Kelet-Magyarország, 1967. május (24. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-27 / 123. szám

Hírügynökségi jelentések a közel-keleti helyzetről Bonggyá tépett szerződés 4 párizsi kiállítás nagy szenzációja a VoNzíok űrhajó Közlemény a brit külügyminiszter moszkvai látogatásáréi Az Egyesült Államok újabb, minden eddiginél sú­lyosabb eszkalációs lépésé­vel kapcsolatban a VÖK kormánynyilatkozata meg­állapította. Hdgy „a demi- litarizált övezet megszállá­sa arcátlan kihívás a viet­nami egresszió megszünteté­sét követeld népekkel szem­ben.” nyos célból felbocsátott ed­digi legnagyobb mestersé­ges höld a világon. A szovjet kiállításhoz vi­szonyítva áz amerikai űr­hajózási kiállítás némi csa­lódást keltett. Az amerikai­ak ugyanis eredmények helyét inkább távoli termeik­nek a bemutatására he­lyezték a hangsúlyt. EAK* küldöttség Kosziginncl Moszkva (TASZSZ): Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke pénteken fogadta Samsz Badrant, az Egyesült Arab Köztársaság hadügymi. niszterét. A’ekszéj Koszigin és Samsz Badran szívélyes baráti beszélgetés során meg. vitatták a mindkét felet ér­deklő kérdésekét, egyebek ktizött a közel-keleti helyze­tet, — hangzik a hivatalos jelentés. A megbeszélésen szovjet részről Grecsko marsall, honvédelmi miniszter, Gro- miko külügyminiszter és több más személyiség arab részről pedig Hasszán el-Fe- ki külügyi államtitkár, Mo­hán) ni ed Mürad Ghaleb nagykövet és Hilal Abdellah Hilal tábornok volt jelen. limai események Moszkva (TASZSZ) Kínában zajos ünnepségek folynak abból az alkalom­ból, hogy Mao Ce-tung Jangsanban 25 évvel ezelőtt kifejtette nézeteit az iroda­lom és a művészet kérdé­seiről. A pekingi tereken propagandista csoportok je­lentek meg. Programjukban két téma szerepelt: Mao Ce- tung magasztalása és a párt ás államvezetésben levő el­lenfeleinek befeketítése. A „jubileum” kulminációs pontja az a nagygyűlés volt, amelyet május 23-án Pe- kingben tartottak Csiang- Osingnek, Mao Ce-tung fe­leségének elnökletével. Csen Po-ta, a Kínai Kom­munista Párt Politikai Bi­zottsága állandó bizottságá­nak tagja és a Központi Bi­zottság mellett működő kulturális forradalmi cso­port vezetője — megállapí­totta, hogy a történelmet á lábáról a fejére állították. „Csen Po-ta ezután komoly hangon azt bizonygatta, hogy „a történelmet most fordították vissza a helyé­re.” Csen Po-ta, hogy megfé­lemlítse a kommunistákat és a kínai értelmiség széles ré­tegeit, a pekingi nagygyűlé­sen azt hangoztatta, hogy mindenki, aki eltűri Mao Ce- tung tanításainak bármiféle mellőzését „politikailag a burzsoázia és az ellenforra­dalom mocsarába süllyed.” Kairó: Nasszer elnök pénteken beszédet mondott az arab dolgozók szakszer­vezeti szövetségének kül­döttsége előtt. NässZef ki­jelentette, hogy az EAK nem adja fel az Akabai- öbölre vonatkozó jogait. „Ha Izrael bármilyen ag­ressziót követ el Szíria, vagy az EAK ellen, a há­ború totális háború lesz. A harc nem korlátozódik majd csak Szíriára vagy az EAK-ra. Alapvető célunk Izrael elpusztítása lesz” — mondta Nasszer. Majd hozzátette: „Ezeket a sza­vakat három vagy öt évvel ezelőtt még nem mondtam volna, ma azonban tizenegy évvel 1956 után bízom erő­inkben. Végül méltatta De Gaulle francia elnök ma­gatartását, aki — mint mond — a közel-keleti vál­ság során nem vállalta az Egyesült Államok, Nagy- Britarini és Izrael politiká­ját. Tel Aviv: Izraeli külügy- minisztériumi