezés. Ezenkívül Felső­simán a Hosszúháti úttól nyugatra 40, Borbónván 41 házhelyet értékesxtünk Lakóteríilet a kórház elölt — Jogos a lakosság ész­revétele. hogy a városköz­ponthoz közelebb eső terü­leteken nem lehet építkez­ni. Ezeken a gondokon kí­vánunk segíteni, amikor elhatároztuk a 19. számú lakókörzet kialakítását. Ez a terület lényegében a me­gyei kórház előtt helyezke­dik el. Itt egyelőre 55 tel­ket tudunk majd biztosíta­ni, de a későbbiek során ennek a többszörösére lesz lehetőség. A Krúdy Gyula utca északi oldalával pár­huzamosan is új utcát nyi­tunk. Egyelőre tíz telket tudunk átadni az épx'tkezni szándékozóknak. — Kedvelt forma lett városunkban a társasház­építkezés. Ez évben eddig 85 ilyen módon készült la­kást adtunk át a tulajdono­soknak, 154 befejezésére pe­Szoci-'lista brigádavató ünnepséget tartottak a rva- pokban a rakamazi Győzelem Texmelőszövetkezetben. E napon adták át a harminc tagú női növénytermelő brigádnak a szocialista bri­gádjelvényt és oklevelet kétéves kiváló termelési eredményeik elismeréséül. A brigád tagjai tavaly tíz-tíz hold föld megmunkálását vál­lalták, s ezt becsülettel tel­jesítették. A kellő időben végzett növényápolási és egyéb munkák következté­ben jó termést takarítottak két hónappal előre. Dol­gozni fog. Reméli lesz mun­kája, Már tárgyalnak a pos­tával, ha léérettségizett — úgy tudja — fel is veszik. A felvétel a legnagyobb gondja Román Júliának is, aki az É-ben ér most. Ö rkxpmű velő-könyv táros sze­retne lenni, de mielőtt meg­kezdené ezt a munkát, fő­iskolát kell végeznie. Hogy oda felveszik-e az most a kérdés. Az előtanulmányok jók: a Zrínyi mellett a Jó­zsef Attilában is tanult. Itt mondott verseket — Radnó­tit és Edgar Poe-et, Adyt, s Juhász Ferenc — költemé­nyeket. És Csarodán ismer­kedett a könyvtárral, vajon milyen lenne, ha éppen ott kellene majd egyszer dol­gozni? Népművelő-irodalmi színpad tag, minőségben voltak — meséli a v'rixim oldalát e munkának — Ti- szaadonyban. Nagyon ked­vesen fogadták őket. Deko­ráció, Virágok, meg min­den. Meg is vendégelték őket, de szemük-szájuk tát- va maradt, mikor meglát­ták a rengeteg ételt. Aztán dig még az idéxx sor kerül. Elsősorban a belvárosban lévő foghíjakat kívánjuk többszintes társas házakká; beépíteni Most készítünk elő 575 táraaslakást, melyek jelentős része a belváros­ban lesz, mint például a Vöröshadsereg utca és az Ady Endre utca között, Kossuth utcán. Malom ut­cán, Bethlen Gábor utcán. Mező utcán. Meggyorsul a fő*)urnát — Sokszor elhangzott már különböző fórumokon, hogy amíg az építkezés megkez­dődhet — különösen tár­sasházaknál — rendkívül hosszú idő. olykor egy-két év is eltelik. Jogos áz ész­revétel, hiszen ha egy ösz- szefüggő terület beér,,' <■: ól van szó, beleszól az ÉM váx’osépítési csoport, a Tu­dományos és Tervező Inté­zet. a Budapesti Geodé­ziai és Térképészeti Válla­lat, s még jónéhány szerv. Éppen ezért javasoljuk, hogy a megyei Tervező Iro­da hozzon létre eg.v telepü­léstervezési csoportot. Ha ez létrejön, az egész építést folyamat lényegesen meg­rövidülne. Bogár Peren* be, s a brigádon belül vol­tak olyan munkacsapatok, amelyek burgonyából a dupláját szedték fel annak, rnint amennyit e terv előirt. Mindemellett figyelemre­méltó volt az a segítség amit a szövetkezetbe lépett cigánylakosságnak nyúj­tottak, hogy azok 6 beil­leszkedjenek a közösségbe, és munkájuk kfogástalan legyen. Az erkölcsi elisme­rés mellett anyagilag is jól jártak a brigád tagjai, mert évi jövedelmük 25—30 ezer forint körül volt. kiderült, semm: baj nine*. Csak éppen kb. hanriinc embert Várták, s ők men­tek — öten. Kőműves-lakatosból leit elektroműszerész. Meri ilyen is van. Mint például öss Tibor, a Vasváriból. Men­tegetőzésnek is beílene, pe­dig alapjában véve büs ke rá. „Mi voltunk a kísérleti alanyok — s mégse haltunk bele” — mondja, majd ar­ról beszél, milyen nagysze­rű dolog, ha mér- müsz.e- rezhet egy rádión. 'agy éppen egy bonyolult > a p- csolótábla elkészítését ld- ja meg. Arra számíl. hogy a villamosmérnöki kár fel­vétele nehezebb lesz. miit a mostani példák, vagy az érettségi. Megoldani azt is meg lehet. Beszélgetés köz­tien visszatér az érettsé­giig — amely nem mumus ugyan már. de azért b .cser­gő érzéssel tölti el az „öreg dákot” is. Még ha olyan tapasztalt ts mint Ősz Ti­bor, akit a diáktanács el­nökeként tisztéit a kollek­tíva, s akinek mindegy, ko­rán reggel vagy késő este segít, társainak De most elbúcsúzik ő a többiek is. Harcmezei szabolcsi diák lép további Marik Sájodek BALLAGOK KÖZELRŐL Örifm, szakma, aond Szocialista brigád avatása Rak a mázon

Next

/
Thumbnails
Contents