tisztviselők újságírók előtt hangoztat­ták, hogy az arab—izraeli válság napról napra mé­Arnold Gregory és Mal­colm Macmillan angol munkáspárti képviselők, akik nemrég tértek haza görögországi út j ükről a londoni Tribune hasábjain felhívást intéztek egy nagy erejű nemzetközi kampány elindítására, amelynek célja a görög puccsista rendszer megbuk­tatása. Javasolták, hogy a meg­alakuló nemzetközi szerve­zet székhelye London le­gyen, a képviselők úgy vé­lik, hogy egy emigráns kor­mány megalakítása jelen­leg nem felel meg a görög demokraták óhajának. A két munkáspárti kép­viselő hangoztatja, hogy a görög nép hatalmas többsé­ge felháborodva utasítja el a diktatúrát. A katonai junta állításával éles ellen­lyül, „az idő sürget” és kö­vetelték az Akabai-öböl zárlatáhak feloldását. Damaszkusz: Dr. Ibra­him Makhusz szíriai kül­ügyminiszter fogadta a Da- maszkuszban akkredikált diplomáciai képviseletek Ve­zetőit. A külügyminiszter kifejtette az izraeli provo­kációk következtében elő­állt helyzetet. Iraki katonai koritingen- sek lépték át Szíria határát, hogy Szíria és Izrael hatá­rán elfoglalják a nekik ki­jelölt pozíciókat — jelen­ti a Reuter. London: A Daily Mail és Daily Sketch olyán híreket közölt, amelyek szerint Nagy-Britannia jelenleg Adennél összpontosítja tak­tikai haditengerészeti lé­gierejét — hogy úgymond — triegvédelmezzen minden olyan brit hajót, amélyet az egyiptomiak esetleg fel­tartóztatnak a Tirar-szo- rosnál”. A brit hadügymi­nisztérium nem kommen­tálta a két lap közlését. tétben Görögországban mindenfelé érezhető a megfélemlítettség és a bi­zonytalanság légköre. A két képviselő idézi To- tomisz közrendvédelmi mi­niszter kijelentését, amely szerint nemsokára közölni fogják, hogy „országszerte hatalmas kommunista fegyverraktárakra bukkan­tak.” Á kormány más tágjai azt állították, hogy Géor- giosz Papandreu a szaloni- ki választási nagygyűlésen akarta kirobbantani a for­radalmat, de amikor az an­gol vendégek megkérdezték, miért óhajtotta Papandreu egy ilyen kalanddal lehetet­lenné tenni a saját telje­sen bizonyosnak látszó nagy választási győzelmét, a miniszterek nem tudtak választ adni. Amerikai tengerészgyalo­gosok haladnak át a képen az Észak- és Dél-Vietnamot elválasztó demilitarizált övezet egyik lebombázott falújáh. Az övezetet az 1954- es genfi egyezmény alapján jelölték ki, hogy Ott sem­miféle fegyveres erő nem tartózkodhat. A demilitarizált övezet Párizs (MTI): De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök — Potnpidöu miniszterelnök jelenlétében — pétiteken délelőtt ünnepélyesen meg­nyitotta a Le Bourget re­pülőtéren a 27. párizsi re­pülési és űrhajózási sza­lont. A kiállítás nagy szenzá­ciója a Vosztok szoVjet űr­hajó és hordozórakétája, amelyet a világon először itt mutatnak meg a nyilvános­ságnak. A rakéta 38 mé­ter magas, kétlépcsős. Az első lépcső központi és az azt körülvevő oldalsó mo­torcsoportjai négy-négy, az­az összesen 20, egyenként 25 tonna lökőerejű rakéta­motort tartalmaznak. A már több, mirit tíz évvel ezelőtt először használt ra­kéta első lépcsőjének teljes lökőereje tehát 500 tonna, csaknem akkora, mint a ................ - - ------- ■■ megszállása további lépés az eszkaláció útján. A cél Világos: előkészíteni a kö­vetkező lépést, a szárazföl­di támadást a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. S míg a felvonulás tart, szüntelenül folyik a két észak-vietnami nagy város, Hanoi és Haiphong bombázása. legújabb és legnagyobb ere­jű amerikai rakétáé, a Satufnus—3-é. Azóta vi­szont a Szovjetunióban sokkal hatalmasabb erejű rakétákat építettek. A szovjet űrhajózási kiállítás az óriásrakétán kívül be­mutatja a többi között a proton tudományos mes­terséges holdat, amely 12,2 tonna súlyával á túdomá­Á szovjet fővárosban köz­leményt adtak ki arról, hogy Georghe Brown angol kül­ügyminiszter látogatása al­kalmával Moszkvában a két­oldali kapcsolatok további fejlesztésével Összefüggő kér­désekről tárgyaltak. A meg­beszélések baráti légkörében megnyilvánult, hogy mindkét ország az együttműködés ki- szélesítésére és a jobb meg­értésre törekszik. Brown brit külügyminisz­ter meghívta Angliába Gro- miko szovjet külügyminisz­tert, aki a meghívást elfo­gadta. Angol munkáspárti képviselők a görög puccsisták ellen 45. Höttl először Skorzenyt is megkínálta egy kis ko­nyakkal. — Ez igen! — csettintett a kétméteres véreb. — Az ember szinte éra, hogyan árad ereiben szét az erő! — Hát, kedves Skorzeny — mondta Höttl — az ere­jére szükség lesz. Holnap reggel kilenckor megkezdő­dik a tánc! — Végre! — ragyogott fel Skorzeriy arca. — Unalmas volt már a tétlenség. Nos mondta Höttl — az eddigi találkozókra a kormányzó fiát mindig né­hány testőr kísérte. Minden bizonnyal ezúttal is fegy­veres kísérettel megy a ta­lálkozóra, arhi az Eskü tér 3. szám alatt lesz... — A Bornemissza irodá­ban — bólintott Skorzeny. — A terepet már jól szem­ügyre vettem.­— És? — Minden nehézség nél­kül végrehajtható a dolog. Elhelyezek néhány embert a ház előtti parkban. Eny- nyi az egész. Egy emberem a telefonfülkében lesz, on­nan tart kapcsolatot majd a parancsnoksággal, ha erő­sítésre lenne szükség. De nem lesz... — Az az érdekünk — mondta Höttl —, hogy az egész ügy lehetőleg lö­völdözés nélkül menjen végbe. — Igyekszünk majd így megoldani — mondta Skor­zeny. — A kormányzó fiát pedig személyesen fogom letartóztatni... Höttl megrázta a fejét. — Sajnos, ez nem megy — mondta. — A letartóz­tatást foganatosító tisztek mindjárt Mauthausenig kí­sérik a foglyokat. önre viszont szükség lesz itt Budapesten, Otto. A Gesta­po emberei letartóztatják az árulót, maga, Sturm­bannführer biztosít az em­bereivel... Csengett a telefon. — Értettem! — mondta Höttl. — Azonnal indulok! Höttl fejébe nyomta sap­káját, s felcsatolta antant­szíját. — Winkelmann Ober- grunoenfűhrer hivat — mondta Skorzenynek. — A külügyiek megint okoskod­nak! A kétméterés óriás elke­seredett arcot vágott. Egyáltalán nem volt ínyére, hogy az akció ismét halasz­tást szenvedhet, s ő tovább rostokolhat Magyarorszá­gon. — Fel a fejjel Otto — nyújtott kezet búcsúzóul Höttl. — Ha törik, ha sza­kad, holnap reggel befe­jezzük a Maus-akciót. A kezdeményezés most már a mi kezünkben van. Ha valami változás lenne, ér­tesítem. Kérem, tartózkod­jék az irodájában. Ott majd jelentkeznek azok a Gestapo-tisztek is, akik együtt dolgoznak önnel! Höttl a Bérc utcai villá­ban, Winkelmannál a leg­magasabb magyarországi SS és rendőrparancsnok mérges kifakadását volt kénytelen végighallgatni. — Nem elég nekem ez a Veesenmayer — mondta —, most még a nyakamra küldi ezt a Rahnt. Áthi­vattak a német követségre. Ott Rahn ígéretet akart tő­lem kicsikarni, hogy amíg ők nem fejezik be tárgyalá­saikat a kormányzóval, ad­dig semmiféle erőszakos lé­pést nem teszünk. — Az Unternehmen Maus akciót már nem tudjuk le­állítani Obergruppenführer úr — mondta Höttl. — Én is így gondolom — mondta Winkelmann. — t>e nekem meg kellett ígér­nem a külügyieknek, hogy várok. Rahnt Ribbehtrop megbízólevéllel küldte Bu­dapestre. Tegnap hívták Milánóból Münchenbe, egész éjjel autózott. Mün­chenben a repülőtérén kü- löngép várt rá és Ribbent- rop titkos utasítása. Utazzék Budapestre, s Veesenmayer- rel együttműködve akadá­lyozza meg Horthy kiugrá­sát. — Ribbentrop nem tudja elviselni — jegyezte meg Hötti —, hogy az ő embe­rei tehetetlenek, s nekünk kellett átvenni a kezdemé­nyezést. — És nem engedjük — mondta Winkelmenn. — A kormányzó fia mikor lesz a kezünkben? — Holnap délelőtt he­gyed tízkor — mondta — Höttl. Beszámolt arról, mit végzett Petries Bor­nemisszával, s arról is, hogy Skorzennyel már rész­letesen megbeszélte a lebo­nyolítást. — A Gestapo-tiszteket es­te igazítom el — mondta. — Bécsben már Intézked­tem. Holnap reggel Buda­pestre érkezik az a gép, amely a kis Horthyt Bécs- be viszi. A bécsi repülőtér­ről aztán egyenesen Maut- hausenbe autózik Miki. Fé­lix bácsival együtt. — Kiváló, Sturmbannfüh­rer, kiváló! — veregette meg kémfőnöke vállát Win- kelinann. — Veesenmayer holnap tizenkettőkor kihall­gatásra jelentkezik a kor­mányzónál... — Nyilván megpróbálko­zik rábeszélni az öregurat, hogy folytassa a háborút — gondolkozott hangosan Höttl. — Az volt a terve — magyarázta a tábornok. —; Csakhogy mielőtt ő kihall­gatást kérhetett volna a kormányzótól, Horthy üzent neki, holnap délben akar vele beszélni. Nyilván a fegyverszünet megkötését akarja bejelenteni. Veesen­mayer bízik abban, hogy Rahn segítségével szép szó­val, vagy legalábbis egy­szerű fenyegetéssel megint sikerül eltérítenie a kor­mányzót szándékától... — Ostoba alak — mond­ta Höttl. — Most már füt a pénze után — nevetett Winkel­marin. De sokba kerül ne­ki a dolog. Képzelem, mi­lyen arcot vág majd, ami­kor közlöm vele, hogy a kor­mányzó fiát a háta mögött letartóztattuk! — Ez a pillanat nekem is sokat megér — duplázott Höttl. — Veesenmayer megmu­tatta előttem Rahnnak a Berlinből érkezett legújabb táviratot. Az áll benne, szó szerint, hogy fejükkel felelnek Horthyért... — Nem túlságosan érté­kes fejek! — cinikusfcodott Höttl. — Sokkal jobban tették volna Veesfenmayer- ék, ha már hónapokkal előbb belátják, hogy nekünk van igazunk. Sok kellemet­lenséget megspórolhattak volna magüknák és sok busszuságot nekünk. A fontos az, hogy végül is jó úton haladnak a dolgok. Vee- séníhayert megelőzzük. Bach —Zelewskit pedig szükség­telenné tesszük... — Apropó — jutott eszé­be Wínkelmannak. — Be­széltem Bach—ZéléWskiVel. Az Obergruppenführer iga­zán bajtársiasan viselkedik, ígéretet tett, hogy csak ak­kor veti be az agyúit, ha mi is szükségesnek tartjuk. Egyébként pedig csak fe­nyegetésképpen állnak Bu­dapest körül, s ez megte­szi a magáét... Krumholz lépett a szobá­ba. Előírásosan jelentkezett a tábornoknál. Winkelmann helyet mutatott neki. — No, beszéljen Kurt — mondta Winkelmann. — Mi újság a Pasaréti úton? — Minden rendben Van, Gruppenführer úr, minden rendben — mondta derűsen Krumholz. — A szükséges fegyverek, karszalagok és egyenruhák készenlétben vannak. Kovarcz nagy ha- zudozó. Amikor azt állítot­ta, hogy elegendő nyilast tud egy óra alatt mozgósí­tani a legfontosabb objek­tumok megszállására, nem hittem neki. (Folytatjuk) E ok umentumregéDy Pintér 1st ven:

Next

/
Thumbnails
Contents